Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

Tűnődés útközben K

ora esti vonaton zötykölődünk az Alföldön, darabig a Tisza vonalát követve. Az útitársak zöme napi rendes utazásadagját tölti, jó ismerősként kurjongat, kártyát kever a felszállóknak. Mások meghitten pusmognak, a serdülő ifjúság bunyózik. Később, szinte vezényszóra, összekapják táskáikat, és letódulnak. Ketten maradunk egy legénykével. Még kisfiús arcú, hosszú hajú. Farmerzubbonyán címerül nagy, fehér sast visel, és meglepetésemre igazi, varrottas mintázatú csizmát. Nyírségi faluból jön nővére falujába dolgozni. Nincs tizennyolc éves, naponta kétszer géppel megfeji azt a negyven tehenet, amit rábíztak. Mindennap — hajnalban és késő délután — bemegy dolgozni, kivéve havonta hat szabadnapot. Fizetése nem sok, nem kevés: havi hétezer-kettőszáz forint. Ha nem veszi ki a szabadnapjait, nyolc fölé megyen, mondja elégedetten. És mi is elégedettek lehetünk vajon? Barátom, mai helyzetünk gondjait jellemezve, Marxra hivatkozik, mondván, előbb a gyomrot kell megtölteni, és csak azután következik a nehezebbje, a fej problémáinak megoldása. Kérdem a legénykét, mivel tölti két fejés közt idejét. Nem is tudja, szundikál, mászkál a faluban. Olvas is, csak attól álmos lesz, tévét néz, csak sajna attól is álmos. Egyébként tervezi. Pestre megy, az egyik ipari vállalat féléves bentlakásos tanfolyamára, utána külföldi munkavállalás következik — szándékai szerint. Jogosítvány is kellene, talán előbb azt szerzi meg, még itt, a faluban. Ilyen nagy nyugalom lenne mifelénk? És csak zavaros fejűek türelmetlenkednek? Félő, nem ilyen egyszerű a képlet, sőt. Inkább valószínű, a legényke kimaradt valamiből. Alkalmasint a korból, amelyben élünk. Persze, semmiről sem késett le véglegesen. Még nagy idő áll előtte, de mikorra ér a jelenig? Aztán, az is elgondolkodtató, sokan vannak vajon az ilyen legénykék, netán idősebb kiadásban? Régi kérdés, tán némelyeknek az ötvenes éveket idézi; na, de ki a felelős a legényke sorsáért? Feltehetően önmaga meg a környezete, hogy milyen példákat látott, mit választott ás mit tagadott — ő döntötte el. Különben is, becsületesen dolgozik, mi mást lehet tőle kívánni? A műveltséget, tájékozottságot általában rosszul fizetik mifelénk, de meg egyébként is, rá más feladatot bíztak, s azt ő elvégzi. Ráadásul fontos is, hogy elvégezze, azért fizetik meg ennyire. Nyugtalanító, persze, hogy miközben komputertechnikáról, társadalmi modernizációról, űrfegyverkezésről és békeharcról szólnak a dobok, ő mintha másik világban élne. Természetesen ott is vannak gondok, kemény köznapi gubancok. Csak éppen nagyon másfélék, mint amitől ez a század hangos. Mondhatni, ez mindig is így volt, örüljenek a nagyokosok, hogy ők mindent értenek. Tűnődve a legényke mostani állapotán, könnyen eljuthatnánk az unalomig ismételt elmarasztalásokig, melyek az iskolát illetik. Nem tanították meg a tűnő idő értékére, az emberi munka hasznosságára, örömeire, szóval, éppen azok maradtak ki képzéséből, amik elkísérhetnék életében. Cserébe a betűvetés mellé kapott valamiféle adatokat földrajzról, történelemről, ám ezek — kívülmaradva a mindennapokon — elsorvadnak, elfelejtődnek. Afféle fölösleges gyerekkori emlékké válnak, mielőtt végképp elenyésznek. Így azután tényleg álmosító a bötű, de a televízió is, ha csak nincs hírig vagy valami izgi. Széplelkeknek tán riasztó világ ez, a köznapi valóságban két lábbal törtetőknek megszokott, a cinikusoknak meg túl szép is jelenvalóságnak ahhoz, hogy általános legyen. Igazság van abban is, hogy ezeknek a jól kereső fiataloknak kevés olyan kötőanyag van az életükben, ami odafűzné őket falujukhoz. Ahol történik valami, az a nagyváros, leginkább Budapest. Csakhogy ők ilyen felkészültséggel hiába mennek a nagyvárosba, mert valójában ízig-vérig falusiak maradnak. Minél inkább mutatják öltözékükkel, szokásaikkal a városlakót, annál jobban különböznek. Az elmúlt négy évtized egyik sokaktól megszenvedett fölismerése, hogy egyetlen generáción belül csak nagyon nehezen lehet életmódot változtatni. Formailag persze megoldható, hogy tegnap a fejőgép, holnap az íróasztal, netán egy modern nagyüzem gépterme, ám minőségi munkához ritkán elég egy emberöltő. Hihetné valaki; jámbor lélek, ilyen legénykékkel csak a vonaton találkozni. Pedig körbenézve városunkban, de még a felsőbb iskolákban is, szépecskén sorakoznak. Nem henyélő, többnyire dolgos emberek, lehet belőlük még akárki, de valami történelem alatti ártatlanságban élnek, távol tartva magukat minden fölösleges érdeklődést közügyekről, világról. M

agyarázatként fölösen sokféle ok kínálkozik. Csak ettől még a helyzet nem változik. Hiszen rendjén van, hogy dolgozni kell mindenekelőtt. De csak ettől várni az ország fölvirágzását? Megkerülhetetlen a tömeges részvétel közös ügyeink alakításában, mert ez a társadalmi tapasztalat elkötelezetté tehet, a kívülállóból cselekvő felnőtté. Ellenkezőleg fokozódik annak veszélye, hogy valóságos társadalomismeret híján a felnövekvő nemzedék világképe, törekvése „kanosaiul, festett egekbe néz". Márpedig a hamis remény délibábia, hasonlóan a látóhatár tudatlanság szabta beborulásához, egyaránt tévútra visz. Illúzió és csüggedés helyett a társadalom ismerete adhatna utat a jövőbe az odakészülő nemzedékeknek. Politikai intézményeink és cselekvő értelmiségünk közös vizsgája lesz, mit hoz a nyolcvanhatos év. Tráser László Sugárutak közé szorított világ Móraváros kialudta álmát? Hogy meddig kell várni? káját" is. Ez a terület Katona Gyula, a körzet nép- ugyanis a hagyomány sze. frontbizottságának titkára (s rint a Bakay Nándor utca— egyben Móraváros egyik leg_ Nagykörút—Petőfi Sándor Annyit tudtam róla, hogy ta ... Szegednek ezt a ré- i°bb ismerője) így válaszolt: sugárút—körtöltés közötti innen indult Sándor Csikar, szét 1827-ben kezdték fel- ,.Úgy érzem, nem sokáig, szeletet kapta a várostól, a Kinizsi-pályán tombolni parcellázni, és a város leg- Egyébként aki ma sétál vé- Most azonban az új közigaz. kötelező vasárnap délutáni szegényebb családjai kői- gig a hangulatos utcákon, gatási térképen már a Kosprogram, a „Hármasban" töztek ide. Kubikosok, tég- máris tapasztalhatja a vál- suth Lajos sugárűtig nyújminden belevaló óvodás le- lagyári munkások, cserepe- tozásokat. A sarat sok he- tczkodik. Móravárosé lett ihatja a sörről a habot, és a sek, kendergyári dolgozók, lyen legyőzte már a beton, tehát a gyufagyár, a konCserepes sor környékén nem napszámosok. Ezért váltMó- ami alá gázvezeték is jutott, zervgyár, a Marx tér, az is olyan eevszerű rókusi kö- raváros a szegedi munkás- nem kevés lakossági segít- SZVSE-pálya és bármilyen lyöknek hazakísérni egy mozgalom bölcsőiévé" — séggel az elmúlt öt évben furcsán hangzik, a rókusi lányt. emlékeztet régmúlt évtize- tíz utca. kapott új járdát, templom is. Hogy mit szóiAnnyit láttam belőle, hogy dekre a Szeged útikönyv s évek óta kész az a főcsa- nak ehhez a rókusiak? Rea házakról salétrom cibálja egv bekezdése. torna, amelyhez hamarosan mélem, határvillongásról a vakolatot a közvilágítás A múlt ismerete szép do- újak csatlakoznak — a tele- azért nem kell tudósítanunk, fogalmát legfeljebb újságok- log, kötelességünk is, de pülésfejlesztési hozzájárulás j á bol ismerhetik, az utcákon egyszerű hétköznapokon az jóvoltából". . mert a gondokhoz ko". gumicsizm.aba kenyszent a itt lakokat sokkal inkább az h kis büSzkesége mo vsóe illik Különösen sár, a ház előtti padokon izgatja: meddig tart meg az lakóknak hiszen Sze molysag ullk' *ulonosen öregek siratják az eltűnt álom. mikor lesz Szeged déli geden talán ij'tt szavaztak Móraváros gondjaihoz, hiszen fiatalságot, és kőműves itt Vidéke méltó a másfél évti- ieKtöbben igennel (74 6 akad még bőven. A keresbizony nem keresné még a zed alatt gyökeresen atfor- . .... . ' i-pdpimi piiátást ma méa mindennapi betevőre valót, máit északihoz. Mert hiába, szazalek), ami ugyebár nem i-edeinu ellátást ma meg Annyit éreztem, hogy Mó- írhatjuk le igazságként: Mó. kevés móravárosi lokálpat- harom-negy elavult boltocsraváros elaludt, és szebb raváros oktatási központ, riotizmust-sejtet. „Lajta ut- ka szimbolizálja, a szolgáljövóről álmodik. hiszen két általános iskola cg Ha;nal utca Csillag ut látás sokszor alapvető igéMa már tudom, hogy azt mellett itt áll a 600-as és ;, 1 csatorna- nyéket sem tud kielégíteni, a bizonyos álmot „éoítési 624-es szakmunkásképző ca nauom a csatorna * tilalomnak" keresztelte a intézet valóban modern épü- építésre kijelölt területek hiszen fodrász is, cipész is hivatal, s a hatvanas évek letegyüttese, hogy fontos nevét, s ha ehhez társadal- hiányzik. S bizony egy hoszelején indult szénhidrogén- ipari körzet, amit a textil- mi munka, tanácsi támoga- szdra nyúlt délelőtti sétán kutatásnak köszönhette Mó- művek, a Volán, a kábelgyár tás meg a vízmű segítsége . .. . , . .. raváros a leállított időt, azt, is bizonyít, hogy a nemrégi- is párosul, netán még... " .. ' . , hogv hátránvát el sem kezd- ben 200 ágyas pavilonnal ^ néhány utcaban ma is csak. hette ledolgozni. Mert hát- bővült kórház egészségügyi autómentő kíséretében ajánrányt, azt bizony kapott bő- centrummá emelte, hogy jó Tervek, szándékok, tervek. [alos bebajtanj. A Cserepes ven a múlttól. néhány társasház már a Akkor a hosszú álomnak ... ., , * nyolcvanas évek követeimé- vége? A Kolozsvári téren sor Kor"yeKe peaig... „Móraváros a 19. század nyeinek is megfelel..., szó- most épülő ABC is valami Hiába no. hosszú volt ez közepén a régi Palánk és val hiába a dicsekvésnek is ilyet bizonyít. Némi kis az álom. S mivel szépnek Alsóváros egy részéből ala- beillő felsorolás, ha az ut- iróniával bizonyítékként sem nevezhető — felejtkult. Nevét a város főbíró- cákon még mindig a sár foghatjuk fel Móra- sük el. járói, Móra Balázsról kap- az úr. város „terjeszkedési politi- Bátyi Zoltán p VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam. 4. szám, 1986. január 6., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Móra Balázs lábanyomán Nagy László montázsa