Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

A Szovjetunió békepolitikája Máig haló szimbolikus jelentősege van annak, hogy a szovjet hatalom első dekrétuma, amelyet Lenin előterjesztése alapján fogadlak el, a békéről szólt. Lbben kifejezésre jutott a különböző társadalmi rendszerű országok békcs egymás mellen élesének elve, amelyet a szocialista diplomácia azóta is tevékenysége központi elemének lekint. Lz.t követően sorra láttak napvilágot az általános és teljes leszerelésre irányuló szovjet javaslatok cs tervek, amelyek kétséget kizárva bizonyították a szovjet állam őszinte bckclörckvéscil. később, egy pusztító világháború keserves tapasztalatainak cs a tömegpusztító eszközök megjelenéséből származó óriási veszélyek ismeretének birtokában a szovjet bckcpolitika még határozottabb jelleget öltött. Hatását nagymertekben növelte a Szovjetuniónak, a szocialista országok közösségének növekvő súlya cs meghatározó szerepe a világpolitikában, cs azok a változások, amelyek a „harmadik világban" szinte robbanásszerűen végbementek. DU A békés egymás mellett éles elve napjainkban változatlanul központi eleme a szovjet külpolitikának, sót, új jelentőséget kapott. Kiegészülve azzal a felismeréssel, hogy a tömegpusztító eszközök jelenlétének és a kölcsönös pusztulás veszélyének időszakában nincs más alternatíva, mint a kél világrendszer békés együttélése planétánkon, a hangsúly még inkább a fegyveres erőszak kiiktatására, az érdekellentétek politikai rendezésére helyeződött. Továbbra is megmaradt alapvető törekvésként az általános és teljes leszerelés elérése, azonban az is világossá vált, hogy ez az imperialista erők ellenállása miatt közvetlen célként nem tartható napirenden. Ezért a Szovjetunió értékelve a nemzetközi helyzetben és az erőviszonyokban bekövetkezett változásokat, az ötvenes évek vógciöl — az eredeti cél fenntartása mellett — elsősorban a részleges fegyverzetkorlátozási és leszerelési megállapodások elérését tűzte célul. Ennek réven a szerződések egész sorát sikerült elérni. Ilyen a részleges atomcsendegyezmény, a világűr békés használatát, valamint az atomfegyver elterjedésének megakadályozását szolgáló szerződés, a baktérium- é.s toxinfegyverek betiltását és megsemmisítését előíró egyezmény, továbbá a kiemelkedő jelentőségű SALT-ntcgállapodások. Jelenleg a Szovjetunió és a szocialista közösség többi állama a hetvenes évekhez képest kedvezőtlenebb körülmények közölt folytatja a katonai szembenállás csökkentesére irányuló békcpolilikaját. Az Egyesült Államok és legközelebbi szövetségesei az utóbbi években fokozatosan leépítettek a tárgyalások oly sok nehézség. árán létrejött rendszerét, amely számtalan területen nemrég még megállapodást igén: az atomfegyver-kísérletek teljes és általános eltiltásától kezdve egészen a hagyományos fegyverek eladásának és szállításának korlátozásáig, a műholdelhárító fegyverek létrehozásának tilalmától az Indiai-óceánon végbemenő katonai tevékenység eltiltásáig. Az Egyesült Államok nem volt hajlandó ratifikálni a SALT— II. szerződést sem, amely lerakta volna az alapját a hadászati fegyverek további, mind általánosabb felszámolásának. Ehelyett szétrobbantotta 1983-ban az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokat és megkezdte kontinensünkön közép-hatótávolságú atomrakétáinak elhelyezését, s végül Washington látott hozzá a világűr militarizálásához. H A Szovjetunió és szövetségesei ezzel szemben változatlanul a fegyverkezés visszafogására, új veszélyes dimenzióinak megakadályozására törekszenek. A Szovjetunió a maga részéről a legutóbbi időkben számos javaslatot tett ennek clösegitésc érdekében. Ilyen volt például az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyvereket érintő moratórium, vagy az atomfegyver-kísérletek egyoldalú felfüggesztése. A szovjet kezdeményezés logikája ebben az esetben is célratörő volt: a nukleáris háború veszélyét csak abban az esetben lehel elhárítani, ha kisebb atomfegyverarzenálok halmozódnak fel egymással szemben. Ezért kisérleli programját megszakítva meghirdette az egyoldalú moratóriumot, hozzátéve, hogy hasonló magatartást vár cl az Egyesült Államoktól is. A Szovjetunió szorgalmazza egy olyan közép-európai övezet kialakítását, amelyben nem lenne helyük a vegyi fegyvereknek. A szovjet állam kész tiszteletben tartani és garantálni az övezet státusát, amennyiben az Egyesült Államok is hasonlóképpen cselekszik. A javaslatot követően nem sokkal Csehszlovákia és az NDK is új kezdeményezéssel állt elő. Felhívták az NSZK-t arra, hogy kössenek megállapodást, amelynek alapján eltávolítanák a vegyi fegyvereket a két katonai-politikai szövetségi rendszer közvetlen balárain levő államok területéről. A fegyverkezés új, veszélyes szakaszának megakadályozását célozta a Szovjetunió ENSZ-ben előterjesztett javaslala is, amelyben a világűr békés felhasználását elősegítendő, a tudományos alapkutatás folytatására, a kutatás eredményeinek kicserélésére és közös felhasználására hívott fel, mégpedig úgy, hogy előnyeiből részesíteni kell azokat az országokat is, amelyek anyagi lehetőség híján maguk nem vehetnek aktivan részt a kutatásban. Ennek érdekében egy nemzetközi űrszervezet létrehozását is szükségesnek vélik Moszkvában. Mindezeket meghaladó, a szovjet békepolitika dinamizmusát és rugalmasságát bizonyító kezdeményezésként értékelhető a Szovjetuniónak az a javaslata, amelyet Mihail Gorbacsov a francia parlamentben október 3-án elhangzott beszédében körvonalazott. Lényege, hogy mindkét fél, mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok részére betiltanák a csapásmérő kozmikus fegyvereket és ötven százalékkal csökkentenék az egymás területét elérni képes atomfegyvereket. Emellett a Szovjetunió készségét fejezte ki arra, hogy külön megállapodások szülessenek a hadászati és az űrfcgyvcrck problémájával közvetlenül össze nem függő, Európában tclcpitctt közepes hatótávolságú hadászati rakéták csökkentéséről és ennek érdekeben kész F ranciaországgal és Nagy-llritanniáával közvetlen tárgyalásokat folytatni. QD Általánosabb megközelítésben, a szovjet vezető politikusok állásfoglalásaiból az is nyilvánvalóvá váll, hogy a Szovjetunió az emiitettek mellett továbbra is támogatja atomfegyvermentes övezetek létrehozását, a katonai tevékenység eltiltását, illetve korlátozását a világtengereken, és az újfajta tömegpusztító eszközök létrehozásának tilalmát. Leszögezték azt is, hogy megfelelő ellenőrzést kell teremteni az ilyen intézkedések végrehajtásával kapcsolatban, részint nemzeti, részint nemzetközi eszközökkel. -E széles körű és a fegyverkezés valamennyi területét érintő javaslatokat azoíiban érthető okoknál fogva a Szovjetunió égy feltételhez kötötte: nem engedheti meg, hogy mások katonai fölényre tegyenek szert vele szemben. A Szovjetunió képviselői rámutattak arra, hogy hibásan számolnak azok, akik úgy vélik: a szovjet gazdaság nem tud megfelelni az új katonai kihívásból fakadó terheknek. Ám nyilvánvaló: mincl magasabb a katonai szembenállás szintje, annál bizonytalanabb a béke sorsa, még akkor is, ha a katonai erőegyensúly fennmarad. Ezért törekszik a Szovjetunió arra, hogy kedvező légkör alakuljon ki a fegyverzetcsökkentési feladat megújításához, végső fokon a nukleáris fegyverek teljeseitiltásához. Ehhez viszont — Mihail Gorbacsov szavaival élve — elkerülhetetlen számos megszokott dolog gondolati átértékelése is, az új realitásokhoz való alkalmazkodás. TOLNAY LÁSZLÓ, az Országos Béke tanács leszerelési bizottságának elnöke A forradalmak forradalma A

nagy októbr r már kisgyermek koromban, az ötvenes években is a legendák melyén szunnyadt, s azt hiszem, a mai gyermekek számára egy fokkal még érthetetlenebb az egész, mint a mi számunkra. Nemcsak azért, mert megnőtt a történelmi távolság, hanem azért is, mert mi akkor nagyon szegények voltunk, és nagyon fegyelmezettek. Mi nem élünk mostanában forradalmi időket. Szerencsére vagy szerencsétlenségünkre? Nem tudom. A forradalmak földrengése, vulkánkitörése, szökőárja valóban az elemi katasztrófákhoz hasonlít. Az embertömegek kétségbeesett elszánása is létrehoz ilyen hosszan szunnyadó, elemi erővel kitörő mozgásokat. S miként az elemi katasztrófák, a forradalmak is végigsöpörnek bűnösökön és ártatlanokon: rombolnak, de évszázadok1 ra építenek is. Hiszen évszázadok távolából is tiszteljük az angol, a francia polgári forradalmak harcosait, a magyar forradalom é.s szabadságharc kiemelkedő egyéniségeit; Rákóczi és Kossuth nélkül nem lenne mai Magyarország. L

enin a Szovjetunió számára, a világ számára ilyen meghatározó jelkép. S annál inkább az, mert nem csupán egy jeles stratéga, egy nemzeti bős, egy néptribun eszményéi testesíti meg, hanem valami nagyon is fontos huszadik századi követelménynek tesz eleget: a tudományosságnak. Lenin olyan értelmiségi szakember, aki a könyvtárakban, az íróasztal mellett gondolta végig az emberiség lehetséges alternatíváit, a cselekvés lehetséges ntódozatuit. A marxizmus lényege, a cselekvő filozófia érvényesül a lenini gyakorlatban, a nagy októberi forradalomban, mely a demokrácia régi eszményét az új, ipari rabszolgaság ellenében tűzi zászlajára. Hiszen a szocializmus nem más, mint a proletariátus demokráciája. Még akkor is egy így van ez, ha az idő úgy hozta, hogy az első évtizedek mindenütt olyan hierarchikus rendel alakítottak ki, mely — a sztálini korszak a legjobb példa erre — súlyosan sértette a demokrácia elvet és gyakorlatát.' Nem élünk forradalmi kort. Az embertestvériség ünnepi pillanatait ellopja tőlünk a történelem. Az atombomba kipróbálásának tragikus perceitől fogva az emberiség gondolkodó tagjai számára nyilvánvaló, liogy csak a meggyőzés, a példaadás útján érhetünk el eredményt. A Föld közben túlságosan kicsiny és sebezhető lett. Nem rohamozhatunk meg egyetlen Téli Palotát sem az egész emberiség veszélyeztetése nélkül. A nukleáris háború lehetőségének korában minden forradalmár óvatosságra kényszerül. A földi létezés, az emberiség élete a tét. Vagyis a mi küzdelmünk, csaknem hat évtizeddel a nagy október után, jóval bonyolultabb. De egyben reménységet is ad a kis nemzeteknek: hiszen a példaadás mérteke nem függ a négyzetkilométerek számától. A mennyiségi forradalom után most a minőségi forradalmat kell végrehajtanunk. Olyan szocializmust kell alkotnunk, mely példái ad, ha tetszik-: irigységet kelt. A hétköznapok vértelen forradalmát kell végigharcolnunk Lenin szellemében, a mindennapos reformok szellemében. Mert a nagy október nem egyetlen forradalom volt. Az máig is tart, s mindennap megtorpanhat vagy előbbre léphet. S ebben a folyamatban egyetlen ember sem kiesi, elhanyagolható csavar. Miként az országok példája, az egyes ember példája is messze hat. De nem is kellenek ide nagy szavak. Még nagy lettek sem. Én azt hiszem, ha minden ember belső meggyőződése és hivatása szerint végzi munkáját, az maga a permanens forradalom. S csak a mi nemzedékünk büszkesége lesz, ha ez a forradalom nem kiván áldozatokat is. M

egvallom, a mindenkori ifjúságra gondolok leginkább, amikor a forradalmak forradalmáról gondolkodom. Vajon megértik-e, hogy nemcsak barikadoko(i, rohamban, fegyverrel a kézben működik a forradalom? Ha nem értik meg, akkor ezek csak üres szavak maradiak. És a nagy október tanulságai üresen virítanak plakáton, faliújságon, vezércikkben és történelemkönyvben. Pedig mindenki ludja, a történelem leckéje nemcsak felmondásra való. Történelemtanár úr csak gyakorlati jegyet ad. SZENTMIHÁLYI SZAUO PÉTER