Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
4 Szombat, 1985. december 28. MAGAZIN ZALÁN TIBOR Írás a csillagon Kis Jézus alszik Márta jobbján, I észer a templom, jászol az oltár Barlang-időben hallgat az ország Alszik a gyermek, gyönge az álma. Sem Írogatja kés suhogósa, Három keresztnek koppunó árnya Mária alszik Jézus Ur balján, I élelem ébred hajnali arcán. Lát gyönge bárányt, lát vad oroszlánt. József az erdőt kerith sírva, övében haha haragját szilja, Jövendöl lát feni, esillugra irvu „Sok mudaruknuk jő suhogósa. Jámbor vadaknak mind pusztulása. Latruknak lesz ott feltámadása.. '" Csattog december cápafogával (SZANATÓRIUMI TÖREDEK) Úgy fekszel itt. mini egy csöves, mondta Judit. Ügy fekszem itt, mint egy csöves, igen. Lehűlt az idő nagyon, mondják, huszonöt éve volt ilyen hideg ez idő tájt. Zoknit húztam, cipőt, farmerkabátot a meleg pulóver fölé; Judit kötötte ezt, Judit vette azt, tudom, tudont; fázok most, mert izzadok, újabban dróttal körülvett táborban élek álmaimban; most is, akartam szökni, szabadulni, dzsidások rohama szorított a dróthoz; palák dobognak homlokomon, szuronyok bökdösik mellkasomat, szívemet messziről röpített buzogányok verik; de szökni, menekülni nem tudok, kihallgatnak minden éjjel; botos legények törik a csontom, torkomba gombostűket szúrnak, parázsban kell állnom reggelig — Itt a téli paplan, terítsd magadra, mondta Judit. Tudom, itt van kéznél téli paplanunk; Szegedről hoztam a tollat, lehet már öt éve is; őrültnek néztek végig a vonalon, hátamon, vállamon annyi zsákkal, de nem zavart; akkor még sok minden nem zavart, büszkén viseltem hendrixes koronámat, fekete-göndör hajamat; megágyaztam a peronon, eldőltem a tollas zsákokon, és aludtam, aludtam, aludtam, mert akkor még azt hittem, aludni kell, ha fáradt az ember. Álmodtam olt is: röpültem, szálltam, kovácsolt vasból volt akkor az égbolt ajiajaj kitárva az aranyalmakertre — Csak a/ért jöttem, mert megint kiabáltál, mondta Judit. Álmomban megint kiabáltam; le kellett szállnom a parázsról, jeges kádba duglak, hóverembe ástak, onnét is kivettek; Gáspár— Menyhért— Boldizsárral hétszer megverettek; hát ne jajgattam volna? Kivert fogaimat ne sajnáltam volna? Mit legyek, hogy ezüst láncodat csuklómról valaki gyorsan, de gyorsan lelakatolja — Csöppnyi pálinkáin talán van, mondta Judit. Pálinka nem kell, hagyj most magamra, hidegem, álmom legalább ne vedd cl; de aggódj, ne törölgesd a homlokomat; a paplan se kell, csak ez a lószőrpokróe, élelem, színházam elnyűhetetlen kelléke; ruhám, ha kell, (akaróm, ha kell; ágyam is ez volt valamikor a szúette padlón, bolhás albérletemben, amit akkor még te is szerettél; sebhelyes föld volt alattam, sebhelyes égbolt volt fölöttem — I.á/as vagy, igyál legalább teát, mondta Judit. Teát, csak azt ne! azt itatlak velem a hóhérlcgényck is, véres teát; ujjbögycimből kellett kicsöpögtelneni önnön véremet, édes volt, keserű volt, savanyú volt, de váltságdíj volt; kilépheitcrrj a vascipőből, törölt bordámat, lábszárcsontomat saját kezemmel illesztettem össze; de szögesdrótból fonták a sínt, gipszként sarat tapasztottak köré; cs szaladtam és szaladtam és szaladtam, béna lábbal is úgy ugráltam ál a bokrokat, mint kölyökkoromban — Makacs vagy, akár egy kölyök, mondta Judit. Makacs voltam mindig és önfejű, cs most ntár így lesz ezután; csak mentem, mentem, követtem lányokat is sarokról sarokra, megbabonázott a gondolat, amelyben erő volt és bizonyosság; hidakról ugráltam folyóba, úsztam löl-le, löl-lc, föl-le, mert izmaimban ott feszült a szándék ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK RAJZAI JÓZSA GÁBOR MUNKÁI Akkor csak maradj magadnak, mondta Judit. Maradok, most már örökre igy, összekucorodva ezen az ágyon, szakadt pokrócomat magamhoz szorítva; most már mindörökre, reggelig; mert reggel fölkel majd a nap, és meleg lesz, és csövesnek csúfolt palástomat nem vetem le, te meg csak pukkadj meg, kedvesem, az ódivatú gondolataiddal együtt; én élni akarok, élni, élni, élni — A/l hiszed, hülyeségből állok itt, mondta Judit. Állsz itt, mintha muszáj volna itt állanod; még megfázol te is; tél van, a padlószönyegcn csattog december cápafogával; toporogsz a lucsokban, töredezett lakkeipödbe befolyik a hólé; lábal váltasz: diszőrseg! diszörség! micsoda szánni való, fagyos csomóként látlak itt! De szemem immár sötétkamra, koponyám sötétkamra, készíteni a csontkemény fotókat, az önnön szánalmasságál nem ismerő és mindjárt elpityeredő ember dagerrotipiáit — I.á/as vagy, beteg vagy, orvost kéne hivni, mondta Judit. Lázas vagyok, igen; mint a hetvenes évek elején, amikor még csodálkozva néztél a kamaszkorból hirtelen kiszakadt lázas férfira; csak szíve volt, és csak csöndje volt; most meg már csak láza van, de orvos nem kell neki, mert mögötte ezer esztendő, mögötte ezer kiűzetés az aranyalmakcrtből. A szív mélyen elrejtőzött a bordák mögé, a csönd egyre csöndebb, a szavak egyre fájdalmasabban dobolnak a dobhártyán; uram isten, mivé lettetek, mivé leltetek — Egyedül vagyok, le meg fekszel kiterítve, mondta Judit. Az ember itt fekszik kiterítve; nem tudta senki, hogyan sejtette volna bárki is, hogy a túl gyakran szomorú arc mögött testi fájdalmak vulkánjai működnek szüntelen, visszaszorítva az ezer éve kivájt üregbe; hogyan sejtette volna bárki is, hogy a szomorú szavak mögött, lecsupaszítva csontig, velőig, egy ázoll-vcréblélek búvik meg; kitelel ezer nyarat, kitelelt ezer őszt, ezer tavaszt, túlélt százezer telet; és most kikezdte egyetlen pillanat, kikezdte cz a senyár, se-ösz, se-lél — Harmincéves korodra vén vagy, mondta Judit. Vén vagyok, igen; élhettem volna boldogan, élhettem volna, mint más; de fölégettem magam mögött a margarétás mezőt is, mentem, mentem, és mindig visszajöttem, kezemben egyszál virággal, hazaérkezéskor is mindig útrakcszcn — IIKRCEG ÁRPÁI) Karácsony pa része! 59. Az „Ezerjó" hazája. 60. Cin. 61 Árusít. 62. Vörösmarty Mihály költeménye. 64. Asszonynév képző. 65. Kalendárium. 67 füzetesen. 69 Svájci üdülőhely Rejtvényünk két karácsonyi vonatkozású zeneművet és egy operát tartalmaz. VÍZSZINTES: I Bibliai rém. 6. Ottorino Respiglti karácsonyi zenemüve. 13. Önfejű, makacs 15 Hires szakadék az Erdélyi Érchegységben. 16. Biztatás. 17. Fémpénz egyik oldala. 18. Portugál Timor fővárosa. 19. Pénzintézet névjele. 20. A Tisza mellékvize. 22. Az argon vegyjele. 23. Hideg, száraz adriai szél. 24. Belga fürdőhely. 25. Elektromos töltésű hal. 27. Hintő. 29. Algériai kikötő. 30. Az ásó párja. 32. Szép Ernő verse. 33. Ájult. 34. Neves holland uszónő (Ada.) 35. Mafla. 37 ...-vérig (teljesen.) 38. Sakkban áll! 39. Ezek ről a lestvérekről Dosztojevszkij írt regényt. 41 Vonatvég! 42. Község Baranya megyében 43. Rövid... (De Falla 2. felv. operája.) 44. Fohász. 45. Átvehető. 47. Princípium. 48. Verdi opera. 50. Fisa dclla..., neves svájci operaénekesnő. 51. Barnabőrű. 53. Himfy múzsája. 55 Művészei franciául, (lord.) 56 Mókus 57 PiFÜGGŐLEGES: 1. Festési modor. 2. Maxim Gorkij elbeszélése. 3. A gallium vegyjele. 4. Kultúrintézmény névjele. 5. ...nádor, bariton szerepe a Hunyadi László című operában 6. Állatövi jegy. 7 Régi római pénz- és súlyegység. 8. Modern könyvelés. 9. Coca.. 10. ...-Lanka. 11. A vízsz. 42. számú sor része. 12. Napkelte és napnyugta közölt. 14. Partner. 18. Ca..., híres velencei műemlék palota. 21. Szájszél. 23. Puccini opera, melynek első felvonása Karácsony este látszódik. 24. Ferde. 26. Amerikai hírszolgálatai iroda. 28. Az Ezredéves emlékmű egyik alkotóművésze (György). 29. Olajzöld. 31. Neves brazil iró (Jorge), 33. At lói kezdve. 34. Corelli op. 6. concerto grossosoruzatánuk 8. darabja. 36. Ellenériéke. 37. „Se... , se bűze". 39 Kiegészítő záradék a zeneművészetben. 40 macska nem fog egeret" (mondás.) 4i. A világ legbővizűbb folyója. 42. Török nagyúr. 44. Mértani alakzat. 46. Neves, színész, rendező volt (Ernő). 47. Keletkezik 49. Jegyez. 51. Krisztályos kovakő. 52. A költészet egyik ága. 54. Küzdőtér. 56. Lendület. 58. Görögkeleti pap. 61. Rába..., győri sport egyesület 62. Énekhang. 63. Mint az 59. szá ntú sor. 66. Páka egynemű betűi. 67 Mint a 22. számú sor. 68. Ételízesítő. E. B. Beküldendő' a Itarom zenemű címe