Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-06 / 55. szám

- — -Wl Csütörtök, 1986. március 6. Kisüzemek és nagyvállalatok Valamiféle régi, sok évtizedes beidegződés és értékrend szerint a kisüzem ma a legtöbb ember számára bizonyára olyasmit jelent, mint manufakturális; elmaradott technikai színvonalat képviselő. Pedig a kisüzem fogalma éppen az utóbb' egy-két évtized során értékelődött át, s nyert új értelmet szerte a világon. Ideje, hogy mi is odafigyeljünk erre a jelenségre. Ez a véleménye a többi között dr. Koi Ferencnek, a Kisiparosok Országos Szervezete termelési és szolgáltatási főosztályvezetőjének, aki a Fogyasztók Országos Tanácsának egyik ülésén érdekes bejelentést tett Mindkettőnek kifizetődik Elmondotta, hogy sokan felismerték már: újfajta kisüzemi politikára van szükség Magyarországon. Ezért a Kiosz felajánlja segítségét. Kutatást indítottak, pontosabban szerződést kötöttek a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen működő Economix kisszövetkezettel, amely vezető tudósokat bízott meg a különféle kutatási ágazatokban, területeken : vizsgálják meg, mi lehet manapság a kisüzem szerepe gazdaságunkban. Világszerte közismert tény, hogy egy olyan mamutvállalatnak, mint a General Motors, csaknem negyvenezer beszállítója van, túlnyomó többségükben kisüzemek. De akadnak hazai példák is, köztük a Taurus Gumiipari Vállalaté, amely már évekkel ezelőtt mintegy száz ipari szövetkezettel, tsz-melléküzemággal és más kisüzemmel létesített kooperációs kapcsolatokat. E kapcsolatok kialakulásának magyarázatát keresve rég felismert — ma már közhelyszámba menő — igazságok bizonyosodnak be. A korszerű nagyüzem a nagy szériák gyártásában érdekelt, nem éri meg neki a kisebb értékű kiegészítő jellegű alkatrészek, berendezések, és'más kellékek gyártásával bíbelődnie. Sokkal kifizetődőbb számára, ha mindezeket a kisüzemektől szerezheti be. A kisvállalatnak viszont gazdaságos az ilyesmik gyártására szakosodni, a többi között azért is, mert garantált piacot jelent számára, hogy bedolgozhat a nagyüzemnek. Tanulnak a kicsiktől A kisvállalkozások és nagyvállalatok viszonya persze azért nem felhőtlen, és ellentmondás mentes. Vaskos hiba volna például — az előbbiekre alapozva — a nagyvállalatok puszta bedolgozójának, függvényének minősíteni a kisüzemeket. Ipartörténeti tények bizonyítják, hogy korszakos ipari találmányok nemcsak a nagyvállalatok kitűnően felszerelt óriási laboratóriumaiban, kutatóintézeteiben születhetnek. Gyakran emlegetik például, hogy az USA elektronikai iparát a kaliforniai Szilicium-völgy kis laboratóriumaiban, üzemeiben alapozták meg. Á kapitalista országok ipari vezetői és közgazdászai tüzetesen tanulmányozták az ilyen és ehhez hasonló jelenségeket (kötetekre rúgó irodalom tanúskodik erről!), s a többi között megállapították: nemcsak a nagyvállalatok hatnak a kicsikre, hanem a kicsik is a nagyokra. Az utóbbiak elemi érdeke, hogy felkarolják, támogassák a kicsik jó kezdeményezéseit. S hogy ez valóban így történt — és történik napjainkban is —, annak legismertebb bizonyítéka, hogy időközben az USA elektronikai, illetve számítógépiparában is óriási vállalatok jöttek létre. Visszatérve Magyarországra — amivel a cikkünket kezdtük —, a Kioszra; kérdés, hogy világjelenségként értékelhető-e az, amiről az imént szóltunk? Valóban új és mélyebb megvilágításba kell helyezni a kisüzemek és nagyvállalatok kapcsolatrendszerét? Ha igennel felelünk e kérdésre, akkor megvizsgálandó például: mi rejlik amögött, hogy a kisvállalkozások húsz százaléka egy éven belül megszűnik, illetve tönkre megy? Bár az is világjelenség, hogy a kisvállalkozások nem mindegyike életképes, mégis kérdés: nem sok ez a húsz százalék? Elegendő támogatást kapnak-e a kisvállalkozások, különösen azok, amelyek a jövő új és dinamikusan fejlődő iparágainak megalapozásához nyújtanak segítséget? Eléggé ösztönző-e ehhez a közgazdasági szabályozó rendszerünk, nem arról van-e szó, hogy túlsúlyba kerültek benne a tiltó elemek? A Kioszban minden segítséget megadnak e vizsgálatokhoz, a többi között ezért kötöttek szerződést az Economix kisszövetkezettel. Újabb lehetőségek A vizsgálat csak akkor lehet teljes és igazán hasznos, ha a nagyüzem-kisüzem egész kapcsolatrendszerére kiterjed. ¡Már most nyilvánvaló például: az a célszerű, ha a nagyvállalatnál külön részlegek foglalkoznak azzal, hogy a nagy- és kisüzem kutatási, fejlesztési, még inkább alkatrész-beszállítási együttműködése minél zökkenőmentesebb legyen. Mindehhez persze programvezérlésű irányításra, olyan szervezésre van szükség a nagyobb vállalatoknál (s nemcsak azoknál), amely többszörösen meggyorsítja az alkatrészek forgási sebességét, azaz nem készteti tetemes készletek felhalmozására a nagyüzemeket. A túlzott készletek ugyanis nagy értékeket kötnek le, s emelik a gyártási költségeket. Csak néhány példát említettünk annak illusztrálására, hogy van mit javítani, fejleszteni a kis- és nagyüzemek kapcsolatrendszerében. Mert bár igaz az, amit mondottunk, hogy a kicsik meg a nagyok viszonya sohasem lehet teljesen problémamentes (ezeket az élet velejárójának tekinthetjük), még inkább igaz az, hogy egymásra vannak utalva, s nem aknázták ki az együttműködésben rejlő lehetőségeket. Pedig érdekük, hogy megtegyék, s igen hasznos, hogy ehhez segítséget nyújt a Kiosz is. Varga Zsuzsa Verseny a javából Mibe kerül a tervezés? A lakásárak emelkednek, a beruházók, kivitelezők, tervezők pedig egymásra mutogatnak. illedelmesen egymást teszik felelőssé a gyorsan növekvő négyzetméterenkénti forintokért. A közelmúltban olyan tanácskozáson vettem részt, ahol a beruházók ismételten elővezették a témát. Ezúttal csak a tervezőkre nehezteltek. Hogy az eszmecsere légkörét, a vita hangulatát hűen viszszaadjam olvasóinknak, a tanácskozásról szóló tudósításban leírtam a magas lakásárakért a tervezők felelősek. Aztán nem győztem magyarázkodni, hogy ez nem az én véleményem, hanem az építtetőké. Amikor az építész ismerőseimmel összefutottam, szememre vetették, miért állított olyat, ami nem felel meg a valóságnak. A minap a Csomiterv vezetői hívtak meg baráti eszmecserére. Maár Márton igazgató, s Mező Mihály főkönyvelő bepillantást engedett a tervezői árképzés kulisszatitkaiba. A Csomiterv, Dél-Magyarország egyik legnagyobb tervezőintézete. Évente átlagosan 3-400 magánlakás dokumentációját készítik el, nem szólva az intézménytervezésről, ami szintén számottevő. És a piac egyre olyan utca fele tereli őket, amit úgy hívnak, hogy „olcsóbban". Épp ezért ők, 1983 óta a tervezői díjakat folyamatosan csökkentik a magánlakásépítésnél. Amíg egy otthon megálmodásáért 1980-ban 15 -18 ezer forintot elkértek, addig ma már ez a tarifa csak 10-12 ezer forint. Ez önköltségi ár, egy fillér nyereségük sincs ebből a munkából. Az igazgató szerint „hogy életben maradjunk, hogy ne kelljen senkit elküldeni, hogy mindenkinek legyen munkája, az árakat addig csökkentettük, amíg a tervezés nem veszteséges. A teljes foglalkoztatást intézményünknél csak így lehet biztosítani. A Csomiterv a minőségi lakásépítésben vesz részt, a tömbrekonstrukciókhoz a foghíjbeépítéshez ad elképzeléseket. A tömeges lakásépítést kalkulációjuk nem befolyásolja, de a Csomiterv vezetőinek véleménye szerint a többi intézmény is kénytelen csökkenteni a lakástervezési díjat. Olyan állapothoz érkeztünk, amikor az építészek már versenyeznek. Ez a tét az életben maradás. Az állapot csak azért nem paradicsomi, mert az árak versenyeztetése mellett még nem beszélhetünk a műszaki megoldások vetélkedéséről. Az építtető egyelőre csak azt nézi és kéri, mibe kerül, s nem azt, hogy kap-e valamilyen újdonságot. No de ez a következő lépés. A tervezési díj az említett intézet gyakorlata szerint a lakás árának 0,8 százaléka. Az építészek úgy gondolkodnak, nemcsak valamennyiük foglalkoztatását akarják garantálni, hanem a szakma jövőjét is biztosítani. A drága lakás egyre nehezebben értékesíthető, és nekik életbe vágóan fontos, hogy az otthonok eladhatóak legyenek. Aki járatos a szabályozók bűvös világában, biztos felteszi magában a kérdést, a tervezés nem érdekelt a nyereségben? A válasz, dehogynem, csak azon a területen akarják lefölözni a hasznot, ahol lehet, ahol a piac fizetőképes. Csattanóval ezt a gondolatmenetet úgy lehetne befejezni, ha a tervezők így gondolkodnak, akkor a többi érintett fél miért nem lép hasonlót? Hosszú és végtelen lenne erre a magyarázat, de egy kérdéssel minden egy szerűsíthető: 'talán őket még nem kényszeríti erre a piac? H. M. Kereskedelem '85-'86 m Uj üzleteket is nyit a Délfex A ruházati és textiláruk kínálatát figyelve az elmúlt esztendőben többen megállapíthattuk, hogy általában azokból az árucikkekből volt jelentős túlkínálat, amit mi, vásárlók bizony nem túlzottan kerestünk. A jó minőségű, divatos ruhadarabok azonban hamar gazdára találtak, főleg, ha pénztárcánknak is megfeleltek. A textilkereskedelem az összes ágazat közül a leginkább kitett a divat szeszélyes és gyors változásainak. Az öltözködés idényjellege is befolyásolja az áruk forgalmát. Hiszen, ha későn érnek ide a nyárra szánt „lengébb" holmik, a szezon végén legtöbbször csak jelentős engedménnyel lehet már megszabadulni tőlük. Sajnos néhány szállító ország esetében erre az elmúlt évben is volt példa. Az értékesítés — az életszínvonal és a vásárlóerő szerény növekedése mellett — az elmúlt évben általában visszaesett, egyes árucikkeknél stagnált. 1985-ben a férfikonfekció kínálatát többször is időközi hiányok jellemezték. Elsősorban a nagykamasz- és extra méretű öltönyök forgalmában voltak fennakadások. Ezzel szemben női ruhákból a nyári kínálat megfelelő volt, de a hűvösebb időjárás nem kedvezett az értékesítésnek. Ez is besegített abba, hogy a vállalat áruforgalma az elmúlt évben 7 százalékkal esett viszsza, s így „csak" 1,7 milliárd forintos forgalmat könyvelhettek el az évzáráskor. Problémák jelentkeztek a külkereskedelmi forgalomban is. Elsősorban a jugoszláv import területén. Az elmúlt évtől a padlószőnyegek behozatalát a vállalat leállította, mert a külföldi partner túl magas árat szabott, s ez azt jelentette volna, hogy — a tisztességes hasznot is hozzászámolva — ilyen áron a hazai vevők nem lettek volna hajlandók el is vinni az üzletekből. Hasonló helyzet alakult ki a jugoszláv függönyök, fésűs szövetek és konfekcióáruk területén is. Az importgondok és az áruforgalom csökkenése ellenére a kereskedelmi vállalat az elmúlt évben több mint 30 százalékkal tudta nyereségét növelni. Természetesen nem holmi bűvészmutatvány rejlik emögött, hanem arról van szó, hogy kereskedelmi munkájuk során jobban törekedtek a megtartható többletárrés növelésére (például sikeresebb áralkukkal, előnyösebb árucsere-megállapodásokkal). Másrészt a költségek csökkentésére is nagy gondot fordítottak. A 332 millió forintos árukészlet mintegy 7 százalékos növekedést jelentett tavaly, sajnos az importáruk egy része csak a szezon végén érkezett meg, így veszteségesen, árleszállításokkal tudták csak értékesíteni. Kómár János igazgató az idei tervekről elmondta, hogy várhatóan enyhülni fog a férfiöltönyök hiánya. Egyrészt a kereskedelmi kapcsolatok bővülése, másrészt a Szegedi Ruházati Szövetkezettel kötött szerződés következtében tudják majd javítani a kínálatot. Néhány új kiskereskedelmi egység megnyitását is tervezik 1986-ban Békéscsabán, Budapesten és Szegeden. Legjelentősebb tervük, hogy június l-jétől „megvásárolják" a Szegedi DivatSzabó Vállalat egységeit, hiszen 30 millió forintos kapacitásukat eddig is ők kötötték le. A leendő leányvállalatnál a tervek szerint növelni kívánják a termelési értéket, és korszerűsíteni a berendezéseket. R. G. Tennivalók hóolvadáskor Só helyett lapát! Jó hírt kaptam tegnap távbeszélőn: megszüntetik az utak (járdák, parkok) sózását! Örömteli információ ez, hiszen az évek során tonnaszám szétszórt hó- és jégolvasztó nem pusztítja tovább köz- (út, sin, cső) és tulajdonainkat (csizma, cipő, autó). Illetve picit még rombol, éppen most olvadáskor, de megnyugtató, hogy utoljára. A városi tanács határozata megszületett tehát, de annak gyakorlati hasznát kizárólag közös összefogással érezhet-, jük majd. Mindannyiunk „házi feladata", hogy az átereszeknél, csatornakifolyóknál, járdaszéleken biztosítsuk az olvadék szabad folyását a közcsatornába. A só káros hatását régesrégen felismerték már a nálunk gazdagabb országokban, és sok helyen egyszerűen megtiltották használatát. Akad olvasztószer (sómentes), de azt még Svájc sem tudja megfizetni, Ausztriában viszont a legegyszerűbb megoldást választották: letaposott havon közlekednek a hegyekben is — az útviszonyoknak megfelelően! Említettem: biztosítani kell a hólé elfolyását, amihez a legjobb szerszám ősapáink lapátja. Ne szégyeljük sürgősen elővenni ! A. S. Vízellátás biztonságosan Tizenöt termelő kútja naponta 30 ezer köbméter vizet szolgáltathat — ha a város cppen szomjasabb, mint ezekben a téli hónapokban. A jó negyedéve elkészült északi vízbázison persze ilyenkor sincs csönd — az ésszerű vízgazdálkodás megkívánja, hogy a várostól 15 kilométerre fúrt kutak — mint Nagy László képriportja tanúsítja — „holtszezonban" is működjenek. k