Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 76. évfolyam, 48. szám 1986. február 26., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Megkezdődött az SZICP XXVII. kongresszusa Kedden, moszkvai idő szerint 10 órakor, a Kreml kongresszusi palotájában megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. A kongresszus munkáját Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára nyitotta meg. Ismertette, hogy az előkészítő pártértekezleteken és a köztársasági pártkongresszusokon 5 ezer küldöttet választottak meg, közülük 4993 küldött jelent meg a mai megnyitón. Ezután Mihail Gorbacsov javaslatot tett a kongresszus különböző szerveinek — az elnökségnek, a titkárságnak, a dokumentumszerkesztő bizottságnak és a mandátumvizsgáló bizottságnak — megválasztására. A küldöttek egyhangúlag elfogadták a 136 fős elnökség összetételére tett javaslatot. Az elnökségben helyet kaptak a testvéri szocialista országok küldöttségeinek képviselői is. A magyar küldöttséget Kádár János, az MSZMP főtitkára és Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök képviseli az elnökségben. Az elnökség megválasztása után Gorbacsov bejelentette, hogy a kongresszus első napján az elnöki tisztséget Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tölti be. Ligacsov üdvözölte a világ 113 országa 152 kommunista, munkás-szocialista, szociáldemokrata és labourista pártjának a kongresszuson részt vevő küldöttségeit. Üdvözölte a demokratikus és társadalmi szervezetek képviselőit, s a Szocialista Internacionálé delegációját is. Ezt követően a küldöttek és a vendégek egyperces néma felállással adóztak az SZKP, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom utóbbi öt évben, az előző SZKPkongresszus óta elhunyt nagy halottai emlékének. A delegátusok jóváhagyták a kongresszus napirendjét: — Az SZKP KB beszámolóját, a párt új szövegezésű programját és a módosított szervezeti szabályzatot tartalmazó politikai beszámolót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjeszti elő. — A Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztésének a következő öt évre és a 2000-ig terjedő időszakra érvényes fő irányairól Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tart beszámolót. — Az SZKP központi revíziós bizottságának beszámolóját Gennagyij Szizov, a testület elnöke terjeszti elő. A napirend elfogadása után Mihail Gorbacsov lépett az emelvényre, s megkezdte előadói beszédét Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban rámutatott: a szocializmus rendelkezik minden szükségessel ahhoz, hogy a modern tudományt és technikát az emberek szolgálatába állítsa. Helytelen lenne azonban azt feltételezni, hogy a tudományostechnikai forradalom nem állítja problémák elé a szocialista társadalmat is. A tudományos-technikai halaydás természetesen nem változtathatja meg a társadalmi fejlődés törvényeit, társadalmi lényegét és tartalmát, óriási hatással van viszont a világban végbemenő összes folyamatokra, azok ellentmondásaira. Az emberiség sorsa szempontjából az első és legfontosabb ellentmondáscsoport a két rendszer, a két társadalmi formáció közötti kapcsolatokkal függ össze. A totális konfrontáció, a katonai szembenállás politikájának nincs jövője — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A tettek mutatják majd meg, hogy Washington mikor és milyen mértékben ébred tudatára ennek. Készek vagyunk mindent megtenni, ami tőlünk függ, azért, hogy a nemzetközi helyzetet gyökeresen megjavítsuk. A szocializmusnak ehhez nem kell lemondania sem elveiről, sem eszméiről. A szocializmus változatlanul a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért lépett és lép fel. A szocializmus — az imperializmustól eltérően — saját akaratából soha nem kötötte jövőjét a nemzetközi problémák háborús úton történő megoldásához. Már Lenin rámutatott arra, hogy megengedhetetlen és haszontalan kívülről szítani forradalmakat, különösen katonai eszközökkel, s ez a Szovjetuniónak ma is szilárd meggyőződése. Azok a problémák és válságok, amelyeket a kapitalista világ él át, belülről fakadnak, és, törvényszerű következményei a feloldhatatlan belső ellentmondásoknak. Az állítólagos szovjet vagy éppen kommunista fenyegetésről szóló, gyakran hangoztatott mitosz csupán a fegyverkezési hajsza és az imperializmus agresszivitásának igazolását szolgálja. Egyre világosabbá válik azonban, hogy a hadiösvényen nem lehet ésszerű megoldásokra jutni. Amikor a világon ilyen hatalmas mennyiségű nukleáris fegyver halmozódott fel, legfőbb ideje gyakorlati lépéseket tenni annak érdekében, hogy az emberiség ne egyensúlyozzon a háború szakadékának szélén, s legfőbb ideje az elrettentés egyensúlyától eljutni a két világrendszerhez tartozó államok közötti kapcsolatok normális, civilizált formáihoz. Mihail Gorbacsov részletesen elemezte a kapitalizmus ellentmondásait, amelyek az egyes országokon belül, valamint a kapitalizmus országai között, illetve a kapitalista és a fejlődő orszá(Folytatás a 2 oldalon) Mihail Gorbacsov előadói beszéde Előadói beszédének bevezetőjében Mihail Gorbacsov kiemelte, hogy a kongreszszus olyan időszakban ült össze, amikor éles fordulat figyeLhető meg az ország és az egész világ életében. A feladat széles körű: lenini módon át kell gondolnunk az átélt időszakot, realista, minden szempontból mérlegelt cselekvési programot kell kidolgoznunk. A kongresszusnak meg kell vitatnia és el kell fogadnia az SZKP új szövegezésű programját, a párt szervezeti szabályzatában végrehajtandó módosításokat, a népgazdaság fejlesztésének fő irányait a következő ötéves tervidőszakra és hosszabb távra. Arról van szó, miként lép a Szovjetunió a XXI. századba, milyenek lesznek a szocializmus pozíciói, és milyen lesz a róla alkotott kép a nemzetkőzi színtéren, milyen lesz az emberiség holnapja. A párt jelenlegi programjának elfogadása óta a szovjet társadalom messze előrehaladt fejlődésének útján — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Lényegében újjáépítettük az egész országot. Utat nyitottunk az emberiség számára a világűrbe. Biztosítottuk a katonaihadászati egyensúlyt, amely lényegesen korlátozta az imperializmus agresszív terveit, és a nukleáris háború kirobbantásával kapcsolatos lehetőségeit. A főtitkár a továbbiakban arról beszélt, hogy az SZKP vezetése, megfelelően értékelve az elért eredményeket, kötelességének tartja becsületesen és nyíltan szólni a párt és a nép előtt a politikai és a gyakorlati munkában elkövetett hibákról, a gazdaságban és a tár sadalmi-szellemi szférában mutatkozó kedvezőtlen tendenciákról, és e jelenségek okairól. A korábbi években kialakult helyzet változásokat követelt, de a központi és a helyi szervekben is sajátos gondolkodás kerekedett felül: javítgatni a dolgokon, anélkül, hogy bármin is igazán vál biztatnának. ciós politika kerekedik felül. A párt teljes mértékben tudatában van az országon belül és a nemzetközi színtéren kialakult gyökeresen új helyzetnek, a haza sorsa iránti felelősségének, és eltökélt szándéka végrehajtani a szükséges változtatásokat. A politikai beszámoló elGorbacsov részletesen szólt arról, hogy nemcsak a belső ügyekben alakult ki fordulatot igénylő helyzet. Ugyanez érvényes a külügyekre is. Az imperializmus által megindított fegyverkezési hajsza azt eredményezte, hogy a világpolitikában a XX. század végére felvetődött a kérdés: megszabadulhat-e az emberiség a nukleáris veszélytől, vagy a nukleáris konfliktus valószínűségét növelő konfrontá ső fejezete behatóan foglalkozik világunk néhány alapvető irányzatával és ellentmondásával. Korunkban a haladás joggal azonosítható a szocializmussal — mutatott rá Mihail Gorbacsov. A világszocializmus hatalmas nemzetközi formáció, amely fejlett gazdaságra, biztos tudományos alapra, megbízható katonai potenciálra támaszkodik. Felöleli az emberiség több mint egyharmadát, olyan országok és népek tucatjait, amelyek az ember és a társadalom szellemi és erkölcsi erejének maradéktalan kibontakoztatása útján haladnak. Üj, a társadalmi igazságosság elvein alapuló életforma teremtődött, amelyben nincsenek sem elnyomók, sem elnyomottak, sem kizsákmányolók, sem kizsákmányoltak, ahol a hatalom a népé. A szocializmus az egész emberiség előtt nyitva álló reális lehetőség, a jövőbe mutató példa. A társadalmi haladás szorosan kapcsolódik a gyarmatosítás elleni forradalmakhoz, a nemzeti felszabadító mozgalmakhoz, sok állam újjászületéséhez, és új államok tucatjainak létrejöttéhez. A beszámoló emlékeztet ró, hogy a társadalmi haladás kifejeződésre jut a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésében, korunk új demokratikus tömegmozgalmainak, köztük a háború- és atomfegyverellenes mozgalmaknak a kibontakozásában. Az emberiség haladása közvetlen kapcsolatban áll a tudományos-műszaki forradalommal is. Ez a forradal'im századunk utolsó negyedeben az ember anyagi és szellemi lehetőségeinek hatalmas mértékű gyarapodását indította el. Ezek a lehetőségek azonban kettős természetűek. Az emberiség termelőerejének minőségi ugrását követhetjük figyelemmel. De a pusztító eszközök fejlődésében, a hadügyben végbement minőségi ugrás a történelem során első alkalommal „felruházta" az embert azzal a fizikai lehetőséggel is, hogy elpusztítson minden élőlényt a Földön 4 V