Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

2 Csütörtök, 1986. március 20. Tanácskozik az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Markója Imre előterjesztése Bányász Rezső a sajtótörvényről Markója Imre bevezetőben hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaságban az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit az alkotmány tartalmazza. Most az egyik legfontosabb alkotmányos jogunknak, az állampolgárok alapvető politikai jogai közé tartozó szólás- és sajtószabadságnak az alapelveit és a legfontosabb jogi garanciáit összefoglaló, magas szintű jogszabály tervezete került az Országgyűlés elé. Ez az első olyan szocialista magyar sajtótörvény, amelynek megalkotásával ismét előrelépünk abban az irányban, hogy valamennyi alkotmányos alapjogunk részletes, törvényi szintű szabályozást kapjon, és ezzel elősegítsük az alkotmányban foglalt rendelkezések gyakorlati és következetes megvalósulását. Történelmi visszapillantásként a miniszter felidézte: a sajtószabadságot, mint az állampolgári szabadságjogok egyikét, a polgári forradalmak deklarálták először. Európában elsőként a francia forradalom 17HÍ)-ben. Hazánkban a XVIII. század végén és p XIX. század elején szintén erőteljessé vált a küzdelem a sajtószabadságért. Üttörő harcosai voltak ennek a magyar jakobinusok, majd a reformkorban az ország függetlenségéért és polgári átalakulásáért megindult küzdelem egyik fontos követelményévé vált a sajtószabadság. Markója Imre ezután elmondta: — A törvényjavaslat előkészítése többéves, nagy figyelmet és körültekintést igénylő munkát jelentett. Ebben a munkában részt vettek a sajtóval és a tájékoztatással legközvetlenebb kapcsolatban levő állami és társadalmi szervek képviselői, a munkálatok koordinálására pedig az Igazságügyi Minisztériumban — a Tájékoztatási Hivatal közreműködésével — kodifikáciös bizottság alakult. A közös munka eredményeképpen elkészült törvénytervezetet szakmai-társadalmi vitára bocsátották. Külön is szeretném kiemelni azt az értékes segítséget, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövetségétől kaptunk. A viták során számos figyelemre méltó — nemegyszer igen kritikus — észrevétel és javaslat hangzott el. Ügy érzem, hogy mindent megtettünk a hasznosítható vélemények érvényesítése érdekében. Többször előfordult természetesen, hogy az észrevételek és a javaslatok egymásnak is ellentmondóak voltak, a tervezett szabályozás éppen ellentétes irányú változtatását sürgették. Ilyenkor a törvény-előkészítők általában a többségi véleményt érvényesítették. A viták során viszont abban mindenki egyetértett, hogy szükség van az egységes, átfogó sajtótörvény megalkotására, és hogy ennek során milyen főbb elvi és gyakorlati célkitűzéseket kövessünk. A törvény-el ők észitök ennek megfelelően a javaslatban nem pusztán a sajtópolitikai követelményeket, a követendő elgondolásokat és célokat fogalmazták meg, hanem közvetlenül, konkrétan érvényesíthető normatív szabályokat is beiktattuk. A sajtótörvényt ezért nem tekinthetjük elvi kerettörvénynek, megvalósulása tehát nemcsak perspektivikusan, a jövőre vetítve biztositható, hanem olyan jogokat és kötelezettségeket megállapító alapjogszabály is, amelynek rendelkezései közvetlenül és azonnal hathatnak. Természetszerűleg a javaslatban csak az alapvető rendelkezések kaphattak helyt, a részletszabályokat a törvény végrehajtási rendeletei és más jogterületek jogi rendelkezései tartalmazzák. Nyilvánvaló azonban, hogy a sajtó csak akkor tud megfelelni e törvényi hivatásának, ha hozzájut a feladatai ellátásához szükséges információkhoz. Ezt biztosítják a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyek az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek felvilágositásadási kötelezettségének szabályait tartalmazzák, és amely elöl e szervek csak akkor zárkózhatnak el. ha a felvilágosítás állami, szolgálati, üzemi vagy magántitkot sértene. Az állami, a szolgálati, az üzemi és a magántitok fogalmát egyébként más, magas szintű jogszabályok, köztük a Büntető törvénykönyv és a Polgári törvénykönyv határozzák meg. A felvilágosítás megtagadására tehát csak akkor kerülhet sor, ha e jogszabályok a kérdéses adatot, információt kifejezetten titoknak minősítik. Amennyiben az adatszolgáltatásra illetékes személv a tájékoztatást alaptalanul megtagadná, vele szemben bírósági jogvédelem igénybevételére. illetve felelősségre vonásra kerülhet sor. Ezáltal megszűnik a lehetősége annak, hogv a tájékoztatásra kötelezettek a közérdekre történő alaptalan hivatkozással kizárhassák munkájukból a társadalmi nyilvánosságot és ellenőrzést. megkísérelve ezzel a hibák vagy esetleg a bűnös magatartások elleplezését. A javaslat a tájékoztatás hitelességét azzal is biztosítani kívánja, hogy előírja: a sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnak megfelelő felvilágosítást köteles adni. A félrevezető vagy hamis tájékoztatást a Jogszabályok szintén szankcionálják: a jogsérelem jellegétől és fokától függően, büntetőjogi, polgári jogi vagy munkajogi jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor. Természetesen ahhoz is fontos társadalmi érdekek fűződnek, hogy a válasz — szükség esetén — ugyanolyan nyilvánosságot kapjon, mint amelyet a közérdekű felvetés kapott. Ezért, hu az érintett szerv kéri, a sajtó nem zárkózhat el a válasz nyilvánosságra hozatala elöl. A választ tartalmi változtatás nélkül kell nyilvánosságra hozni. Nem köteles tehát a sajtó a választ teljes terjedelmében közölni, dc csuk olyun rövidítést alkalmazhat, amely a válasz lényegét nem változtatja meg, A sajtó megnövekedett szerepe és a suUóru háruló fokozott felelősség kapcsán Markója Imre rámutatott: — A sajtóval szemben támasztott növekvő igények szükségessé tették, hogv a törvény rendezze a sajtó szervezetének és a sajtó munkatársainak alapvető jogait és kötelességeit. E körben szabályoztuk az időszaki lap alapításának és adásának feltételeit, a gvar Rádió, a Magyar Televízió és a Magyar Távirati Iroda működésének legfontosabb szabályait, valamint az újságírók alapvető jogait és kötelességeit. A fő szabály változatlanul az, hogy rádió- és televiziómúsort a Magyar Rádió és a Magyar Televízió készíthet. Az általuk közvetítendő országos és körzeti műsorokhoz a jövőben sem lesz szükség külön engedélyre. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió mellett azonban ezentúl más szervek is alapíthatnak helyi műsorokat készítő stúdiókat. E stúdiók alapítására és működésére viszont ugyanazok a szabályok fognak vonatkozni, mint az időszaki lapokra. Így engedélyezésen nem az egyedi sajtótermék tartalma felett gyakorolt előzetes állami ellenőrzést kell érteni, hanem az állam véleménynyilvánítását arról, hogy az előállítás és a nyilvános közlés törvényes feltételei biztosítottak-e. Az engedélyezési rendszer ezért sokkal inkább elősegilője, mintsem gátja a sajtó szabad működésének. — A sajtó munkatársainak régi kívánságát teljesíti a törvényjavaslat, amikor rögzíti az újságírói hivatás gyakorlásával összefüggő jogokat és kötelességeket. A jogok és kötelességek a maguk összességében kifejezik azt a különleges helyzetet, amelyet az újságíró társadalmunkban elfoglal. Ezek a rendelkezések az információ megszerzésének és felhasználásának, az újságíró és a felvilágosítást adó személy közötti kapcsolat kérdéseinek, végül az újságírói tevékenység önállóságának és függetlenségének szabályaival foglalkoznak. E szabályozás kialakításánál is a jogok és a kötelezettségek összhangjának megteremtésére törekedtünk. A javaslat ezért kinyilvánítja, hogy az újságíró bárkitől jogosult felvilágosítást kérni, a kapott felvilágosítást azonban csak kellő körültekintéssel, mindenoldalú, alapos ellenőrzés után használhatja fel. Ezen túlmenően pedig a sajtó tevékenységének elősegítésére a törvény végrehajtási rendelete új szabálysértési tényállást is meghatároz. A jövőben szabály sértést követ el, és ennek alapján pénzbírsággal sújtható az a személy, aki az újságírót hivatásának jogszerű gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel szándékosan akadályozza. Ennek kapcsán azt is hangsúlyozni kell természetesen, hogy az újságírókat is változatlanul felelősség terheli hanyag, felelőtlen vagy bűnös magatartásukért, s ezt a büntetőjogi, a polgári jogi és a munkajogi szabályok egyaránt szankcionálják. Befejezésül Markója Imre kérte az Országgyűlést, hogy a sajtóról szóló törvényjavaslatot fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke elöljáróban hangsúlyozta: társadalmi életünk, szocialista demokráciánk fejlődésének szép eredményeként most olyan törvényjavaslatot tárgyal az Országgyűlés, amelynek legfőbb szándéka, hogy megerősítse az alkotmányban biztosított sajtószabadságot. A sajtótörvény javaslata ugyanakkor kiegészíti az alkotmányos alapjogot az állampolgároknak a tájékoztatáshoz való jogával, valamint a sajtó dolgozóinak azzal a jogával és kötelességével, hogy felelősen, megbízhatóan — a javaslát szavaival szólva hitelesen, pontosan és gyorsan — tájékoztassanak a haza és a világ ügyeiről. A továbbiakban arról szólt, hogy a mai magyar tömegtájékoztatás tisztelettel vallja magát azok örökösének, akik e törvényekkel, és a mögöttük álló erőkkel dacolva — nemritkán személyes szabadságukat es életüket is kockáztatva — őrizték a szavuk tisztaságát, vállalták a haladás szolgálatát. Az államtitkár ezután hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat szelleme és paragrafusai az alkotó emberséget, a humanizmust és a legszélesebb értelemben vett demokratizmust képviselik. Sajtónkat is a szocialista demokrácia fejlesztésének szolgálatára ösztönzik; joggal, hiszen csak megfelelő ismeretekkel rendelkező, jól tájékozott állampolgároktól lehet elvárni, hogy cselekvő alakitói legyenek életünknek, fejlődésünknek, jövönknek. A magyar televízió, a rádió, az írott sajtó küldetésének tekinti a megbízható, gyors, az összefüggéseket is hitelesen bemutató tájékoztatást, korunk valóságának tiszta tükrözését, az orientálás és a társadalmi tettekre való mozgósítás kettős feladatának minél jobb elvégzését. A továbbiakban az államtitkár kiemelte, hogy a sajtótörvény gerincének is tekinthetők azok a törvényszakaszok, amelyek az újságírók jogaival és kötelességeivel foglalkoznak. Ezek megfogalmazása tükrözi pártunk és kormányunk véleményét, hogy a szocialista demokrácia intézményrendszerében ma a politikai nyilvánosság továbbfejlesztése az egyik legfontosabb tényező, a szabad véleménynyilvánítás jogának megerősítésében, a tájékoztatáshoz való jog megfogalmazásában, a felvilágosítási kötelezettségben éppen úgy, mint a sajtó és az újságíró megnövekedett felelősségének jogszabályba foglalásával. Kormányunk határozott véleménye — mondotta —, hogy a törvényjavaslat mind szellemében, mind tételes szakaszaiban kellő jogi biztosítékokat nyújt a sajtónak fontos feladatai ellátásához. Bányász Rezső rámutatott" Nyilvánvaló, hogy a tömegtájékoztatás csak akkor felel meg társadalmi hivatásának, ha rendelkezik a szükséges információkkal, értelmezésük. magyarázatuk képességével. A kormány előtt nem ismeretlen, hogy a sajtótörvény előzetes szakmai vitája során például a felvilágosítási kötelezettségről heves viták alakultak ki. Sokan voltak, akik úgy vélték, hogy ennek törvénybe foglalása kiszolgáltatottá teszi az állami szerveket, intézményeket és vállalatokat, ha — úgymond — a sajtó megkövetelheti az információkat. Az újságírók egy része viszont — korábbi rossz tapasztalataira emlékezve — hajlamos volt korlátozást látni az üzemi-üzleti, vagy magántitok elengedhetetlenül szükséges törvényi megfogalmazásában Számunkra a társadalom közös érdekei mutatják a cselekvés követendő irányát. A nyilvánosság nem öncél, azt az egész népgazdaság, a közügyek tisztasága, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének érdekében szükséges növelnünk, nem pedig azért, hogy valakinek az egyéni érdeklődését vagy éppenséggel kíváncsiságát elégítsék ki. A sajtónyelv tisztaságát, szándékaink, gondolataink, cselekedeteink tisztaságával is példázzuk. A formájában is sz.ép szóval eredményesebben küzdhetünk a társadalom elölt álló nagyszabású feladatok sikeres megoldásáért így mozgósíthat a sajtó bátor tettekre, következetes cselekvésre a nemzeti egysegért, szocialista építőmunkánk meggyorsításáért, s így ösztönözhet a hatékonyabb termelésre, a munkafegyelemre. A sajtó segítsen megértetni mi az országos, s mi a helyi érdek Küzdjön a közjóért, az erkölcsért, az emberi tisztességért, neveljen az egészséges életmódra, harcoljon a könnyelműség, a felelőtlenség, az alkoholizmus ellen. S persze, az újságíró, a publicista, a riporter szavának hitelét növeli, ha szavait átfűti a személyes meggyőződés, a személyes példa. Befejezésül az államtitkár hangsúlyozta; a Magyar Népköztársaság kormánya a nyílt szó, a véleményszabadság híve, amit a sajtótörvény javaslatának elkészítése és beterjesztése is bizonyít. A törvényjavaslat a Magyar Szocialista Munkáspárt három évtizedes, nyílt és következetes, a gyakorlat próbáját kiállt tájékoztatáspolitikájára épit, a szocialista törvényesség elveinek és gyakorlatának egyaránt megfelel Berecz János fölszólalása — Fontos törvény elfogadására készülünk: a sajtóról szóló törvény tervezete azt mutatja, hogy politikai rendszerünk demokratizálódásának, államéletünk fejlődésének újabb állomásához érkeztünk. A meghatározó társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokat, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit már több törvény szabályozza. Fontosságát tekintve — elfogadása után — a sajtótörvény is ezek sorába tartozik majd. A szocialista társadas kiMaJuratovics Aladár. Takács Imrenc és Király Zoltán a sajtótörvény vitáját hallgatja lom építése, a szocialista demokrácia fejlesztése, a. népi-nemzeti egység állandó erősítése magas színvonalú munkát kíván a sajtótól. Kötelességünk, hogy ehhez a jog eszközeivel is megfelelő támogatást nyújtsunk. Mondhatjuk, hogy e törvényt társadalmunk fejlődésének gazdag és sokféle tapasztalata hívja életre, s így olyan közügyben alkotunk jogszabályt, amely a szocializmust építő magyar társadalom egészének értékeit őrzi és érdekeit szolgálja — mondotta elöljáróban — Főként az elmúlt három évtized sok példáját mutatta annak, hogy milyen befolyása, ereje van a sajtónak, értve ezen egyszerre a nyomtatott és az elektronikus újságot. Átmeneti megingás után részese volt annak a nagy társadalmi tevékenységnek, amely megvédte és megszilárdította a dolgozó nép hatalmát, létrehozta a nemzetközi tekintélyű szocialista magyar mezőgazdaságot, elfogadtatta a reformfolyamat intézkedéseit, eredményesen szolgálta a szocialista demokrácia kibontakoztatását, a nemzeti közmegegyezés megteremtését. A magyar sajtó kiállta és ma is kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Az elmúlt több mint negyedszázadban nem fejlődhetett volna a közéleti demokratizmus a politikai közvélemény tekintélyének növekedése nélkül, és ez a folyamat korántsem ért véget. A közvélemény politikai erő es nem csupán azért, mert képet ad a politikai, kormányzati döntések fo • gadtatásáról, hanem mindenekelőtt azért, mert mégha tározó szerepe van a döntések előkészítésében, a po litikai, a társadalmi, a gazdasági folyamatot: alakításában. A társadalom életében vezető szerepet betöltő pártunk az utóbbi évtizedekben az ország nyilvánossága elé tárja elképzeléseit, gondjait, a megoldásra javasolt intézkedéseket. A közvélemény így minden lényeges döntés előtt tájékozódhat céljainkról, meggyőződhet azok realitásáról, véleményt mondhat, javaslatokat tehet, tehát részt vesz a döntésekben. Berecz János ezután a törvényjavaslat első sorait idézte: „A Magyar Népköztársaság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét." Ezek a mondatok azt fejezik ki, hogy hazánkban gondolat- és véleménynyilvánítási szabadság van. Ezek a szavak a magyar nemzet évszázados küzdelmeinek egyik fontos célját, a sajtószabadság biztosítását rögzítik. A sajtószabadság egyaránt tükrözi és szolgálja a társadalom fejlődését. Nem lehet gondja e szabadságjog megfogalmazásával, megértésével annak, aki tisztán látja népünk érdekeit