Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

10 Kedd, 1985. december 24. mm „Sürgős szükség esetére" Vasárnap délután öt óra. Nyúlós ös/i sötétség, latyak kinn az utcán. Az ügyeletes Kigyó patikában eseng a telelőn. Idősebb hölgy érdeklődik: van-e Dccaris. A kiseieájának kellene a léregü/ö gyógyszer, ha van. beugrik érte. Ugorjon, módja megadóan a/ ügyeletes gyógyszerész. I'éescn jártam a nyáron, s egy vasárnap rámjött a hasmenés. Kei mellékhelyiség közt átszaladóban megkérdeztem, merre van az ügyeletes gyógyszertár. Mutatták, megtaláltam. Ajtaja zárva, a esengő mellett tábla, vastag nagybetűkkel: CSAK SÜRGŐS S/.ÜKSI G ESETÉN. Állapotomat épp ilyennek érezvén, becsöngettem. A csöpp ablakon szigorúan végigméri a gyógyszerész, nem szórakozásból' akarok-e s/éiuahleitát venni. Kiadta, mogorván elvette a pénzt, és komoran visszazárta az ablakot. Szegeden szombaton három, vasárnap egy gyógyszertár tart nyitva. Elvileg szintén csak sürgős szükség esetére — de nem lehúzott redőnyökkel. Az országban csak néhány megye nagyobb városaiban várja nyílott ajtó a hirtelen gyógyszerre szorulókat — Szegeden az egyik közülük. Vajon milyenek vagyunk mi, betegek vagy gyógyszert laló egészségesek a puli — pardon, a láras/ial - másik oldaláról. Azon az esős vasárnapon bekéredzkedtem az ügyeletes gyógyszerész melle, megtapasztalni a/l a másik nézőpontot is. — Kérek két levél C-vitamint — Algopyrittt. — Öl csomag Chinacisah. — C-vitamint. — Úgy viszik, mint a kétforintos csokit — mondja két gyors mozdulat • között Szkiva liborné. Jön egy hölgy, több mint öt hetes receptet ad be. Vérnyomáscsökkentő van rajta. — Korábban nem lett volna rá szükség? — kérdi udvariasan a gyógyszer kiadó szakasszisztens. — Nem az enyém, csak megkérlek, váltsam ki, ha úgyis erre járok. l iatnl apuka jön, pénteki receptjén antibiotikum egy hatéves gyeteknek. Ilyet és ilyen dózisban csak súlyos gyulladásra Írnak fel. Fémektől vasárnapig vajon mit szedeti a/ a gyerek? Korábbi tapasztalataim alapján nagyobb tömegre számítoltam, de nincsenek sokan. — I sik az eső — magyarázza a gyógyszeres/nő. — Ez sokakat visszatart. — Előfordult már, hogy senki sem jön? — Kupa meccs idején férfiakat nem látni. Amikor a Karatézó Cobra vinni filmet vethették a tévében, akkor egy léleknek sem volt sürgősen szüksége gyógyszerre. S/kisánét leváltja a kolléganője, beszélgetünk egy kicsit az irodában. — Idegesek mostanában az emberek. Az orvosnál nem mernek hangoskodni. ami feszültség fölhalmozódik bennük, azt gyakran itt vezetik le. Mi csak azt adhatjuk ki recept nélkül, ami elő van irva. Kötekednek, kiabálnak: hogyhogy nem ad Maripent, amikor nekem fáj a torkom? Én szeretem az embereket, legtöbbször nyelek egyel, és nem szolok semmit. Ha én is fölemelem a hangom, abból csak veszekedés lesz. Szidják ám az anyját is az embernek, a többiek előtt. Amikor végre elmegy a kölekedö, akkor nekem a következő bctcere mosolyognom kell... Ami lény: s/ép sciálóidöbcn nagyon sokan bejönnek a korzóról. Van, aki meg is módja: a/ért az ügyeiéire jön, mert olyankor kevesebbet kell várni. A gyereknek vasárnap délben jut eszébe, hogy másnapra zászlót kell csinálni a/, iskolába, anyuka elszalad a Kígyóba hurkapálcáért. Apuka barkácsol, a nyomtatott áramkörökhöz kellene egy kis vasklorid, elszalad az. ügyeletes gyógyszertárba. A gyógyszerész pedig — mert kiesi a hely és nem lehet minden a kczcügycbcn —, lohol a pincébe vaskloridéri, miközben a sorban állók óráknak érzik a/.l a három-négy percei, mig visszatér. De mi az. hogy sürgős szükség? Erről megoszlik a gyógyszerészek véleménye is. Vcsmás Éva például a követke/vi sorrendet állítja: sürgős, amit az orvosi ügyeleten receptre fölírtak. Sürgős leltet a lá/csillapiló, a fájdalomcsillapító — hisz este jön a láz, a fájdalom, nem szabad védtelenül hagyni senkii a gyötrelmeivel. De még egy csomag vatta is sürgős lehel. I s mi nem sürgős? I'éldául a vietnami balzsam, a eumisiiveg. Mása/t mondja, fájdalomcsillapítót, lázcsillapítót, hashajtót, has fogói ina már illenék a házipatikában tartani, s ha fogyóban van, hétköznap beszerezni. És az sem biztos, hogy valóban sürgős, amit sürgős jelzéssel ir receptet az orvos. A neves bőrgyógyász külföldi betegéinek fölirt ckcémakenőcs például várhatna hétfőig - de akkor újból át kellene jönniük érte a haláron, e/.érl hozzák a STAIIM jelzésű recepteket — amit a gyógyszeres/, nem bírálhat fölül. Változatok a Postinorra — és emberi kapcsolataink minőségére. (Ha valaki nem tudná — a l'ostinor fogamzásgátló szer, röviddel az esemény után használandó. Tagadhatatlan. hogy olykor igen sürgős szükség leltei rá — viszont csak receptre kapható.) Az alaphelyzet mindhárom esetben ugyanaz: csönget egy férfi az éjszakai ügyeleten. Postinort kér, de receptje nincsen. Első eset: Mondja az ügyeletes gyógyszerész, hogy Postinort csak receptre adhat — Rohadj meg! — feleli a gyógyszert kérő, és belerúg a rácsokba. Második eset: Kérem, a/t csak receptre adhatok. A férfi arca elkomorul, aztán azt mondja: gondolja meg. meri ha nem ad, maga lesz a keresztapja a gyereknek. Harmadik eset: Rövidre vágott hajú fiatalember csönget az éjszakai ügyeleten. Civilben van, de látszik, hogy katona. Elmondja, nagy bajban van. Nemrég nősüli, utána nemsokára behívták katonának. Hazaion szabadságra, és a rég várt találkozás hevében elszakadt az óvszer. Nincs lakásuk, a felesége keveset keies, bcláthaiatlanul nagy gondol okozna nekik most egy gyerek. A gyógyszerész is ember — adott Postinort. A kiskatona megörült, elsietett vele — a meghatódott gyógyszerész is csak később vette észre, hogy kifizetni is elfelejtette. I ehet aztán sürgős egyeseknek a kábitós/erpóllckul használt gyógyszer is. Kelemen Imre, a Kigyó patika vezetője meséli, hogy nemrégiben egy narkós beszorította az egyik gyógyszerés/nöi a sarokba. A keményebb narkomániások ugyanis bizonyos cseppeket adnak be maguknak vagy egymásnak intravénásán. A narkózás terjedésének megelőzésére szigorú rendszabályok vannak érvényben. A veszélyesebb, „listás" gyógyszerek esetén az a rend, hogy elkérik az illető személyi igazolványát, kiírják a személyi adatait, a receptet pedig visszatartják — ellenőrzik, hogy nem hamisítvátiy-c. Ez a bizonyos narkós abba még csak belenyugodott, hogy nem kapja meg a gyógyszert, akkor vadult meg, amikor a receptjét setii adhik vi^s/'a. Korábban, mig neih völiak a szigorúbb s/abályok, Budapestről is jöitek éjszaka jó házból való úrigyerekek narkotikumnak használható gyógyszerekért: elkötötték a mama autóját és lerándultak S/egedre. Dr. Rákos Gyula, a gyógyszertári központ vezetője a/l mondja, a gyógyszerész munkája, akár az egész egészségügyé, permanens szolgálat. Bármennyire is sok az indokolatlan kérés az ügyeleten, mégsem tudja elképzelni, hogy s/igorilsanak a mostani rendszeren. A gyógyszerész nem döntheti el a beteg helyei, hogy annak mi a sürgős, és mi nem az. Szeretné azonban, ha több felelősséggel döntenének erről, az emberek. Ha megtanulnánk egymást iránt olyan kíméletei tanúsítani, amilyet magunknak elvárunk. Hiszen aki vasárnapi ügyeleten tömegei, hogy a befőzéshez szalicilt vagy nálrium-bch/oieuinot vegyen, az nem elsősorban a gyógyszerésszel tesz rosszal, hanem azzal, aki súlyos betegen, az ügyeletről jövet kénytelen sokat várni. Kovács Pálné, Zsálya, beszélgetésünk idején a Kigyó gyógyszertár helyettes vezetője, azóta a Kossuth gyógyszertár vezetője ezt úgy fogalmazza: — Meg kellene próbálni egy kicsii beleélni magunkat az ügyeletes gyógyszerész vagy a súlyosan beteg gyerekkel várakozó szülő helyzetébe. Arra gondolni: mi lenne, ha én lennék a helyükben, vagy az anyám, vagy a gyerekem? Valahol itt tartunk: lia bezárják előttünk az ajtót, ha távoli, személytelen intézményekben döntenek arról, mi legyen l'onios nekünk és mi ne, rosszulcsik, mert úgy érezzük, mi ennél felnőttebbek, felelősebbek vagyunk. De amikor előttünk a lehetőség — bármely apró ügyben — liogy dönthetünk, hajlamosak vagyunk visszaélni a helyzettel. Nekem is szolgált személyes tanulsággal, hogy megismertem a másik oldalt. Az ügyeletes gyógyszerészt, aki nem dolgozhatja le előre a fél decemberi, „szenteste" sincs a családjával, szilveszterkor sem pezsgőzik a fékevesztett Kárász utcai tömeggel. Nös, én megvettem előre a szódabikarbónát — ha a sok bejglitől, töltött káposztától majd jól elrontom a gyomrom, ne kelljen csöngetni érte az ügyeleten. 1 A.NÁCS ISTVÁN W iTl HM8M W* HL já Hol vannak a férfiak? Liftezünk. A házfelügyelő fekete blúzt v isel, vörös szoknyával. Micsoda izlés, meditálok, aztán clszcgyclJcm magam. Szeme könnybe lábad, férjéről beszél. Harmincöt éves volt. Soha semmilyen betegséget nem kapott, mégis a szive a nyáron elvitte, focit nézett a tévében. Olyan völt, mintha aludna, meséli az asszony. Szabadkozik a nő: — Nem vettem észre, pedig egy órája halott volt már. Az orvos percre megmondta az infarktust. A konyhából beszéltem hozzá, megszoktam, hogy nem válaszol. Sajnálkozva rtiondom, biztosan rossz egyedül, de az özvegy leint: Tudja, mi nők összeiarlünk. Sejtelmes arccal mondja, bi/losan észreveszi csodálkozásomat, mert rögvest hozzáteszi: Ebben a lépcsőházban csak nők laknak. Kérem, hogy akkor forduljunk vissza, mert kivételesen egy urat keresek. Az özvegy mindent tud, javasolja, kél nap múlva jöjjek. Liftünk addig elért a negyedik emeletig, olt kiszállunk. Ujjával az ajtóra bök, ahova majd költözik Péter úr. — Jó dolga lesz itt — kis szünetettart —, széttépik a nők. Ekkor már huncutul mosolyog. A lépcsőházban tompa a fény, de gyorsan felmérem, elől-hátul „perfekt", és ahogy előliem megy, csípőjét riszálja. Éppen arra gondolok, nem is lenne bolondság megvárni, amig Péter beköltözik. Ábrándozásra nincs idő, mert az asszony a másik ajtóra mutat. Bejön velem? — /avaromban ádámcsutkám ficánkolni ke/d. Megveregeti a vállam, s belém karol. Megnézzük Évikél. Nem rossz szöveg. Kulcsol vesz a zsebéből, nyitja az ajtót. Iclihold arccal vigyoroghatok', meri egy' 12 éves kislány a nyakamba akar ugrani. — Új apukát hoztál? — ujjongva kérdi Éviké a házfelügyelőtől. — Csuk maradj nyugodtan, bevetted a gyógyszert? — Az özvegy gyors terepszemlét tart a szobában. — Anyád nem aludt itthon? — de a választ sem várja, biztatja a kislányt , később visszajön. A lépcsőházban dicséri, milyen rendes asszony Gizi, Éviké anyja. A válás után sokáig egyedül élt, ki sem mozdult otthonról, úgy kellett 110- > szogami. Aztán megismerkedett egy özvegy tértivel. Róla lesújlóan nyilatkozik : — Lekvár pali a Teri. Nemhogy örülne, ilyen aranyos nőt kapott. Ide azért nem teszi be a lábát, hogy ne adja fel a függetlenségét. A szerencsétlen. Gizi jár hozzá hetente kétszer. A kislány úgy tudja, a mama dolgozik, éjszakás. Kapott tőlem egy kiscicát, ha ott fekszik mellette, akkor nem fél. Egy szinttel lejjebb a lépcsőházban az asszony közelebb bújik hozzám. fülemhez hajol, alig érteni, suttog. — Itt szörnyű dolog történt — a fordulóra mutat, abban a pillanatban elalszik a villany. Úgy pattan a kapcsolóhoz, mintha rakétából lőtték volna ki Kémüllen pislog, halkan mondja. — Itt szúrta le Esztert. — Gyilkosság? .«— kérdezem kétségbeesve, — Á, dehogy Már itthon van a szomszédasszony, meggyógyult. Volt egy taxisofőr fiúja. Egyik este itt a hajlatban várta a férje. Késsel. Szerencsére sötét volt. Csak a karját érte A hapsit akarta megszúrni, de a hőt találta. Azért jó, hogy vele volt a taxis, mert ő vitte be gyorsan a kórházba. — Most hol a férj? Elváltak? — Három évet kapott. De nagyon jól vannak. Eszter rendszeresen látogatja a börtönben. A taxist kirúgta. Múltkor a/l mondta, igy tudta meg, mennyire szereti a férje. Még ölni is képes lelt volna érte. Ismét egy szinttel lejjebb. Az özvegy láthatóan a bizalmába fogadon. — Ráér egy kicsit? Biccenték. — Akkor menjünk be ide — s mielőtt lenyomná a kilincset, fürkészőcn fámnéz. — Ugye, maga ért a hivatalos dolgokhoz? A házfelügyelő úgy lépi át a küszöböt, mintha hazaérkezne. Ö megy elöl, kezemet fogva vezet a lakásban. Három nő ül a konyhában az asztal melleit. Kóláznak. Hiába mondja az özvegy: — Hoztam egy hapsit —, azok nem veszik á lapot. Szomorkodnak. Az idősebb minikomputerrel számol, a másik kettő szótlanul nézi. ••'• intaiJ(-> ny ,rr majd segít. Jógáttó. — s bemütat az özvegy. Mcgrökönyödök, hogy az asszony ilyen rövid idő alatt ledoktoráltal, de csodálkozni nincs időm, mert a szőke, aki a legfiatalabb, barátságosan érdeklődik. — Ért az üzlethez?' ' Nehéz erre válaszolni. Aztán gyorsan beavat, mindhárman egyedül élnek. Biztat, azért ne vegyem ezt szó s/criiu. Elváltak ugyan, de például neki évek óla van egy jó kapcsolata. Külföldi á kedves, és 'annyira megszerette, hogy áldozna nagyobb lakásért. No annyira nem gáláns, hogy újai vegyen, de á cserébe besegítene. Rábeszélték Marit — ő a legidősebb és a tizediken lakik —, hogy a kettő plus/ kettesét cserélje el a hetedik emeleti másfél szobásra. Ez a szőkéé. Így nem kellene élköllö/nic a lépcsőházból. Mari, mert övé a tágas otthon, úgysem tud mit kezdeni a sok szobásai. A fia megnősült, nemrég költözött el. Így ő egyedül él, pillanatnyilag nincs senkije. Sokáig nem értem a gondjukat, de fokozatosan bevezetnek az asszonyi logika rejtelmeibe. Ném akarják egymást becsapni. Az idősebb ezért számol már egy órája a komputerrel. Mondok egy összeget és elköszönök. ()k tovább számolnak, de a há/lel' ügyelő elkísér. Az első emeleten erősen dübörög a Hi-Ei torony basszusa. Nem hagyja szó nélkül az özvegy. — Új fiúja van Sacinak. Így vezeti be, nagy zenével. Ilyenkor kél hónapig tart a buli. Megszoktuk már, kibírjuk. De nehéz természetű nő, kéthárom hónap után mindegyik paliját megunja, kidobja. A házmesteri lakás ajtaját félig nyitja ki'az özvegy. Nem tudom eldönteni, ez felszólítás lenne keringőre? Tétován teszek egy lépést a küszöb felé, az asszony határozottan visszaparancsol. — Meghívnám egy kávéra, de nemsokára itt a Józsi. És rám jobban féltékeny, mint a feleségére. Ugye nem felejti el, két nap múlva költözik a Péter úr. D lépcsőház, vagy még egyszerűbb, a nők lépcsőháza. Útközben egy hölgy szólít meg, tüzet kér. Késő este a trolibuszon rajtam kivül nincs senki. Csak a vezetőnő. Tőle kérdezem. — Hol vannak itt a férfiak? HALÁSZ MIKLÓS