Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

4 Szombat,' 1986. június 21. • • Ötven sor Nem múlik el nap, hogy ne hallanánk híreket, tudósításokat az élet valamilyen szférájának jövőképéről. Prognosztizálják az ezredforduló gazdaságát, közlekedését, városképét, iparát. Viszonylag kevesebb szó esik arról, kiket fog szolgálni ez a holnapi struktúra? Diczfalusy Egon, a stockholmi egyetem profeszszora, az Egészségügyi Világszervezet szakértője úgy véli, az emberiség számára a legnagyobb kihívás az emberiség S ez nem pusztán szójáték. A professzor ugyanis a családtervezés kutatásával foglalkozik, s azon fáradozik, hogy körvonalazza a Föld népességének jövőbeni alakulását, ajánlásokat tegyen a meglévő ismeretek birtokában a családtervezés szemléleti és orvosi problémáinak megoldására. Abból a gondolatból indult ki beszélgetésünkkor, amelyet egy amerikai filozófus fogalmazott meg: „akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy megismerjék azt." A tények azt igazolják, hogy az 1 millió évvel ezelőttre datálható afrikai településektől hosszú idő vezetett addig, amíg az emberiség létszáma elérte az első milliárdot. Ez köfúlbelül 1850-ben következett be. Azt követően a növekedés gyorsulása igen szembetűnő, hisz a következő milliárdot 80 év alatt, a harmadikat 30 éven belül erte el, a negyedikhez már csak másfél évtizedre volt szükség. Egyetlen korosztály tanúja lehetett a Fold népessége megduplázódásának, kétmilliárdról négyre emelkedésének. S majdnem bizonyos, hogy egy évtizeden belül elérjük az ötödik milliárdot. „Itt végződik a történelem, és kezdődik az én jövőelemzésem a XXI. századról." — mondta a profeszszor. A prognosztizált adatok, valamint a Világbank előrejelzései szerint a Föld népessége 2000-ben elén a 6,1 milliárdot, és a XXI. század végén már közel 11 milliárd lesz. A szaporodás jelentős része a fejlődő országokban következik be, s ez jelentős eltolódás a Föld népességének megoszlásában. Ennek rengeteg, ma még alig felmérhető következménye lesz a nagyvárosok földuzzadásától az élelmiszerellátáson, közlekedésen és iskolarendszeren át az életmód minőségéit es az időskori problémákig. Ezt a gyorsan növekvő népességváltást csak a születésszabályozó módszerek mind szélesebb körű elterjesztése és tökéletesítése tarthatja kordában. Tény, hogy a családtervezés óriásit fejlődött az elmúlt 25 évben. Két évtizede még csak hét ország kormányának volt családtervezési programja, manapság 120nak, s közöttük olyan, e téren különösen jelentős államnak, mint Kína és India. Folynak a kutatások „férfitabletta" előállítására és olyan új metódusok kidolgozására, amelyek a nőknek folyamatosan és hosszan tartó védettséget jelentenek. Nemrégiben került nyilvánosságra, hogy hazánk népessége az elmúlt időszakban mintegy 70 ezerrel csókkent. Ügy tűnik ez a robbanás minket kevésbé érint. Am ez csalóka megközelítés. Az összezsugorodó Föld jövője most dől el. S jövő csak akkor lesz, ha emberiség lesz. Mégpedig tervezhető emberiség. Tandi Lajos Doktoravatás, diplomaosztás A József Attila Tudományegyetem nyilvános doktoravató ünnepi ülésein, az aulában, ma, szombaton, végzett joghallgatókat, valamint a Bölcsészettudományi és a Természettudományi Kar jelöltjeit avatják doktorrá. Délelőtt 10 órakor lesz az Állam- és Jogtudományi Kar nappali és levelező tagozaton végzett, összesen 45 hallgatójának avatása. Negyvenegyen vannak a doktorrá avatandó bölcsészek, délelőtt 11-kor kezdődik az ünnepségük, s huszonötén a TTK jelöltjei, akiket déli 12-től avatnak. A mai ünnepségeken új doktori címet. „Doktor universitatis" fokozatot is adományoz az egyetemi tanács. Tudományos munkásságuk alapján Czeglédi Katalin (altajisztika tudományok), Kordé Zoltán (történelem tudományok), valamint Savovic Margit jugoszláv állampolgár (pedagógiai tudományok) kapja a doktor universitatis címet. Ugyan, erre a fokozatra a Természettudományi Kar jelöltjei: Balázs Endre, Baráth Tibor, Bán Annamária, Czakó Mihály, Hideg Eva, Mogyorósi Péter, Simon Péter és Tóth Márta. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola diplomaosztó ünnepsége ugyancsak ma lesz, délelőtt 10-kor a Sportcsarnokban. Szendrei János főigazgatótól 298 nappali ta. gozaton végzett általános iskolai tanár veheti át diplomáját. Levelező tagozaton 342-en fejezték be tanulmányaikat, ők is ez alkalommal leapnak diplomát. Első vasúttörvényünk Miklós Imre A magyar vasutasság oknyomozó történelme című munkájában dolgozta fel vasutunk technikatörténetét (1937), és innen tudom, hogy az Országgyűlés 1836-ban alkotta meg a XXV. tc-et, amelyet V. Ferdinánd ugyanabban az évben, júniusban aláírásával szentesi tett. Ezt követte az 1836. évi XXVI. tc, amely elrendelte Buda és Pest között egy állandó híd felépítését. Ezután megalakult a Hídegylet, amely Széchenyi István javaslatára William Thierney Clarkot bízta meg a tervek elkészítésével. Tehát -,e két nagyon jelentős közlekedestörténeti törvényünk éppen 150 éves. Már a múlt század húszas éveiben a belső piac mind szűkebbnek bizonyult mezőgazdasági termelésünk számára, exportra pedig a rossz közlekedési viszonyok miatt nem is gondolhattak eleink. A gazdasági élet javítasa érdekében a belső utakat folyamatosan kiépíteni, vagy javítani kellett, hozzáláttak a folyók szabályozásához és a vasutak építéséhez. A sürgető kibontakozást a reformnemzedék mind élesebben követelte, példaképül állítva Angliát, Németországot és Belgiumot, ahol már megkezdték a vasutak létesítését. Elsőként az építkezések alapjait képező kisajátítási törvényt alkották meg, amelynek bizony elég sok ellenlábasa akadt még az Országgyűlésben is, de Kossuth Lajos következetesen harco'» az ügyért, és végül is megszületett a döntés. Ezután abban is dönteni kellett, hogy az építkezések közköltségen vagy magánvállalkozások keretében történjenek. A kozszellemnek megfelelően a szabad magánvállalkozásnak nyitottak utat. A tarifaszabadság elvet tiszteletben tartva úgy határoztak, hogy a pályatulajdonosokra bízzák a szállítási dijak meghatározását. Első vasúttörvényünk kijelölte annak a tizenhárom vasútvonalnak végpontjait is, amelyek között a vonalak építését meg kellett kezdeni. Ezek nagy része Pestről indult ki és a szomszédos országok felé irányult. Ezek a következők: 1. Pest —Ausztria határáig, 2. Pest— magyar tengerpart, 3. Pest— Zimony, 4. Pest—Morvaország határáig, 5. Pest—Galícia határáig, 6. Pest—Erdély, 7. Pest—Nagyszeben, 8. Becs—magyar tengerpart, másrészt Eszékik. majd Törökország felé. 9. Ausztria határától Magyarországon keresztül Krakkóig. 10. Nagyszombattól Kassáig. 11. Kassától Krakkóig, 12. Miskolctól Galíciáig. 13. Sziszektől a magyar tengerpartig. A hosszú előzmények után, az előmunkálatokat követően szinte egyidejűleg kezdték meg a pest—váci és a pest—szolnoki szakaszépítését. Az első mozdonyokat Belgiumból. Ausztriából és az USA-ból hozták. Első gőzüzemű vasutunk (még csak három vonallal) az 1848-as forradalom követelésére Beszédes Józsefet, az egykori szegedi piarista diákot tette meg igazgatóvá. Az első szakaszban, a szabadságharc idejéig 242,5 km vasútvonal épült ki. Már az első magyar vasúttörvény gondolt a Szegedig húzódó vasútvonal kiépítésére. de erre csak 1854ben került sor, az ismert történelmi események miatt. A Ceglédtől Félegyházáig vezető pályát 1853-ban adták át, majd a félegyháza— szegedi vonalrészt, három állomással (Feketehalom, Kistelek és Szeged) az Osztrák Délkeleti Államvasút Társaság építette ki, adták át a forgalomnak 1854. március 4-én, majd tartotta forgalomban. A forgalom biztosítására nyolc gözmozdonyt, kilenc első, tizenhat másodés huszonhat harmadosztályú személykocsit, továbbá 160 fedett és 40 nyitott tehervagont szereztek be, öt kalauzkocsi mellett. Az első szerelvényt a Szeged nevű mozdony vontatta be az állomásra, amelyet a mai rendezőpályaudvar helyén építettek fel. A menetrend szerint a Szeged—Pest közötti távolság tíz órát vett igénybe az utastól. A pálya továbbépítésére csak a vasúti hid felépítését követően (1858) kerülhetett sor, Temesvár és Orsova felé. A megye városainak vasúti kapcsolatát a későbbi vonalépítések (1869, 1870, 1887—1969) biztosították. A mai MÁV igazgatóság elődjét, a vasúti üzletvezetőséget 1888. április 24-én Szabadkáról Szegedre helyezték, és a Zsótér-házban kaptak helyet. Egészen 1911-ig a szegedi üzletvezetőségnek volt leghosszabb vonala az egész akkori országterületen, több mint háromezer kilométer. Ekkor létesítették a temesvári üzletvezetőséget, s így a szegediekhez 1703 kilométer hosszú vasútvonal tartozott. Első vasúttörvényünk hiányosságai ellenére történelmi jelentőségű. Alkotóinak és a vasút megvalósítóinak mindenképpen dicsőségére válik, mert az abszolutizmus korában is bátran síkraszálltak az előrelépés megvalósításáért, és elhivatott megvalósítói voltak a magyar vasútügynek, a műszaki-tudományos haladás, az ország és a nép rájuk szabta követelményei megvalósításának. Bátyai Jenő Garamondinasok között A reggel napfényes, forró, ságot előlegező, bizakodásokkal teli. Az épületben olyasféle érzése támadhat az embernek, hogy itt akárha csupa üvegből lenne minden, mindenfelé át lehet látni szinte a falakon, akár a fény felé tartott újságoldalon. Azoknak, akik most az egyik üvegfal mögött hajlanak fura kis vályúk fölé, így nyolc, fél kilenc tájban, persze aligha ilyesféle merengések töltik ki gondolataikat. Még akkor sem, ha 17 évesek, éppen egy tucatnyian vannak, és... — ... és négy óra múlva kész levonattal kell jelentkezniük — mondja Kozma Istvánné, aki egyszerre látszik megtestesíteni az aggódó szülő, a komolyan felügyelő tanerő és az inasait vizsgáztató mester alapállá. sát. S amint rögvest kiderül, tulajdonképpen e három lehetséges változat mindegyi. ke stimmel. Az utolsó pláne. A kéziratot kapó. ezen a napon szakmai érettségükről gyakorlatban-elméletben számot adni köteles tizenkettő egyébként a 624. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet utolsó éves kéziszedő osztálya, szakmunkásvizsgát tevén, a Szegedi Nyomda alig fél éve átadott csupa üveg, elegáns tanműhelyében, a József Attila sugárút és a Makkosházi körút sarkán. Melyet többek között oktatási labor, gép- és szedőterem, külön a fényszedés tanulására alkalmas helyiség (is) jellemez. Meg az, amit a vezető. Varga Ferenc láthatatlan bajusza alá' rejtett mosollyal úgy fogalmaz meg: a gyürkőzés időszakában vannak. Persze, a jelenlevők is gyürkőznek. A gyakorlati vizsgára kapott kiszedendő kézirat nem hagyományos gépelt ..flekk" (ahogyan mi nevezzük), hanem egy speciális táblázat. ilyen-olyan rubrikákkal, vonalakkal, keresztül-kasul. 7 — A hagyományossal dolgozniuk sokkal egyszerűbb lenne. Ennél azért több van bennük. Hogy mennyi? Mire délután visszaérünk, már itt a 624-es igazgatóhelyettese, Szántó Zsuzsa is: — Nagyon oda kell figyelni ezekre a gyerekekre. — Annyira kiemelkedöek? — Nem erről van szó. Na. gyon kevés a nyomdásztanulónak jelentkező fiatal gyerek. Egyébként a közismereti tárgyakban középszerű tanulók: mondjuk az elektroműszerészekhez képest gvengék, de például a cipészekhez mérve kiemelke. dőek. ^ öttagú hizottságegy másik üvegfal mögött, az elhúzható harmonif<aajtón besurranva a tovarebbent érettségifelvételi-egyetemi vizsgakép fogad: a „testület" előtt a tételekből szenved a soros delikvens, hárman szanaszét ültetve készülnek, tételeiket dolgozván ki. Anyagismeret, szakismeret. Meglep, mennyi közöttük a lány. megtudom, fiúk csak elvétve akadnak. Aki most van soron — csak félprofilból látom, higgadtan néz szembe a bizottsággal — Zékány Erika. — Hogyan történik a forróöntés? Tud, tudogat. Mondja, hogy a monószedés és így és úgy. Azután már a cellulózgyártás fajtái. A hallgatóság roppant segítőkésznek tűnik, némelyik kérdés szinte a Légy jó mindhalálig Valkai tanár urát idézi — „ugye, Jákobnak négy fia volt? Nagyon jól van." Aki valaha is kicsit közelebbi kapcsolatba került az írott sajtó bizony igen komoly múlttal rendelkező egész honi valóságával, nem függetlenítheti magát a nyomda, a nyomdászság sajátos varázsától. Az itteni illat akár jelképesnek is mondható. Az almoszférateremtő szavak (mettör. korrektúra, garamond, fett stb), Schmidt Andrea felvétele Szedés — időre! a nyomtatott papír, a kézirat, az írógép, meg a többi közös univerzumának van akkora mágikus ereje, hogy több mint érthető a kialakult hagyomány, ami a nyom. dászt hosszú időn át a szakmák legjobbjai között minősítette Magyarországon. — Talán kicsit kezdi visz. szaszerezni presztízsét a szakma — mondja Varga Ferenc. — Nem optimista kissé? Mosoly. — Fizetésben kezdjük megközelíteni a pesti nyomdák átlagszintjét... Az igaz. a dolog ennél sokkal bonyolul. tabb... Bonyolultabb bizony. A tanműhelyben az év közben itt leúő inasoknak minden „élesben" megy: „normális" megrendelések alapján kell készíteniük újságon kívül szinte mindent — könyveket, meghívókat, plakátokat, ügyviteli nyomtatványokat. Az új épület korszerű körülményei sokat segítettek; a szin. tén itt képzendő, leendő magasnyomó gépmesterek korábban „odabenn", a nyomdában dolgoztak, ..ideges, mert kemény normára dolgozó" (Varga Ferenc) szakik között, s e tény nagy iából meg is határozta tanítható, ságuk „szintjét". Most gépmestertanulókat kértek innen kisegíteni — és „el voltak ájulva tőlük. Ez a mi termelési értékünk." — Jó, jó, ez szép, de... — Tudom: az „anyag", azok, akik erre a pályára kerülnek. Nehéz ügy... Odabenn, a szóbeli vizsgán egy másik lányt a kor. rektúra fogalmáról kérdeznek. Azután a korrektúraje. lekről. Megnézném, hány profi újságíró tudja így és ennyire. Azután a betűtípusok. A New Times, a garamond. (Mellékesen: itt a műhelyben is van ezekből.) A monotype. és a linotypeszedés. Az imprimatúra fogalma. Vág ¡a. Mindegyiket. Igen. Vetró Magdolnát. az iskola igazgatóhelyettese és a szakoktató, Kozma Istvánné egyaránt a legjobbnak mondja a „garamondinasok" közül, s akikkel a nyomda előzetes szerződést kötött, ő kapja a legmagasabb ösztöndijat, kiváló a közismereti tárgyakból is. Mintha élő egyszemélyi cáfolata lenne mindannak, amiről Kozmáné beszélt az előbb. Hogy nagyon kevés a gyakorlatra fordítható idő, hogy túlzsúfolt a gyerekek tananyaga, hogy így nagyon nehéz fölkészíteni őket a termelőmun. kára, hogy bár a közepesnél talán valamivel jobb a szakmai érzékük, viszont ők is normában fognak dolgozni, „és ott hogyan gazdálkodjanak az idővel — azt nincs idő megtanítani." Vetró Magdi osztálytársóval, a szakmunkásvizsgán már szintén („azt hiszem, jól") túl levő Koczkás Zsuzsával, ha nem is éppen csodálkozik, de nem is afféle „ó, jól ismerjük mi ezt"pillantással hallgatja, amit a magyar nyomdász fogalmáról mondanék. Hogy a magyar munkásság legtájékozottabb. legfelkészültebb rétegét alkották, hogy a legszebb értelemben elitnek te kintette őket mindenki — pedig nem is mesélek például Kakuszi bácsiról, a nemrégiben meghalt öreg nyomdászmesterről, aki jócskán hetven fölött is óriási színházlátogató volt, műveltsége sem akármilyen — és nekünk, hozzá hasonlókat már csak hírből ismerőknek fölvillantott valamit abból a tradicionális nyomdászszínvonalból. — Hallottam már erről valamit — mondja Magdi. — Nyolcadikban, talán történelemórán ... Eredetileg elektroműszerésznek jelent, keztem, de ott nem voit helv, így lettem szedő ... szinte semmit sem tudtam róla. — Én is teljesen véletlenül lettem nyomdász — így Koczkás Zsuzsa. — Az élelmiszeripari szakközépiskolába jártam, otthagytam, az unokatestvérem a nyomdában dolgozik, tőle hallottam, van hely. Kíváncsi voltam... Hogy most úgy mondják: mindketten megszerették, élvezik, maradnak — a fenti összefüggésben más lapra tartozik. „A szüleim mondták, milyen jó szakma, milyen jól fizetik, mennyire megbecsülik." „A divatszakmák mellett sehol sincs." „A suliban például a fodrászok eléggé lenézték a szedőket." — Mennyi egy fölszabadult szedő fizetése? — níllantok körül. A válasz egyértelmű. — Ha két műszakban dolgozik (és jól!), úgy 3400 körül. Számolás, kis vita. átlagolás, hasonlítgatás. Kipillan. tok a szép új, csupa üveg tanműhely ablakán. Ragyog a délutáni nap. átvillan rajtam, amit még reggel hallottam: itt például garamond betűtípussal is lehet dolgozni. Furcsa, hogy most, ebben a percben mégsem érzem a nyomdafesték semmi, hez sem hasonlítható, édes illatát. Domonkos László