Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 75. évfolyam, 282. szám 1985. december 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Közös ügyeink K orszak végén járunk, beléptünk a nyolcvanas évtized első félidejének utolsó havába. A ko­rábbi jóslatok igazolódtak, valóban nehéz út­szakaszhoz ért világunk, az emberek erősen kapasz­kodnak minden biztatóba. Genf ugyan reménységet hozott, ám ennek valóra váltása még hosszú időt, nagy erőfeszítést igényel. Nálunk is már-már összetorlódtak gondjaink, olykor még a föld is megmozdult alat­tunk ... Persze, ezeknek a gondoknak jó része fejlődésünk terméke, akár azon is tűnődhetnénk boldog álmélko­dással, milyen sokra vittük, hogy már ilyen bajaink is vannak? Telefon és számítógép hiányzik, meg kor­szerű úthálózat, és olykor fogkrém, némi alufólia — valamint ésszerűség a táplálkozásban, józan mérséklet a szeszmesterkedésben, nagyobb önmegtartóztatás a kísértésekkel szemben. Hiányzik erről a szeszélyes listáról az éhség, a munkanélküliség és a személyes szabadság védelmének áhítása — hiszen ezeken a hiá­nyokon mostanra túljutottunk. Tömegek vállalják az ország rendjét, kötődéseink megerősödtek, minden fo­gyatékosságával együtt mienk, sajátunk elődeink ha­gyatéka. Jámbor szendergésünkből azonban fölriasz­tanak a hazai elégedetlenek és a külhoni eredmények. Társadalmunk azon csoportjai panaszosak, akik nem részesültek munkájuk arányában a megtermelt javak­ból, mert valami okból kisemmizték őket, vagy azok, akik nem dolgoznak hosszú ideje és akik keveset ke­resnek. Ezeknek a csoportoknak iá sérti igazságérzetét, hogy környezetünkben némelyek a jó ízlés határát is áthágva, mutogatják érdem nélküli gazdagságukat. De határt szab társadalmi haladásunk feletti büszkélkedé­sünknek a józan tekintet is, melyet más népek ered­ményeire vetünk, ök sem aludtak, köröttünk számo­san értek el általunk áhított gazdagságot. Igaz ez még akkor is, ha mások — szintén körülöttünk — irigy­kedve néznek kirakataink felé. Hégi igazság, hogy né­pek és emberek egyaránt egyenlőtlen módon fejlőd­nek, sőt visszafejlődtek — mióta világ a világ. Más kérdés, mindezt hogyan veszik tudomásul az érin­tettek, most és a jövőben? Mi tagadás, az európai országok egyik részét jel­lemző fogyasztói magatartás, a most mindent semmiért szemlélet erős hadállásait megszervezve érkezett hoz­zánk. Különösen a fiatalok körében váltott ki egyet­értést. Nem dicséret ez a szülők nemzedékeinek sem, hiszen elmulasztottak valami fontosat átadni a mögöt­tük jövőknek, nevezetesen a munkaszeretetet. Márpedig akárhogyan is értelmezzük a szocializ­must, annak lényegéhez tartozik, hogy az ott élő em­berek becsüljék a munkát, tiszteljék a dolgos embert. Semmiféle nagy ötlet nem helyettesitheti az egész életünket kitöltő, naponként újra éltető munkát. Akik pedig csak szavalnak a dologról, azok ugyanolyan vét­kesek, mint a munkakerülők — mert hogy ők is van­nak nálunk számosan. Látható tehát az egyrészt és a másrészt ellent­mondásos viszonya mai helyzetünkben. De mondhatni: személyes sorsunk fordulataitól függ, hogy hová ál­lunk? Lehetséges, bár nehezen hihető, hogy az ala­mizsnát osztó hatalmasságok a szegények igazi ba­rátai. Sőt még az sem állítható, hogy csak a szegény képviseli eredményesen sorstársai érdekeit. Hiába, ilyen bonyolult a világ, s az emberek véleményét nem csupán megélt tapasztalataik befolyásolják. Általában megfontolásra érdemesítik, ha megbeszélik velük helyzetüket, hiszen ettől ugyan nem lesz olcsóbb a la­kás, de javulhat a közérzetük. • Mostanában, e korszakhatár világban, a tanácsko­zások időszakát éljük, melyeken mind kevesebb az ütemes taps és a fonnyadt szóvirág. Helyettük — ha eredményesek — tényleg megbeszélik a dolgokat, amik mindennapjaink során gondot okoznak. Tanácskozá­sainkból nem az a legnagyobb haszon, hogy megtud­hatják fönn és lenn, miként vélekednek ugyanarról a helyzetről, hanem maga a párbeszéd — ha létrejön. A párbeszéd, mert általa formát nyernek a vélekedések, és kitisztulnak a képek a fejekben, csitulnak az indu­latok. Igazság szerint, feltételes módban értendő ez a sok haszon, hiszen még gyakori az eredménytelen pár­beszéd, sok az üres szócséplés. Ilyenkor lehetőséget mulasztunk el egymás megértésére, és esélyt adunk az értetlen indulatoknak, hamis előítéleteknek. Korábbi közéletünkhöz képest mára jelentősen változott a társadalmi beleszólás módja, hiszen meg­kérdeznek, egyetértek-e vagy sem. Kevesebbet dönte­nek helyettünk, jobbára fölnőttszámba vesznek. Fölös­leges félreértés lenne ezen lelkesen hálálkodni, hiszen nem kaptuk, hanem elértük, közösen. Amint az sem hálátlan, aki a jövő felé nyújtogatva nyakát, úgy véli, még tovább fogunk menni a szocializmus általunk megjárható útján. Jobb tehát valamelyes bölcsesség­ről tanúságot téve múltra és jelenre egyszerre figyel­ni, s okulni a hazai tapasztalatból. Bízvást mondhat­nánk ugyan általános emberi tapasztalatot is, hiszen világszerte ez a sláger — a változás. M egtanulhatta az érdeklődő, hogy az utóbbi év­tizedek legfőbb jellemzője a gyors ütemű, szer­teágazó változás életünk minden zugában. Ter­vezhető ez vagy sem — meddő vita. Nem vagyunk egyedül, mások sorsa is átszövi sajátunk, terveik ke­resztezik utunk. Ezért különösen fontos, hogy szót ért­sünk egymással, s szokásainkon szükségből önként változtatva, közösen keressük az utakat jüvőnkbe. Ta­nácskozásaink segíthetnek közös üggyé tenni dolgain­kat. Tráser László Betöltik politikai hivatásukat a szakszervezetek Megtartották az szmt küldöttértekezletét Szombaton tartották Sze­geden, a Tisza Szállóban, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának küldött­értekezletét, amelyen a me­gye 170 ezer szakszervezeti tagja képviseletében 135 kül­dött vett részt. Az értekez­let résztvevői meghallgatták a beszámoló szóbeli kiegé-' szítőjét, a számviteli bizott­ság jelentését, majd megvi­tatták a szakszervezeti mun­ka elmúlt öt esztendejének tapasztalatait a beszámoló és a saját szakterületen szerzett ismeretek alapján. A vitában harminchármán kértek szót, tizenkilencen mondhatták el véleményü­ket. A jelölőbizottság ja­vaslata után megválasztották az szmt és a számvizsgáló bizottság, valamint a Szak­szervezetek Csongrád Me­gyei Tanácsa mellett műkö­dő munkabizottságok tagjait, vezetőit. A küldöttértekezlet ajánlásokat fogadott el a Magyar Szakszervezetek XXV. kongresszusára. A megnyitót Piros László, az szmt elnöke tartotta. Köszöntötte a küldötteket, a meghívott vendégeket és az elnökséget, melynek soraiban ott volt Petrovszky István, az MSZMP KB osztályveze­Megyei küldöttek a Tisza Szálló nagytermében tője, Kósáné Kovács Mag- Sándor, a Hazafias Népfront A megnyitó után Ágoston dúlna, a SZOT titkára, Sza- Csongrád Megyei BizottságáT József, az, szmt vezető tit­bó Sándor, a Csongrád me- nak titkára. Germánná Vas- kára emelkedett szólásra, gyei pártbizottság első titka- tag Györgyi, a KISZ Csöng- Áttekintette a szakszervezeti ra, Székely Sándor, a váró- rád Megyei Bizottságának mozgalom elmúlt fél évti­PeMkblhS a^CsongrSd elsŐ titkára és Papp Gyula' zedének eredményeit, gond­megyei Tanács elnökének Szeged Megyei Város Taná- jait, s szólt a jövő feladatai­általános helyettese, Molnár csának elnöke is. ról is. Ötévi munka mérlege Ágoston József egészítette ki a beszámolót. Az elmúlt öt esztendőben tovább fejlődött a szakszer­vezetek gazdálkodást segítő tevékenysége. A fizetőképes­ség megőrzéséhez, a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének javításához mindenekelőtt a tervezésben való érdemibb részvétellel, a feladatok szé­les körű megismertetésével és a dolgozók munkamozgal­mainak szervezésével járul­tak hozzá. A termelés segítése Az elmúlt években reali­tássá vált az a felismerés, hogy a szakszervezetek fő­ként munkavállalói szem­pontból szemléljék a válla­lati folyamatokat, és úgy alakítsák gyakorlati munká­jukat, hogy abban a terme­lés segítése és az érdekvéde­lem is megfelelő helyet kap­jon Ennek megvalósítása per­sze nem könnyű feladat. Azért sem, mert a pártszer­vezetek, gazdasági vezetők helyenként túlzottnak ítélik az érdekvédelem szerepét, és a termelés segítésében vár­nának többet. Az aktivisták ezzel szemben gyakran azt vetik fel, hogy miért nem foglalkozik a gazdasági ve­zetés a termeléssel, a szak­szervezet pedig az érdekvé­delemmel? Ezek a nézetek azt is jelzik, hogy nem sike­rült még mindenkivel meg­értetni: az érdekvédelem az anyagi javak megtermelésé­vel kezdődik. Az alapszervezetek növek­vő hozzáértésével, felelősség­gel vettek részt a vállalati tervek előkészítésében. Mind több helyen a tervezés korai szakaszába, a koncepciók ki­alakításába kapcsolódtak be. A részvételt ugyanakkor je­lentősen megnehezítette a szabályozók gyakori változá­sa. A vállalati éves tervek­ben szerepeltek a célkitűzé­sek, de csak differenciáltan valósultak meg. Több helyen a változó piaci-pénzügyi helyzet és az új termelői ár­rendszer bevezetése okozott bizonytalanságot, máshol megfelelő rendelésállomány hiánya játszott szerepet ab­ban, hogy kitolódott a tervek véglegesítése vagy nyitott terveket fogadtak el. A szakszervezetek a ter­vek előkészítése során álta­lában támogató véleményt mondtak, s főként a dolgo­zók szemszögéből nézve ér­zékeltették, mit jelent a terv végrehajtása. A gazdasági vezetőktől igényelték a fo­lyamatos munkavégzés felté­teleinek biztosítását, a mi­nőségi bérezés bevezetését, az érdekeltségi rendszer kor­szerűsítését, a munkaver­senyben és újítómozgalom­ban rejlő lehetőségek jobb kihasználását, sőt a munka­erő megtartásának vizsgála­tát. Sok helyen a gazdálko­dással összefüggő konkrét ja­vaslatokat is tettek. A beszámolóból kitűnt, hogy a gazdálkodási tervek teljesítése váltakozó sikerű volt, de a megye gazdasága egészében a kijelölt irányban fejlődött. A szocialista muqkaver­senyt az intenzív gazdálko­dás körülményei új követel­mények elé állították. A szo­cialista brigádmozgalom is hozzájárult ahhoz, hogy ja­vult az anyag- és energia­felhasználás, a feszített vál­lalati tervek megvalósultak, javult az exportképes, első osztályú termékek aránya. Az eredmények ellenére azonban a szocialista mun­kaverseny, brigádmozgalom nem tudott megfelelni a ma­gasabb követelményeknek. Belső tartalékok Évente 45—50 gazdálkodó egység nyújtotta be pályáza­tát Kiváló Vállalat címre. Közülük átlagosan 4—6 vál­lalat nyerte el a kitüntetést, további 4—5 elismerő okle­velet kapott. Többször is ki­váló vállalat volt a Panko­tai Állami Gazdaság, a Ga­bonakutató Intézet, a 10. szá­mú Volán, a gyufagyár, á Taurus Gumigyár, a Mino, az NKFV. Tapasztalatok szerint főként a kisebb üze­mek jártak élen, jó néhány nagyvállalatunk viszont évek óta nem tud megfelelni a magasabb követelmények­nek. Az újítómozgalomban az új jogi szabályozás sem ho­zott fellendülést. A résztve­vők száma öt év alatt mint­egy 20 százalékkal csökkent, ugyanakkor a benyújtott ja­vaslatok színvonalasabbak, ezt jól mutatja az elfogadott és bevezetett újítások maga­sabb aránya is. A mozgalom fejlődését azonban ma ií számos tényező fékezi. A nagv értékű újítások elbírá­lásában ma is túlzott óvatos­ság tapasztalható. A belső tartalékok mozgó­sításának egyik eszközeként a tervidőszakban vállalati gazdasági munkaközösségek alakultak. A mintegy 6 ezer főt foglalkoztató, közel 600 vgmk működése • gazdasági szempontból eredményes, beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket, ugyanakkor azon­ban nagy vitákat váltottak ki. Sokan bírálják az itt sze­rezhető magasabb jövedel­met. A szakszervezetek sze­mére vetik, hogy ezzel fel­adták a 8 órás munkaidő vívmányát. Az alapszervezetek terme­lést segítő tevékenységéről szólva megállapították, hogy az ágazati-megyei bizottsá­gok és az szmt sokoldalú se­gítséget nyújtottak vala­mennyi gazdasági egységnek. Üzemi, munkahelyi demokrácia Az 1980. évi választások jobb feltételeket biztosítot­tak a bizalmi testületek mű­ködéséhez. Megyénkben 176 bizalmi testületet választot­(Folytatás a 2 oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents