Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

Szombat, 1986. július 26. 70 „A házakat mi építettük, a fákat mi ültettük" „Az én gyermekkoromban itt repülőtér volt. Emlékezem, egy alkalommal úgy elszaporodtak a pockok, hogy bennünket, iskolásokat kivezényeltek pocokvadászatra. Kulönben is gyakran jártunk erre, figyeltük a repülőtér ejtőernyőseit, megvallom, nem kis irigységgel. Az alföldi tájon eperfás lanyák húzódtak meg, melyekéi hatalmas kukoricaföldek vetlek körül. Mi, gyerekek bandaban jártuk a környéket, úgy ismertük a Tisza-parti füzesek romantikus silágát, mint a tenyerünket. Különben itt a főút mellett Algyön valami rettenetes elmaradottságban éltek, az aszfalttól néhány méterre ősztől tavaszig félelmetes sártenger zárta be az apró hazaeskákat. Igazi falu volt a nagyváros holdudvarában, a villanyt is esak az ötvenes években vezették be. Nagy családok eltek együti a kis házakban, generációk a döngölt földes szobákban, a közösen használt konyhákban. A nép nagy része a földből élt, esak néhányan jártak a város üzemeibe, gyáraiba a hajnali vonattal." „Algyő és Vajhát meg Algyő és Tápé igencsak ellenlábas falvak voltak. Apáink, nagyapáink meséltek a régi konfliktusokról, báli bicskázásokról, tragikus szerelmekről. Mindhárom falu népének más volt az életfelfogása, idegenek voltak egymás számára. Ezek az ellentétek az elmúlt évtizedekben elvesztették élüket, ma már nem probléma, fel sem vetődő kérdés, ha valaki máshonnan házasodik. A világ sokat válio/ott. Algyő történetében viszont ez a változás robbanásszerű volt. Amikor a 60-as, 70-es évek fordulóján olajat és földgázt talállak a határban, egyszerre az ország közepe lettünk. Persze az ellentmondások csak fokozódták, hiszen a nagyipari átalakulást nem követte kellő gyorsasággal — mai szóhasználattal — az infrastruktúra. Az ország kiilönbö/ö részéről toborozták áz olajmunkásokat, akiknek nagy része a kemény napi munka után. távol a családtól jórészt a kocsmában töltötte az időt és költötte a pénzt. Gyakoriak voltak a verekedések, a nagy cirkuszok, volt dolguk a körzeti megbízottaknak. Gyorsan változtak a körülmények, talán túlságosan is sebesen. Az algyői ólajmező valóban az ország cnergiabázisának egyik legjelentősebb területe lett és a "-lepülés is hozzá igazította arcát." .4 délalföldi gázszolgáltató vallulat pb-gaztolió üzeme 197} októberiben kezdte meg próbaüzemet. Elődje Szegeden, az Alsóvátétsi fekelgfál/lekén működött. .4c tizem letrehozasában lelentős \zerepe volt egyrészt a közelben föltarl lóldgázmezőnek. valamint a megnövekedőit társadalmi igénynek 4 palackokba töltött gázmennyiség évről évre növekedett, az első itlökbim termeti 30 ezer tonnára! (amely háromszorosát jelentene a regi üzem termelésének) egy evtized elteltével 34 ezer tonnára emelkedett .4 korszerű üzem ma két műszakban dolgozik Ivolt idő, hogy háromban), a legnehezebb léli időszakokban is biztonsággal látja el Magyarország jelentős részét gazpalackokkal. Már a regi üzemben is dolgozott az 1969 ben alakult Egyetértés sioeialtsta brigád E kiemelkedő eredményeket el ért kollektívából vált ki a dr. IIaga László szosialista brigád, amely ma a vállalat legeredményesebb közössege. „Tévedésből vagyok lakatos. Parkettázó és hidegburkoló szerettem volna lenni az általános iskola elvégzése után. A szakmunkásképzőben azonban ide irányítottak. Tizenkét évét töltöttem a Szegedi Konzervgyárban azokkal a barátaimmal és kollegáimmal, akikkel együtt választottuk később az algyői üzemet. Nemcsak azért, mert itt több volt a pénz és mert közelebb voltunk a családhoz, nem kellett hajnalban gyülekezni a buszmegállónál, hanem mindenekelőtt azért, mert ez a munka érdekelt bennünket. Ráadásul mi szereltük az üzem dán berendezéseit, s ez igen jó iskola, mondhatnám, szakmai továbbképzés volt. A dán Crisplant cég szállította a töltőberendezéseket, a mérlegeket, szivattyúkat, a palackszállitó láncpályát, a konténer ürítő és töltőrendszerét, a hibás, illetve túltöltött palackok visszafejtéséhez szükséges gázkompresszort és ellenőrző mérleget. Egy külföldi, pláne nyugat-európai technológia elsajátítása nem könnyű dolog. Különösen nem akkor, ha az itt dolgozó dán cég szakemberei nem is segítették a technológiai lánc megismerését. Hányszor előfordult, hogy amikor speciális, mondhatnám titkos szerelési müvelet következett, egyszerűen a dán szaki elküldött „gyufáért". Ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy az algyői töltőüzem az ország legjobban felszerelt és legtermelékenyebb részlege. Elsődleges dolgunk a fogyasztói igények minél teljesebb kielégítése." „Én magam sráckoromban, de még független fiatalemberként is igencsak sok mindennel próbálkoztam. Sőt, mai eszemmel már tudom, rengeteg lehetőséget eljátszottam a pillanatnyi örömökért, a rövid távú sikerekért. Pestről jöttem egy toborzás alkalmával Algyőrc és nem bántam ineg. Ide gyökereztem, igazi barátokra leltem, sőt rokoni szálak is kötnek kollégáimhoz, munkatársam húgát vettem feleségül. Ma már algyőinek vallom magam, itt építkeztem, itt cinek gyerekeim. Ennek a munkahelynek nagyszerűek az emberi oldalai. Nemcsak azért, mert ismerjük egymást, de a közösségi szellem rendkívül jelentős vonzó és kisugárzó erő. Hiába lenne vastag a pénztárcám, ha bem értenénk egymás szavát. Mi itt — s ez ne tűnjön nagy szónak — igazi közösségben élünk. Nemcsak a munkában vagyunk egymásra utalva, de a magánélet sok területén is. Ha valamelyik brigádtagunk disznót vág, ott vagyunk, ha házat épít, együtt dolgozunk, ha kommunista műszakot szervezünk vagy társadalmi akcióba fogunk, mindig egyhangú döntés és közös tevékenység jellemez bennünket. Persze konfliktusok, viták nálunk is akadnak, de hát van-e olyan kollektíva, ahol ne lennének súrlódások, ahol ne lenne létkérdés az építő kritika9" A dr Hága László szocialista brigád 1977-ben tizenhárom tuggul kezdte meg működését, az új brigád vezetője Vajda János len Mar az első évben szosialista szerződést kötöttünk a Juhasz Gyula tanárképző Lötskolu marxizmus—leninizmus tanszékével, s a megállapodás értelmében kölcsönös támogatást, segítséget nyújtunk egymásnak Baráti és elvtársi viszonyt alakítottunk ki. mellnek célja, hogy a munkásság és uz értelmiség csoportjai közösen segítsék elő a szocialista embertípus kiulukitUsai .4 marxizmus—leninizmus lunszék tagjai vállallak, hogy az üzem dolgozót számára politikai elóudasi tartanak, konzultációkat, vitaesteket rendeznek Mi. a szos ialista brigorí tagjai pedig bemutattuk üzemünket, az ut folyó inunkat, tájékoztattuk a tanszék munkatarsait munka- és életkörülményeinkről. Ugyancsak szocialista szerződésben rögzítettük az együttműködést a petőfitelepi szociális otthonnal Ivállaltuk. hogy társadalmi munkában segítséget nyújtunk az otthon lakóinak, a környezet szebbé lételében, a javitási munkák elvégzésében); az öregek napközi otthonával, a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatóságával (évente ISO óra társadalmi htunkat végzünk az Ópusztaszeri S'emzeii Történeti Emlékparkban), a Tiszakutató Bizottsággá/, a Szegedi Városgondnoksággal, a petőfitelepi ' ÍM odúval (az epulel gázszerelesét teljes egészében mi végeztük), a ballonjai S. O. S. gyermekfaluval 101 ház gázszerelési munkalaton végeztük el), a berhidai tanáccsal tnyugdíjas vegyipari dolgozókat támogatunk, akik karokul szemelitek u: 1983-tís földrengés idején), a Szegedi larosszépiiö Egyesülettel (évente egy kommunista műszak bevételét utaljuk al számlájukraj. VALLOMÁSOK ÉS DOKUMENTUMOK EGY SZOCIALISTA BRIGÁD MINDENNAPJAIRÓL CS. PATAJ MIHÁLY METSZETE „Zalából úgymond népgazdasági érdekből 1970 augusztusában kerültünk Szegedre, iszonyú félelemmel és tele előítéletekkel. Még a/ év elejcn ellátogattunk jövendő lak- és munkahelyünkre. A Felső Tisza-parton, a töltés tetején lábunktól 10—15 centire kavargott, dühöngött, örvénylett a folyó. A tarjáni villamos egy összetört szekeret, egy döglött lovat és egy rémülettől félholt fuvarost terelgetett maga előtt. Arra gotv dohain, mi lesz velünk, az én falun nevelkedett három kisiskolás gyerekemmel. Másnap visszaküldtcm a vállalatnak a lakárkiutalást. Aztán mégis meggyőztek. Ma már bevallhatom, hálás vagyok főnökömnek. Az olajiparban akkor nagy munkaerőhiány volt, higgyék el, a börtön kapujában várták az embereket, minden kilépő új munkaerő volt. Akkor én főgépész lettem az algyő-százhalombattai olajvezetéken. Bár papíron egy műszakban hárman dolgoztunk, volt úgy, hogy egyedül kellett lennem. 1973 végén kerültem át az akkor külföldi technológiával épülő pb-gáztöltő üzembe. Voltam kompresszorkezelő, diszpécser, majd, mintegy tiz eve, palackraktárvezető vagyok." „A fiatalság szórakozása, a kulturális igények kiszolgálása sohasem volt erőssége a településnek. Ma is az omladozó kultúrházban a filmvetítések mellett talán a nyugdíjasklub és a pávakör, a népi táncegyüttessel dolgozik rendszeresen, s úgy tudjuk, sikeresen. De mit csinálhat az ifjúság? Bebuszozik Szegedre, mert az új és jó filmek csak hetek múlva kerülnek az algyői moziba, az itteni presszó diszkóján kivüi táncolni is esak ritkán van alkalmuk. Egyszóval van mit tenni ezen a területen is. Én, miután férjhez mentem, otthagytam a szegedi munkahelyemet, ide kerültem adminisztrátornak. Gyakran eszembe jut, hogy én még olyan iskolába jártam, ahol olajos padló volt, de ez nem mentesíti a mai, jóllehet parkettás iskolákat a továbblépés igényeitől. Mert ezen a területen igencsak mostohák a körülmények. Meggyőződésem, hogy nagyon sok higiéniai szempontnak nem felelnek meg. Bölcsődénk nincs, a szülők Szegedre hordják a gyerekeiket, hiányzik a patyolat, a ruhaneműt árusító bolt, az óvoda elé épített buszmegálló munkáiban a mi brigádunk is részt vett." „Régi gondunk, már a Szegeddel való egyesüléskor fölvetődött, hogy ha Algyő Szeged része, akkor az autóbuszon miért kell nekünk helyközi menetdijat fizetni?! Ezügyben csak magyarázkodást kaptunk, megoldás máig nem született. Öt-hatezer lakost büntetnek minden egyes járaton néhány forinttal. Különben is, mióta az önigazgatási rendszer megváltozott, úgy érezzük, kevesebbet kapunk a nagy kalapból. Az itt élők — hisszük és tudjuk — Algyő fejlődéséért sok mindent tennének. Csak végig kell sétálni az új utcákon, megnézni a fölépült és épülő lakónegyedeket, angol rendszerű családi há"zakat, szépen ápolt kerteket, karban tartott portákat, meggyőződhetünk az algyőiek szorgalmáról, lokálpatriotizmusáról. De vannak dolgok, amelyek elkeserítik az itt élőket. Itt, karnyújtásnyira az olajmezőtől, gázfáklyáktól, mindössze három éve kezdődött el a gázcsövek lefektetése — a környéken talán utolsóként kapjuk meg ezt a ma már létfontosságúnak számító szolgáltatást." (Nem mindennapi eseményre került sor a brigád életében 19/11. szeptember 13-án Találkoztunk a brigád nivadójának özvegyével. így közelebbről is megismerhettük azt az embert, akinek nevét felvettük, mert életéi példaképnek tekintettük Brigádunk Csepelen is meglátogatta egy kirándulás keretében dr. Húga László özvegyéi. A szocialista bngád névadója, dr. Hága László 1920. december 3-án szüleien Budapesten. Egyetemi tanulmányait a Műszaki Egyelem vegyészmérnöki karún végezle. 1942hen kitűnő minősítéssel szerezte meg diplomáját. Egyetemi tanulmányainak utolsó évében már tanársegédként dolgozott a szerves kémiát tanszéken. 1945-től u Kőolajipari lallalat üzemvezetői kutatómérnöke, később főmérnöke, majd igazgatója lett. .-I Dunai Kőolajipari Vállalathoz 1960ban került főtechnológusnak Tévéken ven részt ven u vállalat fejlesztési konce/Kiójának kialakításában. Nagy elméleti tudása és .sokrétű gyakorlati tapasztalatai birtokában irányította a DK l műszaki és tervezési munkálatait. A különböző üzemrészek termelesbeállitását éjt nappallá leve dolgozott. Személyes irányitó munkájának köszönhető, hogy az egymás után elkészült üzemrészek határidő előtt kezdték meg munkájukat. Így dolgozott az A/V-TT. desztillációs üzemben is. amikor hirtelen tűz ütött ki. és ő munkatársainak mentése közben halálos égési sérüléseket szenvedett. Dr. Hága László nemcsak kiváló elméleti tekintély és gyakorlati szakértő volt. hanem nagyszerű ember, példamutató egyéniség, humanista nevelő. Ezekből a tulajdonságaiból következett halálfélelmet nem ismerő bátorsága, amikor u tragédia napján. 1968. október 16-án bajba jutott társai segítségére sietett. .4 mi szocialista brigádunk az ö szellemét, emberi hozzáállását, akaratát szeretne folytatni, erőt merítve példájából.) „Higgye el, mi sem csupán örömből, \agy valami feltűnési viszkctegségből vállaljuk, hogy pihenőnapjaink nagy részén dolgozzunk. Hol idős emberek kényszerű otthonát színesítjük, hol kisgyerekek körülményein igyekszünk javítani,, hol nemzeti azonosságtudatunk formálódó tercpét tesszük szebbe, hogy bajbajutott társainkon segítünk — sohasem a hivatalos elismerés vagy a pénz vezérel bennünket. Hanem a fölismert szükségszerűség, a komolyan gondolt humánum, az együttérzés, a segíteni akarás. Az a gondolat, hogy segíteni, ajándékozni legalább olyan öröm, mint segítséget vagy ajándékot kappi. Szerelnénk, ha gyerekeink kevesebb gonddal küszködnének, szebbek és okosabbak lennének, megismernék az igazi boldogságot. Öröm számunkra, ha elhagyott idősemberek fiaikat, lányaikat látják bennünk, s igyekszünk, hogy környezetünk is őrizze kezünk nyomát. Ezért ültettük a fákat végig a Téglás utcán, s látjuk naponta munkába jövet és menet lombosodásukat, ezért fizetünk be rendszeresen komoly összegeket a Szegcdi Városszépítő Egyesület számlájára. És persze ezért dolgozunk becsületesen munkahelyünkön, készítjük újításainkat, végezzük termelést segitő, hatékonyságot növelő, takarékosságot elősegítő feladatainkat." Mc Olvasó mim kasért vcrclkedőn, melici a Somogyi Kom vtar rendezeti a varos 17 szocialista hrigadjúnak részteleiével, kollektívánk első helyezést érlel. Jutalmunk egy százkoleles kon, vtar. Evek óta eredményesen szerepelünk a megyei Munka és műveltség vetélkedőn. Csapatunk az elődöntőig is eljutott. .4 brigád szervezésében az üzem területén kiállítást rendeztünk Dcr István ó Héz.ső I érette festőművészeknek, a Juhász Gvulu Tanárképző Főiskola tanárainak alkotásaiból. Nemcsak az meni dolgozok. de a városrész lakói kozul t.s sokan hittük a bemutatókat és fejezlek ki velemenvakel. Elmondták, hogy azért szerelik Dér Jesrniénjvit. mert közérthetóek, luven tükrözik a természet szépségeit, ugyanakkor mélv és igaz emberi érzések is kifejezésre jutnak az alkotásokon. I művész mint ember is nagv halast gyakorolI a résztvevőkre szerenvsegével. közvetlenségével. A sikereken felbuzdulva lohh tarlatot tekintetűink meg. és néhány ónálló bemutatót is szerveztünk.) „Valamennyien családos emberek vagyunk és nagyon fontosnak tartjuk a harmonikus otthoni életet. Magánlakásépítési akcióban, kalákában, családi segítséggel teremtettük meg az otthonokat. Mi sem vagyunk mások, mi sem vagyunk csodabogarak. A mindennapi munka után vár bennünket a gmk, de nem vonjuk ki magunkai a társadalmimunka-a|»ciók sorából sem. Érdekes, hogy bár gyakorta kapjuk nteg mi, munkások a bélyeget, hogy tudniillik a munkásokat csak a pénz érdekli, nem törődnek a könyvvel, a színházzal, a mozival. Közülünk szinte mindenkinek a hobbija az olvasás, van, akit a hires bünperek és a második világháború irodalma érdekel, van, aki Dél-Amerika történelmi kérdéseivel foglalkozik nem is akármilyen szinten, s van, aki csörgőórákat, öngyújtókat gyűjt és reparál rendithetetlen szorgalommal." „Mi negyvenesek, szinte valamennyien sportoltunk fiatal korunkba!). Ez az igényünk máig megmaradt, itt a brigádban és az üzemben mód van arra, hogy különböző szervezeti vagy spontán akciókban részt vehessünk. Szeretünk pingpongozni, sakkozni és izgalmas focitornákat szervezünk, amelyek zárásaként nagyszerű birkapörkölteket fogyasztunk. A főzés különben is sokunk hobbija. Sajnos, pacalhoz igencsak ritkán lehet hozzájutni. De a skálából nem hiányozhat a horgászat és a rejtvényfejtés sem." „Én amellett, hogy gépírónőként dolgozom, ugyanitt , könyvterjesztő.is vagyok. Hét-nyolcszáz forint értékű kötetet tudok eladni havonta, s ez igazán nem kevés. Különben mindig van mit tenni a két gyerekkel, a nemrégiben épült ház körüli kertben, nyáron pedig utazni szeretünk, megjártuk már a jugoszláv tengerpartot és eljutottunk Ausztriába is." (A vállalati értékelés szerint u dr. Hága László szocialista brigád fenn állásának egy évtizede alatt hatszoros Kiváló Brigád len és az egyik legeredményesebben működő kollektíva. Tevékenységük kiterjed az élet minden területére A termelőmunka mellett — melyet példásan és spk újítással végeznek — legmegkapobh önzetlen társadalmi aktivitásuk, mely et sok helyen és nagv értékben végeznek. .4 brtgúd tízéves tevékenysége során az élet egyre szélesebb területein lalalt és vullalt feladatokat, amelyeket minden alkalommal magas színvonalon teljesített. .4 tagok szakmai es politikai fejlődése, embert jellemük alak ulása tetlenérhetö. A brigád nevét mind többen ismerik az országban, Peremartontól Ballonjáig. Szegedtől Ópuszlaszerig.) „Az Egyetértés brigád vezetőjének 1973 végén választottak meg. Azért volt Egyetértés a nevünk, mert akkoriban igen gyakori volt közöttünk a veszekedés, a megnemértés. Ugy gondoltam — volt már brigádvezetői gyakorlatom —, hogy a torzsalkodásokat úgy lehet lecs-endetiteni, ha mind több munkát vállalunk, ha jobban kivesszük részünket a közös akciókból. Higgyék el, sokkal többen szerettek a közösségért dolgozni, pluszmunkát vállalni, mint feltételezné a/ ember, mint amennyien valójában tevékenykednek. A hetvenes évek vége felé a felduzzadt létszám miatt kivált egy új brigád, mely a dr. Hága László nevet vette fel. Tizenegyen kezdtük, ma huszonhatan vagyunk. Pedig — meg merem kockáztatni — Icgalabb olyan nehéz hozzánk bekerülni, mint a párt tagjainak sorába. Tulajdonképpen egymást neveigetjük, s ennek eredményeként szép lassan milliókra tehető társadalmi munkát végeztünk Algyőn, Szegeden, Csongrád megyében, de már távolabbi helyeken is. Öregek otthona vagy óvoda, ópusztaszeri emlékpark vagy battonyai gyermekfalu, peremartoni földrengés vagy rákszűrő autóbusz — ott segítünk, ahol legnagyobb s/ükség van ránk. E munka során új ismeretségeket találunk, barátokra lelünk. Hogy miért csinálom? Azt nehéz megmagyarázni. Már százszor elhatároztam, abbahagyom. A feleségem néha kifakad: ekkora őrültet az egész országban nem találni még egyet. Ilyenkor engem csak az vigasztal, téved; szerencsére sokan vagyunk!" „Mi már ide gyökereztünk, a házakat mi építettük, a lakat mi ültettük, gyerekeink itt születtek. Szép ez a vidék, otthonossá varázsoltuk. Különlegessége, hogy a háborítatlan természet és az új ipar által átformált táj találkozási pontja. Ez az ellentét csak bennünk és az utánunk következő nemzedékekben oldódhat harmóniává. És mi ezért mindent megteszünk." (A beszélgetés résztvevői: Ákim László karbantartó lakatus, Bus Eerencné gyors- és gépíró, Gávál Andor tmk-csoportvezető, Mihala Tibor termelési csoportvezető. Molnár József esztergályos, Vajda János raktáros-, brigádvezelő.) I ANDl LAJOS