Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

49 Szombat, 198G, május 31. Mecenatúra és formái Művész is a piacról él, a mecenatúra, az alkotói tevékenység támogatása úgyszólván egyidős a művészetek öneszmélésének történetével. Hegygerincen minden fényesebben látszik, se szeri, se száma a mutatós példáknak. Orlando di l.assust a pápa, Mozartot a hercegérsek, Wagnert a bajor király támogatta, ha nem is egyforma szívélyességgel, ám a munkájukhoz nélkülözhetetlen apanázzsal. De hogy valami közelebbit is említsek: a hivatásos Danubius vonósnégyes bájos hölgyeit, például az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vette egyenesen státusba, érzékletes bizonyságaként, a cég szivén viseli Baja kulturális-zenei életének sorsát. Napjaink gazdaságszigorát tekintve ritka ambíció: vonósnégyes a vízügynél. A hetvenes évek végétől megváltozott a művészeti alkotómunka számos feltétele — olvasni a jelentésben, melyet a művészeti mecenatúra helyzetéről tárgyalt közelmúltban az MSZMP szeged városi végrehajtó bizottsága. — Új követelmények fogalmazódtak meg, folytatódott a művészeti élet irányításának decentralizálása, így a mecenatúra elveinek érvényesítésében is fokozott felelősség hárul a város párt-, állami testületeire, a tömegszervezetekre, a művészeti szövetségek helyi csoportjaira. Ennek jele, a megváltozott körülmények, egy új helyzet fölismerése késztette a párt helyi végrehajtó bizottságát áttekinteni — ilyen formában, keretek között, hosszú idő óta egyedülicn — a művészetek támogatásának rendszerét, azután is, hogy az ügy letéteményese, a városi tanács ís foglalkozott vele. A pénz ugyanis itt van, a tanácsnál. A néhai egyházi, királyi, mágnási és egyéb előkelőségi mecenatúra helyét az állam örökölte. Nem kizárólagosan, de lényegét tekintve első számú feladatként, úgy ís, mint területgazda. Ám amikor fontolóra vesszük, mi minden tartozik ide, meddig terjednek a határok, — egyrészt merhetjük tágabban értelmezni a mecenatúrát, mely vonatkozhat egy zeneiskola fönntartására éppúgy, mint mondjuk a helyi képzőművészek alkotásai iránt meglendülő, financiálisán is tapasztalható lakossági érdeklődésre, — másrészt pedig, ebből következően, a támogatás forrását, a támogatók körét sem szeretnénk leszűkíteni a tanácsra; szabad a gazda, mert például a termelés frontjáról lehet is, kell is beszélni. ra Lépten-nyomon hallani, nem él eléggé lehetőségeivel Szeged a művészetek ' patronálásában. Hogy könnyű szívvel engedi tova értékeit, tehetségeit. Hogy nem tud igazán vonzóvá lenni egy-egy ágazat számára. S mivel a mecenatúra tanácsi reszort, a szemrehányásokat leginkább oda adresszálják. Nem szeretnék a hívatlan prókátor álarcában tetszelegni, hisz jó néhány jogos indulat feszül a panaszok mögött (e helyütt eleget magam is sóhajtoztam már), mindazonáltal méltánylandó körülmény, ha ennek a városnak az elmúlt évtizedek során túl sok mindene támadt. Túl sok szellemi, kulturálisművészeti vagyona ahhoz, hogy bármelyik jogos igény formálhassék a támogatásra. Márpedig méretes bukszából kétfelé osztani vagy húszfelé — nem egészen mindegy. Szabadtéri játékok? De hát ott van a színház. A kettő együtt meg olyan széles szezon, nehéz győzni okos elosztássalf, Iskolaváros? Mióta vágyálom egy igazi művelődési központ. Pompázatos épületbe költözött a Somogyi Könyvtár. De hát a város egyetlen komoly filmszínházát áldozta föl, hosszú évekre, megmenteni zenei életét, operakultúráját. Máig sincs méltó otthona az Alföld legjelentősebb szimfonikus zenekarának. Felépült viszont — csupán az utóbbi évekből — a televízió székháza, készül a rádióstúdióé; meg persze a nagyszínház. Csakhogy, nyújtja markát a képzőművészet is (városkép!), nem beszélve arról (jóllehet érintőlegesen tartozik csak ide), minő bástyáit építette ki e tájékon magának a tudomány. Ismert dolgok, minek sorolni tovább., Hogyan érvényesül a mecenatúra? Közvetlen formái az értékteremtés ben nyilvánulnak meg, alkotások létrehozását segítik, közvetve pedig a művészi munka feltételeinek megte remtéséhez, fejlesztéséhez járulnak. Legfontosabb területéhez, a kulturális, művészeti és művészetoktatási intézményeknek fenntartásához, működéséhez a városi tanács adja pénzügyi fedezeteit. Az utóbbi évek legjelentősebb vállalkozásaként befejezéséhez érkezett a színház rekonstrukciója, jóidőre garantálhatja a színvonalas színházi-zenei életet; most majd tartalommal megtölteni lesz az igazi feladat, ami mégis csak kellemesebb, bár csöppet sem jelentéktelenebb gondokkal jár. valamelyest javultak a szimfonikusok próbalehetőségei, változatlanul súlyosak azonban épületfeltételei a zeneoktatásnak: zsúfoltak a termek, megoldatlan a hangszigetelés, nincs lehetőség az instrumentumok javítására, karbantartására Általában problémát okoz, hogy az állami támogatások reálértéke képtelen lépést tartani az emelkedő üzemeltetési, fenntartási költségekkel. A tervezett új gimnázium költségvetéséből kikerültek a művészeti alkotások, holott egy iskola hadtápja a közművelődésnek, s mint ilyen, esztétikai nevelőhatása, a környezeti kultúrában betöltött szerepe, funkciója vitán felül áll. Lakások, műtermek ?Egy város nemcsak vonzó küllemével, pezsgő szellemi életével csábíthatja a letelepedni szándékozó (meg persze a benne élő) művészeket, hanem olyan „hétköznapi gesz,tusával" is, hogy megfelelő lakásokat biztosit, nyugodt feltételeket az alkotómunkára. A színészekre, zenészekre jóval több figyelem jutott az elmúlt évtizedben, mint korábban. A hatvanas évek végén tíz műtermes lakást, később a Széchenyi téren újabb kettőt juttattak képzőművészeknek. Mindazonáltal a garzonok azok garzonok, s a műtermeket is többen lakni, nem alkotni használják; hiába, szűkösek a viszonyok. Ahhoz pedig, hogy mondjuk egy harsonás odahaza gyakoroljon, a szomszédoknak is akad pár keresetlen szavuk. QD Félmilliót költött 1981-től a városi tanács köztéri alkotásokra, azok felújítására. A házasságkötő termek díszítésére hirdetett pályázatokat jórészt helyi művészek nyerték, egyébiránt azonban szerényebb arányban kapnak megbízást, amit sokan zokon vesznek. Mint általában, az éremnek ezúttal is legalább két oldala van. Egyrészt nem árt, ha a városkép tervezői nyitottan gondolkodnak, s máshol élő, jelentős művészek fölkérésétől sem zárkóznak el — ugyanakkor előfordul, hogy helyi alkotók fölverik a taksát, irreálisan magas árat.szabnak egy-egy megbízáskor. Jogos a város igénye: ha egyébiránt a mecenatúra különböző eszközeivel támogat egy művészt, Ő is viszont-támogathatja a várost. Miközben az elmúlt fél évtizedben tizenöt szegedi szerző harminchárom önálló kötete jelent meg országos kiadók gondozásában, a város tizenöt intézménye majd száz irodalmi-művészeti-kulturális kiadvány publikálására vállalkozott. Csak a zeneművészet terrénumán: húsz új mű szólalt meg Szegeden, ami a tanács fölkérésére született a mai magyar zene hetére vagy a kamarazenekari napokra. Másfelől viszont bosszantó figyelmetlenség, hogy az árvíz centenáriumára készült Páskándi-drámát, A szélmalom lakóit például a szinházvezetés soros válsága folytán elbliccelték, s a budapesti Nemzeti mutatta be — holott Szegeden rendelték, fizették. A mai magyar dráma kínzó hiányából, szükségéből fakadtak meghívásos pályázatok a szabadtéri játékokra és az új, pontosab ban újjáépülő színházba — az előbbi zátonyra futott, az utóbbit majd látjuk; a hírek szerint közelesen öt bemutatóra lehet számítani. Értékteremtésre ösztönöz a tanács 1979-ben alapított alkotói támogatási szisztémája, ami részint komolyabb vállalkozásokra buzdít, részint fiatalok megnyeréséhez segit — pályázatok révén évente 10—14-en részesülhetek belőle. A keret -azóta változatlan (100 ezer forint), a dijak reálértéke azonban csökkent, kevésbé ösztönöz ma már, ám fölülvizsgálatuk azért sem indokolatlan, mivel eléggé bizonytalan a sorsuk, nem kisérik figyelemmel az eredményt, a támogatás mögött gyakorta nincs semmilyen produktum. Az elbírálás demokratizálásával, illetékes művészeti szövetségek, szakemberek véleményezésével az ilyesfajta va banque elkerülhető. Egy időben kiadott a város alkotói dijakat, volt Ifjúság Szegedért plakett — később a megyei alkotói dij, az szmt Juhász Gyula-díja és a fölterjesztés maradt országos kitüntetésekre. Nem biztos, méltányosan. Szeged megyei város, ahol koncentrált a szellemi-művészeti tőke, ezért a helyi ösztönzésnek komolyabb formáiról lemondani gyakorlatilag alig jelent többet, mint beérni holmi vigaszdíjakkal. Meggyőző vélemény: ne mindenkit támogasson a város, csak a valóban tehetségeseket, de azokat ösztönzően. •D Párt- és tanácsi bizlatásra régebben nagyvállalatok, szövetkezetek is kezdeményeztek szocialista szerződéseket, többnyire képzőművészekkel. Jó évtizede azonban nemigen akadtak követők. Szegeden mindössze három cégnek van ilyen — máskülönben gyümölcsöző — kapcsolata hat alkotóval, de Hódmezővásárhelyen például tizenhat üzem, szövetkezet adományoz munkajutalmat évente az őszi tárlaton eredményesen szereplőknek. Bizony gyámoltalan a gazdasági szféra készsége, eltekinteni tőle mégsem szabad könnyű szívvel. A képzőművészetnél maradva: a mecenatúra formái az állami és közületi vásárlások is, melyek napjainkban a különböző országos és helyi kiállításokon évente két-három alkotót érintenek. A vásárlásokra fordítható összegek ugyanis valamennyi területen folyamatosan apadnak — a Képcsarnok Vállalat és a viszonylag friss gmk, a Paletta Geléria segiti, nem is eredménytelenül, hogy a művek'a vásárlókhoz eljussanak. A fontosabb fórumokon 85—100 kiállítást rendeznek évente, többnyire a múzeumi hálózat, illetve a művelődési központok közreműködésével. Az utóbbi időben országosan tapasztalni építészek, belsőépítészek és képzőművészek együttműködését különböző épületek tervezésében. Szegeden sincs ez másként, jóllehet a városi beruházásokban egyre szűkülő anyagi lehetőségek zord korlátokat szabnak — előfordul, hogy a kelleténél is zordabbakat. * Az amatőr művészeti mozgalom legszervezettebb ága a kórusmozgalom. Szegeden hetven énekkar is mű-^ ködik, szakszervezeti, üzemi, szövetkezeti támogatással, amelyek mértékét természetesen az adott cégek anyagi képességei szabályozzák. S hogy mennyire nem lehet lemondani a gazdasági szféra mecenatúrájáról, ékes példája, hogy a város — messzi környék — egyetlen félhivatásos oratóriumkór.usát, a nagy hagyományú Zenebarátokét jó pár éve a Délép is finanszírozza. De ne feledkezzünk el a Szeged Táncegyüttesről, a JATE, az Olajbányász Bálint Sándorról elnevezett, illetve a Délép Napsugár Táncegyütteséről, melyeknek fönntartását, működését látványosan garantálják. Föllépési lehetőségeik úgyszólván korlátlanok, de rendszeresen járnak külföldi fesztiválokra is (a Szeged Táncegyüttesnek csak az elmúlt hetekben két csoportja járta meg Nizzát): hírét-nevét öregbítve Szegednek, a város kultúrájának. KATONA JUDIT Lámpások Tanítóim, akiktől felragyogtam és pislákoló, gyönyörű fényem támadt, most számonkérőn néztek: nem tudom helyét az álmok katedrálisának. Rátok nyitok nyikorgó, régi ajtót, leírtam százszor: készülök minden napra. Szorongva állok, hű szavaitok várom, s hogy csak ráhull egy kéz fakó hajamra. Nem radírozok kenyérgalancsinnal, és tudom még a Himnuszt, egyszeregyet, s eltűrnék körmöst, fájó tenyerest, ha ifjúságom lehetne a kezdet. Szeged műemlékei 31. AZ UJ ZSOTER-HAZ NIKOLENYI ISTVÁN L A Klauzál tér I. számú épület „Műemlék, Új Zsólér-ház"-ként ismert, kora eklektikus stílusú, 1873-ban épült. A várost újjáépítő királyi bizottság székhelye." A három utcára szóló kétemeletes lakóházat Zsótér Andor építtette. Földszintje domborúra kvaderezett, nagyméretű félköríves záródású kapukkal és üzletekkel. Kapcsolt ablaksorai felett az első emeleten egyenes, a másodikon timpanonos párkányok. Homlokzatai fogazott párkánnyal zárulnak. Az U-alakú épület két végében, a kapuk feletti finom kiképzésű vasrácson az építtető ma már hiányos névbetűi. Tágas kapualjai klasszicista formát mutatnak, a Széchenyi tér felőliből nyíló lépcsőházában gazdag rajzú, legyezős öntöttvas korlát. Hasonló, de egyszerűbb a korlát az udvarról nyiló középső lépcsőházában. A három házból álló „háznégyszög" első épülete, melyről 1874 nyaránt Írták, hogy Kaluzál téri oldalán „Allemann és társa" cukrászdája lesz. A cégfelirat egy része látszik Lauscher egyik árvizfelvételén. A ház két árvízkárosultja: „Házig Péter cukrász, Allemann János kávés". Az épület a nagyárvízkor és az 1880-as években is az építtető tulajdona. A hires Virág cukrászda ma is földszintjén működik.