Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

12 Szombat, 1986. augusztus 14. Balogh Péter grafikus­művész emlékkiállítása a Sajtóház művészklubjában — augusztus 20-ig. Liszt Ferenc-emlékkiállí­tások: a Somogyi Könyv­tárban és a Hermán kollé­giumban. XXV. Szegedi Nyári Tár- A Móra Ferenc Múzeum lat a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Móra­ézearái £««/»/ Képtárában — szeptember emlékszoba; Lucs-képgyűj­mieqcmi ünnepi neifK 21ig temeny; Csongrád megyei Orosz János festőművész Parasztbútorok és viseletek. grafikái a Bartók műve­lődési központban — au­gusztus 20-ig. Pataki Ferenc festőmű­vész grafikái a Bartók mű­velődési központban — au­gusztus 20-ig. Szent-Györgyi Albert Sze­geden. Dokumentumkiállí­Puccini: Tosca. Előadása tás az egyetemek központi Dóm téren, holnap, vasár- épületében — augusztus nap este, fél 9-kor. ' 20-ig. Görgey Gábor Mikszáth különös házassága. Két­személyes játék a tanács­háza udvarán ma, szomba­ton és holnap, vasárnap, fél 9-kor. Szeged múltja, jelene és jövője. Várostörténeti kiál­lítás a Szegedi Várban. Kass János-gyűjtemény (Vár u. 7.). Fotográfiák Szegedről, szegedieknek. Kiállítás a Fekete-házban, Somogyi u. 13. Buday György-életműki állítás a Fekete-házban. A szobordoktor A szabadtéri játékok, a nyári fesztivál ünnepe vá­rosunknak és ünnep a város polgárainak. A város gond­nokai a nyitásra minden év­ben szorgosan készülnek, s meglepnek mindig bennün­ket egy-egy kis aprósággal. Szeged takarítása, zászló­díszbe öltöztetése a Dankó Pista szobor hegedűnyaká­nak pótlása visszatérő fel­adatuk. Utazó Scarpia Miller Lajos külföldi fellépéseiről, első Toscájának szegedi összefüggéseiről Kapóra jön a feltámadó szél. Rendező sem kompo­nálhatna hatásosabb jelene­tet: láthatatlan kezek kap­ják fel, lobogtatják Scarpia hosszú zöld palástját. A go­nosz rendőrfőnök köpenyé­ben Miller Lajos... — és nem folytatha­tom úgy: a Magyar Állami Operafiáz művésze. — Valóban, nem tartozom már az Operaház kötelékébe. Egyeztetési, szakmai, gond­jaim támadtak. Tíz éve já­rok külföldre, ott már jóval előre kész a programom, itt­hon még azt sem tudják, mi lesz a jövő héten. Megjegy­zem, nem állok egyedül ez­zel, csak éppen én mertem először lépni. Most új hely­zet alakul. Boldogan megyek vissza is, ha hívnak, ha szükség van rám. Ha nem, legfeljebb beigazolódik: jól tettem. Három-négy évre kész külföldi szerződések várnak. Látván az ünnepi játékok előtti készülődést, vesszük csak észre, az előző év óta honnan hiányzott egy-egy pad, kerítésdarab, hol cson­kult, pusztult el városunk egy-egy hozzánk tartozó da­rabja. A napokban nézelőd­ve, engem is öröm ért. Di­ákkorom emlékezete óta hi­ányzott a Fadrusz János ál­tal 1905-ben készített Tisza Lajos szoborkompozíció mel­lékalakjainak (melyeket Rol­linger Gaál Rezső faragott) egyik-másik keze és alkarja, most „meggyógyult". Az idő vagy a vandalizmus kezdte ki. Külön öröm volt szá­momra, hogy a Tömörkény művészeti szakközépiskolá­ban végzett Osgyányi Vilmos reparálta meg. A „véletlen" találkozás idejét kihasznál­a hatal- va beszélgettünk a lassan két évtizede történtekről, a kö­., . zös alma materünkben töl­- Amenkaban meg na- tött napokró, A filmrende­gyobbak is vannak. Persze zövé íróvá textiltervezővé, ne mondja senki, hogy ek- szobrászművésszé lett közös kora tömeggel igazi kontak- ismerőseinkról. A szoborcso­tust lehet kialakítani Ez leg- mellékalakjainak res­feljebb 30-40 szemelyes ka- taurálása kapcsán természe­maraszmpadon lehetseges. tesen szó eseU a restaurá_ Ha az ember jol produkál torró, és munkájáról is. . A dóm fel. piához, igazán szeretem, ren­getegszer énekeltem már. Szinte túl sokszor is lehetőség, hogy itt, a színpadán alakíthatom villanyozott. — Nem zavarja mas nézőtér? na­Persze munkájáról. így néhány ér­dekesség. A főiskolán a biz­tos és tökéletes mintázás, „szoborcsinálás" mellé mű­vészettörténeti ismereteket, ikonográfiái tudást kellett szerezni. Elmélyült jártassá­ga kell, hogy legyen kémiá­ból. fizikából, anyagtanból, és a manuális képességek mellett az őskortól a közel­múltig kell ismerni a szob­rászat történetét. Csak így, ezek birtokában lehet „be­lehelyezkedni" abba a kor­ba, amelyben a restaurálan­dó szobor készül. Nemzetkö­zi törvény, a „Velencei Charta" előírja, milyen ki­egészítésekkel. milyen tech­nikával konzerváljanak, res­tauráljanak. Európát járván óhatatla­nul is össze szoktam hason­lítani a közelebbi-távolabbi szomszédaink műemlékvé­delmét. így természetesen felmerül a kérdés, hogy ma Magyarországon van-e ele­gendő pénz és akarat rá. Mint beszélgetésünkből kide­rült, igen. Az állam és az egyház jó kapcsolatai alap­ján méltóképpen őrizzük és újítjuk fel értékeinket. De. . a szervezettség hi­ányzik. Példa erre, hogy Ma­gyarországon a korszerű technikát igénylő röntgen és lézervizsgálatokat a Kri­minalisztikai Intézet végzi. A különböző kémiai, fizikai problémákkal tudományos intézetek munkatársait kell megkeresni a restaurátornak. Tudunk jó néhány országot, ahol az ilyen munkára szer­vezett tudományos felszere­léssel és felkészültséggel rendelkező csapatok állnak rendelkezésre. A jövő útja ez. Városunk szobrait, parkja, it, épületeit védeni kell, hogy unokáink is láthassák. Ehhez pénz kell, és nagy odafigyelés. A szobrok, épü­letek helyes vízelvezetési csatornáinak, járatóinak ki­építése, tisztán tartása, fo­lyamatos karbantartása ke­vesebb energiát igényel, ke­vésbé költséges, mint az el­hanyagolt műemlékek pótlá. sa. így városunk nemcsak szép volt — hanem szép is marad. Czakó János úgy is érzi. hogy magával Osgyányi Vilmos szegedi Párizsba, Monté Carlóban a Falstóff Fordját énekelem, Montrealban pedig, életem­ben először, Jágó jelmezé­ben lépek színpadra. — Vidékre is jönne?, ragadja a közönséget. Inkább szüietésű, szülei most is itt a nézőnek jelenthet problé- laknak. Feleségének, Vég­mát, nyújt-e élményt az elő- sheő Klárának, most volt ki­adás az ötvenedik sorból. áuítása a Paletta Galériában. A szegedi kótődes egyertel­— Nézőként mikor járt mű. 1969-ben vették föl a utoljára operában? Képző- és Iparművészeti Fő­_ . „ iskolára, a kőszobrász-res­— Bevallom, regen. Ha touátor'azakra. Mesterei az vendégművész jön, igyek- elsö két évben Pátzay Pal, szem meghallgatni, de ma aki a mintázás tudományára már a videó világát éljük, tanította, a következő há­„ , „. , . .. rom évben Szakái Ernő Eu­Felesegemmel - o is opera- rópa.díjas re6taurátor. A fő_ enekes — otthon vagy 130, jskolai évek után az Orszá­a világ legjobb operistáival gos Műemlékvédelmi Fel­készült felvétel közül váló- ügyelőség lett kenyéradó gathatunk gazdája. Gyönyörű feladato­kat bíztak ra: a budavari — Végül: nem bánta meg, palotó szobrait, a pécsi fel­hogy sportolóból énekes lett? tárásokat, az Aranyos Má­, ria kápolna festett kőszob­sport csak annyival ^ a pilisszentkereszten tó­utazom énekes lettem, sok külföldi ¿dSccel "^ «ntirnétemd Iáit. a merániai Gertrudis ki. u- soaperccel es centimeierrei rá)vnfi K7J,rkofáeia töredé­Ilyen volt a Tisza Lajos szoborkompozíció mellékalakja . — Hol fog dolgozni — Nem szerződtem társu­lathoz, hiszen akkor csöbör­ből vödörbe kerülnék. Min­denütt a világon jellemző: utazó művész kevésbé képes kötelezettségeinek eleget tenni, s fordítva; kevesebbet utózik, aki valamely ope- to]ónak készüUem de köz. rahaz tagja. Orosz nyelvű bejött egy sérülés. Mikor Anyegin-felvételre A szabadtéri nézőterén, még civilben versenyre neveztem be. .... . .. , .. rálynő szarkofágja merhető. Az pedig, kit mi- kejnek rekonstrukcióját A - Egyszerűen hangzik. De lyen enekesnek tartónak^ tel- sá ataki vörös-torony kö­lacon c7iihio .-ni; A cnArthan hogyan lett énekes? — Ismerősöm figyelt fel, mikor egy kiránduláson du­dorásztam. Az ő tanácsára jelentkeztem a Zeneművé­— Nincs vidék vagy fő- szeti Főiskolára, ötszázunkat város, számomra egy dolog hallgattak meg, heten kezd­hettük el a tanulmányokat. Kemény küzdelem követke­jesen szubjektív. A sportban, ha valaki első a világrang­listán. biztos, hogy a legjobb — jöhetett akár a legkisebb faluból is. Varja Erika vei, az ottani reneszánsz kő­tár tervezése és kivitelezése szintén a nevéhez fűződik. Keveset tudunk a szobor­restaurátorok mindennapi Schmidt Andrea felvétele ... és ilyen lett Osgyányi Vilmos munkája nyomán létezik csupán, az opera. Egyébként külföldi szereplé. seimet is megválogatom. Az zett> ^ mikor megszerez­elmúlt szezonban például a Milánói Scalában adtam vészUmári koncertet, Rómában Verdi Álarcosbálját és Gluck Iphi­tem az operaénekesi és mű­diplomát, nagy bizonytalanság: bekerülök-e az Operába. Aztán csodála­geneiáját, Párizsban egy tos tizenvalahány évet töl­modern operát énekeltem. Amszterdamban holland fesztiválon vettem részt. Sokfelé jártam a világon, a töttem ott, a bariton-iroda­lom legszebb szerepeit éne­keltem. Az az igazság, ne­héz lett volna már fokozni, Covent Carden és a Metro- va& úÍat Produkálni. Nagy­politón kivételével, mondha­tom, a jelentős operaházak mindegyikébe meghívtak már. — Nehezebb „odakint"? fe­jából ekkor jöttem el onnan. — Sokat utazik. Mit szól a családja? — Az elmúlt évben 180 napot töltöttem külföldön. — Feleségem és fiam elki­— Más az elvárás, a gyeimi légkör. Mindent el- sértek NDK-beli vendégsze­söpör a szakmai profizmus, replésemre, viszem őket ma­Egyszer életében mindenkit gamjTlal> ahová csak lehet. A meghallgatnak, így abból. hogy valaki fellépett, mond­fiam mo6t is itt van velem juk a Scalában, nem lehet Szegeden. m ess zem enő -k ö v e t k eztotése­ket levonni a művészetéről. A későbbiekben a menedzse­lésen is sok múlik, ám elő­ször bizonyítani kell. — önnek hogyan sikerült ..betörni"? — Scarpiát, gondolom, rég­óta ismeri. .. — Első találkozásom a szereppel éppen Oberfrank Géza nevéhez fűződik, évek­kel ezelőtt az Operaházban. Véleményem szerint veszte. — Mindig is mániákus ség érte az Operát az ö tú­versenyzőtipus voltam. Spor- vozásával. Visszatérve Scar­Négyen vannak, s bizony nemcsak az jellemzi őket, hogy mindannyian a Sze­gedi Nemzeti Színház ope­ristái —, hanem, hogy ... de menjünk sorjában: — Változatlan örömmel énekelek kis szerepeket is — mondja a „korelnök", Juhász József. — Spolettát húsz éve játszottam elő­ször, éppen amikor Sze­gedre kerültem. Addig csak Cavaradossival volt dolgom ... Hogy most sem kell különösebben sajnál­koznom vagy izgulnom e feladatra gondolva, jelentős Spoletta és a többiek a szót Kenessey Gábor. — A sekrestyést alakítani kü­lönösen hasznos lesz, ép­pen azért, ami miatt min­den ilyen jellegű feladatot nagyon szeretek: hozzáse­gít ahhoz a biztonsághoz, hogy bármit meg merjen csinálni, próbálni az em­ber. Az így megnyíló va­riációs tér kiváló játékle­hetőségeket teremt. Egyéb­ként én is reménykedem: nem csekély mértékben ab­ban, hogy az idei nyár részben annak is köszön- Toscája jó ízelítő, kedvcsi­hető: egy igazán nagyszerű stáb találkozott az idei Dóm téri Toscán. És ami még külön az én szerepe­náló lesz a .közönségnek, az oly régen várt nagy­színház most már közeli­nek mondható operaelő­met illeti, mivel Spoletta adásaira. Juhász Jóskával az operában tudvalevőleg kiegészítő jellegű figura, hiszen Scarpiával „keveri" a dolgokat, már csak dra­maturgiai feladata miatt sem mindegy, hogyan old­ja meg az ember. Kedv­vel, örömmel állok neki, szóval csak reménykedni tudok. .. — Amit én játszom, nem igazán énekesi, inkább „spiler" szerep — veszi át még játszottunk a régi nagyszínházban, jól em­lékszünk minden különb­ségre —, no, meg az idő­közben eltelt nyolc eszten­dőre is... Ha a jövöre kezdődő évadban már két operabérlet lehetne ismét, mint valaha volt —, ezt a Toscát is visszaigazolná . . . — Angelotti, Róma volt kormányzója az opera cse­lekménye szempontjából, tudjuk, középponti figura — vallja Szakály Péter. — Tisztában vagyok vele, énekfeladatban természe­tesen nem az. Am mivei dramaturgiailag igen, jócs­kán dolgom lesz az is, hogy az énekeinivalóba is drá­mai erőt vigyek. Muszáj megpróbálni, egyszerűen elkerülhetetlen. Békés András rendezése nem a színpadon csúszó-mászó embernek ábrázolja csupán Angelottit, hanem képessé teszi arra is, hogy tartással rendelkező lényként kerül­jön a legvégén elénk. Ezt a kétféle állapotot kell láttatnom; a koncepciók­hoz való örök alkalmazko­dó képességen túl amolyan kapacitáspróbatételt is je­lent mindez. Ilyesmire az ember csak jóféle izgalom­mal készülhet! — Hét éve vagyok Szege­den, s ez az első alkalom, hogy szóhoz juthatok a szabadtérin -v- lelkesedik Egri László. — Külön nagy boldogságom, hogy egy színpadon lehetek Miller Lajossal, B. Nagy Jánossal, Dénes Zsuzsával. Miller Lajos egyébként is régóta a példaképem ... Sciarrone, a csendőr alakja is, persze inkább színészi, mint éne­kesi feladatokat ró rám a megformálásban, hiszen ő az, aki végig szinte csak reagál, különböző gesztu­sokkal, nagyon rövid meg­nyilatkozásokkal vesz részt az események alakulásában — viszont én már magától a fellépés lehetőségétől, gondolom, érthetően, eny­hén mámoros vagyok ... Azt meg külön ki kell je­lentenem kollégáim nevé­ben is, milyen nagyszerű érzés a rendkívül jó han­gulatú próbákon résztven­nünk. Az, hogy a Buda­pestről érkezett neves ven­dégművészek barátságo­sak, kedvesek, szerények — nekünk sem akármennyit jelent! ök négyen, vagyis a szegedi „Tosca-különít­mény" tagjai, tehát abban is megegyeznek, hogy ké­szülnek. bizakodnak —, s, hogy rájuk kicsit másként, is figyel majd az előadá­son a nagyérdemű. D. L

Next

/
Thumbnails
Contents