Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-13 / 10. szám

86 Hétfő, 1986. január 13. Á Sensei Portrévázlat Furkó Kálmán 4 danos karatemesterről Röplabda NB I. Elmaradt a meglepetés Taróczy és Günihardt harmadszor világbajnok Az utóbbi időben szinte nincs olyan év, hogy a Ta­róczy Balázs, Heinz Giint­nardt (magyar, svájci) te­luisakettös ne érne el kiugró sikereket a nagy nemzetközi viadalokon. 1982-iben meg­nyerték a WCT fedettpályás páros világbajnokságát, egy évvel később ismételtek, az­tán 1985-ben a legjobbnak bizonyultak Wimbledonban. Jdén ismét ragyogóan kezd­ték az. évet, hiszen I<ondon­ban, a Roya.1 Albert Hali­ban megrendezett WCT pá­ros-vtb döntőjében 3 és fél órás, hatalmas csatában 6:4, 1:6, 7:6, 6:7, 6:4 arányban le­győzték a jóval fiatalabb Paul Annacone, Christo van Rensburg (amerikai, dél-af­rikai) párost. A hírügynökségek a ver­seny anyagi részleteit is köz­lik, eszerint a 200 000 dollár­ral díjazott versenyen a győztes kettős 72 000 dollárt vehetett át. A másodikak en­( nek a felét kapták. A 32 éves Taróczy és a 27 esztendős Günthardt kettős ötéves eredménylistája a fe­detlpályás páros világbaj­nokságon : 1982: első hely, 1983: első hely. 1984: ötödik hely, 1985: második hely, 1986: első hely. Pontlevonás Mártélytól A szentesi labdarúgó szö­vetség jelentését figyelembe véve a CSLSZ két bajnoki pontot levont a megyei I. osztályban eddig vezető Már­tély felnőtt csapatától. Erre a szankcióra azért került sor, mert a mártélyiak elő­készítő csapata két esetben nem állt ki bajnoki mérkő­zésre. Sőt súlyosbította a helyzetüket, hogy a serdülő­együttesük is „elfelejtett" el­utazni egy találkozóra. Ezzel a községiek a bajnoki táblá­Először egy hadsereg-úszó­bajnokságon hozott össze ve­le jósorsom. Markáns egyéni­ségével, tekintélyt parancsoló termetével, cammogó járásá­val, no meg tar fejével (ami­ről a véleménye: „Nem va­gyok kopasz, csak ,rövid' a hajam!") hívta föl magára fi­gyelmemet. Bemutatkozáskor aztán gyorsan megvilágoso­dott, a néphadsereg őrnagya, a testnevelő tiszt nem más, mint Furkó Kálmán, aki a karate kyokusinkai („az igaz út követői") szakág egyik itt­honi és nemzetközi szakte­kintélye. Tanítványai, tiszte­lői, sporttársai úgy tekinte­nek föl rá, mint egy istenre, a csendes, szerény, ugyanak­kor roppant erővel megál­dott, mindig jó fizikai és szel­lemi kondícióban levő 4 dá­nos karatemestér nekik a Sensei! (Sensei japánul taní­tót jelent, s a felkelő Nap or­szágában ilyesmit csak az ta­níthat, aki mestere annak, amit csinál.) A sportággal közel 20 éve foglalkozó kara­téka végtelen türelemmel és kitartással járta azt az utat, ami elvezette odáig, hogy ki­érdemelje ezt a megkülön­böztető, kitüntetéssel felérő kay tökéletes technikáját, és titulust. annyi elsajátítandó gyakor­latot hagyott ajándékul, hogy egy évig tanulhatták a leckét. A férfi röplabda NB I. 1— 4. helyéért küzdő SzeoNDé­lép SC csapata a „keresztjá­ték" második mérkőzésén is túljutott. Ellenfele a hazai mezőnyben másfél éve ve­retlen Tungsram SC gárdája volt. Az első két játszma meglepetést sejtetett, a baj­nok nem találta ellenszerét a szegediek játékának. A ha­zaiak szinte azt csináltak, amit akartak, többször is vastapsra ragadtatták lelkes szurkolóikat. Vérbeli rang­adó hangulat uralkodott a pályán és a nézőtéren egy­aránt, remekebbnél reme­kebb dolgokat produkáltak Husztáék. A folytatás is ha­sonló volt, nagyszerű ütések és sáncolások váltották egy­mást, a labda hosszú másod­percekig „röpdösött" a lég­térben, s a szegediek még azt is megengedhették ma­guknak. hogy két-három nyi­tást elrontsanak. Élmény­Kosárlabda NB I. számba mentek Nagy L. nyi­tásfogadásai és repülőszer­vái, iNusser feladásai Melk­vi és Huszta leütései. A fordulópont a harmadik játszmában következett be, a kék-fehér-feketék mintha siettették volna a játékot, ez­által, pontosabban hibáikkal időt adtak a Tungsramnak, hogy rendezze sorait. A ru­tinos fővárosiak a további­akban mindinkább belelen­dültek, sikerült „felkelniük" a,pad lóról, és a maguk javá­ra fordítani a 135 percig tar­tó élvezetes, színvonalas jó mérkőzést. Tungsram SC—Szeol Dél ép SE 3:2 (-11. -16, 7. 12, 8). Szeged, lila iskola, 400 néző. Vezette: Brábner, Békési (jól). Szeol-Délép SE: Arany, Nusser, Melkvi, Huszta, Bar­ta, Nagy L. Csere: Katona, Halász, Petre. Edző: Nyári Sándor. lobbak voltak az ellenfelek Első találkozásunkat több is követte, legutóbb Mátra­házán, egy siversenyen fu­tottunk össze. Izgalmainkat levezetni, fáradalmainkat ki­pihenni a Sportpresszó egyik csöndes zugába húzódtunk. Vörösbort kortyolgattunk, miközben elmesélte, hogyan is vált napjai elválaszthatat­lan kísérőjévé, éltetőjévé a kyokusinkai. Szolnokra 1973-ban költö­zött Furkó Kálmán, akkor volt első kyuöv-vizsgája — valamennyi fokozatát meg­szerezte —, majt a dános mi­nősítésért indult harcba. Köz­ben megismerkedett az 5 dá­nos angol Howard Collins mesterrel, 1979-ben pedig ötödmagával meghívást ka­győzelemre éhes gladiátorral mérkőzött úgy, hogy nem te­hette egyiket sem harcképte­lenné, „nem az a legény, aki adja, hanem, aki állja" ala­pon. Kiállta a próbát, a lefu­tott sok-sok 10 ezer kilomé­ter, a megszámlálhatatlan tonnányi súly emelgetése, a rengeteg gyakorlás, az állha­tatosság és önfegyelem fé­nyes sikert eredményezett. A 12 éves kora óta rend­„Japánha 1984-ben is el­akkor volt a III. kyokusinkai világbajnokság, pott Tokióba, a II. kyokusin­kai-világbajnokságra. A nagy jutottam szeresen sportoló fiatalember élményt a szakág megtercm­1967-ben kezdte meg tanul- tőjével, a 10 dános (ez a leg­mányait a Testnevelési FŐis- magasabb fokozat), legendás <""in fiatal tanítványaim knlán nti T kiizrtösnortok Masutaí™ Oyamával. a Kan- nem vallottak szégyent — OU' a kuzdosP°rtok chóval (Főnökkel) való ta- elevenítette fel utazásiit ­tanszékén ismerkedett meg a lálkozás jelentette. elevenítette lel utazásait. ­Oyama mester megkülönböz­„Nagy hatással volt rám a tetett szeretettel fogadott szamuráj harci művészetek bennünket, s engem három legnagyobb élö alakja — idézte emlékeit a Sensei. — Az akkor 56 éves, kortalan­nak tetsző Mestertől megtud­tam, egész életét a karaté­nak szentelte. Hallottam, magam is láttam, a bemuta­elsajátitani. Az első igazi ka- tókon — rendkívüli képessé­ratemesterrel 1972-ben is- geivel — milyen óriási ha­merkedett meg az „önképző- fással volt nézőire. Járja a kör" lelkes kis csapata, a világot, tudását közkinccsé cselgáncsozás fortélyaival. A külföldről hazatért Polyák József 2 dános judomesterrel 1968-ban találkozott. A főis­kolásoknak bemutatókat tar­tó Polyák technikája számos karateelemet tartalmazott, amit ő és társai igyekeztek zat 5. helyére kerültek, Svédországban élő, hazaláto- teszi, hogy erősödjön, terjed­amely most már a követke­zőképpen fest. 1. Csongrád 2. IlorozKma 3. Szeol-Délép Junior 4. Bordiny 5. Mártély Asztalitenisz » 6 2 37-14 24 9 6 2 31-10 24 gató 3 dános mester, Mészá- jen a karate." ros Attila csodálhatta meg ismeretanyagukat. Tudás­A Kancho kétszer, 1983­............. . ban és 1985-ben is járt Buda­n 9 5 3 49-16 23 szomjukat csillapítandó, be- , . . , . , 17 10 3 4 38-25 23 K ' pesten, hogy megtekintse az .7 10 4 3 46-22 22 mutatta nekik a kyokusin- r és „. IBUSZ Oyama Kupa­versenyeket. A knock-down küzdelmek után (az ellenfe­let kéz- és lábtechnikával — a fej támadása tilos! — kell harcképtelenné tenni, jég­táblákat, cserepet és deszkát Érvényesült a papírforma engem hónapra meghívott a Honbu­ba (Központba) edzeni. A Kancho vendége voltam 72 napig, bőven volt időm ösz­szehasonlitani tudásomat az ottani karatékákéval. Nap mint nap keményen gyako­roltam, de ezt el is várták. Jártam több városban, így Chibában, Yokohamában, Fu­kushimában, Aomoriban, Nikköben és természetesen Tokiót is bebarangoltam. 1984. november 4-én — míg élek nem felejtem el — óriá­si megtiszteltetés ért, a Ja­pán Kyokusinkai Bajnoksá­gon Kancho Oyama 10 ezer néző előtt avatott 4 dános mesterré, jelezvén, munkám­mal, kitartásommal, a kyo­kusinkayhoz való ragaszko­Háromheti szünet után folytatódott a bajnokság a kosárlabda NB I-ben. A Sze­ol-Délép SE női csapata itt­hon, a férfiak Budapesten játszottak. A lányoknak nem kisebb együttes, mint a veretlen, bajnokaspiráns Tungsram SC jutott ellenfélnek. A szege­diek ezt egyáltalán nem tisz­telték, bátran vállalkoztak, de a támadások befejezésé­be sok pontatlanság csúszott. Pontszerzésben a fővárosi­ak sem jeleskedtek az első 10 percben, a későbbiekben viszont Boksay, a válogatott erőssége bizonyította klasz­szisát, eredményessége ré­vén pár pontos előnyhöz ju­tottak a vendégek. Ezután ismét Palotásék szériája kö­vetkezett, újból szoros lett az eredmény. Fordulás után rákapcsoltak az „izzósok", próbálták fokozni a tempót, mégsem tudtak elhúzni. A hajrában aztán érvényesült a nagyobb rutin, no meg döntőnek bizonyult az is, hogy a lepattanó labdákat rendre a vendégek szerezték meg, így aztán — ha a várt­nál nehezebben is nyertek, ami egyben a szegediek di­csérete — két ponttal térhet­tek haza. A férfiak a „gödörben" le­vő, utoljára Szegeden nyerő MAFC-hoz látogattak. Az első félidő közepéig fej fej mellett haladtak a csapatok, a 10. perctől aztán felülkere­kedett a pesti gárda. Ebbe „besegített" a vendégcsapat is, feltűnően sok labdát „el­adott", lépéshibákat (!) vé­tettek játékosai, s így nem okozott gondot a műegyete­mistáknak, hogy a látványo­san és eredményesen kosara­zó két amerikai, Pollard és Norris vezérletével jelentős előnyre tegyenek szert. Szü­net után változatlanul a ha­zaiak irányítottak, minden idegszálukkal a győzelemre törekedtek, ez volt ugyanis utolsó lehetőségük, hogy re­ményük maradjon a 6. hely megszerzésére. A szegediek­től Kaszás a 26., Walke a 36., Kaplarevics a 37. percben ki­pontozódott, Molnár a 28. percben megsérült, ezek után a jó hajrá, a letámadás csak ahhoz volt elegendő, hogy csökkentsék hátrányukat. Tunsgram SC—Szeol-Délép SE 06-57 (31-29). Női mérkőzés, tlj­szegedl Sportcsarnok, 390 néző. Vezette: Faidt, Major L. Szeol-Délép SE: Zsemberl (14), TARCZY (II), Balázsik A. (2), PALOTAS (12). Kamenik (6). cs.: KALOCSA (12), Lengyel (—), Oláh (—). Edző: Pungor Miklós. Az eredmény alakulása: 3. p.: 4-6, 7. p.: 12-12, II. p.: 19-12, 15. p.: 25-22. 23. p.: 37-32. 27. p.| 41­38. 33. p.: 49-46, 37. p.: 56-54. MAKC—Szeol-Délép SE 112-93 (56-44). Féríimcrközés. Budapest, 200 néző. Vezette: Cencsev, Hit­ler. Szeol-Délép SE: WALKE (34), Kaszás (6). Guótn (10), Mező (II), KAPLAREVICS (10). Cs.: Jahny (6), Tóth (11). Molnár (4). Kónya (3). Edző: Sárossy Elemér. Az eredmény alakulása: 6. : 11-14. 12. p.: 33-23, 18. p.: 52-38. 28. p.: 79-60, 31. p.: 87-62 (I), 36. p.: 91-81. A férfi asztalitenisz NB I hétvégi fordulójában a BVSC látogatott a Szőregi útra. A mérkőzés kezdete előtt a volt Délép-játékos, Kalmár Már­ton napokban elhunyt édes­apja, Kalmár György emlé­kének egyperces vigyázzállás- Szeged, sal adóztak a két csapat és a szurkolók. 4, Frank 4, Somosi 1, Vitsek 1. ill. Berta 4, Szosznyák 2, Aranyosi 2, Pótári 2. BVSC II.—Mora Tsz SE 18:7. NB Il-es férfimérkőzés. kell törni) elégedetten nyűg- dásommal és eredményeim­tázta a látottakat. Első láto­gatásakor, ami ugyancsak emlékezetes maradt Furkó Kálmánnak, övvizsgát tartott Szolnokon. A Kancho előtt kellett vizs­Az erőviszonyoknak meg- gáznia, megvívni a harmadik felelően alakult a mérkőzés, dánért! Ez nem kisebb fél­A szegediektől Kalmár M. 3, adat volt, mint 50 (!) ellen­Jói kezdtek a szegediek, 3:2-re, 5:3-ra és 7 5-re ók „ _. , . vezettek. A fordulat ezután P"P°V1CS 3, Sípos 1 merko- féllel szemben állva marad­Birkózás következett, Szosznyák az zést nyert, első két mérkőzését Nozics­ka és Frank ellen elvesztet­te, s a fiaskók döntőnek bi­zonyultak a végelszámolás­nál. Az iskolai vizsgasorozat igencsak éreztette hatását szegeden, a Vasutas Sport­év": CS csarnokban került sor az űt­nyák játékán, neves ellenie- törö A rt területi sza. lekét csupán „megszorítani ' badfofiasú birkózóversenyére. Az SZVSE fiataljainak he­ni, ötvenszer másfél percig — szünet nélkül! — védeni ma­gát, ami azt jelentette: nem az ellenfelek, önmaga felett kell diadalmaskodnia, ötven rnel váltam érdemessé erre a fokozatra." Oyama persze mást is mon­dott a 37 éves, nős, kétgyer­mekes Senseiről. Története­sen azt, hogy a magyar válo­gatottat irányító, versenyzők sorát nevelő nyíltszívű hon­védtiszt, nagy tehetsége mel­lett bámulatos akaraterővel rendelkezik, szívós, kemény, megingathatatlan alkat, „iga­zi szamuráj"! Gyürki Ernő tudták, bravúrra csak Berta volt képes. Ahhoz, hogy ne érvényesüljön a papírforma, valamennyi szegedinek ki­emelkedőt kellett volna nyújtani. BVSC—Szeol-Délép SE 15:10. Szeged, Szőregi út. lyezései : 29 kg: ... 3. Kalcsevics L. 32 kg: ... 2. Németh, 3. Kal­csevics Cs. 38 kg: ... 2. Len­gyel. 45 kg: 1. Tóth. 49 kg: ...2. Pataki. 53 kg: I. Kal­csevics 1 3. Masa. 58 kg: r Igy kellett volna tippelni! Győzött: Takács 5, Nozicska 1. Sztojkó, 2. Halász. 1. Bari—Sampdoria 0-0 X 10. Catania—Cremnnese l-l X 2. Florentina—Torino 0-0 X lt. Cesena—Triestina l-l X 3. Internazionale—Atalanta 1-3 2 12. Palermo— 4. I.ecce—Milan 0-2 2 Sambenedcttese 0-0 X 5. Napoli—Pisa 0-1 2 13. Perugia—Bologna 2-0 1 6. Udinese—Koma 0-2 2 Pótmérközések : 7. Verona—Avellino 2-0 1 14. Pesrara—Lanerossi 0-0 X 8. Cagliari—Empoli 2-0 1 15. Lazio—Catanzaro 1-0 1 9. Campobasso— Breseia 0-0 X 16. Juventus—Como 0-0 X Meze/ „Amit akartunk, elértük" Szombaton, késő este, a luzerni Allmend-csarnokban a svájci közönség hatalmas hangorkánnal biztatta a ma­gyar labdarúgó-válogatottat. A teremtorna döntőjéből már csak öt perc volt hátra, a nyugatnémet Hamburg 3-2-re vezetett, de a kapuja elé szorult. S miután Magathék ru­tinosan megtartották előnyüket, és elvitték a 20 ezer svájci frankos első díjat, nemigen tapsoltak nekik a lu­zerniek. Annál inkább a második magyaroknak! Ez jelez­te: a háromnapos teremtorna végére a svájciak szívükbe fogadták Mezey György szövetségi kapitány együttesét. Ki­jutott az elismerésből Détári Lajosnak is, miután változ­tattak egy korábbi döntésen, s nem a Siont erősítő ma­rokkói Bouderbala, hanem a magyar sportoló lett a torna legjobb játékosa (2000 frank volt a jutalma) pompás pén­teki és szombati teljesítménye alapján. Az nem volt vitás, hogy a gólkirályi címmel járó 1500 frank Péteré, hiszen már a Hamburg elleni döntő előtt óriási előnye volt. A döntőt követőén két érdekelt így nyilatkozott: Mezey György szövetségi kapitány: — Amit akartunk, elértük. Hasznos tapasztalatokat szereztünk, összességében jól sikerült tornán vettünk részt. A döntőig vezető úton kezdetben nagy nehézségeink voltak, a játékosok kicsit el­fáradtak, ezért vesztettünk. S nem közömbös, hogy a sze­replésért tekintélyes összeget kaptunk, amelynek felhasz­nálása is segítheti a további zökkenőmentes világbajnoki felkészülésünket. Günther Netzer, a Hamburg menedzsere: — A magyar csapaton látszott, hogy nem készült külön erre az ese­ményre. Nehezen nyertünk, a második félidőben csakis Détúriék voltak a pályán . .. Sikeres felkészülést, és ered­ményes világbajnokságot kívánok a magyaroknak. Vasárnap reggel, amikor a Hotel Flóránál buszba ül­tek a magyarok (Zürichbe indultak), búcsúztatásukon ott volt az FC Luzern elnöke, Romano Simioni is. Gratulált a válogatottnak, s egyszersmind felajánlotta Csáki Sándor­nak. a küldöttség vezetőjének, hogy a csapat a mexikói vb-döntő után „nagypályán" mérje össze tudását a lu­zerniekkel. <

Next

/
Thumbnails
Contents