Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

2 Szombat, 1986. február 15. 3 Tanácskozik a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) leményeket, a szocialista brigádok működési feltételeit célszerű lenne úgy módosítani, hogy vgmk-jellegű munkát is tudjanak végezni. Ennek érdekében növelni kell önállóságukat a munkaszervezésben, a munkaerő-gazdálkodásban, a bérosztásban, hogy a közös ügy szolgálatában még jobban érdekeltnek érezzék magukat. De ezen túl még gondoskodni kell arról is, hogy a dolgozók keresete a tényleges teljesítménnyel arányosan valóban növekedhessen, és a nagyobb teljesítmény ezáltal beépülhessen a törvényes munkaidőbe. Élénk érdeklődést keltett az új vállalatirányító szervek létrejötte. A vállalati tanácsok irányító jogkört töltenek be, ez a feladatuk. Nem helyettesíthetik, ezért nem is gyengítik a szakszervezetek szerepét. A munkavállalói helyzet nem tűnik el. Sajnos igaz; a vállalati tanácsok tagjai között kevcs a fizikai dolgozó. Nem akarjuk misztifikálni a fizikai munkások jelenlétének fontosságát, de értékén kezelni, azt igen. Nélkülözhetetlen érték a munkásember jelenléte saját szervezetében. Ez a szó, hogy munkásképviselet, mindig tisztán csengő és szép fogalom kell, hogy maradjon. Ezt nem engedjük kitenni a divat ingadozásainak. Sorsfordulós időszak A népgazdasági kérdésekről szólva Gáspár Sándor rámutatott: most a fő feladat minden erőnkkel elősegíteni hazánk gazdasági erejének növelését, az infláció csökkentését, a reálbérek csökkenésének megállítását, majd emelkedését, a nyugdíjak — különösen az alacsony nyugdíjak — értékének megőrzését. Segíteni kell mindazon célkitűzések megvalósítását, amelyek a XIII. pártkongresszus nyomán a VII. ötéves tervben megfogalmazódtak. — Az ötéves terv teljesítésén vagy nem teljesítésén múlik jelentős mértékben az ország, a dolgozók sorsa. Sorsforduló ez az öt esztendő. Ettől függ, milyen módon tudjuk gondjainkat enyhíteni, hogy tudunk előbbre jutni a gazdaságban. Ha teljesítjük a tervet, szinte minden területen egy kicsit előre tudunk menni. Ha lemaradunk a nemzeti jövedelem növelésében, akkor megint olyan gondokkal fogunk küszködni, amilyenekkel az elmúlt esztendőkben is kínlódtunk. Az adósságállomány csökkentésére, valamint a műszaki fejlesztésre mindenképpen jelentős összeget kell fordítani. Ha-nem teljesítjük a tervet, ismét a lakosságtól való elvonásra kényszerülünk. Ez törvényszerű következménye lehet az eredménytelen munkának. Meggyőződésünk; a magyar népgazdaságban több van, mint amit eddig ki tudtunk aknázni. A magyar szakszervezeti mozgalomnak is a VII. ötéves terv jelenti az öt esztendőre szóló akcióprogramját. A terv teljesítésére kell mozgósítani saját eszközeinkkel, sajátos lehetőségeinkkel, A népgazdasági tervezés feladata, hogy a gazdaságot olyan minőségű munkaerővel működtesse, amilyenre szükség van; annyi dolgozóra számítson, amennyi valóban rendelkezésre áll; oda irányítsa a munkaerőt, ahol szükség van rá, és ahol a legeredményesebben dolgozhat a népgazdaság és a maga javára. Ennek a követelménynek sajnos már jó néhány éve nem felelünk meg. A munkaerő értelmes és hatékony foglalkoztatását a vállalatoknak kell megoldaniuk. Ennek kézzelfogható elemei: a műszaki fejlesztés; a munkaidő jobb kihasználása; a munkakörülmények és a munkaszervezés javítása, s mindemellett az, hogy olyan termékeket hozzanak létre, amelyet el lehet adni. Nincs más megoldás. A szakszervezetek behatóan kívánják segíteni ennek megvalósítását. — A szocializmus a munka társadalma. A munkafegyelem nem egyéni ügy, főleg nem akkor, ha már nagy tömegek érzik hiányának kedvezőtlen hatását a munkahelyek szervezetlenségében, a kiszolgálásban, az áruk minőségében, ügyeik hivatali intézésében, a szolgáltatás minőségében. Amikor a lazulás mértéke már a kollektívát sérti, egyéni életutakat tesz tönkre, mi sem lehetünk közömbösek. Közünk van hozzá, milyen a légkör a munkahelyen, elítélik-e vagy sem a fegyelmezetlenséget, és hogy ki az elismert ember a kollektívában, a munkáját jól végző, fegyelmezett dolgozó vagy az ügyeskedő. Nem hallgathatunk, ha a fegyelem lazulása morális értékeket rombol. — A dolgozók mind nagyobb része ma már látja, hogy gazdasági életünkben nemcsak átmeneti zavarok kiküszöböléséről van szó, hanem a magyar gazdaság gyökeres átrendezéséről. Arról. hogy ne csak pillanatnyi gondjaink megoldására legyünk képesek, hanem mielőbb jöjjön létre egy, a mainál műszakilag fejlettebb, modern magyar gazdaság, amely alkalmas arra. hogy távolabbi társadalmi céljainkat is megvalósítsa. Aktivitást, kezdeményezést Ez bonyolult és minden: vonatkozásban nehéz feladat. Megoldása alapvetően fontos nemzeti ügy, a munkásosztály ügye, és csak az egész társadalom összefogásával érhető el. Az összefogás épüljön arra a jelentős eredményre, hogy a magyar gazdaság az elmúlt években nem kényszerült fizetésképtelenség bejelentésére, a vállalatok sorának a leállítására, hogy nem alakult kí munkanélküliség, és nem kellett a lakosság fogyasztását radikális eszközökkel korlátozni. De az összefogás épüljön arra a felismerésre is, hogy a gazdaság erejének lassú növekedése, alacsony színvonala olyan lemaradást idézhet elő, amely szükségszerűen magával hozza az életszínvonal radikális csökkenését is. Aktivitást, kezdeményezést, szorgalmas munkát kell követelni és elvárni, de a dolgozó tartós lemondását munkájának gyümölcséről, azt nem. Ezt nem szabad anyagiasságnak felfogni. A megoldást nem illúziók teremtésével segítjük, hanem a társadalom valós helyzetének megfelelő feladatok kijelölésével és megvalósításával. Évek óta bírálják a dolgozók a gazdasági és a szakszervezeti szerveket, hogy a szocialistabrigád-mozgalom, a munkaverseny fejlődési gondokkal küzd. Jogos a bírálat. Hogy a munkaversenynek mi a jelentősége, szerepe eddigi eredményeinkben, azt e fórumon nem szükséges hangsúlyozni. De való igaz, hogy a gazdasági feladatok változásával itt is változniuk kell a módszereknek. Tudunk számos kezdeményezésről, de a feladatok megoldása még jórészt előttünk van. A célok ki vannak jelölve. Gondoskodni kell arról, hogy ne váljanak el a célok a megvalósítás feltételéitől. Van néhány olyan területe az életkörülményeknek, ahol a feszültségeket már hosszabb ideje nem tudtuk alapvetően enyhíteni. Ilyen például a lakáshoz jutás, az egészségügyi ellátás, a szolgáltatások fejlesztése. De feszültségeket okoznak a tehetség és az alkotókedv kibontakoztatása előtt álló akadályok is. A kiegészítő jövedelem megszerzésének lehetősége vagy hiánya önmagában egyenlőtlenségek forrásává vált. Elégedetlenséget váltanak ki a jövedelemelosztás zavarai, a munkát akadályozó szervezetlenség, a sokszor tapasztalható nemtörődömség, a kellő következetesség hiánya is. Ebben a helyzetben az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés 'demokratizmusára, nyíltságára nagyobb súlyt kell helyeznünk. Biztosítani kell, hogy általában a munkásosztály és az eredményes munkát végző nagyüzemek ne juthassanak hátrányos helyzetbe. Társadalom és gondoskodás Változtatni kell azon a helyzeten, hogy a kereseti arányok nem felelnek meg mindenütt a munka szerinti elosztás követelményének, alacsony a szakképzett fizikai és értelmiségi munka díjazása, nem tudjuk megfelelően fizetni a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozókat. A végzett munkát, a hozzáértést, szorgalmat jobban elismerő, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását szorgalmazzuk, amely elősegíti, hogy a fő munkaidőben legyen érdemes mindenkinek tudása, teljesítménye maximumát nyújtani. Ez a folyamat, ha lassan is, de már megindult. De tapasztaljuk, hogy feszültséget is okoz. Sokan máris észrevételezik, hogy nagy a differencia a keresetek között, és ezt összefüggésbe hozzák egyesek anyagi gyarapodásával. A munka szerinti bérezés, a tudás megbecsülése, a teljesítmények elismerése együttjár a keresetek differenciálásával. Ezt akartuk, ezt meg kell szokni, ez nem ellentétes a szocialista elvekkel. Ami pedig a gyarapodást illeti, a munkából szerzett anyagi javakra másképpen kell tekintenünk, mint a spekulációval, vagy a munka nélküli jövedelemből szerzett javakra. Ezeket adminisztratív úton az adóhivataloknak kell kézben tartaniuk. — Normális körülmények között az árak nagyarányú emelkedése nem törvényszerű — mondotta. — A stabil árak biztonságérzetet adnak, megteremtik az élet tervezhetőségét. A politikai érdekek tehát feltétlenül emellett szólnak. — A lakáshiány enyhítésére óriási erőfeszítéseket tettünk, ennek ellenére állandó gondot jelent. Anyagi erőinknek szinte a határáig jutottunk el. Megoldást itt is csak a gazdasági erő növekedése hozhat. Ügy véljük, annyit már ebben az ötéves tervben is el lehet érni, hogy a lakáshoz jutás anyagi terhei ne növekedjenek tovább. A lakásépítésre szolgáló kapacitások, erőforrások kihasználtsága se csökkenjen tovább, sőt, ebben némi javulás következzen be. De számos olyan részintézkedést is lehet hozni — ezeket is elsősorban helyileg a vállalatoknál, intézményeknél, tanácsoknál —, amely hozzájárulhat a helyi lakásalap növeléséhez, és jobb elosztásához. A fejlődéssel együttjárónak tartjuk, és támogatjuk a családi terhek egy részének társadalmi átvállalását. Indokolt a családi pótlék és az ösztöndíj reálértékének megtartása, a nyugdíjak vásárlóerejének minél • szélesebb körű megőrzése, a gazdasági fejlettségben és az életkörülményekben meglevő indokolatlan területi különbségek csökkentése. Kezdeményezzük az egészség megóvását, a betegségek megelőzését szolgáló program kialakítását és megvalósítását. Ügy látjuk, hogy ebben az ötéves tervidőszakban énnél többet nemigen várhatunk. Meg kell és lehet azonban találni minden munkahelyen a módját, hogy a valóban rászorulókon, a nehéz helyzetben levőkön segítsenek. R szakszervezeti munkáról Tovább kell társadalmasítani a szakszervezeti munkát, nagy számban szükséges bevonni fiatal aktivistákat. Javításra szorul az értelmiség és az ifjúság között végzett tevékenység, s ügyelni kell arra, hogy mindkét réteg megőrizze sajátos arculatát. A mai igényeknek megfelelő rétegmunka hiányosságai és gyengeségei miatt a szakszervezet tevékenységében érzékelhető némi belső feszültség. Ez igényli a korszerű munkastílust, a réteg- és szakmai érdekek hatékonyabb érvényesülését, és a szakszervezeti életbe, döntésekbe való szerves beépülését. A tömegek szemében a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik testesítik meg a szakszervezeti munkát. Tevékenységük a mozgalom egészének tükörképe, hiszen ők végzik legérzékelhetőbben a dolgozók érdekeinek védelmét, képviseletét, meggyőzését és mozgósítását. Tekintélyük legfőbb mércéje az, hogy mennyire képesek összefogni és együtt dolgozni tagságukkal. El kell érnünk, hogy a szakszervezeti csoportok tagjai minden fontos, a kollektívát érintő kérdésben még a döntések előtt egyeztessék álláspontjukat. A bizalmi azt képviselje, amiben egyetértés alakult ki csoportjában. De a bizalmi nem egyszerűen „véleményösszesítő", aki mindenféle véleménnyel — a közösségnek, a társadalom egészének érdekeit sértő véleménnyel is — egyetért. Ha szükséges, a bizalmi vitatkozzon az általa helytelennek ítélt véleményekkel, s ha szükséges, nemet is kell mondania. Békében élünk, de nem felejthetjük el egy pillanatra sem, hogy ez a világ feszültségekkel, fenyegetésekkel terhes. A dolgozók alapvető joga az élethez fűződő jog. A szakszervezetek számára nem lehet fontosabb feladat, mint harcolni a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, egy biztonságosabb világért. Ezt az évet a világ békeévként tartja számon. Ezért megkülönböztetett örömmel fogadják a magyar szakszervezetek is a Szovjetunió új, átfogó békekezdeményezéseit. Alapvető érdekeink arra kell, hogy késztessenek bennünket, hogy fejlesszük kapcsolatainkat nemcsak a szocialista vagy szocialista orientáltságú országok szakszervezeteivel, nemcsak a kommunista befolyású, hanem a szociáldemokrata, a szocialista és a keresztény irányítású szakszervezetekkel is. Különösen fontos számunkra a szovjet szakszervezetek tapasztalata. A Szovjetunióban olyan nagy. jelentőségű változások vannak folyamatban a társadalmi, gazdasági fejlődés gyorsítása érdekében, amelyek bizonyára a szakszervezeti munkamódszereket is érintik. Nagy érdeklődéssel figyeljük ezeket a törekvéseket, és a szovjet szakszervezetek szerepét a fejlődés gyorsításában. A SZOT elnöke végül öszszefoglalta a szakszervezetek legfőbb tennivalóit, s beszédét e szavakkal fejezte be; — Az elmúlt öt év tapasztalatai hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy minden erőt összefogva megvalósítsuk céljainkat, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa fogalmazott meg. Németh Károly fölszólalása — Tisztelettel köszöntöm a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusának küldötteit, valamennyi résztvevőjét. Megtisztelő kötelességem, hogy átadjam a kongresszusnak és az önök által képviselt szervezett dolgozóknak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét és jókívánságait — kezdte beszédét Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. — Kifejezem köszönetünket a párt politikájának támogatásáért. Pártunk nagyra értékeli a szakszervezetek tevékenységét, a választott testületek, a tisztségviselők, a bizalmiak, az aktivisták sok százezres táborának odaadó munkáját, a szocializmus iránti elkötelezettségét. Évszázados múlt A több mint egy évszázados múltra visszatekintő magyar szakszervezeti mozgalom mindig a társadalmi haladás ügyét szolgálta, mellette állt, azért küzdött. Tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk az elődökre, akik az elnyomatás, az üldöztetés nehéz évtizedeiben is bátran kiálltak a munkásosztály jogaiért, védték érdekeit, küzdöttek a kizsákmányolás felszámolásáért, A felszabadulást követően, amikor népünk elindulhatott a társadalmi felemelkedés útján, a szakszervezetek nagy részt vállaltak az elpusztított, kifosztott ország talpra állításából, az élet megindításából. A nemzeti haladást szolgálva a szocializmus építésének programja mellé álltak, jelentős mértékben hozzájá^ iij f : y- j flPiPil^ rultak annak sikeres valóra váltásához. Az elmúlt öt esztendő nehezebb viszonyai között is sokat tettek az ország előrehaladásáért. Felelősséggel teljesítették a nép, a szervezett dolgozók iránti kötelességüket. — A szakszervezetek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be szocialista társadalmunkban. A párt elvi-politikai irányításával önállóan, a politikai hatalom részeseihez illő felelősséggel látják el feladataikat. Nem kívülálló szemlélői, hanem tevékeny alakitói a társadalmi, gazdasági folyamatoknak. Közreműködnek a politika formálásában, aktívan segítik valóra váltását. A szocializmus építésének hazai tapasztalatai bizonyítják, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyásoló kérdésekben, feladatokban sem országosan, sem a munkahelyeken nem lehet megalapozottan dönteni a dolgozók és az őket képviselő szakszervezetek véleménye nélkül. Ennek az elvnek gyakorlati érvényesítése politikai rendszerünk zavartalan működésének egyik alapfeltétele. Az egész társadalom számára fontos: hogyan fejlődik a magyar szakszervezetek tevékenysége, érzékelhető-e társadalmi jelenlétük, van-e megfelelő tekintélyük a dolgozók előtt. A mögöttünk levő nehéz öt év bizonyítja, hogy a szakszervezetek nagy és eredményes erőfeszítésekre képesek, de arra is figyelmeztet, hogy még nagyobb megújulási készségre, munkájuk továbbfejlesztésére van szükség. ' önelégültség lenne azt hinni, hogy a szakszervezeti mozgalom már minden lehetőségét kihasználta. Jogosnak kell tartanunk például azt a választások során is megfogalmazott igényt, hogy növekedjen a szakszervezetek szerepe a különböző érdekek feltárásában, képviseletében, egyeztetésében, és erősödjön munkájuk nyilvánossága, demokratizmusa, társadalmi, mozgalmi jellege. II dolgozók érdekében Hazánkban megvannak a társadalmi, politikai és törvényi feltételei annak, hogy a magyar szakszervezetek még magasabb színvonalo'n töltsék be hivatásukat: következetesen védjék, képviseljék tagságuk érdekeit; mozgósítsanak az építőmunka soron levő feladataira, legyenek még aktívabb részesei a közéletnek Nagy vívmányaink sorában tarthatjuk számon, hogy a szakszervezeti mozgalom társadalmunk elismert tényezője, s határainkon túl is tekintélynek örvend. Biztosíthatom önöket arról, hogy feladataik megoldásához a párt ezután is megadja a szükséges támogatást, a szakszervezetekben dolgozó kommunisták tisztességgel teljesitik megbízatásukat. Üdvözlünk minden olyan lépést, amely a tárgyalásokat előmozdítja, a fegyverkezési versenyt visszafogja. Meggyőződéssel támogatjuk a Gorbacsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista (Pártja Központi Bizottságának főtitkára által legutóbb előterjesztett nagy jelentőségű leszerelési javaslatokat, amelyek éppen úgy, mint a genfi csúcstalálkozón képviselt szovjet álláspont, teljes mértékben egybeesnek nemzeti érdekeinkkel, kifejezik saját külpolitikai törekvéseinket is. Hazánk jó híre Hazánknak jó híre van a világban. A Magyar Népköztársaság tekintélyét, szavának súlyát, mint eddig, úgy a jövőben is rendszerünk szilárdsága, népünk gazdasági, kulturális teljesítménye alapozhatja meg. — A mostani Időszak, amely az előző ötéves terv zárása és az új ötéves terv kezdete, a visszapillantás mellett teendőink kijelölésének ideje Is. 'Nagyon fontos, hogy a végzett munkát reálisan értékeljük. Eredményeinket és gyengeségeinket — azt is, ami jó, és azt is, ami rossz — a maguk valóságában lássuk, s a valóságot ne tévesszük össze vágyainkkal I