Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

76. évfolyam, 39. szám 1986. február 15., szombat VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 2.20 forint Megkezdődött a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában péntek reggel 9 órakor megkezdte tanácskozását a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. A szervezett dolgozókat több mint 800 küldött képviseli. A tanácskozáson meghívott vendégként részt vesznek a termelőmunkában élenjáró dolgozók. szocic» lista brigádvezetők, a művészeti és tudományos élet ismert személyiségei, a szakszervezeti mozgalom veteránjai, és ott vannak az állami és társadalmi élet képviselői. A kongresszuson jelen vannak a külföldi testvérszervezetek küldöttségei is. Az elnökségben helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Nemeth Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára. Hámori Csaba, a KISZ Ktí első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A kongresszust Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára nyitotta meg. Üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, köztük a külföldi testvérszervezetek, illetve- a nemzetközi szervezetek küldöttségeit. Baranyai Tibor megnyitó beszédében rámutatott: a szakszervezeti küldöttértekezleteken elhangzottak kifejezték, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Xlll. kongresszusának helyzetelemzése, határozata általános egyetértésre talált, és reális feltételeket teremtett a szakszervezetek magasabb szinvonalú cselekvéséhez is. Erezhető volt, hogy a szakszervezeteknek változatlanul jelentős a befolyásoló erejük, tekintélyük. A szervezett dolgozók józan és bölcs értékítélete számunkra további ösztönzést ad, és - tagságunk bírálatára tettekkel, munkánk javításával, fejlesztésével kell válaszolnunk — mondotta a SZOT főtitkára. Ezután a küldöttek egyhangúlag elfogadták a kongresszus napirendjét. Ennek értelmében értékelik a XXIV. kongresszus óta végzett munkát, megszabják a további feladatokat, döntenek az alapszabály módosításáról; megvitatják a számvizsgáló bizottság jelentését, s végül megválasztják a Szakszervezetek Országos Tanácsát, s a számvizsgáló bizottságot. Egyhangúlag megválasztották a kongreszszus munkabizottságait. Ügy határoztak, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának 217, a számvizsgáló bizottságnak 29. a SZOT Elnökségének 35, titkárságának pedig 9 tagja legyen. Ezután a kongresszus rátért az első napirendi pont tárgyalására. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentését a XXIV. kongresszus óta végzett munkáról, és a magyar szakszervezetek további feladatairól, illetve szóbeli kiegészítést fűzött a SZOT írásos beszámolójához, amit a küldöttek már korábban kézhez kaptak ár Sándor előadói beszéde A SZOT elnöke emlékeztetett arra, hogy öt évvel ezelőtt a XXIV. kongresszus egy igen feszített cselekvési programot fogadott el. Ennek lényege az volt, hogy mozgósítani kell a dolgozók, a szakszervezetek minden erejét hazánkban a szocialista vívmányok és az életszínvonal védelmére, a gazdasági visszaesés megakadályozására és egyben eröt kell gyűjteni egy későbbi fejlődéshez. Dinamikusabb program kell vennie azt is, van.e anyagi lehetőség teljesítésükre vagy nincs. Megfogalmaztak olyan véleményt is, hogy a felismert gondokról már nem beszélni kell, hanem megvalósításukért cselekedni. Ez a bírálat jogos, azonban a szakszervezetek a gazdasági feladatok végrehajtásának nem operatív irányitói. hanem segítői. A szakszervezeteknek saját rendeltetésük van. Nem más szervek helyett dolgoznak. A mi feladatunk: szakszervezeti eszközökkel elősegíteni az ország gazdasági erejének növelését, a hatékony, fegyelmezett és felelősen végzett munkát és segíteni nem diktál, hanem szolgál. Nagyon fontos, hogy ez a gyakorlat (továbbra is érvényesüljön, 'sőt erősödjön. II hatalom részesei — Ismeretes — mond« itta —, hogy e célokat lényegében teljesítettük, de nem valósítottuk meg teljes mértékben. Nem sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét, szinten tartani a reálbéreket. Ez nehéz helyzetet teremtett, amely természetesen rányomta a szakszervezeti eredményekre is a bélyegét. Valamennyi konkrét célunkat nem értük el, de azt igen — és ez, figyelembe véve népgazdaságunk teljesítőképességét ég gondjait, nagyon nagy dolog —. hogy a mostani kongresszuson már dinamikusabb fejlődést segítő cselekvési program kitűzéséről beszélhetünk. A XIII. pártkongresszus döntése alapján a VII. ötéves tervben a gazdaság, az életszínvonal és társadalmi életünk fejlődésében ismét növekedést terveztünk. A szakszervezeti választásokon elhangzott felszólalásokra utalva elmondotta: a szakszervezetek tevékenységének túlnyomóan józan és mértéktartó megítélése mellett a vitákban elhangzottak például olyan vélemények is, hogy szakszervezet ne törődjön azzal, van-e lehetőség a dolgozók igényeinek kielégítésére vagy nincs, hanem fogalmazza meg a maga követelményeit, és harcoljon teljesítésükért. — Ez így számunkra elfogadhatatlan — mondotta. — A szakszervezeti mozgalomnak, amikor javaslatait, követelményeit megfogalmazza, mindig figyelembe mindazt érvényre jutni, ami gazdasági céljainkat előbbre viszi. Ennek érdekében önállóan alakítjuk ki feladatainkat, véleményünket, munkamódszerünket. A dolgozók javaslataira, bírálatára természetesen odafigyelünk. Nagyon fontos, hogy társadalmunk politikai intézményrendszerének valamennyi szereplője nyitott. türelmes és toleráns legyen a felelősen megfogalmazott vélemények irányában. A történelem megtanított bennünket arra, hogy senki nem lehet csalhatatlan. pártunk ezt ismerte fel 1956 után. A mai napig politikájának egyik vezérfonala, hogy nem uralkodik, hanem vezet, nem parancsol, hanem meggyőz, A szakszervezeti mozgalom osztályszervezet, elkötelezett és önálló részese a hatalomnak. Nincsenek önálló politikai törekvései, s mint a hatalom részese, felelős alakítója és végrehajtója a politikának. Ugyanakkor érdekvédelmi szervezet. Nem egyszerűen tömegszervezet, a szakszervezet ennél gazdagabb, összetettebb és mélvebb értékeket hordozó osztályszervezet. — Minden körülmények között keresni kell a jobbat hozó eszközöket. Még akkor is, ha ez újabb gondot is hoz magával, még akkor is, ha tudjuk, nem minden kísérlet hozza meg a várt eredményt. Ismeretes, hogy a jelenlegi gazdasági helyzethez igazodva igyekszünk gazdasági gondjainkat újításokkal is enyhíteni. Ezek körében némi lehetőséget adtunk a magánvállalkozásnak. Ennek hatására a dolgozókban felmerült az aggodalom, hogy csökkennek, halványodnak a társadalom szocialista vonásai. Lehetséges, hogy a dolgozók közül egyesek így látják a helyzetet, azonban a szakszervezeti mozgalom felelősséggel vallja, hogy társadalmunk szocialista vonásai alapvetően nem változtak meg, de valóban vannak negatív jelenségek, amelyek nem felelnek meg a dolgozók szocializmusról alkotott eddigi elképzeléseinek. Az, hogy a dolgozókban ilyen aggályok jelentkeztek, természetes és érthető, de azt is mutatják, hogy még mindig élnek bizonyos, korábbi illúziók a szocialista elvek gyors és akadálytalan érvényesüléséről. Ezektől a negatív jelenségektől nem kell megijednünk, fel kell venni közös erővel ellenük a harcot. Azt is szenvedélyesen tette szóvá a tagság, hogy értékrendünkben zavarok kelet keztek. Nem egy felszólaló úgy fogalmazott, hogy nem jó, ha szocialista viszonyok között a hatalmat a funkció jelenti, a rangot pedig a pénz. Igazuk van. Ilyen torzulása is lehet a dolgoknak. Átrendeződések A társadalmunk életében végbemenő mélyreható változások természetes módon együttjártak az erkölcsi értékek átrendeződésével. Ez az átrendeződés alapjában erősített bennünket, de kitermelte a maga „hordalékát", életünk nem kívánatos, torz jelenségeit is. A? a véleményünk, hogy ezek a jelenségek soha egy pillanatra nem kérdőjelezheti k meg a lényeget, a szocialista rendszer tartalmát, jellegét. Ezeket a morális, etikai torzulásokat közös erővel kell leküzdenünk, mert jelenlétük politikánk, szavaink és tetteink egységének hitelét veszélyeztetik. Az egyik legsúlyosabb, legtöbb negatív következménnyel járó gond a munkának és a hozzáértésnek, a tudásnak a tekintélyvesztettsége, becsületük alacsony színvonala. így minden erőfeszítés ellenére túlságosan kevés a különbség anyagiakban a tisztességes munkát végzők és a gondatlanok, a felelőtlenek között, a jól végzett minőségi és a rossz munka között. — A fejlődés jelenlegi szakaszában sok az ellentmondás céljaink és a napi gyakorlat között. Rossz beidegződések, mozdíthatatlannak tűnő kövületek egyszerre vannak jelen történelmi léptékű eredményekkel, gondokkal. Bizonyos értékek teljes kibontakozásához még nincsenek meg a feltételek. Előre sietni pedig nem lehet. Adminisztratív módszerekkel erőltetni a fejlődést nem is szabad, de az értékek természetesen akkor is értékek maradnak, ha még nem tudnak tökéletesen érvényesülni. Időnként teret hódítanak az ügyeskedők, a „szemfülesek", a helyezkedök. Ezeknek az embereknek a viselkedése olyan amilyen. Erkölcse csak annak van, akinek viselkedési szabályai, értékei és ezekhez ragaszkodó indulatai vannak. Mindennapi életünk jelzéseit erre vonatkozóan komolyan kell venni, még ha nehéz is szembenézni a belőlük fakadó tennivalókkal. Nem mi hangsúlyozzuk el sőnek, de vállaljuk az ismétlést: közösségi társadalom nem épülhet föl tagjainak becsülete, tisztessége, biztonságtudata nélkül. Demokrácia, gazdasági megújulás, az értékek megbecsülése nem lehetséges anélkül, hogy a haza lakói ne érezzék saját felelősségüket mindazért, ami ebben az országban történik. Valamennyi dolgozp ember csak a közösségben válhat maga is boldogabbá és értelmesebb jövőt okkal remélő emberré. És, hogy így van, s hogy így legyen, azt most, amikor a jelen helyzet ismét többletmunkát igényel, újra hangsúlyozni kell, azért, hogy egy percig se hihessek az ügyeskedők, a közös érdektől elszakadni igyekvők, hogy feladtuk eszméinket. — Tudjuk — mondotta —, hogy e kérdések mögött az élet minden területén az érdekeltség, mint a cselekvés mozgató ereje húzódik meg. Ha az országos és vállalati szabályok jók, akkor a dolgozók túlnyomó többségének gondolkodásában, cselekedeteiben összhangot tudnak teremteni, és az alapvető érdekeknek létre kell jöjjön a harmóniája. El kell ismerni: az érdekek figyelembevétele nélkül nem lehet a szocialista társadalmat építeni. De hadd tegyek ehhez hozzá még valamit. A munkásmozgalom mártírjai eszméikért vállalták az üldözést, a börtönt, sőt még súlyosabbat is. Küzdöttek és harcoltak. Ma nem kell ilyen veszélyekkel szembenézni. De küzdeni céljainkért, a szüntelen jobbért — igen. Ez ma is nagyon kemény és bonyolult küzdelem. Nem megy hit, meggyőződés, hivatástudat nélkül. Ez mostanában mintha egy kicsit elhomályosodott volna. Itt vannak közöttünk és körülöttünk a közösség dolgaiért cselekvök, a társadalmi aktívák százezrei, a szocialista brigádok tagjai, akik vállalják e küzdelmet, sokat tettek és tesznek. Becsüljük őket jobban, ismerjük el áldozatos munkájukat, terjesszük példájukat. A mi szocialista rendünk mindenekelőtt munkából, de lelkesedésből, hitből is épül. Ha az anyagi érdeket csak önmagában nézzük, és mindenek fölé helyezzük, akkor ezt a másik nagy értéket elveszítjük. Rend, fegyelem — A szakszervezetek támogatják a gazdasági és társadalmi felemelkedést, a rendet, a fegyelmet, a hatékony munkát, a demokrácia érezhetőbb érvényesülését. Támogatják mindazt, ami hasznos a társadalomnak, ami szocialista fejlődésünket és az érte való cselekvést erősíti. De nem támogatják azt, ami ugyan divatos, de valójában csak nehezebbé teszi az előrehaladást. Amit a kormány célul tűz ki, amit meg akar valósítani, az legtöbbször világos és érthető. De ha helyenként az állami és gazdasági szervek gyakorlata torz, ilyenkor hiába ismételgetjük szavakban, hogy mit akarunk, csak imamalommá válik, ha a gyakorlat nem változik. Ezért javítani kell az állami és a gazdasági szervek munkáját is. Biztatjuk a dolgozókat: tegyenek javaslatokat, újítsanak, sőt bíráljanak, de sok helyütt ez vauozatlanul nem ajánlatos, mert megtorolják a bírálatot, az újításokról, javaslatokról pedig megfeledkeznek. Évek óta elismerjük a különböző érdekek létezését, igényeljük a felszínre kerülésüket, de amikor felszínre kerülnek, akkor nemegyszer megbélyegzik ezek szószólóit. Figyelembe véve a dolgozók részéről elhangzott vé(Folytatás a 2 oldalon.)