Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

Csütörtök, 1986. január 9. Ilpró Untai látogatása Vásárhelyen Tegnap, szerdán Hódmezővásárhelyre látogatott Apró Antal, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Országgyűlés nyugalmazott elnöke, szegedi országgyűlési képviselő. A vásárhelyi városi pártbizottságon Szabó Sándorral, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárával, Hódmezővásárhely országgyűlési képviselőjével, és Kis Lajossal, a vásárhelyi városi pártbizottság első titkárával folytatott megbeszélést. Délelőtt a Metripond Mérleggyárba látogatott, majd az Alföldi Galériát tekintette meg. Délután a vásárhelyi városi tanács nagytermében rendezett aktivaértekezleten kül- és belpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót. A VII. ötéves tervről, az idei költségvetésről röviden szólt — elmondta, hogy az elmúlt öt évben gyarapodott az ország, noha a fejlődést akadályozó nehézségek közismertek. Az előttünk álló feladatok közül kiemelte a munkafegyelmet, a munkaidő tényleges megbecsülését, a munkahelyi italozások elleni szigorú fellépést, majd beszélt a teljes foglalkoztatottság értelmezéséről. PannonGlóbus Pannon-Globus néven új leányvállalat alakult kedden Györött. A Metalloglobus Fémipari és Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalatnak ez a harmadik — ám az első vidéki — leányvállalata. A Pannon-Globus működési területe a Dunántúl, de tevékenységét az egész országra is kiterjesztheti. Elsősorban színesfémek értékesítésével, ipari elöfeldolgozásával, műanyagok, háztartási és egyéb fémtömegcikkek forgalmazásával foglalkozik. Megyei kór-körkép (12.) Epilógus Körbejártuk hát nagy lépésekkel a bennünket fenyegető kórokat — életszakaszok szerint. A kép szándékunktól függetlenül lett olyan, amilyen: a tények, az adatok sokasága festette komorabbá, piint ahogy szerettük volna. Az már az eddigiekből is kiderült, hogy ezekért a krónikus, nem fertőző betegségekért jórészt maga az ember, a szűkebb és tágabb környezetében uralkodó életmódbeli szokások a felelősek, a munkahelyi ártalmak, s gyakran a nem eléggé meggondolt intézkedések — és következményeik — egész sora. A képlet így nagyon egyszerűnek tűnik ; arnit az ember elrántott, rendbe is hovíKatja/l íRstjtunkr. múlik, hát, lesz-e valaha ennél szebb kórképünk. Csakhogy mégsem ilyen egyszerű a dolog. Tízmilliónyi — vagy akár csak félmilliónyi — ember, intézmények és hivatalok, végrehajtó szervek észjárását, gazdasági, társadalmi és politikai érdekeket összehangolni óriási karmesteri feladat. Pénz, közös akarat, jószándék, kompromisszumra való készség és még ki tudja, mi minden kellene ahhoz, hogy egyetlen igazán közös érdekünk, egészségünk, fönnmaradásunk érdekében együttes cselekvésre szánjuk el magunkat. Egyben azonban bízva bízhatunk: az emberi értelemben, amely nem tétlenkedik, ha fölismerte a bajt. Az emberi természettel is számoló ész már fölfogta: adtunk technikai forradalmat, de nem vérteztük l'öl magunkat a civilizáció ártalmai ellen. Megszüntettük az éhezést, az. alultápláltságot, de nem biztosítottuk a táplálékok közötti helyes szelektálás lehelőségét. Csökkentettük a fizikai munka nehézségi fokát, de a rendszeres, tömeges testmozgást alkalom és hely híján legfeljebb szóban népszerűsítjük. Fölismertük rég, hogy: „az alkohol öl, butít és nyomorba dönt", de már nemcsak állami, hanem maszek hasznot hozó, olykor preszszónak álcázott kocsmák is nyílhalnak különösebb nehézség nélkül. Szavalunk a dohányzág káros hatása ellen, de még egészségügyi rendezvényeken is a cigarettázók „emberi jogát" tartjak elsődlegesnek a nemdohányzókévaj szemben. Kárhoztattuk a vallást, de helyette elfogadható erkölcsi fogódzót nem kínáltunk föl. Kicsalogattuk az anyát a konyhából, de tökéletes helyettesítéséről se tanár, se szakács, se ápolónő, se a különböző szolgáltatások nem képesek gondoskodni. Fogyasztási cikkek újabb és újabb változatait kínálja a világ, föltámasztva az igényeket, ugyanakkor kielégítésük anyagi okokba ütközik. Megteremtettük a két fizetésen alapuló háztartást, de már a többletmunkával megszerzett három, vagy a négy sem elegendő, hogy a kínálattal és az igényekkel lépést tartsunk. Pihennénk végre, de az urbanizáció, az új gazdasági követelmények arra kényszerítenek, hogy tovább srófoljuk magunkat. Az élet diktálta tempó fölgyorsult, s közben elsekélyesedett az érzelmi élet. Ez olyan személyiségjegyeket hoz a fölszínre, amelyek magukban hordozzák az emiitelt betegségeket okozó kockázati tényezőket. Ez az önkizsákmányoló, feszültségekkel tele élet bizonyos határon túl sokaknak már csak alkoholos, narkós mámorban viselhető- el, vagy úgy sem ... Amíg gyűjtöttem a sorozathoz az anyagot, néhányan kishitűen megkérdőjelezték elhatározásom értelmét: ugyan, hiába beszélünk anynyit a föl világosi tásról, a megelőzésről, attól nem változik semmi. Minden marad a régiben. „Mondja, maga szerint ki nem tudja Magyarországon, hogy evés előtt kezet kell mosni? Mindenki tudja. És nézze meg a hazai éttermek — akár az első osztályúak — illemhelyét! Onnan csak piszkosabban jön ki bárki, mint ahogy bement. A megelőzéshez is a föltételeket kell megteremteni, anélkül kár is szavalni erről." Egyetértettem, de „szavalok" ... Az egészségügynek meg kell teremtenie'a megelőzés intézményes hátierét. A rák, az alkoholizmus, az öngyilkosság és egyéb lelki betegségek megelőzésére éppúgy programot kellene készíteni, ahogy azt tervezik az Országos Kardiológiai Intézet javaslalára a sziv- és érrendszeri betegségek kivédésére. Az ismeretek terjesztésére föl kell használni a művelődésügy — az oktatás, a művelődési hálózat — intézményeit. Olyan ösztönző rendszert — és árrendszert — kellene kidolgozni a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, amely tömegméretekben teremti meg az egészséges táplálkozás feltételeit. A termékeken föl kellene tüntetni öszszetételüket, hogy tudjuk, mit eszünk. A bolti kínálatban, a közétkeztetésben már eleve tükröződnie kellene az egészséges táplálkozásra törekvésnek. Nemcsak szavakban, hanem drasztikus tettekkel csökkenteni kellene az italt árusító helyek számát, szükséges lenne a forgalmazást és fogyasztást korlátozó könyörtelen intézkedésekre. A szolgáltatások fejlesztésekor végre szem előtt kellene tartani az egészségügyi szempontokat is: nálunk hihetetlen szegényesek a pihenés, a kikapcsolódás, a hét végi „föltöltődés", az újjászületés lehetőségei. Akkor, amikor a fejlett világ városai ünnepnapokon kiürülnek, a természet, más vidékek látnivalói vonzzák az embereket, mi nekiállunk főzni, mosni, kocsit takarítani, jobb esetben kapálgatni, s nem tudunk szabadulni az egész héten fejünkben tekergő gondoktól, bajoktól. Hazai turizmus nélkül sem beszélhetünk egészséges életmódról. De a tömegsport nélkül sem. Csak bámulnivaló, hogy egyes országokban, minden isten háta mögötti falunak van teniszpályája vagy golfpályája, délután barátságos mérkőzést játszanak a futballpályán, ahová kivonul drukkolni a falu apraja-nagyja. S én csodálom a franciák lazítóképességét is: cl sem tudom képzelni, hogy egy meglett magyar férfi k¡álljon a térre, és golyókat lökdössön. A baj az, hogy erre már gyerekeink se képesek, nemcsak a nagy hajtás, hanem megfelelő tér hiánya miatt is. Ugyanakkor munkahelyek, iskolák, közintézmények falai között megbújnak játékra, sportra alkalmas helyiségek, csak éppen, ki tudja, mire használják őket. S ami céltalanul lődörgő, unalmukban vagy bánatukban italozó, elkeseredő gyerekeinket illeti: mindent meg kell tennünk, hogy az ifjúság számára célt, az értelmes időtöltés ezernyi formáját, az önkiteljesedés lehelőségét és gondtalan szórakozást kínáljunk. A fölnőiteknek pedig azt, ami az egészségügyi dolgozók szakszervezetének megyei küldöttgyűlésén is elhangzott: el kellene érni, hogy minden ember napi 8 órai munkával keresse meg a megélhetéshez szükséges forintokat. Akkor talán jut időnk, erőnk arra, hogy értéke szerint védjük egészségünket, magunkra, a pihenésre, s a családra is gondoljunk. Hogy vidámabb, örömtelibb, lelkiekben is gazdagabb életet éljünk. Chikán Ágnes II kisiparosok és a társadalom A Hazafias Népfront politikai tömegmozgalmának mindig az volt a célja, hogy a lakosság minden osztályát és rétegét bevonja a sokrétű országépítő munkába, így a mozgalom a kisiparosok előtt is kitárta kapuit. Szervezetünkhöz, a Kisiparosok Országos Szervezetéhez kötelezően tartozó tagságunk létszáma az elmúlt évi rendelkezések és az iparváltás megkönnyítése nyomán tovább nőtt, ma már fi.'iOO fő. Ebből 60 százalék főfoglalkozású, 40 százalék munkaviszony és nyugdíj mellett gyakorolja a kisipart. Ez a réteg igen heterogén összetételű korban, iskolai végzettségben, szakmai hozzáértésben és szemléletben. Eltérőek az itt elérhető jövedelmek, melyek nagyobb arányban ugyan átlagosak, de itt is vannak, akik csnx a létminimumot tudják elérni, és vannak, akik nagyobb jövedelemmel rendelkeznek. Közülük jelentős számban élethivatásuknak tekintik a kisipart, már hosszú évek, évtizedek óta iparosok, és korrekt módon végzik munkájukat. Az évi 30 százalékos fluktuáció azonban ezt is alátámasztja, hogy elsősorban a munkaviszony mellett gyakorlók rövid távon vállalják az ipargyakorlást, egy-egy meghatározott cél (lakás, gépkocsi megszerzése) érdekében. De vannak olyanok is. akik a gyors meggazdagodás reményében meggondolatlanul váltanak ipart. A munkaviszony és a nyugdíj mellett gyakorlók körében jelentős számban vannak olyanok, akik a párt, a KISZ, a HNF szervezeteiben, valamint a főfoglalkozásúak a korábbi munkahelyükön, a munkások és szövetkezeti társaik koréban a közösségi gondolkodást magukba szívták, és ma is szerepet vállalnak a közéletben. Taglétszámunkból a párttagok száma 344, a KISZ-tagoké 191, a tanácstagoké 64 fő, a népfrontmozgnlomban 42-eii, az egyéb társadalmi szervekben — Vöröskereszt, áfész, MHSZ Stb. — közel 590 fő, szervezetünk testületeiben és bizottságaiban pedig 1500 fö végzi rendszeres társadalmi megbízatását. Elsősorban ezek köréből nőtt ki és vált mozgalommá a társadalmi munkában való részvétel. A népfrontbizottságok mindig kiemelt figyelmet fordítottak a városi és községpolitikai célok megvalósításában a kisipar mozgósítására. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságának 1982-ben kiadott együttes irányelvei még inkább hozzásegítettek a társadalmi munkák előkészítésének, megszervezésének, végrehajtásának tervszerűbbé tételéhez. Évről cvre létszámban többen és értékben is nagyobb társadalmi munkát végeztek. 1980ban 1 millió 350 ezer forint, az elmúlt évben pedig már 3 millió 597 ezer forint volt az elvégzett társadalmi munka értéke. A közintézmények, óvodák, iskolák részére végzett munkák a meghatározók. Nyugdíj-kiegészítés az alapítóknak Fontos szociálpolitikai intézkedést hoztak a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban: ez év elejétől kiegészítést adnak azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek a nyugdíja nem éri el a havi 3000 forintot. A vállalat kollektívája egyetértett a kezdeményezéssel, annál is inkább, hiszen többnyire régi, hűséges dolgozókról — az országos hírű nagyüzem alapítóiról — van szo. Az első kifizetésekre az 1986 januári nyugdíjakkal együtt kerül sor. A szakszervezeti aktivisták nemrégiben felmérték a kombinát nyugdíjasainak helyzetét. Személyesen elbeszélgettek mind a 742 idős emberrel, számba vették, hogy milyen körülmények között élnek, A mezőgazdasági kombinát vezetősége úgy határozott, hogy 1986. január l-jétől valamennyiük nyugdijának összegét kiegészíti havi 3000 forintra A Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletén felszólalt Budai Antalné, a' Kisiparosok Országos Szervezete Csongrád megyei titkára is. A küldöttértekezletről szóló tudósítás természetesen csak néhány mondatot emelt ki a hozzászólásokból. Így eshetett meg, hogy a megyei Kiosz-titkár felszólalását a töredékesség miatt többen is félreértették. Minthogy a kisipar körül ma egyébként is fölfokozott az érdeklődés, szívesen adjuk közre a megyei titkár fülszólalásinak erre vonatkozó teljes részét. Hogy a társadalmi munka ilyen pozitiv módon alakult, aoban jelentós szerepük volt a kisipari munkabrigádoknak is, amelyek a szocialista brigádok követésre méltó példája alapján önkéntesen szerveződtek, és ma már kiemelkedő munkákat végeznek. A megyénkben működő 21 kisipari munkabrigád közül ki kell emelni a Markovics Mihály nevét viselő nagymágocsi brigádot, melyben 24 kisiparos tömörült, és 5 év alatt 1 millió forint értékű munkát végzett. A népgazdaság gondjai a lakosságon belül a kisiparosokat. is érintették. Az elmúlt években közterheik, kiadásaik jelentősen emelkedtek, a rentábilis gazdálkodás érdekében ezért e rétegnek is jobban kell szervezni munkáját, és többet kell dolgozni. Társadalmi munkájuk növekvő értéke azt igazolja, hogy ugyanakkor készek a közösségi feladatokból saját gondjaik mellett is többet vállalni. A kisiparosok mindenkor a politizáló lakosság köréhez tartoztak, A kis műhelyekben naponta u lakosság széles rétegével találkozva formálói lehetnek a közvéleménynek. Ezért is lényeges a kisiparosok nevelése, politikai orientálása, és e réteggel népgazdasági céljaink elfogadtatása. Az ipar nagy családjához a kisipar is hozzátartozik. Evi bruttó teljesítményértéke megyénkben 2 milliárd forint. A lakossági szolgáltatásban ma mar meghatározó a szerepe, mert az öszszes lakossági szolgáltatásnak 63 százalékát teljesíti. A szolgáltatásokon kivüt a kisiparosok válaszlék bövi lő termékekkel, a kereskedelemben hiányzó cikkekkel, importpótló termékekkel és művészi értékű kézműipari termékekkel is kiegészítik a kínálatot. A korszerű termékek sok esetben igen szerényen- felszerelt műhelyekből kerülnek a piacra. Az ipaion belül azonban nagyon szűk körű az együttműködés, ami elsősorban szemléleti problémákkal magyarázható. A szocialista szektorban feleslegessé vált gépek bérbeadásával, elfekvő anyagok, hasznosítható hulladékok átadásával ugyanis ennek a rétegnek szükségletkielégítő feladatát jobban elő lehetne mozdítani, éppen a lakosság jobb ellátása. a népgazdasági célkitűzések érdekében. A kisipar a városokban kiegészíti a szocialista szektor sokrétű tevékenységét, de a községekben több helyen és egyes szakmában szolgáltatásaival és termék-előállítással egyedül látják el a lakosságot. A kisiparosok döntő többsége tisztességgel végzi munkáját, hasznos tevékenységét, azonban az egyedi negatív esetekből még ma is sokszor általánosítanak, rossz irányba befolyásold a megítélést. A köztudatban gyakran fellelhető az a téves elképzelés, hogy kevés, de legalábbis az átlagosnál nem több munkával az átlagosnál jóval nagyobb jövedelemre lehet a kisiparban szert tenni. A lakosság korrekt tájékoztatása érdekében szervezetünk jobban kíván bekapcsolódni a népfront lakossági ankétjaiba, hogy a közvetlen párbeszéd és eszmecsere keretében mindjobban be tudjuk mutatni ennek a réteenek helyét, szerepét, munkáját. Bővül a Tszker tevékenysége A Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalata, a Tszker 1200 szövetkezeti nagyüzem kereskedelmi és szolgáltató tevékenységét segíti. A vállalat tavaly — az előzetes értékelés szerint — az egy évvel korábbihoz képest mintegy 4 százalékkal nagyobb, csaknem 17 milliárcl forintos áruforgalmat bonyolított le. Jelentős részt vállalt a szövetkezeti export fokozásából is. Mihály András, a Tszker .gazgatója az MTI munkatársainak elmondta: az. áruforgalom legnagyobb hányadát, a korábbi évekhez hasonlóan, a termelőszövetkezetekben előállított és feldolgozott mezőgazdasági termények, valamint az állatok és az állati eredetű termékek értékesítése adta. Ezek együttes értéke meghaladta az 5 milliárd forintot. Az élei m ¡szer-kereskedelem forgalma az előző évivel azonosan alakult, 2,6 milliárd forint volt. A legszembetűnőbb emelkedés a mezőgazdasági gépek, ipari eredetű anyagok, alkatrészek, növényvédő szerek, s részben a műtrágyák forgalmazásában mutatkozott; például az anyag- és alkatrészforgalom 13, a növényvédőszer-eladás pedig 22 százalékkal nőtt. A Tszker az utóbbi években megkétszerezte a szövetkezeti exportot; 1985-ben csaknem 2 milliárd forint bevétel származott a külpiaci értékesítésből. Ennek, mintegy fele konvertibilis elszámolású volt. Saját exportjoguk ugyan nincs, a külkereskedelmi vállalatok azonban mind jobban közvetítik — a vállalat közreműködésével — a külpiaci igényeket a téoszekhez. A Tszker a taggazdaságok kérésére újabban többnyire soron kivül, gyorsan fizeti ki a gazdaságoknak az exportált áruk értékét. (Korábban az elhúzódó kifizetések némelykor gondot okoztak a tsz-ek gazdálkodásában.) Többek között nyers és szárított zöldségfélék, konzervek, hangma, valamint fa- és vasipari kiegészítő üzemek arra érdemes termékei kerülnek a külpiacra. A közös vállalat a maga sajátos eszközeivel oly módon is segíti a gazdaságokat, hogy részt vesz termelési újdonságok bevezetésében, taiálmányok, licencek vásárlásában és megvalósításában. A mezőgazdasági gépek és jármüvek gumiköpenyeinek újrafutózásával kapcsolatos tevékenység sikere nyomán a Tszker tavaly megkezdte a dohány-és az élelmiszeripari száritmányok előállítására alkalmas berendezések elterjesztését. Ma már Somogytói Szabolcsig több mint 130 dohány-, illetve gyümölcsszáritó működik, s a vállalatnak további nyolcvanra van megrendelése. , Sikeres volt az öt-hat gazdaságot folyékony műtrágyával elláitó, közepes méretű tárolótelepek építési programja is. Eddik hat készült el házi szabadalmak alapján. Ilyen van a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinátban, valamint a székesfehérvári és a kocsi termelőszövetkezetben is. A vállalatok debreceni területi központjának szakemberei a kisebb üzemek számára alakítottak ki szárítórendszereket i