Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

4 Szombat, 1985. december 28. MAGAZIN Ajándékok — nem karácsonyra Ha nézőnek képzeli magát a látogató... Vasarelynck 1ranctaország egy kastélyt ajandckozott, amit a inesict egy lrankcrt — c jelképes összegért — „vásárolt meg", s ahol életművének alko •ásai tán örök otthonra lelnek. Mi nem vagyunk oly gazdagtik. hogy minden egyes jelentős alkotónk Ictmüvéi mentendő még csak egy szerény kis szobái is felajánljunk. Mert hat ieglepö-e, ha valaki értekes alkotásait felkínálva a köznek, óhajtja egyben itnak állandó kiállítását is, hiszen raktárban őrzött alkotás halott művé lesz hban a pereben. ha elszakítják attól, akinek készült, a közönségtől, ,i be fő­időt ól I árgu Mátyás Kossuth-díjas díszlettervezőnk maga állit hát ntaganak emlékei, akkor, amikor munkássága fontos állomásán, in a Tisza partján vett és újit lel egy szerény kis házai, ahová szánja az. egyik legnagyobb kultúr­történeti jelentőségű adományát. Egy lel évszázados pályafutás színházi re­likviáit, a rivalda diszlctcinck kicsinyített másait. Az utókor számára azi megmulatandó, milyen volt egv-cgy előadás látványa a nemzet szegedi es bu­dapesti kos/mhazában, no meg a templom előtti téren. — \ti ösztönzött erre? — kérdezi vissza. Kettős motívum. Menteni jó néhány év tized színházi emlékeit, s adni annak a városnak, amely nekem oly >okai nyújtott. ahol egy élet gazdag munkáséveit töliöiiem. s amelyhez ilyen­formán vágyom kötődni akkor is, amikor már csak az alkotásaimról ismer­het egy uj nemzedék I s egy most felnövekvő generáció fogja majd elvezni a modern magyai grafika egyik kiváló mesterének. Szegednek szánt adományait is. Kass .lános Munkáesy-dijas művészünk kilencven grafikáján és ötven plasztikáján kivul szülővárosának ajándékozta még irodalmi levelezéseit, dia- es videofelvétele­it. amelyek a már meglevő es a jövőben bővülő Kass Galériában komplex képzőművészeti élménnyel gazdagítják az odalátogatót. Az utóbbi évtizedben különösen tnegszaporodtuk a városunk iránti sze­leteiből es az értékmentés szándékától vezérelt adakozók, hagyatékot aján­dékozok. Nem igen van olyan esztendő, hogy ne érkeznék jelentős számú cs eriékes magánadomány a könyvtár vagy a múzeum címere. Sokszor mennyi­ségében felülmúlva a vásároltat. A legutóbbiak közül csak a nagyobbakat cmlilvc: Lttcs I erene es I iseher Ernő Icsirncnyajandckai, t inkler I asz.lo kö­zel kétezer darab régészeti lárgygyűjtcményc, a negyedmillió ériékú képek­kel. Biidav Gvorgy, Erdélyi Mihály hagyatéka irodalmi dokumentumértékű levelezéscikkel. I asvury Ödön az amerikai magyarság életét dokumentáló gyűjteménye. Magyar I ászló újságíró kézirat- és fénykephugyuteka. Mind­mind pénzben sokszor ki sem fejezhető értéket jelentenek nekünk. A szerkesztőség folyosóján gyakran találkozunk vele, bár mai regen nem aktív fotóriporter. Csak hál az élete nagy részéi itt élte, s elszakadni nem ind cs nem is akar. Jóllehet ma már csak a maga szórakoztatására kattogtat ja a fényképezőgépet. Kapcsolata az in cs most fotográfiájával nem szakadt meg. Kétszázezer forintos alapítványt létesített, amelynek kamatait minden esztendőben az a szegedi fotóriporter kapja, aki munkájának minősege alap­ián kiemelkedőt produkál. Liebmann Bélának ez csak az egyik nagyvonalú gesztusa a város leié. a másik sem kisebb jelentőségű. — ludja, hatvanöt esztendő, az már történelem - mesélte egyszer. ­I s én ennek az időnek úgy voltam tanúja, hogy nem hagytam elszállni a pilla­natot. hanem megállítottam a hivatásom okán. I eny képezem 1923 óla. I cn­cscvégre kaptam Horthyt cs Szent-Györgyit, I oltári cs I oscaninit. 1950 után megörökítettem minden jelentős politikai szentélyt, aki in járt cs a koalíciós időszak löbb eseményeit. No cs ami a lényeg, megőriztem minden negatívot. Húszezer databot. Jó memóriámnak köszönhetően mindegyikről tudom, mit vagy kit, mikor és hol ábrázol. l /A a felbecsülhetetlen ériékú dokumentumgyűjteményt, a milliós erte­ket képviselő éreingyújieményével a múzeumnak ajándékozta. Ma a gyönyö­lúségcssé újiioii fekete-házban látható. Aaer Lajos szegedi Icnyképés/mes­ICI korabeli fotóival, Benedek László. Bnzsáki Lerenc várostörténeti leny­kepdokumentlimaival adnak — a szó szoros éneimében — hűséges képel Szegedről Szegednek. Vannak itt más, jós/ivvol adott, a mull egyes pillanatát megállító képek. Köztük Lengyel Maria adományai. Ó nem fotográfus, nem történész, „csu­pán csak" élő tanúja a magyarországi kommunista mozgalomnak. Amikor találkoztunk, első dolga volt, hogy megmutassa azt a biroi vég­zést, amelynek tartalma édesapja elitélése kommunista érzelmei miatt. Olyan családban született, ahol természetes közeg volt a mozgalmi munka, s nap mint nap kis gyűlések folytak. Igy hát könnyű a dolga, amikor több száz ­ma már történelmi jelentőségű — lolót kell azonosítania, leidolgoznia. Azo­kat, amiket az evek alatt összegyűjtött és most továbbadásra szánt. * Persze, hogy az emberi büszkeség es a vagy a halhatatlanságia erös moz­gatóerő a müvek, alkotások továbbadoináiiyozására. Bűn-e ez. amikor eme önzés mások javát szolgálja, életét gazdagítja. De adakozni más erőtől hajtva is leltet, például a kötődés szálainak erősítése okán. Él Braziliában. Mome Videóban egy idős férfi. Deák Ábruhani terem­nek hívják. Nem milliomos, tehát nem tartozik azok közé. akik jó dolgukban már nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel. Jó léi évszázada emigrált, s az öt­venes évek derekán ugy döntött, gyarapítani kiváltja szülővárosa értékeit, anyagi lehetőségein bélül. A gazdagítás nem mindennapi fotmájái választva a mai napig folyamatosan küldi ajándékcsomagjait, amelyben dél-amerikai kőzetek, trópusi madarak vannak. A címzett a Móra l erenc Múzeum, s a leg­utóbbi küldemény egy a nta mar kihalóban levő amerikai struecfaj, a nandu volt. Az ország halárain ugyan belül, de jó néhány kilométerre tőlünk él vala­ki—a neve nem fedhető fel —, aki szintén e város s/uloiie, de a sorsa ugy hozta, hogy az ország másik végen éli életét. A kötődés s/alai arra ösztönöz­tek. hogy alapitvanyt létesítsen, amelyet minden esztendőben az a szegedi operaénekes kap jutalmul, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt olasz operák éneklesében. I argha Belu pedig azoknak a szegedi egyetemistáknak s/anja alapítványai, akik a biológiaiudományok kutatása terén jgrnak elöl. * Csonivary kepeit a halaiul kovetöárverésén fuvarosok akaiiak megvásá­IOIIIÍ, gondolván, jo lesz még ponyvanak. Ha akkor, a végkiárusíláson egy nuieriö es párioló nem menti meg még a fizikai ku/delemiöl sem riadva vissza, ma sokkal szegényebbek lennénk. Mennyi ériék Ítéltetett volna hasonlo modon elkallodásra, megfosztva az utókort a birtoklás lehetőségétől, ha nem lettek volna megmenlök, őrzők és továbbadok. S mennyi érték, készség és tudás maradna felfedezetlenül az alapítványok nem anyagi, hanem eszmei, erkölcsi vonzásának hiányában. Igy hál köszonei .1 nCin karácsonyi, de mégis Ünnepi ajándékokén. KALOCSAI KA I AI.IN HM YZLI IM.L.M I S A S/K.1 Dl SZÍNHÁZ EPULLSEROL I es/nek majd sokan, akik csel tin­iének: ez igen. ez jól sikerüli. Is lesznek majd lanyalgók. akik — le­halkítva a hangjukat - ugy vélik: igen-igen, de azért... A régi más volt... Persze. . Zegzu­gos es útvesztőkkel tarkított, sötét es alacsony plafonokkal nvomoriioit, málladozó vakolatú és mégis... Még­is színház volt, játszani leheteti ben­ne I.ohengrini és Diákszcrclmct, A vagy villamosát és Vízkeresztet. Mégis, „lepusztultsága" ellenére is csillogott, mert megszépítene a szó es a zene, a mozdulat es fény. U10I­jára 1978. április 25-én. (I s nem „ti/ evvel ezelőtt", ahogy mostanában clő-clőiördul egynémely, a .színház­felújításról tudósító újságcikkben!) I gye, ha 1111 régi szegediek azi mondjuk: „színház", meg 111a is in­kább gondolunk az évekig állványok mögé rejlett, palánkkal körbekerí­tett épületre, mint há/s/oms/.édjára, a moziból lett Zenés S/inhá/ra, vagy a Horváth Mihály utcai házra? Per­sze. meri nekünk az volt az igazi színház, ahol morogva indult lefelé a vasfüggöny (ele indult, meri voli). ahol ha kelleti, lörgoli a színpad (mert matuzsálem-korában is műkö­dön). ahol az egymásra laláli. bol­dog szerelmesekéi .1/ egbe emelte „megtáltosodott" esónakuk (ha épp ez az örüli ötlete támadt a darab ren­dező jenek.) QD szakemberei. Csak ezután következ­het a tényleges próbaüzem, vagy in" kább üzempróba, amikor mar a szín­házi műszaki szakembereké lesz a te­rep. Jártasságot kelfszerezntiuk, mi­re „élesben" először fölmegy a füg­göny. (Az Állami Operaház cselében ezt az időszakot három hónapra be­csülték...) 0 De aztan evek teltek el. kényszerű nélkülözésben, színésznek, közön­ségnek egy fonna sóvárgásban. I a­punk ojvasóinak időközben több­ször volt alkalmuk legalább kép/e­Iciben benézni a palánk és az állvá­nyok mögé. illő hát, hogy most, ami­kor lassanként isméi s/inházformá­111 lesz u ház, megint körülnézzünk egy üli. Annál is inkább, mert úgy hírlik, eljött a műszaki átadás ideje is. I11 azonban álljuk meg egy kiesú iis/iázni azi, mit is jeleni ez az epiiö ipari szakkifejezés egy ilyen sokrétű munka cselen. Darvas tamásépilcs­v e/eiöe a szó. — Ház és színház közön különb­séget kell lenni. A ház ugyanis kész - ha úgy értjük elkészültét, hogy van fűtés-hűtés, szellőzés, víz a veze­tékekben, áram a kábelekben. Alap­lunkcióját tehát már betölti a ház, csakhogy ettől még nem színház. Majd ha a színpadtechnikai berende­zések, a s/iuéx/hivó rendszer, a fény­es hangtechnika, a zártláncú lévé, a képző- és iparművészeti alkotások Ez utóbbi „együttesre" a beruházási vállalatnak külön UH) milliós szerző­dése van kél céggel. És ettől „függet­len" a Délép és alvállalkozói 380 mil­liós épiiés-szerelési munkája, ami tényleg vége felé jár. (Cikkünk írása­kor, december közepén minderről még csak jövő időben volt s/ó. P. K.) A menetrend nagyjából a követ­kező: a december 16. és 23. közti — hangsúlyozom: „délépes" — műsza­ki átadás után megállapodunk egy úgynevezett hiánypótlási határidő­ben, ugy gondolom, február-március iájára szólóan. Ezalaii a mar emlí­tett szcenikai szerelések folynak, rm pedig befejezünk minden olyan munkát, ami értelmeden len volna addig, amíg az adott helyiségben bárki is dolgozik. (Meg aztán óva­tosságból sem rakjuk fel addig a tük­röket, lampaburakat. a bársony borí­tást, hiszen a sérülésves/ély fennáll.) A köveike/ö lépcsőfokot a mun­kalatok menetében röviden minősí­tésnek nevezhetnénk. Ez lesz az az idös/ak. amikor a halóságok képvi­selői véleményezik az építők-szere­lők munkáját. Antikor a tűzoltóság a pincétől a zsinórpadlásig végigjárja a helyiségeket s mérlegeli, megfelel­nek-e az érvényes, és a színházak esetéhen meglehetősen szigorú tűz­biztonsági előírásoknak. I.s megte­szik ugyanezt a maguk s/ems/ogoböl a közegészségügy, a baleset vedelem Mini a liaz pillanatnyilag legjobb ismerője. Darvas Tamas is alig győz­te megmutatni a látnivalókat. Ame­lyek kö/iil kár, hogy igy van! — a legtöbb láthatatlan lesz a néző szá­mára. A színpad impozáns hátsó frontját, a tizen-huszon méter ma­gasban körbefutó technikai erkélye­ket, világítási hidakat, a diszlcteme­löknck a laikus számára, át tekint he­etlcn rendszeréi a s/mpad hátsó körluggönye takarja majd elölünk. Nos, akkor most lessek elcsodál­kozni! A nézőtér láttán, amelyen mar teljes pompában ragyognak a/ aranydix/ek. A mennyezeti táblaké­pek es a Szcgcd-eimcrek is kivirul­tak. s kcs/ a mintapáholy, a maga elegáns aranybordó tapétájával. A lényegcsen áttekinthetőbbre átépített lépcsőházakban is már az a gond, hogyan védjék meg a niárványbtír­kolanu, a falfestést, a re/diszekci („kc/fogókai", korlatokat) az aka­ratlan sérülésektől — ott ugyanis kis laniáziával most is nézőnek képzel­heti magái a látogató. C sakúgy, mim a szellemes megoldással a néző­iéi alá sullyes/icii ruhatárban es hű­iében. (Ne keresse senki a régi eme­leti társaitól - a födémek ai 101 csé­vél három s/ini magasságúra bövi­lett előcsarnok a réginél jóval tága­sabb teret ad a s/úneickbeli cseve­gésbe/. nézelődéshez. Az igazi szín­ház l'oycr-k ep/eletéhez. minek is ta­gadnánk. hozzátartoznak a rultabc­iniiiatos, ismétös-kcrcsgélö pillana­tok...) A különféle funkciójú icrck öss/enyilasa ugyan leivel egy kér­dést. hogy tudniillik nem lesz-e zava­ró egy délutáni hosszabb előadás lá­vozo es az esii előadás erkc/.ö közön­ségének összekeveredése például a ruhatárban.— , ele erre majd az elei válaszol. Mi sem jobb bizonyíték arra, hogy a lalakon belül igencsak felgyorsult az elei. mini az: van már kulcsos asszonya a háznak. Azaz: az tizenii szárny jórészt berendezett öltözőit (micsoda komfort a régiekhez ké­pest!) nem an kulcsra zártan védeni... Alkalmunk volt néhányba bekukkantani - jó lia az embert az cpiiésvc/ciö kalauzolja! , s meg­győződhettünk: a szólista es a lán­cos, a kórustag és a zenész hivatásá­hoz méltó körülmények köze kerül. De ne-léledkezzunk el a műszaki­akról - nélkülük nincs színház! — s az o munkájukat segítő gépekről sem. Zenekari süllyesztők es loigo­szinpad nelkul ugyan el lehel képzel­ni színházi előadást, meg a dis/leilifi meg az emelőgépek is nélkülözhe­tők. de hogy ezek lesznek, sőt, jó­részt mar vannak, az mégiscsak fon­tos. I z az új színház — a felújítás szobol e sorok írója legszívesebben csak a negyedik és óiodik belül irná le — , szóv al ez mindenféle trükkök ­re képes lesz 0 Ha megenged az olvasó néhány zemélycs megjegyzési, ideirom: 011­.írtamkor a szerelöállványi meg nem •omolták le, hál kézközclben voltak ueg a zápor-berendezés „rózsái", imclyekböl remélhetőleg csak pró­baképp omlik majd a víz a színpad „elárasztására". Mit mondjak, fur­csa egy érzés volt... Hál még állni a tetőn, kivul az úgynevezett lúzzáró ajtók egyikén, s arra gondolni, hogy a k-is teraszra az építőkön kivul csak a madár lép majd rá, meri ha a zsi­norpadlás személyzete oda kénysze­rülné, akkor már haj volna... De hess madár, ni/madár!... Marad junk a valóságban es járjuk körbe a házai, lalan cjószor a főbe­járathoz menjünk, de gyalog ám! Meri ugy tűnik, a zuhogó esőben, hófúvásban érkező kiscipös, estélyi ruhás hölgyekre, közülük is a sze­mélygépkocsival erke/ökre nem gon­doltak. Nem. meri a főbejárat járdá­ja es az út test Iclezö-záró vonala kö­zön oly keskeny a sáv. hogy 011 még egy pillanatra sem lehel megállni a mógöties forgalom zavarása nélkül! Hölgyeim, hol fogunk kiszállni? A/ Alivi/ig elölt, a fis/a Szállónál, a Bartók Béla művelődési központnál ugyan lehel, de ös/inién szólva nem ezek a legjobb megoldások! (A kor­nyék parkolási gondjairól nem is szólva...) Ha egyébkent a Bartók lelol erke­zunk majd a színházba, legyük ezt csukott szemmel, mert a műves/be­járó mellein „minek nevezzelek" építményre jobb, ha rá sem nézünk. Aki meg mindig reménykedik, áb­randuljOn ki: a szellőzőgépház leve­göbes/ivó bodegája, fájdalom, nem ideiglenes helyen áll... Szóval, kerül­jünk inkább a Szabadság mozi felé, 011 ugyanis hangulatos sétálóutcái alakítanak ki, a színházépiiészeti síi­lusához illőt. Persze lehel, hogy e funkeiováliással sokan nem értenek majd egyet. De gondolják csak el: olyan nincs, ami mindenkinek ici­szik . Azeil en azt hiszem, a leendő né­zők kö/oti meghatározó mertekben tobb lesz az elégedett... l'Al.n KAI AI.IN KARACSONYI MAGAZINUNK ILLUSZTRÁCIÓJÁUL SZOLGÁLÓ INNI Pl l'ORf l.l.AN SZOBROK A'l IÓTII \ MIHIA És KI l(,l SÁNDOR SZOBKASZMl \ ESZEK KI.S/III.I II K

Next

/
Thumbnails
Contents