Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

Szombat, 1986. augusztus 2. Javul a teljesítmény A széntermelés növeléséért Az év hátralévő időszaká­ben az eddiginél jóval több szenet kell termelni Tatabá­nyán, hogy a vállalat kol­lektívája -maradéktalanul teljesíthesse idei egymillió 750 000 tonnás széntermelési tervét. Erre hívta fel a fi­gyelmet Fekéte Lajos vezér­igazgató a vállalat üzemve­zetőinek. termelésirányítói­nak tegnapi tanácskozásán. Elmondta, hogy az eddigi intézkedések hatására hó­napról hónapra fokozatosan javul a bányászok teljesít­ménye, s így július végére sikerült pótolni az év első hónapjaiban felgyülemlett adósságot, teljesítették az időarányos mennyiségi ter­vet. Kiemelkedő eredményt értek el a brikettgyár dol­gozói, akik felajánlották, hogy az idén 50 000 tonna brikettet készítenek terven felül, s ebből már 46 000 tonnát teljesítettek. A teljesítmények javulá­sában különösen nagy sze­repet játszott az a korábbi három műszakos termelés helyett április elejétől beve­zetett négynegyedes munka­rend. A másik intézkedés olyan érdekeltségi rendszer beve­zetése volt, amely jobban ösztönöz az ésszerűbb gaz­dálkodásra. Az év hátralévő időszaká­ban különösen nagy feladat hárul a szénmedence dolgo­zóira, az időarányos terv értelmében öt hónap alatt jóval nagyobb mennyiségű szenet kell felszínre hozni­uk, mint az elmúlt hét hó­napban. Ehhez megterem­tették a műszaki feltétele­ket: elegendő frontfejtés áll a bányászok rendelkezé­sere, s az újabb munkahe­lyek előkészítésére meggyor­sítják a vágatok épitését. Minden tartalékot mozgósí­tanak annak érdekében, hogy teljes mértékben visz­szaadják a főmunkaidőben végzett munka rangját, és ne legyen szükség a mérték­telen túlóráztatásra. A vezérigazgató arról is tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit, hogy a Minisz­tertanács határozata értel­mében kedvezően rendezték a vállalat, pénzügyi helyze­tét. A múlt évet ugyanis veszteséggel zárta a Tatabá­nyai Szénbányák, s ennek egy részét most a vállalat önerejéből, másik részét ál­lami segítséggel kiegyenlítet­ek. (MTI) Stromfeld Aurél­díj A Minisztertanács a hon­védelem, az állam- és köz­biztonság érdekében kiemel­kedő alkotómunka elismeré­sére díjat alapított, melyet Stromfeld Aurélról, a Ta­nácsköztársaság egykori ki­magasló katonai vezetőjéről, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökéről neveztek el. A most alapított díj a fegyveres erők és fegyveres testületek azon tagjainak és polgári alkalmazottainak, valamint azoknak a testü­leten kívüli személyeknek adományozható, akik ki­emelkedő tudományos, mű­szaki vagy szervező tevé­kenységet végeztek a honvé­delem, valamint az állgm- és közbiztonság fejlesztése ér­dekében. Hiányzik a szeretet? Szorgalmazzuk a konkrét kapcsolatokat — mondja Nizza polgármester-helyettese Diákjaival ma utazik el város vezetőségével, hogyan Szegedről mad. Pierrette mélyíthetjük el kapcsolata­Itier, Nizza város polgár- inkát a jövőben. Folytatjuk mester-helyettese. Tíz napot és rendszeressé tesszük a töltött Magyarországon, mint makkosházi iskolával a annak a nizzai iskolának gyerekek cseréjét. A kisdiá­igazgatója. amelyik a Mak- kok levelezéssel is erősítik kosházi Általános Iskolával a barátságot. Most tizennyolc vette fel a kapcsolatot. Sze- francia gyerek lakott szege­ged Nizza testvérvárosa. di családoknál, jövőre ugyan­— Nálunk külön iroda ez náluk történik majd, s foglalkozik a testvérvárosi így évről évre, felváltva. A kapcsolatokkal — mondja mad. Itier. — Nürnberggel, Quebeckel, Alicantévai fűz­tük legszorosabbra a szála­kat. Szegeddel eddig nem aknáztuk ki igazán a lehe­tőségeket, nem volt túl ter­mékeny a két város együtt­működése. Most szeretnénk kiszélesíteni. — A közelmúlt eseményei közül hadd említsem meg, két város rendszeresen tájé­koztatja egymást a kulturá­lis és egyéb programokról. Szorgalmazzuk, hogy a kü­lönböző intézmények is ta­láljanak közvetlen kontak­tust. Színházi, zenei, kénző­és népművészeti terüle­ten látunk erre esé­lyeket. Meghívást kap­tunk az újjáépített Szegedi Nemzeti Színház megnyitá­hogy szegedi néptáncosok sára, és szóba került, hogy a többször jártak nálunk, mi legközelebb két év múlva pedig a szegedi nemzetközi esedékes Szegedi Ipari Vá­Liszt-kórustalálkozón vet- sáron tőlünk is szerepelnek tünk részt, az ünnepi hete- kiállítók, ken. Most megállapodtunk a V. E. Ingrid és Kari „ősnyara­lók" a Balatonnál. Evek óta jönnek júliusban Wart­burgjukkal, szinte menet­rendszerűen. Már-már ott­honosan mozognak nálunk mindenfelé. Az esztendők során sokat jöttek-mentek, ismerkedtek vendéglátóik­kal, s azok hazájával is. Az „elvadult magyar pusá­ta" romantikáján, a „tsi­kos, gulas, páprika" ma­gyart jellemző virtuskodá­sának külföldi utazási iro­dák által hirdetett délibáb­jain régen túl vannak. Sőt, némi büszkeséggel emlegetik néha. hogy iga­zán ismernek bennünket. Mi több, sok év alatt anya­nyelvünkkel is megbarát­koztak, törve-tagolva, meg értve-értelmezve beszélik, fordítják. Éppen emiatt támadtak aztán mostanában gondja­ik. Magyar emberek között jártában-keltében eleinte csak Ingrid jött zavarba, később már Kari is. Cso­dálkozó, pironkodó, nem­tetszést kifejező arccal kapják fel egyre sűrűbben a fejüket. Mi tagadás, ve­lük együtt én is. Sőt, ne­kem felforr az agyvizem is. Mert houv mit tapaszta­lok kedves vendégeink tár­saságában? Borongós, strandolásra egyáltalán nem csábító ég alatt ál­lunk egy balatonfüredi bolt előtt. Kosárra várunk, s vele bebocsátásra. Két­három per.cig kell ácsorog­ni — s van. akinek ez sok. Lehet, hogy otthon napon­ta többet vár az ABC egvetlen működő pénztára előtti sorban, de most üdül. Oka-joga, de leges­leginkább hajlandósága — Magyaros(ch)? van ezért méltatlankodni. Sőt, háborogni. Mi több, trágár kifejezésekkel tu­domására hozni mindenki­nek, hogy milyen nősze­mély lehet azoknak anyja, kik nem gondoskodnak megfelelő számú bolti el­adóról, kosárról, á kedves vendég abszolút kényel­méről. Követeli, menjenek ezek vissza „a k . . . any­juk...", csináljanak olyas­mit, ami mára nálunk a pozitív népességi mutatók alapja helyett kötőszóvá vált. Ocsmány káromko­dássá fajult hőbörgése nyomdafestéket nem tűrő. Akik körülötte állnak, tű­rik ... Miként tűri a hasonló stílusú kiszólásokat a jám­bor idegen nap mint nap a siófoki piacon is. Hol külföldi cuccra alkuszik a magyar. S ha nem kapja áron alul, egyre több vág­ja oda a portéka tulajdo­nosának, hogy kivel és hol üzleteljen, mit csináljon a holmijával. „Eligazítják" keményen, „magyarul" az idegent. A körülöttük bók­lászó hazánkfiai meg so­molyogva helyeselnek a „karakán" véleménynyil­vánításnak. Vagv restelke­désükben nyakukat behúz­va odébbsompolyognak szó nélkül, nehogy kiderüljön, hogy ők is magyarok. S legfeljebb lelkük mélyén drukkolnak azért, hogy a külföldiek ne tudjanak ma­gyarul, ne értsék, amit a magyar ember mond. De ne értsék ám azt se, amit a magyar ember éne­kel! Mert hogy mostaná­ban az is mintha egyre „magyarosabb" lenne. A pajzánnak tartott, de még szalon (zenekar) képes népdalok és népies műda­lok után egyre több helyen lopództak be a „müsor"-ba a trágár nóták. Sőt, minap Balatonfenyvesen egy üdü­lő uvarán, a partra csábí­tó kellemes estén maguk a beutaltak csinálták az ilyesféle műsort. Az egyik teraszra kitett két hang­fal segítségével egy mag­nókazettáról, ki tudná, mennyi ,.decibel"-Iel (mert hogy közben az udvari asz­talokról láthatóan jócskán iszogattak is) hozták tudo­mására minden arratelé tévedőnek, hogy az ö kis­kertjük aljában a sárga lábú cigány és rokonai mi mindent tesznek a népsza­porulatért, meg ellene. — Tehették, ellenük nem tett senki (mégpedig gvanitom, van annak az üdülőnek gondnoka is). Nem mert, nem akart, nem tudott? Ki tudná. Csak azt tudom, hogy az jlvesfaita új „magyaros(ch) virtus" terjed, egyre töb­bektől nem idegen. Legfel­jebb az „idegen"-ektöl. ök valahogv nem értik igazán. Ingrid már a „nyers íordí­tás"-tól is megbotránkozik, nironkodik (helyettünk is!). És kezdi bánni, hogy meg­tanult valamit magyarul. — Az a gyanúm, ha ígv megy tovább, mi meg maid azt bánhatjuk, hogy az ide­genek bán iák, hoev így is ismernek bennünket. Szabó Magdolna Ott ül egymás mellett a minisztériumi osztályvezető, az egyetemi diák, lelkész, büntetőjogász, a pszichológus, orvos, pedagógus... Egy héten keresztül mindennap be­népesül a szegedi egyetem hatalmas előadóterme a mű­vészeti és pszichológiai napokon. Az érdeklődés a témá­nak szólt. Ugyanis a szegedi egyetemek fiataljai és a társ­rendezők — vagy húsz intézmény — az ifjúság beilleszke­désének zavarait tűzték napirendre. Sokan szenvednek a széretethiánytól. Egyik legsú­lyosabb forrása a beilleszkedési zavarnak. Folyamatosan emelkedik a fiatalkorú bűnözők aránya. Együtt jár a bű­nözés a többi devianciával, a kábítószer-fogyasztással, al­koholizmussal, öngyilkossággal. És ami számomra a leg­meglepőbb volt, növekszik az analfabéták száma. — Ki ezért a felelős, a Jársadalonv; a család ...? erről kérdezem Nyiri Sán­dort, a legfőbb ügyész első helyettesét. — Megpróbál a társada­lom mindent, igyekszik a feszültségeket enyhíteni. Már a katonaságnál és a börtönben is tanítják a be­tűvetést. Egyébként az erő­szakos bűncselekményeket elkövetők zöme iskolázatlan, és ez figyelmeztető jel. Csak a jogi eszközök bevezetése nem elegendő. Ha a gyerek nem fejezi be az általános ;skolát, akkor felelősségre lehet vonni a szülőt. De nem az az üdvözítő megol­dás, hanem fel kell ébresz­teni mind jobban a társa­dalom lelkiismeretét. Egyre nagyobb azoknak a tömege akiknél hiányzik az alap­vető műveltség. Ez is egyik forrása a nehéz beilleszke­désnek. — Helyes-e az annyit emlegetett zavarokat nap­jaink jelenségeként elköny­velni? — Nem, hiszen a gondok régóta léteznek, de a tudo­mány a hetvenes évektől fedezte fel együttes hatását. /Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az alkoholisták között sok a bűnöző és a bűnö­zőknél nem kevés a. veszé­lyeztetett fiatal. A társa­dalmi gond felszámolására indított kutatások sem most kezdődtek. De a nyolcvanas évekre .nyilvánvaló lett, a tudósok, szakemberek csak összefogva érhetnek el ered­ményt. — Mindenki bűnbakként emlegeti a széthulló csalá­dot, mert egyik melegágya a kábítószerezésnek, alkoho­lizmusnak ... Ennyire bűnös a rossz család? — Valahová tartozni, ér­zelmileg kötődni kell a gye­rekeknek. És ha nem tud a szülőkhöz, akkor tizenéves korától keresi a menedéket különböző csoportoknál. Jobb esetben eltalál az egészséges közösséghez. De ha nem, akkor esetleg gale­ribe kerül, szipózni kezd. Hazánkban a kábítószertől több mint harmincan haltak meg. Kimondhatatlanul fon­tos, hogy a család lelket melegítő fészek is legyen. Derdák Tibor a deviáns viselkedések szakértője. Az Országos Alkohológiai Inté­zet szociológusa így látja a gondokkal küszködő fiatalo­kat: j Nem tudok fontossági sor­rendet felállítani a beillesz­kedés zavarai között. Egy­formán súlyosak a követ­kezmények a narkósnál. al­koholistánál, bűnözőnél... Bádoghordó helyett — Egy szakállas, kissé ko­paszodó pasi szédelgett oda hozzám 1984-ben a Szegedi Ipari Vásáron — idézi visz­sza Zvolenszky István az el­ső találkozást —, és azt mondta, hogy: Tán együtt is dolgozhatnánk !... Néhány szót váltottunk, majd a ke­zembe nyomta a névjegyét és eltűnt. A szeméből lát­szott, hogy nem normális teljesen ... Nem sokkal ké­sőbb volt egy pályázat, ak­kor eszembe jutott, s felhív­tam telefonon, hogy másnap felkeresem. Azóta együtt dolgozunk... A pályamunka ugyan el­készült, de el is kallódott valahol. Így aztán a pilla­natnyi sikernél is jobban kellett az erkölcsi elismerés/ amit végül is az 1985-ben Plovdivban rendezett fiatal feltalálók világkiállítása meghozott. Egyébként az aranyérmes soláris kemping­vizesblokk másik feltaláló­ját, a „szakállas, kissé kopa­szodó pasit" Újfalussy Jó­zsefnek hívják. Bádoghordó helyett tulaj­donképpen megteszi a más­fél négyzetméter alapterüle­tű. bőröndnyi kerti zuhanyo­zó is, ami három éve készült el. s melyből nemrégiben hatszáz darabot szállítottak az NSZK-ba. Ám a Plovdiv­ban díjazott új termék már száz férőhelyes, háromcsilla­gos nemzetközi normáknak megfelelő ellátást biztosít 28 négyzetméteren. A 60szá­zalékban napenergiával mű­ködő, villamos bojleres ki­egészítő fűtésű „Solar Camp Tus" természetesen az igé­nyeknek megfelelően bővít­hető. Apró érdekesség csu­pán, hogy egy kis automata segítségével a zuhanyzási idő is szabályozható. — A legfontosabb most a technológiai fejlesztés és a menedzselés — mondják a feltalálók, akik az idei sze­gedi vásáron a Villamosszi­getelő és Műanyaggyár standján állítottak ki. Zvo­lenszky István és Újfalussy József ennek ellenére nem egy vállalat, hanem a Plas­team gazdasági munkaközös­ség nevében beszélt, mely­nek 8 főállású és 8 mellék­foglalkozású tagja van. Nem titok, hogy (most már) az átlagosnál magasabb jövede­lemhez juthatnak így, de kezdetben még családon be­lül is rengeteg volt a kétke­dés. Mivel azonban nyilván­való volt. hogy ezek az em­berek nem tudnak megvál­tozni (mintha Zvolenszky István tekintetében is buj­kálna valami), senki nem fo­galmazta meg komolyan az aggályait. ígv aztán ennyi­ben maradt, pontosabban szólva, meglóidult a dolog. Az Egertours mátrasóstói kempingjében már ebben a hónapban „beüzemelik" a Solar Camp Tust, de az el­képzelések szerint jövőre már 200 négyzetméteres nap­kollektoros lakóház is épül Köröshegyen, a dédi háza helyén. Az álmok pedig már két hektárra szólnak ... Fcrling József Uj gépek Megkezdődött a termelés a Magyar Selyemipari Válla­lat szentgotthárdi gyárában azokon a japán berendezése­ken, melyeket az előkészítő üzem rekonstrukciójához vá­sárolt a gyár a nyár elején. Az üzem Japánban kikép­zett szakemberei a gépeket gyártó Tsudakoma cég két mérnökének segítségével a tervezett szerelési időnél csaknem ogy hónappal ko­rábban végeztek az üzembe helyezéssel Ezek a modern társadalom kísérőjelenségei. Törvény­szerű, hogy olyan nagy­üzemben, mint a társada­lom nem mindenki találja meg simán a helyét. Épp ezért fontos, minden . terüle­ten dolgozzunk, ne csak a narkóssal vagy az alkoholis­tával foglalkozzunk. A pre­venció együttes hatását emelném ki. — Miképp segíthet leg­gyorsabban a társadalom az alkoholistának? — Nem úgy, mint most. A pizsamában való kórházi kezelés nem célravezető. Az alkoholelvonó intézetek nem megfelelőek, a kórházi gyó­gyítás hem megnyugtató, új dolgokat kellene kitalálni. A Hazafias Népfront Csa­ládvédelmi Tanácsa titkárá­tól, Galyer Gyulánétól meg­kérdeztem: — Több jogszabálynál fel­fedeztefy a családot bom­lasztó szerepet. Kérem, ma­gyarázza meg, mit jelent ez? — Senki sem tételezzen fel szándékosságot. A jog­szabály alkotói nem akar­tak ártani a családnak. Mel­léktermékei a kellemetlen határok a paragrafusoknak. Például a tulajdonkorlátozás a válások növekedését segíti elő. Csak papíron válnak el a házastársak, hogy fölösle­ges pénzüket lakásba vagy telekbe fektessék. De ennek ellenére kimutatható a csa­ládbomlasztó szerepe. Tudo­másom szerint a jogszabály ilyen hatását csökkentik. A védelem miatt a Hazafias Népfront véleményezi a csa­ládot érintő rendeleteket. — Mit tehet egy társadal­mi szerv annak érdekében, hogy az otthoni fészek me­legét a gyerekek minél to­vább élvezzék? — Adminisztratív módon •nem szerencsés beavatkoz­ni. Ám meg kell találni azo­kat az állami eszközöket, amelyekkel az egészséges családokat megvédjük. Mert a népfront az egészséges családokat védi leginkább. Mit értünk ezen? Meghal az egyik szülő, csökken a csa­lád életszínvonala. Megje­lenhetnek a diszharmónia jelei. Ilyenkor szükséges a hatékonyabb állami segít­ség- Ugyanezt mondhatom a válások utáni helyzetre. Meg kell előzni, hogy az egész­ségesen fejlődő gyerek, mert körülményei megváltoztak, utánpótlása legyen a nehe­zen beilleszkedőknek. A ha­tékonyabb munkához egy­előre a társadalmi tudás is hiányzik. De a népfront nem mond le, hogy eredményeket érjen el. Példaként említe­ném a Pest megyei kísérle­tet. önkéntes alapon mun­kások, parasztok, értelmisé­giek összeálltak és települé­sükön feltérképezték a csa­ládi helyzetet, a szociális gondokat. Ezen az úton már el lehet indulni. Mérleget készített a fórum házigazdája. Csákány Béla, a József Attila Tudomány­egyetem rektora is. — Először úgy éreztem, nem értek ehhez a kérdés­hez. De amikor elolvastam a Kossuth Kiadó gondozásá­ban megjelent könyvet a tár­sadalmi beilleszkedés zava­rairól, talán megfelelő vita­partner lettem, mert a téma aktuális. Bár egyetemi hall­gatóinkat nem jellemzik az ismert zavarok. Deviáns fia­talok nem jelentkeznek az egyetemre, nincs erejük ide bejutni. Aki itt tanul, integ­rálódik a diákközösségbe, legfeljebb néha fordul elő fegyelmezetlenség. Néhány hallgatónak akkor szaporo­dik meg a gondja, amikor diplomásként kilép az élet­be. Olykor nem találja meg a szakmai, elméleti ráter­mettség és a gyakorlati ön­megvalósítás között az össz­hangot. Ez marcangolja, et­től szenved. Sajnos, nem ké­szítik fel diákjainkat, hogy miképp érvényesítsék szak­mai tehetségüket az életben. Talán ezért is tűzzük jövőre napirendre napjaink értel­miségének sorskérdéseit. Halász Miklós •4

Next

/
Thumbnails
Contents