Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-13 / 10. szám

5 Hétfő, 1986. január 13. Halló: 11-A90, 11-612? Készenlétben a lakókért Rendkívül bosszantó, ha éjszaka, vagy ünnepnap valami meghibásodik a lakásban. Rendkívül fura emberek vagyunk: ilyenkor másokban keressük a hibát, korholjuk a házkezelőséget. Rendkívül nyugodtak a Jósika utcai ügyeleten: mennek a hívó szóra, javítanak, biztosítják a lakás használatát. De hozzáteszik: a hiba nem „csak úgy" keletkezik, annak oka van. éspedig gyakran emberi mulasztás. Az ügyelet folyamatos. Hetenkénti váltásban 5-en állnak készenlétben, éjszakánként pedig egy dolgozó, a többiek a lakásokon várják a diszpécser utasításait. Természetesen a legfontosabb szakmák képviselői hívhatók. Így a víz- és villanyszerelő, valamint egy lakatos, de megjavítják a központi fűtéssel kapcsolatos hibákat is. Csendes, nyugodt volt a szombatról vasárnapra virradó éjszaka. A Jósika utca 21-ben a leggyakoribb gondokról beszélgetünk. — Az ünnepek alatt a Dugonics tér 1-be hívták munkatársaimat, ahol eltömődött a csatorna. Az emberi felelőtlenség ékes példája Volt ez, ugyanis, a szennyvíz már a gyógyszertár armatúráiból csorgott. A szerelők egy vödör diót és csontokat szedtek ki a lefolyóból. Egyértelműen valamelyik lakásban öntötték ezeket a WCbe — mondja Király József. — Módjukban áll bírságolni? — Igen, kezdeményezhetjük a javítás költségének megtérítését, de a gyakorlat más: nehéz megtalálni a felelőst. Csörög a telefon. Szorgalmain jegyzetel a központos, megköszöni a hívást, küldi a szerelőt. Tarjánban a 330-as épületben nem ég a lépcsőház világítása. Vasárnap megjavították. Az üzemeltetési kirendeltségnél a havazás ad munkát. Ügy szervezték az ügyeletet, hogy a dolgozók lakásukban töltik a készenlétet, és ha a hótakaró vastagsága eléri az öt centimétert, hívás nélkül mennek dolgozni. Hat kistraktor segíti munkájukat. A hókotrókkal 400—420 kilométer járdát takarítanak le. Ennek is sora van, mint minden másnak. Előbb a Lenin körűt és a Tisza határolta területen, majd a két körút közötti részen dolgoznak. Különösen figyelnek a forgalmas utcákra, a tömegközlekedési megállók környékére. A művezető, Korom János elégedett. Az éjszaka valamennyi gépük elindult, négy traktor a városban dolgozik, kettő pedig a központban áll készenlétben. A. S. Az áldozat megbocsátott Ha az a bizonyos kés egykét milliméterrel beljebb hatol. mint ameddig eljutott — a szivburokig —, ha a szomszédnak nem éppen aznap támad ajándékozási kedve, és nem kínál föl egy üveg bort, ha az asszony rendesen asztalhoz ül vacsorázni — nos, ha az imént felsoroltak nem úgy, vagy épp fordítva történtek volna meg, akkor ezzel a históriával „szegényebb" lenne Szeged fekete krónikája. Nem hinném, hogy bárki is sajnálkozott volna e hiányosság miatt. Mert kétségtelen, van valami izgató az efféle bűnügyi históriákban — amelyek egyébként e hasábokon szándékosan nem túl cifrásak — azért mégiscsak kellemesebb, vagy legalábbis biztonságot adó érzés a nyugalom. Amely például táplálkozna a közrendből s abból a hitből, hogy itt valamenynyien emberhez méltó életet élünk, legalább mi nem vagyunk önmagunk ellenségei. Még akkor is, ha tudjuk, az emberi természettel járó indulatok gyakran kiszámíthatatlanok s olyat is tétetnek velünk, amire magyarázatot nem tudunk. Az alkohol sokat próbált, de mindvégig erős kapocsnak bizonyult Sipöczné és Görög András életében (Szeged, Zákány utca 13 ). Az özvegyen maradi 54 esztendős asszony már több mint egy évtizede élt közös háztartásban élettársával. Mindketten, bizonyítottan italozó életet éltek, minek következtében nem voltak ritkák a veszekedések. A ház, ahogy a tárgyaláson a tanú elmondta, e szóváltásokkor leginkább az asszony kiabálásától volt zajos. Lehet, ö nem bírta erővel, mint élettársa, aki hangoskodás helyett egy-egy pofonnal nyomatékosította igazát. Egyébként marakodásaik kellemetlenségeitől megóvták szomszédaikat, akikkel így aztán rendes, „normális" kapcsolatuk volt. Ezt bizonyította az október 4-i tragikus nap egy részlete is. A pár aznap — egy pénteken — reggeltől masszív italozásba fogott. Késő délutánig bírták evés nélkül. Mint véthető, a gyöngébb nem az italt is kevésbé bírja, az asszony erősen ittas állapotba került akkorra. Igyekezett háziasszonyi kötelességének eleget tenni — ételt is adni az asztalra. Szalonnát és húst sütött vacsorára. De essék bővebben szó az emlegetett fontos részletről: a barátságos szomszéd egy üveg borral kedveskedett nekik. A férfi, némi józan ítélőképességének még birtokában, óva intette élettársát a palack fölnyitásától. (Aznap épppen nem panaszkodhattak „kiszáradt torokra".) Ara az illuminált nő nem hallgatott nálánál 12 évvel fiatalabb párjára, s vidáman kortyolgatta az ajándék bort is. Az időközben elkészült ennivalót' helyébe is vitte. A férfi hiányos öltözékben ült a tévé előtt. Dühös lett szófogadatlan asszonyára s egy szokásos pofonnal büntette. Több se kellett a megbántott nőnek! Hisz kezében ott tartotta a darab kenyér és a hús mellett a konyhakést. Mintegy 30 centiméteres pengéjűt. Az ütésig azzal falatozott. Hirtelen indulattal kétszer egymás után a férfi mellkasába szúrt. Először a mellüregbe, úgy 8 centiméter mélyen, hogy a kés hegye a szívburkot érte, másodszor pedig a hasüregbe, a szegycsont alatt, ahol a májat sértette meg. Mindezek után rögtön átment a szomszédba segítséget kérni a mihamarabbi kórházba szállítás érdekében. Szerencsére a mentők percek alatt a helyszínen teremtek s a gyors beavatkozasnak köszönhető: a férfi életben maradt. Azért szerencséje is volt, mert ugyan létfontosságú szerveire „támadtak", néhány milliméteren múlott élete. Sipócz Jenőné a tárgyaláson beismerte tettét, bár magyarázatot adni rá nem tudott. Élettársa időközben felépült, jelen is lehetett a minapi tárgyaláson: hivatalosan közölte, hogy megbocsátott és ö is kifejezte házassági szándékát ahogy az aszszony. (Természetesen a vallomást megtagadta.) A boldog vég mégsem teljes: hisz Sipőcznét emberölés bűntettének kísérletében bűnösnek találták. S a Csongrád Megyei Bíróságon Exterde Tibor tanácsa 3 évi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, s 3 évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet nem jogerős. Mag Edit Drogok nélküli látomások Sándor ]ános a Hair időszerűségéről — Hair, 1968. Broadway. — Amikor keletkezett, „csalt" a vietnami háborúról szólt. Polgárpukkasztásnak szánták a diáklázadások idején. — Hair, 1986. Szeged. — A címbe foglalt jelkép, a hosszú haj, ma már nem jelent forradalmat — bármilyen rendű és rangú ember viselheti. Ha pedig arról beszélünk, nem akarnak Vietnamba menni, közönyös vállrándítás a válasz. Pedig, ha számba vesszük a jelen eseményeit — repülőtéri merényletek, háborúk, melyeket felsorolni is sok, pedig úgy tartjuk, békeéveket élünk — kiderül, hogy korunk legégetőbbje, amit úgy hívunk: a háború és béke kérdése. — Hogyan lehetséges ezeket a gondolatokat színdarabba foglalni? — A szövegkönyv tulajdonképpen szabadon formálható keret, melyet a különböző előadásokon más és másféleképp töltenek meg. Ezért is lényeges, hogy a szegedi színpadra állítás nem azonos az amerikaival, a rockszínházival vagy a filmmel. A prózai részek eredetileg kábítószermámoros látomások. Témái a hatvanas évek Amerikájában születtek, a magyar nézőt kevésbé érdekelhetik. Helyettük olyan „látomásokat" ábrázolunk, amelyek a mi életünkben drogok nélkül is jelen vannak. Szigorúan aktuális, mindennapi problémák. — A háború és béke kérdését említette. Mennyire érdekelheti ez a színházi nézőt? — Epp annyira, mint bárki mást a világon, aki tiszteletben tartja az életet, és hisz abban, hogy igazságának kifejezéséhez nem fegyverekre, hanem az érvek erejére van szükség. Nehéz manapság ilyesmiről beszélni, hiszen a világbéke, az élethez való jog említése nagyképűségnek vagy közhelypufogtatásnak tűnik. Devalválódtak a szavak. Pedig hétköznapi problémáink is abból fakadnak, hogy a világ jövője sötétnek látszik. Az emberek el akarják felejteni szorongásaikat, s narkotikumokhoz, italhoz nyúlnak. Az általunk megformált darabnak lényeges gondolata: ezek a búfelejtők nem hoznak megoldást. Nem egyvalakinek, hanem az egész emberiségnek gondját kell megoldani. Természetesen nem találtunk holtbiztos világbéke-teremtő receptet. De igyekszünk elmondani, emberibb életet képzelünk. S ez nem kötődik generációkhoz, vallásokhoz, társadalmi rendszerekhez. — Az eredeti bemutató nagy botrányokat kavart. Most, január 18-án, jólfésültet látunk? — Az eredeti cél: mindenáron felpiszkálni a bigott erkölcsöt. Meglehet, úgy érték el, hogy egy-egy számot meztelenül énekeltek, szeretkezést imitáltak a színpadon. Ezek azonban csak külsőségek. ÉpD miattuk nem lehetett játszani évekig nálunk. Mostanában egv magyar vígjátékban keményebb szavak hangzanak el, nem lep meg senkit, ha pár pucér hölgy átlibben a színen. A darab nem ettől érdekes és figyelemkeltő. — A szegedi csapat? — Színészek, énekesek, táncosok a legteljesebb egyenrangúságban dolgoznak. A színészek táncolnak, a balettosok énekelnek 1— élvezik mindannyian. Kitűnő partnerem Tóth Sándor, a Pécsi Balett igazgatója, koreográfus. A zenei alapokat a tévé körzeti stúdiójában vettük fel, Nagy Imre vezeti a Szegedi Nemzeti Színház zenekarát. Az ének azonban élesben megy. Sándor Jánossal, a rendezővel beszélgetett Varjú Erika „A szellem és a szerelem..." Művészek találkozója a Royalban A Royal irodalmi kávéház mai. hétfő esti programjában szegedi szobrász házaspárral, Tóth Valériával és Kligl Sándorral találkozhatnak az érdeklődök. Az alkotók müveiből kamaratárlatot is rendeznek. A műsorban közreműködik Gregor József operaénekes, Pál Tamás karmester és Szirmai Péter színművész. „A szellem és a szerelem ..." cimű kávéházi est 6 órakor kezdődik. Kedvcsinálóul következzék a résztvevők néhány mondatos vallomása. Tóth Valéria: ..Szobraim vágyaimat fejezik ki. SzeretÁz MHSZ és a szabad í ír A Magyar Honvédelmi Szövetség Csongrád Megyei Szervezeténél sokan megtalálhatják szabadidejük eltöltésének legkedvezőbb módját. Schmidt Andrea képriportja csak válogatás a lehetőségek közül: megörökített gépjárművezetöok'atásl, ismerkedést a repülőgépekkel, híradózást. De láthatott uilna rcpülógép-modellezést, sárkányrepülést, lövészetet és könnyűbúvárkodást, leendő tehergépkocsi- és autóbuszvezetők oktatását is nék kapcsolatot teremteni ember és ember, ember és természet között. Azon igyekszem, hogy ez a párbeszéd, ez a találkozás létrejöjjön a szobrok közvetítésével köztem és a nézők között. Számtalan jelből tudom és érzem, hogy az emberek igénylik ezt a kontaktust. Almaikban, vágyaikban ott él a találkozás szándéka, de bonyolult, néha zavaros világunkban oly sok akadálya van a randevú létrejöttének! Munkáimmal ezeket a gátakat szeretném átszakítani, hogy szemtől szembe, karnyújtásnyi közelben találkozzunk egymással ..." Kligl Sándor: „Gyakran fékezem magam, hogy ne az álmaimnak vagy vágyaimnak dolgozzak. Nem szeretném nagyon szubjektív érzéseimet, sajátos gondolataimat másokra erőltetni. Jól tudom, vannak igények — társadalmiak, szakmaiak — közönség által megfogalmazottak —, amelyeknek nekem kell megfelelni, s melyeket legjobb tudásom szerint igyekszem megoldani. Nem hiszek a ma oly divatos polgárpukkasztó blöfföknek, a fáradt avantgárdoknak, az üres gegeknek, és biztos vagyok abban, hogy egy portrészobornak nem válik hátrányára, ha helyén van a szeme. Az életet úgy kell élni. hogy eszközként használjuk az eszközöket és művészetként tiszteljük a művészeteket." Gregor József: „Én csak olyanokkal tudok munkakapcsolatot létesíteni, akikkel civilként is tudok beszélgetni, barátkozni. Ha magánemberként semmit sem tudunk egymásnak mondani, mit mondhatnánk a zenében? Olyan ez, mint a szerelem. Az ember nem kezd ki ellenszenves növel. A létrehozott mű közös gyerek. Ellenségektől csak torzszülöttek jöhetnek világra." Szirmai Péter: „A közönséget ma túlságosan sok gond terheli, ezek között alig jut hely a színháznak. A vezetés azon drukkol, hogy minél kevesebb problémát felvető színháza legyen. Sok színész a színpadon csak megúszni szeretné az életet. Persze van néhány megszállolt, akik úgy gondol iák, hogy a színészet az egyik legmagasabb rendű művészet, hisz a színész önmagát, testét és szellemét formálja esténként újra és újra "