Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

4 Szombat, 1985. december 28. MAGAZIN Ajándékok — nem karácsonyra Ha nézőnek képzeli magát a látogató... Vasarelynck 1ranctaország egy kastélyt ajandckozott, amit a inesict egy lrankcrt — c jelképes összegért — „vásárolt meg", s ahol életművének alko •ásai tán örök otthonra lelnek. Mi nem vagyunk oly gazdagtik. hogy minden egyes jelentős alkotónk Ictmüvéi mentendő még csak egy szerény kis szobái is felajánljunk. Mert hat ieglepö-e, ha valaki értekes alkotásait felkínálva a köznek, óhajtja egyben itnak állandó kiállítását is, hiszen raktárban őrzött alkotás halott művé lesz hban a pereben. ha elszakítják attól, akinek készült, a közönségtől, ,i be főidőt ól I árgu Mátyás Kossuth-díjas díszlettervezőnk maga állit hát ntaganak emlékei, akkor, amikor munkássága fontos állomásán, in a Tisza partján vett és újit lel egy szerény kis házai, ahová szánja az. egyik legnagyobb kultúrtörténeti jelentőségű adományát. Egy lel évszázados pályafutás színházi relikviáit, a rivalda diszlctcinck kicsinyített másait. Az utókor számára azi megmulatandó, milyen volt egv-cgy előadás látványa a nemzet szegedi es budapesti kos/mhazában, no meg a templom előtti téren. — \ti ösztönzött erre? — kérdezi vissza. Kettős motívum. Menteni jó néhány év tized színházi emlékeit, s adni annak a városnak, amely nekem oly >okai nyújtott. ahol egy élet gazdag munkáséveit töliöiiem. s amelyhez ilyenformán vágyom kötődni akkor is, amikor már csak az alkotásaimról ismerhet egy uj nemzedék I s egy most felnövekvő generáció fogja majd elvezni a modern magyai grafika egyik kiváló mesterének. Szegednek szánt adományait is. Kass .lános Munkáesy-dijas művészünk kilencven grafikáján és ötven plasztikáján kivul szülővárosának ajándékozta még irodalmi levelezéseit, dia- es videofelvételeit. amelyek a már meglevő es a jövőben bővülő Kass Galériában komplex képzőművészeti élménnyel gazdagítják az odalátogatót. Az utóbbi évtizedben különösen tnegszaporodtuk a városunk iránti szeleteiből es az értékmentés szándékától vezérelt adakozók, hagyatékot ajándékozok. Nem igen van olyan esztendő, hogy ne érkeznék jelentős számú cs eriékes magánadomány a könyvtár vagy a múzeum címere. Sokszor mennyiségében felülmúlva a vásároltat. A legutóbbiak közül csak a nagyobbakat cmlilvc: Lttcs I erene es I iseher Ernő Icsirncnyajandckai, t inkler I asz.lo közel kétezer darab régészeti lárgygyűjtcményc, a negyedmillió ériékú képekkel. Biidav Gvorgy, Erdélyi Mihály hagyatéka irodalmi dokumentumértékű levelezéscikkel. I asvury Ödön az amerikai magyarság életét dokumentáló gyűjteménye. Magyar I ászló újságíró kézirat- és fénykephugyuteka. Mindmind pénzben sokszor ki sem fejezhető értéket jelentenek nekünk. A szerkesztőség folyosóján gyakran találkozunk vele, bár mai regen nem aktív fotóriporter. Csak hál az élete nagy részéi itt élte, s elszakadni nem ind cs nem is akar. Jóllehet ma már csak a maga szórakoztatására kattogtat ja a fényképezőgépet. Kapcsolata az in cs most fotográfiájával nem szakadt meg. Kétszázezer forintos alapítványt létesített, amelynek kamatait minden esztendőben az a szegedi fotóriporter kapja, aki munkájának minősege alapián kiemelkedőt produkál. Liebmann Bélának ez csak az egyik nagyvonalú gesztusa a város leié. a másik sem kisebb jelentőségű. — ludja, hatvanöt esztendő, az már történelem - mesélte egyszer. I s én ennek az időnek úgy voltam tanúja, hogy nem hagytam elszállni a pillanatot. hanem megállítottam a hivatásom okán. I eny képezem 1923 óla. I cncscvégre kaptam Horthyt cs Szent-Györgyit, I oltári cs I oscaninit. 1950 után megörökítettem minden jelentős politikai szentélyt, aki in járt cs a koalíciós időszak löbb eseményeit. No cs ami a lényeg, megőriztem minden negatívot. Húszezer databot. Jó memóriámnak köszönhetően mindegyikről tudom, mit vagy kit, mikor és hol ábrázol. l /A a felbecsülhetetlen ériékú dokumentumgyűjteményt, a milliós erteket képviselő éreingyújieményével a múzeumnak ajándékozta. Ma a gyönyölúségcssé újiioii fekete-házban látható. Aaer Lajos szegedi Icnyképés/mesICI korabeli fotóival, Benedek László. Bnzsáki Lerenc várostörténeti lenykepdokumentlimaival adnak — a szó szoros éneimében — hűséges képel Szegedről Szegednek. Vannak itt más, jós/ivvol adott, a mull egyes pillanatát megállító képek. Köztük Lengyel Maria adományai. Ó nem fotográfus, nem történész, „csupán csak" élő tanúja a magyarországi kommunista mozgalomnak. Amikor találkoztunk, első dolga volt, hogy megmutassa azt a biroi végzést, amelynek tartalma édesapja elitélése kommunista érzelmei miatt. Olyan családban született, ahol természetes közeg volt a mozgalmi munka, s nap mint nap kis gyűlések folytak. Igy hát könnyű a dolga, amikor több száz ma már történelmi jelentőségű — lolót kell azonosítania, leidolgoznia. Azokat, amiket az evek alatt összegyűjtött és most továbbadásra szánt. * Persze, hogy az emberi büszkeség es a vagy a halhatatlanságia erös mozgatóerő a müvek, alkotások továbbadoináiiyozására. Bűn-e ez. amikor eme önzés mások javát szolgálja, életét gazdagítja. De adakozni más erőtől hajtva is leltet, például a kötődés szálainak erősítése okán. Él Braziliában. Mome Videóban egy idős férfi. Deák Ábruhani teremnek hívják. Nem milliomos, tehát nem tartozik azok közé. akik jó dolgukban már nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel. Jó léi évszázada emigrált, s az ötvenes évek derekán ugy döntött, gyarapítani kiváltja szülővárosa értékeit, anyagi lehetőségein bélül. A gazdagítás nem mindennapi fotmájái választva a mai napig folyamatosan küldi ajándékcsomagjait, amelyben dél-amerikai kőzetek, trópusi madarak vannak. A címzett a Móra l erenc Múzeum, s a legutóbbi küldemény egy a nta mar kihalóban levő amerikai struecfaj, a nandu volt. Az ország halárain ugyan belül, de jó néhány kilométerre tőlünk él valaki—a neve nem fedhető fel —, aki szintén e város s/uloiie, de a sorsa ugy hozta, hogy az ország másik végen éli életét. A kötődés s/alai arra ösztönöztek. hogy alapitvanyt létesítsen, amelyet minden esztendőben az a szegedi operaénekes kap jutalmul, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt olasz operák éneklesében. I argha Belu pedig azoknak a szegedi egyetemistáknak s/anja alapítványai, akik a biológiaiudományok kutatása terén jgrnak elöl. * Csonivary kepeit a halaiul kovetöárverésén fuvarosok akaiiak megvásáIOIIIÍ, gondolván, jo lesz még ponyvanak. Ha akkor, a végkiárusíláson egy nuieriö es párioló nem menti meg még a fizikai ku/delemiöl sem riadva vissza, ma sokkal szegényebbek lennénk. Mennyi ériék Ítéltetett volna hasonlo modon elkallodásra, megfosztva az utókort a birtoklás lehetőségétől, ha nem lettek volna megmenlök, őrzők és továbbadok. S mennyi érték, készség és tudás maradna felfedezetlenül az alapítványok nem anyagi, hanem eszmei, erkölcsi vonzásának hiányában. Igy hál köszonei .1 nCin karácsonyi, de mégis Ünnepi ajándékokén. KALOCSAI KA I AI.IN HM YZLI IM.L.M I S A S/K.1 Dl SZÍNHÁZ EPULLSEROL I es/nek majd sokan, akik csel tiniének: ez igen. ez jól sikerüli. Is lesznek majd lanyalgók. akik — lehalkítva a hangjukat - ugy vélik: igen-igen, de azért... A régi más volt... Persze. . Zegzugos es útvesztőkkel tarkított, sötét es alacsony plafonokkal nvomoriioit, málladozó vakolatú és mégis... Mégis színház volt, játszani leheteti benne I.ohengrini és Diákszcrclmct, A vagy villamosát és Vízkeresztet. Mégis, „lepusztultsága" ellenére is csillogott, mert megszépítene a szó es a zene, a mozdulat es fény. U10Ijára 1978. április 25-én. (I s nem „ti/ evvel ezelőtt", ahogy mostanában clő-clőiördul egynémely, a .színházfelújításról tudósító újságcikkben!) I gye, ha 1111 régi szegediek azi mondjuk: „színház", meg 111a is inkább gondolunk az évekig állványok mögé rejlett, palánkkal körbekerített épületre, mint há/s/oms/.édjára, a moziból lett Zenés S/inhá/ra, vagy a Horváth Mihály utcai házra? Persze. meri nekünk az volt az igazi színház, ahol morogva indult lefelé a vasfüggöny (ele indult, meri voli). ahol ha kelleti, lörgoli a színpad (mert matuzsálem-korában is működön). ahol az egymásra laláli. boldog szerelmesekéi .1/ egbe emelte „megtáltosodott" esónakuk (ha épp ez az örüli ötlete támadt a darab rendező jenek.) QD szakemberei. Csak ezután következhet a tényleges próbaüzem, vagy in" kább üzempróba, amikor mar a színházi műszaki szakembereké lesz a terep. Jártasságot kelfszerezntiuk, mire „élesben" először fölmegy a függöny. (Az Állami Operaház cselében ezt az időszakot három hónapra becsülték...) 0 De aztan evek teltek el. kényszerű nélkülözésben, színésznek, közönségnek egy fonna sóvárgásban. I apunk ojvasóinak időközben többször volt alkalmuk legalább kép/eIciben benézni a palánk és az állványok mögé. illő hát, hogy most, amikor lassanként isméi s/inházformá111 lesz u ház, megint körülnézzünk egy üli. Annál is inkább, mert úgy hírlik, eljött a műszaki átadás ideje is. I11 azonban álljuk meg egy kiesú iis/iázni azi, mit is jeleni ez az epiiö ipari szakkifejezés egy ilyen sokrétű munka cselen. Darvas tamásépilcsv e/eiöe a szó. — Ház és színház közön különbséget kell lenni. A ház ugyanis kész - ha úgy értjük elkészültét, hogy van fűtés-hűtés, szellőzés, víz a vezetékekben, áram a kábelekben. Alaplunkcióját tehát már betölti a ház, csakhogy ettől még nem színház. Majd ha a színpadtechnikai berendezések, a s/iuéx/hivó rendszer, a fényes hangtechnika, a zártláncú lévé, a képző- és iparművészeti alkotások Ez utóbbi „együttesre" a beruházási vállalatnak külön UH) milliós szerződése van kél céggel. És ettől „független" a Délép és alvállalkozói 380 milliós épiiés-szerelési munkája, ami tényleg vége felé jár. (Cikkünk írásakor, december közepén minderről még csak jövő időben volt s/ó. P. K.) A menetrend nagyjából a következő: a december 16. és 23. közti — hangsúlyozom: „délépes" — műszaki átadás után megállapodunk egy úgynevezett hiánypótlási határidőben, ugy gondolom, február-március iájára szólóan. Ezalaii a mar említett szcenikai szerelések folynak, rm pedig befejezünk minden olyan munkát, ami értelmeden len volna addig, amíg az adott helyiségben bárki is dolgozik. (Meg aztán óvatosságból sem rakjuk fel addig a tükröket, lampaburakat. a bársony borítást, hiszen a sérülésves/ély fennáll.) A köveike/ö lépcsőfokot a munkalatok menetében röviden minősítésnek nevezhetnénk. Ez lesz az az idös/ak. amikor a halóságok képviselői véleményezik az építők-szerelők munkáját. Antikor a tűzoltóság a pincétől a zsinórpadlásig végigjárja a helyiségeket s mérlegeli, megfelelnek-e az érvényes, és a színházak esetéhen meglehetősen szigorú tűzbiztonsági előírásoknak. I.s megteszik ugyanezt a maguk s/ems/ogoböl a közegészségügy, a baleset vedelem Mini a liaz pillanatnyilag legjobb ismerője. Darvas Tamas is alig győzte megmutatni a látnivalókat. Amelyek kö/iil kár, hogy igy van! — a legtöbb láthatatlan lesz a néző számára. A színpad impozáns hátsó frontját, a tizen-huszon méter magasban körbefutó technikai erkélyeket, világítási hidakat, a diszlctemelöknck a laikus számára, át tekint heetlcn rendszeréi a s/mpad hátsó körluggönye takarja majd elölünk. Nos, akkor most lessek elcsodálkozni! A nézőtér láttán, amelyen mar teljes pompában ragyognak a/ aranydix/ek. A mennyezeti táblaképek es a Szcgcd-eimcrek is kivirultak. s kcs/ a mintapáholy, a maga elegáns aranybordó tapétájával. A lényegcsen áttekinthetőbbre átépített lépcsőházakban is már az a gond, hogyan védjék meg a niárványbtírkolanu, a falfestést, a re/diszekci („kc/fogókai", korlatokat) az akaratlan sérülésektől — ott ugyanis kis laniáziával most is nézőnek képzelheti magái a látogató. C sakúgy, mim a szellemes megoldással a nézőiéi alá sullyes/icii ruhatárban es hűiében. (Ne keresse senki a régi emeleti társaitól - a födémek ai 101 csévél három s/ini magasságúra bövilett előcsarnok a réginél jóval tágasabb teret ad a s/úneickbeli csevegésbe/. nézelődéshez. Az igazi színház l'oycr-k ep/eletéhez. minek is tagadnánk. hozzátartoznak a rultabciniiiatos, ismétös-kcrcsgélö pillanatok...) A különféle funkciójú icrck öss/enyilasa ugyan leivel egy kérdést. hogy tudniillik nem lesz-e zavaró egy délutáni hosszabb előadás lávozo es az esii előadás erkc/.ö közönségének összekeveredése például a ruhatárban.— , ele erre majd az elei válaszol. Mi sem jobb bizonyíték arra, hogy a lalakon belül igencsak felgyorsult az elei. mini az: van már kulcsos asszonya a háznak. Azaz: az tizenii szárny jórészt berendezett öltözőit (micsoda komfort a régiekhez képest!) nem an kulcsra zártan védeni... Alkalmunk volt néhányba bekukkantani - jó lia az embert az cpiiésvc/ciö kalauzolja! , s meggyőződhettünk: a szólista es a láncos, a kórustag és a zenész hivatásához méltó körülmények köze kerül. De ne-léledkezzunk el a műszakiakról - nélkülük nincs színház! — s az o munkájukat segítő gépekről sem. Zenekari süllyesztők es loigoszinpad nelkul ugyan el lehel képzelni színházi előadást, meg a dis/leilifi meg az emelőgépek is nélkülözhetők. de hogy ezek lesznek, sőt, jórészt mar vannak, az mégiscsak fontos. I z az új színház — a felújítás szobol e sorok írója legszívesebben csak a negyedik és óiodik belül irná le — , szóv al ez mindenféle trükkök re képes lesz 0 Ha megenged az olvasó néhány zemélycs megjegyzési, ideirom: 011.írtamkor a szerelöállványi meg nem •omolták le, hál kézközclben voltak ueg a zápor-berendezés „rózsái", imclyekböl remélhetőleg csak próbaképp omlik majd a víz a színpad „elárasztására". Mit mondjak, furcsa egy érzés volt... Hál még állni a tetőn, kivul az úgynevezett lúzzáró ajtók egyikén, s arra gondolni, hogy a k-is teraszra az építőkön kivul csak a madár lép majd rá, meri ha a zsinorpadlás személyzete oda kényszerülné, akkor már haj volna... De hess madár, ni/madár!... Marad junk a valóságban es járjuk körbe a házai, lalan cjószor a főbejárathoz menjünk, de gyalog ám! Meri ugy tűnik, a zuhogó esőben, hófúvásban érkező kiscipös, estélyi ruhás hölgyekre, közülük is a személygépkocsival erke/ökre nem gondoltak. Nem. meri a főbejárat járdája es az út test Iclezö-záró vonala közön oly keskeny a sáv. hogy 011 még egy pillanatra sem lehel megállni a mógöties forgalom zavarása nélkül! Hölgyeim, hol fogunk kiszállni? A/ Alivi/ig elölt, a fis/a Szállónál, a Bartók Béla művelődési központnál ugyan lehel, de ös/inién szólva nem ezek a legjobb megoldások! (A kornyék parkolási gondjairól nem is szólva...) Ha egyébkent a Bartók lelol erkezunk majd a színházba, legyük ezt csukott szemmel, mert a műves/bejáró mellein „minek nevezzelek" építményre jobb, ha rá sem nézünk. Aki meg mindig reménykedik, ábranduljOn ki: a szellőzőgépház levegöbes/ivó bodegája, fájdalom, nem ideiglenes helyen áll... Szóval, kerüljünk inkább a Szabadság mozi felé, 011 ugyanis hangulatos sétálóutcái alakítanak ki, a színházépiiészeti síilusához illőt. Persze lehel, hogy e funkeiováliással sokan nem értenek majd egyet. De gondolják csak el: olyan nincs, ami mindenkinek iciszik . Azeil en azt hiszem, a leendő nézők kö/oti meghatározó mertekben tobb lesz az elégedett... l'Al.n KAI AI.IN KARACSONYI MAGAZINUNK ILLUSZTRÁCIÓJÁUL SZOLGÁLÓ INNI Pl l'ORf l.l.AN SZOBROK A'l IÓTII \ MIHIA És KI l(,l SÁNDOR SZOBKASZMl \ ESZEK KI.S/III.I II K