Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-28 / 202. szám

Csütörtök, 1986. augusztus 28. 3 Bevonulók napja A várakozás percei a Sportcsarnokban Tegnap, csütörtökön reggel az újszegedi Sportcsarnok felé közeledő buszokon sok kisebb-nagyobb csomaggal felszerelt fiatalembert lehetett látni. Volt, akihez kisérő(k) is csatlakoztak. A bejáratnál rövid búcsúzkodás, és a bevonuló fiatalok számára megkezdődött a 18 hónapos sorkatonai szolgálat. Tegnaptól hordanak egyenruhát azok a fiatalemberek, akik külföldi ösztöndíjat vagy egyetemi előfel vételt nyertek az elmúlt hónapokban. Vonultak be tizen- es huszonévesek tartalékos tiszti és tiszthelyettesi kiképzésre, hivatásos tiszthelyettesi iskolára és a BM tartalékos tisztképző intézetébe is. Hiányzó nem volt. A Sportcsarnokban töltött délelőtt az okmányok leadásával kezdődött, majd az írnokok előtt egyeztették a nyilvántartott személyi adatok pontosságát. Az orvosi vizsgálaton a sorozás óta eltelt időszakban bekövetkezett egészségi változásokra kérdeztek rá. Előfordult, hogy valaki a behívója megérkezése után egy hónapon túl gyógyuló sérülést szenvedett. 0 felgyógyulásáig'halasztást kapott a sorkatonai szolgálat alól. Az elnöki teendőket a tegnapi eseményen Gurka Zoltán alezredes, a Csongrád Megyei Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnokhelyettese látta el. A deli órákban rendezett ünnepségen Kulcsárné Kiss Piroska, a Hazafias Népfront Szeged városi titkára búcsúzott a bevonuló fiataloktól. Az átvevő alakulatok nevében Gál Ferenc főhadnagy mondott beszédet. Majd Kolonics László szakaszvezető, kétszeres kiváló katona adta át fegyverét Purgel István bevonuló sorkötelesnek. Ezután a szegedi Családi Eseményeket Rendező Iroda szervezésében kulturális műsor következett. Végül a fiatalok csoportokban elindultak Csongrád megyei és távolabbi helyőrségekbe. Donka Tibor hat hónap után század politikai megbízott lesz, ha sikeresen teljesiti a kiképzési feladatokat. — Mit dolgozott civilben? — A KISZ Budapesti Bizottságán voltam politikai munkatárs. Ezenkívül elláttam a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola függetlenített KlSZ-titkárának feladatait. — Mit szakított félbe a behívó? — Most indult volna számomra egy intenzív nyelvképző tanfolyam, és az új munkatársakkal megpróbáltunk volna új színeket vinni a mozgalmi munkába. Szeretnem azért ezeket a feladatokat — tizennyolc hónap halasztás után — elkezdeni. — A politikai munka nem lesz ismeretlen az ön számára. — Valóban nem. Szeretnék maximálisan megfelelni a velem szemben támasztott elvárásoknak. Jó lenne együttmaradni a már ezen a délelőttön összejött csapattal .., Régi ismerősökkel találkoztam itt... Takács József nyugállományú őrnagyot, az egyik orvosi bizottság vezetőjét a fiatalok egészségi állapotáról kérdeztük. — 1971 óta veszek részt ilyen munkában. Mostanában több az egészségügyi gond, mint a 70-es évek elején volt. A fiúk állóképessége gyengébb, mert kevesebbet sportolnak, mint elődeik. Jói lenne, ha a balesetet szenvedettek, a sorozás óta megbetegedettek időben bejelentenék a változásokat. Ezeknek a zavaró körülménveknek ellenére elmondhatom, hogy a bevonulók komolyan veszik honvédelmi állampolgári kötelezettségüket. Igyekeznek lelkiekben felkészülni a katonai szolgálatra. Ma, csütörtökön délelőtt újabb csoportok gyülekeznek az újszegedi Sportcsarnokban. Ezúttal tőként az épitőműszaki egységekhez bevonulók búcsúznak egy időre a civil élettől. Bőlc István Somogyi Károlyné felvételei Adategyeztetés az írnokok előtt Jók a tapasztalatok Közérdekű bejelentésekről tárgyalt a NEB Közérdekű bejelentésekről, .javaslatokról, panaszokról, azok ügyintézéséről .tárgyalt tegnap, szerdán; a Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, Kakuszi László elnök vezetésével. Az 1977-ben alkotott törvény, és annak végrehajtási rendeletei alapján vizsgálták felül a lakosság észrevételeit, azokat, amelyek ügyintézését a tanácsoknál, intézményeknél és más gazdálkodó szerveknél végeztek. Tették ezt azért, hogy a közösségi érdekek miatt bejelentett jó javaslatokat, a feltart hibákat miként orvosolták. Ezúttal 15 vállalatnál 'és intézménynél ellenőriztek. A tapasztalatok jók. Megállapították, hogy a szegedi, csongrádi és a vásárhelyi tanácsi szerveknél, vállalatoknál, postánál, és az OTP-nél a korábbi évekhez viszonyítva javult az ügyintézés. Tudatták azt is, hogy a bejelentések után 5—7 nap múlva megkezdték az intézkedéseket. Mindössze 5,2 százalék volt a késedelem. Lényeges az is, hogy a lakosságtól kapott bejelentések 76 százalékát 30 nap alatt elintézték. Természetesen akadtak olyan ügyek is, amelyeket hosszabb idő alatt lehetett kivizsgálni, precízen elintézni. A Csongrád Megyei NEB tegnapi ülésén megállapították azt is. hogy sajnos, gyak ran csupán rutinszerű válaszokai adtak azoknak, akik a köz javáért szóltak. Példásnak tűnik a Szegedi Városgazdálkodási • Vállalat, ahol a kérőkkel, javaslattal szolgálókkal személyes kapcsolatot is teremtettek. Nagyon fontos ez, hiszen a közösségért szót emelők így érzik azt, hogy amit kérnek, javasolnak, azzal a legjobb szándékkal foglalkoznak. Vitatémák voltak a névtelen bejelentések. Igaz, az ilyenek csupán fél százalékot tesznek ki. Kár az ismeretlenség homályába burkolózni, hiszen ha valaki mindannyiónk javára, valamenynyiönk érdekében emel szót jól, vállalja is becses nevét. Beszéltek arról is, hogy egyértelműen nem tiltja a törvény a névtelen bejelentést, s azt sem, hogy ezeket iktatni kell, de az ilyeneknek csak úgy marad nyomuk, ha konkrét intézkedések történtek. Javaslatként hangzott el: bejelentéseket, panaszokat, azok ügyintézését úgy lehetne gyorsítani, ha külön jogszabály segítene. A.S. Haragszom rád aíkohol M

ég alighanem kölyök voltam, amikor tanúja lehettem hazánk első — vagy, ki tudja, hányadik? — kocsmaellenes hadjáratának. Nagyjából akkoriban, amikor hirül vettük szűkebb pátriánkban, hogv most aztán jaj, az italméréseknek, mert székesfővárosunkban szinte mást sem tesznek a következő evekben, mint kocsmákat zárnak majd be. s alakítanak át vendéglökké, bisztrókká, éttermekké, s ki tudja, még mivé, az alkoholizmus elleni harc jegyében. Az ügyre akkoriban jószerével csak azért figyeltem föl, mert' egy ízben — még kisebb mivoltomban —, Budapesten átutazóban, a Keleti mellett volt szerencsénk ebédelni, a Fehér ökörben (úgy emlékszem, így hívták!), olcsón és jól. Nps, ezen antialkoholista felbuzdulás kereteiben éppen ezt a Fehér ökröt emlegették, mint a bűn legbűnösebb, s elsők között bezárásra ítéltetett melegágyát. Mit tagadjam, éretlen lévén, a verdiktet meglehetősen kedvetlenül olvastam. Hiszen emlékeimben csak az élt qz említett kocsmáról (vendéglőről?!), hogy azt még mi is megengedhettük magunknak, lévén, hogy kellőképpen olcsó volt; pirított májának ízét pedig szinte ma is a számban érzem. Lehet, hogv valóban lebuj is volt mellesleg, de hát arról én mit sem tudtam. Végül is győzött a kor szava, bezárták, felújították, átalakították, s ki tudja, mit csináltak még vele. Az már igazán mellékes, hogy azóta, aki a Keleti környékén olcsón szeretne enni is valamit, legföljebb a talponállóban kaphat be egy debrecenit (olcsón?!), s mellesleg, ha jól tudom, azóta Magyarországon — nyilván, a Keleti környékét is beleértve (sőt valószínűleg extrán beleértve!) — háháromszorosara emelkedett az alkoholfogyasztás. Pedig, ahogy tudom, nem is csak székesfővárosunkban, hanem még sokfelé került sor hasonló italkimérő intézmények bezárására, átalakítására, rekonstrukciójára stb. slb. stb. . . . Szóval, lény a lényeghez, úgv vettem észre az utóbbi évtizedek alkoholellenes kampányait figyelemmel kísérve, hogy azok mindennek ártottak, csak az alkoholfogyasztásnak nem. Legföljebb eltűntek a kockás abroszú kiskocsmák, ahol emberszabású árakon is emberszabású ételeket lehetett kapni, például specialitásokat, a szó akkor még el nem koptatott értelmében. (Ma az „ételspecialitásaink" kitétel többnyire a pörköltet, a bécsi és a párizsi szeletet jelenti!) Sőt netán párálló korsókban hozott, friss Rókával elsörözni is lehetett, baráti körben, ugy, hogv attól még a családi költségvetésnek sem kellelt föltétlenül fejre állnia. Ma pedig mintha lennének éttermek (többnyire kongva az ürességtől, hiszen első osztályú áraikat a külföldiek többsége sem igen hajlandó megfizetni), aztán lepusztult bisztrók és „vendéglők", amelyek mind az „ételforgalom növelésének feladata" jegyében születtek, s amelyekben ismét és újra csak inkább fogy a sör és a rövid és a bor (ha lenne), mint az étel. Az viszont bizonyos, hogy jóval drágábban teszik mindezt, mint korábban. Hogy mi a csodáért jut eszembe ennvi minden a vendéglátásról, éppen most? És leginkább a múltjáról? Talán azért, mert akad azért jelenünk is, amikor megint újabb Catalaunumához látszik elérkezni az alkoholellenes háború. Mert hát a valóban elképesztő adalok hatására — hiszen csak az utóbbi öt évben is majdhogynem megkétszereződött az alkoholfogyasztás, ha Jól emlékszem — ismét határozatok, tervek és koncepciók születtek és születnek az alkohol elleni küzdelem elszánt szándékának jegyében. Arra. azt hiszem, kár is szót vesztegetni, hogy szeptembertől pedig a munkahelyeken nemcsak hogy alkoholt nem lehet fogyasztani, hanem be sem szabad vinni. Erre ugyanis egy külföldi (nyugati) ismerősöm úgy reagált, hogy: — Jé, nálatok eddig ilvet lehetett?! Szóval, ez alighanem a világ legtermészetesebb dolga. mint ahogyan az is, hogy ez a társadalom aligha viselheti sokáig azt az elegáns (első?) helyet, amit a világranglistán megszerzett az egy főre jutó abszolútalkohol-fogyasztásban. Nem, mert mindez rengetegbe kerül, s nem is csak a gyógykezelésben, táppénzes napokban, korai nyugdíjazásokban, kórházi és gyógyszerköltségekben, az egyre több állami gondozott gyermekben; hanem a sok selejtes munkában, folyamatosan romló munkafegyelemben stb. stb. stb.... Szóval, akárhogyan is nézzük, valamiképpen mindenképpen szükséges lenne alkoholfogyasztásunk tisztes és még — egyénre és társadalomra nézve — egészségesnek tartható mértékek közé szorítása. Csakhogy — s a hivatali, határozatokkal történő megközelítés szelleme aligha lehet más — egyre-másra azt hallom, hogy e nemes célt korlátozó intézkedésekkel szeretnénk elérni. Nos, lehet, hogy a pesszimista szkepszis beszél belőlem, de igazán ma sem hiszek az ilyen jellegű határozatok átütő sikerében, mint ahogyan sosem hittem. Mert ha nem lesz elegendő kocsma, hát még rosszabb kocsmává kénytelen zülleni a bisztró, s ha az sem lesz, hát lesz még több bögrecsárda; s ha az sem, hát házi pálinkafőzés, s ha az sem, hát boltokban megvásárolt, ilyen-olyan üveg, sok-sok családi perpatvarral. Nem tehetek róla, de korlátozó intézkedések hallatán mindig is az amerikai alkoholtilalom időszaka jut eszembe, amikor is semmivel sem ittak kevesebbet a jenkik, csak éppen drágábban lehették, s az alkohol adóját, vesztett, állam extraprofitjából a gengek és a maffia nőtte hihetetlenül naggyá önmagát. Jó, tudom, minálunk sosem alakulhat ki olyan feltételrendszer, hogy a profi és szervezett bűnözés sajátíthassa ki az italforgalom extra hasznát. A példát inkább csak azért hoztam föl, hogy kétkedésem okait illusztráljam. Mármint azt, hogy miért is kétkedem igazán a határozatok hasznában. Mert hisz a fejlettebb világban éppen az Egyesült Államokban csökkent jelentős mértékben az utóbbi ti/, esztendőben az alkohol (és a cigaretta) fogyasztása. Pedig ott, tudtommal, határozatok sem igen születtek e cél érdekében, ha csak a reklám minálunk is bevett korlátozását nem tekintjük annak. Hogy akkor miről van szó? Például arról, hogy arrafelé a munkaadók nagyon is megnézik alkalmazottaikat. Ha valaki — legyen az munkás, közgazdász, menedzser... — nem kicsattanóan egészséges, kisportolt, jól fésült, öltözött és borotvált, hát aligha számíthat komolyabb karrierre.' Esetleg'még állásra sem. Ha valakin pedig látszik az alkohol nyoma — márpedig a folyamatos és kemény alkoholizálás nyomot hagy az emberen! —, hát ne is igen keressen állást, mert nemigen talál, ha csak a legalján nem. Es ott egy kisportolt, alkohollal, cigarettával csak módjával élő ember jövedelme tíz-hússzorosa is könnyedén lehet hasonló képzettségű, tudású és korú társánál. Hát, kérem, tán Rt van a kutya elásva. Talán ott. hogy ha a mi vállalataink is csak annyi embert foglalkoztatnának, amennyi éppen szükséges, s amennyinek tudnak is kemény, értelmes, okos, emberi munkát adni. S nem is csak adni, hanem minimális normaként meekövetelni, hát tán nem jutna sem idő, sem energia, sem letargikus — úgyis mindegy! — késztetés a mértéktelen alkoholizálásra. S egyúttal működni és hatni kezdhetne egy olyan társadalmi kényszer, ami nagyon is ráférne gazdaságunkra. L

ehet, hogy ehhe2 tényleg komolyabb változásokra lenne szükség egykét határozatnál. Lehet, hogy sokak bőrére is menne egy ilyen játék. Du egyre több munkahelyen és egyre több embertói hallom: inkább lennénk fele ennyien, tisztes pénzért, s többet is végeznénk, ráadásul sokkal jobban is ... S ha egyszer így is lehet majd, s ha minálunk sem lesz szokatlan a mondjuk .— szerényen — öt-tízszeres jövedelemkülönbség, hát, tán jóval többen találhatnak majd maguknak értelmes cselekvési terrénumot és érdekeltséget, amiben aztán a kocsmák és vendéglők is megtalálhatnák a maguk értelmes helyét. Szávay István D takarmánytermesztésről Szántótoldi szálas- és- tömegtakarmányok termesztése, betakarítása, tárolása és hasznosítása címmel nemzetközi tudományos tanácskozás kezdődött szerdán a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi karán. A háromnapos konferencián mintegy 250 hazai és több mint 30 külföldi szakember vesz részt. A megnyitó plenáris ülésen egyebek között elmondták, hogy a szálas- és tömegtakarmányok termelése a mezőgazdasági müvelés alatt álló terület egyharmadát köti le hazánkban, s a legnagyobb mennyiségben termesztett lucerna és a silókukorica hektáronkénti termésátlagai meglehetősen alacsonyak. A szakemberek hangsúlyozták, hogy megfelelő agrotechnikával, a fajták kiválasztásával, a tápanyagellátás terén elért kutatási eredmények alkalmazásával, illetve jobb gépesítéssel lehetőség van a hozamok növelésére, a termésátlagok növelésével pedig csökkenthető a takarmánytermő terület, Vegyiszálgyártás Országos tanácskozás kezdődött szerda reggel az esztergomi Technika Házában. A nyergesújfalui magyar Viscosa gyár, valamint az Ipari Minisztérium képviselői arról tájékoztatják a textilipari vállalatok szakembereit, hogy a következő években milyen alapanyag-ellátásra számíthatnak. A téma iránti nagy érdeklődést bizonyítja. hogy 36 textilipari vállalat, valamin» több minisztérium és országos hatóság, intézmény képviselői vesznek reszt a megbeszélésen.