Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 76. évfolyam, 48. szám 1986. február 26., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Megkezdődött az SZICP XXVII. kongresszusa Kedden, moszkvai idő szerint 10 órakor, a Kreml kongresszusi palotájában megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. A kongresszus munkáját Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára nyitotta meg. Ismer­tette, hogy az előkészítő pártértekezleteken és a köz­társasági pártkongresszuso­kon 5 ezer küldöttet válasz­tottak meg, közülük 4993 küldött jelent meg a mai megnyitón. Ezután Mihail Gorbacsov javaslatot tett a kongresszus különböző szerveinek — az elnökségnek, a titkárságnak, a dokumentumszerkesztő bi­zottságnak és a mandátum­vizsgáló bizottságnak — megválasztására. A küldöt­tek egyhangúlag elfogadták a 136 fős elnökség összetéte­lére tett javaslatot. Az el­nökségben helyet kaptak a testvéri szocialista országok küldöttségeinek képviselői is. A magyar küldöttséget Kádár János, az MSZMP főtitkára és Lázár György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, miniszterel­nök képviseli az elnökség­ben. Az elnökség megválasztá­sa után Gorbacsov bejelen­tette, hogy a kongresszus el­ső napján az elnöki tisztsé­get Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tölti be. Ligacsov üdvözölte a világ 113 orszá­ga 152 kommunista, mun­kás-szocialista, szociálde­mokrata és labourista párt­jának a kongresszuson részt vevő küldöttségeit. Üdvözöl­te a demokratikus és társa­dalmi szervezetek képvise­lőit, s a Szocialista Interna­cionálé delegációját is. Ezt követően a küldöttek és a vendégek egyperces néma felállással adóztak az SZKP, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom utóbbi öt évben, az előző SZKP­kongresszus óta elhunyt nagy halottai emlékének. A delegátusok jóváhagy­ták a kongresszus napirend­jét: — Az SZKP KB beszá­molóját, a párt új szöve­gezésű programját és a módosított szervezeti sza­bályzatot tartalmazó poli­tikai beszámolót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjeszti elő. — A Szovjetunió társa­dalmi és gazdasági fej­lesztésének a következő öt évre és a 2000-ig terjedő időszakra érvényes fő irá­nyairól Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsá­nak elnöke tart beszámo­lót. — Az SZKP központi revíziós bizottságának be­számolóját Gennagyij Szizov, a testület elnöke terjeszti elő. A napirend elfogadása után Mihail Gorbacsov lé­pett az emelvényre, s meg­kezdte előadói beszédét Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban rámutatott: a szocializmus rendelkezik minden szükségessel ahhoz, hogy a modern tudományt és technikát az emberek szolgálatába állítsa. Helyte­len lenne azonban azt felté­telezni, hogy a tudományos­technikai forradalom nem állítja problémák elé a szo­cialista társadalmat is. A tudományos-technikai hala­ydás természetesen nem vál­toztathatja meg a társadal­mi fejlődés törvényeit, tár­sadalmi lényegét és tartal­mát, óriási hatással van vi­szont a világban végbemenő összes folyamatokra, azok ellentmondásaira. Az emberiség sorsa szem­pontjából az első és legfon­tosabb ellentmondáscsoport a két rendszer, a két társa­dalmi formáció közötti kap­csolatokkal függ össze. A totális konfrontáció, a katonai szembenállás politi­kájának nincs jövője — hangsúlyozta Mihail Gorba­csov. A tettek mutatják majd meg, hogy Washington mikor és milyen mértékben ébred tudatára ennek. Ké­szek vagyunk mindent megtenni, ami tőlünk függ, azért, hogy a nemzetközi helyzetet gyökeresen megja­vítsuk. A szocializmusnak ehhez nem kell lemondania sem elveiről, sem eszméiről. A szocializmus változatlanul a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért lé­pett és lép fel. A szocializmus — az im­perializmustól eltérően — saját akaratából soha nem kötötte jövőjét a nemzetkö­zi problémák háborús úton történő megoldásához. Már Lenin rámutatott arra, hogy megengedhetetlen és haszon­talan kívülről szítani forra­dalmakat, különösen kato­nai eszközökkel, s ez a Szov­jetuniónak ma is szilárd meggyőződése. Azok a prob­lémák és válságok, amelye­ket a kapitalista világ él át, belülről fakadnak, és, tör­vényszerű következményei a feloldhatatlan belső ellent­mondásoknak. Az állítólagos szovjet vagy éppen kommunista fenyege­tésről szóló, gyakran han­goztatott mitosz csupán a fegyverkezési hajsza és az imperializmus agresszivitá­sának igazolását szolgálja. Egyre világosabbá válik azonban, hogy a hadiösvé­nyen nem lehet ésszerű meg­oldásokra jutni. Amikor a világon ilyen hatalmas mennyiségű nukleáris fegy­ver halmozódott fel, legfőbb ideje gyakorlati lépéseket tenni annak érdekében, hogy az emberiség ne egyen­súlyozzon a háború szaka­dékának szélén, s legfőbb ideje az elrettentés egyen­súlyától eljutni a két világ­rendszerhez tartozó államok közötti kapcsolatok normá­lis, civilizált formáihoz. Mihail Gorbacsov részle­tesen elemezte a kapitaliz­mus ellentmondásait, ame­lyek az egyes országokon be­lül, valamint a kapitalizmus országai között, illetve a ka­pitalista és a fejlődő orszá­(Folytatás a 2 oldalon) Mihail Gorbacsov előadói beszéde Előadói beszédének beve­zetőjében Mihail Gorbacsov kiemelte, hogy a kongresz­szus olyan időszakban ült össze, amikor éles fordulat figyeLhető meg az ország és az egész világ életében. A feladat széles körű: lenini módon át kell gondolnunk az átélt időszakot, realista, minden szempontból mérle­gelt cselekvési programot kell kidolgoznunk. A kongresszusnak meg kell vitatnia és el kell fo­gadnia az SZKP új szövege­zésű programját, a párt szervezeti szabályzatában végrehajtandó módosításo­kat, a népgazdaság fejleszté­sének fő irányait a követ­kező ötéves tervidőszakra és hosszabb távra. Arról van szó, miként lép a Szovjet­unió a XXI. századba, mi­lyenek lesznek a szocializ­mus pozíciói, és milyen lesz a róla alkotott kép a nem­zetkőzi színtéren, milyen lesz az emberiség holnapja. A párt jelenlegi program­jának elfogadása óta a szov­jet társadalom messze elő­rehaladt fejlődésének útján — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Lényegében új­jáépítettük az egész orszá­got. Utat nyitottunk az em­beriség számára a világűr­be. Biztosítottuk a katonai­hadászati egyensúlyt, amely lényegesen korlátozta az im­perializmus agresszív terve­it, és a nukleáris háború ki­robbantásával kapcsolatos lehetőségeit. A főtitkár a továbbiakban arról beszélt, hogy az SZKP vezetése, megfelelően érté­kelve az elért eredménye­ket, kötelességének tartja becsületesen és nyíltan szól­ni a párt és a nép előtt a politikai és a gyakorlati munkában elkövetett hibák­ról, a gazdaságban és a tár sadalmi-szellemi szférában mutatkozó kedvezőtlen ten­denciákról, és e jelenségek okairól. A korábbi években kiala­kult helyzet változásokat követelt, de a központi és a helyi szervekben is sajátos gondolkodás kerekedett fe­lül: javítgatni a dolgokon, anélkül, hogy bármin is iga­zán vál biztatnának. ciós politika kerekedik fe­lül. A párt teljes mértékben tudatában van az országon belül és a nemzetközi szín­téren kialakult gyökeresen új helyzetnek, a haza sorsa iránti felelősségének, és el­tökélt szándéka végrehajta­ni a szükséges változtatáso­kat. A politikai beszámoló el­Gorbacsov részletesen szólt arról, hogy nemcsak a belső ügyekben alakult ki fordulatot igénylő helyzet. Ugyanez érvényes a kül­ügyekre is. Az imperializmus által megindított fegyverkezési hajsza azt eredményezte, hogy a világpolitikában a XX. század végére felvető­dött a kérdés: megszaba­dulhat-e az emberiség a nukleáris veszélytől, vagy a nukleáris konfliktus való­színűségét növelő konfrontá ső fejezete behatóan foglal­kozik világunk néhány alapvető irányzatával és ellentmondásával. Korunkban a haladás jog­gal azonosítható a szocia­lizmussal — mutatott rá Mi­hail Gorbacsov. A világszo­cializmus hatalmas nemzet­közi formáció, amely fejlett gazdaságra, biztos tudomá­nyos alapra, megbízható ka­tonai potenciálra támaszko­dik. Felöleli az emberiség több mint egyharmadát, olyan országok és népek tu­catjait, amelyek az ember és a társadalom szellemi és erkölcsi erejének maradék­talan kibontakoztatása út­ján haladnak. Üj, a társa­dalmi igazságosság elvein alapuló életforma teremtő­dött, amelyben nincsenek sem elnyomók, sem elnyo­mottak, sem kizsákmányo­lók, sem kizsákmányoltak, ahol a hatalom a népé. A szocializmus az egész embe­riség előtt nyitva álló reális lehetőség, a jövőbe mutató példa. A társadalmi haladás szo­rosan kapcsolódik a gyar­matosítás elleni forradal­makhoz, a nemzeti felszaba­dító mozgalmakhoz, sok ál­lam újjászületéséhez, és új államok tucatjainak létre­jöttéhez. A beszámoló emlékeztet ró, hogy a társadalmi hala­dás kifejeződésre jut a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésé­ben, korunk új demokra­tikus tömegmozgalmainak, köztük a háború- és atom­fegyverellenes mozgalmak­nak a kibontakozásában. Az emberiség haladása közvetlen kapcsolatban áll a tudományos-műszaki forra­dalommal is. Ez a forrada­l'im századunk utolsó negye­deben az ember anyagi és szellemi lehetőségeinek ha­talmas mértékű gyarapodá­sát indította el. Ezek a lehe­tőségek azonban kettős ter­mészetűek. Az emberiség termelőerejének minőségi ugrását követhetjük figye­lemmel. De a pusztító esz­közök fejlődésében, a had­ügyben végbement minőségi ugrás a történelem során el­ső alkalommal „felruházta" az embert azzal a fizikai le­hetőséggel is, hogy elpusz­títson minden élőlényt a Földön 4 V

Next

/
Thumbnails
Contents