Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

31 Péntek, 1986. április 4. MEZEI ANDRÁS 1945 Még nincs kenyér, csak stearin Étek egy város romjain; kívül-belül a tűzfalon csak utca van, se ház, se hon A ló mögött hadtápkocsi Befogva fényes csontjai Istrángszakító pillanat, a vér a vékony jég alatt Kés kell, hát pisztolyt félretesz, házmesterünk ma húst szerez­Ma nincs se harc, se félelem, — a ház előtt a lótetem csontváza és a roncs-kocsi. Henteskötény, az orvosi köpeny, a bárd, s a négy pata. Régi házmester, új haza. PETRI CSATHO FERENC A béke első napja itt élt asszonya két fia nem volt már semmit szólnia a láthatárt füst és korom takarták és jól látta a katona száll még a füstje ég felé a háznak és elindult a végtelennek látszó zsákutcákban rabló-pandúrt játszó kölykök között a kislányok babáztak az érdemrendeket a földre dobta vigyék — ha vannak még — a szarkák GYŐRILASZLO Zápor Tavaszi zápor mondata, írta egykor a világ. Írt, kihúzott az a kéz — hány izzó pont, mennyi és! Eltörölte, újra írt, betűztem, de irt megint írta ismét mondatát, sok betűjét, sok szavát, írta, írta, el nem állt, mennyi tinta csöppje szállt! Hany befirkált tiszta lap, rajta dib-dáb, tört szavak! Szavak: fél tárgy, félige, szavak, némák, hűlt helye! Amit paskol, nem lehet, elolvasnom nem lehet! Szétlapozta azt a szél, szétlapozta azt a szél! Régi zápor mit leírt, olyan sátor, mely kinyílt, aláhunynom nem lehet, aláhunynom nem lehet! Az a sátor szétszakadt, az a-zápor szétszaladt Az a zápor amit írt, föld porából mind kirítt. Elolvasnom nem tehet, elolvasnom nem lehet! Tavaszi zápor lapjait csukom lassan magamra. Szeged — történelmi főszerepben Egy város történelme folyamán csak egyszer-egyszer kerülhet középpontba, ritkán juthat — helyzetéből, az objektív körülményekből és a szubjektív té­nyezőkből adódóan — főszerephez. Szeged históriájában is akadt néhány olyan időszak, amikor meghatározó jelentőségei szerezhetet a város. Ilyen időszak volt az 1944 őszétől 45 tavaszáig húzódó fél esztendő. Erről az idő­szakról beszélgettem Fehér Istvánnal, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanárával és Kanyó Ferenccel, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága oktatási igazgatóságának vezetőjével. — Milyen körülmények nyomán válhatott Szeged 1944 őszén Magyar­ország legjelentősebb nagyvárosává, melyek voltak azok a feltételek, amelyek predesztinálták a vezető szerepre? Kanyó F.: Szeged 1944-es szerepét geopolitikai helyzete határozta meg elsősorban. A háború menetében, a katonapolitikai elképzelések nyo­mán Délkelet-Európa felszabadítása rendkívül gyors döntéseket hozott. Nyár végén felszabadult Románia és Bulgária, a szovjet csapatok egy gyors, nagy átkaroló hadművelettel, a Kárpátokat megkerülve, szeptem­berben már Magyarország határánál álltak. Előrenyomulásuk összefüg­gött azzal, hogy Tito partizánoszta­gaival sürgették a találkozást, és sze­rettek volna minél hamarabb meg­jelenni a Duna középvidékéri. Könnyen tudtak előrenyomulni, nem voltak ezen a tájon nagy csaták, jelentős katonai összecsapások. Sze­ged volt az első felszabadult nagyvá­ros október 11-én. Kulcsfontosságú szerepét több tényező között annak is köszönhette, hogy a nyilas puccsot megelőzően szabadult fel. Ez a pár napos előny azt jelentette, hogy a szélsőjobboldalnak nem maradt elő­retörési lehetősége. így Szeged jó te­repe lehetett a felszabadulást követő politikai mozgalmaknak. Fehér I.: A város megnövekedett jelentőségét két tényezőre vezethet­jük vissza. Objektív alapját képezte az a tény, hogy az első felszabadult nagyvárosként jelentős munkásság­gal, értelmiséggel rendelkezett, szub­jektív momentumként hangsúlyoz­nunk kell, hogy — az ellentmondá­sok ellenére — jelentős hagyományai voltak a munkásmozgalomnak. Az illegális kommunista párt tagjai már a háború előtt is tevékenykedtek, je­lentős erőt képviselt a baloldali szo­ciáldemokrácia, és már 1943 körül kezdtek kialakulni a munkások, pa­rasztok, baloldali értelmiségiek há­borúellenes, antifasiszta, népfront jellegű törekvései. Tény, hogy 1944 tavaszán az internálások megtizede­lik a szegedi baloldalt, de szeptember elejétől mind többen térnek vissza a városba. Mindezek feltételét képez­ték annak, hogy a város gyorsan talpraálljon, és megfogalmazódja­nak az adott időszakban a társadal­mi átalakulás feladatai. — Szegeden 1944 őszén szinte na­ponta jelentős és fontos, későbbi történelmünket meghatározó esemé­nyek követték egymást. A történész melyeket ítéli a legjelentősebbek­nek? Fehér I.: A felszabadulást követő­en valóban felgyorsultak az esemé­nyek és fontos történelmi döntésekre került sor. Október 18-án a városi színházban Vas Zoltán, a Magyar Kommunista Párt külföldi bizottsá­gának tagja is részt vett a szakszerve­zetek által szervezett nagygyűlésen, majd másnap megalakult az MKP szegedi szervezete, később vezetősé­ge. Gyors ütemben indult a helyi kommunista szervezetek toborzása, szervezése, november elején létrejött az MKP legális, ideiglenes Központi Vezetősége. Elhatározták, hogy nemcsak a kommunistákat, de minden demokratikus gondolkodású embert, minden antifasiszta erőt tö­möríteni kell egy széles, népfrontjel­legű mozgalomban, amelynek straté •ím giai célja az ország népi demokrati­kus átalakítása. A népi demokrati­kus átalakulás fő feladatai között tartották számon az aktív részvételt az ország felszabadításában, föllé­pést a régi hatalmi rendszer ellen, sürgették a földreformot, a nagy monopóliumok társadalmi tulajdon­ba vételét, az újjáépítés mielőbbi megindítását, szociális intézkedése­ket, kapcsolatok felvételét a Szovjet­unióval és a környező országokkal. (Ugyanebben az időben az MKP ille­gálisan működő Központi Bizottsága is elfogadott egy programot — mindkét dokumentum a társadalmi átalakulás lényegét hasonlóképpen ítéli meg.) Ez a program jelentette a december 3-án létrejövő Magyar Nemzeti Függetlenségi Front meg­születésének kereteit, majdan a Deb­recenbe összehívott ideiglenes nem­zetgyűlés és ideiglenes kormány meg­alakulását. Ebben a munkában 1944 novemberétől rendkívül fontos sze­rep jut a Délmagyarországnak, mely a népfrontpolitika propagálója — felvilágosít, agitál, szervez. — Hogyan indult meg az élet, mi­ként szervezte az új hatalom a város mindennapjait ? Kanyó F.: Hónapokon keresztül Szeged kulcsfontosságú szerepe nem csökkent, csak átalakult, megválto­zott. A hátország jelentős központja volt, elsősorban katonai szempont­ból. 1945 januárjától, a bécsi had­műveletek kezdetétől egészen április közepéig a Vörös Hadsereg fontos bázisaként tartotta számon Szege­det. Fontos élelmiszerbázis és közle­kedési csomópont volt, mely össze­köttetést jelentett a Szovjetunióval és a Balkánnal. A város felszabadu­lását követően néhány nappal már megindulnak a legfontosabb üzemek és gyárak, amelyek egészen 1945 nyaráig a Vörös Hadsereg számára termeltek. Ez jelentős hozzájárulás voit az antifasiszta erőfeszítésekhez, közvetve segítették a felszabadító hadműveleteket. Az a tény pedig, hogy a hadsereg biztosította nyers­anyagot, a kész termékekért pedig fizetett, a szegedi dolgozóknak mun­kát, kenyeret biztosított, hitet adott. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy 45 februárjában, a budapesti csata idején Szegeden mintegy 50 ezer sebesült szovjet katonát ápol­tak, s itt működött a katonai ellátási osztály. Ehhez még hozzájárul, hogy Szeged a háború szempontjából vé­gülis nem volt intakt város, hiszen a náci hadsereg Tavasz Ébredése elne vezésű hadműveletének eredménye­ként, innen mintegy 100 kilométerre, a Duna vonalánál folytak a harcok. A szovjet hadsereg a Zombor, Kalo­csa, Kunszentmiklós, Tas vonalban építette ki repülőtér-láncát, védelmi hálózatát, a front tehát csak látszó­lag volt messze. Érdekességként megemlítem, hogy az új nemzeti hadsereg első, Szegeden szerveződő 5. hadosztálya április 18-án indult a frontra, közvetve hozzájárult a fa­siszta Németország vereségéhez. Bu­dapest felszabadulása, majd a du­nántúli hadműveletek befejezését követően megkezdődik azon ezrek­nek visszaáramlása, akik Szegedről és a Tiszántúlról menekültek el '44 nyarának vége felé. Az első, február végi hullámot folyamatosan követte a többi. Elhelyezésük, élelmezésük és a munkaalkalmak biztosítása hi­hetetlen erőfeszítéseket követelt, megoldásuk érdekében már február végén megalakították a menekült­ügyi hivatalt, Czibula Antal irányítá­sával. Ebbe a munkába besegített a Nemzeti Segély és a Magyar Vörös­kereszt is. Fehér I.: Az élet megindulását elő­segítette, hogy a felszabadítási had­műveletek nem okoztak nagy káro­kat, elsősorban a háború alatti bom­bázások és robbantások rongáltak meg néhány épületet és a hidakat. A Vörös Hadsereg bevonulásakor a nagy föllélegzést követően gyorsan megindult a politikaf konszolidáció, hamar születtek programok, s ennek nyomán — és a Vörös Hadsereg hat­hatós támogatásával — megindulha­tott a termelés, ami munkát adott és kenyeret biztosított az embereknek. A közigazgatási apparátus vezetői és a gyártulajdonosok elmenekültek, az újjáépítés, a helyreállítás és a ter­melés a munkásosztály irányításával indult meg. Üzemi bizottságok ala­kultak — az első október 20-án a szegedi kenderfonógyárban —, ame­lyek a munkásság hatalmi szervei voltak, ezeken keresztül érvényesí­tették az új, demokratikus érdeke­ket. A Nemzeti Bizottságok az új de­mokratikus pártok helyi képviselői­ből és a szakszervezetek tagjaiból alakulva a széles körű társadalmi összefogás letéteményesei lettek. A népi hatalom szervei — földosztó — és igazoló bizottságok, népbíróságok — egymás után szerveződtek, és 1944 végére kialakult a sajátos, népi hatalom rendszere, egy munkás-pa­raszt demokratikus diktatúra arcula­ta. A kibontakozás fölgyorsulását sok tényező akadályozta. A gyor­sabb és intenzívebb fejlődéshez nem volt megfelelő nyersanyagbázis, a város energiaprobiémákkal küzdött, hiányok mutatkoztak az élelmiszer­ellátásban és más területeken is. Erre az időszakra esik a „második hon­foglalás", a földosztás, melynek jel­képes kezdetét a pusztaszeri Pallavi­cini birtokon március 29-én tartot­ták. A szegedi földreformnak külön­legességet adott, hogy itt a város volt a nagybirtokos és az eddigi bérleti rendszert váltotta föl a tulajdonosi forma. Április elején, nagyon rövid idő alatt, mintegy két hét leforgásá­val befejeződött ez a munka. Tavasz vége felé a városi kispolgárság tagjai­nak, az egyháznak és a visszaszivár­gó értelmiségi rétegeknek befolyása erősödött, a politikai tömegmunka nem volt elegendő ennek ellensúlyo­zására. Tulajdonképpen már ekkor elkezdődött az a folyamat, amelynek következménye az 1947-es választá­sok országostól eltérő képe volt, s mely később Szeged mesterséges visszaszorításához vezetett. Minden­nek ellenére elmondható, hogy 1944 végén és 45 elején Szeged rendkívül fontos szerepet töltött be a magyar nemzet történetében, innen bonta­kozott ki a népi demokratikus átala­kulás folyamata. TANDILAJOS »

Next

/
Thumbnails
Contents