Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

8 Hétfő, 1986. június 23. Lépést kell tartanunk a nemzetközi műszaki-technikai haladással A Magyar Kereskedelmi Kamara közgyűlése A Magyar Kereskedelmi Kamara szom­baton, a Budapest Kongresszusi Központ­ban tartotta VII. közgyűlését. Az elnök­ségben helyet foglalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, vala­mint a kormány több tagja, ott voltak a társadalmi és érdekképviseleti szervek vezetői. Az elnökség írásos beszámolójához- Beck Tamás, a kamara elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. A beszámolót vita követte. Felszólalt a vitában Kapolyi László, ipari miniszter is. Hangoztatta: jelenleg, amikor növekszik a vállalati önállóság, a decentralizáció, különösen fontos, hogy megfelelő információk álljanak a vállala­ti vezetők rendelkezésere. Csak így lehet olyan döntéseket kialakítani, amelyek elősegítik a vállalatok kívánt fejlődését. Mint mondotta, a vállalati adatok előze­tes összesítése alapján megvan a lehető­ség arra, hogy összefogással, közős gon­dolkodással felgyorsulhasson a fejlődés, örvendetes, hogy a vállalatoknál olyan stratégia van kialakulóban, amelynek ré­vén a társadalmi, gazdasági célokkal össz­hangban számítani lehet az export, a jö­vedelmezőség növekedésére. A tanácskozáson Havasi Ferenc is fel­szólalt. A közgyűlés megválasztotta a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökségét és fel­ügyelő bizottságát. A kamara elnöke is­mét Beck Tamás, a Buda-Flax vezérigaz­gatója, főtitkára Lörincze Péter lett. A kamara alelnökei: Drótos László, a Lenin Kohászati Müvek vezérigazgatója, Gulyás Béla, a Magyar Hűtőipari Vállalat vezér­igazgatója, Karácsonyi Tibor, a Ravill vezérigazgatója, Martos István, a Medicor vezérigazgatója. Tatai Ilona, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatója, Tóth József, a Mineralimpex vezérigazgatója és Zányi Jenő. A felügyelőbizottság elnöké­vé Kisgergely Lajost, a Péti Nitrogénmü­vek vezérigazgatóját választották. (MTI) Havasi Ferenc fölszólalása Havasi Ferenc az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte a közgyűlés résztvevőit. Elöljáróban szólt a kamara tevékenységének növekvő jelentőségéről, jó irányú fejlődéséről. Mint mondotta, a rpi társadal­munkban is léteznek valós érdekviszonyok, ezért fontos, hogy legyenek olyan fóru­mok, ahol ezek kifejezésre jutnak. A gazdaság intéz­ményrendszerében a kamara feladata a magyar vállala­tok és szövetkezetek érdekei­nek képviselete. — Társadalmi közéletünk, politikai intézményrendsze­rünk úgy alakul, hogy ott, ahol ennek helye van, erő­södnek a függőségi, hierar­chikus kapcsolatok, ahol vi­szont célravezetőbb és haté­konyabb, ott a demokratikus önkormányzati, a szocialista önigazgatási elemek fejlőd­nek. Ennek célja, hogy a rendeletek és utasítások he­lyett a megegyezés legyen munkánk alapja. Ez a kap­csolatrendszer azonban fel­tételezi az egymás érdekeit tiszteletben tartó magatar­tást. Ehhez tfermészetesen a társadalmi, politikai szervek­nek is alkalmazkodniuk kell; nincs helye az utasításos munkastílusnak. A gazdasagi vezetők hely­zetéről, munkájáról szólva Havasi Ferenc elmondotta, hogy az elmúlt négy évtized során minden időszakban voltak olyan gondok, ame­lyek alaposan próbára tették a gazdaság vezetőit. Megkü­lönböztetett tisztelettel kell hát szólni azokról, akik a je­lenlegi évtized nehézségeit vállalják. Ha az előttünk ál­ló nehéz feladatokat meg akarjuk oldani, akkor ezek­nek a gazdasági vezetőknek meg kell adni a munkájuk­hoz szükséges erkölcsi segit­sfget, támogatást. Azok a bi­zonytalansági tényezők, ame­lyek az új vezetési formákra történő átállás során kiala­kultak, fokozatosan megszűn­nek, a vállalatok irányításá­ba újonnan bekapcsolódott testületek pedig az igazsá­gos és erőteljes vezetés szi­lárd hátterévé válnak. A Központi Bizottság tit­kára ezután arról szólt, hogy az ország építéséhez, a gaz­dasági munkft javításához a pártvezetés és a kormány jól átgondolt és a közvélemény által is elfogadott program­mal rendelkezik, a XIII. pártkongresszus határozatá­nak és a VII. ötéves tervnek az előkészítésében az ország színe-java részt vett. Gondot okoz viszont, hogy a tavalyi és az idei elsé fél év teljesítményei elmaradtak, a várakozástól. Munkánk fo­gyatékosságai és az újabb kedvezőtlen nemzetközi gaz­dasági fejlemények miatt mogli 1 nehéz körül­mények k«>zott kezdődött a VII. ötéves terv megvalósítá­sa. Felvetődik a kérdés: a jelenlegi helyzetben nem túl • sok-e a gazdasági prioritás, lohet-e ezeket egyszerre ér­vényesíteni? Vajon nem jött-e el az ideje egy újabb akcióprogram kidolgozásá­nak? A gazdaságirányítás nyitott és rugalmas, arra azonban nincs lehetőség, hogy lényeges engedménye­ket tegyünk elhatározott cél­jainkat illetően. Választási lehetőségünk viszonylag szűk. Adósságszolgálati köte­lezettségünknek pontosan eleget kell tennünk, s ehhez mindenképpen teljesíteni kell a VII. ötéves tervben elő­irányzott feladatokat. Erre kényszerít bennünket az is, hogy lépést kell tartanunk a nemzetközi műszaki és tech­nikai haladással. Nem lehet megrekedni a korábbi ala­csony felhalmozási szinten, mert így előbb-utóbb felél­nénk jövőnket. — Eleget kell tennünk a tervben megfogalmazott élet­színvonal-célkitűzéseknek is, mert csak így tartható fenn társadalmunk politikai kon­szenzusa, amely alapja az MSZMP harminc éve tartó eredményes politikájának. Ezt az egységet már nehe­zebb viszonyok között is si­került fenntartani. Az azon­ban igaz, hogy nem elég ál­dozatvállalásra. bizalomra, megértésre felszólítani az embereket. Ha egy bizonyos idő után nem tapasztalják a helyzet szerény javulását sem, akkor ezzel szavunk hi­telét kockáztatjuk. Ez a tét, amelynek figyelembe vételé­vel kell megválaszolni a kér­déseket: módosítsuk-e ter­veinket, céljainkat — vagy a gyakorlatunkat javítsuk. Könnyebb lenne persze új dokumentumokat csinálni, mégis a nehezebbet kell vá­lasztanunk, ragaszkodva a tervben foglalt célokhoz, kö­vetelményekhez, hogy élénkí­teni tudjuk a gazdasagot, megteremteni az előrehala­dáshoz szúkseges feltételeket — hangsúlyozta Havasi Fe­renc. Felvetődik a kérdés — folytatta ezután —, hogy a magyar gazdaságban adott-e a lehetőség az évi 3 százalé­kos növekedésre? A válasz egyértelmű: igen. Ehhez azonban fel kell tárni a kor­mányzati munkában, az irá­nyítási rendszerben rejlő to­vábbi lehetőségeket, javítani a vállalatok gazdálkodását, jobban kell hasznosítani a tudományos, szellemi poten­ciálunkat, a vezetők és a dolgozók öntevékeny kezde­ményezéseit. A továbbiakban Havasi Ferenc arról beszélt, hogy a magyar közvélemény támo­gatja társadalmi, gazdasági céljainkat. Az emberek több­sége — fiatalok, értelmiségi­ek, vezetők, munkások — re­formpártiak. Egyetértenek azzal, hogy a tehetség, a szorgalom kapjon méltó el­ismerést. Ugyanakkor a rendnek, a fegyelemnek, a takarékos gazdálkodásnak fokozott igénye él ma a tár­sadalomban. Ezt az igényt még inkább erősíteni szüksé­ges. — Manapság — mivel ne­hezebb helyzetben vagyunk — sokat foglalkozunk a gaz­dasággal. Ez természetes. A világon nem létezik olyan or­szág. ahol a gondolkodás kö­zéppontjában ne a gazdaság lenne. Enélkül mi sem tu­dunk előre haladni, nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy ne gondolkozzunk ra­cionálisan, gazdaságcentriku­san. Mindez hozzátartozik ahhoz, hogy kimozduljunk a jelenlegi helyzetünkből, és hogy gondjaink ne vezesse­nek társadalmi vívmányaink feladásához. Befejezésül Havasi Ferenc tolmácsolta a közgyűlésnek Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának üdvözletét és jó­kívánságait a kamara to­vábbi sikeres munkájához. Szabó Tibor—Zallár Andor „Egy alkotó élet fénykora 23. Elvonult a vihar A bujkáló Szent-Györgyi népszerűségét a nyilas kor­mány is fel akarta használni céljai érdekében. 1944 no­vember végén a műegyetem teljes németországi kitelepí­tésével szembefordultak a tanárok. Csilléry kormány­biztos, miután az oroszok legkülönbözőbb „kegyetlen­ségeit" ecsetelve sem tudta megváltoztatni a hangulatot, Szent-Györgyire hivatkozott. Mint mondta, Szent-Györ­gyit az oroszok Szeged pa­rancsnokává tették, s ebben a minőségben együtt kegyet­lenkedett velük. Rengeteg embert végeztetett ki, válo­gatott kínzásokkal, később azonban az ö idegrendszere sem bírta a kegyetlenkedést, és megutálta az oroszokat. Elmenekült Szegedről, meg­adta magát a nyilaskeresz­tes kormánynak. A nyilasok nagylelkűen megbocsátottak neki, s most a belügyminisz­ter vendége. A legközelebbi ülésen személyesen fog el­jönni, hogy tőle magától hallgassák a professzorok az oroszok kegyetlenkedéseit. Eközben Szent-Györgyi, aki egyáltalán nem szeretett volna a belügyminiszter „vendége" lenni, sorra vál­toztatta búvóhelyét. Mint az interjúban mondta, a legvé­gén a Városliget szélén buj­kált. Az út túloldalán már az oroszok voltak és oda a Gestapo ügynökei nem tud­tak kimenni. Veszélyes hely volt. mert ágyúval lőttek, de kevésbé volt veszélyes, mint a német titkosrendőrség. Fe­lesége a Vörösmarty utcá­ban maradt, egész családjá­val. Mikor az utca felszaba­dult, Szent-Györgyi vissza­tért családjához. „Alig értem oda — mondta — jelentke­zett nálam egy orosz őr­nagy, aki jól beszélt art,­gólul . . . megbízatása van Molotovtól, hogy biztonságba helyezzen ..." Az egész 12 tagú családot levitték Sze­gedre, Szent-Györgyit és fe­leségét pedig Enyingre, Ma­linovszkij főhadiszállására. Egy szép házat adtak nekik Nyilatkozat a Képes Vasá-nap munkatársának és egy tisztiszolgát.. „Élet­re tápláltak — mondta. — Ezután feleségemmel Moszk­vába vittek, ahol egy nagy akadémiai ünnepség volt, a legszebb szállodában helyez­tek el... úgy bántak velem, mint a legmagasabb rangú diplomatákkal." Ugyanezt az epizódot mondja el az az orosz tol­rhács, aki az emiitett őr­naggyal találta meg a Szent­Györgyi családot. A két tör­ténet között csupán egy kis eltérés van. Szent-Györgyi az öt felkereső, angolul nem tudó szovjet őrnagyot össze­téveszti a később vele an­golul tökéletesen tárgyaló szovjet századossal. Az alkalmi tolmács visz­szaemlékezése szerint a Szent-Györgyi megmentésére indított akció szinte a front első vonalában történt. Ja­nuár 10-én indultak el. A Nagykörúton még állt a harc. „Az Andrássy út sar­kán kiszálltam a gépkocsi­ból, futva, kúszva elértünk a Vörösmarty utcáig . . . Rá­kosszentmihályon meleg la­kásba, emberi körülmények között helyeztük el a csalá­dot. Még aznap este vacsora­asztalt ültünk körül, magas rangú szovjet tisztekkel, koccintottunk a közeli békéi­re és beszélgettünk sok min­denről. A professzor derűs volt, tele bizakodással... végül abban állapodtunk meg, hogy másnap délelőtt bemegyünk Zuglóba e» -i professzor a frontrádión ke­resztül beszél Budapest né­péhez. S valóban másnap a zuglói frontstúdióban Szent­Györgyi Albert szólt az oly sokáig rettegő, fázó, éhező pesti nephez, hogy nemsoká­ra vége a szenvedésnek, hogy hozzá kell látni, hogy érde­mes hozzálátni a munkához." Szent-Györgyi 15 szegedi év után budapesti lakos lett. 1945. februárjában értesítette a szegedi egyetemet, hogy a budapesti egyetemen ajánl­tak tel neki tanszéket és azt elfogadta. A szegedi egyetem rektora levélben már a bu­dapesti professzort üdvözli: „Mind magam, mind Egye­temünk Tanácsa örömmel értesült arról, hogy a Ma­gyar Köztársaság Elnöke Professzor Úrnak a nemzeti ellenállási mozgalomban ki­fejtett kimagaslóan értékes tevékenységéért a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát adományozta .., Egyetemünk számára is meg­becsülést jelent..." (Folytatjuk.) KISZABADULTAK A FRANCIA FOGLYOK Libanonban péntek este kiszabadult az Antenne 2. francia televíziós társaság két munkatársa. A két fran­cia túsz egy szíriai ezredes kíséretében hagyta el Nyu­gat-Bejrút egyik szállodáját. Az eseményt az AFP hírügy­nökség helyszínen lévő fotó­sai örökitették meg, az An­tenne 2., amely , naponta adott beszámolót a túszügy­ről, alkalmazottainak egyna­„Nem szabad megismétlődnie!" „Az emberiség nem becsülheti le a há­ború fenyegetését, még annak kitörése előtt harcot kell vívni a háborús veszély ellen, s győzni kell ebben a küzdelem­ben" —, lényegében ebben foglalja össze a szovjet sajtó a június 22-i "fasiszta tá­madás múlhatatlan történelmi tanulságát a 45. évforduló napján, vasárnap. A hét végi szovjet lapok megkülönböz­tetett figyelemmel foglalkoztak a Szovjet­unió elleni hitszegő nemet támadás év­fordulójával, napjainkra vetítve ki az 1418 "napig tartó nagy honvédő háború örök érvényű leckéjet. „Nem szabad megismétlődnie!". „Nem engedhetjük meg az ujabb háborút!", „Semmit és senkit nem felejtettünk el!" —, ezekkel a cí­mekkel közölnek dokumentum-összeállí­tásokat. A lapok hasábjain háborús vete­ránok emlékeznek a háború első napjára, • i Fircszti erőd hősies ellenállására, törté­rt« :./ck elemzik a Szovjetunió szerepét a második világháborúban, a vörös hadse­reg felszabadító küldetését, a náci biro­dalom megdöntését. A fiatalabb nemzedék képviselői is, sorkatonáié, munkások, diákok is, el­mondják: véleményüket: mit is jelentenek ma szamukra a több mint négy évtizede történt események, a szovjet embereknek annyi szenvedést hozó háború. „Otthon nem szeretnek visszaemlékez­ni a háborúra, csak a nagymama, aki fiatalon özvegyült meg, sóhajt nagyokat a katonadalok hallatán. Sírni nem sír: azt mondja, még a háborúban elsírta minden könnyét" —, írja a Moszkovszkij Komszomolec című lapban egy fiatal. „Egy júniusi nap mindig összejön a csa­lád. és sokáig marad a terített asztal mellett: ezen a napon halt bele sebeibe nagyapa. Túrós koszorút eszünk, a csak fényképről ismert nagyapa kedvenc éte­lét. S ilyen nap minden családban van", minden egyes család saját fájdalmát, és pótolhatatlan veszteségét éli át az emlé­kezés napján. Közös veszteségeinkre em­lékezünk: 20 millió honfitársunkra..." A szovjet lapok külpolitikai írásaikban az elmúlt háború kitörésének évfordulója kapcsán hangsúlyozzák a szocialista kö­zösség országai, a Szovjetunió legutóbbi békekezdeményezéseinek és leszerelési ja­vaslatainak. a VgZ budapesti felhívásá­nak jelentőségét. Ezek célja éppen a ka­tonai szemben állas szintjének csökken­tés'-, a leszerelés, újabb háború kirobba­násának megakadályozása. RADIOTEIEX pos sztrájkja miatt lemaradt a pénteki szabadon bocsátás­ról. Szombaton Jacques Chi­rac kormányfő is megerősí­tette, hogy a túszok 105 na­pig tartó fogsága véget ért, és hamarosan Párizsba ér­kezhetnek. Chirac egyben kö­szönetet. mondott Sziria, Al­géria és Irán polgári, illetve vallási vezetőinek a közvetí­tői támogatásért. A PSOE VÁLASZTÁSI GYŐZELME A spanyolországi parla­menti választásokon a kor­mányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt megőrizte parla­menti többségét — ez derül ki az első nem hivatalos rész­eredményekből. A PSOE a képviselőházban 189 helyet tudhat magáénak, a legna­gyobb jobboldali pártszövet­ség, a Népi Koalíció pedig 86 helyet. Az első részadatokból az tűnik ki. hogy a kormány­zó párt részben veszített ed­digi népszerűségéből (koráb­ban 202 képviselője volt), ám jelentős mertékben visszaszo­rul a spanyol politikai élet­ben a jobboldal is. Az Egye­sült Baloldal, ahová a Spa­nyol Kommunista Párt is tartozik, az eddigi adatok szerint 12 képviselővel lesz jelen a cortesban. VÁLTOZÁSOK A VIETNAMI KORMÁNYBAN A hanoi rádió és televizió híradása szerint szombaton Truong Chinh, az államta­nács elnöke vezetésével ülést tartott a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság Államtaná­csa. A testület Pham Van Dong kormányfő előterjesz­tése alapján változtatást.haj­tott végre a minisztertanács összetételében. Felmentették tisztségéből Nguyen Huu Tho miniszterelnök-helyettest. Dong Si 'Nguyen közlekedési és szállítási minisztert, Chu Tam Thuc pénzügyminisz­tert, le Due Thinh belkeres­kedelmi minisztert, le Khac külkereskedelmi minisztert. Nguyen Van Hieu kulturális és tájékoztatási minisztert, Nguyen Chan bányászati mi­nisztert és Nguyen Duy Giát, a Vietnami Állami Bank ve­zérigazgatóját. KONSZTANTYIN KATUSEV LÁTOGATÁSA Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizoltsár gának elnöke szombaton át­utazott Budapesten. Itt-tar­tózkodása alatt megbeszélést folytatott Marjai Józseffel, a Minisztertanács elnökhelyet­tesével. A megbeszélésen át­lekínlelték a magyar—szov­jet nagyberendezés- és gép­kereskedelem kérdéseit és a jelenlegi tervidőszakban vár­ható alakulását, valamint a harmadik országokbeli ma­gyar—szovjet együttműködés feladatait. StIULTZ HONGKONGBAN Hongkongba, egyhetes ázsiai kőrútjának első állo­máshelyére érkezett szomba­ton George Shultz amerikai külügyminiszter. A washing­toni diplomáeia vezetője Hongkongból Manilába uta­zik, s oda vezető útját a ter­vek szerint megszakítja Szin­gapúrban es Uruneíben.

Next

/
Thumbnails
Contents