Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

Szombat, 1986. február 15. 3 Tanácskozik a szakszervezetek kongresszusa A felelős állampolgári gon­dolkodásnak és cselekvésnek csakis az eredmények és a problémák reális számbavé­tele lehet az alapja. Az önök számvetése — és a vita is — ilyen szemléletet tükröz. Ezen a fórumon is elis­meréssel gondolhatunk ar­ra, hogy a magyar nép bo­nyolult viszonyok között nagy politikai érettséget, áldozatkészséget és megér­tést tanúsított. Kifejezésre juttatta, hogy támogatja a párt politikáját, magáénak tekinti, félti eredményein­ket, kész újabb erőfeszíté­sekre értelmes célok meg­valósításáért; ugyanakkor igényli a határozott fellé­pést a visszásságok ellen. Népünk helytállásának kö­szönhetően olyan világgaz­dasági helyzetben, amikor országok egész sorában visz­szaesett a termelés, mi — ha szerény mértékben is — előrehaladtunk. Anyagiak­ban és szellemiekben is gya­rapodott az ország. Sikerült megőriznünk vívmányain­kat, népgazdaságunk stabili­tását, javítani külső és belső egyensúlyát. Hazánkban lét­biztonság van, az életszín­vonal, a szociális ellátás, az árukínálat — a tapasz­talható gondok ellenére is — kibírja az egybe­vetést a hasonló gazdasági fejlettségű országok viszo­nyaival. Az eredmények és a mögöttük álló erőfeszítések megérdemlik az elismerést. Azt is látnunk kell, hogy társadalmunkban gondok, feszültségek is vannak. Ezeknek egy része saját hi­báinkból, munkánk fogyaté­kosságaiból ered. Jelentős rétegeknek romlottak a meg­élhetési lehetőségei. A fo­gyasztói árak az eredetileg tervezettnél gyorsabban emelkedtek. A nyugdíjak és egyes szociális juttatások re­álértékét nem sikerült teljes­körűen megőrizni. Nehezed­tek a lakáshoz jutás feltéte­lei, ami főleg a családalapító fiatalokat sújtja. Ez ma az egyik legégetőbb gondunk, amire megfelelő megoldást kell találnunk, csakúgy, mint más feszültségek feloldására. Bizonyos, hogy közös aka­rattal leküzdjük a nehézsé­geket, megoldjuk az előttünk álló feladatokat. Pártunk XIII. kongresszusa ehhez jól megalapozott programot fo­gadott el. A magunk elé tű­zött célok világosak. Van jóváhagyott ötéves tervünk. A gazdaság egyensúlyának további javítása, a gazdasá­gi növekedés élénkítése, az életszínvonal érzékelhető emelése, az irányítási rend­szer fejlesztése, a műszaki haladás oly szükséges gyor­sítása külön-külön, de együttesen is nagy fel­adatot jelent, nagy erőfeszí­téseket igényel egész társa­dalmunktól. Az eredményes munkának a legfontosabb feltétele megvan: népünk az országgyűlési képviselői és tanácstagi választások során ismételten hitet tett politi­kánk, a szocializmus ügye mellett. A Hazafias Nép­front múlt évi, decemberi kongresszusa megerősítette egyetértését az országépítő nemzeti programmal, s úgy érzem, hogy a kitűzött cé­lokkal való egyetértés nyil­vánul meg a magyar szak­szervezetek mostani kong­resszusán is. Nyílt, őszinte légkörben Közvéleményünket élén­ken foglalkoztatja, hogy el tudjuk-e érni a magunk elé tűzött célokat olyan viszo­nyok között, amikor a múlt évi népgazdasági terv elő­irányzatai fontos területeken nem teljesültek, s az előt­tünk álló esztendőkben a gazdaságfejlesztés külső fel­tételei sem lesznek kedve­zőbbek. Erre felelősen igen­nel válaszolhatunk, de tuda­tában vagyunk, hogy telje­sítéséhez az eddiginél több­re, jobb, színvonalasabb munkára van szükség. Elengedhetetlen feltétel, hogy az országban továbbra is őszinte, nyílt politikai lég­kör, egészséges közszellem legyen, olyan, amely népün­ket még szorosabb egység­be fogja, cselekvésre ösztö­nöz. Meggyőződésünk, hogy a politikánk iránt megnyil­vánuló bizalom és tettre­készség átsegíti az országot a gondokon. Miután a külpiaci feltéte­lek számunkra kedvező megváltozására a következő években sincs kilátás, ter­veink teljesítését a saját erő­forrásokkal való jobb gaz­dálkodással szükséges meg­alapoznunk. A legfontosabb tehát rajtunk múlik, azon, hogy képesek leszünk-e meg­felelni a magasabb követel­ményeknek. A gazdaság intenzív fej­lesztésének gyorsítása, jö­vedelmezőségének lénye­ges javítása az egész társa­dalom közös erőfeszítését igényli, jobban, ki kell hasz­nálnunk a szocialista tulaj­don előnyeit, feltárnunk és hasznosítanunk tartalékain­kat. Terveink megvalósításá­nak fontos kulcsa, hogy a szocialista nagyüzemekben jól szervezett munka folyjon. Ezt, ahol indokolt, haszno­san kiegészítheti a különbö­ző munkaközösségek, kis­vállalkozások tevékenysége. A közös tevékenység ereje Ha előbbre akarunk jutni, akkor az irányítás és a vég­rehajtás minden szintjén — úgy, ahogy azt az egyik hoz­zászóló itt mondotta — a tettek felé kell fordulnunk. Mindenütt szigorú önvizsgá­latot kell tartani, hogy ki­használják-e lehetőségeiket, számba veszik-e tartalékaikat. Mindent meg kell tennünk, hogy munkánk színvonala és termékeink minősége lénye­gesen javuljon. Ez úgy vál­hat általánossá, ha az em­beri értékek sorában vitat­hatatlanul első helyre kerül, nagyobb rangot és megbe­csülést kap a fegyelmezett, jó munka. A társadalomnak is érdeke, hogy a teljesít­mény, a hasznos, értékes te­vékenység kifejeződjön a ja­vakból való részesedésben. A munkában a teljesítmény szerinti bérezés, a szociálpor litikában a rászorultság el­vének, a társadalmi életben az igazságosabb köztehervi­selésnek az érvényesítése le­gyen az irányadó. A magunk elé tűzött célok elérése megköveteli tehát, hogy mindenütt erősödjön a rend, a szervezettség, a munka- és az állam­polgári fegyelem. Társadal­munkban jó és rossz dolgok egyaránt megtalálhatók. Nagy számban vannak olyan em­berek, akik odaadással, ön­zetlenül szolgálják a közér­deket. ök a közélet áldozat­kész katonái, akik igazi kö­zösségi magatartást tanúsí­tanak, minden elismerést megérdemelnek. Ennek ellenkezője is megtalálható. Vannak a társadalom iránt közömbös, a szerzést egye­düli életcélnak tekintő, önző emberek. Ezekkel a jelenségekkel az eddigieknél komolyabban kell foglalkoznunk. Kevés csak felháborodni a visz­szásságok láttán. Arra van szükség, hogy mindenki te­gyen is ellenük a maga te­rületén. A társadalom erköl­csi erejére, a becsületes többség támogatására építve," s ha indokolt, a törvény szi­gorával is lépjünk fel a ne­gatív jelenségek, a korrup­ció, a hatalommal való visz­szaélés ellen, a tisztességte­len jövedelmek visszaszorí­tásáért. Határozottabb kiállásra van szükség a közösen ala­kított politika, a szocialista rendszer és erkölcsi értéke­ink védelmében. Fontos, hogy erősödjenek a kölcsö­nös tiszteleten és megbecsü­lésen alapuló emberi kap­csolatok, a közösségi maga­tartás. A szakszervezeteknek is többet kell tenniök, hogy az olyan közösségi értékek, mint amilyeneket a szocia­lista brigád mozgalom is meg­testesít. ne szoruljanak hát­térbe. Itt jegyzem meg, hogy csakis értelmes célokért sza­bad és kel! mozgósítani, ver­senyre hívni, társadalmi munkára szervezni az em­bereket. Előrehaladásunkhoz az or­szág anyagi erejét növelő, a szocialista közszellemet erő­sítő, az állampolgári közér­zetet javító tettekre egyaránt szükség van. Aki tehát a termelésben dolgozik, ügyel­jen a minőségre, takarékos­kodjon az anyaggal és az energiával. Fegyelmezett munkát és magatartást kö­vetel a helyzet azoktól is, akik nem a termelésben dol­goznak. Munkálkodjunk közösen annak érdekében is. hogy még jobban érvényre jus­son a szocialista demokrá­ciának a társadalmi, poli­tikai és gazdasági viszonya­inkat formáló hatása. Fon­tos, hogy színvonalasan mű­ködjenek a demokratikus fó­rumok a munkahelyeken és közéletünk más területein. Mindenkinek éreznie kell, hogy beleszólása van az or­szág ügyeibe, munka- és lakóhelyének dolgaiba. Fel­adatainkat akkor leszünk képesek jól megoldani, ha a dolgozó emberek széles körűen élnek demokratikus jogaikkal, aktívan vesznek részt a döntések előkészíté­sében és végrehajtásuk el­lenőrzésében. Tisztelt kongresszus! Sok gonddal és nehézség­gel kell szembenéznünk. Mégis bizakodhatunk, mert a jövőt szilárd gazdasági és politikai alapokra, széles kö­rű társadalmi, nemzeti össze­fogásra építhetjük. Ebben a szakszervezetek munkája is testet ölt, és bizonyosak va­gyunk benne, hogy a jövő­ben is aktív részesei lesznek a haza és a nép érdekeit szolgáló közös erőfeszítések­nek. A Központi Bizottság nevében ebben a meggyőző­désben kívánok sikeres mun­kát a kongresszusnak, és kérem a magyar szakszerve­zetek támogatását politikánk megvalósításához — mon­dotta végezetül az MSZMP főtitkárhelyettese. -- ••<•' ÍÍ.ÍÉÍ"yP i TTKS (i U|g 1 -• JÖS Gáspár Sándor, Marosán György és Havasi Ferenc talál­kozása a szünetben A számvizsgáló bizottság jelentése Biszku Béla. a számvizs­gáló bizottság elnöke ter­jesztette elő a Szakszerveze­tek Számvizsgáló Bizottsá­gának beszámolóját, szóbeli kiegészítést fűzve a küldöt­tekhez korábban eljuttatott írásos anyaghoz. A többi között elmondotta: — A szakszervezeti moz­galom az elmúlt öt évben mintegy tízmilliárd forinttal gazdálkodott. Ezen belül a SZOT és szervei költségve­tése — az üdültetés nélkül — több mint két és fél mil­liárd forint volt. A SZOT anyagi helyzete az elmúlt öt évben az ország egészéhez hasonlóan nehezebbé vált. Megkezdődött a vita A küldöttek ezután meg­kezdték a vitát a SZOT és a számvizsgáló bizottság jelentése, beszámolója; a szóbeli kiegészítések, a ha­tározat-tervezet, valamint a szakszervezetek alapszabá­lyának módosítására előter­jesztett javaslat felett. A vitában szót kért Bi­schof Antal, a Mecseki Szén­bányák csoportvezető vájára, Petrikovics Istvánná, a Nyír­egyházi Konzervgyár raktár­vezetője, Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára, Gömöry Zsuzsa. a Fogtech­nikai Vállalat fogtechnikusa, Szatmáry Zoltán, a KFKI Atomenergia-kutató Intéze­tének igazgatóhelyettese, Meclveczky Antal. az Építők Baranya Megyei Bizottságá­nak titkára, Kun Lászlóné, a XVII. Sz. Autójavító Vál­lalat szb-titkára, dr. Ko­vács Ferenc, az Állatorvos­tudományi Egyetem rektora, Puer Gézáné, a Centrum Áruházak szakszervezeti in­tézőbizottságának titkára, Antal Géza, a Bonyhádi Ci­pőgyár szakszervezeti bizott­ságának titkára, Varga Mik­lósné, a Kispesti Textilgyár szakszervezeti bizottságának titkára, Zsurzs Éva. a Ma­gyar Televízió Kossuth-díjas rendezője. Ezt követően Né­meth Károly emelkedett szó­lásra. (Beszédét külön is­mertetjük.) A következő felszólaló Fe­kete Sándor, a MAV Buda­pest-Keleti Körzeti Üzem­főnökségének villamosmoz­dony-vezetője volt, majd Martos Istvánná, a Textil­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára, Tamók Gyula, a Borsodi Vegyi Kombinát szakszervezeti bi­zottságának titkára, Ibra­him Zakaria, a Szakszerve­zeti Világszövetség főtitkára Zámbó Arpádné, a pedagó­gus-szakszervezet Szolnok megyei bizottságának titká­ra mondta el véleményét. Ágoston József, a Szak­szervezetek Csongrád Me­gyei Tanácsa vezető titkára egyebek mellett arról be­szélt, hogy a szakszerveze­tek megyei tanácsainak a/ eddiginél nagyobb részt kell vállalniuk a területpolitikai célok kialakításában, mert az emberek a lakóhe­lyükön is többet várnak a szakszervezetektől érdekeik védelmében. Szólt munkaerő-gazdálko­dásunk egyik új jelenségé­ről, az ésszerűbb vállalati létszámgazdálkodás miatt feleslegessé vált adminiszt­ratív munkaerő elhelyezke­dési gondjairól is. Mint mon­dotta, meg kell szervezni átképzésüket, lehetőséget kell kapniuk új szakmák el­sajátítására, hiszen másutt, más munkakörökben égető szükség van szakavatott em­berekre. A kungresszus szombaton és vasárnap folytatja mun­káját Szerződés szovjet kőolaj és kőolajtermék szállításáról Pénteken Budapesten Tóth József, a Mineralim­pex Külkereskedelmi Vál­lalat vezérigazgatója és Ju­rij Harlamov, a Szojuznyef­tyekszport külkereskedelmi egyesülés vezérigazgató-he­lyettese aláírta a szovjet; kőolaj és kőolajtermékek ez évi magyarországi szállí­tására vonatkozó szerződést. Ennek megfelelően az idén mintegy 1,4 milliárd rubel értékű kőolaj, benzin, repülőgép-üzemanyag, pet­róleum, fűtőolaj, és egyéb olajtermék érkezik hazánk­ba a Szovjetunióból. Ez a nagymennyiségű, döntő többségében csőveze­téken beérkező energiahor­dozó a magyar népgazdaság energiaellátásában kiemel­kedően fontos szerepet ját­szik. A szerződés alapján megvásárolt energiahordo­zók közül legjelentősebb a kőolaj. (MTI) M agyar —algériai Tervezési együttműködés Hazaérkezett Hoós János, az Országos Tervhivatal ál­lamtitkára, aki február 9. és 13. között Ahmed Berra­munnak, az Algériai De­mokratikus és Népi Köztár­saság tervezési és terület­fejlesztési minisztériuma fő­titkárának meghívására hi­vatalos látogatást tett Algé­riában, és tárgyalásokat foly­tatott a központi tervező szervek közötti együttműkö­dés fejlesztéséről. A látoga­tás során Hoós Jánost fo­gadta Ali Ubuzar tervezési és területfejlesztési minisz­ter, valamint Szelim Szaadi nehézipari miniszter, a ma­gyar—algériai kormányközi vegyes bizottság társelnöke. Hoós János megbeszéléseket folytatott a kétoldalú kap­csolatokról a kereskedelmi, valamint a könnyűipari mi­nisztériumban is. Libanoni helyzetkép O Bejrút (MTI) Franzsije volt libanoni ál­lamfő pénteken kifejtette, hogy a „katonai megoldás elkerülhetetlen", s lesznek győztesek és vesztesek. Jo­seph al-Hasem falangista miniszter ellenben azt mondta, hogy a libanoni ál­lamfő lemondása elképzelhe­tetlen. A Libanoni Kommu­nista Párt pénteki közlemé­nyében az államfő lemondá­sára indított kampány foko­zására szólította fel híveit. A bejrúti lapok pénteken föcímes hírekben jelezték, hogy Dzsemajel elnök im­már a Nyugathoz fordul se­gítségért. Beszámoltak arról, hogy az államfő a minap sürgős üzenetet küldött II. János Pál pápához, és jelen­tették, hogy Reginald Bar­tholomew bejrúti amerikai nagykövet jelentéstételre hazautazott az Egyesült Ál­lamokba. Eközben Damaszkuszban Abdul Halim Haddam szíriai alelnök a damaszkuszi egyezményt aláíró libanoni felekkel tanácskozott; jelen volt Robert Franzsije is, a volt államfő fia, aki jól értesült bejrúti források sze­rint Damaszkusz jelöltje az elnöki posztra. Apja, Szulejman Fran­zsije, a maroniták egyik Dzsemajel-ellenes vezéralak­ja szerint, ha Dzsemajel nem mond le, akkor a fegy­vereké a szó. Dzsemajel el­nök a Le Monde-nek adott interjújában kijelentette: határozottan ellenzi a da­maszkuszi egyezményt. Ezt a megállapodást a li­banoni milíciák kötötték: Nabih Berri, a síita Amal nevében, Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt ré­széről és Elie Hobeika, a keresztény „Libanoni Erők" azóta megdöntött vezére. Ez az egyezmény — a „milíci­ák békéje" — a vallási-poli­tikai határok felszámolását tűzi ki célul, előirányozza a katonai téren való megbé­kélést is, és különleges vi­szony létesítését írja elő Szí­riával. Dzsemajel az inter­júban a libanoni szuvertiTi­tás védelmezőjeként lép fel, és olvasóinak értésre adja, hogy ő, mint a libanoni ál­lam feje, nem tűri, hogy a fegyveres elemek „a legali­tás kikerülésével törvényes megállapodást kössenek egy külső hatalommal". PARIZS LIBÉRIA VÁLASZÁRA VÁR Francia hivatalos helyről azt sugalmazzák, hogy a kor­mány továbbra is véleges tartózkodási helyet keres Baby Docnak, és várja Libé­ria válaszát arra a megkere­sére, amit csütörtökön adott át Monroviában a francia nagykövet. A francia törvé­nyek szerint nem lehet kiuta­sítani olyan idegen személyt, aki menekült stálusért folya­modott, amíg ügye vizsgálat alatt áll — ez akár évekig el­tarthat. Az is igaz viszont, hogy bármikor ki lehet utasí­tani olyan külföldit, aki miatt „felborulhat a köz­rend". TÉTÉNYI PÁL ANGLIÁBAN Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke február 10—14. kö­zött Nagy-Britanniában mű­szaki tudományos együtt" működési tárgyalásokat folytatott brit kormányzati szervekkel és több nagyvál­lalattal. Tárgyalt Geoffrey Pettie ipari és tudományos­műszaki ügyekért felelős mi­niszterrel. Látogatást tett a Coopers Animál Health, az Imperial Chemical Industry, a Shell International és a Welcome rnlernational válla­latok kutatási fejlesztési in­tézményeiben. A NUSZ FŐTITKÁRA BUDAPESTEN Jiri Kubka, a Nemzetközi Újságíró Szervezet főtitkára február 10. és 14. közölt Me­gyeri Károlynak, a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­ge főtitkárának meghívá­sára Budapesten tartózko­dott. A magyar szövetség ve­zetőivel folytatott megbeszé­lésen áttekintették a MU­OSZ és a NUSZ együtt­működésének kérdéséit, a kapcsolatok továbbfejlesz­tésének lehetőségeit I

Next

/
Thumbnails
Contents