Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

4 Szombat, 1985. december 28. Tizenöt éves a Város és vidéke EMLEKEZES ERDEI I ERENCRE UTOLSO MÜVE ÜRÜGYEN É

tlapokban emlékezünk Lrdei / erem, Makó szülötte, a kiemelkedő tudós és politikus születésének 75. évfordulójára. Életműve lassan egységes egésszé áll össze és tanulmányozhalóan hozzáférhető, továbbgondolásra öszlönzö egységkeni szolgálja fejlődésünkét. Kutatónak marxista, politikusnak a szocializmus cselekvő munkalója, építője volt, olyan, aki az egyetemes. a ncmzei szemszögéből éppúgy tudia a kisebb cs nagyobb helyi kérdéseket vizsgálni, mint a lokálpatrióta aspektusából. Mindkettőre utalóan szolgál példákkal a másfél évtizede megjelent utolsó munkája, a Csongrád megye valóságát feltérképező Város és vidéke, amely annak idején a Magyarország Jelfedezése sorozat egyik első köteleként látott napvilágol. Erdei Ferenc minden kérdés megközelítésénél a gyökerektől indult el, és lényeglátó, nagyléptékű áttekintést adott a fejlődésről, annak eredményeiről és ellentmondásairól. Jól tudta, hogy a történeti megközelítés megóvhat u tévedésektől, az irrealitásoktól, egy-egy napi kérdés megítélésénél. Jó szívvel adhatunk szántol arról, hogy a 60-as évben megindult helytörténeti munkálatok az utóbbi másfél évtizedben kiilönósen nagy lendületet kapták. Teljessé vált a megyei munkásmozgalmi dokumentumok kötetsorozata. Új város- és községtörténeti munkák jelentek meg. A Makó az első felszabadult város cftiiű sorozat első kötelénél még Érdci Ferenc bábáskodott, a folytatásra halála után kerüli sor. De immár Szeged is maga mögött tudhatja a város toriéneiének első marxista szellemű monografikus feldolgozása második kötetéi, de megjeleni Hódmezővásárhely történetének első kötele vagy éppen a „kis bolygók" (Tápé. Szöreg. Deszk. Sándorfalva) törtenete is. Az olvasó emlekszik arra, hogy Lrdei Ferenc milyen részletességgel vizsgálta a honalapító országgyűlés, a felszabadulást követő földosztás megindítása kapcsán Pusztaszer általános helyzetét cs helyét a magyar közgondolkodásban. A tizenöt esztendő e téren is mérföldköves fejlődést hozott. A pusztaszeri emlékbizottság — amelynek első elnöke Erdei Ferenc volt, majd öt Dimény Imre és Losonczi Pál követték — irányításával jelentős fejlesztésekre került sor. Megtörtént a közigazgatási rendezés, az emlékpark nemzeti összefogással és jelentős megyei, helyi erőfeszítéssel dinamikusan fejlődik, és nemzeti történelmünk nagy eseményeinek méltó emlékévé válik. A „ket Pusztaszer" nem verseng egymással, hanem az ópusztaszeri nemzeti emlékpark mellett Pusztaszeren nagy értékű arborétum telepítése folyik, ugyancsak helyi és szélesebb körű társadalmi összefogással. Ma ntár azon kell gondolkodnunk — amint erre az emlékbizottság legutóbbi ülésén Losonczi Pál is utalt —, hogy (íz esztendő múlva közel egybeesik a bonfoglalás 1100. a felszabadulás, a földosztás 50. évfordulója, és akkorra olyan nemzeti emlékparknak kell a vendégekel fogadnia, amely méltó a két nagy eseményhez. Erdeit sokoldalúan foglalkoztatta a település, a közigazgatás fejlődése. Könyvében bemutatta városainkat, községeinket, azok korabeli fő jellemzőit. Közismert, hogy azóta fejlődött a közigazgatás, és az élet bizonyítottá, hogy Erdei szavaival „a szintek számának csökkenése mindenképpen előnyös". A járások betöltötték történelmi feladatukat, megnőtt természetes vonzásuk és — ha bizonyos hullámzásokkal is — a községeknek a szerepe ts. A járások megszüntetésének egyik első kísérlete éppen a ntakói járás átszervezése volt, amelynek tapasztalatai hozzájárultak egy átfogó közigazgatás-korszerűsítési program kimunkálásához. A közigazgatás korszerűsítésével fontos lépést tettünk azon az úton, amelyen közeledik egymáshoz a város és a község, mint település és mint közigazgatási egység. A

z utóbbi másfél évtized történelmi léptékkel mérve is városaink lendületes fejlődésének időszukái hozta. A 60-as években megindult ipartelepítés, a megerősödött szocialista mezőgazdaság iparszerű továbbfejlődésének kibontakozása során sokat változott a városok képe, fejlődött infrastruktúrája, gazdagodott tudományos, kulturális, egészségügyi intézményhálózata. Ez a fejlődés természetesen nem lehetett mindenütt egyformán dinamikus és egyenes vonalú, hiszen a gazdasági körülmények ismert változásai a fejlődés hullámzásait is előidézték. A jellemző mégis az, hogy egyszerre épültek új városrészek, és egyben megújultak történelmi városrészek. Oly formában növekszik a lakótelepek szerepe, hogy nem csökken a történelmi városrészek jelentősége. A vezetékes vízellátás, a földgázprogram megvalósítása egyszerre szolgál gazdasági és lakossági érdekeket, és emiatt nagy összefogásra is ösztönöz. A mai Város és vidéke nagy eredményekel tud felmutatni az utóbbi másfél évtizedből. Jelentős előrelépés történt a fővároson kiviili szellemi centrumok Jejlesz.téseben, és ezen bellii a regionális szemlélet mind nagyobb helyet követel magának, amelyet Erdei Ferenc is gyakran hangoztatott. Új könyvtárak, muzeumok, iskolák, művelődési és ifjúsági házak épültek, a működő televizióstúdió és az épülő rádióstúdió felsorolásszerűen is jól érzékelteti a fejlődés tendenciáját. Nem vitatható, ugyanakkor természetes, hogy a különböző városok közölt nagyságrend szerint voltak és mindig is lesznek funkcionális különbségek vagy eltérések. Úgy vélem azonban, hogy éppen a régiók szerepének növekedése is hozzájárul ahhoz, hogy az egyes települések szcrepmeghaiározojává, értékmérőjévé növekvő mértékben a tartalmi elentek kerülnek a gazdaság, a tudomány, a kultúra tereit egyaránt. Senki nem vitatja a szegedi biológiai, matematikai iskolák, vagy éppen a város orvosi-, agrár-, társadalomtudományi kutatásai több területének országos és nemzetközi rangját. Erdei Ferenc érthetően nagy jelentőséget tulajdonított a kommunikációnak. Tizenöt cv alatt e téren is hatalmas a fejlődés, a Csongrád Megyei Hírlap és a Délmagyarország tovább növelte olvasói táborát, nem kismértékben a/állal is, hogy a Csongrád Megyei Hírlapnak Makón és Vásárhelyen mutációja jelenik meg. Fejlődött a Szentesi élet is. A televízió növekvő időt fordít regionális adásaira. Nemsokára működni kezd a szegedi rádióstúdió, és városainkban napirenden szerepel a kábeltelevízió megteremtése, mindenekelőtt Szegeden és Hódmezővásárhelyen. Ezek a kommunikációs fórumok nagy szerepet játszanak abban, hogy fejlődik a helyi közgondolkodás, a közös ügy demokratikus megvitatása, eldöntése és megvalósítása. Nagyfokú az urbanizációs fejlődés a megye községeiben. A szocialista mezőgazdaság — integrálva a háztáji és a kisegítő gazdaságok előnyeit — történelmének legnagyobb eredményeit produkálta, olykor váratlanul nehéz időjárási viszonyok között is. Számos községünk infrastruktúrája - vagy annak néhány eleme — jobb a városi mulatóknál. Hiszen miközben városaink túlzsúfolt iskoláinak egy részében két műszakos oktatás folyik, nagy osztálylétszámmal, számos községünkben jól felszerelt iskola optimális létszámú osztállyal egy műszakban oktathat. Az elmúlt tizenöt esztendő megváltoztatta a tanyák helyzetét és a róluk alkotott képet is. Erdei I ercnenck iga/a volt, amikor higgadtan foglalkozott a tanyák jövőjével. Az idő azoknak a nézeteknek és erőfeszítéseknek a helyességét igazolta, amelyek szellemében a tunyákra szükség van mindaddig, untig a termelést segítik, amíg lakóhelyek és — mint az utóbbi másfél évtized jelzi — pihenőhelyek. Természetesen tudnunk kell, hogy a/ egészségügyi, a kulturális és más szolgáltatási tényezők fajlagos költsége a tanyán lényegesen magasabb, mint a sűrűn lakott területeken, mégis helyes volt ezeket a tanácsoknak az utóbbi évtizedben felvállalni. (Ugyanúgy, mini a feleslegessé vált, üresen tátongó és a termelést zavaró romokat megszüntetni.) Tizeiről év alatt a közel 30 ezer tanya alig 6 ezerrel ietl kevesebb, és új tendenciák is megjelentek. Már Erdei is foglalkozott a tanyai öregek helyzetével. Sok minden történt érdekükben, szociális ellátásuk fejlesztéséért. Ez a feladat még hosszútávú. Az új jelenségek egyike az, hogy ismét megjelentek a fiatalok a tanyán, a feketeföldön éppúgy, mint a homokon, és gazdálkodni kezdtek korszerű módon és formában. Valószínűleg ez a jelenség sem átmeneti és gazdasági, társadalmi célokat is szolgál. De ugyancsak polgárjogot nyert az alkalmi tanyai elet, a munkások és a szellemi dolgozók körében egyaránt. Egészséges és hasznos időtöltés, minden bizonnyal ezzel is hosszú távon számolnunk kell. Éppen emiatt is sajnálatos, hogy a tanyai iskolák — iskolai funkciójukat betöltvén — nem tudlak kulturális központnak fennmaradni. Mindössze Makó környékén van olyan tanyai iskola, amely kulturális központként lennmaradt. Vásárhelyen lanyamú/eum, Szeged tanyai kórnyékén alkotóházak vannak, ami ugyancsak jó dolog. Mégis talán jó lett volna több tanyai iskolát új funkciójában megőrizni a megújuló tanyai élet gazdagítása érdekében. M

indezek előrebocsátása feltehetőleg jelzi, hogy a Város és vidéke milyen jelentős szintézise volt annak idején a gazdasági, társadalmi, kulturális, közigazgatási átalakulás településfejlesztésben szintetizálódó kérdéskörének. Erdei Ferenc ezekről vallott nézeteinek jelentős része időtállónak bizonyult. Ugyanakkor több területen a fejlődés szükségszerűen új elemeket hozott felszínre. Az évszázados tradíció, a járás negatív következmények nélkül szűnt meg. Oldódott a községek túlcentralizáltsága, előre léptünk a tanyával kapcsolatos nézetek tisztulási folyamatában. Az urbanizáció lenini értelmezése — amelyet Erdei Ferenc is vallolt — folyamatosan valósul meg, amelynek lényege az, hogy nem a falu és a tanya „költözik be" a városba, hanem a történelmileg csak városokra jellemző körülmények növekvő mértékben jelennek meg a többi településformában is. Egész demokratikus fejlődésünk nagy lépései bontakoznak ki a közigazgatásban, a településfejlesztésben, amelynek a VII. ötéves terv is löntos mutatója. Az új helyzetben nem a közvetlen elosztás segíti a településfejlesztést, hanem demokratikus vitákban kell kialakítani a területi és települési érdekek egészséges összhangját. Hiba volna ugyanis, ha a demokratikus önkormányzás helyes elve az autokratizinusi szolgálná. A településeknek a jövőben is ügy célszerű önálló arculatukat fejleszteni, hogy ez ne egymás rovására, hanem egymás kiegészítésére történjen. A/ új feladatok a tudományos kutatások és a közgondolkodás formálása területén egyaránt számos tennivalót tartalmaznak. Erdei Ferenc munkája lényegesen több kérdéssel foglalkozik, mint e cikk, hiszen összehasonlításokat hoz más megyékkel, elemzi a munkásság, a parasztság és az értelmiség helyzetét. E helyen azonban többre nem tudtunk vállalkozni. Azt gondoljuk, méltó emlékezés Erdei Ferencre, Ita szülőföldről irt átfogó munkát minél többen elolvassuk, és a inának időtálló gondolatokat hasznosítjuk. KONC/JÁNOS Belső tartalékok M

indjobban kiderül, nem könnyű nélkülük. Sőt, egyre nehezebb lesz. Felemlegetjük hát őket szinte nap mint nap. Flogy l'cl kellene tárni őket. Hogy az eddiginél sokkal jobban kellene számítani, épiteni rájuk. Mert előbbre vihetik a közösség ügyét. Mert segítségükkel — a belső tartalékok: például a szigorúbb munkafegyelem, a takarékosság, az ésszerűség stb. feltárásával és alkalmazásával — hatékonyabban, jobban gazdálkodhatunk. S nyereségünk lesz belőle, javunkra szolgál. Elsősorban persze anyagi javunkra. De elég annyi, Ita csak arra? Igazán csak ennyi lenne, csak erre való volna az a bizonyos — mostanság sokat emlegetett — belső tartalék? Hiszem, hogy nem! Csak még nem tártuk lei az igazándiból a benne rejlő tartalékot. Azt a valóban belsőt. Az emberit. Az igazán minőséget adót. Az anyaginál is több hasznot hozót. A pluszt. Azt a pluszt, ami az egyre nagyobb napi rohanásban, a kötelességtevés közben mindjobban elsikkad, pedig egyre nagyobb szükség lentié rá! Mert adhat valamit, aminek belső tartalékaként olyan energiák szabadulhatnak fel és lehelnek segítség ütik re, amikre sajnos egyre kevesebbel gondolunk, s talán még kevesebbszer jutunk a közelükbe. I'edig közvetlen közelben — bennem, benned, benne, bennünk! — vannak. „Csak" fel kellene tárni őket. Naponta legalább egyszer-kétszer „elárulni" a közvetlen környezetünknek, hogy bennünk igenis vannak emberi minőségei icl/ö (tartalék?) tulajdonságok. Flogy mindezeket másoknak megadva (s tőlük megkapva) olyan belső lartalékú energiaforráshoz segíthetjük egymást, ami sokszor többet érhet az összes többinél. Mert az összetartozás kifejezésre juttatása emberi életünkben az egyik legtöbbet adó, legtáplálóbb forrás. Megújító, erőre kapató, biztonságot adó. — S mindenki által elérhető. Hányszor, de hányszor adott például a lehetőség egy-egy családban naponta mindenki számára, hogy vállalja s kifejezésre juttassa a kedvességet, a tapintatot, a szolgálatkészséget, a segítségei, netán a lemondást! Csak élni kell ezzel a lehelőséggel! Nyűgösen ébredve is tudni mosolygós jó reggelt kívánni; az ezerfelé kapkodó reggeli készülődésben önként vállalni, hogy lerohanunk friss kifliért a holtba; megfőzzük a kávét vagy a tojást a reggelire; villámgyorsan bevetjük az ágyat; felvesszük „én nem is ezt akarom" vitatkozás nélkül a kikés/iteit ruhái; a „rohanj már, mert elkésel" niottóju kipenderítés helyett simogatással suliba küldeni a gyereket (aki persze nem indulás előli egy perccel dugja a mama ke/c alá a tanári intőt aláírásra). — Munkából, iskolából délután hazatérve pedig nem „eldobni magunkat", de rés/t vállalni a házimunkákból, azokat közösen gyorsan elvégezvén tapintatosan visszavonulni ..hadd élje ki mindenki a saját kedvtelését, nem erőltetem rá az enyémet" alapon; avagy éppen törődni egymással „nekem is van éppen elég a munkahelyemen, de érdekel, hogy nálatok mi van" alapon. — Vagy magunkat „holt jáiadi"-nak érezve is megcirógatni a papát, marnál, gyereket. Szánni egymásra figyelmei, időt, energiát. S

nemcsak otthon! A nagyobb családban, a munkahelyen is. Hol ha észrevesszük, hogy a csapatból valaki „kivan", nem méginkább „kicsinálni" igyekszünk. Nem nehezíteni próbáljuk a dolgát, s nem mószeroljuk, hanem ugv közelitünk hozzá, hogy „segítünk, de számítunk a le segítségedre is". Nagy hajtások idején pedig nem kihúzni igyekszünk magunkat különféle ürügyekkel a munkából, de netán még többel is vállalunk másoknál — ugyanannyi bérért; példaadással nevelve rá, liogv legközelebb ö is azt vállalja. \ Mikor pedig netán úgy érezzük, hogy s/inte „pokol", mi körülvesz minkéi s szabadulni igyekezvén új társat, családot, munkahelyet keresünk, jusson eszünkbe a hűség, a megbecsülés, a kitartás, a fegyelem okkal — ok nélkül „elcsépelt fogalma." , Akarom mondani, a belső tartalékunk. Mindaz, mit fentebb felemlegettem — s mellette sok minden még. Miből igazán hasznunk lehetne. Mert a korunkban csöppet sem elhanyagolható anyagi tőke mellett létfeltételünk másik legfontosabbikát jelenti, az erkök \si lökd. A/ iga/an belső tartalékol. S/AKÓ MAÍ.DOEN \ KATONA .IUD! I Karácsony-köszöntő Szikrázik december hava, csillagfészket himbálnak ágak. Hírrel járnak a pásztorok: bölcsőt ácsol József, az ács, az ember egyszülött fiának. Pattog a forgács, hull a Itó, Máriát vaksin abroncs fogja, v vajúdva megszül. Száll a bir: dicsértessék, megszületett a gyermek, az élei legnagyobbja. 11Írrel járnak a pásztorok, Mária karjában a gyermek. Kehben u hófehér világ, v a velünk virrasztó vézna fák csendben az útra térdepelnek. —