Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

MAGAZIN 6 Szombat,' 1986. június 21. J? CSEMNICZKY ZOLTÁN: SALOME Kiss Dávid emlékezete Ma, a vállalkozói szocializmus korában, már nem vádolhatnak a tőkés rendszer dicséretével, ha a múlt századnak a feudalizmusból a kapitalizmusba vezető útján a kezdeményezést, az áttörést méltatjuk. Tavaly volt alkalmam Zolnay Lászlónak a dédapjáról, Gál Ferencről Írott életrajzát ismertetve rámutatni annak az emberfajtának Szeged történetében betöltött jeles szerepére. amely gazdasági tevékenységével, üzleti vállalkozásaival hozzájárult a Város polgári fejlődéséhez, különösképpen az árvíz utáni újjáépítéshez és föllendüléshez. Anélkül persze, hogy figyelmen kívül hagynánk a dolgozó osztályoknak szintén nélkülözhetetlen szerepét ugyanebben a folyamatban: a tőke munka nélkül éppúgy nem boldogult volna, mint a puszta munkaerő a vállalkozók irányítása, ügyessége, leleményessége és nem utolsósorban pénze nélkül. Suum cuique: mindegyiknek adjuk meg a magáét, történeti érdeme szerint. Milliomos agglegény Most egy másik 19. századi szegedi polgár szerepére irányítanám a figyelmet; olyanra, aki Gál Ferenchez hasonlóan a tökéjével és üzleti képességeivel szolgálta Szeged múlt századi gazdasági és társadalmi előrehaladását. Gál Ferenc német származék volt; Kiss Dávidnak alakját aki ma, halálának centenáriuma alkalmából, fölidézem, a polgárság másik jelentős összetevőjének, a zsidóságnak jellegzetes képviselője, representativ man-je volt. Amikor meghalt, a szegedi lapok a „milliomos agglegényt" egyöntetű részvéttel búcsúztatták. A kevesek közé tartozott, irta nekrológjában a Szegedi Napló, akinek nem volt ellensége sem a gazdagok, sem a szegények között. „Zárkózott, csendet, magányt kereső ember volt egész életében. Messziről elkerült minden zajt, nem fordult meg nyilvános helyeken, se egyletekben, se kaszinóban, se vendéglőben..." Neve szerepel ugyan a Belvárosi Kaszinó alapítói közt, de szerepléséről Czímer Károly munkája sem tud említeni egyetlen mozzanatot sem. Föltűnést keltett, irta még a Napló, amikor egyetlen egyszer megjelent az új színház páholyában az akkor még egészséges öregúr, „a város leggazdagabb és legszerényebb embere", aki óriási — halálakor másfél millió forintra becsült — vagyona mellett úgy élt, mint egy nyugalmazott hivatalnok. Virilis jogon tagja volt a városi törvényhatósági bizottságnak, de sosem jelent meg a közgyűlési teremben. Temetésén ott volt Kállay Albert főispán, Pálfy Ferenc polgármester, Szabados János helyettes polgármester, Rainer József tanácsnok, Kovács Albert iskolaszéki elnök, Rósa Izsó hitközségi elnök és országgyűlési képviselő. A Napló a gyászolók közt fölsorolja a „radnai búcsúvezetőket" is. Bálint Sándortól tudjuk, hogy a négy-ötezer radnai búcsús elöljáróit érdemes, rátermett férfiakból úgy választották a palánki plébánián, városrészenként. Jellemző, hogy ez az egyszerű parasztemberekből álló testület szükségesnek látta, hogy a zsidó nagykereskedő végtisztességén részt vegyen. A Kiss Dávid-palota Pedig Kiss Dávid gyüttmönt volt a Városban. 1803-ban Miskolcon (a Napló szerint Sajószentpéteren) született. A 30-as évek elején került Szegedre; miért és hogyan — nem tudjuk. Segéd, majd hamarosan üzletvezető lett a híres Ráth testvérek kereskedőcégénél. (Róluk a Szeged története 2. kötetében olvashatni: a Város leggazdagabb kereskedői és hajósgazdái közt szerepeltek.) Hamarosan Ráth Jakab (1802—1889) üzlettársként vette maga mellé. Kellő tőkét gyűjtve a 40-es évek közepén Szarvady Vilmossal megalapította a Kiss Dávid és társa divatáru-kereskedő céget. Érdekes, hogy amikor 1871-ben megvált a cégétől, és részét átadta Ormódi (Berger) Bélának (1831-1889), az utódok - Ormódi mellett Szarvady Vilmos fia, Szarvady Lajos (1851-1927) - továbbra is fönntartották a cég nevét: Kiss Dávid és társa. (Ormódmak egyébként jelentős szerepe volt a múlt század végén a homoki, alsótanyagi szőlőtermesztés megteremtésében, az ásotthalmi és pusztamérgesi borkultúra megindításában. Bálint Sándor A szögedi nemzet számos helyén szól érdemeiről.) Kiss Dávid nevét máig őrzi háza, az akkori kedvelt terminológia szerint: palotája. (Klauzál tér 3.) Ennek a műemléknek ugyan nem, de városképi jelentőségűnek minősített háznak jeles szerep jutott Szeged építéstörténetében. Ez volt az első épület, amely a korábbi hatalmas Széchenyi teret kettéosztotta, létrehozva így a Klauzál teret, és amely stílusával, méreteivel, nem utolsósorban párkánymagasságával, meghatározta az árvíz utáni újjáépítést. A Belváros egységes eklektikus képe a Kiss Dávid-ház mintájára alakult ki. A Szegedi Híradó 1872. augusztus 16-i száma ad hírt először, hogy a palota befejezéséhez közeledik; október 4én már itt hirdeti kalapraktárát Lemle Miklós; tehát augusztus végén, szeptember elején épült föl. Földszintjén üzletek, emeletén lakások voltak. Háromszázezer forintba került. Kiss Dávid maga sohasem lakott a palotájában. Ő maradt régi, Oroszlán utcai házában: abban, amely most van újjáépülőben, és hamarosan az Országos Műemléki Felügyelőség helyi kirendeltségének székháza lesz. Únokahúgával, Bárd Adolfné Kiss Bertával, és ennek gyermekeivel élt ott. Onnan is temették el. A Város hitelezője Szegednek a Tisza folytonos árvizei elleni védekezésében fontos eseménye Sejtátültetés és a fiatalkori cukorbetegségek Számos országban, így hazánkban is egyre több a fiatalkorú cukorbeteg. Gyakran előfordul, hogy a diabetesz huszonéves korra látásromlást vagy vakságot okoz. Az orvostudomány egyre nagyobb sikerrel igyekszik megakadályozni, hogy ez á rémisztő kór áldozatokat szedjen. A Magyar Diabetesz Társaság legutóbbi kongresszusán szinte tudományos szenzációként hatott a bejelentés: Szegeden olyan kezelési eljárást kísérleteztek ki, amivel segíteni tudnak a fiatalkori cukorbetegségeken. A tudományos felfedezésről a Szegedi Sebészeti Klinika igazgatóját, dr. Karácsonyi Sándor egyetemi tanárt kérdeztük. — a későbbi nagy Víznek (1879) szinte főpróbája — volt az 1876. évi védekezés. Ennek során Percsoráná) (ahol 1879-ben átszakadt a gát) költséges töltéserősítési munkák váltak szükségessé. A Városnak elfogyott a pénze. Ahogy Rcizner János írta: „Majdnem kétségbeejtőleg hatott, hogy az anyagi erők híján a védelem utolsó perceiben kell a városnak elbukni, mert a rendkívüli kiadásokat fedezni immár teljesen képtelen volt. A lelkes és előkelő polgárság ekkor 3000 frt segélyt adott a város rendelkezésére, s egyúttal bizottság alakult, hogy a lakosság körében egy nagyobb kölcsönt lehessen a város sürgős szükségleteire egybehozni. Ily címen Gombás várnagy, a szerencsés lutrizó 8%-ra 10000 forintot ajánlott, Kiss Dávid pedig azt a meglepő kijelentést tette, hogy sohase házaljanak, ád a város megmentésére annyit, amennyi csak kell, mégpedig kamat nélkül. Értékpapírokban legott 40 000 forintot át is adott elzálogosításra oly kikötéssel, hogy a zálogkölcsön kamatait a város pontosan törlessze." Alapítványai 1883. november 9-én 30000 forint tőkével alapítványt tett szegény gyermekek fölruházására. Évi 1260 forint kamatából 40 keresztény és 20 zsidó kisdiák kapott belőle télikabátot. A halála előtt egy évvel készített végrendelete szerint hatalmas vagyonát unokaöccsei és húgai örökölték. A Kiss Dávid-házat a három unokaöccse (Kiss Arnold, Károly és Mór). Betti húgáé, gondviselőjéé, lett az Oroszlán utcai ház. A többi unokahúg és két testvére (Kiss Joachim és Kiss Cecília) évi 2-2000 forint járadékot kapott. Végrendeletében is számos alapítványt tett, és egyszeri segélyt adott Kiss Dávid a különféle jótékonysági egyesületeknek, intézményeknek, így a városi kórháznak 5000 forintos alapítványt, és egy másik, ugyancsak 5000 forintos alapítványt évente egyegy egyetemi és főiskolai hallgató részére. Ezek az alapítványok az első világháború utáni pénzromláskor enyésztek el. Tőkés viszonyok között a tőkés tulajdonos, legyen bármilyen jólelkű, szükségképpen, a közgazdaság vastörvényei szerint, kizsákmányoló. Ám Marx híres tétele A tőke előszavában, amely szerint az egyéniség is a társadalmi viszonyok terméke, arra int, hogy árnyaltan ítéljük meg a történelem kicsiny és nagy szereplőit. Mégsem mindegy, hogy a tőkés vagy nagybirtokos elherdálja, elmulatja, elkártyázza a kizsákmányolásból szerzett pénzét, vagyonát, avagy vállalkozásaival a közjóra gyarapítja, és jótéteményeivel enyhít is a rendszer természetéből fakadó nyomorúságon. Tőkés viszonyok között a vállalkozói tehetség is a tőkés rendszert erősíti; de az emberség, a humanizmus a rendszeren belül is szolgálhatja a közösséget. Kiss Dávid a maga korában haladó szerepet töltött be: a Várost a feudális elmaradottságból a polgári fejlődés felé ösztökélte. Ezért érdemli meg, hogy megtartsuk jó emlékezetünkben. PÉTER LÁSZLÓ — A betegségek kórlapján milyen helyet foglal el a fiatalkori diabetesz? — Az egész világ tudományos apparátusa nagy erőfeszítéseket tesz a fiatalkori cukorbetegség gyógyítása érdekében. Gondot, hogy ez a baj fiatal korban inzulinnal nehezen kezelhető. Mig felnőtteknél a gyógyszerrel viszonylag könnyebben befolyásolható a megbomlott anyagcsere-egyensúly, addig a fiatal cukorbetegeknél ez nem mondható el. Súlyosbítja helyzetüket, hogy egészen korán jelentkezik az érrendszer károsodása. Ennek okát pontosan nem tudjuk, de a feltételezések szerint arra gondolhatunk, hogy a szem látóhártyájának, a retinának és a vese ereinek károsodását az inzulinkezelés, illetve a gyakori vércukor-ingadozás szerepet játszik. — Hogy lehet ezt kivédeni? — Az eddigi kutatások arra utalnak, hogy az érkárosodás megszüntetése elsősorban a hasnyálmirigy átültetésétől várható. Ebben a próbálkozásban élenjár az amerikai Sutherland professzor, és néhány nyugat-európai klinikai orvoskutató csoport. Tehát több helyen végeztek már sikeres liasnyálmirigy-átültetést, azonban a transzplantációnak egyelőre gátat szab a szervhiány, hiányzik a megfelelő donor és az immunológiai háttér. — Milyen más tudományos próbálkozás létezik még e kérdés megoldására? — Sutherland és a müncheni klinika kutatócsoportjai a szigetsejtek átültetésétől is eredményt várnak. Tudni kell, hogy a hasnyálmirigyben levő Langerhans-sziget sejtcsoportok termelik az inzulint, ami szabályozza a szervezet vércukorszintjét. Nos, a szigetsejt-átültetés rendkívül szellemes dolognak látszik, kisebb a kockázata, mint a hasnyálmirigytranszplantációnak. Ám a kezdeti reménykedés után kitűnt, hogy a szigetsejtek is érzékenyek az immunológiai változásokra. Gondot jelent a szigetsejtek szétválasztása, hiszen ha nem megfelelő technikával és enzimmel történik, akkor a szétválasztás után a sejtek elpusztulnak. — E tudományos rejtvény megfejtéséhez a szegedi sebészeti klinika orvoskutatói rendkívüli és eredeti módon közelítettek. Az ön vezetésével hazánkban egyedülálló műtéti eljárást kísérleteztek ki és vezettek be, amit kérem, ismertessen. — Egyik tehetséges kutatónk, dr. Farkas Gyula irodalmi tapasztalatok alapján önálló izoláló módszert dolgozott ki a szigetek szétválasztására és tenyésztésére. Mivel célunk a szigetsejt átültetés klinikai megvalósítása volt, ezért a szigetek emberi főtusz — ami 22—32 hetes embriót jelent — hasnyálmirigyéből nyertük. Az embriók rendkívüli korai stádiumban elpusztultak, vagy betegség miatt koraszülöttként műtétileg jöttek a világra. A születés pillanatában megtörtént a hasnyálmirigy kiemelése és ebből különítettük el a szigeteket, amelyeket tíz hétig tenyésztettünk — az emberi szervezet hőmérsékletéhez hasonló melegítő szekrényben — megfigyeltük, hogy milyen mennyiségben termelnek inzulint. Az így előkészített szigeteket, amelyek szaporodtak is az előkészítés alatt, fiatalkorú cukorbetegek szervezetébe műtéti úton vittük be. Az embriónál és a betegnél a műtét előtt szövettipizálást végeztünk. A sejtátültetés a cukorbeteg köldökvénájának feltágítása után, azon keresztül a bal májlebenybe történt. — Hány ilyen transzplantációra került sor és miként változott a cukorbetegek állapota ? — Hétszer — négy fiatalkorú nőnél és három férfinél — végeztünk sejtátültetést. Valámennyinél csökkent az inzulinszükséglet, négyüknél az 50 százalék alá esett. Hogy a szénhidrát-anyagcsere ezzel az eljárással nem rendeződik teljesen, vagyis nem szűnik meg a külső inzulinszükséglet, annak következő a magyarázata: az embrióból kevés sejt nyerhető és nem elegendő egy felnőtt ember számára. A másik gond, hogy a sejtátültetés e formájánál is fennáll a kilökődés veszélye, ezért bizonyos gyógyszerek alkalmazása — mint a Prednisolon (mellékvesehormon) — előnytelenül befolyásolja a cukorbetegséget. Igazolja ezt, hogy az utolsó négy műtét után Cyclosporine-A alkalmazása mellett kevesebb mellékvesehormonra van szükség és így a betegnek csökkent mennyiségű inzulint kell bevinni. A szegedi eljárás eddig igazolt és szembetűnő eredménye az érkárosodás kivédése. Tudomásunk szerint a hasnyálmirigy átültetése nélkül csak ezzel a módszerrel lehet meggátolni a fiatalkori cukorbetegek érkárosodását. Négy éve kezdtük el a kísérleteket és a megműtött fiatalok látása javult. A szemvizsgálatokat természetesen olyan orvos végezte, aki nem tagja a transzplantációs csoportnak. Áz is biztató, hogy sejtátültetésnek nincs szövődménye. — Amit Önök csinálnak, világszenzáció vagy „csak" hazai tudományos felfedezés? — A transzplantációs eljárásról eddig csak szakfolyóiratban jelent meg közlemény. Ám a Szegeden kikísérletezett sziget tenyésztési, beültetési módszer iránt igen nagy a nemzetközi érdeklődés. Klinikánkat minden olyan külföldi kongresszusra meghívják, ahol a fiatalkori cukorbetegség szóba kerül. — Meg kell jegyezni, hogy a szigetsejt transzplantációs gondolata Magyarországon először a budapesti I. számú sebészeti klinikán vetődött fel, ahol értékes munkát végeztek annak érdekében, hogy az átültetésre előkészített sejtek immunvédelmét biztosítsák. A kilökődést meggátló sejtvédelem (encapszulalás) rendkívül szellemes módszer és ezért lehetséges, hogy ez az eljárás feleslegessé teszi a kilökődést kivédő gyógyszerek alkalmazását. Azonban emberen ilyen sejtátültetést eddig csak Szegeden végeztek hazánkban. A jövő útja miatt érdekes kérdés, hogy a beültetett sejt meddig él és mennyi ideig fejti ki gyógyító tevékenységét. Mivel Szegeden a kutatásokat három évvel ezelőtt kezdtük el, erre tudományos választ még könnyelműség lenne adni. — A közvélemény miképp értékelje a szegedi felfedezést? Az operációkkal egycsapásra megoldódott a fiatalkori cukorbetegség gondja? — Az igazi megoldás a hasnyálmirigy-átültetés lenne, ami rendkívül költséges és bonyolult eljárás (Magyarországon hasnyálmirigy transzplantációra még nem került sor). Ebben az esetben a mi módszerünk alárendeltté válna. De amíg a hasnyálmirigy átültetésének széles körű bevezetésére nem kerül sor — ez valószínű még 1—2 év kérdése — addig a sejtátültetést lehet alkalmazni. Még egyszer hangsúlyozom, a műtéttel előnyösen befolyásoljuk a fiatalkori cukorbetegek érkárosodását, ami 22—23 éves korra nemegyszer már vakságot okozott. — Nagyon jó a kapcsolatunk a belgyógyászati klinikával, egyre több beteget küldenek hozzánk. Még szorosabb együttműködést szeretnénk kialakítani a szegedi gyermekkórházzal, a kezelés minél koraibb elkezdése érdekében. HALÁSZ MIKLÓS