Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-22 / 94. szám

2 Csütörtök, 1986. április 22. Támogatjuk a szovjet leszerelési javaslatokat! (Az MSZMP KB május 1-jei jelszavaiból) Nigériában Losonczi Pál tárgyalásai Az állami vendégházban Losonczi Pál szálláshelyén, a kétoldalú tárgyalások meg­kezdésekor mindkét államfő bevezetőt mondott. Babangi-» ria vezérőrnagy mindenek­előtt azt hangsúlyozta, hogy, Nigériát a világpolitikai' problémák közül természet­szerűleg az afrikai kontinens válsághelyzetei foglalkoztat­ják. Kijelentette: a dél-afri­kai apartheid rendszer léte nemcsak Afrika, de az ' em­beriség egésze számára is kihívást jelent. Losonczi Pál. az Elnö­ki Tanács elnöke és kí­sérete hétfőn délelőtt Lagoszban megkezdte a tárgyalasokat a nigériai vezetőkkel. Losonczi Pál és vendéglátója, Ibra­him Rabangida elnök ezt követően szűk körű tanácskozást is folyla­tátt. A magyar államfő vasárnap érkezett ötna­pos hivatalos, baráti lá­togatásra Nigériába, amely hazánk legfonto­sabb fekete afrikai ke­reskedelmi partnere. A kétoldalú kapcsolatokat értékelve Babangida kiemel­te a mezőgazdasági és víz­gazdálkodási együttműködés fontosságát. _ Kijelentette, fej,ődés kü]sö és belső félté hogy a mezőgazdaságban te,eir6) A magyar kűlpoI|_ számos közös vállalkozás létesítésével mindkét ország számára előnvös együttmű­ködés valósítható meg Hangsúlyozta: a nigériai magyar tikai tevékenységről szólva hangsúlyozta, hogy Magyar­ország nagy jelentőséget) tulajdonít a fejlődő világhoz és kísérete a nemzeti sí tervei és a magyar gaz­daság lehetőségei egybecsen­genek. A közel egyórás államfői eszmecserével párhuzamosan a magyar és a nigériai szak­értők egyeztették tárgyalást elképzeléseiket. Megállapod­tak abban, hogy egy gazda­sági és egy politikai tár­gyalócsoport. folytat, megbe­széléseket. A két tárgyaló­csoport a nap folyamán megkezdte munkáját. A tárgyalásokat megelőző­en, a délelőtti órákban, Lo­sonczi Pál megkoszorúzta az ismeretlen katona emlékmű­vét. Ez nyolc évvel ezelőtt épült, azzal a céllal, hogy emléket állítsanak a két vi­lágháborúban (a brit csapa­tok oldalán) és az 1967—70-es biafrai polgárháborúban el­esetteknek. Ezt követően Losonczi Pál fűződő kapcsolatok bővíté­gazdaság tartós fellendítése- sének Losonczi pá, kijelen. re irányuló munkaban •"*"­sza mítanak Magyarország mű­szaki és tudományos segítsé­gére. Losonczi Pál a világpoliti­kai helyzet feszültségeiről beszélt, majd méltatta Nigé­riának a fajüldözés elleni küzdelemben játszott szere­pét. Rátérve a két ország tette, hogy a magyar—nigé­riai kápcsolatok nagyon jók, majd kifejezte remé­nyét, hogy az együttműkö­dést hosszú távra tervezhe­tik. Losonczi Pál nagyra él­tékelte azt, hogy a két or­szág a nehezebb gazdasági körülmények között is képes volt megőrizni az együttmű­kapcsolatainak elemzésére, ködé hagyományait> ered­Losonczi Pal elsosorban az egészségügyi, oktatási és ag­ráripari együttműködést és' a vegyes vállalatok tevé­kenységét emelte ki. (A ve­gyes vállalatok a gyógyszer­gyártásban, a térképészeti munkákban, tervezési és szaktanácsadási területen, ' valamint a kórházi berende­zések forgalmazásában teve kenykednek.) A magyar államfő kijelen­tette: ismerve a nigériai gazdaságpolitikai terveket, elképzeléseket, számos terü­leten nyílik lehetőség ipari, mezőgazdasági, műszaki-tu­dományos és technológiai együttműködésre. Hozzátette: a magyar pénzügyi intézmé­nyek a korábbi tapasztalatok alapján foglalkoznak azzal, hogy mily módon járulhat­nak hozzá a kapcsolatok) bővítéséhez. A plenáris tanácskozást követően Losonczi Pál és Ibrahim Babangida szűk kö­rű eszmecserét folytatott, amelyen a két. államfőn kí­vül részt vett Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes. Bendo József, Magyarország lagoszi nagykövete, nigériai részről pedig Bolaji Akinye­mi külügyminiszter és J. T. Kolo. Nigéria budapesti nagykövete. Kölcsönösen nagy jelen­tőségűnek értékelték a láto­gatást, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi világpolitikai helyzetben, az igazságosabb világgazdasági rendről zajló viták időszakában nagvon fontosak az ilyen magas szintű találkozók. Babangida elmondta, hogy Nigériában a gazdasági füg­getlenség kivívása van na­pirenden. Kifejtette. hogy a volt gyarmattartók most gazdasági téren próbálják, konzerválni a fejlődő álla­mok függőségét. Hangsú­lyozta, hogy meg kell szün­tetni a nigériai gazdaság egy-két terméktől való, egyoldalú függését. Ügy ér­tékelte, hogy a gazdaság struktúrájának átalakításá­ban áttörést lehet elérni olyan baráti országok köz­reműködésével, mint Ma­gyarország. Babangida ki­emelte, hogy a magyar—ni­gériai kpcsolatokat semmi­lyen komoly ellentét, prob­léma nem terheli, a kétolda­lú kapcsolatok Nigéria szá­mára előnyösek. Losonczi Pál áttekintést adott a magyar gazdasági ményeít. Biztosította a nigé­riai vezetőt arról, hogy Ma­gyarország a jövőben is megbízható partner ' lesz. Hozzátette, Nigéria fejleszté­zeumban a „Nigéria tegnap és ma" című kiállítást te­kintette meg, fényképes tab­lók alapján ismerkedhetett Nigéria történelmével és je­lenkorával. Hétfőn valamennyi lagoszi napilap fényképes tudósítás­ban számolt be Losonczi Pál érkezéséről. Főként azt emelték ki, hogy Babangida elnök üdvözlő beszédében Magyarország segítségét kér­te az új gazdasági-politikai célok megvalósításához. A televízió híradói folyamato­an figyelemmel kísérik a magyar államfő program­ját wm py RÁDIÓTELEX AZ MTT KÜZGYÜLfiSE Hétfőn megkezdte jelentős csapást mértek négy ellenséges dandárra. A te­heráni rádióban is közzétett kaját a Magyar Történelmi jelentés szerint kb. 1500 el­Társulat kétnapos tisztújító lenséges katona életét vesz­közgyűlése a Magyar Tu- tette, mintegy 2600 meg­dományos Akadémia dísztér- sebesült, ezer fogságba esett, mében. A hagyományoknak NATO­megfelelően ebből az alka- HADGYAKORLAT lomból tudományos üléssza- E héten NATO-hadgyakor­kot is tartanak. A társulat jat lesz a Földközi-tengeren tagsága — Szabolcs Ottó fő- _ közölte hétfőn a NATO titkár beszámolójának meg- európai csapatainak a bei­tárgyalása után — megvá- giumi Casteau-ban székelő lasztotta új tisztikarát. Az főparancsnoksága, elnök Balogh Sándor, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem tanára, a főtitkár Szakály Ferenc, az MTA Történettudományi Intéze­tének osztályvezetője lett. SZfRIA IZRAELI AGRESSZIÓTÓL TART A szíriai sajtó vasárnap hevesen támadta Izraelt, és azzal vádolta, hogy az Egye­sült Államokkal együtt újabb agressziót készít elő az arab nemzet és Szíria ellen — megtorlandó két brit és egy amerikai túsz halálát Liba­nonban Izraelből érkező hí­rek szerint Tel-Aviv haza­rendelte azokat a tisztjeit, akik jelenleg külföldön ré­szesülnek katonai kiképzés­ben. Miközben az izraeli ve­zetők valós lehetőségként beszélnek a Szíria és Iz­rael közötti újabb háború­ról, Szíriában még inkább fokozták a hadsereg készen­léti állapotát, és különlege­sen szigorú biztonsági intéz­kedéseket léptettek életbe a határállomásokon, kikötők­ben és a repülőtereken VÉRES HARCOK Az ÍRNA iráni hirügynök ség vasárnap egy teheráni katonai közleményt idézve arról számolt be, hogy az iráni csapatok súlyos csa­pásokat mértek a Fáó-fél­szigeten állomásozó iraki egységekre. A légierő támo­gatásával az iráni egységek Befejeződött az NSZEP XI. kongresszusa Ismét Erich Honeckert választották a párt főtitkárává O Berlin (MTI) A vezető szervek megvá­lasztásával hétfőn Berlinben véget ért a Német Szocia­lista Egységpárt XI. kong­resszusa. A zárónapon több külföldi delegációvezető üdvözlő be­szédének elhangzása után Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára ismertette a KB Politikai Bizottságának és a KB titkárságának az összetételét. Az NSZEP KB főtitkárá­vá ismét Erich Honeckert választották meg. A beje­lentést a küldöttek percekig tartó tapssal és éljenzéssel fogadták. Az NSZEP KB Politikai Bizottságának összetétele: Hermann Axen, Hans-Joa­chim Böhme, Horst Dohlus, Werner Eberlein, Werner Felfe, Kurt Hager, Joachim Herrmann, Erich Honecker, Werner Jarowinsky, Heinz Kessler. Günther Kleiber, Egon Krenz, Werner Kroli­kowski, Siegfried Lorenz, Erich Mielke, Günter Mittag, Erich Mückenberger, Alfred Neumann, Günter Schabows­ki, Horst Sinderniann, Willi Stoph, Harry Tisch. A Politikai Bizottság pót­tagjai: Ingeburg Lange, Ger­hard Müller, Margarete Mül­ler, Gerhard Schürer, Wer­ner Walde. A Központi Bizottság tit­kárai: Erich Honecker főtit­kár, Hermann Axen, Horst Dohlus. Werner Felfe, Kurt Hager, Joachim Herrmann, Werner Jarowinsky. Egon Krenz, Ingeburg Lange, Günter Mittag, Günter Schabowski. A választásban kifejezésre jutott bizalmat Erich Ho­necker köszönte meg a kül­dötteknek. Rövid beszéd­ben összegezte az elkövet­kező évek feladatait. Hang­súlyozta, hogy a jelenkor legfőbb feladata: a béke megőrzése. Erich Honecker méltatta Mihail Gorbacsov­nak, az SZKP KB főtitká­rának a kongresszuson el­hangzott felszólalását. Mint Erich Honecker hangsúlyoz­ta, Mihail Gorbacsov az Kádár János üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára táviratban köszöntötte Erich Honeckert a Német Szocialista Egyscgpárt Központi Bizottsága fő­titkárává történt újraválasztása alkalmából. NSZEp kongresszusán meg- A kongresszus az Interna­győzően erősítette meg és cionálé eléneklésével ért vé­új kezdeményezéssel gazda- get. gította a Szovjetunió követ- * kezetes .békeprogramját. A Az NSZEP kongresszusán Német Demokratikus Köz- részt vevő szovjet pártkül­társaság a maga részéről kül- döttség Mihail Gorbacsov­politikájában minden tőle nak, az SZKP KB főtitkárá­telhetőt megtesz, hogy segít- nak vezetésével hétfőn dél­se az emberiség békés törek- előtt az Október 7. Szer­véseinek érvényesülését. számgépipari Kombinát ber­Az NDK az elkövetkező lini törzsgyárában tett lá­.esztendőkben politikailag togatast es beszedet mon­szilárd, nagy gazdasági tel- dott. Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a magyar pártküldöttség vezetője a berlini magyar nagykövetségen találkozott a magyar kolónia tagjaival. zott irányvonalat, hangsú- Tegnap hazaérkezett Berlin­lyozta Erich Honecker. böl a magyar delegáció. jesítményekre képes állam­ként halad tovább a fejlődés útján, következetesen meg­valósítja a gazdaság- és szo­ciálpolitika egységére alapo­Szakértői értekezlet Bernben £ Bern (MTI) A Helsinki Záróokmány végrehajtásának fontos ta­pasztalata, hogy összefüggés, kölcsönhatás van a részt ve­vő országok politikai együtt­működése, a bizalom szint­je, s aközött, hogyan ala­kulnak az emberek, az in­tézmények közötti kapcsola­tok. Többek között erről be­kapcsolatok feltételeit. En­nek kívánnak megfelelni a magyar törvények, azok gyakorlati alkalmazása is. így állampolgári jog a kül­földre utazás, amelynek gya­koriságát csak a devizahely­zet korlátozza. Helsinki évé­ben, 1975-ben 3,5 millió, 1984-ben csaknem 5,5 mil­lió magyar utazott külföld­... . . , . . , re. A magyar állami szer­sze t az emberi kapcsolatok- , , , . ... 7 , , , ,, . u • , vek nagyfokú megertest mu­kal foglalkozó berni kon­ferencián hétfői felszólalásá­ban Demus László, a ma­gyar küldöttség vezetője. tatnak családegyesítési ügyekben, a külföldiekkel való házasságkötésnek a magyar jogrendszerben sem­Magyarország földrajzi és miféle akadálya nincsen, gazdasági helyzetéből ere- Nemzetközi mércével mér­dően nyitott, s ebből kö- ve is gyors Magyarország vetkezik, hogy az emberi és vízumkiadásának rendje, fo­intézményi kapcsolatok a lyamatosan javulnak a kül­világ más országaival sok- földiek tartózkodási felté­rnŰea- • * rgyarhPOllUka ««i - mondotta Bernben a allando torekvese, hogy a helsinki kötelezettségekkel magyar küldöttség vezeto­összhangban biztosítsa e je. Gondolkodónak, politikusnak, ál­lamalapítónak egyaránt aránylag fiatalon, ötvennégy 'éves korában halt meg. Ma, születésének száz­tizenhatodik évfordulóján, ¡mégis élőbb s fiatalabb, mint bármikor ifjú korában, amikor — nem is oly para­doxon — „öregnek" nevezték elvtár­sai, barátai; elsőségét, tudását, tudo­mányos és szenvedélyes forradalmi­ságát ismerve el a kedves szóval ma­guk között. Azt, hogy mindig ponto­san tudta, mi a teendő. Hogy mit kell tenni, hogy mit tegyünk — „Sto gye­láty?" —, a többféleképpen fordítha­tó címmel, ezzel az adott pillanatban kristályélesen egyértelmű művel ki­fejezve. Mindig pontosan tudta azt is, mit nem szabad, mit nem lehet tenni. Ti­zenhét éves, amikor szeretett bátyját, Alekszandr Uljanovot — akinek könyvespolcáról először emelt le, kí­váncsi gimnazistaként, ízlelgetni Marx-kötetet — kivégzik a cár elle­ni merényletben való részvételért. S ő — Vlagyimir, Volugya — egy élet­re szólóan megérti-megtanulja, hogy ezt nem szabad, nem lehet tenni, az anarchista összeesküvés nem járható út, ettől nem dől meg sem a cári ön­kényuralom, sem a kapitalizmus, nem mozgósítja a tömegeket, csak komp­romittálja az ügyet, a terrorcselek­ményeknek semmi közük a forrada­lomhoz. És tudta harminc évvel ké­sőbb, tizenhét nyarán, mit nem sza­bad tenni: nem szabad objektív fel­tételek nélkül, forradalmi helyzet nélkül, a tömegek többségének támo­gatása nélkül, kalandor módon bele­ugrani a fegyveres felkelésbe. És tudta néhány hét múlva, tizenhét ok­tóberében is, mit nem szabad tenni: nem szabad tovább halogatni a fegyveres felkelést. Tudta, hogy ab­ban a konkrét helyzetben, abban a konkrét pillanatban mi a teendő. Aki évtizedek távolából „szent­írásként" olvassa Lenint, kiraga­dott idézetekkel mindent igazol­hat. Es mindennek az ellenkezőjét is. (Csakugyan, mint a Bibliával lehet tenni.) Legfeljebb a lényeget nem látja, nem érti az idézethalmaztól: a dialektikát. Nemcsak a tanulmányozó utókort, de saját kortársait, legharc­edzettebb forradalmár követőit és tár­sait is zavarba tudta ejteni azzal, hogy rövid időn belül — hajlékonyan alkalmazkodva a konkrét helyzet megváltozásához — homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalt el, mint nem sokkal korábban. Tizenhét feb­ruárjától októberig a központi bi­zottságban vagy tízszer leszavazták; elvtársai nem mindig s mindjárt tud­ták követni; rengeteget kellett vitáz­nia legközvetlenebb munkatársaival is. Leszavazták többször ezerkilenc­száztizennyolc februárjában is, nem értették meg a breszti béke megalázó kényszerű kompromisszumát: ő ki­erőszakolta mégis, mert az életet je­lentette, a túlélési, a lélegzetvételt Mélységesen tisztelte a tényeket: tud­ta, hogy abban a pillanatban nincs elég katona, elég szurony, elég töl­tény megállítani a németet. De tudta, hogy lesz hadsereg. S azokban a na­pokban valóban, már szerveződött is a Vörös Hadsereg, a polgárháború fe­hérgárdistái, s a külföldi intervenciós hadak ellen. S nem értették három év múlva az éhező, kivérzett, s le­rongyolódott országban, mit akar ez­zel az új közgazdasági politikával (NEP), miért akarja vele felcserélni az igazságosan egyenlő hadikommu­nista elosztást, mit akar ezzel a ka­pitalistagyanús paraszti érdekeltség­gel; „balról" támadták természetesen, akik forradalmárabbak akartak len­ni — nála; a tanítványai támadták, akik tőle tanulták meg, hogy a. ma­gán-parasztgazdaság naponta szüli a kapitalizmust... llát akkor melyik Leninnek volt s van igaza? Annak-e, aki a legszigorúbban megrója Zinov­jevet és Kámenyevet, amikor fontos titkokat fecsegnek ki a sajtóban (s ezzel megkönnyítik Kerenszkij dol­gát), vagy annak a Leninnek, aki há­romévi kormányfői tapasztalatok bir­tokában a nyilvánosságot veti be leg­főbb fegyverül a gyűlölt bürokrácia ellen, a tehetetlenség ellen, a „pisz­kos huzavonák kulisszák mögötti el­tussolása" ellen. Hat és fél éve volt rá (abból is kettő súlyos betegen), hogy az em­beri történelem legnagyobb sorsfor­dulatál végbe vigye az a mozgalom, az a párt, az a nép, amelyet ő ké­szített fel erre, s ő vezetett. Előtte három évtizedig készült erre a fel­4 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents