Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

Szombat, 1986. február 1. 9 ^ MAGAZIN Az otthonosság költője TAKÁTS GYULA KÖSZÖNTÉSE A

hetvenöt esztendős Takáts Gyula otthonos a világban, kezéhez szelídülnek a tárgyak, egyforma biztonsággal tekint szét kertjében és az ég csillagai között. Biztonság és otthonosság lehetnének költészetének kulcsszavai. Nemcsak azért, mert örömeit a természet ajándékai között keresi. Bensőséges kapcsolatban él a környező tájjal, de meghitt viszonyban a tájban élő emberrel is. Jól ismeri szülőföldje, a Dunántúl, történelmét és népi hagyományait. Verseiből úgy lép elénk, mint a felvilágosodás korának tudós költői, Földi János vagy Diószegi Sámuel, akik naphosszat a természet titkait vallatták, egyszerre voltak poéták és botanikusok. Költészetéből egy nagy múltú táj természeti képe, klasszikus hagyományvilága és magyar népi műveltsége is kibontakozik. Költészete a természet ihlető vonzásában született. A somogyi dombok szelid geometriáját, a Balaton-vidék érett színeit idézi fel. Nemzedékéhez, a modern magyar líra harmadik generációjához — Radnóti Miklóshoz, Jékely Zoltánhoz, Dsida Jenőhöz és Jankovich Ferenchez — hasonlóan, kezdetben ő is az idill világában kereste otthonát. Széttekintve maga körül, a látványt azonmód versben irta le, mintha a természet maga diktálta volna a sorokat. „... a delejes papir világát és zizegve kész rímeket ránt a tollhegyedre" — irta, mintegy az alkotás önfeledt természetességéről. A környezet magával ragadó szépségét finom tollal rajzolt képekben, egyszersmind a szülőföld iránt érzett gyengéd szeretettel fejezte ki. Látható módon festette le az enyhe dombhajlatokat, a rejtelmes erdőségeket. a régi udvarházakat, a somogyi táj természeti és történelmi kincseit. Költészetében részben a látvány uralkodik. A vidéki élet leszűrt tapasztalataiból, apró csendéleteiből alakit játékos rendet. Máskor sejtelmes sugárzást kapnak a képek, álomszerű és groteszk elemekkel gazdagodik a látvány, a valóság fölé tündéri játékot rajzol a képzelet. Ennek a költészetnek mégsem a tájrajz a legfőbb erénye, s nem a tájkép a legfőbb műfaja. A levegős és tiszta természetfestés mellett egy teljes életrend költői bemutatására és átlényegesítésére kell figyelnünk. A környezet lirai lefestésénél fontosabb az, amit saját egyéniségéről és eszmevilágáról mond. Az első versek derűs látványfestészete után a költő és a környező világ viszonya alaposan megváltozott. Addig a külvilág futó benyomásai formálták a verset, azután a költő keresi életrendjének tükrét a pannon tájban és népi életben. M

ilyen is ez az életrend? Eszményi a bölcs derű, a szelid életöröm, a benső biztonságtudat. Takáts Gyula szinte elvonultan él Kaposvárott és Becehegyen, távol az irodalmi élet csatározásaitól. Belső biztonságát és derűjét gyakran a köznapok bukolikus örömeitől vagy a kétkezi munka egészséges erőfeszítéseitől kapja. Mintha Horatius, a kétezer éves latin költő tanácsait fogadta volna meg: szereti a csendes örömöket, a jó társaságot, a bölcs derűt. Ez az életrend mégsem pusztán epikureista, mégsem csupán életélvező. Tágas, megalapozott és átélt kultúráról tanúskodik, amely a nagy európai és magyar hagyományokból ered. Antik és mediterrán nosztalgiák szövik át, a dunántúli történelem és művészet nemes emlékei; omlott várak, barokk présházak, roskadozó kápolnák, népi faragások vonzzák. Beléivódott a pannon táj művelődési öröksége: a latin auktorokat forgató művelt ősök hagyatéka csakúgy, mint a szülőföld irodalmának játékos kedélye és komoly bölcselete. Csokonai „népi rokokójának" modern hangszerelését ugyanúgy megkísérli Takáts Gyula, mint Berzsenyi görögös klasszicizmusának korszerű felújítását. Tudatosan dolgozik azon, hogy egyensúlyt teremtsen a hagyomány és az újitás között. Életében és költészetében mindig arra törekedett, hogy összhangba fogja az érzés és a kifejezés gazdag változatait. POMOGÁTS BÉLA TAKATSGYULA Mézöntő Jött a néma szó... A könnyű dal. Acélt hozott és kötelet. Egy angyal hozta fényes szárnyain s megállt a szőlőskert felett. A hamvashúsú, zöld magok gyökérig meghajoltak. Es átszóltak a körtefák a szomszéd asszonyoknak... Ezer tavacska nyílt a hegybe. A gálicos kutak vibráló párát permetezve fújták az égre-dőlt utat és lett a hegyben nagy csuda: akár egy dallal gyöngyözött madár elindult fölfelé a mandula. .1 prés aljába hu/t. Köréje szállt u kert s a kek szüret megcsordult odafent. Az öblök fényes, nagy sajtárjai uz égi musttól kezdtek forrani s midőn csordult a sok edény, hajót hozott egy csónakos-legénv. A szőlős táj, mint tág, lépes keret fölitta mind a mézöntő eget... S az angyal lábait megint a fölnyílt kék kutakba mosta s kinyitva könnyű szárnyait elszállt a felhős nádasokba. Az aszimmetria harmóniája EGY KÜLÖNLEGES ROSENTHAL-KÉSZLET ANATÓMIÁJA Mindennapi tárgyaink esztétikája egyre többel szerepeI nem csupán az igényes vásárlóközönség vitáiban, de a tervezők, gyártók és kereskedők fórumain is. A nemes anyagból készített, jó! használható és esztétikus tárgyak mindennapjaink megszépítő velejárói (lehelnének). Nálunk, Magyarországon is az elmúlt évtizedben sok erőfeszítés történt a formatervezett termékek elterjesztése érdekében, de azt látnunk kell, hogy igencsuk lassan csökken a távolság az élvonalbeli országok, gyárak és cégek árui és a mi termékeink között. A nyugatnémet Rosenthal-cég magyarországi üzletei fölforrósították azokat a vitákat, amelyek e témában szakemberek és közönség körében mármár kialudni látszottak. A szakemberek a példát látják a világol behálózó cég körültekintő és következetes tevékenységében, az érdeklődők jó része azonban nem az anyagok és formák harmóniáját figyeli elsősorban, hanem a köznapi ember pénztárcájához igencsak nem mérhető árcédulákat. Tegyük most az egyszer félre az anyagiakat, mert úgy hiszem, egy, a szegedi Rosenthal-stúdió Széchenyi téri kirakatában látható készlet megér egy elemzést. Ez a bizonyos készlet az Asimmetria fantázianevet viseli és a Rosenthal-cégnek dolgozó mintegy száz nemzetközileg elismert művész és formatervező közül egy dán alkotó, Björn Wiinblad tervezte. A művészi gondolat alapötlete két kör — a zászló és a tükör — eltolásával alkotott aszimmetria volt. Ez az aszimmetria lett a vezérfonala a művésznek, ezt a központi eltolódást követhetjük nyomon a szerviz porcelántárgyain, üvegpoharain és ezüstözött evőeszközein. Háromszoros összhang, a komplex harmónia valósul meg tehát az ünnepélyesen elegáns porcelán, a szájjal fújt üvegkelyhek és a fényesen csillogó evőeszközök között. Az aszimmetrikus alapgondolatot Björn Wiinblad még alá is húzta egy hatásos relieffel, amelyet felfedezhetünk a készlet minden tagján, a poharakon és az evőeszközökön is. Éz a motívum egy lendületes mozdulat élményét kelti, s mintegy tovább folytatja az alapélményt. A teáskannán például ez a futókanyargó reliefvonal már a kiöntő csőrnél kezdődik, áthalad a kanna legszélesebb részén és rátekeredik az ornamentális fülre. Ennek az ötletnek eredménye, hogy a fogantyú is nagyszerűen illeszkedő és végiggondolt alkotói teljesitmén> ko\etkezménye. A díszítés a tányér esetében összeköti a külső és a belső tányérszéleket, vékony vonallal körülöleli az étkezési felületet, majd legyezőszerűen ismét szalagokra nyilik. A nyugodt, higgadt alapformák jóleső ellentétben állnak az organikus mozgást idéző reliefdekorációval. Az alapforma hófehér porcelánból készült, de egyes variációk esetében a dekoráció kék, palaszürke és fehérarany színezése még inkább aláhúzza ezt a hatást. Ám a dán művész készített két fantáziadús variációt is, amelyek költői mesélőképességének nagyszerű példái. Keleti motívumokkal díszítette a Mozart-operától kölcsönzött fantázianevű Szöktetés a szerájból dekorációt, ahol tarka, keleti öltözetű figurák ülnek az iveken, mintegy repülőszőnyegen. A másik motívumait Csajkovszij Hattyúk tava című balettjének élménye inspirálta. • A készlet poharain finom stílusban folytatódnak a relieflendületek, ez a motívum hordozza, tartja a kelyheket. A szájjal fújt pohár dísztelen marad azért, hogy ne vegye el a nemes borok szinét, optikai hatását. Az üvegtányérok és tálak természetesen az alapdekorációval készültek. A művészi vezérfonal a magasfényű ezüstözött evőeszközök nyélvégein is elkezdődik és a fejekig húzódik. Ez a kollekció több éves tervező és kutató-fejlesztő munka, valamint kísérleti gyártás eredménye. Minden, a Rosenthal-láncba bekerülő egyedi dísztárgyat vagy szériában készülő készletet nemzetközi zsűri bírál el, s rendkívül szigorúak a minőségi követelmények a gyártásban is. A klasszikus formák és a modern törekvések egyaránt helyet kapnak a lervezőműtermekben csakúgy, mint a gyártósorokon. Nem hiszem, hogy eddig létezett még olyan tányér, amelynek széle egyik oldalon keskeny, másikon kiszélesedő lett volna. Íme egy szellemes dán tervezőművész és az ötletét felkaroló cég bebizonyította, hogy minden valóban értékes művészi elképzelés utat találhat a közönséghez. A Rosenthal-stúdiólánc legújabb, szegedi részlege ilyen élményekkel és tanulságokkal is szolgálhat. Biztos vagyok abban, hogy ezeknek a valóban művészileg tervezett és kivitelezett tárgyaknak csupán szemlélése is pallérozza ízlésünket, alakítja, formálja véleményünket — igényt teremt. S talán arra is rádöbbenthet bennünket, hogy a hazai szellemi kapacitást is eredményesebben használhatnánk ki, ha a tervezőművészek elképzelései nyitottabb pályákon, rugalmasabb technikai-technológiai bázison es a kereskedelem sokkal érzékenyebb mérlegén járhatnák a maguk útját. S akkor nem a Lehetetlen tárgyak kiállítása lenne a sláger, hanem nemes anyagból készült, jól funkcionáló és magas esztétikai tartalmakat hordozó tárgyak vennének körül bennünket — minden hókuszpókusz nélkül, természetesen. Vagy ez csak egy álombéli paradicsomi állapot képe? T. L.