Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-17 / 90. szám

Csütörtök, 1986. április 17. 3 Az Operaház terveiről Az évad hátralevő esemé­nyeiről, továbbá az 1986— 87-es évad terveiről: bemu­tatókról, felújításokról, kül­földi vendégszereplésekről, vendegmüvészek fellépésé­ről és a bérletezésről tájé­koztatták a Magyar Állami Operaház vezetői az újság­írókat szerdán a dalszínház épületében. Mihály Andtas igazgató elmondta: május l-jén és 13-án kettős szereposztásban — Vlagyimir Vasziljev ko­reográfiájával és betanításá­ban — mutatják be a Mol­csanov zenéjére készült Macbeth, című balettet. Május 29-én és 30-án az Erkel Színház közönsége is­mét láthatja A „Bahcsisze­ráji szökökut"-aU Aszaf jev— Zaharov balettjét Hamala Irén tanította be. A Carmen című opera Don Joséjakérlt Mario Ma­lagnini, fiatal olasz teno­rista május 6-án az Erkel Színházban, az Anyegin Lenszkij szerepében Margita István, a Kassai Operaház művésze május 11-én a Ma­gyar Állami Operaházban lép fel; május 25-én az Er­kel Színházban Giacomo Aragal énekli az „Álarcos­bál" Ricardóját; május 28­án pedig az „Aida" Rada­mesének jelmezét Lando Bartolini ölti magára az Erkel Színházban. Az évad az Operaházban június 21-én a .,Fidelio"­val. az Erkel Színházban június 15-en „A sevillai bor­bély" előadásával zárul. A Balett Intézet vizsgaelőadá­sa június 9-én, a Zenemű­vészeti Főiskola vizsganap­ja június 14-én lesz az Operaházban. Kiállítási napló 1. SZÁMÚ RECEPT: Jarj különböző szabad iskolákba, képezd magad jobbnál jobb mestereknek Valaszd ki ha­zánk egyik legszebb, terme­szeti látványokban gazdag vidékét. Egyik szemeddel próbáld összebékíteni a posztimpresszionista hagyo­mányokat és a modern tö­rekvéseket. a másikkal pász­tázd meg a piacot. így meg­születhetnek azok a Bala­ton-felvidék-ihlette tájábrá­zolások. amelyek nem ki­kezdhetően hagyományosak, de nem is forradalmian kor­szerűek; az úttörő törekvé­sek közé sem sorolhatók, ám kétségtelenül hatásosak, ol­dottak, hangulatosak — a mai lakásokban diszitősze­repüket tisztes szinten el­láthatják. Ha e recept elő­írásait betartod, kiállítási lehetőséghez juthatsz, akár a Képcsarnok szegedi Gulácsy Lajos Termében, és szeren­csés esetben, munkádnak kézzel fogható eredménye is lesz. Ügy, ahogy azt And­ráskó István tette, akinek bemutatója még ezen a hé­ten látható a Kárász utcai üzletben. Kétségtelen tény, hogy Andráskó rutinos. ízléses festő. Csak annyira nagyvo­nalú. amit elbír a fizetőké­pes kereslettel föllépő vá­sárló, de még annyira ha­nyománvos, hogy nem kia­bál ki az otthoni gyűjtemé­nyekből; csak annyira mo­dern, amennyit enged szá­mára nosztalgiázó énje. Mo­net impresszionista vibrálása, éppúgy fölfedezhető képein, mint Bernáth Aurél téli ví­zióinak élményei vagy id. Benedek Jenő metafizikus kísérletei A fő gond. hogy ezek szinte mindegyik ké­pen ugyanolyan intenzitás­sal vannak jelen, így aztán a tárlat meglehetősen egy­síkú. unalmas. A recept mégis becsap: túlságosan sokféle eredményt vár, s így nem képes egyetlen igazi értéket teremteni. 2. SZÁMÚ RECEPT: Mérd fői az egyik legnagyobb vi­déki múzeum tobb mint százesztendős festészeti gyűjteményét, mérlegeld az eddigi gyűjtőmunka ered­ményeit, és a jelen felada­tait igazítsd a korszerű me­cénásság, a múzeumi speci­fikum és a hazai törekvések koordinátáihoz. S ha ebben a rendszerben értékes fest­ményre akadsz, vásárold meg. gyarapitsd vele a mú­zeum szellemi, kincsestárát. Hogy ez a recept bevált, arra a Móra Ferenc Múze­um Horváth Mihály Utcai Képtárában rendezett Kor­társ paletta című bemutató szolgált bizonyítékul, ahol az elmúlt években vásárolt festmények kerültek közön­ség elé. Most forgattam a múzeum legutóbbi évköny­vét, amelyben a közelmúlt­ban elhunyt Szelesi Zoltán tekintette át az intézmény festészeti gyűjteményét. Eb­ben olvasom a következő­ket: „...az itt őrzendő gazdag képgyűjtemény mél­tóképpen dokumentálja Ti­sza-parti városunk Százados múltú pikturális fejlődését Nincs kettő négy nélkül Színes. szinkronizált olasz film. Irta: Marco­tullio Barboni. Fényké­pezte: Silvano Ippoliti. Zene: Franeo Micalizzi. Rendezte: E. B. Cluc­her. Főbb szereplők: Bud Spencer, Terence Hill. A címről csak annyit: sze­rintem ugyan van, hacsak Freud tanítását nem vesszük figyelembe, miszerint min­den szexuális aktust vol­taképpen úgy kell tekinteni, mint amiben négyen vesz­nek részt. A legújabb Bud Spencer—Terence Hill att­rakció viszont arról győzhet meg bárkit, hogy kettő tény­leg nem lehet négy nélkül — merthogy, a finoman fo­galmazva több mint örök­zöld „kettőző", azaz doppel­gánger-eljárást választja kö­zépponti . . . (minek nevez­zük?) mondjuk jóindulattal: motívumának. A hasonmások imigyen kettecskén léteznek, s eme, a főszereplők neve által egy­értelműen meghatározott műfajú és fajsúlyú alkotás csupán amiatt jobb egy-két fokkal az eddig látott iker­daraboknál, mert a létező legvégső határig, meglehetős következetességgel kihasz­nálja az alteregotemalika valamennyi kisiskolás, .de annál hatékonyabb fogá­sát. Végtére is nemcsak az újszülöttnek, de a moziné­zőnek is lehet idővel min­den vicc új, legfőképp ak­kor, ha el is akárja hinni, hogy valóban új, jó, tehát élvezetes, szellemes-könnyed mindaz, amit lát. Szokás szerint most ts vállalva a felháborodás ódiumát, teljesen szubjektí­ve kénytelen vagyok .kije­lenteni: úgy az első har­minc-negyven percig még élvezni is tudtam a Nincs kettő négy nélkül című, a filmtörténet klasszikusai kö­zé várhatóan nem túl nagy valószínűséggel besorolható müvet. A szövegek ugyanis mintha icipicit eredetibbnek, tűntek volna, a figurák, no meg az egész hacacáré, va­lamicskével tobb szürkeál­lománybéli erőfeszítést fol­tételezőnek tetszett. Jó üzle­ti érzékkel persze most is kihasználva, amit a jónép „ehet" Bud és Terence fi­guráján: ezek a fickók hi­hetetlenül lezserek, ezzel párhuzamosan erősebbek, mint Kinizsi Pál, nagyvona­lúbbak mint Simon Templar fénykorában, és nem vet­nek meg semmiféle zsigeri örömöt, miként a régi ró­maiak. Vagyis. nagyjából pontosan olyanok, amilyen­nek kamaszkori álmainkban, öntetszelgő vágyakozásaink gyermeteg csúcspontján len­ni szerettünk volna. Nagy bunyós, nagyevő, jópofa, va­gányul felelőtlen és amo­olyan „eszem a szivét, de aranyos"-módra linkóci pa­sasok — hogy egy új élet­ideál rejtett (vagy nem is nagyon rejtett?) megtestesü­lései, azon meg kár is to­vább meditálni. Hagyjuk ezt meg a szociológusoknak, az íróknak, a kritikusoknak és egyéb, sommásan „semmit­tevő naplopóknak" minősí­tett elemeknek, már ameny­nyire a Bud Spencer-rajon­gók vélhetően tekintélyes resze aposztrofálja e gya­nús alakokat. Az ugyan igaz, hogy az említett félórácska eltelté­vel ez a filmes elmeszüle­rpény sem különb a Deákné mozijánál, de hát, azt hi­szem, ez,az a pont, ami in­nentől kezdve már az égvi­lágon senkit sem érdekel. Hát itt, akkor abba is lehet hagyni. Ja, még csak any­nyit —, mint amikor a ko­rábbi (másféle) bálvány, Colombo az ajtóból vissza­fordul —, hogy a címbeli, matematikai jellegű kinyi­latkoztatást a főhősökhöz méltó nagyvonalúsággal el lehet fogadni. Kettő valóban nincs négy nélkül, akárcsak tizenkilenc húsz nélkül. És így tovább. Alkalmazott matematika, buffogó ököl­csapásokkal, 2847 méternyi hosszan, korhatár nélkül. Domonkos László és azt a státuszát, melyet hazai ábrázolómüvészetünk egészéhen betolt. A . . . kol­lekció . . . lehetővé teszi, hogy a szakemberek rá tud­janak mutatni azokra a szá­lakra, melyek Szeged kép­zőművészetét a modern ma­gyar festészet alakulásával összekötik." A tanulmány azt is bizonyítja, hogy egé­szen az elmúlt időszakig a szegedi múzeum festészeti gyűjteményét alig-alig gaz­dagították a hazai piktúrát meghatározó kortárs művé­szek alkotásai. A mostani bemutató 17 művésze újfajta tájékozó­dást reprezentál: olyan al­kotók művei gazdagítják a Móra Ferenc Múzeum anya­gát, akik iskolateremtő mesterek (Kokas Ignác, Die­ncs Gábor, Kovács Péter, Sváhy Lajos, Galambos Ta­más, Fischer Ernő. Nagy Gábor, Fóth Ernő). S nekik is jelentős és nem perifériá­lis munkái kerültek szegedi tulajdonba, gondoljunk csak Dienes Gábor Idegenek, Nagy Gábor Árnyék, Kokas Ignác Ginza-pusztai világ, Kovács Péter Viszony, Svá­by Lajos Bohócok tánca, Fischer Ernő Vitorlások vagy Galambos Tamás A Nagy Kormányos gyermek­játékaiból eímü képére. A válogatás nem karózza ma­gát egyféle stílushoz, vala­milyen merev szemponthoz, hanem értekre orientál, müvekre figyel. Így aztán rendkívül gazdag a színkép, hiszen Kontraszty László puha konstruktivizmusától Kovács László groteszk ké­pén át, Tóth László Bartók­idéző szimbolizmusáig sok­féle a kifejezésmód. A» sze­gedi piktúrát Nóvák András és Pataki Ferenc festményei képviselik. Ügy tűnik., egyre gazda­gabban és karakteresebben jelentkezik egy, a kortárs magyar művészetet repre­zentáló szegedi gyűjtemény, mely — reményeink szerint — a felújítandó múzeum­épületben önálló és állandó bemutatkozási forumot kap. Hozzásegíthet valamennyi­ünket egy értékszempontú tájékozódáshoz. Tandi Lajos „Mert szép a fiatal, de a vén nagyszerű" Schmlrtt Andrea felvitele A címbéli versidézet igaz tartalmáról tegnap, szerdán a mórahalmi házasságkötő teremben megtartott bensőséges ünnepségen győződhettek meg a résztvevők. Kovács Lajos bácsit századik születésnapján köszöntötték hozzátartozói, ismerősei és a község vezetői. A nehéz életút, a közösségért végzett sok évtizedes munka elismerésére jó alkalom volt a mostani. A virágcsokrok és ajándékok mellett kitüntetés­re is futotta. Kovács Zoltán tűzoltó alezredes, megyei pa­rancsnok a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatát nyújtotta át a megilletődött, idős embernek, aki a helyi önkéntes tűzoltóegyesület alapító tagja volt, s ezen a na­pon is ezt az egyenruhát viselte. Képünkön: gyűlnek a megbecsülés virágcsokrai A rák ellen ­az emberért Évekkel ezelőtt beszélni se akartunk róla, csak suttog­va, részvétteli arccal adtukt egymásnak a hírt, ha kör­nyezetünkből valakit elvitt a rák. Aztán kezdett oldódni a végzetesnek tartott beteg­ség misztériuma: egye több szakcikk %tott napvilágot a napi és hetilapokban soroza­tot jelentetett meg róla a; Délmagyar is. Egyre többet) tud a laikus is a kór ter­mészetéről, okairól tünetei­ről, kezelésének módjáról, s ami a fő: megelőzhetőségé­ről, a korai fölismerés jelen­tőségéről, ám mégsem eleget. Amikor széles körben tudott, mert balgaság lenne titkol­ni: hazánk halálozási muta­tói egyre emelkednek, s a. gyakoriság tekintetében mar első helyre kerültünk, még­hozzá mi veszítjük el a leg­több embert élete delén, akkor már nem elég a tájé­kozottság, a puszta szó. Nerrt elég csupán • ismernünk az adatokat: meggyőző erejükre támaszkodniuk kell a tenni­vágyóknak, ha a rák ellen, akarnak hadba vonulni. s. harcos társakat toborozni. Ma Magyarországon min­den ötödik emberéletet vala­milyen daganatos betegség olt ki Évente 35-38 ezer új megbetegedés fordul elő. s jelenleg mintegy 200 ezer daganatos beteg el közöt­tünk Cselekedni érdekűk­ben, önmagunkért, a jövőért — kiáltó\ kötelesség. Tobb annál, mint amire az egész­ségügy képes. A szegedi rádiót és tévét is hallgató , olvasó értesült már arról, hogy tettrekész fiatal festőm üyészek és egészségügyi dolgozók kezde­ményezésére — az Állami Ifjúsági Bizottság felügyelete alatt —• társadalmi alapít­vány jött létre a hazai rák­ellenes küzdélem támogatá­sára A jótékony célú alapít­vány nyitott mindenki szá­mára, aki céljaival egyetért, anyagi eszközeit támogatni kívánja, vagy társadalmi munkáját ajánlja föl az ügv érdekében. Van azonban egv szá-. inunkra, itt Szegeden élői; számára különösen figyelem­re méltó lehetőség is. Az alapítók így fogalmazták ezt meg: „Azon csatlakozó ál) lampolgar vagy jogi sze-' mély, 'aki a jelen alapita vány-rendelés céljaival' egyetért, de az alapítványi javak felhasználása tekinte­tében külön kikötésekkel kí­ván élni, úgy „csatlakoz?) alapítvány-rendelés"-ét köz­okiratba kell foglalnia." Ma­gyarán ez azt jelenti, ha tör­ténetesen itt Szegeden is megmozdul valami — mert hogy már meg is mozdult —, maga a város is alapít­ványtevő lehet. Azaz: meg­felelő méretű összefogással elérhetjük, hogy az itt föl­ajánlott és összegyűlt javak itt maradjanak, az itt élői emberek egészségét szolgál-i ják. Nem titkolt szándéka ez az MSZMP Szeged me­gyei városi tanács IV. alap-i szervezetének, amelynek tag­jai városunkban elsőként léptek az alapítvány támoga­tóinak sorába. Az előzmé­nyek: januári taggyűlésen született meg a határozat. Azóta tárgyaltak a tanács vezetőivel, fölvették a kap­csolatot az alapítókkal és az Állami Ifjúsági Bizottsággal, s márciusban Papp Gyula, a városi tanács elnöke. Csikós Ferenc vb-titkár, és Csergő Tibor városi főorvos fogadta az egyik alapítót. Farkas Ilonát, az onkológiai inté­zet orvosát. Azóta — a cé­lok, a lehetőségek ismereté­ben — az alapszervezet csat­lakozási fölhívással fordult a város mintegy 500 más alapszervezetéhe/.. De szá­mítanak az egész lakosság cselekvő együttérzésére is, hiszen ennél hasznosabb ügyet aligha szolgálhatunk) elvégre önmagunk, hozzátar­tozóink közvetlen ismerőse­ink egészségéről van szó. A helyi tettrekészségro nemcsak a gyors reagálás, a körültekintő tájékozódás a jellemző, hanem a felelős­ségteljes szervező és össze­hangoló munka is. A IV. alapszervezet titkára, Ora­vecz Istvánné a népfront, a KISZ, a Vöröskereszt és az szmt képviselőt koordinációs megbeszélést tartottak a na­pokban, hogy elosszák egy­más közt a teendőket. Vannak tehát vállalkozó emberek, akik szerveznek, ¡rányitnak, koordinálnak. A fölhívás után már jelentke­zett a Csomiép leányválla­lata, az Fpítőipari Fuvarozó Vállalat, foglalkoznak csatlakozás gondolatával. Folynak a tárgyalások arról, hogy a Volán esetleg egy kiselejtezett buszt bocsáta­na a város rendelkezésére, melyet a Dégáz szakemberei rendbehoznának, a tanács pedig megfelelő onkológiai műszerekkel berendezné. A közös erőfeszítéssel létreho­zott szűrőbusz helyükbe me­hetne azoknak is, akik ma­guktól aligha merészelnék átlépni ezért a rendelő kü­szöbét. Az ipari vasár igaz­gatósága azon töri a fejét, hogy vajon nem sértené-e az önkénesség elvét, ha nyáron „rétennének" meg öt forin­tot — az alapítvány javára — a vásári belépők árára. Személyes véleményem: ez a legkevesebb, amit egy-egy ember zokszó nélkül fölál­dozhat az egészség oltárán, s tömegében mégiscsak gya­rapítaná azt a már meglévő 10 ezer forintot, amelyet ed­dig egyes intézmények adtak össze e célból. Egyelőre ennyit tudunk a szegediek „mozgolódásáról". S hogy hozzásegítsem ,a még vacillálókat a helyes dön­téshez, végezetül álljon itt. :mi mindenre fordítható a fölajánlott pénz és munka. A cél a rosszindulatú meg» betegedések terjedésének nö­vekedési ütemének visz­szaszoritása, a meg-t betegedések és halálozások számának mielőbbi, erőteljes, csökkentése. Ennek érdeké­ben ajánlatos meghatározni a rákkeltő tényezőket, s szorgalmazni kell. hogy a fe­lelősök kiiktassák őket ele­tünkből. Továbbra is nélkü­lözhetetlen a betegséggel kapcsolatos tudnivalók szé-t leskörű terjesztése, az egész­séges életmódra nevelés. Ad alapítvány közvetlenül segíti az egészségügy hatékony munkáját is: támogatja a megelőzést, a szűrést, a gyó-t gyító és kutatómunkát, a nemzetközi tapasztalatcserét és a gyógyultak rehabilitá­cióját is. Mindehhez pénz kell és munka. Tobb mint' amennyit az egészségügy adni képes. Egy város, egy megye, egy ország lakóinak) összefogása szükséges ahhoz, hogy az ember és a rák csa­tájából mi kerüljünk ki, győztesen. Chikán Ágnes Kongresszus Budapesten Budapesten rendezik meg a XIV. Nemzetközi Rák­kongresszust augusztus 2I. és 27. között — jelentették be azon a sajtókonferencián, amelyet szerdán tartottak a Parlamentben. A tájékozta­tón Bányász Rezső állam­titkárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnö­kének megnyitója után dr. Lapis Károly, a SOTE L Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetének igaz­gatója. a kongresszus elnö­ke. dr. Eckhardt Sándor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató-főorvosa, a kong­resszus főtitkára és dr. Gyenes György, az Országos Onkológiai Intézet főigazga­tó-főorvoshelyettese. a kong­resszus alelnöke ismertette a nagyszabású rendezveny programját

Next

/
Thumbnails
Contents