Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

4 Szombat, 1985. december 28. MAGAZIN A csontkovács fia Azt mondja a szomszéd, fiatalkori botlását Mészáros bácsi hozta hely re. Megcsúszol!, ráesett az asztal sarkára, és attól kezdve se menni, se állni, de még feküdni se tudott Járt a falu orvosához, kapta az injekciókat, elment a járási rendelőbe, még erősebb injekciókat adtak, eljutott Gyulára, a megyei kórházba, mégse változott semmi Három és fél hónap után elment a csanádalberti csodadoktorhoz — a közszáj, tévesen bár, de pitvarosinak ismerte és segítségét kérte. Az egyik oldalon csodadoktor, a másikon csontkovács, a harmadikon kuruzsló, a negyediken sarlatán — bőséges a mi nyelvünk a tanulatlanul gyógyító emberre. Ha azt halljuk, hogy valaki százféle gyomot főzet össze, leszűrcti, a megmaradó katymazt pedig a kertbe elásatja, de föltétlenül pisiljen ,rá. aki meg akar gyógyulni tőle, akkor folytatnunk se kell, ráillik a kuruzsló szó, de még a vajákos is. Az ilyen emberhez is eljártak messze földről, meri a beteg ség nagy hajcsár, de szinte biztos, hogy az önszuggeszlión kívül más nem gyógyíthatta meg őket. (A legmodernebb orvostudomány is vallja, hogy a gyógyulásba vetett hit pótolhatatlan. Akarjon meggyógyulni a beteg!) Mészáros bácsi nem ilyen volt, de a csodadoktor is, a csont kovács is rajta maradt. — Elmentem hozzá, és láttam, nem szívesen fogad. Sokat zaklatta akkoriban a törvény, meg is értettem, de a derekam akkor is fájt. Időbe tellett, amire leültetett egy kerek székre, összemérte a két lábomal, aztán maga mellé vett jobb oldalról, bclémkapaszkodolt, és földobott a levegőbe. I ölüvöhöltcm, összecsuklotlam, föl se tudtam állni Megint földobott, közben fogást változtatott, és azt mondta, fiam, meggyógyultál, hazamehetsz. Mozdulok, nem fáj. Illegetem magamat, nem táj. Azóta már nyugdíjba mentem, kemény munkával végigdolgoztam az életemet, de az időváltozáson kívül semmit nem érzek — A fizetés? — Megkérdeztem, otthagyott l'cn/.ről nem volt hajlandó beszélni. Itt egy reecplet, hogy menjek vele a füves patikába. Én csak a patikát érleltem, be is mentem a legközelebbibe, de ott gúnyosan azt mondták, ők ilyen sámsoni teát nem árulnak — Ezek szerint Békéssámsonnuk is volt hasonló embere? — Azt én nem tudom. Egy biztos, az ö orvosságának mellékhatása nem volt. És olvasható írással gyönyörű receptet irt. Sokat hallottan) akkoriban róla, a néprajz oldaláról érdekelt is a dolga, de soha el nem jutottam hozzá. Sok olyan mulasztásunk \an, amit nem győzünk bánni később. Olyan esetről is hallottam, hogy a törvény emberét félbeszakította, és azt mondta, jobb lenne, ha gyógyíttatná magát Állítólag el is vitte a májbaj. Nézte a körmeit, amíg az az asztalba kapaszkodva erősen támadta. Állítólag a körömből is kiolvasható a bajok nagyobbik fele. Most jutott eszembe, hogy a fiából orvos letl. Fölhívom, azt mondja, semmi kedve nincsen erről beszélni. Keveset is tud, mert kollégista volt, amikor legtöbbet figyelhette volna, és sok dolgot az orvostudomány másként lát. — Bántotta valaki? — Nem bántott, de kellemetlen volt állandóan azt hallani, hogy kuruzsló az édesapám. Most van abban a korban, hogy léte lebbenésében is apja mozdulatait érzi. Nehezen engedett a rábeszélésnek, de fogadott. Fölvidéki a família, 1947-ben lele pitették át őket. A család ötödik gye rekeként akkor volt tízéves, kevésre emlékszik. Faluja halárneveiböl is csak a Kurtagyűr jut hirtelen az eszé be. Albcrtin tanyára költöztek először, de kiderült a házról, hogy padlása sincsen, másikba mentek, annak meg vizesek voltak a falai, és omladoztak. Harmadikként a falu legszélére települtek. — Az apja? — Órákba telne, ha csak a száraz adatokat sorolnám is föl. Utolsónak a kazán kovácsságot tanulta ki — Kazánkovács, csotttkovács, egészen jól egybevág. — A földdel csak akkor kezdett foglalkozni, amikor megnősült Jó kiállású, erős ember volt. — Antikor hántották? — Hej, de sokat írtak róla akkoriban az újságok! „Végre megkapta méltó büntetését a kuruzsló!" Leltet, ha akkor találkoztam volna a szerzővel, nekimentem volna. Felelőtlenül löliileicsnek tartom az ilyen írásokat, őrzöm is valamennyit. — Kitől tanulta a gyógyítást ? — A nagybátyájától, a esorvást Lndrc bácsitól. Az ő fia szintén orvos lett, de a tanársegéddé kinevezése ünnepi estjén rosszul lelt, és vacsora közben meg is halt. A családi hagyomány máig úgy lartja, hogy megmérgezték. — Kinek lelt volna érdeke? — Semmi többet nem tudok róla. Ködös a história, nyilván azért terjedtek róla legendák. — A vekkentö embernek is nevezték az apját. — Ezt még nem is hallottam. Erős meggyőződése volt, hogy majdnem minden belső baj a gerincből ered, meri onnan ágaznak ki az idegs/álak. A gyomorpanaszok is, a szívbetegségek is. Azzal kell kezdenie tehát a gyógyítást, hogy a gerincei igazítja helyre. — Mim orvos, mit szól hozzá? — Sokan leírták már ezt az elméletet, de bizonyítani én se tudnám — Es a körmök ? — Sajnálom nagyon, mert én közelítően se azt a területet művelem, amit ö. A még látható és a mikroszkopikus méret határán létezhetnek olyan elváltozások, amelyekből kiolvashatók bizonyos jelek, és neki nagyon jó mcgfigyelőképcsségc volt Elmondhatnám, melyik ujj körme milyen bajra utalt, de akkor mindenki elkezdi vizsgálni magát. Valakitől megkérdezte egyszer, mikor törött cl a medencecsontja. — És eltöröli ? — Én is elámultam: el. Még a világon se voltam, amikor három évre kitániorgoit ö is, Argentínába ment, de eljutott Chilébe is, és onnan is hozott füveket. Hozott egy könyvei is, a család csak úgy emlegette, hogy a spanyol könyv. Belenéztem később, olyan volt, mini a többi hazai. Állítólag találkozott egy gyógyító indiánnal, tőle is sokat tanult. Füvei körülbelül a százötven évvel ezelőtti orvostudomány gyógyszerei közül kerültek ki. Ma is meglepődöm, hajói belegondolok: egyetlen orvoss/akértöi vizsgálat se tudott mérgezőt kimutatni köztük. — A telefonba azt mondta, sajnálja, hogy nem tanult tőle. Mit tanulhatott volna? — Szemléletet és gyorsaságot. Sok értelmezhető elképzelése volt, az biztos. Egyik orvosságából epehajló s/er lett, jegyezték is, de mégse került forgalomba. — A szemlélete? — Belső kényszer hajtotta, lelkiismereti ügye volt a gyógyítás. Alapelve volt: ha az ember tud csinálni va lamit, azt nem lehel nem csinálni. A betegség ellenség, soha nem lehet fegyverszünetet kötni vele. Akin nem tudott segíteni, mindig orvoshoz küldte. „Eridj, llam, de sebészhez!" Nagyon is ismerte saját korlá tait. — Vallásos volt? — Kiesi korában igen, később nem. Amikor kifelé meni, l.iss/abonban lekéste a hajót, csak a kővetkezővel mehetett. Szikratávírón kaptak a liirt, az előző, amiről lemaradt, elsüllyedt. A sors kezét látta benne, erősen hivő letl megint. — Igaz lehel, hogy levegőbe Jóldubvu igazította helyre a gerincet ? — Mondtam már, erős volt, mert a kazánkovácssághoz kellett az erő, tehát birta volna a fölröpitést is, de nehéz elhinni. Azt is persze, hogy a maga ismerőse rosszul emlékszik. — A sok pörnek és u hozzá kupcsolódó hírverésnek lehetett haszna? — Ezek a dolgok nem a bíróságra, inkább a lélektanra tartoznak Annál jobban ragaszkodtak hozzá az emberek. És mivel elve volt, hogy gyógyítani muszáj, tovább gyógyított IIOKVÁIII DEZSŐ KISS DÉNES KISS TAMÁS Távirat Történelem Heródeseknek Ha fű alá tapostak. füvekké alakultunk. Nézem: ünnepi asztalomra Lenni is úgy tanultunk. áll a rukétu-karácsonyfu szál a szálhoz tapadva. , .v mennyei robbanófejek évelőn fennmaradvu. csillagszóró fejem Jelelt — tg szakálla dermedt hóesés Ki ölni jött, tovább ment. Isten eltakart arca mi mondtuk rá az áment, Didergető hetlehemezés rajtunk végig tapodtuk. halva született Jézus hatva de semmibe futottuk. Ke az önfeledt éneklés széllel elpárologtuk. de a kés fagyjon bele a szájba Bombát dédelget jászlakban Ivódtunk lápról, érről. a kor tizenhárom királya hajlottunk vad gyökérről. lleródesek! Ez az embervajúdás Ha kötöttek, oldódtunk. csillagos éjszakája krislálvként lerakódtunk. Istent megszülni már kevés! Anyu a kő alattunk. l-.mher jöhetne végre ember 1 agyunk, mert az istenvert világba megmaradtunk A gazdaság a társadalom életműködése 13ERLND T. IVÁN ÜGY „KULCSSZÓ" TERMÉSZETRAJZÁRÓL A gazdaság fejlődésünk utóbbi évtizedeinek kulcsszava Néha már úgy tűnik, sokan varázsigének tartják, s kiszakítva a társadalom egészéből úgy foglalkoznak vele, mini egy lezárható és behatárolható jelenséggel, l'edig a gazdaság ezer szállal kötődik nemcsak a társadalomhoz, hanem a felgyorsult fejlődés következtében az egész világhoz. Ezekről a kérdésekről beszélgettem Berend /. Iván akadémikussal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével, amikor a közelmúltban Szegeden járt. — A társadalom életműködése összefügg a gazdasággal. Valamikor nem is különüli el a társadalom különböző szféráitól. A család, mint egy gazdasági egység éppoly elválaszthatatlan része volt, mint egy hatalmas gyátóriás. vagy egy bankhálózat. A gazdasági tevékenység a társadalom működésének közepette zajlik, a/t is mondhatnánk, hogy maga a társadalom életműködése. A modern világ a munkamegosztás rendszerének bevezetésével elkülönítette ugyan egymástól a különféle szférákat, de nem vitatható, hogy a gazdaság működését nagymértékben befolyásolják társadalmi, politikai, közösségi és emberi tényezők, s alakítják a művészet, a kultúra, a tudomány fejlődését is. Ezek a tendenciák társadalmi normákat indukálnak, preferálják a társadalmi berendezkedés elfogadott értékeit. Ám egy-egy ország gazdaságának életműködése nem csupán befolyásolja a többi szféra alakulását, de kölcsönhatásban áll azokkal. Gondoljunk csak a gazdasági fejlődés jogban, politikai döntésekben, élet mód változások ban, a kultúra és a művészet fejlődésében tükröződő hatásaira. — Mi lehel unnak az oka, hogy a gazdaság jogaimat az utóbbi időben leszűkítve, szimplijikálva használjuk ? — Ez abból következik, hogy a hetvenes évektől nagy megrázkódtatások érték a világgazdaságot, s ezek sajgó sebeket, hosszantartó nyomokat hagytak minden ország gazdaságán is. Olyan ez, mint amikor a kisujjunk fáj, egész közérzetünk rosszabbodik. Napjainkban már nin csenek lokális, kis területre, vagy néhány országra korlátozódó válságok, minden megtorpanást, visszaesést vi lágmérelekben érzékelünk. Egy kedvező és meglehetősen hosszú konjunkturális szakasz után az utóbbi másfél évtizedben állandósult a recesszió. Ez nemcsak az oly gyakran emlegetett ármozgásokban nyilvánul meg, de szem benézésre kényszerít valamennyiünket eddig soha nem tapasztalt jelenségekkel. Ilyen például astag/láció, amely a gazdasági stagnálásnak és az inflációnak együttes megjelenése. Ezek az új tünetek, szélsőségesen mozgó lázgörbék régi ágazatokat semmisítenek meg,, megingathatatlannak hitt közgazdasági kategóriák kártyavárként omlanak össze, új iparágak jelennek meg és futnak be gyors karriert, egyes energiahordozók fel-, mások leértékelődtek Ezek a mozgások pariodikusan váltják egymást. — A mi fejlődésünk mennyire mutat áltulános, tipt zálhutó jegyeket, s az elmúlt negyven év fejlődésébe hogyan épültek be gazdasági reformtörekvéseink ? — A második világháborút követően sok országra jellemző a fejlődés sajátos képe. A modern átalakulástól való megkésettség, a gyors iparosítási program lendülete, majd megtörése nemcsak ránk és nem csupán szinte valamennyi szocialista országra jellemző, hanem Dél-Európa, Dél-Kelet-Ázsia és Latin-Amerika sok államára is érvényes Tény, hogy a világjelenségek bonyolult mozgásában emelkedett ezeknek az országoknak a szerepe, új versenyhelyzetet szült, és fordulóponthoz juttatta az említeti államokat. A megtorpanást, majd felzárkózást követően a hetvenes évektől újra érzékelhető a lépésvesztés és lemaradás veszélye Mindezek nemcsak befolyásolják. de meghatározzák a nemzet jövőjét, helyét a változó világban, alakítják életkörülményeinket, környezetünket s minden emberi és társadalmi problémát élesre állítva jelenítenek meg. A gazdasági reformtörekvések önmaguk ban értelmetlenek, szinte nem is léteznek, ha nem terjednek ki más szférákra. Reform lépéscink elsődleges célja a termelés hatékonyságának, a minőség térnyerésének fokozása; az érdekeltség és ösztönzés harmóniájának megteremtése. Mindehhez rendelkezünk megfelelő szellemi kapacitással, gyakorlattal, iskolázottsággal, tapasztalattal, de.a fejlődést akadályozó fékek még működnek intézményrendszerünkben, bizonyos lokális érdekekben, megkövesedett teóriákban. A magyarországi gazdasági reformfolyamat épp most van kifutóban, olyan fontos változások korál éljük, melyben igyekszünk megújítani pcldául*a vállalati vezetési rendszert (vállalati tanácsok, határozott időre való választások, pályázati rendszerek stb.). Lám, ezek messze nem csupán gazdasági változások, hanem olyan döntések és kísérletek, melyeknek erőteljes társadalmi és politikai vonzatuk van. Az önigazgatási elemek erősödése szorosan beleillik a politika demokratizálási célkitűzései közé. Vagy gondoljunk csak vissza arra a fejlődési szakaszra, amikoi a mezőgazdaság átalakulását éltük át, amikor létrehoztuk a szövetkezetek új típusait — ez maga után vonta a falu társadalmi helyzetének, önigazgatási struktúrájának, az ott élők életmódjának és tudati viszonyainak átalakulását. — A tudomány eddig is sokat telt a gazdasági folyamatok serkentéséért, az új elképzelések elfogadtatásáért és a tapasztalatok elemzésével, összegzésével ujabb döntések előkészítéséért. Hogyan tovább? — Meggyőződéssel állíthatom, hogy a tudomány szerepe a jövőben több vonatkozásban is egyértelműen növekedni fog. Napjainkban a tudományos-technikai forradalom hordozza a gazdaság átalakulását. Egyetlen nemzet sem mondhat le hazai alapkutatásairól és alkal mázolt kutatásairól. Még akkor sem, ha messze áll a legmagasabb szintű kutatásoktól és a csúcstechnikáktól. A nemzeti eszköztár mindig sajátos pluszt képest hozzáadni ezekhez az élvonalbeli eredményekhez, amelyek így felértékelődnek, beépíthetők a szellemi és technikai tevékenységbe. Látnunk kell, hogy az elmúlt három évtizedben a gazdasági reformfolyamat nyomán több területen sikerek, eredmények születtek. Ehhez a progresszív fejlődési ivhez kezdetektől kapcsolódott a közgazdasági és jogi kutatómunka, a társadalomtudományok széles körének közreműködése a gazdaságtörténettől a szociológiáig. A tudomány feladata a jövő útjának kimunkálása, amely szerteágazó kutatásokkal együtt hosszú és összetett folyamat. Csak egy példái hadd említsek. Ez a szociálpolitikai intézkedéseinkkel van összefüggésben. Ma más a valóságtartalmuk a szociális juttatásoknak (lakáselosztás, szubvencionált cikkek stb.), mint akár néhány évvel ezelőtt is. A juttatásokba beépített szubvenciók nem azokat a rétegeket segítik, akiknek könnyítéséül megszülettek. Ezeket a tényeket és jelenségeket vizsgálnunk kell, hogy a szemlélet átalakulását tudományosan megalapozott politikai döntések követhessék. Megelégedéssel mondhatom, hogy a kormányzat igényli a tudomány közreműködését, programokat rendel, állásfoglalásokat kér. A Magyar Tudományos Akadémia véleményező és tanácsadó szervvé vált, nagy horderejű központi döntések előtt véleményt formál, munkája ezáltal lecsapódik a legfontosabb döntésekben. Jelenléte igy lehet élő, eleven a szocialista társadalom mindennapi éleiében. TANDI LAJOS