Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

MAGAZIN C'siitörlök, 1985. iKívcmbcr 7. SBC CSOHÁNY KÁLMÁN: MADÁR WÜRTZ ÁDÁM: LÁTOGATÓK EGRESI ZSUZSANNA: TANULMÁNY ERŐSÖDIK A TUDOMÁNYOS i SZELLEMI VERSENY A VILÁGPIACON Műszaki haladásunk — sorskérdés A világgazdaságban minőségi változás megy végbe. A nemzetgazdaságok irányitóit és résztvevőit — talán jobban, mint bármikor — a tudományostechnikai forradalom, vagy más néven a harmadik ipari forradalom kérdései foglalkoztatják. A tudomány mindinkább a termelés fejlesztésének nemcsak fő formájává, hanem alapvető szereplőjévé is válik. A világ az elektronizáció, a biotechnológia, a robotizáció állal fémjelzett tudományos-technikai forradalom szakaszába lépett. A technológiák egész sora, gyárak, iparágak válnak egy csapásra korszerűtlenné, s jönnek létre merőben új technológiák, új gyártmányok, új vállalatok. A változások gyorsasága és hatása nem hagy sok időt a meditálásra. Látni kell, hogy a műszakitudományos eredmények alkalmazása alapvetően meghatározza egy ország helyét a nemzetközi munkamegosztásban. Hatására mélyülhetnek az egyes országok között meglévő technikai szakadékok, módosulnak a világgazdaságban kivívott pozíciók. Kibontakoznak a gazdasági fejlődés új feltételrendszerei. REFORM A MŰSZAKI OKTATÁSBAN Külföldi útjaikon az MTESZ égisze alatt utazó szakemberek mindenütt a tudományos szellemi verseny erősödését tapasztalják. Ez a verseny kíméletlenebb a világpiac minden korábbi konkurenciaharcánál. A fejlett tőkés országok még a lassú növekedés idején is rendkívül dinamikus műszaki fejlesztést hajtottak végre. Megteremtették az új korszakhoz korszerű infrastruktúrát, ösztönző rendszert, és piaci viszonyokat. Nagy válság, recesszió idején innovációs befektetésekre koncentrálják figyelműket, tőkéjűket. Az innovációs készség hallatlan mértékű fokozásával képessé teszik magukat a világpiaci manőverező készség kifejlesztésére, a termelési-értékesítési struktúrák rugalmas átalakítására. A kapitalizmus a gazdaságfejlesztési eszköztár felhasználásával óriási tartalékenergiát képes mozgósítani. Az USA-ban is nagy szellemi pezsgés lapasztalható Japán világpiaci térhódításának, technológiai előretörésének hatására. E kihívásra a versenyszellem felélénkülése a válasz. A nyugat-európai országok állal elfogadott közös innovációs programok célja Japán és az USA utóiérése. Ezt támasztják alá frissen szerzett külföldi élményeink is. Angliában nagy offenzívát sürgetnek, szerveznek a technikai rés mielőbbi felszámolására. A reformot az alapoknál kezdik: a műszaki közép- és felsőoktatásban. A fejlődő és a gyengén fejlett országok közül is egyre többen ismerik fel, hogy a klasszikus értelemben vett gazdasági fejlődés nem járható út számukra. Igyekeznek megteremteni az új technológiák befogadására és továbbfejlesztésére alkalmas emberi, környezeti és gazdasági feltételeket. Ennek köszönhetően számos, eddig műszakilag elmaradott fejlődő ország tecnhikai exportja is képes. A SZOVJETUNIÓ ÉS A KGSTORSZÁGOK A szovjet vezetés feladatul tűzte ki a műszaki-tudományos és gazdasági fejlődés meggyorsítását. A szovjet sajtó gyakrun ír arról, hogy anyagitechnikai erőforrásaikat sokszor olyan termékek előállítására pazarolják, amire a piacnak nincs szüksége. A szovjet vezetés bírálja azt is, hogy a termelékenység és a kiáramló bérek összhangja megbomlott, a teljesítményekkel ninCs szinkronban a bérek és jövedelmek növekedése. Ezért a szovjet gazdaságban is a minőségi fejlődést kívánják megalapozni, és a bérek, jövedelmek alakulását függővé teszik a minőségtől és a termelékenységtől. A kibontakozó változásoknak a KGST-országok közötti együttműködésben is éreztetniük kell hatásukat. Milyen következtetéseket tudunk mindebből levonni? A tudományos-technikai forradalom vívmányainak hasznosításában a fej lett lökés országok előnyre tettek $zert a szocialista országokkal szemben. Olyan technológiai rés keletkezett, amelynek tudatos felszámolása a szocialista országok egyetemes érdeke. Ezért is parancsoló szükséglet olyan társadalmi légkör megteremtése, amely elősegíti a technikai elmaradás megszüntetéséi. Megfigyelhető, hogy minden korszerű technikával rendelkező ország termelési folyamataiban, termékeiben, a szellemi tőke részarányának növelésére törekszik, ezzel tudja termékeinek használati értékét növelni, versenyképességét fokozni. Szemben áll ezzel az a gyakorlat, amely a termelő folyamatokban jobbára rutinra, a megszokott fogásokra hagyatkozik, s nem képes tömegméretekben a gazdaságnak lendületet adni az innovációs készség fokozásával. Tudomásul kell venni, hogy amig korábban a technika előmenetele határozta meg a tudományok fejlődését, ezután pontosan fordítva lesz a helyzet, a tudomány mindenkori erőviszonyai határozzák meg a műszaki arzenál ütőképességét. Korunkra éppen a tudományos teljesítmény nagyarányú növekedése s a lendület szüntelen fokozódása a jellemző, miközben a technika gyorsan felzárkózik a tudományos pozíciók szintjére, és lökést ad a tudományoknak új magaslatok eléréséhez. A TÉTOVÁZÁS RONTJA POZÍCIÓINKAT El kell döntenünk, hogy milyen technológiákban leszünk képesek élen járni, melyekben lehelünk csak követők, s'melyeket kell megszüntetnünk. Fel kell hagynunk az irodalmi polémiákkal a felelősséggel végzett gyakorlati munka kedvéért, mert a tétovázás rontja pozícióinkat! Ezek után adódik a kérdés, hogy a következő időszakban képesek vagyunk-e az elmaradásunk mérséklésére, és egyes szűkebb területeken a gyors előretörésre. Véleményem szerint az elmúlt négy évtized alatt kialakult kutatási és fejlesztési szellemi potenciál garanciát jelent arra, hogy a jövőben a várhatóan még erösebb versenyben meg tudjuk tartani a jelenlegi helyünket, és egyes területeken javítani is tudjuk pozícióinkat. Tanulságos volt hallani nemrég felelős japán tudományos körök véleményét a magyar—japán technikai fellélelek összehasonlításáról. Vélekedésük szerint, — jóllehet természeti erőforrásokban hozzájuk hasonlóan szűkölködünk —, igen jelentős szellemi potenciállal rendelkezünk, de a sok-'sok magyar alkotó gondolat kivitelezésében alul maradunk a japán gyakorlathoz képest, A cselekvéshez kettőzött ösztönzést adhat az a tudat, hogy a szellemi erőforrások hasznosításában számos gazdasági területen a KGST-országok még nem versenyképesek. E helyeken az innovációs-készség lendületes fokozása létszükséglet. Tömegesen kell berendezniök a termelőknek a csúcstechnológiák fogadására, az ehhez szükséges szellemi alkotómunka kibontakozásához szükséges feltételek megteremtésére. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy társadalmunk leküzdje azokat a tudati beidegződéseket, amelyek az extenzív gazdaságfejlesztés évtizedei alatt keletkeztek. FELZÁRKÓZNI AZ ÉLVONALHOZ! Politikui döntésekkel, a szabályozórendszer fejlesztésével kell létrehoznunk azt a környezetet, amelyben a vállalatok nagyobb követelményeket támasztanak a műszaki szakemberekkel szemben, akiket — ezzel párhuzamosan — nagyobb erkölcsianyagi elismerésben részesítenek. Az innovációs készség tömeges kibontakoztatását, a csúcstechnológia gyorsabb átvételét a kormányzat és a vállalatok együttes cselekvéssora eredményezheti. Az MTESZ — kiterjedt fórumrendszerével — érdemben járulhat hozzá ehhez a folyamathoz. Ezt tesszük most szervezünk küszöbön, álló XIV. kongresszusának előkészítésekor. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel és módszerrel a hazai műszaki-tudományos haladás felgyorsításán munkálkodunk. Az MTESZ igen jelentős szellemi erőforrást koncentrál: százhetvenezer műszaki, agrár, természettudományi, gazdasági és más szellemi szakembert tömörít 32 egyesületében és 1200 üzemi szervezetében. A szövetség 76 nemzetközi szervezetnek tagja, és 74 szakfolyóiratot ad ki. Évente mintegy 18 000 szakmai rendezvényen nyolc-kilencszázezer résztvevő jut új szakmai információkhoz. E rendezvényeken nagyon sok külföldi szakember is részt vesz és tart előadást az élenjáró technológiákról, s így tudása közkinccsé válik. Az MTESZ évente háromezer szakembert küld külföldi tanulmányúira, s négyezer külföldi szakembert fogad. A tudásgyarapitás e sokféle módja is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ahol csak lehetséges, felzárkózzunk a világ műszaki-tudományos élvonalához. TÓTH JÁNOS az MTESZ főtitkára GYŐRI LÁSZLÓ Macskaősz Az ősz még macskaősz. Ez a kisebbik idő, ez a nesztelenebb, ez még csak halk idő, száraz és pattogó, kis szikrák járnak még a gyorsan távozó búzaföld felett. Még kis szikrák egyedül a tar tarló tüskéin, még macskaősz egerész a kis lyukak felett. A rések szelídek, még rések, hézagok, még hajszálgyökerek, még egérlyuk-picikék, még tücsökjáratok, még csak ciripelők az igazi ősz előtt. Mert most még hátravan a nagy fa árkosán, a nagy, a szétlottyadt vastag földi hajzat, hátravan az erdő, mely mindent szétfeszít, a hanyattvágódó sár, a sárlombrengeteg, a mocskos és kúszó ár a búzaföld helyett. Ez még csak macskaősz. Cirmos és szelíd. Ez még csak egerész. A lyuk hajszálgyökér. Hajszálgyökérnyi őszMacska és egér. TÓTH ENDRE Éjjeli baglyok Nappal sohasem látni őket, • alusznak vén fák rejtekén. Vígan hiába kergetőznek köröttük a cinkék, rigók. A fényt kerülik. Ha süt a nap, behunyják macska-szemüket. És nem látnak és nem látszanak, csak gubbasztanak a lombok közt. De végre mikor besötétül, hirtelen és izgatottan kiröppen mind rejtekhelyérül, hallik furcsa huhogásuk.