Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

rum * mn w jm „ m ipu .* A um MuXllZLJÜil 4 Szombat, 1985. december 28. Meg nem írt témáim '85 I \ végi nagytakarítást csináltam a táskámban, litert mar igen elnche/nll és mauam sem tudtam benne a já­rást. Ila rg> egér bele fialt volna. Ián és/re sem ves/em. "sok mindent lu/re vetettem Itelőle, de meg nem irt le­máim va/latait. néhány kidolgozol t beke/desel nem volt s/ivem esak ágy elhajítani. I vekkel adós vagv ok ma­ttamnak is. a hivatásomnak is. esak eppen sokat halogattam. Meg tete­mes töredék s/aporodotl oss/e. Le­hel. mindenki jobban jár. \ deccm­beri hajtásban kevesebb s/oval mon­dom el idén meg nem irt témáimat. Kiesit s/akado/ollak. kiesit elna­gyoltak. máshol lul rés/lele/ök. I)e e/ek már igv maradnak. S majd látni Ingják: e/ek a léniák nem véletlenül maradlak lor/ok. \ agv a kő volt ke­nten v. vagv a véső gyönge... I I I IM'I I I) VK I S l'I.I DAK lat, hányféle az ember — még a/ egylete is! Vegyem esak a/t: a komnumisia. Amig aktív, nagyjahol a kO/éle­n lendület vis/i. Persze, parancsolnak is neki hivatala s/erint. A/Ián cgys/.ct esak „Inggellenne" válik, heeve/ a nyugdíjas elei csöndesebb öblébe. I ebet. sokallja, hogy annyi időn át kantai o/ták es most a/t 11 ondja: „No; eb­ből elég, a magam ura les/ek!" Sok ilyet ismertem, sok ilyet latok. Némelyiküknek keserű a nyala, másikuk ser­tóilös les/. Mar nem mozdulnak intésükre apparátusok, mái nem tilietik őket olyan gyakran a/ elnökségbe, már nem kulapoljak őket annyira... I/i tapasztalva egyik­másikuk a/t mondja: „Korcsosul a s/ociali/nuis..." — .. laknyosok ültek a helyünkre..." Nagyon elkeserítene e/ a lapas/talai. ha nem lenne el­lenkepe. Ila nem ismernék nagyon sok olyan elvtársát, akik tényleg „kényelmesnek" gondolt s/ekekben uliek, s mesak, hol tűnnek föl: a meghívottak kO/ou, a negyedik sorban, valamelyik munkabi/ottságban, lakóterületi gyűlésen... Mondjak neveket? Csak monogrammal, mert nem lennék igazságos azokkal, akiknek munkajárói esetleg nem is tudok: 1I.. D. M„ (). I„ P. I .. A. I .. 11. M.. I'. l.-né. K I., D. (iV .. I .-né s/ I . x/. (,.-né:.. V kommunista ember eselekvesre, a/ utolsó leheletig s/olo clköiele/eitségre s/uleteii. A/ elkótele/ciisegei pe­dig nem lehel megvenni, mcgli/cini. De van. tényleg van, aki ul otthon, himas/ekeben es a/t lesi: miként viszonyul múltjához a jelen. V/t figyeli: a megbcesules kooidinálaicndverebcn hol iclolik ki a/ o csillagát... Milyen nevsorbol maradi ki. ku raktak elé a/ emléke/ésbcn... Ila uklogelcse miatt elleledkc/nek róla. telefonál es kérdőre von... Nem haragszom eu iá sem ­de eme/eket ki feje/ellen tis/telem es becsülöm. Heteit magas s/olgálat után elmennek „politikai közmunkára". Vlionnan eredetileg jöttek, lalan iga/ lehel. liogy ott lónicbb is ilyen ala/atial s/olgálták a ko/életel... l.l.V I II I V 1.1.1 II IÖSÉG Ugy van e/ mát régen, legföljebb nem s/eiei hes/elni róla a/ emhei: mikot arra adjuk a lejünket. hogy valami s/elleini pályára lépjunk-keveredjünk, zseni ágaskodik bennünk Majd mi! I eglobben a/inan. ahogy aras/olga­nink a lamiloévekhen meg ;i s/akmában, s ahogy szem­besülünk a világ s/ellemóriásaival ére/m kezdjük ki­csinységünkéi. I / a szomorú lelismetes csak a legesleg­lobbakat es a legerősebbeket került el Is akkor mi ma­iad nekünk? Bizony kevéske a nagy fölismerések ötömé­ből — s annál több a s/olgálatböl. Márpedig ebben is tol kell ismerni a boldogságot! Milyen régi nóta: milyen korba s/ulciiunk ? I cianioii ,i szegénység, röpilcit a forradalom, iliegösziteli a mun­ka? Az egyik generáció megért kei pokoli haboiút is a másik talán megöregedbet ugy, hogy ezt sosem isméit meg. Nagy butaság ezen inoiloiidiio/ui. I n esak ukkot s/uletlteiiem. amikot lettem. Lgyetlen lehetőségem volt az életre: a fogamzás pillanata. Az elet pontosan olyan elkerülhetetlen, mint az elmúlás. Ku kárhoztathatnék vagy kinek hálálkodhatnék érte? Se pillangó, se madár, se giliszta kepében nincs több esély. S a gyerekem sem én vagyok. Tovább megy benne az előző élet, de nem ugyanaz az elet. De mert hogy eppen egyszeri es megis­mételhetetlen. talán eppen azért kellene nagyon bölcsen élni. Minden ország teli van emberi csonttal, hamuval. Nemzedékeken taposunk. Sok eloltunk élőnek tudjuk a nevel, tanuljuk a tudományát, olvassuk a versét, élvez­zük a szellemet, álljuk a tanácsát, gondozzuk a nyughe­lyét. A többiről igazság szerint esak annyit tudunk: ka­szait, kalapált, terhet cipelt, allatot nevelt, követ rakott, ruhát szabott, főzött, irui laiiiloll, nemzett, szull. Arcá­val, szellemével oly kevés tud közöltünk megjelenni. Már dédanyánk, dédapánk is csak villanás, egy homályos, s,izgult fotó — ha eppen a/ is lehet az emlékezés filmjén. Valamit végezni többször nem adatik meg. Sem zseni­i ck, sem vi/hordonak, sem forradalomra születettnek, • ni a csöndes építésre, eleire sorakozotinak. KI HL/. kLI)VLSLUI! A TÖRTÉNELEM? Egyszer pedig azt is tudomásul kell venni, hogy törté­netesen az én eszmém nem lóg végső diadalra jutni az én eletemben, tzérl nincs is értelme, hitele, perspektívája semmi oktalan türelmetlenségnek. Forradalom győzelmet megélheti az egyes ember — beteljesülését senki a győzök közül. Lassan érő gyümölcs a társadalom. Vicces szólás, meg nem mondom, ki agyal­ta ki: Marx sem született marxistának. Akkor miért nem hagyjuk rá a történelemre? Vagy mi­ért nem akarunk meg életünkben mindenáron a vegére tárni? A történelem logikáját és dialektikáját bogozva bizonyosan lehet látni s tudni, hogy merre megyen a vi­lág. Aki a história gö/hengere ele áll. azt ellapitja az idő. Igen ám, de ez is csak történetileg igaz, különben hogyan tobzódhatnának olykor kifejezetten emberiség-ellenes és történelem-ellenes rendszerek és figurák akár évtizede­kig? Főbenjáró dolgait ugyanis a történelem is az embe­rekre hagyja és hárítja legvégül is: végezzék el ók maguk! Vívjak meg kis es nagy harcaikul! C sak abból induljunk ki, ko/ulunk is sokan hiszik: at­tól hogy szocializmust epitunk es tolvamatosan kihirdet luk, kiplákátoljuk. határozatba hozzuk, t orv enyhe ikiai ­uik cz/el összefüggő törekvéseinket, normáinkul, erkol estinket, mát meg is s/t'inik minden ellenhatás. A mi igazságunk nagy iea/ság, erős iga/ság a inaso­ké tévhit, balgaság. Akkoi meg kellene ölniink egymást? \/i a masikat is valamilélc történelmi, társadalmi, csalá­di s/ituáció motiválta. S ebben öt pete alatt nem lehet megállapodni. Ila belegondolunk: de sok ember hali meg világnézetéért. S elsősorban es mindig a progress/iv c/redekböl. Mindenféle haladó történelmi mozgalomnak megvan a maga panteonja, de meg maga a forradalom is hányszor beleharapott saját gyermekeibe. Van, aki és/rc sem veszi, mekkora szelek fújnak koiu­lötic, van aki karcolásokkal megússza s van, aki belehal... I gyan kilie/ kedvesebb a történelem? Ifi/o­nyosan ahhoz, akit majd szánion tart, akii majd megje­gyez, ha esetleg a nevét nem is tudja mái. esak igy: rab­s/olgalá/adók, paraszt felkelők, jakobinusok, negy­vennvoleasok, li/cnkilcncesck. antifasiszták, koimmmis­iák.:. * V III MOKI KOMOI V AN MII VI NNI!... I uresa fintoia az eleinek. Iiogv mi magyarok legin­kább a humoristákat szeleljük hallani főbenjáró dolga­inkról. Ila például felelős államiéi li kezd gondokról, ne­hézségekről, szükséges es mulhuintlun erőfeszítésekről hes/elni, ugy léllullel loimán figyelünk oda. A lejünket akkor kapjuk fel először, antikot mái a kabaré is kezdi.. Még pontosabban, antikot a liumoi diá/sejárol leolvad szánkban a ma/, es étezni ke/djuk a poénpn lilák kesernyés izeit. I ehetséges, hogy a/ert csavarodon ilyen meredeken a szemlélet link, mert valamikor nagy ara voli a saját rová­sunkra való viccelődésnek, niost meg esetleg jobban esik nevetéssel s/úleiö felismerés, mintha szigorú megfonto­lások árán jutnánk hozza. S tan kicsit ijedősek is va­gyunk. Csak úgy s/embené/ni lényekkel, feladatrengc­U'ggel kissé lehangoló. De csavarni tájink, s rálui/iij ók cl egy jó vice kaptafájára a/mai valahogy... Ahu-, moi ostyájában... A mi Ivunionmk messze lölllöii liiícs. mvri tobb van benne nemzeti önismeretből, mint tíz tanulmányban. Csoportosan hallgatunk egy fontos es mér lékadó be­szédéi. \/ a lényege: lassan mai csak egy iga/i tartalé­kunk marad, az elvégzett munka minősége, különben nem hogy javítani, megtartani sem tudjuk elets/invona­iunkai. A halas igen-igen esckcly. Ilis/ik is. uein is. De ha Höt'i kiáll cs a/t mondja: I igyels/, haver? Ciatyád se les/, ha els/abod, haver! dőlünk a neveléstől, s tud juk, hogy iga/at mond. Ilogy akkot miéit nem vcss/uk mégse komolyan? IIOI ABDA S/ol ket munkás a csoportve/etönck: ess/.eiüilen a inuiikas/erve/es... sokat kell állni, mert sosincs in idő­ben az anyag. A munkavc/ció megnyugtalja őket: egy velenienyen vannak! De nehogy azt gondolják már, neki nincs annyi esze, hogy ezt átlássa. Föntebb kell keresni a hibát! Egyszer aztán megembereli magát a csoport vezető, összebeszél egy kollégájával, s elmennek a niüve/eiőltó/. l iliomán, de a/eri határozottan megmondják: az embe­rek nyűgösek, inert dolgoznának, keresni akarnának, de igy? A művezető sem fejreeseti ember. Persze hogy iis/tá­ban van az egész képlettel. Nem tij fiú a s/akuiabaii. Csakhogy a főművezetőnek ö nem dirigálhat. Azok olt, csinálják, ahogy tudják, ennyi telik löluk, ez egy „ilyen ország"... Főművezető pontosan tudja, mit és hogyan kellene esi nálni, no de a főmérnök... Főmérnök? Régen ugatja az igazgatónak..., igazgató három beadványt mutat..., ve zériga/galó a minisztériumot kárhoztatja.... iniiiisztci iu mi előadó, főelőadó, osztályvezető, főosztályvezető... Meddig mondjam? Vagy kezdjem visszafelé görgetni a hólabdát? Nem merem, lelek, liogy lavina lesz belőle. Különben pedig magam is megtanultam már: igazán ki­fogástalan exportcikkünk a hiba A hibát legvégül min­dig kiszállítjuk. A küllöldi partner képére kenjük. Nem szállított időben, későn fizetett, nem küldte az alkat­részt. másként minősítette a portékánkat, vagonja nem volt. Angliában sztrájk, Olaszországban kormányválság, Közel-Keleten terrorizmus, Lengyelországban fizetés­képtelenség, Romániában cnergiagondok... — mi kell még? Megmondom végül őszintén, én se lustaságtól halogat­tam ám el ezeket a témákat. Mint ahogy kezdetben is mondtam: vagy a kő volt kemény, vagy a vesö gyönge. A követ nem én termelem, azt ugye elhiszik nekem? A ve sőt sem én gyártottam. Meg uztan a sok értekezlet, a számtalan társadalmi megbízás, a sok adminisztráció, a kiesi fizetés, a megélhetésért kényszerből fölvállalt min­denféle egyéb, aztán az esetleges kullöldi visszhang, mi­egymás... Ugye érthető? Szerencsénk, hogy ilyen kiesi ez az. ország. Mindenül! közel a halár. Csak ki tudjuk tuszkolni belőle a gondot, a baji, a hibát. Az ev végi selejtezéssel a táskám könnyebb • lett. A szí vem azért nem ' SZ. SIMON ISI VAN A játék — nem magánügy „I s tudom, mint a kisgyerek esak az boldog, ki játszhat I n sok játékot ismerek, hisz a valóság elpereg es megmarad a láls/al." f-IÖZSVl I II ila) hl a karácsony, v mi játszunk. Ialalnennyieii. Gyerekek, lelnollek. öre­gek. I/// nemcsak ilyenkor, ünnepkor, hanem — szinte mindig. A homo s</­/>/<•//s persze kérdez: miért? mi célltól? hogyan? S kissé gyanak voan, amúgy lejeié nézeget a homo Indensre. Nemrégiben Szegeden járt es előadást tartott Grustyun Lndre, a Inaló­giui tudományok doktora, a l'éesi Orvostudományt I evetem elet tani intéze­tének professzora. Jelenlegi kutatási témájáról beszelt, v ez nem inas, mint: a /aiek. \kadémiái székfoglalójának ez volt a címe: A játék iienroblolőgiáju. A oltok, trók, iarsaduhmuudosok ezer/élei mondtuk a játékról. De mi iz­gulja benne a természettudóst ? Kell-e. lehet-e es hogyan a Jiziológiti néző­pontjából vizsgálni a /álékol? S a hétköznapi ember orok kérdése: mi hasz­nunk sz.urmuz.luii a szokatlan, s egyedülálló kisérletsorhol, amin Pécsett a professzor es mimkatársi gárdája dolgozik ? Projessz.or l r! Kiiiuliilhalnaiik a végkövetkeztetésből? Mocskukkal végzett kisérleleik alapján Ön azt a! htja: egyszerűen nem tudunk nem játszani. Marimul im, emberek. Ho­gyan kell ezt ertem ? Nagyon egyszerűsítve a/l mondhatnám a szabályozott ideg­iendsA.Ni magaiailásiiak kei nagy s/leiaja van. Az automata s/léra; amely lehel öröklött, vagy lanulassal s/epzeti I la gailással, v,igy.ji,iotidjuk lóllakaiassal niegs/unici iuk, fcls/a­badiljnk az aultvmaia szférát, akkor robbanásszerűen megjelenik a/ ugy­nevezeti felderítő s/léra, s előáll: a • jalék. A kísérleteink során, inuiian ho/amosabb ideig adagolink a macs­káknak az ételt, majd e/.t megs/un­tettuk gátlás- avagy jóllakatiuk az állatokat, mindig ugyanúgy, egy­formán reagálták: izgalmi állapotba kerüllek, minden Itatásra nyitottak­ká váltak, elkezdtek játszani a kisei leli objektumokkal. A jalék egészen a/> extázisig fokozódhat. Az ugy ne­vezel i nagy idegrendszerek fiziológi­ai felépítése olyan, liogy elkerülhe­tetlen az idegrendszeri magatartás kei szférájának állandó változása, a feszültség — megoldás — feszültség — megoldás — folyamai nem áll le. A játékra késztetett macska — bár­milyen s/eniségioröen hangzik — igenis feladatokat ad magának, ám eleve megoldható feladatokat. A já­tékból fakadó örömérzésnek ez a tit­ka. — Úgy érlsém, azt állítja, Iiog v az. allatoknak is leltet Jiktiv világuk ? Hogy egy macskának olyan funkciói is léteznek, amelyeknek semmi kö­zük u létfenntartáshoz? — Elismerem, furcsán hangzik ez a magamfajta természettudóstól. Darwin neveltjei, eppen a biológu­suk mondják, liogy ilyenféle luxus funkciói lennének az állaloknak? Akiknek — elnézést a szóhasznála­tért. de a macskákat nagyon us/te­lem — az alkalmazkodásért, a túlélé­sért kell mindent végezni? Nos, bar­mi megdöbbentő, a dolog igy áll. Vagy elhiszi, hogy amikor a kiscrleii macskánkat játékra kcs/teijuk, s be­cserkészi a pingponglabdát, akkor ez a macska az ellenségének „gondolja el" a labdái? Amikor kei évig, egy­folytában, ugyanúgy jaiv/ik vele? I n nem hiszem. lehal az. ullulok játékának ugyanúgy nincs közvetlen haszna, mint az ember játékának? — Ugyanúgy nincs. A feladat­megoldás örömérzéséről, valamilyen hiányérzet kompenzálásáról, feszült­ség leve/etéseröl van s/ó. Iciniés/e­tes, hogy ezt rendkívül meglepőnek találjuk, hiszen mindnyájan azi ta­nultuk, liogy az evolúció minden lö­losleges, vagyis nem az alkalmazko­dást szolgáló funkciót torol, esak a jó funkciók maradnak meg. Az el­múlt ti/ évben a jáiekv i/sgálatok legkritikusabb kérdése az volt, hogy van-e a játékos cselekvésnek valami­lyen adaptív jellege. Sokan vallják: a játék nem más, mint a fiatal szerve­zet fölkés/iilése leendő felnőtt funk­ciók ellátására. Innen a hiedelem, hogy a kismacska a pingponglabdán, meg a pamutgombolyagon úgymond gyakorolja á/ égérvadás/atot. Hie­tlek'in'. mondom, inért a lelkéé/ulés­iöl s/olo okfejtés — bármilyen logi­kusan liang/ik nem iga/. A leg­egys/euibh elutasítása: miért játs/ik akkoi a felnőtt, a/ öreg? Kísérletek bizonyítják, hogy nem vadásznak jobban azok az állatok, amelyeknek fejlődő korukban volt lehetőségük játékra, mint azok, amelyeket mes­tciségcsen níegfos/iotiák ettől a le­hetőségtől. Vagyis, még egyszer mondom, a/ állati játék fiktív jellegű es érvényesül benne a/ önbecsápás. I'lalón a játék ősi megnyilvánulását látta a halai állal ugráívdo/ásában. I s iga/a volt. Ez a lehető legprimití­vebb játék valódi modell: a kisesikó a/ert ugrál,' liogy legyőzze a giavitá eiot. — És sikerélményé van ? — Pontosan. Ila sajátos idegrendszert álla­potról van sző játék eseten, meghoz­za az. ádut és az ember játékában egy/onnan, lia egyként valamilyen hiányérzet leküzdéséről, akadályuk legyőzéséről, feszültség oldásáról, örömszerzéséről — ükkor az „embe­ri játékokról" vulo tapasztalataink jóval leha'ngolóbbak, mint az „állati játékukról". Mást ne mondjuk, ezek szerint egy hadvezér éppúgy játszik — is —, mint a termeszeid felfedező tudós, a sakkozó, mint a jujózö. Ar­ról nem is beszelve, hogy az ember artulmas drogokkal is be tudja csup­ni magul, v közvetlenül mindazt el­éri, amit u játék is nyújthat szamara. — Igy iga/. Rossz játékok is van­nak es alkohol és kábítószer és una­lom-unatkozás is, sajnos. Mindig, mindén társadalomban mindenki megkeresi a játékmódokat, ez tény. Am hogy milyenek a játékaink és mi­ért olyanok — nagy kérdés. Felfogá­som szerint az alkotómunka is játék, minden nagy fölfedezés tulajdon­képpen „játékban szüleien". Nem az viszont a mechanikus munka, amit a mi nyelvünk érzékletesen ro­botnak nevez. Hui/inga álláspontja nagyon megkapó: szerinte a tudo­mányok, művészetek, vallasok, poli­tikák, gazdálkodások lényegi, ineg­határo/ó eleine — a játék. Nos, jó lenne, lin mindannyian értenénk, és megér/ékelhetnénk, liogy a játék on­m.igában hordozza jutalmát; a jó já­tékokat jats/ani illegeti. M EVÜK EK/SEBEI

Next

/
Thumbnails
Contents