Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

4 Szombat, 1986. március 1. 7 • • Ötven sor Gyakran siránkozunk, hogy mennyire belterjes kulturális életünk, milyen rövid pórázra engedett művészetünk Csoda-e, ha örömmel konstatálunk min­den olyan hírt, amely ennek a tájnak üzeneteit viszi el Európa frekventált terepeire. A közelmúltban há­rom olyan bemutató nyilt, amelyek a mi pátriánk értékeit 'mutatják be Nyugat-Európa országaiban. Európa porondján szerepelni tobb mint megtiszteltetés. Történelmi, ré­gészeti ertékeink, művészettörténeti örökségünk és a mai alkotók képekké, szobrokká formált üzenetei so­kat n-.ondhatnak rólunk Ausztria. NSZK. Svájc, Ang­lia vagy Franciaország erdeklődö közönségének, és talán hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország-képük gazdagabb, differenciáltabb és hitelesebb legyen. Az elmúlt év őszén indult útnak a szegedi Móra Ferenc Múzeum szervezésében az Avarok kincse cí­mű nagyszabású tárlat, amely a Kárpát-medencében a VI—VIII. századból előkerült avar kori leletek 4303 tárgyat — ékszereket, aranyremekeket, üveg- és ke­rámiaedenyeket, ötvös és csontmunkákát. szerszámo­kat és fegyvereket — mutatja be. S ezek a régeszeti leletek az Alföld rétegeiből, elsősorban Csongrád me­gye földjéből kerültek felszínre. Így aztan az átok­házi, szegvári, kiszomborí, klárafalvi, pusztamérgesi, sövényházi föld régészeti ertekei járták be Moszk­vát, Frankfurtot és Nürnberget, hogy a közelmúltban Párizsban, a városi műcsarnok közönsége is megis­merkedhessen ezzel a mintegy másfélezer éves em­lékanyaggal. A másik hír. hogy a nemrégiben, véletlenül elő­került, több mint 700 képet számláló Tornyai-lelet válogatott anyaga Hódmezővásárhely testvérvárosá­ban, a dél-franciaországi Vallaurisban került közön­ség elé. Már elgondolni is pikáns, vajon, miként fo­gadják e távoli ország lakosai a két háború közötti magyar művészet drámai hangvételű, iskolateremtő egyéniségének vázlatait?! Az újabb tudósítás az ausztriai Lienzből érke­zett. Mai alföldi képzőművészek vendégeskednek Ke­let-Tirol hófödte hegyei között. Meg esztendeje sincs, hogy megkezdte tevékenységét az Oskola utcai Pa­letta Galéria, de eredményes munkájának bizonyí­téka, hogy szük három hónap alatt megszervezték 22 dél-alföldi művész — festők, grafikusok, szobrászok — tobb mint száz alkotásának bemutatóját az auszt­riai Lienz városi galériájában. Kelet-Tirol nagy ide­genforgalmú síparadicsomában hatalmas érdeklődés mellett nyílt meg a kiállítás — a vendéglátók fi­gyelmességére jellemző, hogy az ottani középiskola énekkara a nyitáson magyarul énekelte Kodály Ti­szán innen, Dunán túl című művét A vernisszázson nemcsak a helyi notabilitások jelentek meg s vásá­roltak alkotásokat, de ott voltak a kultúra bécsi szaktekintélyei es a Collegium Hungaricum vezetői is. A vállalkozás sikeréhez hozzájárult a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat. Már az első napok kö­zönségérdek lödése és a vásárlások bebizonyították, hogy áttörés történt: a kortárs dél-alföldi művészet jelen­tós érdeklődés közepette és a siker reményében lép­het ki Európa porondjára. Sok jelből tudjuk, hogy hazánk iránt külföldön nő az érdeklődés. De arra még kevés a bizonyítékunk, hogy a „csikósch-gulásch-Piroscha" mellett igazi ér­tékeink, múltunk relikviái és jelenünk művészi pro­duktumai is a figyelem homlokterébe kerültek. Íme ehhez a három adalék! Tandi Lajos Pártmunkás­kiildöllség látogatása Lengyelországban Az MSZMP küldöttsége, amelyet Ballai László, a Központi Bizottság osztály­vezetője vezetett, s melynek tagja volt Szabó Sándor, a Csongrád Megyei Pártbizott­ság első titkára is, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghí­vására február 23-tól 27-ig Lengyelországban tartózko­dott. A delegációt Marian Wozniak, a LEMP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára baráti légkörű találkozón fogadta, amelyen részt vett Biczó György, ha­zánk varsói nagykövete is. Az MSZMP küldöttsége ta­lálkozott a lengyel állami és gazdasági élet több vezető képviselőjével, és kölcsö­nösen tájékoztatták egymást országukban folyó szocialis­ta építőmunka időszerű ten­nivalóiról, a gazdaságirányí­tás korszerűsítésében szer­zett tapasztalataikról, és vé­leményt cseréltek, a ma­gyar—lengyel gazdasági együttműködés elmélyítésé­nek fő irányairól és lehető­ségeiről. Poznanban egy állami gaz­daságba, és a cegielski mo­tor- és vagongyárba láto­gatott el a magyar párlkül­döttség, ahol aktívaülésen ta­lálkozott a motor- és va­gongyár párt- és gazdasági vezetőivel. A találkozón részt vett. Stanislaw Kalkus esz­tergályos, a LEMP KB Po­litikai Bizottságának tag­ja. A magyar pártmunkás­küldöttség hazaérkezett Len­gyelországból. Számítógépterem a szolnoki főiskolán A számítástechnikai isme­retek elsajátítására gépter­met alakítottak ki a keres­kedelmi es vendeglátóipari főiskola szolnoki tagozatán. A számítástechnika az új tanterv bevezetésével kapott helyet a főiskolai képzésben: a hallgatók másodéves ko­rukban, fél éven át kötele­zően foglalkoznak a tan­iárggyal, majd a továbbiak­ban fakultáció keretében bő­víthetik tudásukat. A gya­korlati oktatásra szolgáló gépteremben a leendő ke­reskedelmi és vendéglátó szakos üzemmérnökök több, hazai forgalomban levő szá­mítógéptípus kezelését és alkalmazását sajátíthatják el. Megismerkednek a BASIC programnyelvvel, a kereske­delmi adatok számítógépes nyilvántartásával, valamint a szakmájukban hasznosít­ható kisebb programok el­készítésének módszereivel. A számítógépterem segít­séget nyújt a matematika és a statisztika oktatásához is: a számítógépes műveletek a főiskola nyolc tantermében vetíthetők ki a televízió kép­ernyőjére. (MTI) Rácz Aladár­emléktábla­avatás Pénteken, születésének 100. évfordulója alkalmából, a nevét viselő XII. kerületi utca 2. számú házának fa­lán leleplezték Rácz Aladár cimbalomművész emléktáb­láját. A Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész egykori la­kóhelyénél az emlékezés ko­szorúit a Művelődési Mi­nisztérium nevében Vajda György miniszterhelyettes és Petur György osztályvezető, a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola nevében Pongrácz Péter rektorhe­lyettes és Lovas György fő­titkár, a Magyar Zeneművé­szek Szövetsége elnöksége ré­széről Láng István fő­titkár és Kroó György zene­tudós, valamint a Zeneisko­lai Tanárképző Intézet és a Bartók Béla Szakközépiskola képviselői helyezték el. Műsorajánlat A HÜVELYK MATYI cí­mű amerikai filmet vetítik az ifjúsági ház mesematiné­ján holnap, vasárnap dél­előtt 10 órai kezdettel. AZ IDEGRENDSZER EVO­LÜCIÖJAHÖL tart előadást Fekete Éva egyetemi ad­junktus a TIT biológiai sza­badegyetemének Az evolú­ciótan és a modern biológia című előadássorozatában hol­nap, vasárnap délelőtt II órától a Juhász Gyula Mű­velődési Központban. SZEGED A TÖRÖK KI­ŰZÉSÉTŐL AZ 1848—49-ES SZABADSÁGHARC BUKÁ­SÁIG — ezzel a címmel ren­dezik meg a Szeged tör­ténete monográfia második kötetének estjét a SZEGEDI IRODALMI KÁVÉHÁZ fog­lalkozásán a Royalban már cius 3-án, hétfőn este 6 órai kezdettel. Bevezetőt mond Papp Gyula, a városi tanács elnöke, a hazigazda Gergely András kandidátus, egyete­ihi docens lesz. A résztve­vők között találjuk Kristó Gyula egyetemi tanárt, a sorozat szerkesztőjét, vala­mint a kötet szerzőit. Az es­tet összeállította: Rákos Ist­ván egyetemi adjunktus. TÁNCHÁZ lesz holnap, vasárnap este 7 órától az Arany János utca 9. szám alatti Kiszöv-klubban. Köz­reműködik a Kaláris-együt­tes. A SZEGEDI BIOLÓGIAI KUTATÁSOK LEHETŐSÉ­GEIRŐL. Alföldi Lajos aka­démikus tart előadást -már­cius 3-án, hétfőn délután 5 órától a Somogyi-könyvtári esték sorozatban, a könyv­tár alagsori klubjában. ÖRDÖG AZ EMBERBEN. — Victor Fleming 1941-ben, Ingrid Bergman főszereplé­sével készült filmjét vetitik március 3-án, hétlön este fél 7 órai kezdettel a Kos­suth Lajos sugárút 52. szám alatti Dugonics moziban le­vő Volán-filmklubban. A TIT VIDEÖ SZAKKÖ­RÉNEK foglalkozásán az or­szágos amatőrfilm-fesztivál díjnyertes külföldi alkotá­sait vetítik március 3-án, hétfőn délután 5-től a ta­nács újszegedi oktatási köz­pontjának ll()-es termében. SPANYOLORSZÁGRÓL tart előadást Bagdi Sándor már­cius 3-an, hétfőn este H órá­tól a Juhász Gyula Művelő­dési Központban Génsebészeti műhelyben A múzeumi beszélgetés vendége' Venetiáner Pál A szegedi Móra Ferenc Múzeum néhány évvel ez­előtt népszerű és tartalmas programsorozatot indított Beszélgetés kortárs tudósok­kal (művészekkel) címmel. Az érdeklődők többek között megismerkedhettek Bálint Sándor néprajztudóssal, Koch Sándorral, a kövek szerelmesével, Szökefalvi­Nagy Béla matematikapro­fesszorral, a művészek közül a múzeum vendége volt Vinkler László festőművész, Szántó Tibor tipográfus, Kiss János grafikusművész. A sorozat következő ven­dége a Móra Ferenc Múzeum dísztermében március 3-án, hétfőn este 6 órakor Vene­tiáner Pál állami díjas, a biológiai tudományok dok­tora, a Szegedi Biológiai Központ biokémiai intézeté­nek igazgatója, a JATE cím­zetes egyetemi tanára. Az 1935-ben született Ve­netiáner Pál kutatói pályá­ját Straub F. Brúnó mellett kezdte a SOTE orvosi vegy­tani intézetében, ahonnan 1971-ben, éppen 15 eszten­deje került városunkba, az SZBK-ba. Elsősorban mole­kuláris biológiával foglalko­zik, a génsebészet egyik leg­kiválóbb hazai művelője. Vi­lágszerte úttörő jelentőségű génkutatásai ismertté tették nevét az USA-tól a Szovjet­unióig. A mindenekelőtt alapkutatással foglalkozó tu­dós az elmúlt években gya­korlati feladatok végrehaj­tásán dolgozott: a vezetésé­vel tevékenykedő team a közelmúltban négyévi mun­ka eredményeképp előállí­totta azt a baktériumtörzset, amely emberi proinzulint termel (ez az inzulinnak, a cukorbetegek alapvető gyógyszerének elöanyaga). Venetiáner Pál rendkívül színes egyéniség, nemcsak kiváló kutató, hanem nagy­szerű előadó és népszerűsítő könyvek írója is. A Parlamentben Az Országgyűlés tisztségviselőinek tanácskozása Pénteken az Országházban tanácskoztak az Országgyű­lés tisztségviselői, a parla­menti bizottságok elnökei, a fővárosi és a megyei kép­viselőcsoportok vezetői. Sarlós István, az Ország­gyűlés elnöke ismertette a tavaszi ülésszak előkészítésé­vel kapcsolatos teendőket. Hetényi István pénzügymi­niszter az illetékekről, Pet­rik Ferenc igazságügymi­niszter-helyettes a sajtóról szóló törvényjavaslat főbb elveit vázolta fel, Somogyi László építésügyi és város­fejlesztési miniszter az épí­tő- és építőanyag-ipar hely­zetéről adott tájékoztatást. (MTI) Üdvözlet a karneválról Álomország valósága Franciaországnak eme több szempontból kivételes vidé­kére évszázada csupán olyankor érkeztek külföldi­ek, mint mi most: télen. A Liguri- és a Tengeri-Alpok, az Estérel védőn övezi, fan­tasztikusan szép hátterét adja a délszaki növényzet­tel dús tengerpartnak. A 9­10 fokos téli átlaghőmér­sékletért és a táj látványá­ért hogyne jöttek volna a ködös Albionból... Viktória királynő minden télen hat hetet töltött itt, baráti áron, cirka 40 ezer frankért. Alig­hanem azóta is a látogatók kiválogatásának leghatha­tósabb eszközei a számok, az árak, melyeket tanulmá­nyozva az az ember érzése, a határ tényleg a csillagos ég . . . Tengerpartra és pálmák­kal, leanderekkel, mimó­zákkal, ciprusokkal, euka­liptuszokkal ékes parkra néző szállodánk környékén, a hotelek és üzletek apró kockakövekkel kirakott ut­cáiban, e kápráztatóan csil­logó gazdag világban ba­rangolva volt szerencsénk megérzékelni, milyen lehet az az életközeg, amelyikre Ady gondolt, megénekelve az ő csodálatos „kék Pénz­muzsikás" Azúr-országát (a Hotel St. Georges hollétét, mely Ady nizzai szállodája volt, sajna, nem sikerült földerítenem). Ma is, mint régen, az idegenforgalom Nizza és a környék legfőbb bevételi forrása. Hogyne jönnének ide sok millióan! A szikrázó napsütésben sem­mivé válik a delikát hó, a télikabáttal leveti az em­ber minden nyűgét, a part­ról fölnéz a „várkastély" dombjára, ahonnan csillám­ló vízesés zúdul alá, fehéren villognak a citadella kőma­radványai, azúr az ég a sokféle zöld Angyal-öböl fö­lött. Harang kondul az óvá­rosi Szent Ágoston temp­lomban, átveszi az ütemet lassan a többi, a nizzai ba­rokk építőművészet remekei ezek az óvárosi kápolnák, az itteni festőiskola jelese, Louis Bréa díszítette falai­kat ú jtestamentumi jelene­tekkel. Föntről belátni a vá­rost, a kikötőtől a repülő­térig, az óváros kacskarin­gós utcáit, a Cimiez millio­mosvilláit. a parton az Ope­ra épületét, a Masscnn tér olaszos stílű, árkádos üzlel­és irodaházait, az Angol-sé­tány nagy hírű szállodáit, piacok forgatagát,, parkok nyugalmát, a terek szökő­kút iáit. Tanúsíthatjuk Kis­faludy Sándor igazát: „Niz­za szép város, szép piacai vannak, az idevaló asszonyi viselet igen csinosítja a tes­tet ..." A piacokon a ten­ger virág, a kirakatokban a tenger pénzekért vásárolha­tó „asszonyi viseletek" szín­világa kápráztat. Rafinált forma- és színkombinációi­kat itt alighanem egyenest a természettől tanulják a divatkreátorok. Külön ta­nulmányt érne viszont, hogy tudják viselni a francia nők emez ötletdús holmikat, még inkább, hogy miként teremtik elő a rávalót!Any­nyi bizonyos, hogy a Rivié­ra afféle „gazdagrezervá­tum", nemcsak, minta nem­zetközi „felső tízezer" fény­űző üdülőhelye, filmsztárok, arisztokraták, playboyok, pénzemberek és más ki­váltságosok nyaralója, ha­nem a „francia átlagot" sem itt kell mérni .. . Am akkor is tanulságos például, hogy Nizzában az egy hét alatt egyetlen részegen dülöngé­lőt sem sikerült észlelnem, sem rohanó, ideges, kapko­dó embert, sem cigaretta­csikket az utcán! Itt való­színűleg nagy teljesítményű porszívókkal dolgoznak a köztisztaságiak, s nyilván elegen is vannak. Másképp miként lehetséges, hogy míg az éiszakai karnevál idején térdig gázolni a konfetti­tengerben, a szerpentinspré kiürült dobozai is ezerszám hevernek a Corsön, az An­gol-sétányon meg a virág­csatából ottmaradt nőszi­rom, tulipán, mimóza, ger­bera, ÍLamingóvirág, tátika, rózsa, ibolya, paradicsom­madár-virág, szegfütenger hervadozik — reggelre mind eltűnik. Ugyanezeken az utakon akkor már autóka­raván (micsoda színek-for­mák !), dugó itt is akad elég, ám nem tülköl, nem kiabál, nem koccan, nem ugrál sen­ki. Kivárják. Tempósan járnak a gyalogosok, udva­riasan kerülgetik egymást, pardon, mondják, s úgy tet­szik. nem csinálnak mást, „csak" teszik a dolgukat! Például fél nap alatt föl­építenek a mi Dóm téri né­zőterünknél nagyobb befo­gadóképességű „lelátókat" a Massena téren, a karneváli nagy vonulás helyszínén — s még azon éjjel el is tüntetik. Vagy: földíszítik a rengeteg virággal a renge­teg autót, a virágcsatának nevezett fölvonulásra, azo­kat mi, fölvonulók mind le­szedjük és odadobáljuk a nézőseregnek — s másnap­ra megint fölvirágozva pom­páznak a járművek. Vagy: 400 ezer apró villanyégőt kell fölszerelni és működtet­ni a Massena tér házait dí szítö karneváli (elég gics­cses, de kétségtelenül lát­ványos) óriás figurák „disz­kóhangulatához", ki tudja, hány ezret a Karnevál Őfel­ségét követő, úgynevezett „nagy fejek" menetének fi­guráihoz, a mozgásképes óriás bábuk autóihoz, „a vi­lág városainak karneválján" menetelő életképekhez . . . Nem beszélve arról, hogy mindeme fantasztikus ala­kokat, maszkokat is meg kell csinálni! Megéri, nyilván. Nyilván nem a fesztiválra meghívott művészeti együttesek, szó­rakoztató zene- és táncka­rok fellépésein szedett bele­pökből (bár ez sem kevés), a virágcsaták, karneválok jegyáraiból, még csak nem is a számtalan egyéb művé­szeti és szórakoztató ren­dezvény bevételeiből fedez­hetők a fesztivál „előállítá­sának" költségei. Am aki ilyenkor idejön, az lakik valahol, fogyaszt, vásárol, kaszinóba jár — és a többi. Különben miért rendeznék meg 1878 óta minden febru­árban a karnevált? Húsha­gyó keddig, amikor fényes tűzijáték kíséretében elége­tik a tengeren Karnevál Hercegét (mint a mi Kisze­babánkat, telet temetve, ta­vaszt hirelve), a rendező fesztivál bizottság biztosan nem tud anyagi hasznot ki­mutatni Am egy szélesebb körű elszámolásban, a vá­ros, a környék, söt, Fran­ciaország — csak nyerő le­het, Apropó, bizottság: mely látszatra rendkívüli appa­rátussal és olajozottan mű­ködött. Am észrevettük az ebédlőben, hogy az egyik felszolgáló pincér az előző esten, amikor csapatunk egy műsorban lépett fel a nizzai néptáncegyüttessel — szóval a „pincér" ott lejtett a színpadon ... Az. együttes vezetője pedig: konferált. És még ki tudja, mit nem csinált e számára sűrű na­pokban, mert amikor „Mö­sziő Nazsi" — Nagy Alber­tet. a Szeged Táncegyüttes művészeti vezetőjét szólí­tották így vendéglátóink — megkérdezte tőle, vajon nem cserélhetnének-e felvé­teleket eredeti táncokról, hosszú pillanatokig csak né­zett, mint ama kis élőlény az új kapura ... Nem tud­tuk eldönteni, azért-e. mert szinte félholt volt a fáradt­ságtól, vagy megdöbbené­sében, hogy e fura magva­rok nem annyira az, ő je­lenkori, stilizált táncaira, mint inkább a hajdani fran­cia paraszt mozdulatára kí­váncsiak. Sulyok Erzsébet (Folytatjuk )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents