Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

3 Papi békegyiílés Tegnap, szerdán a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága, a megyei Római Katolikus Papi Békebizottság elnöksége, valamint a megyei Egyházközi Békebizottság békegyűlést rendezett a városi népfront székházában. Megnyitó beszédet Nagy Tibor apát-kanonok, a megyei római katolikus papi békebizottság elnöke mondott, köszöntve a megjelenteket. Majd Jeney Jenő kandidátus, az Országos Béketanács tagja tartott előadást a nemeztközi helyzetről és a békemozgalom időszerű, aktuális kérdéseiről. Végezetül Imre Ernő lelkész, a megyei egyházközi békebizottság elnöke mondott zárszót. Vaskohászati együttműködés Magyar szakemberek koordinálásával több vaskohászati probléma megoldására közös kutatások és fejlesztések kezdődnek a KGSTországok, valamint Jugoszlávia érintett intézményeinek együttműködésével az 1986—90-es években. Az erről szóló döntést a KGST Vaskohászati Állandó Bizottsága kutatási szekciójának a közelmúltban Budapesten megtartott ülésén hozták. A szekcióban Magyarországot a Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat (Vaskút) képviseli — amely a tanácskozás házigazdája is volt. A megállapodás értelmében a következő években a Vaskút szakmai irányításával terjesztik majd el a KGST-országokban a folyékony acélok magyar szabadalmon alapuló speciális kéntelenítésének módszerét. Ez az eljárás megkönnyíti az acél feldolgozását, mert annak alakíthatósága nagymértékben függ az alapanyag kéntartalmától, s ha az magas, rideggé, törékennyé válik az acél. A magyar szakemberek jelentős tanácsadói és vállalkozói tevékenységgel vesznek maid; részt a többféle tulajdonságot egyesítő acélfajták fejlesztésével kapcsolatos közös kutatásokban is. Az együttműködés célja, hogy olyan nagy szilárdságú, különleges szerkezetű acélfajtákat állítsanak elő, amelyek a feldolgozás szempontjából legkedvezőbb tulajdonságokat egyesítik, s akár egymásnak ellentmondó követelményeknek — mint például az, hogy az anyag igen szilárd, de mégis jól nyújtható legyen — is megfeleljenek. (MTI) (M)baleset a 47-esen Tűzoltók, mentők, rendőrök együtt Habtakaró fedi a csordogáló benzint Délelőtt 11 óra. A Szeged — Vásárhely közötti 47-es úton csúcsforgalom. Barackpálinkás üvegekkel teli teherautó, zárt kamion és személykocsik tarka sora városunkból kifelé igyekszik nagy zajjal. A hozzánk vezető forgalmi sáv sem csöndesebb. Algyö határában rendőr tereli a forgalmat be a „faluba". Messzebbről fekete füstfelhő gomolyog vészjóslón. A közelben aztán látni a súlyos közlekedési balesetet: az algyői Tüzép-telep előtt, közvetlen a vasútállomás bekötőútjánál egy benzinszállító tartálykocsi épp hogy csak az árokba nem borult, szemközt az útról lecsúszva lángol a Zaporozsec, kissé hátrébb. Vásárhely felé, félig leborulva egy Ifa, egy mikrobusz. Tíz perc sem telik el. Szegedről, Algyőről szirénázó tűzoltóautók érkeznek. Mint kiderül, a kereszteződésben az algyői mellékútról Szeged felé kikanyarodó tartálykocsi. oldalának ütközött az Ifa. Baloldalt a Zaporozsec az árokba szaladt, s ott kigyulladt. A kereszteződés másik oldalán fának ütközött egy teherautó, magával sodorta a mikrobuszt. Nyolc sérült remél segítséget — a tartálykocsi sofőrje kimen tette az égő személyautóvezetőjét — a tűz sürgős oltásra vár, az áfor-kocsi óriási hasából lassan szivárog a benzin .. Még pár perc, megérkezik a mentők Mercedese, majd Vásárhely felöl a MÁV szentesi baleseti segélyszolgálatának tűzpiros Tátrája. De akkorra már habfürdőben fehérlik a tartálykocsi, épp hogy füstölög a porrá égett ZaporozSec. Tekintettel a baleset különösen veszélyes és súlyos voltára, a szegedi tűzoltóparancsnok a riasztást IV-es kiemeltre minősiti, értesiti a makóiakat, vásárhelyieket, no és persze a szentesieket. Már jelen van az Afor műszaki mentőszolgálata, s a helyszínre érkeznek a közúti igazgatóság szakembe rei. A mikrobusz tetejét benzinmotoros roncsvágó ollóval egyszerűen levágják, a mentők ellátják a bennrekedt sérülteket. Infundálnak, vákuummatracra „tapasztják" a mozdulatlanságot igénylő eszméletlen sérültet, töréseket rögzítenek, vérzéseket csillapítanak. A hordágy viteléhez odasiet egy tűzoltó — neki most éppen nem akadt dolga —, ám a mentős köszöni. Még az sem mindegy, hogyan lépkednek a cipekedők, s most nincs idő magyarázni. A benzint átfejtik másik tartálykocsiba, közben az al gyöiek porágyúval, a „Szeged kettes" por- és habsugárral készenlétben állnak „Szentes és Makó kettes fecskendők" a tartalékvizet biztosítják, „Vásárhely egy" a másik tartalékos. Közel 80 hivatásos tűzoltó, rendőr, mentős nagyszerű csapatmunkájának krónikája 1986. május 14-én (tegnap) íródott nem sokkal a Csongrád megyei tűzoltó-parancsnokság közúti tűzoltási és kárelhárítási gyakorlatának sikeres befejeztével. Mert a karambolt ezúttal színlelték. Hazánk minden megyéjében próbára teszik idén együttműködésük hatékonyságát a hivatásosak. Mint Kovács Zoltán alezredes, megyei tűzoltóparancsnok elmondta, a tegnapi gyakorlatban kipróbálták a társszervek valamennyi korszerű technikai eszközét, de leckét kaptak az emberek is: bátorságból, ügyességből, bajtársiasságból. Akik e nagyszabású gyakorlaton nem vehettek részt, azoknak készültek mentés közben videofelvételek — ugyanis oktatófilmet szerkesztenek a közös munka eme első próbájáról Melyről, mint szemtanú, hadd mondjam el, higgadt és fegyelmezett szakértelemről, áldozatkészségről győzött meg. De bárcsak ne lenne rá szükség „élesben"! Egyébként tegnap, szerdán Szőregről egy kigyulladt 1500-as Lada, valamint a Szegedi Textilművekből kisebb tűzeset miatt hívták tűzoltóinkat, a gyakorlat közben és utána Mag Edit Prága termelés M

egrögzött fogyasztók vagyunk! Tudjuk, számon tartjuk, hogy menynyibe kerül egy kiló paradicsom ilyenkor tavasszal, drágálljuk a szerszámok árát, amikor kertünket megművelni indulnánk, pontosan ismerjük a ruhák, más cikkek árát. Azzal már kevesebbet törődünk, hogy mennyibe kerül a — termelés. Pedig a két ár között nagyon is szoros az összefüggés. Valóban drágán termelünk? Hol állunk a termelési ráfordításokat tekintve a világban? Lehetne-e jobban, olcsóbban dolgoznunk? Többé-kevésbé közismert, hogy iparunk és mezőgazdaságunk az egységnyi nemzeti jövedelem előállításához 20—40 százalékkal több energiát, anyagot és élő munkaerőt használ fel, mint a fejlettebb — éppen ezért is fejlettebb — ipari államok. Ezen a — nevezzük így — „ráfordítási résen" Csodálkoznunk aligha kellene, hiszen az okok között könnyű megtalálni eddigi fejlődésünk, adottságaink sajátosságait, a nyersanyag-bázis minőségét, a munkakultúra állapotát, amely mind-mind a messze múltban gyökerezik. Az összehasonlításnál fontosabb azoknak a tendenciáknak a megfigyelése, amelyek szerint tágul vagy szűkül a rés. A tendenciák nem roszszak, mutatják, hogy tudatában vagyunk a költségcsökkentés fontoságának, s már eredmények is vannak. Az elmúlt ötéves tervben örvendetesen javult a munkaerő kihasználása: az anyagi ágakban az egy foglalkoztatottra jutó termelés 13 százalékkal, az iparban pedig 16 százalékkal nőtt. A fajlagos energiafelhasználás 1980 —1984 között 13 (százalékkal csökkent az iparban, a mezőgazdaságban pedig 25 százalékkal, az energiatakarékos talajművelés és terménytárolás jóvoltából. Ez azt jelentette, hogy a népgazdaság csökkenő energiafelhasználással fejlődött. Divatba jött a lakóházak hőszigetelése, a sok benzint fogyasztó tehergépkocsik „dízelesítése", a fűtés az olcsóbb földgázzal. Óriási devizamegtakarítást hozott ez a kedvező fordulat. Energiagazdálkodásunk racionalizálása miatt közelben-távolban még „irigyeink" is támadtak. Komolyan szólva: fejlődésünk nemzetközi visszhangot is' kiváltott. Hasonlóan ehhez, előrelépést értünk el az anyagokkal való takarékoskodásban is. A vonatkozó adat szerint a termelés egységnyi mennyiségéhez felhasznált anyagráfordítás évente egy százalékponttal csökkent. Tegyük hozzá, hogy itt a kis számok is hatalmas összegeket hoznak a konyhára, a megtakarítások milliárdokban fejezhetők ki. Éppen ezért, a kedvező folyamatokat folytatni kell! Érre felhívni a figyelmet különösen most nem felesleges, amikor például az energiafelhasználásban megtört az eddigi mérséklődési folyamat, az idén ismét növekedni látszanak a termelés energiaköltségei. Az okok bizonyára összetettek Amennyiben viszont a csökkent olajárak miatt bánnak néhol pazarlóan vagy gondatlanul ezzel az energiahordozóval, úgy rosszul számítanak. Először is, az ismert bukaresti árelv értelmében, mint a hetvenes évek elején az áremelkedés, most az olcsóbb árak is késleltetve jelennek meg nálunk az olajfronton. Aki tehát a szükségesnél több olajat használ fel, tetemes többletköltséggel egészíti ki a nálunk előállított olajszármazékok olcsóbbá válása miatti veszteségeket. De a szakemberek szerint az esetleges tartós alacsony világpiaci olajár sem lehet ok arra, hogy ne csökkentsük a fajlagos energiafelhasználást, hiszen, ez még mindig magasabb, mint a gazdaságilag fejlett országokban. Márpedig a rés fennmaradása elmaradást konzervál, lemaradást a műszaki színvonalban, technológiában. A kormány ráfordításcsökkentő programot hirdetett, s ebben nem csak a kézzel fogható megtakarítások haszna lebegett szeme előtt. Kevés energia és kevés anyagfelhasználás, termelékenység és automatizálás: ez egyenlő a korszerű, sok szellemi munkát megtestesítő, magas műszaki paramétereket biztosító termékkel Ez az egyenlet ma minden olyan országban korparancsként állítódik fel, ahol a természeti kincseknek, munkaerőnek szűkében állnak. Erre a parancsra itt-ott le lehet kapcsolni a feleslegesen égő villanykörtét, vagy lehet pontosabban, kevesebb hulladékkal forgácsolni. Bizonyos, hogy százezrek odafigyelése nem is lenne haszontalan. De ez ma nem elég. Mint az MSZMP XIII. kongresszusa is állást foglalt ebben: meg kell gyorsítani a termelési szerkezetet korszerűsítő, a versenyképességet és a termelékenységet jelentősen fokozó ipari, műszaki fejlesztési programok kidolgozását és végrehajtását. Tehát, az energia- és anyagigényesség elsősorban a műszaki fejlesztés kérdése, annak, mennyit áldoznak vállalataink a költségkímélő megoldásokra, technológiára. M

int ismeretes, vállalatainknál megszűnt a kötelező fejlesztési alap képzése, jó céllal, mégpedig azzal, hogy ha igazán érdekeltté válik egy üzem a műszaki haladásban, akkor a régi alapnál is többet költ erre. Egyelőre a ma és a holnap jobban izgatja az üzemek egy részét, mint a jövő, a holnapután. Nemigen áldoznak arra, aminek haszna évek múltán jelentkezik, sőt, ami nélkül a fokozódó versenyben akkor majd el se indulhatnak. S talán az is valószínű, hogy emellett a vállalatok könnyen felszámolhatják termékeik árában a nagyobb anyag- és energiaköltséget! Meg kell tehát alaposan vizsgálni, mit tesznek a kongresszus és a kormány programjának teljesítéséért, összhangban a mai és a holnapi érdekekkel. Mert akárhogy veszszük, a drága termelés már ma is érdekeinkkel ellentétes, a jövőben pedig lehetetlen lesz. Komornik Ferenc Nagy László felvételei Vákuummatracon a sérült Lengyel kiállítók a BNV-n Szerdán Lengyelország budapesti nagykövetségének kereskedelmi képviseletén sajtótájékoztatót tartottak Lengyelország BNV-részvételének ismertetésére. Henryk Gawronski kereskedelmi tanácsos elmondta, hogy mintegy háromezer négyzetméternyi területen 37 külkereskedelmi vállalat és más gazdasági szervezet állít ki a beruházási javak egy hét múlva nyíló budapesti szakvásárán Ezzel Lengyelország az egyik legnagyobb résztvevője a seregszemlének. A bemutatandó lengyel újdonságok közül kiemelkednek a dízelmotorral hajtott Star tehergépkocsik, amelyeket a Kaposvári Gépgyárban készülő nagy teljesítményű darukkal szereltek fel. A nálunk is jól ismert Bumar vállalat olyan új rakodógépet hoz a vásárra, amelyet lánctalpas vontatóval is elláttak. A lengyel kiállításon láthatók bútorgyártó és épületasztalos-ipari famegmunkáló gépek, présberendezések és kéziszerszámok, a vegyiparban használatos automatikaelemek, számítástechnikai eszközök, köztük mérő- és ellenőrző műszerek is A TOT ülése ünyagi érdekeltséggel A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szerdán Szabó István elnökletével ülést tartott. Értékelte a termelőszövetkezetek decemberre tervezett V. kongreszszusának előkészületeit, megvitatta, majd elfogadta a kongresszusi irányelveket. A testület elé terjesztett jelentés megállapította, hogy a szövetkezetek a mezőgazdasági termelésből mintegy 70 százalékkal részesednek, s termelésük értéke 1985-ben meghaladta a 220 milliárd forintot. A VII. ötéves terv időszakára 7—10 százalékkal több termény előállítását irányozták elő, mint amenynyit az előző tervidőszakban megtermeltek. Előrelépni azonban csak úgy tudnak, ha javítanak a jövedelmezőségen, csökkentik a termelési veszteségeket, mérséklik a termékegységre fordított energiát, és mindezekhez megteremtik a tagok és az alkalmazottak anyagi ércfekéltségét. A jelentés kitér arra, hogy — mivel a gépek és az eszközök nagy hányada elhasználódott — a termelés bővítéséhez elengedhetetlen a beruházások növelése a termelőszövetkezetekben. Ganz-villamosok Egyiptomba A Ganz Electric gyárban elkészült az első három ikervillamos az egyiptomi Alexandria közlekedési vállalata részére. A szerelvények már átgördültek a, gyárból a józsefvárosi pályaudvarra, onnan vagonokon szállítják azokat a rijekai kikötőbe, majd tovább hajón az egyiptomi kikötővárosba. A vállalat az idén összesen 15 villamost készít partnerének, miután előnyös ajánlatával több, korábbi szállító céggel szemben versenytárgyalást nyert A Ganz gyár hosszú idő után először vállalkozik ismét a villamosgyártásra, mert a nagyvárosokban világszerte megnőtt az érdek : lődés a környezeti szempontból előnyösebb villamos hajtású járművek, így a metró, a trolibusz és a villamos iránt. Az egyiptomi megrendelésnek most széles körű kooperációval tesz eleget a gyár A Ganz Electric készíti a vontatómotorokat és a villamos berendezéseket, az ezekhez tartozó, úgynevezett csoportkapcsolókat pedig az NSZK-beli Kiepe cég »