Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

» Kedd, 1986. augusztus 12. Oél-alrikai támadás Angola ellen 0 Luanda (MTI) Dél-afrikai csapatok hatol­tak be mélyen Angola terü­letére — jelentették be hét­főn Luandában. A/, angolai nemzetvédelmi minisztérium közlése szerint egy zászlóaljnyi erő a Cunn­do Cubango tartománybeli Cuito Cuanavale város tér­ségében vasárnap megtá­madta az angolai hadsereg egyik alegységét, és tüzér­séggel a várost is lőtte. A település a dél-afrikaiak ál­lal megszállt Namibia hatá­rától 250 kilométerre van. A minisztérium közölte, hogy Namíbiában, a halár térségében dél-afrikai csa­patösszevonások folynak. Á nukleáris és űrfegyverekről Konzultációk Moszkvában 0 Moszkva (MTI) Hétfőn Moszkvában szov­jet—amerikai szakértői szin­tű munkaértekezlet kezdődött a nukleáris és az úr jegy ve­tekről. A kétnapos konzultá­ciókra a közelgő szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozó előkészítésének ke­retében kerül sor, megtartá­sának célja továbbá a genfi szovjet—amerikai fegyver­zetkorlátozási tárgyalások előmozdítása is. A szovjet televízióban egy hete jelentetlék be, hogy Eduárd Sevardnadze és George Shultz találkozójára a kialakított megállapodás értelmében szeptember 19— 20-án kerül sor Washington­ban. A szovjet delegációt Viktor Karpov, az amerikait Paul Nitze vezeti A szovjet delegáció élén Viktor Karpov, a külügymi­nisztérium fegyverzetkorlá­tozási és leszerelési főosztá­lyának vezetője áll. Washingtonban az elmúlt héten ismertették az ameri­kai küldöttség összetételét: a delegáció vezetője Paul Nitze, az elnök leszerelési főtanácsadója. Megfigyelők emléHeztet­nek rá, hogy a szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozó' korábbi megtartá­sát Líbia amerikai részről történt bombázása tette le­hetetlenné. Ezek a fránya franciák Ezek a fránya franciák át­kozottul elegánsak! Ez a ná­ció az ízlést, oly természetes­séggel birtokolja évszázadok óta, hogy az már zavarba ej­tő .Titkuk alig megfejthető. Az egyszerűség, a miliőbe olvadás, a hí valkodásmen­lesség. olyan köntös náluk, melyből a szépséget kihá­mozni különös esztétikai iz­galom. Ezek a fránya franciák valahogy nagyon tudják, mi áll jól nekik. Házuk, kort­jük, öltözékük, személyes holmijuk, mintha pontosan nekik lenne kitalálva. Min­dent a saját képükre tudnak alakítani. Mindenféle intéz­ményesített műemlékvédel­mi kampány nélkül tudnak dolgQkat átörökíteni egyik korból a másikba. Ragyogó huszadik századi lakóházakat mernek és tudnak fecskefé­szeknek odaragasztani gó­tikus oszlopkötegekkel sze­gélyezett falmaradványok­hoz. Dédszüleik látszólag omladozó, erődszerű építmé­nyeit sajátos természetes­séggel, tudják összkomforto­sitani, civilizált elemekkel kiegészíteni, és belakni, anélkül, hogy azok patináján valamit csorbítanának. A zsalugáteres fehér abla­kok mélyen a fal síkjába húzódnak, a kicsiny faluk tekintélyes templomai a hegy oldalába simulnak, a Defense modern, több tíz­emeletes üvegpalotái az ég kékjébe olvadnak. Semmi fölösleges, semmi hivalkodás. (Kivéve persze néhány dia­dalivet, melyet az igyekvő Bonaparténak köszönhet az utókor.) De, hol tanulják ezt a franciák? — meditáltam, mi­közben Troyesből — Frank­hon egyik legszebb kisváro­sából — kifelé gyalogoltunk, hogy utunkat autóstoppal folytassuk egy eldugott vi­déki kastélyba. Ekkor akadt az utunkba Genevieve. Pon­tosabban mi akadtunk az ő útjába, hiszen metállkék Re­nault-ját mi meszeltük le a magyar turisták eleganciájá­val. A bemutatkozást köve­tően kiderült, Genevieve nem unatkozó milliomos fe­leség -— mint gondoltuk —, hanem pedagógus. Méghozzá a legkisebbek körében fejti ki áldásos tevékenységét; óvónő a szomszéd faluban. Megtudtuk, imádja munká­ját, és a gyerekeket. Meg­haló lelkesedéssel beszélt ovodájáról, s érdeklődésün­ket látva meghívott bennün­ket munkahelyére. Igaz, nyár lévén-, gyermektelen óvodát látogattunk meg, mégis sok titok nyomára bukkantunk. v, ogvszerű épü­. jc lepve csupa felnőttek által használatos, gyermek­léptékűre kicsinyített tárgy­gyal találtuk magunkat szembe. Volt itt tökéletesen berendezett fodrászszalon, orvosi rendelő, konyha, bar­kács műhely. Az udvaron KRESZ-táblákkal felszerelt úthálózat kanyargott, a par­kolóban kicsinyített jármű­vek pihentek. És persze, volt fű, fa, virág, fürdőmedence, ahogy az egy jóképű falusi óvodához illik. Genevieve elmesélte; ilyen aprókra méretezett tárgya­kat szinte kilóra lehet vásá­rolni egy iskolákat, óvodákat ellátó cégtől, ami — gondo­lom —, a mi Tan<^rt-ünk unokatestvére lehet. A gye­'rekek kedvelik e „játéko­kat", hisz melyik kislány ne foglalatoskodna szívesen „igazi" konyhamérleggel vagy automata mosógéppel. S melyik kisfiú ne ragadná szívesen kezébe a parányi csavarhúzót vagy kombinált­fogót? Nem láttunk ízléstelen, vízfejű babákat, Monchiccit, nyávogva brummogó macit. Láttunk viszont gyönyörű bábokat, lemosható, nagy­méretű építőkockákat, ked­ves gyerekkuckót, ahol a ki­sebbek még szundithatnak is, ha napközben netán el­álmosodnak. A gyerekek fal­ra kirakott rajzai, festmé­nyei arról árulkodnak; nem köti őket tenyérnyi rajzlap­méret. A festéket is nyugod­tan szétfröcskölhetik. Nem kell attól tartani, hogy emi­att felmond a takarító néni A folyosón óriási szinkom­pozíciók sorakoztak, melye­ket kiscsoportosok készítet­tek. Genevieve magyaráza­taiból megtudtuk; a Matisse­ós Klee-poszterek nemcsak dekorációk, hanem inspirá­cióul szolgálnak. Az ottani szemlélet szerint, ugyanis az ösztönösen rajzoló gyerek még sokkal könnyebben tud közelkerülni a nonfiguratív, absztrakt festészethez, mint majd később, iskolás korá­ban. Mikor Genevieve néhány billentyűt leütött a táncte­rem pianínóján, restellkedve jegyezte meg: náluk, nem olyan jó a zenei nevelés, mint Magyarországon. Sok mindenre gondoltam, miköz­ben kihúztam magam. El­búcsúzva vendéglátónktól, sokáig kerestem a szót: mi­vel jellemezhetném Gene­vieve kellemes, magabiztos viselkedését. „Elegáns" — bukkantam rá újra a leg­megfelelőbb jelzőre. Elegáns, mint a hegyoldalban húzódó templom, mint az ég kékjé­be olvadó üvegpalota. Ez a nő birtokol valamit. Valami olyat, amiről nem is vesz tu­domást. Már-már az első természetévé vált. Pedig úgy hívják: kultúra. Vajon, hány éve fontos ennek az ország­nak, hogy honpolgárait mái­apró korában megfertőzze e varázsszerrel? Talán meg Nagy Károly korában kez­dődött ... Nem tudom. Az eredmény mögött minden­esetre néhány száz év arany­fedezete lehet. Különben mitől lennének ilyen pokolian elegánsak ezek a fránya franciák! Pacsika Emília 0 Washington (MTI) Az amerikai űrfegyverke­zési program (SD1) igazgató­ja a moszkvai szakértői tár­gyalások küszöbén azt han­goztatta, hogy a kormányzat feltétlenül folytatni kívánja a programot. James Abra­hamson tábornok panaszko­dott, hogy a kongresszus je­lentős összegeket^ faragott le a fejlesztési program elő­irányzataiból, de azt mond­ta, hogy reménye szerint a kutatómunka és a kísérletek ettől nem szenvednek kése­delmet. Televíziós nyilatkozatában Abrahamson sokat ígérőnek minősítette az eddigi ered­ményeket, s azt bizonygatta, hogy az űrfegyverek viszony­lag rövid időn belül már használhatóak lesznek. Abrahamson kitért a tele­pítésre vonatkozó kérdések elöl, de idézte Reagan elnö­köt, aki korábban kijelentet­te, hogy „ha eljön az ideje, a fegyvereket telepíteni fog­ják". A tábornok arról sem nyilatkozott, valóban larlal­maz-e Reagan Gorbacsovhoz intézett levele valamilyen tárgyalási elképzelést az űr­fegyverkezési programmal kapcsolatban. Korábban a sajtójelentések azt jelezték, hogy Reagan hét és fél éves halasztást lenne kész elfgadni. A tá­bornok mostani nyilatkozata közvetve megerősítette, hogy ennyi idő alatt semmiképpen sem kerülne a program olyan állapotba, amely lehetővé tenné a tényleges telepítést. A felajánlott halasztás tehát csupán a kutatási-fejlesztési időszakra szól. Az amerikai tömegtájékoz­tatási eszközök vasárnap ve­zető helyen számoltak be ar­ról, hogy szovjet javaslatra hétfőn magas szintű szakér­tői tárgyalások kezdődnek Moszkvában, a leszerelés kérdéseiről. A jelentések azt húzták alá, hogy e tárgyalá­soktól nem lehet „frontáttö: rést" várni, de előkészíthetik a szeptemberi külügyminisz­teri megbeszéléseket, illetve meggyorsíthatják a genfi le­szerelési tárgyalások ugyan­csak szeptemberben kezdődő újabb fordulójának munká­ját. Világkongresszus a nyelvoktatásról (Folytatás az 1. oldalról) A jövőben már a számító­gép és a videótechnika is bevonul az oktatásba, s vár­hatóan javulnak a hangzó­anyaggal bővített, kiegészí­tett nyelvleckék is. Az utóbbi években világ­szerte jelentősen megnőtt az orosz nyelv iránti érdeklő­dés —, állapította meg Vita­lij Kosztomarov. — Mind többen beszélik a nyelvel, s úgynevezett „orosz nyelvi gócok" alakultak ki, minde­nekelőtt azokból a diákok­ból, akik a Szovjetunióban végezték tanulmányaikat, és jelenleg hazájuk műszaki és humán értelmiségének jelen­tős rétegét alkotják. Megho­nosodott az orosz nyelv szá­mos ország képzési és felső­oktatási rendszerében is. Előtérbe kelült a nyelv kom­munikációs eszközként való használata. Mindezért fon­tossá vált az orosz informa­tív jelentőségének, kommuni­katív értékének, a nyelv tu­dásából eredő gyakorlati elő­nyének a tanulmányozása és tisztázása. Az igény, a mo­tiváció módosítja a pedagó­giai megközelítési módokat, s az oktatási problémák új­fajta megoldását teszi szük­ségessé. Az iskolásokat, az egyetemistákat, az oroszul tanulókat az oktatás alanyá­nak kell tekinteni —, mon­dotta végezetül a főtitkár, kifejezve azt a meggyőződé­sét, miszerint az orosz nyelv terjesztésének nemes ügye olyan lelkes tanárok kezé­ben van, akik a világ népei közti barátság és együttmű­ködés szellemét adják át ta­nítványaiknak. Ma a kongresszus szekció­üléssel folytatja munkáját. IIAOIDTEIEX A SZUDÁNI KORMÁNYFŐ A SZOVJET FŐVÁROSBAN Muhhamad Szadik el-Mah­di, a Szudáni Köztársaság miniszterelnöke hétfőn a szovjet kormány meghívásá­ra hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A szov­jet főváros repülőterén a szudáni politikust Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB lagjd, miniszterelnök és Nyi­kolaj Talizin, ,az SZKP KB PB póttagja, első miniszter­elnök-helyettes, valamint más hivatalos személyiségek fogadták. — A Pravda a szudáni politikus életűtját ismertetve emlékeztet arra, hogy Nimeri elnök uralma idején Szadik al-Mahdi az ellenzék egyik elismert ve­zetője volt, következetesen bírálta az akkori kormány b'el- és külpolitikáját. 1970 és 1977 között emigrációban élt, s részt vett az 1985 áp­rilisi hatalomátvétel. előké­szítésében. Pártja, az Umma az idén áprilisban megtar­tott parlamenti választáso­kon többséget szerzett, s Szadik al-Mahdi május 6. óta látja' el az afrikai or­szág miniszterelnökének tisztségét. TJ KORMÁNY MALAYSIÁBAN Mahathir Mohamed ma­laysiai kormányfő, a múlt heti parlamenti választáso­kon győztes koalíció vezető­je hétfőn ismertelte új kor­mányának összetételét. A korábbi kabinethez képest nincsenek jelentősebb válto­zások. GORBACSOV—FÚVA TALÁLKOZÓ A világpolitikai problé­mák megközelítésében ta­pasztalható két irányvonal­ról, az SZKP és a JKP együttműködéséről beszélt egyebek között hétfőn Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára, Fúva Tecuzót. a Ja­pán KP KB Elnökségének a Szovjetunióban tartózkodó elnökét fogadva. MENEDÉKJOG KUBÁBAN Politikai menedéket kért Kubában egy amerikai kato­natiszt — közölte hétfőn a Granma, a Kubai KP KB lapja. A tiszt néhány órá­val korábban érkezett az or­szágba a lap szerint. A SZOVJET—IRÁNI KAPCSOLATOKRÓL A szovjet—iráni kapcsola­tok fejlesztése mellett fog­lalt állást teheráni sajtóér­tekezletén Mohamad-Dzsa­vad Laridzsani iráni kül­ügyminiszter-helyettes. La­ridzsani kérdésekre válaszol­va nagyra értékelte és „po­zitív, építő szelleműnek" mondta a nemrégiben tartott moszkvai iráni—szovjet tár­gyalásokat. Kerti dalok Hetedik strófa: A természet kis csodái Egyszerű dolgokra — mint újság, villany, gáz — előfizetünk. A komplikáltakat — miként a szerelem, a barátság, a házépítés, a kiskert — úgy vásároljuk, szinte mérték után. Szépsége­ket azonban sem előfizetni, sem vásárolni nem lehet. Azokat meg kell lesni. Tetten kell érni. Ilyen szépség maga a természet — a kiismerhe­tetlen, de megismerhető; a kiszámíthatatlan, de kalkulálható. Pillanatig sem akarom hinteni azt a képzel­gést, hogy a természet egyes egyedül a kisker­teseknek nyílik meg. Igen magas fokon búvá­rolják tudósok, kirándulók, természetjárók, de úgy igazán vele lakni — kőben, betonban élők­nek nem adatik meg. Ismerek öregembert, aki még sohasem sétált hajnali harmatban, nem élt át erdőben vagy pusztán egy nyári zivatart, s nem látott tán napfiúkeltét sem. És hányan va­gyunk, akik sosem vagy először figyeltük meg, micsoda hatalmas rendje van az életnek. Mek­kora csoda van egy mákszemben, egy gumó­ban! Mekkora élni akarás lakozik minden élő­ben! Tegnapelőtt egy kismacska keserves sírására figyeltem a kertemben. Eldobták, elhagyták? Megkerestem, megeíettem, megmelengettem. Másnap ugyanott volt. Kis girhes gubanc, sokat nem pöndült, de az újabb etetés után elkezdett dörgölőzni, lábamhoz törleszkedett, dorombolni, fölugrott a hintaágyra, és játszani akart. Szél hozta, madár potlyantolta el, nőtt egy napraforgó. Dc nem ám közönséges: lábszár-, vastagságú, fedő nagyságú koronával Amit, sorba vetettek, háromszor kapáltak, trágyáztak és locsoltak, íeie akkora. Szomszédomnak, jó barátomnak egy félszo­bányi ágyásban akkora dinnyéi vannak, akár egy medicinlabda. Sose hallott dinnyekultú­ráról, fészekcsinálásról, csupán vett néhány palántát és eldugdosta. A hevesi meg a cecei és simontornyai dinnyések beállhatnának hoz­zá tanulónak, ha a tapasztalata emelte volna professzori rangra. Pontban este hétkor fácánkakasok karaty­tyolnak a kertekben. Jönnek szüretelni. Ep­résznek, paradicsomot, kóstolnak, málnát szed­nek. Kokkatolnak nélíányat, aztán fölgallyaz­nak az akácosban. Bizonyosan róka is ólál­kodik a környéken, mert időnként zajosan fölrebbennek. Az erdő szélén volt egy kicsinyke tisztás, Hamar fölfedeztük: ide „kell" kifuvarozni a kiszedett, tarackot, az építési hulladékot, a kerti háztartás szemeteit. Nem vall éppen természetszeretetre, de más megoldás sem igen kínálkozik. Valóságos csigatelep. Mit sze­ret ez a primitív kis állat pont ezen a szeny­nvezett erdörészleten? Elültettük a babot. Lesimítottuk a földet, s jól meglocsoltuk. Néhány nap múltán a fold durván megrepedezett. A hajtás emelte meg. Micsoda energiák kellenek ahhoz, hogy né­hány kapavágásból és lehajlásból zöldbabfő­zelék legyen. Gödröt ások. Ahogyan a szakirodalom •mondja, komposztáló lesz ebből. Hetven centi­méter mélyen jár az ásóm, és pereg róla a homok. Száraz,, mint a tapló. Fél méterrel odébb méteres gaz ágaskodik kevélyen, leve­lei méregzöldek. A káposztapalánta pillog, hervadozik, pedig bőven nyomom rá a vi­, zet, ez meg pöffeszkedik a 6Zomjas világban No várj csak! Ki akarom húzni, nem adja ma­gát. Jobban megtámasztom magam, nagyobb gyökérzeltel szakad föl egy fél talicskányi föld. Omlós, száraz. De a gaz állja a forró­ságot vitézül. Valami rág. Végighalad a borsó során és csörgösre szárad utána a zsendülő növény. Rág, a gyökér körül, pontosan, ahogyan a lé­nia diktálja. Nem lát, csak meny, s utána egy kis púpos alagút marad. Lótetű? Pajor? En­nek még utána kell nézni. Valamelyik könyv­ből meg kell tudakolni. Gyönyörű uborkapalánták a piacon. Ez az, ez kell. Nem akarják a jót. Vetünk magról. Kelnek, futnak, s ontják az uborkát. Egy­formákat, karcsúakat, s nagyra nőve is zsen­géket. Ugyancsak a Marx téren ránk sóz egy kedves kis öregember, nyolc-tíz paradicsom­palántát. Szinte csak azért veszem meg, hogy rajta segítsek. Most úgy terem, mintha szőlő volna, fürtökben adja. Ha nincs egyik-másik bokron húsz kilónyi, földigroskadva, bárki el­viheti. Akácvirágzaskor tiszta méz volt az erdő. Eső után valósággal fölragyog a táj és mese­jó mezítlábazni a viztöl tapodott homokon. S milyen furcsa szerzet az ember: ami itt terem, amit ö ültetett, kapált, locsol) — annak egé­szen más íze van. Végigsétálok a paprika- meg a paradicsomsorok között, s választok ma­gamnak a kolozsvári szalonnához. Mellégug­golok a málnásnak, és csemegézek. Bámu­lom, hogy mekkorát tud nőni két nap alatt a tök, s hogy az uborkát másnaponként meg kell szedni. Kis hétköznapi csodák. A kőfalak közé te­relt emberiségnek bizonyosan megható talál­kozások a természettel. Sokkal szegényebb lenne enélkül a vele való barátságunk. Sz. Simon István (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents