Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

8 Csütörtök, 1986. május 15. Á csernobili atomerőmű-balesetről (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a baleset térségébe küldjék őket dolgozni. Megismétlem, az embereknek történő segítségnyújtás marad továbbra is első számú feladatunk. Ezzel egy időben magának az erőműnek a területén és a környező térségben energikus munka folyik azért, hogy a katasztrófa mértéke minél kisebb legyen. Rendkívül nehéz körülmények között sikerült eloltani a tüzet, megakadályozni átterjedését más energiablokkokra. Az erőmű személyzete biztosította a másik három reaktor leállítását, és lehetővé tette, hogy azokat biztonságos állapotba hozzák. A reaktorok állandó ellenőrzés alatt állnak. Ebben a bonyolult helyzetben sok függött attól, hogy helyes tudományos értékelését adják a történteknek, mivel enélkül nem lehetett volna kidolgozni és alkalmazni a balesettel és következményeivel folytatott harc hatékony intézkedéseit. Ezzel a feladattal sikeresen birkóznak meg a tudományos akadémia kiemelkedő tudósai, az országos minisztériumok és főhatóságok, Ukrajna és Belorusszia vezető szakemberei. Az emberek — mást nem lehet mondani — hősiesen, önfeláldozóan cselekedtek és továbbra is ezt teszik. Azt hiszem lesz még alkalmunk arra, hogy ezeknek az önfeláldozó embereknek a nevét is ismertessük, és hőstettüket méltó módon értékeljük. Teljes megalapozottsággal mondhatom, hogy a következmények minden súlyát figyelembe véve, a kár korlátozott mértékű maradt, s ez döntő mértékben a szovjet emberek bátorságának és szakértelmének, áldozatos kötelességteljesítésének volt köszönhető, annak, hogy összehangoltan cselekszik mindenki, aki részt vesz a baleset következményeinek felszámolásában. A meghozott hatékony intézkedéseknek köszönhetően ma már elmondható, hogy a legrosszabbon túljutottunk. A legkomolyabb következményeket sikerült elhárítani. Természetesen korai lenne megvonni a történtek végső mérlegét. Még nagy, hoszszan tartó munka áll előttünk. A sugárzás szintje az erőmű területén és közvetlen térségében még mindig veszélyes az emberi egészségre. Hagy feladat a baleset következményeinek felszámolása Éppen ezért a mai nap legfontosabb feladata a baleset következményeinek felszámolása. Széles körű programot dolgoztak ki és hajtanak végre az erőmű és az erőműhöz tartozó lakótelep, az épületek és berendezések sugármentesítésére. Erre a feladatra összpontosítottuk a szükséges emberi és anyagi-műszaki forrásokat. Annak érdekében, hogy a vízgyűjtő medencét ne érje sugárszennyeződés, intézkedéseket tesznek mind az erőmű területén, mind pedig a környező térségben. A meteorológiai állomások állandóan figyelik a sugárzási helyzetet a földben, a vízben és a légkörben. Rendelkeznek a szükséges technikai eszközökkel, speciálisan felszerelt repülőgépeket, helikoptereket és földi ellenőrző állomásokat használnak. Teljesen világos: mindez a munka sok időt vesz igénybe, nagy erőfeszítéseket követel. A földet olyan állapotba kell hozni, hogy teljesen veszélytelen legyen az egészségre, és lehető legyen rajta az emberek normális élete. A kérdésnek még egy vonatkozásáról kell beszélnem. A csernobili események külföldi visszhangjára gondolok. A világ egészében — s ezt hangsúlyozni kell — megértéssel viszonyult a minket ért bajhoz, és a bonyolult helyzetben tett lépéseinkhez. Mélységesen hálásak vagyunk a szocialista országokbeli barátainknak, akik kifejezték szolidaritásukat a nehéz pillanatban a szovjet néppel. Elismerésünket fejezzük ki más országok politikusainak, közéleti személyiségeinek az őszinte együttérzésért és támogatásért. Köszönetünket fejezzük ki a külföldi tudósoknak és szakembereknek, akik együttműködési készségüket nyilvánították. Szeretnék említést tenni Gale és Taraszaki amerikai orvosok részvételéről a betegek gyógyításában, és köszönetet mondani azon országok üzleti köreinek, amelyek gyorsan reagáltak bizonyos műszaki eszközök, anyagok és gyógyszerek vásárlására vonatkozó kérésünkre. Kellőképpen értékeljük azt az objektív magatartást, amelyet a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és vezérigazgatója, Hans Blix tanúsított a csernobili atomerőműben történtekkel kapcsolatban. A Nyugat magatartásáról Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül és politikai értékelés nélkül azt sem, hogyan fogadták a csernobili eseményeket egyes NATOtagországok — különösen az Egyesült Államok — kormányai, politikusai és tömegtájékoztatási eszközei. Ezek féktelen szovjetellenes kampányba kezdtek. Mi mindenről nem beszéltek, írtak ezekben a napokban — „az áldozatok ezreiről", az „elpusztultak tömegsírjairól", „a kihalt Kijevről", és arról, hogy „egész Ukrajna földje elfertőződött" stb., stb. Egészében véve a lelkiismeretlen és rosszindulatú hazugságok garmadájával találtuk szemben magunkat. Bár kellemetlen minderről beszélni, de szükséges. Szükség van rá azért, hogy a nemzetközi közvélemény tudja, mivel kellett megküzdenünk. Szükséges azért is, hogy választ adjunk a kérdésre: valójában mi is váltotta ki ezt a legmesszemenőbben erkölcstelen kampányt? Szervezőit természetesen nem érdekelte sem a balesettel kapcsolatos hiteles tájékoztatás, sem az emberek sorsa Csernobilben, Ukrajnában, Belorussziában, bárhol másutt, bármely más országban. Nekik csupán ürügyre volt szükségük, hogy megkíséreljék befeketíteni a Szovjetuniót, annak külpolitikáját, hogy gyengítsék a nukleáris kísérletek betiltására, a nukleáris fegyverek felszámolására irányuló szovjet kezdeményezések hatását, és egyben enyhítsék az Egyesült Államokkal, és annak militarista politikájával szemben világszerte megnyilvánuló bírálatot. őszintén szólva, egyes nyugati politikusoknak teljesen határozott céljai voltak : felszámolni a nemzetközi kapcsolatok kiegyensúlyozottabbá válásának lehetőségét, elhinteni a szocialista országokkal szembeni bizalmatlanság, gyanakvás új magvait. Mindez világosan megmutatkozott a „hetek" vezetőinek a közelmúltban lezajlott tokiói találkozóján is. Milyen veszélyekre figyelmeztették az emberiséget? Líbiáról beszéltek, amelyet alaptalanul terrorizmussal vádoltak, és még arról, hogy a Szovjetunió — úgymond — „nem adott elegendő tájékoztatást" a csernobili balesetről. Egy szót sem szóltak a legfontosabbról; arról, hogyan szüntethetnénk meg a fegyverkezési hajszát, hogyan szabadithatnánk meg a világot a nukleáris fenyegetéstől. Egyetlen szóval sem válaszoltak a szovjet kezdeményezésekre, konkrét javaslatainkra, amelyek a nukleáris kísérletek beszüntetését, az emberiségnek az atom- és a vegyi fegyverektől való megszabadítását és a hagyományos fegyverzet csökkentését célozzák. Hogyan értelmezzük mindezt? Olyan benyomás alakul ki, hogy a tőkés nagyhatalmak Tokióban összejött vezetői ürügyként akarták felhasználni Csernobilt arra, hogy elvonják a világ közvéleményének figyelmét ezekről a valós és fontos problémákról. A csernobili erőműbaleset, az arra való reagálás a politikai erkölcs egyfajta mércéjévé vált. Ismételten két eltérő hozzáállás, két különböző magatartás tárult föl. Mi több, még azt is megpróbálták bebizonyítani a világnak, hogy a Szovjetunióval nem lehetségesek tárgyalások, még kevésbé megállapodások, és ezzel „zöld utat" akartak biztosítani további katonai készülődésükhöz. Mi egészen másként fogtuk fel ezt a tragédiát. Ujabb riasztó jelzésként, újabb fenyegető intésként értelmezzük, amely arra figyelmeztet, hogy az atomkorszak újfajta politikai gondolkodást és újfajta politikát követel. Ez még inkább megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a XXVII. kongresszuson kidolgozott külpolitikai irányvonal helyes, hogy az atomfegyver teljes felszámolását, a nukleáris robbantások beszüntetését, egy átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtését célzó javaslataink megfelelnek azoknak a kérlelhetetlenül szigorú követelményeknek, amelyeket az atomkorszak támaszt valamennyi ország politikai vezetésével szemben. Ami pedig a ..hiányos tájékoztatást" illeti — ennek kapcsán külön kampányt, méghozzá politikai tartalmú és jellegű kampányt indítottak —, erről szólva kijelenthetjük: az adott esetben mondvacsinált kérdésről van szó. Ezt igazolja a következő tény is: mint emlékezetes, az amerikai hatóságoknak 1979-ben 10 napra volt szükségük ahhoz, hogy informálják saját kongresszusukat, és hónapokra, hogy tájékoztassák _a világot a Three Mi les Island-i atomerőműben bekövetkezett tragédiáról. Arról, hogy mi hogyan jártunk el, már beszéltem. Mindez lehetőséget ad annak megítélésére, ki hogyan viszonyul saját népe és a külföld tájékoztatásához. De a dolog lényege más. Úgy véljük, hogy a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség — akárcsak az amerikai, az angol és más atomerőművekben bekövetkezett balesetek — valamennyi állam szempontjából rendkívül komoly kérdéseket vet fel, Csernobil tanulsága Számunkra Csernobil múlhatatlan tanulsága az, hogy a tudományos-technikai forradalom további kibontakozásának körülményei között a technika megbízhatóságának, biztonságosságának kérdései, a fegyelem, a rend és a szervezettség kérdései elsődleges jelentőséget kapnak. A legszigorúbb követelményeket kell támasztanunk mindenütt és mindenben. Továbbá. Szükségesnek ítéljük, hogy síkraszálljunk az együttműködés komoly elmélyítéséért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) keretein belül. Miről is kellene elgondolkodnunk? Először. Létre kell hozni a nukleáris energetika biztonságos fejlődésének nemzetközi rendjét, minden atomenergetikával foglalkozó állam szoros együttműködése alapján Egy ilyen rend keretein belül meg kell teremteni a gyors tájékoztatás és információszolgáltatás rendszerét az atomerőművi szerencsétlenségek és balesetek esetére, különösen, amikor ezt radioaktív kicsapódás kíséri. Ugyancsak ki kell alakítani — mind kétoldalú, mind pedig többoldalú alapokon — annak nemzetközi mechanizmusát, hogy a leggyorsabb kölcsönös segítséget nyújthassanak egymásnak veszélyhelyzetek kialakulása esetén. Másodszor. E kérdéskör megtárgyalása érdekében indokolt lenne, hogy a NAÜ égisze alatt nagy tekintélyű nemzetközi különértekezletet hívjunk össze Bécsben. Harmadszor. Figyelembe véve, hogy a NAÜ-t még 1957-ben alakították meg, s anyagi és személyi feltételei nem felelnek meg a korszerű nukleáris energetika fejlettségi szintjének, célszerű lenne növelni e különleges nemzetközi szervezet szerepét és lehetőségeit. A Szovjetunió kész erre. Negyedszer. Meggyőződésünk szerint a békés célú nukleáris tevékenység veszélytelen fejlesztését biztosító intézkedésekhez arra van szükség, hogy aktívabban bevonjuk ezekbe az ENSZ-et és olyan szakosított intézményeit, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP). Mindemellett nem szabad elfelejtenünk, hogy egymástól kölcsönösen függő világunkban a békés célú atom problémái mellett létezik a katonai felhasználású atom problémája is. Ez ma a legfontosabb. A csernobili szerencsétlenség ismételten rávilágított, hogy milyen beláthatatlan következményekkel járna, ha az emberiségre nukleáris háború szakadna. Hiszen a felhalmozott nukleáris készletek a csernobilinél szörnyűbb katasztrófák ezreit és ezreit hordozzák magukban. Atommoratórium — újabb három hónapra Abban a helyzetben, amikor a nukleáris kérdések iránt fokozódott a figyelem, a szovjet kormány, mérlegelve saját népe és az egész emberiség biztonságával öszszefüggő minden körülményt, úgy döntött, hogy meghosszabbítja a nukleáris kísérletek egyoldalúan meghirdetett moratóriumát ez év augusztus 6-ig, azaz addig a napig, amikor — immár több mint negyven éve — Hirosimára ledobták az első atombombát, amely emberek százezreinek pusztulását okozta. Ismételten felszólítjuk az Egyesült Államokat arra, hogy teljes felelősséggel mérlegelje az emberiség felett lebegő veszély nagyságát, és hallgasson a világközösség szavára. Bizonyítsák ténylegesen is az Egyesült Államok vezetői, hogy aggódnak az emberek életéért és egészségéért. Megismétlem Reagan amerikai elnöknek azt a javaslatomat, hogy haladéktalanul tartsunk találkozót bármely európai ország fővárosában, amely kész fogadni minket, vagy mondjuk, akár Hirosimában is, és állapodjunk meg a nukleáris kísérletek betiltásáról. A nukleáris korszak — a pusztító fegyverkezési hajsza megfékezése és a nemzetközi politikai légkör gyökeres megjavítása érdekében — parancsolóan új hozzáállást követel a nemzetközi kapcsolatokhoz, a különböző társadalmi rendszerű államok e r ü f es z í té se i n e k e gyes i U-sé t követeli. Ebben az esetben széles távlatok nyílnak valamennyi ország és nép gyümölcsöző együttműködése előtt. Ebből minden ember nyerni fog Földünkön! — mondotta televízióbeszédében Mihail Gorbacsov Losonczi Pál és Lázár György fogadta Albert herceget Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lórór György, a Minisztertanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Albert herceget, belga trónörököst, aki a belga gazdasági és műszaki napok rendezvénysorozatán tartózkodik hazánkban. A megbeszéléseken részt vett Hermán de Croo belga közlekedési és külkereskedelmi miniszter, valamint Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Jelen volt Willy Tilemans, a Belga Királyság budapesti nagykövete. Albert herceg megbeszéléseket folytatott Marjai József miniszterelnök-helyettessel, a nemzetközi gazdasági és pénzügyi élet időszerű kérdéseiről, valamint a két ország közötti gazdasági egvüttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. A találkozón részt vett Hermán de Croo miniszter is. n magyar kormányfő Prágába látogat Lázár György, a Minisztertanács elnöke Lubomir Strougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének meghívására a közeli napokban baráti munkalátogatásra Csehszlovákiába utazik. Várkonyi Péter tárgyalásai Berlinben m Berlin (MTI) Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere szerdán befejezte Oskar Fischernek, az NDK külügyminiszterének meghívására a Német Demokratikus Köztársaságban tett kétnapos hivatalos, baráti látogatását. A magyar külügyminisztert szerdán fogadta Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Wilíí Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A tárgyalásokon megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—NDK kapcsolatok az élet minden területén, mindkét nép javára előnyösen fejlődnek. Kifejezték kormányaik szándékát a két ország együttműködésének elmélyítésére, a két nép barátságának további erősítésére. A külügyminiszterek aggodalommal szóltak arról, hogy az utóbbi időben az imperializmus konfrontációs politikája következtében a nemzetközi helyzet veszélyesebbé vált. Megállapították, hogy a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó óta még nem következett be fordulat a fegyverkezési verseny megfékezésében, a fegyverzetkorlátozásban és a leszerelésben. Nem javult a nemzetközi kapcsolatok légköre. A miniszterek hangsúlyozták, hogy ma minden lehetőséget ki kell használni a békét fenyegető veszélyek csökkentésére. Ennek szellemében méltatták a háborús veszély elhárítására, a leszerelésre irányuló nagy horderejű • szovjet kezdeményezéseket, a Varsói Szerződés reális és konkrét békejavaslatait. A népek azt várják, hogy valamennyi érintett fél alaposan mérlegelje e javaslatokat és azokra konstruktívan válaszoljon. A két ország kész folytatni a párbeszéd, az érintkezések és a kölcsönösen előnyös együttműködés politikáját társadalmi berendezkedésétől függetlenül minden állammal, amely a nemzetközi biztonság megerősítésén. az enyhüléshez való visszatérésen munkálkodik. A megbeszélések szívélyes, elvtársi légkörben zajlottak le és a megvitatott kérdésekben a teljes nézetazonosság nyilvánult meg. Várkonyi Péter hivatalos baráti látogatásra hívta meg Magyarországra Oskar Fischert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Várkonyi Péter tegnap hazaérkezett. KP Btei RAOIOTELEX PACSEK JÓZSEF HAZAÉRKEZETT Pacsek József altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes, aki Zorko Csanadi vezérezredesnek, a Jugoszláv Néphadsereg vezérkari főnökének meghívására katonai küldöttség élén 3 napos hivatalos baráti látogatást tett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, szerdán hazaérkezett Budapestre. FÖLDVARI ALADÁR KÖSZÖNTÉSE Földvári Aladárt, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnökét abból az alkalomból, hogy 60 éve tagja a pártnak, szerdán a Központi Bizottság székházában Németh Károly, az MSZMP löt ilkár helyettese köszöntötte. KÉMKEDÉS LELEPLEZÉSE Az amerikai titkosszolgálat nagyszabású kémkedési akcióját leplezték le Moszkvában. Május 7-én a szovjet fővárosban konspirativ találkozón tetten érték Erik Sitest, az amerikai nagykövetség egyik katonai attaséját. Sites egy, az amerikai hírszerzés által beszervezett szovjet állampolgárral találkozott. A tettenéréskor, és az azt követő vizsgálat során bizonyító anyagokra bukkantak, amelyek egyértelműen alátámasztják, hogy az amerikai nagykövetség szóban forgó munkatársa, státusával összeegyeztethetetlen módon, kémkedéssel foglalkozott. Az amerikai titkosszolgálat ügynöke ellen vizsgálat folyik. AZ ANGOL BANK KORMÁNYZÓJA BUDAPESTEN Lázár György, a Minisztertanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Robin Leigh-Pembertont, az Angol Bank kormányzóját. A megbeszélésen jelen volt Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Peter William Unwin Nagybritannía és Észak-Írország Egyesült KiTályság budapesti nagykövete is