Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

7 Szombat,' 1986. június 21. M rzvrtnrnu PÉCSI GABRIELLA Naponta naponta többször is balkáni gerlék balhéznak az erkélyemen nem szólok nekik miért szóljak gallérjuk és gavallérjuk van talán képviselnek valamit nem zavarom el őket de uraknak vizigótoknak és egyéb jöttmenteknek nem vagyok itthon AKADÉMIAI SZAKBIZOTTSÁGOK A „kemény" társadalomtudományok A Szegedi Akadémiai Bizottság, mint a dél-alföldi tudományos élet szervezője, koordinátora, a tudományos munka támogatója, sajátos szervezeti rendben dolgozik. Szakbizottságainak bemutatását nemrégiben kezdtük.még ezeken a hasábokon, s abban a reményben folytatjuk, hogy végül átfogó kép kerekedik, melyből olvasóink a régióban folytatott kulalások mibenlétét, irányát, célját, hasznát ismerhetik meg. Ezúttal a Jog- és Gazdaságtudományi Szakbizottságról kérdeztük annak elnökét, kovács István akadémikust, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető tanárát. — Az elnevezés nem ad elég felvilágosítást arról, milyen tudományterületek kutatóit tömöríti a szakbizottság? — Három nagy tudományterületen folytatott kutatásokat igyekszik összehangolni, szervezni és támogatni a szakbizottságunk. Ezek: az állam- és jogtudományok, a közgazdaságtudományok és a szociológia. Mi nem szerveztünk külön munkabizottságokat, mint több más akadémiai szakbizottság, viszont a kutatási témáinkat úgy igyekszünk megválasztani, hogy mindhárom terület képviselői megtalálják a saját részfeladataikat. Jogász, közgazdász, szociológus, esetenként statisztikus, demográfus vagy más tudományág kutatója is együtt dolgozik, ez manapság követelmény, szükség. A formális tagoltság helyett nálunk inkább az a tartalmi, hármas tagoltság van kibontakozóban, amely e tudományterületek országos intézményhálózatát is egyre inkább jellemzi. Vagyis léteznek alap-, alkalmazottés az úgynevezett fejlesztési kutatások. — Mit jelent pontosan ez utóbbi elnevezés ? — A három említett nagy tudományterületet úgy szoktuk emlegetni: ezek a kemény társadalomtudományok. Ez azt jelenti, hogy közvetlenül tudják befolyásolni az állam és a társadalom struktúráját, intézményrendszerét. E tudományok művelőit országosan fejlett intézményhálózat szolgálja, az akadémiai intézetektől az egyes tárcákhoz tartozó intézetekig, s mostanában egyre inkább kibontakozik az emlegetett fejlesztési intézményrendszer, mely közvetlenül az állami- és pártvezetés rendelkezésére bocsátja a tudomány eredményeit. Vagyis, egyre közelitünk az egzakt tudományokat jellemző struktúrához: az alap- és alkalmazott kutatások már széles hálózattal rendelkeznek, s az eredményeik hasznosítását elősegítő, úgynevezett fejlesztési-kutatási intézmények formálódnak. — Kérem, mondjon néhány példát, ha lehet, a szakbizottság által szervezett tudományos ülések vagy ankétok témáival: hogyan is nyilvánul meg e társadalomtudományok „kemény" természete? — Talán bocsánatos, ha először a saját szakterületemről példálózom. A 60-as évektől számos nemzetközi szintű rendezvényünk volt, köztük a szocialista országok alkotmányjogászainak első találkozója, amelyet máig a „szegedi államtudományi napok" néven idéznek a nemzetközi szakirodalomban. Nem kisebb jelentőségű dologról volt szó, mint a 60as évek derekától kibontakozó új feltételeknek megfelelő alkotmánymódosítások megalapozásáról. A 70-es évek közepén a közigazgatás fejlesztésének tudományos megalapozását szolgáló témakörben rendeztünk ugyancsak nemzetközi konferenciát, a szakma legkiválóbb képviselőinek bevonásával. Az alkotmányfejlődéssel, az állam és államszervezet problémáival tudományosan foglalkozók egyszersmind a politikai rendszerrel, a közigazgatással erőteljesen összefüggő kutatásokat is végeznek, ez szükségszerű. Másik példa: tavaly Kecskeméten szerveztünk konferenciát, amelynek az volt a címe: „A termelési tényezők koncentrációja és a hatékonyság az élelmiszergazdaságban. " Lényegileg a gazdaságirányítás és igazgatás új formáiról volt szó. Főleg a mezőgazdaságban föllelhető újfajta együttműködési és irányítási formákról; a nem fölülről irányított, az érdekviszonyokra, gazdasági öntevékenységre épülő társulásokról. Ezen a konferencián is megnyilvánult, hogy a gazdaságirányítás rendszerének reformja, pontosabban a reform sikeres megvalósítása szorosan összekapcsolódik a politikai rendszer, valamint a közigazgatás fejlesztésével. Másképpen fogalmazva: a reform sikeréhez elengedhetetlen a politikai háttér megfelelő fejlesztése. — A demokrácia fejlesztésére gondol? — Nemcsak arra. Egyszerűsítve ezt mondanám: olyan állami-politikai mechanizmust kell működtetni, megfelelő intézményrendszerrel, amelyikben az összes, sokszor ellentétes érdekek megnyilvánulhatnak és meghatározott keretek között elrendeződhetnek. Tehát nem megoldásokról, az érdekellentétek feloldásáról-kibékítéséről beszélek, ez lehetetlen. A jog ugyanis nem oldja meg, legföljebb elrendezi a konfliktusokat. Ehhez persze erre hivatott, automatizmusokként működő, valódi intézményrendszerként funkcionáló hálózatra van szükség. Iskolapéldát mondok, iskolaügyekben mindenki járatos. A köz- és felsőoktatás intézményei és irányításuk is: többszintű. Ma mégsem funkcionál olyan intézményrendszer, mely a különböző szinteken működő intézményeket és azok irányítóit összekapcsolná. Ezért a szakma, az oktatás szakkérdéseiről gyakorta nem hozzáértők döntenek. Lehetne modellt alkotni az egészséges intézményszerveződésre? Ahol a szakma érdekeltségei kezelhetők? Lehetne. — A társadalomtudományok középtávú kutatási programja elkészült. Ön az egyik nagy téma — az állam és gazdasági környezete — alprogramjának — az alkotmány és az államszervezet — témavezetője. Talán módja nyílik tudományos előrehaladást indukálni olyan területeken is, amiről az imént beszélt. — Reméljük. De most maradjunk a szakbizottságnál, amelynek kereteiben több megkezdett szociológiai vizsgálatot folytatunk az idén, megint tartunk konferenciákat, minden fontosabb tudományos műről vitákat rendezünk, s a pályázatok révén, igen szerény lehetőségeink szerint, de igyekszünk támogatni a Dél-Alföld kutatóit, közigazgatási szakembereit — tudományos munkálkodásukban, SULYOK ERZSÉBET Szobrok — és az ő sorsuk A szobroknak is megvan a maguk sorsa. Hol a megfoghatatlan múzsa ihlete, hol a szigorú megrendelő szerint. Aztán elkészül, helyére állítják, átadják, áttelepítik, s elég egy történelmi földindulás, lerombolják, szemétre dobják, megcsonkítják. Am egy társadalom erejét és nagykorúságát éppen az igazolhatja, hogy szembe akar és tud nézni múltjával, régi emlékeit, örökségéi értékén kezeli. Műalkotásként például a templomi freskókat és köztéri szobrokat, kordokumentumként egy elmúlt időszak ránkmaradt emlékeit, az épületektől a kis iparművészeti tárgyakig. Ahogy nemrégiben arról adhattunk hírt, hogy a Szegedi Városszépítő Egyesület egy új köztéri szoborjel, a Párizsban élő Székely Péter Hamlet és Ophelia című müve fölött bábáskodik majd, addig most hadd számoljak be arról, hogy három régi szegedi műalkotás megmentése, felújitása, újrafelállítása, illetve visszahelyezése ügyében is lépéseket tett. Az külön öröm, hogy egyes esetekben immár félig nyitott kapukat döngethet. mivű szobrot télen védeni, takarni szükséges. Talán egy nyáron nyitott, télen zárható elegáns pavilon alatt új színfoltja lehetne egy sétánynak, térnek. A harmadik szóban forgó mű helyét bizonyára sokan látták a SZOTE vegytani intézetének Aradi vértanúk terére néző falán, a klinkertéglák között. A vakolt és bemélyedő téglalap az egyetemalapítás domborművének helye. Maga a mű a várudvaron várja sorsa jobbrafordulását. A bronz domborművet Szentgyörgyi István (1881 — 1938), a két világháború közötti időszak sokat foglalkoztatott mestere készítette, talán 1931-ben. Nevéhez fűződik többek között sok hősi emlékmű, (a Harminckettesek, a soroksári, a kiskunhalasi, a mezőhegyesi, a kiskőrösi Petőfi- és a makói Návay-szobor. Az egyetemalapítás (illetve az 192l-es Szegedre telepítés) emlékét őrző alkotáson kilenc személy látható. Ha az információk pontosak, akkor balról jobbra: Gaál Endre közművelődési tanácsnok, a Dóm téri építkezések „pénzügyminisztere", Rerrich Béla építész, a tér megálmodója, Várhelyi József prelátus, a Fogadalmi templom első plébánosa, Glattfelder Gyula, a deportálásokat elítélő csanádi püspök, Somogyi Szilveszter, a Móra által is megörökített polgármester, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, az építkezések szorgalmazója, Aigner Károly jobboldali patikus-főispán, Tóth Károly, az egyetem prorektora és Foerk Ernő építész, aki Schulek Frigyestől vette át a fogadalmi templom tervezési és építési munkálatait. Hogy mikor avatták, erre nincsenek biztos adatok. Kérjük hát azokat, akik erről többet tudnak, osszák meg velünk. Információikat az egyesület cimén várják. Három szobor, a száz éve újjáépült Szeged történetének és városképének három dokumentuma. Akkor vagyunk méltóak minden örökségre, ha okosan és jól sáfárkodunk velük. Ezek a művek teljesebbé tehetik a mind szebb, s a hagyományait becsülő város képét. T. L. Az újszegedi ligetben, a Vidám Park kerítésétől nem messze, kissé elvadult környezetben pár éve még a kalandokat kereső gyerekcsapatok és búvó szerelmesek egy figurális kút pusztuló darabjaira lelhettek. A medence ma is ott található, a kútfigurát azóta lelkes amatőr városvédők vették kézbe, mert döntés született e közel százéves emlék felújítására. A diszkutat, melynek sorsáról olvasóink talán többet tudnak mint jómagam, 1888-ban készítették az első szegedi ártézi kúthoz. Hosszú éveken át az Anna-forrás helyén állt, mignem a gondatlan városrendezés Újszegedre száműzte. Nem különösebben értékes mű figurája öntöttvas másolat, de egy kor igényességéről, a városépítés körültekintő figyelmességéről tanúskodik. S ha már nem kerülhet vissza eredeti helyére, másutt is kedves színfolt lehet. (Pedig a háromszögletű kis téren, a százéves épületegyüttessel egységes és hangulatos egységet képezhetett volna — a neogótikus, Schulek Frigyes-tervezte kakasos református templom 1883ban épült, az ártézi kútra települt városi gőzfürdő reneszánsz stílusú épületegyüttese 1896-ból való, a MÁVigazgatóság épületét 1894-ben emelték, a Magyar Ede-tervezte református palota és az eklektikus Brucknerház zárja a sort. Csak az új postapalota sokat vitatott üveg-aluminium épülete zavarja meg a hangulatot és stílusegységet. Vagy ki tudja?! De hát már ott áll — s nemcsak elegáns, de némileg kapocs a régi és új épületek között — a szegedi születésű világhírű szobrász, Csáky József kecses aluminiumszobra, a Táncoslány.) A városi főépítész tájékoztatása szerint a diszkút az újszegedi ligetben marad, a sétány mellett állítják fel újra, már elkészültek a munka kiviteli tervei. Hogy mikor? — kérdezhetnék. Időpontot mondani nemigen tudunk... A várudvar délkeleti sarkában áll Ligeti Miklós (1871 — 1944) carrarai márványból faragott, Erzsébetkirálynőt ábrázoló szobra. Az akadémizmus jeles képviselője — megannyi portré, zsánerszobor, épületdisz, köztéri munka készítője — munkássága zenitjén, a hires Anonymus-szobor után, 1907-ben faragta meg Erzsébet ülő alakját. Nemrégiben hallgattuk, hogy a fővárosban újra elhelyezik a maga korában igen népszerű királynő szobrát. Szegeden nem szerethették ennyire, hiszen a Nagy Víz után Újszegedet Erzsébetvárosra keresztelték, de ez éppúgy nem honosodott meg, mint az a kísérlet, hogy a ligetet nevezzék Erzsébet-lígetnek. A Népkert sor oldalán, három fa alatt egy kövön kopottas felirat: „Erzsébet királynő emlékfái." A városlakók véleményére is kíváncsiak az egyesület tagjai: hol kellene állnia Erzsébet carrarai márványból készített szobrának? Vannak olyan vélemények, hogy a mostani helye megfelelő, hisz a várudvar egyszerre köztér, ugyanakkor kerítés védi a sérülékeny anyagot. Mások új helyszíneket javasolnak a Stefánián, Újszegeden, másutt. Akinek ez ügyben ötlete, javaslata van, irja meg a Szegedi Városszépítő Egyesületnek (Vörösmarty u. 3.). Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a nemes kőből készített finom-