Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

Szombat, 1986. augusztus 16. 3 i a napra mennek Hogy mennyire tudjuk sajnálni magun­kat kánikula idején! Panasszal borítunk be minden asztalt a hivatalban, nyűgös arccal kapaszkodunk a buszon, s izzadtság­törölgetés közben, valljuk be őszintén, mind gyakrabban el-elröppen néhány ká­romkodás is. Az elmúlt héten hűsítő film­kockákkal vigasztaltuk olvasóinkat, most pedig a vasöntödéből üzeni fotóriporte­rünk, Schmidt Andrea: errefelé vasöntés­kor 1300 fokot is mérnek testközelben, s a formázok több mint 10 tonna súlyt moz­gatnak meg műszakonként. Aki pedig már végképp nem bírja a hőséget, mehet hű­sölni a napra Ugye, nem is olyan tűrhe­tetlen a helyzet a Széchenyi tér fái alatt... Lent és fent Dübörgő decibelek „Mi, alulírottak, azzal a üzem gépi berendezése a ményesebb. A gyárakat, üze­kéréssel fordulunk a Tisz- megengedett értéknél. Tel- meket és minden egyéb zaj­telt Felügyelőséghez, hogy a jesen mindegy azonban, keltőt kényszeríteni lehet Cs. utca lakóinak zajterhe- hogy mennyivel lépi túl a arra, hogy a határértékeket lését megvizsgálni — és pa- megengedett határt, a fel- betartsák. Mi ehhez szakmai nászúnk jogossága esetén — ügyelőség kötelezi őket a zaj- segítséget is ajánlunk. Ha csökkentésre. így sem megy, akkor jön a - És megteszik? bírság, s előbb-utóbb többe kerül a larma, mint a csen­— Kénytelenek, hiszen a desebb élet megteremtése, határidő lejárta után ismét Az új üzemek esetében pe­kijövünk a „magnóval" és dig elvileg akusztikai terve­ha nem szorítják le a zaj- zés szükséges, ami azt je „Ha egyetlen éjszakát pró- szintet a határértékre, akkor lenti, hogy már a telepítés­bálnának itt aludni, akkor nem kevés bírságot fizetnek, nél gondoskodni kell a zaj­bizonyára megértenék, végső védelemről. Sokkal olcsóbb kétségbeesésünkben kérjük, * a kezdetnél ezt megtenni, hogy végezzenek házunkban Uj területe a környezet- és mint kés°bb „zajtalanítani" zajmérését, avagy hallgassák természetóvásnak a zaj- és ^ meg a jobbról jövő cigány- rezgésvédelem. Bár szakmai zene és a balról érkező beat- Z^^'^'^Vjw^v/ éS gépek' Lent éS k^tóiiá»» jogszabaly - amely kornye- fent dübörgő decibelek. Csen­zene KOKieijai. zetvedelmi szempontbol ren­Levelek halmaza. Pana- dez — két esztendővel ez­. _ . előtt született a két legfon­szok az Országos Környezet- tQsabb céHal. felderíteni> el_ és Természetvédelmi Hivatal lenőrizni a legfontosabb zaj­Dél-alföldi Felügyelőségének forrásokat, valamint meg­címezve a lakásokhoz közel vizsgálni a természet csend­jétől megfosztott ember pa­naszait. E vadonatúj mun­intézkedni szíveskedjenek." „Az M.-i vágóhíd mellett lakunk, a hűtőberendezés éj­jel-nappal üzemel, a lakás­ban megmaradni lehetetlen. Kérem, segítsenek!" lévő üzemekről, az ajtók előtt dübörgő kamionokról, hűtő-fűtő és egyéb más gé­pekről, ordító erősítőkről, hangoskodó vendégekről, fü­let sérő és idegrendszert bántó zajokról. A vizsgálómérnök Bézi Fe­renc, a környezetvédelmi in­tézet „zaj felelőse" először az üzem területén cipeli körbe­körbe a régi típusú ripor­termagnóhoz hasonló mérő­„szerkentyűt". A műszer hol jobban, hol kevésbé leng ki, hűen követve az érzékeny mikrofont ért zaj váltakozó erősségét. Aztán a mérés folytatódik a gyár közvetlen közelében, bevégezvén a munkát a szomszédságában épült lakóházak homlokzata előtt. Hogy mikor milyen ér­ték a megengedett zajhatár, ez függ a lakóterület jelle­gétől. A sűrűn beépített vá­rosrészekben az ipari zaj nem haladhatja meg nappal az 55, éjjel pedig a 45 deci­belt. A nyugalmasabb kert­városokban a határérték pe­dig -50—40 decibel nappal, illetve éjszaka. E hangosodó világban ez még csak-csak elviselhető, s az ezeknél lé­nyegesen magasabb decibel támadás — 85 — károsítja csak a hallást. Az ez alatti érték azonban az idegrend­szert. — Az adatok szerint — mondja a zajmérnök — itt most mindössze két decibel­lel hangosabban működik az Kalocsai .Katalin dessé tenni a világot im­máron nemigen lehet. Tom­pítani az idegrendszerünket és fülünket bántó lármát, ta­lán van mód. Manapság sajnos — nem mondhatjuk: „nem történik semmi, csak kát három megyében az Or- csend van és az ember ásít.' szágos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal Dél­alföldi Felügyelősége és a Környezetvédelmi Intézet szakemberei végzik. Kevesen vannak e munkára. Mind­össze négyen. Velük „szem­ben" kétezer üzem, évente több tucat panasz, az újon­nan telepítendő gyárak, be­rendezések „hangos tervei­nek" elbírálása... — ... és a bírságok kisza­bása, építkezések ellenőrzé­se, a közlekedés, az ipari be­rendezések zajszintjének mérése is a mi reszortunk — folytatja a sort Gelányi Nándor zajvédelmi felelős. — Közlekedés. Ügy hi­szem, sokat nem tehetnek a lakótelepek ..udvarába" épült utak, körutak embergyötrő hangossága ellen. — A meglevőket elterelni vagy megszüntetni persze, hogy nem lehet, de „jó hely­re irányítani" az újonnan építendőket igen. A régieke/i csak enyhíteni lehet a zajt: megfelelő aszfaltburkolattal, sínek alá helyezett gumipár­nával, a sokszori megálláso­kat gátló zöldhullámmal. — Gondolom, ugyanez ér­vényes a már régen zajongó üzemekre, gyárakra, ipari berendezésekre. — Nem egészen, mert a zajvédelem e területen ered­Szegediek — a rák ellen A kezdeményező, a városi tanács IV. pártalapszerve­zete, a Hazafias Nép­front, a :KISZ várpsi bizottsá­gával, a szakszervezetek sze­gedi szakmaközi bizottságá­val, a Vöröskereszt városi vezetőségével karöltve, ta­vasszal hozzálátott, hogy újabb híveket szerezzen e nemes elhatározásnak, s föl­hívással fordult Szeged 500 más alapszervezetéhez. A vártnál, sajnos, akkor keve­sebb segítőkész vállalkozó akadt. Azóta azonban történt egy s más a rák elleni küz­delem szegedi harcosainak jóvoltából. Hogy mi, arról kérdeztük Oravetz Istvánnét, a IV. pártalapszervezet tit­kárát. Megtudtuk, a terv: a Volán által fölajánlott autó­buszt mozgó onkológiai ren­delővé alakítanák át — si­kerrel kecsegtet. Ez a mun­ka, melyet az Autófer vál­lalt, már javában folyik. A berendezés egy-egy darabja is megvan már. S a többi fölszerelés? Hogy az ehhez szükséges pénzt előteremt­sék, elhatározta az ipari vá­sár igazgatósága: öt forint­tal emelik a nyári vásár be­lépőinek árát. A látogatók legtöbbje zokszó nélkül nyúlt a zsebébe, tudva, mire for­dítják forintjait. Vége a vá­sárnak, s örömmel közölhet­jük: összegyűlt a várt fél­millió forint. Bízvást remél­hetjük, hogy ősztől föltűnik a város utcáin, a megye fél­reeső településein is az em­beri összefogás szép példá­jaként a kerekeken gördülő szűrőállomás. Így, aki ön­szántából nem jut el orvos­hoz, ha a hegy megy Moha­medhez, talán könnyebben rászánja magát az akár éle­tet mentő vizsgálatra. Értnek az „okos" jármű­nek a birtokában még na­gyobb sikerrel kecsegtethet a széles körű fölvilágosító munka is, amelyet szintén feladatuknak tekintenek a betegség elleni küzdelem szegedi „hadvezérei". Nem kis fába vágták a fejszéjü­ket, mikor elhatározták: 40 ezer példányban sokszorosít­ják azt a tájékoztatót, ame­lyet a megyei ongológus fő­orvos, Hetyei Pál írt a da­ganatos betegségekről, meg­előzésükről, a korai fölis­merés fontosságáról. A szán­dékot tett is követte. A Sze­gedi Nyomda, a Tisza Volán, a Délép, a MÁV, az Ativizig és a megyei tanács jóvoltá­ból el is készüllek — tár­sadalmi munkában — ezek a kiadványok, amelyeket a főposta dolgozói a napok­ban eljuttatnak minden sze­gedi családhoz. Az időzítés nem Véletlen: ezzel a jól szervezett, nemes célt szol­gáló akcióval tiszteleg a vá­Meghalt Mándokí János Talán minden újság­olvasó szegedi tudja: a daganatos betegségek elleni küzdelem támoga­tására „A rák ellen az emberért, a holnapért" néven társadalmi alapít­ványt hoztak létre fia­tal festőművészek és egészségügyi dolgozók. Az Állami Ifjúsági és Sportbizottság felügye­lete alatt működő ala­pítványhoz csatlakozott városunk is. Ismét egy tartalmas élet végére tett pontot a halál — Mándoki János, a Dél-alföldi Gázszolgáltató Vállalat párt­szervezetének titkára 1986. augusztus 12-én, 58 éves ko­rában elhunyt. Élete a mozgalommal el­kötelezett munkásember éle­te volt. A tisztességet, a munkásember szeretetet, a becsületet kötélgyártó-segéd édesapjától tanulta. Jó ké­pességei a szűkös életmód mellett is hozzásegítették ahhoz, hogy elvégezze a négy polgárit. A háború után, 1946-ban letette a mű­szerész szakmunkás-vizsgát is. Már felnőtt fejjel, 1954­ben bizonyítványt szerzett a közgazdasági technikum­ban. A szakmát a Szegedi Kenderfonógyárban kezdte és a jóképességű fiatalem­ber 1949-től dolgozott az anyagkönyvelési osztályon. 1954-től a Szegedi Vasöntö­de személyzeti osztályának vezetője volt. A Dégáz dol­gozói 1969-ben ismerték meg, mint a személyzeti osz­tály emberi sortokkal törődő munkatársát. Később az anyag- és áruforgalmi osz­tály vezetőjeként, majd 1975-től a pártszervezet tit­káraként fáradozott a vál­lalat minél jobb eredménye­iért. A munkásmozgalommal 1945-ben kötött felbonthatat­lan szerződést, a közösségért végzett munka élethivatása volt. Fáradtságot nem is­merve dolgozott vállalatán kívül is a mozgalomban, tisztelték a városi pártbi­zottságnál. mint az ifjúság­politikai bizottság tagját. 1957-ben alapítótagja lett a munkásőrségnek. Tartalmas életpályát bi­zonyítják az érdemeit elis­merő »kitüntetések. Négy­Szer lett Vállalat Kiváló Dolgozója, birtokosa volt a Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozatának, Mi­niszteri Kitüntetésben része­sült, Kiváló Munkásőr, a Haza Szolgálatáért Érdem­étem fokozatainak tulajdo­nosa. Halála úgy a családban, mint munkahelyén, elvtársai körében döbbeneteit és pó­tolhatatlan űrt idézett elő, Emlékét pártszervezete és munkatársai méltóan meg­őrzik. Dél-alföldi Gázszolgáltató Vállalat ros a Nemzetközi Rákellenes Unió augusztus 21. és 27. között Budapesten megtar­tandó, hovatovább emberi sorskérdéseket tárgyaló kongresszusa előtt. Az egyéni felvilágosultság azonban — bármilyen fon­tos is — édes kevés önma­gában az eredményes küzde­lemhez. Vállalatok, intézmé­nyek egészségkárosító tevé­kenysége ellen egy-egy em­ber aligha tehet valamit. Éppen ezért örvendetes, hogy a Köjál munkaegész­ségügyi és foglalkozási osz­tálya is fölajánlotta együtt­működését az alapítványhoz csatlakozó szegediekkel: vál­lalták, hogy fölmérik a me­gyében működő ipari és mezőgazdasági üzemekben, hol, milyen rákkeltő vegyi anyagokat alkalmaznak és milyen mennyiségben. A vizsgálat eredményét közlik az egészségügy illetékeseivel, hogy fölhívják a figyelmet a különösen veszélyes mun­kahelyekre, netán az onnan kikerülő árucikkekre. Indo­kolt esetben ipari szakem­berekkel is leülhetnének egy asztalhoz, hogy már a beru­házások kezdetekor, egy-egy technológia bevezetésekor gondoljanak ezek egészség­ügyi következményeire is. Az esetlegesen előforduló betegségek gyógyításáná. jó­val kevesebbe kerül a meg­előzés, nem beszélve arról, hogy így tengernyi emberi szenvedést is „megspórolha­tunk". Reményt keltő az a hír is, hogy az alapítványhoz csat­lakozott a tanács másik há­rom alapszervezete, melynek tagjai hivatalból is foglal­koznak a rehabilitációval. A művelődési, jogi, egészség­ügyi, igazgatási, munkaügyi szakemberek összefogásától az várható, hogy elképzelé­seiket egyeztetve — közigaz­gatási tekintetben is közös nevezőre jutva — alakítják ki a szegedi daganatos bete­gek rehabilitációját. További, újabb forintokat igénylő terveik is vannak az alapítvány szegedi tagjainak —' természetesen olyanok, amelyek az itt élő emberek egészségét lennének hivatva védeni. Annál is inkább szükség lenne a helyi intéz­mények fokozottabb aktivi­tására, mert — tudvalevő — megyénk lakossága külö­nösen csehül áll egészség dolgában... Chikán Ágnes n paprikaföldek felett lyukas a felhő Tavaly ilyenkor már a laktárakat „söpörték ki". Azokat, amelyekben őrölt paprikát tároltak. Volt, aki nem kapott, s volt, aki há­romszoros mennyiséget spáj­zolt be attól tartván, nem lesz majd mivel fűszereznie a paprikáskrumpLiját. A hiányból eredeztethető és arra vissza is vezethető pap­rikafelvásárlási láznak gyor­san vége lett, ám hatása megmutatkozott az idei első lélév vásárlásainál: sokkal kevesebbet vettünk júniu­sig, mint tavaly ilyenkor. Pedig lett volna miből. Csakhogy nékünk is volt tartalékunk otthon. Szóval nincs vész az őröltpaprika-fronton. A feldolgozó vállalat, nem számítva a magánter­melőket. 80 partnerrel áll kapcsolatban. A szegedi táj­körzet paprikatermelő gaz­daságaiban okulva a tava­lyiakból, az idén nagyobb területen palántázták és ve­tették végleges helyére a fűszernövényt. Körülbelül ötezer hektáron terem meg így az ország paprikafo­gyasztásának fele. Illetve ennyire számítanak — a tényleges termőterület ugyanis nagyobb volt. Azért „volt", mert bő három hete nem esett számottevő, vala­mirevaló eső a földekre. Márpedig a paprika fejlődé­sének épp a mostani stádiu­mában nélkülözhetetlen a víz. De hát — mondják a szakemberek — Szeged fö­lött mostanában lyukas a felhő. Az ötezer hektár 15-18 százalékán adott a lehetőség az öntözésre, de ténylegesen öntözött paprikaföldnek csak 5-6 százalék nevezhető. (A gazdaságok természetesen mérlegelik, melyik növény­kultúrát részesítik ilyen előnyben.) Milyen lesz hát a termés az idei körülmények között? Közepes, remélhető­leg. És ebből következően igen-igen nagy különbségek adódhatnak attól függően, kapott-e öntözést a föld, vagy sem. A 20-40 és a 180-200 mázsa hektáronkén­ti termés sem elképzelhetet­len! A MihálytelekL Új Élet Téeszben például, ahol ösz­saesen 155 hektáron nevel­nek fűszerpaprikát és ebből 120 hektárt öntöznek is, 50-60, illetve 100-120 mázsá­ra számítanak hektáronként Két önjáró berendezésük van, óránként tíz millimé­ternyi vizet juttatnak az ül­tetvényre. S mivel általá­ban három óránként gurul tovább a a masina, a belo­csolt paprikatövek mintha egy jó kiadós esőt kaptak volna. Igenám, de a gép ugyanarra a helyre kéthe­tente jut el újra! Mindent összevetve a mi­hálytelkiekkei együttesen 200 vagon, saját termelésű és másoktól felvásárolt pap­rika szárítására tehettek ígéretet. És bizakodnak, hogy előbb-utóbb csak be­foltozódik az a felhő... P. K. Munkahelyi étkeztetés Sok a panasz a munkahe­lyi étkeztetésre, az ételek mennyiségére és minőségére egyaránt. A SZOT a Belke­reskedelmi Minisztériummal közösen megbízta az Orszá­gos Élelmezés- és Táplálko­zástudományi Intézetet, hogy állapítsa meg, a különféle fizikai igénybevétel mellett milyen mennyiségű és ösz­szetételű tápanyagra van szüksége a szervezetnek. Megállapították, hogy az az optimális, ha a jelenlegi nagykereskedelmi élelmi­szerárakon számítva a köny­nyű fizikai munkát végzők és a szellemi dolgozók főét­keztetéséhez naponta 17 fo­rint 50 fillér, a közepesen nehéz munkát végzők ebéd­jéhez 21 forint 50 fillér, a nehéz fizikai munkások me­nüjéhez pedig 29 forint ér­tékű nyersanyagot használ­nak fel. A SZOT és a Bel­kereskedelmi Minisztérium javasolja, hogy a munkahe­lyi étkeztetésben közelítsék a nyersanyagnormákat az említett értékekhez.

Next

/
Thumbnails
Contents