Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

4 Szombat, 1986. május 10. ••••••^••••••••••••^•••MMHMB • • Ötven sor Nem is a Kis sori tata vette észre, hogy túlságo­san felgyorsult a jó öreg Trabant, hanem az éppen nyolcvanadik születésnapját ünneplő felesége. A re­pülőtér mellett százzal száguldott a két öreg, palán­tákért indultak a Marx térre. Persze, a sokat látott Szabó bácsi nem esett pánikba. Leálltak a padkára, mikor engedett forróságából a motor, összeeszkábálta az elszakadt rugót, de a bölcsesség nem a piacra, ha­nem hazafelé irányította a kocsi orrát. Délután már huncut mosollyal konstatálta, az optimizmus átsegítette már nehezebb helyzeteken is, mert hogy az eiso meg a második világháborúban is akadtak bi­zony kritiKus pillanatok, estig mesélhetné. Mórahalom és Asotthalom kozott félúton, a ha­tártól karnyújtásnyira, tanyájukban a világ. Legalább olyan érzékenyen reagál a napi hirekre, mint a kis­kert virágaira. Csák az fér nehezen a fejébe, hogy mi­nél modernebb a világ, annal nehezebo bizonyos dol­gokat elintézni. Régen — mondja — elég volt egy te­lefon, délutánra megérkezett a táp, most van úgy, hogy napokat, heteket is várni kell egy erre járó autóra. Még a télen hallgattam egy rádióriportot. Egy nyolcvanas bacsikából áradt a panasz, merthogy „itt is fáj, ott is hasogat, nehezebben hajlik a derék, las­súbb a tempó, jobb is lenne talán a földben ..." „Ak­kor miért takarta be a szólót'? — kérdezte a riporter­nő. „Miért-miért? Mert az a rendje. Tavasszal majd kitakarjuk, megmetsszúk, permetezzük, talán jobb termés lesz, mint tavaly!" — élénkült meg az öreg. Lám, a munka, az élet természetes rendje, a folyto­nosság teremtő csodája fékezhető, gáncsolható, szeny­nyezhető, de meg sohasem állítható... A közeli településen, a félévi bizonyitványosz­tást követően, egy általános iskolás fiú felakasztotta magát a disznóólban. Nehéz lenne kibogozni, félt-e, betegseg gyötörte, testi vagy lelki traumák adták ke­zebe a gyilkos damilt?! Egy biztos: nem szeretett él­ni, nem ismerte a napos oldalt, hiányzott belőle a természetes gyermeki optimizmus, az élet viseléséhez, alakításához, élvezéséhez szükséges képesség. Az az ösztönökből és tudatosan felmért lehetőségekből eggyé gyúrt kepesség, mely csak az emberekre jellemző. Ismerősömet szörnyű betegség támadta meg, még huszonévesen. Hosszú hónapok, évek elkeseredett és hősiesnek nevezhető, az orvosokkal vállalt közös kúi­delemben legyőzte a kórt. Már gyermekszülésre is vállalkozhatott. Izgalmakkal, reménykedésekkel, elke­seredésekkel, kételyekkel és hittel teíi kilenc hónap után egészséges, szép ikreknek adott életet. Lassan már felejti a mütetek fájdalmait, a kezelések tortú­ráit, a kihullott hajcsomókkal tűnófélben levő re­ményeit, a halállal való párbaj nehéz pillanatait. A gyerekek egészségesek, szépen fejlődnek, lekötik min­den pillanatát, örömmel töltik ki — visszamenőleg is — életét. Jól tudom, a rákbetegek nagy többsége még jegyben jár a halállal, de minden ilyen és hasonló példa arra biztat valamennyiünket, hogy érdemes küzdeni, hinni, bízni tudományban, orvosban, embe­rekben, önmagunkban — az életben . . . Szabó tata azóta megvette és el is ültette a pa­lántákat. Locsolgatja, pátyolgatja. Nyolcvanhat évé­vel a sugárzó példa: sokszor összeeszkábálható az el­szakadt rugó, sok mindentől megóvhat bennünket a jól megválasztott sebesseg, s az elethez optimizmus is szükséges. Tandi Lajos „Ballag már a vén diák »» Másfél ezer szeRedi diák­nak, „végleg kicsengettek" tegnap: utolsó napjukat töl­tötték a padban a középisko­lák negyedikesei. Városszer­te egységesen ma, szombaton búcsúzik az alma matertől közel.600 gimnazista s ezer szakközépiskolás. (A műve­lődési miniszter tavaly meg­jelent utasítása rendelkezett úgy, a szülőket is érintő is­kolai rendezvényre munka­időn kívüli időpontban ke­rüljön sor.) Este vidám Ji­áksereg népesíti be az ét­termek, a vendéglátóhelyek különtermeit, bankettel te­szik emlékezetessé a „sulis" éveket. A vigasság azonban nem tarthat sokáig: hétfőn komoly erőpróba, magyar irodalom, majd kedden ma­tematikai írásbeli érettsági dolgoztatja meg a — bizo­nyára kellően felkészült — fejeket. A közös írásbeli érettségik május 19-től, a ezébelik júniusban zajlanak. A gimnáziumok és szakkö­zépiskolák esti és levelező hallgatói május 26-án tesz­nek írásbeli vizsgát. A Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskola végzős hallgatói ugyancsak ma, szombaton ballagnak. Az idén 300-an fe­jezik be tanulmányaikat a nappali tagozaton. Miután elköszönnek oktatóiktól s az alsóbbévesektől, végigjárják a tanszékeket, díszünnepség­re gyülekeznek a Vörös Csil­lag moziban. A déli 1 órakor kezdődő ballagási ünnepsé­gen Rigó Jázon főiskolai ta­nár mond beszédet, útravaló jó tanácsokkal a leendő pe­dagógusoknak. Egy konferencia elé Valami megmozdult Miközben két esztendeje a magyar sajtóban égig csaptak az orvostudomány és az egészségügy „természetvédelmi terü­letére" bemerészkedő újságírók, és a ha­gyományokat védők csatájának lángjai és a tudomány—áltudomány kérdéséről tar­tott újságíró-szövetségi vita tisztító tüzé­ben hamuvá égtek az okkultizmushoz so­rolható „tudományok", az ősi, indiai ere­detű, napjainkban kinainak ismert tűszú­rásos gyógymód, az akupunktúra épp hogy csak „megpörkölődött". Nem fénylett fel, nem született újjá fönixmadárként — hi­szen el sem égett. A szakmai ítéletek hű­vös mértéktartása jelezte a tudomásul vé­telét. Van, nem tiltott, megtűrt, (el) nem ismert, gyógymód, eljárás, mindenesetre (már) nem mondjuk, hogy divat, hogy ál­tudomány. Az óvatos megközelítés a tu­dományos ítélkezésnek kőtelező játéksza­bálya — s kételkedni nem bűn. Miközben pedig a gyógymódról több­kevesebb indulattal vitáztak, a hazai or­vostudomány vállalkozó szellemű közka­tonái, külföldről hozott szakkönyvek, tu­ristápénzes, maszek tanulmányutak segít­ségével, vitatható, de mindenesetre mér­ce hiján összehasonlihatatlan tudásszin­ten, szívós szorgalommal művelték a tű­szúrásos medicinát. Van. aki Kínában ta­nulta, más Koreában, néhányan fejlődő or­szágbeli kiküldetésük alatt — kinaiaktól —, s forgatják a tűt nálunk az európai neurofiziológiai iskola teremtő osztrák Bischko professzor hívei, van, aki az ősi kinai Tao-filozófia alapján nyugvó fran­cia iskola követője, nem egynek van már Szovjetunióban szerzett — ott elismert — diplomája, többen pedig az összes lehető szakirodalmat b egyújtve, autodidakta módjára sajátították el jelenlegi ismere­teiket. Az akupunktúra oktatására jogosí­tó diplomával tavaly még csak két orvos rendelkezett. Az akupunktúra hazai mű­velői négy éve találták- meg egymáshoz a kapcsolatot, megalakítva a szófiai aku­punktúrás világkongresszus után baráti körüket, a hivatalosan nem létező Magyar Akupunktúra Társaságot, amelynek tag­jai a „szakmai közgondolkodás" igényé­vel rendszeresen kicserélik tapasztalatai­kat. A csendes összejövetelekből két éve nyilvános konferencia lett Hévízen, SZOT­üdülöigazgatósági támogatással. Az orvo­sok tudományos szervezete (MOTESZ) ál­tal elutasított társaság ezt követően meg­kapta a létezés jogát: a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesületek Szövetsége keretein belül működő 'Magyar Biofizikai Társaság befogadta az akupunktúrát mű­velő orvosokat. Dr. Tigyi József akadémi­kust, a Magyar Biofizikai Társaság elnö­két a munkacsoport megalakításakor kér­deztük: miért? Műsorajánlat A TISZA-PARTJARÖL INDULTAK — címmel jubi­leumi kiállítás nyílik hol­nap, vasárnap déli 12 órakor a Horváth Mihály utcai , Képtárban abból az alka­lomból, hogy 25 éves a Tö­mörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépisko­la képző- és iparművészeti tagozata. A szakközépiskolá­ban végzett Művészeti Alap­tagok müveiből rendezett tárlatot Múller Józsefné, a városi tanács elnökhelyette­se nyitja meg, a kiállítást Papp Katalin művészettör­ténész, az iskola volt tanuló­ja rendezte. A jubileumi tár­lat július 29-ig, hétfó kivé­telével, naponta délelőtt 10 és délután 6 óra között te­kinthető meg. A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola 1. Sz. Gya­korló Általános Iskolájának HANGVERSENYÉT rende­zik meg május 12-én, hét­főn délután 6 órai kezdettel a Tisza Szállóban. Megnyíló beszédet mond Szendrei Já­nos. az intézmény főigazga­tója, fellép a Kodály, a Mo­zart és a Bartók gyermekkó­rus, valamint az Ifjú Zene­barátok Kórusa, Siposné Csendes Éva, Sinkóné Hor­tobányi Éva, Vass Irén, Er­dős János és Erdősné Fag­Ier Erika vezényletével. SZÉP VAGY ALFÖLD! Ez a címe a SZEGEDI IRODAL­MI KÁVÉHÁZ soron követ­kező rendezvényének, ame­lyet május 12-én, hétfőn es­te fél 7-től tartanak meg a Royalban. Csongor Győző vetített képes előadásán az Alföld tájait és növényvili­gát mutatja be. a házigazda Csizmazia György lesz. KARASSZON DEZSŐ OR­GONAHANG VERSENYÉT rendezik meg a dómban a Collegium Artium zenetudo­mányi szekciójának foglal­kozásaként május 12-én, hétfőn este 8 órjktól. Közre­működik a JATE énekkara, Gyúdi Sándor és Cser Miklós vezényletével. Az 1942-ben készült, MEGTALÁLT ÉVEK című amerikai filmet vetítik má­jus 12-én, hétfőn este fél 7-től a Kossuth Lajos sugár­út 52. szám alatti Dugonics moziban levő Volán-film­klubban. AZ IZISZ EGYÜTTES KONCERTJÉT rendezik meg május 12-én, hétfőn este 8 órai kezdettel a Délép Vár utca 1. szám alatti Inter­klubjában. A SZEGEDI REGIONÁ­LIS TEVÉADÁSt legköze­lebb május 13-án, kedden es­te fél 7-től láthatják a nézők a 2-es programban. ízelítő a tartalomból: Akupunktú­ra; Hogyan tovább Szeol­Délép?; Zene minden meny­nyiségben — és egyebek ... Az ECRANUL NOSTRU, a szegedi tévéstúdió román nyelvű nemzetiségi műsora május 14-én, szerdán 18 óra 40 perckor lesz látható a 2-es programban. Az adást május 17-én, szombaton reg­gel fél 9-től az l-esen meg­ismétlik. SZEGEDI TUDÓS, VENE­TIANER PÁL biokémikus beszél vesszőparipáiról a Kossuth rádió Vesszőparipá­ink című műsorában május 14-én, szerdán délután 5 órai kezdettel. Beszámoltak a tanácstagok Intézkedik az illetékes Márciusban és áprilisban 89 tanácstag adott számot választóinak közel egyéves munkájáról. Hatezernél több választópolgár jelent meg a beszámolókon, s átlagosan 11-en szólaltak fel. Lakó- és utcabizottságokat is válasz­tottak ezeken a fórumokon, éspedig 280-at, amelyek megbízatása öt évre 6zól. Érthetően a hozzászólók a választókerületüket érintő gondokat vetették föl. A közérdekű bejelentések zö­me utak, járdák építése, ja­vítása volt, de sokan szóltak a kommunális, szolgáltatási és áruellátási hiányosságok­ról. Akadt panasz — külö­nösen a Belvárosban és a lakótelepeken — a köztiszta­ságra is. Néhányan az egész­ségügyi ellátás zökkenőire hívták fel a figyelmet. A bejelentések ismereté­ben a tanács és az érdekelt szervek megkezdték már az intézkedéseket. Ezekről a felszólalókat és a tanácsta­gokat értesítik. — Az akupunktúra az or­vostudomány mostohagyere­ke. Lesz-e édesgyermekük? — Meggyőződésem, hogy lesz, mert szégyenletes el­maradásban vagyunk Az Egészségügyi Világszervezet kiadásában az 1979-ben meg­jelent World Haelth, Világ­egészségügy különszámában leírták, hogy az akupunktú­ra tudományos gyógyeljárás­nak tekinthető. Természete­sen — inkább sajnálatos módon — az akupunktúra­kezelés köré nagyon sok misztikum és nem kevésbé sok félreértés rakódott. — Mi az oka a misztikus légkör kialakulásának? — Az európai orvostudo­mány sem egzakt tudomány. — De egzaktabbnak hisz­szük...? — Egzaktabbnak, mint amilyennek az akupunktúrát hisszük. Kínában szerzett tapasztalataim szerint az akupunktúrás gyógyítás ha­tásfoka egyenlő a modern európai orvostudomány gyó­gyítási hatásfokával. A kü­lönbség az, hogy az előbbi gyógyeljárás olcsóbb, mellék­hatása nincs. — Elhangzott olyan ellen­érv, hogy sárgaságot ter­jeszt ... — Terjeszthet, mint min­den tűszúrás. De, ahogy en­nek kivédésére egyszer hasz­nálatos injekciós tűket al­kalmaznak, lehetne használ­ni ugyanilyen rendeltetésű akupunktúrás tűket is, ha már ennyire félünk tőle, nem beszélve a biztonságos sterilizálás lehetőségéről. — Klinikai professzortól hallottam a kijelentést a tű­szúrásos gyógymódról: ez nem tudomány! — Van tudományos alap­ja! A hatására keletkezett életjelenségeket pedig tudo­mányosan vizsgálni kell! Amióta a modern fiziológia, elektrofiziológia, biokémia módszerével megvizsgálták — például az akupunktúrás fájdalomcsillapítást, s meg­állapították, hogy belső mor­finok, endorfinok szabadul­nak fel, azóta ugyanúgy a tudományos vizsgálat tár­gya. mint bármelyik más — európai nyelven megfogal­mazott — orvostudományi ismeret, vagy életjelenség. — Sok még a fehér folt... — Az tény, hogy nem minden részletét ismerjük még az eljárás hatásmecha­nizmusának, s azt is tudjuk, a beteg hormon állapotától nagymértékben függ a hatá­sossága, sok egyéni eltérés lehet betegenként is. — Nem mindenható? — Senki nem is állította! Szeretném felhívni a figyel­mét, hogy az akupunktúra nem panacea, ami mindent gyógyít. Nem a bölcsek kö­ve, s nem életelixir. Bizo­nyos 1 esetekben, bizonyos körülmények között, bizo­nyos kórképeket, tüneteket sokkal egyszerűbben és ered­ményesebben gyógyít, mint az európai medicina. A ha­tásosságát 60 százalékosra becsülik. — Sok vagy kevés? — Kevés? Kérem tiszte­lettel, ha ma egy gyógyszer­nek 60 százalékos hatásfo­kát mutatják ki, akkor azt nagy pénzért eladjuk! — Lehet, hogy a tűszúrás; nem ott hat, ahol az európai tudományon alapuló eljá­rás? — Lehet, hogy ott! Nem ez a döntő. Mert ha például az orvos morfint ad a beteg­nek fájdalomcsillapítás cél­jából, az a szervezet minden sejtjébe eljut, s kialakulhat­nak a mellékhatásai. De az előbb már emiitett endorfin a központi idegrendszerben szabadul fel. Mellékhatás nélkül! — Akupunktúra, vagy eu­rópai medicina? — Nem „vagy", hanem „és". Kínában tett tanul­mányútjaimon világosan meggyőződhetterri róla, hogy ott együtt él a mai értelem­ben vett európai orvostudo­mány és az ősi kinai gyógy­mód. De nem fa'llal elvá­lasztva! Sem a gyakorlati gyógyítómunkában, sem a tudományos kutatásban. A vezető intézetek — Peking­ben, Sanghajban — legalább olyan szinten vannak, mint az európai kutatóintézetek, ideértve Angliát, az NSZK-t, vagy Franciaországot. Sang­hajban Csang professzor, aki egyébként az év felét tan­székvezetőként a Rockefel­ler-intéaetben tölti, az elekt­rofiziológia és az akupunk­túra hatásmechanizmusát a legmodernebb számítógépes elektronikus módszerekkel vizsgálja, s a legtöbb elekt­ronmikroszkópos és hiszto­kémiai, illetve izotópos eljá­rásokat alkalmazza a kuta­tásaiban. Az eredményeket az egyetemes tudomány asz­talára teszik, bárhol szület­nek is azok. S miért ne le­hetne ez igy nálunk is? — Az első szakmai testü­let a Magyar Biofizikai Tár­sasig, amely megnyílt e me­dicina művelői előtt A tár­saság vezetőjeként és tudo­mányos kutatóként mit vár a jövőtől? — A legfontosabbat: vizs­gálja meg a „tudós testüiei , tudományos módszerekkel, hogy a magyar népesség sa­játosságait figyelembe véve, ez az eljárás hogyan, mikor hatásos, mennyibe kerül, milyen betegségeket lehet vele gyógyítani, különösen olyan betegséget, amelyet éppen más módszerrel nem lehet olyan olcsón és olyan hatásosan kezelni az európai gyógymóddá!!. Várom az aku­punktúrától, hogy egy pár, európai ismeretekkel, mód­szerekkel nem definiált, nem hozzáférhető betegségcso­portban, néhány esetben ki­zárólagosan, de a mi gyógy­módjainkkal egymást kiegé­szítve alkalmazhassuk. Az egészség érdekében, mind­kettőt közösen. Ez pedig nem az én találmányom, ha­nem az Egészségügyi Világ­szervezet álláspontja is. — Ködbe vesző lehetőség? — Én ettől nem félek, mert minden igazság, tudo­mányos igazság különösen, előbb-utóbb utat tör magá­nak. Késleltetni lehet egy igazság érvényesülését, de meggátolni nem. — Valami mozdult aku­punktúraügyben. — Mozdult. Ennyi. Szeret­ném hangsúlyozni, hogy az akupunktúrás munkacsoport megalakítása nem értelmez­hető forradalmi lépésként, csupán figyelmet jelent. És lehetőséget, hogy tudomá­nyos alázattal közelítve (!) a témához, széleskörűen fel­használható eredmények, al­kalmazható módszerek szü­lessenek. Óva intek minden­kit attól, hogy indulatok szemüvegén át nézze a ko­rábban tapasztalt hűvös fo­gadtatást. A magyar — és európai — orvosoknak volt és lehet okuk esetenként óvatosnak lenni a „hívek­kel" szemben, mert sajnos, előfordul olyan ember is, aki meg sem tanulta tisztes­ségesen, és sarlatánkodik az akupunktúrával. Ehhez pe­dig senki nem nyújthat se­gédkezet. A Magyar Biofizikai Társaság segítségének köszönhe­tően, a munkacsoport megalakítása óta eltelt két évben az akupunktúra hatásmechanizmusával, élettani összefüg­géseivel, az alkalmazás külföldi eredményeivel, lehetősé­geivel foglalkozó szakemberek rendszeresen beszámoltak — egymásnak — a tapasztalataikról. Titvaly a munkacso­port egyes tagjai kínai tanulmányúton ismerkedtek az egészségügyi szolgálatban történő alkalmazásával. Az év elején újabb orvosok kaptak oktatásra jogosító diplomát — Bécsben. Az idén — a két évvel ezelőtti, hévízi konfe­rencia után — második alkalommal rendeznek a széles szakmai közönség részvételével országos akupunktúraszim­póziumot. A konferenciái május 10-én, 11-én délelőtt 10 órától tartják Szegeden, a SZOTE oktatási központjában. Igriczi Zsigmond

Next

/
Thumbnails
Contents