Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-09 / 108. szám

76. évfolyam, 108. szám 1986. május 9., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! győzelmet Ha megkérdezzük magunktól, lezárult-e lélekben a második világháború, a válaszunk így hangzik: nem. Igaz, sok minden megváltozott 1945-től máig. Talán azt is elmondhatjuk, hogy ekkora fordulat ily rövid idő — négy évtized — alatt még nem ment végbe az emberiség történetében. Mégis, egyrészt ma­radtak érzékeny lelki sebek, másrészt máig eleven az öröm s a felszabadultság érzése, amely akkor született. Ez a fő magyarázata annak, hogy változat­lanul sok a második világháborúról szóló film, s az olyan müvek, mint a Ballada a katonáról, az Alba Regia, A híd túl messze van — megrendít, ennyi év után is friss élményként hat. A győzelem napja tehát nem holmi kalapemelés egy régmúlt s lezárult esemény tiszteletére, ez eset­ben ugyanis nem tenne ilyen nagy hatást. Mindig érezzük benne a jövő izgalmát is. Pontosabban szól­va, a jövőért érzett aggódó izgalmat. Ez teszi e múlt­ra utalást időszerűvé. A mai nap például nem is ke­rek évforduló, hanem a negyvenegyedik. De éppen, mert nem ünnepélyeskedni, hanem gondolkozni és hangos szóval figyelmeztetni akarunk, ez nem aka­dályoz bennünket az elmélyülésben, a valódi töpren­gésben: nincs idő várni, ma kell kimondani, hogy az oly pusztító második világháborúnál is nagyobb ve­szély fenyeget. Ez indokolja azt is, hogy az ENSZ 1986-ot minősítette a béke évének, az esztendő for­dulatot hozhat, jó vagy rossz irányba. Ez a megemlékezés 1945. május 9-ről abban is különbözik sok mástól, hogy nagyon élő tanulságokat lehet és kell ez alkalommal levonni a múltból. A második világháború hallatlan jelentőségű, nagy kér­déseket felvető, gigászi feladatokat adó, szenvedések­ben, könyörtelen döntési parancsokban gazdag sors­tragédia volt, amelyet a történelem írt. Optimista tragédia — mondhatnánk, az irodalommal szólva. Olyan, amely két — ma is érvényes — tanulsággal szolgál. Az egyik így hangzik: államok sora össze tud fogni az egész emberiséget fenyegető veszedelem el­len, még akkor is, ha az előtte való időkben ideoló­giai, politikai, gazdasági, hagyománybeli, érzelmi el­lentétek állították szembe őket egymással. A másik tanulság ebből fakad: lehet közös erővel, nemzetközi összefogással győzni az ellenség fölött. Akkoriban a fasizmus volt a közös ellenség, ma, nagyon tömören fogalmazva: az atomháború. Nézzünk ma körül: mi okozza az ellentéteket és a nagy veszélyeket? Ha a leglényegesebbre egyszerű­sítjük a magyarázatot, a következőt találjuk minden nagy konfliktus mélyén: hatalmas ütemben folyik a fegyverkezés, de emögött politikai-társadalmi okok rejienek, a polgári világ nem tud megbékélni azzal a ténnyel, hogy a fejlődés halad, és a hatalmi viszo­nyok változnak. Pedig e folyamat megállíthatatlan, hacsak nukleáris pokolba nem zuhanunk. Ez utóbbi esetben a társadalmi, az anyagi és a kulturális fejlő­dés helyett új kőkorszak köszönthet ránk. És éppen mert egy világméretű fegyveres mérkőzés katasztrófá­ba sodorna valamennyiünket, kialakult a szocialista államok javaslatainak egész rendszere, a jószándék, az ésszerű módszereké azért, hogy a társadalmi ha­ladás békés vagy legalábbis viszonylag békés körül­mények között mehessen végbe. Bármilyen nagy for­dulatot hozott ugyanis a jnásodik világháború, az új, nagy változásokat nem egy harmadiknak az árán kí­vánjuk elérni. Inkább az akkorihoz hasonló, átfogó nemzetközi együttműködéssel — de a béke körül­ményei között. Vannak létfontosságú, közös — az eltérő társa­dalmi rendszereken átívelő — tennivalóink: az éhség és az elmaradottság felszámolása, a súlyosan nyo­masztó környezeti ártalmak kiküszöbölése, a biztosabb és bővebb energiaszolgáltatás megteremtése, a. tech­nika és a technológia eredményeinek kulturált fel­használása. Ez a béke igazi tartalma, ezért olyan iz­galmas, tanulságos és eleven az emlékezés a győzelem napján. Mert új, közös győzelmekre van szükség — de együttesen, és nem fegyverek által. Tatár Imre (Az Országos BcKetanács ünnepi üléséről lapunk 2. oldalán számoltnk be.) Pártbizottsági első titkárok értekezlete Fiatalok a békéért Tegnap, csütörtökön a megyében működő városi, városi jogú és megyei irá­nyzású nagyközségi párt­bizottságok első titkárai Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára vezetésével Szentesen, a városi pártbizottság szék­házában értekezletet tartot­tak, amelyen a KISZ XI. kongresszusára történő fel­készülés politikai tapaszta­latait vitatták meg, Délután a Szentesi Árpád Tsz kertészeti gazdaságát keresték fel,\ ahol Lóczi János„ a tsz elnöke és Bor­bús Lajosné, a pártszervezet titkára tájékoztatta őket a közös gazdaság termelő­munkájáról, gazdálkodásá­nak eredményeiről. Bakó László kertészeti íőágazat­vezetö kalauzolásával meg­tekintették a tsz üvegházait és fólia alatti kertészetét. A történelemmel foglalko­zó krónikások ma is vitat­koznak azon, melyik nap is számít valójában a győze­lem napjának. A hiteles fel­jegyzések szerint 1945. má­jus 9-ének első perceiben írták alá a fasiszta Német­ország képviselői a veresé­güket elismerő okmányt, így azóta május 9-én emlékezik Európa történetének legna­gyobb háborús katasztrófá­jára „a második nagy há­borúra". Tegnap este a Széchenyi téren mécsem a pontos dá­tum volt a legfontosabb. Mert igaz ugyan, hogy a vá­rosi KISZ-bizottság egy nap­pal korább rendezte hagyo­mányos békedemonstráció­ját, a megemlékezés szándé­ka mégsem naphoz kötött. Az elmúlt háború ugyanis sokkal inkább figyelmeztetés ma már az azóta felnövekvő generációnak. Erről énekelt a tegnapi koszorúzás előtt Csizmadia Sándor és Göm­bös G. Gyula politikaidal­énekes, s erről beszélt a himnuszok elhangzása után Tuza Klára, a KISZ szege­di városi bizottságának tit­kára is. Idézzünk most az ő gondolataiból: „Negyvenegy évvel ezelőtt, május 9-én Európában véget ért a második világháború. A harcok azonban a Távol­Keleten továbbfolytatódtak, 1945. augusztus 6-án Hirosi­ma felett megjelent az em­beriség addigi történelmé­nek legszörnyűbb pusztítá­sát végző atombomba gom­bafelhője. Ez a hírhedt felhő már akkor előre vetítette egy harmadik világháború értelmetlenségét, amelyben nem lennének sem győzte­sek, sem vesztesek, amely­ben elpusztulna az emberi civilizáció. Ma már az is tisztán látható, hogy a fegy­verkezési verseny éppúgy megnyerhetetlén, mint egy atomháború. Ezért támogatnunk kell minden olyan ind'tványt, amely a bizalom és enyhü­lés újjáépítésére irányul, csökkenti a katonai szem­benállást. És támogatni kell minden olyan javaslatot, amely elvezet egy atomfegy­Tiszteletadás-) fáklyás fölvonulás Szegeden verek nélküli világhoz. Min­den erőnkkel törekednünk kell arra, hogy az eljövendő nemzedék, a mi gyermeke­ink számára is csak tanult és ne tapasztalt fogalom le­gyen a háború" — fogalma­zódott meg a fiatalok fel­adata a háború és béke kér­désében. A beszéd után a szalámi­gyár, a posta, a konzerv­gyár, a SZOTE, az egészség­ügyi főiskola és a Széchenyi gimnázium KlSZ-bizottságá­nak képviselői fáklyás sor­fal mellett helyezték el a megemlékezés koszorúit a Szovjet hősi emlékműnél. Ezt követően a békede­monstráció fáklyás fölvonu­lással folytatódott. Fiatalok százai vonultak a Széchenyi térről Újszegedre, ahol a Sportcsarnokban békekon­certre került sor. A műsor­ban fellépett a Kamara Rock Trió, Deák Bili Gyula és a Kormorán együttes. B. Z. Köszöntünk béke címmel rendeztek tegnap, csütörtö­kön demonstrációt városunk szakmunkástanulói. A béke­gyűlésnek a 624. Számú Szakmunkástanuló Intézet adott otthont, ahol Gyenes­sey Edina, a városi KISZ-bi­zottság titkára mondott be­szédet. Bevezetőjében emlékezte­tett a part XIII. kongresz­szusának a békés egymás mellett élést hangsúlyozó gondolatára, majd visszate­kintett a világ békéjét befo­lyásoló történelmi esemé­nyekre, és a szovjet—ameri­kai viszony alakulásának főbb állomásaira. Ennek kapcsán szólt a vlagyivoszto­ki csúcstalálkozóról, a SALT-egyezményekről, a bécsi csúcsértekezletről, va­lamint a legutóbbi szovjet— amerikai államfői találkozó­ról. Beszédének befejező ré­szében a béke ügye mellett mozgósítandó mondotta: A Mészöv tervei Szolgáltatás, turizmus Az algyői takarékszövet­kezet szolgáltatási területén hatezernél többen élnek, kö­zülük megközelítő pontos­sággal 3 ezer 100-an mun­kaképesek. Felmérték azt is, hogy a családok többsége — a napi munka mellett — háztáji gazdaságban is dol­gozik. Miért fontos ez? Mert a tegnapi Meszöv-elnökségi ülésen esett szó a takarék­szövetkezet elmúlt ötéves munkájáról. Fontos azért is, mivel kiderül így: a pénz­intézet széles körű betét­propaganda-tevékenységet végzett hatásosan, hiszen öt év alatt a taglétszám közel ezer fővel növekedett, az évi tiszta nyereség az 1980­as esztendő 260 ezer fo­rintja helyett tavaly meg­haladta a kétmilliót. A Mészöv elnökségének véleménye szerint is foko­zatosan, ütemesen fejlődtek a tervciklusban a gazdál­kodási és hatékonysági mu­tatói az algyői takarékszö­vetkezetnél. Megemlítették azt is, hogy 1985 végéig a „falu bankja" egy egy­séggel működött, de az év végén megnyitották a Re­tek utcában az új szövetke­zeti fiókot. Lehetőség nyílt így a városban, a lakótele­peken is szolgáltatni úgy, hogy az anyagiak „intézésé­ért" nem kell a peremkerü­letbe utazni. Sőt! Az új fiók­ban IBUSZ-iroda is műkö­dik, ahol szinte azonos szolgáltatásokkal várják a lakosságot, mint a Klauzál téren. Az elnökségi ülésen szól­tak még az áfész iparcikk­szaküzleteinek szerepéről, és tájékoztató hangzott el a fo­gyasztási szövetkezetek idei, első negyedévi tevékenysé­géről, valamint a lakásszö­vetkezetek tavalyi gazdálko­dásáról „Tudatos szövetségesként kell a béke mellé állni, sza­vakkal, tettekkel kifejezni közös akaratunkat a béké­ért." A békedemonstráción a 624-es szakmunkástanuló in­tézet diákjai adtak kulturális műsort. Ma: koszorúzás Országszerte ünnepsége­ken, koszorúzásokon tiszte­legnek a hazánk felszabadí­tásáért hősi halált halt ka­tonák emléke előtt Szege­den ma az MSZMP városi bizottsága, Szeged Megyei Város Tanácsa, a Hazafias Népfront városi bizottsága, valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szegedi tag­csoportjai rendeznek koszo­rúzási ünnepségeket. Dél­után 3 órakor a Dugonics te­metőben a szovjet hősi em­lékműnél, valamint a Bel­városi temetőben levő ro­mán hősi emlékműnél lesz megemlékezés, ezt követően négy órakor a Széchenyi té­ri szovjet hősi emlékművek­nél helyezik el a megemlé­kezés virágait. Ülést tartolt a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli A Minisztertanács csütör­töki ülésén elfogadta bu­dapesti agglomeráció regio­nális rendezési tervét, amely az ezredfordulóig terjedő időtartamra határozza meg a területfelhasználás és az érintett települések rende­zésének legfontosabb elveit A kormány megtárgyalta és jóváhagyta az Országos Munkavédelmi Főfelügyelő­ség vezetőjének a munka­védelem 1985 évi alakulá­sáról, valamint az időszerű feladatokról adott jelentést. A kormány a feltárt ta­pasztalatok alapján szüksé­gesnek tartja a megelőző és a felvilágosító munka to­vábbi javítását, valamint a munkavédelmi előírások be­tartásának fokozott ellenőr­zését. A Minisztertanács áttekin­tette a testnevelés és a sport fejlesztésének feladatairól hozott minisztertanácsi ha­tározat végrehajtását. Meg­állapította, hogy egyes te­rületeken előrelépés tör­tént, az iskolai testnevelés­ben és a szabadidősportban azonban nem kielégítő az előrehaladás, ezért felszólí­totta az illetékeseket, hogy gyorsítsák meg a végrehaj­tást. (MTI) Megkezdődött az Akadémia 146. közgyűlése r Átadták a dijakat Faluvégi Lajos fölszólalása Csütörtökön az MTA várbeli kongresszusi termében megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia 1986. évi közgyűlése. A sorrendben 146. közgyűlés ünnepélyes meg­nyitásán az elnökségben foglalt helyet Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára; Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnök­helyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, továbbá Be­rend T. Iván, az MTA elnöke és Láng István, az MTA főtitkára. A közgyűlés tudományos előadását Csibi Sándor aka­démikus és Erdős Tibor, a közgazdaságtudomány doktora tartotta „A hazai ipar piacképessége és a hazai szellemi élet" címmel. A közgyűlés első napján megválasztották az üj tisz­teleti tagokat. Az MTA elnökségének javaslata alapján a tudományos testület 33 külföldi tudóst vett fel az Akadé­mia tiszteleti tagjainak a sorába. A közgyűlés betöltötte az elnökségi tagok sorában megüresedett helyeket: az el­nökség tágja lett Polinszky Károly és Somos András aka­démikus. Az Akadémia 146. közgyű­lését Berend T. Iván akadé­mikus nyitotta meg. Elöljá­róban megemlékezett arról, hogy az idei közgyűlés ritka évfordulóval esik egybe: ép­pen ötven éve, hogy az 1936. évi közgyűlés tágjai sorába választotta Ligeti Lajost, az MTA korábbi alelnökét, a ma is nagy aktivitást kifej­tő jeles tudóst. Az Akadé­mia elnöke gratulált e kü­lönleges évfordulóhoz, és jó egészséget kívánt a neves orientalistának. Berend T. Iván utált arra, hogy az 1985. évi közgyűlés óta súlyos veszteségek is ér­ték az Akadémiát: az MTA több nagy egyéniséget, kivá­ló tagot veszített el. A köz­gyűlés egyperces néma fel­állással tisztelgett az egykori kollégák emlékének Az Akadémia elnöke meg­nyitójában szólt arról a kö­zegről, amelyben a ma ku­tatói munkájukat végzik. Hangsúlyozta: — A tudo­mány munkásai is fel-fel­kapják fejüket ugyan a bru­tális politikai terror egyéni vagy állami megnyilvánulá­sa, egy-egy véres repülőtéri mészárlás, vagy városok el­leni bombatámadás megany­nyi drámáján, megborzon­ganak az űrre is kiterjesz­teni szándékozott fegyverke­zéstől, a békés reménykel­tés és a háborús ijesztgetés hideg-meleg zuhanyának vál­takozásaitól. attól, hogy tel­jesítményeiket a rombolás eszközeinek soha nem látott tökéletesítésére is felhasz­nálják. Mindez azonban nem szegi kedvüket a békés lé­(Folytatás a 3 oldalon.) a

Next

/
Thumbnails
Contents