Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

41 Szombat, 1985. november 30. VEN DEGEI N K A KULTURÁLIS FORUMON A kis országok legyenek a kezdeményezők KLAUS BIRKENHAUERREL A KAPCSOLATOK GYAKORLATÁRÓL Klaus Birkenhauer az NSZK írószövetségének tagja. Hogy Európaszerte ismerik, azt fáradhatatlan nemzetközi irodalomszervező munkájának köszönheti. Sok sikeres rendezvény áll mögötte, de legsikeresebb alkotása a Siraeleni Európai Műfordító Központ, mely az ő vezetése alatt már hat éve működik a holland határhoz közel eső kisvárosban. — Birkenhauer úr, miközben a kulturális fórum ülésezik és mindenki valódi kulturális cserél eredményező megegyezésről álmodozik, önök évek óla a gyakorlatban végzik azi, amiről in sző van. Hogyan kezdték? — Az első, a régi épület 1980-ban nyilt. Ott összesen hat szobánk volt a vendégeink számára, meg a könyvtár. 1985. áprilisában azonban Straelen városa öt régi lakóházat épített át igényeink szerint, középpontjában a könyvtárral és a közös helyiségekkel. Jelenleg 20 lakosztállyal rendelkezünk, s a nyugodt körülmények közön dolgozni vágyóknak kb. 2(XK) kézikönyv, szótár, 22000 kötet szépirodalom, szakkönyv, természetesen írógép, 5 korrekiurára is képes komputer, és még sok más áll a rendelkezésére. — Milyen anyagi források tették ezt lehetővé? — Mi nem szövetségi, hanem az észak-Rajna-wesztfáliai tartomány kulturális szektorának pénzéből élünk. Magáncégek segítsége is támogat: A Bosch-, a Bortolsmannalapítvány, a Német Irodalmi Alap. Az egész létesítményre két és fél állandó státuszunk van, amely magában foglalja az adminisztrációtól a karbantartástól az összes elvégzendő munkát. — Miután ennyi mindent tudunk a központról, Mondja meg: milyen programmal dolgoznak. Azt kell mondanom, hogy nincs programunk. Ugyanígy nincs bürokráciánk. Mi helyet, munkaeszközöket, konzultációs lehetőséget adunk a világból mindenkinek, aki azon fáradozik, hogy a kultúra közvetítésével, fordításával közelebb hozza egymáshoz a világ nyughatatlan politikájában élő népeket. Bárki jelentkezhet nálunk, telefonálhat, elmondja, hogy min dolgozik, j> ha van helyünk, másnap jöhet. Jelenleg a fő célunk az együttműködés. Nálunk együtt dolgozhat a fordító a szerzővel, folyhat párhuzamos, egymást kontrolláló fordítás, kis csoportok végezhetnek közös munkát. — Mindenki nagy reményekkel jött a fórumra. Azt várták-vártuk, hogy a világpolitika „hideg " korszaka után a kulturában lehetséges az áttörés. Milyen reményekkel jöll ön? — Semmi „nagyot" nem reméltem. Áttörést sem. Azt reméltem, s ezt most is hiszem, hogy a világ humánusan gondolkodó koponyái között sokan keseregnek, akár jómagam, s ezek egymásra találnak, bialtcrális kapcsolatokra törekszenek, tz a fórum a túlságosan nagy, túl sok kérdéssel foglalkozik, ezért határozatai, közös nevezői csak általánosak lehetnek. Sokkal kisebb, konkrétabb célokat kitűző rendezvényeket kell szervezni. — De végtelen megelégedésemre, örömömre szolgált, hogy sok az okos, jó ötlet. Sokakat zavarhat itt, hogy ennyi egyszerű — hangsúlyozom: egyszerű! — és kézzelfogható javaslat hangzott el. Lehet, hogy nem valósulnak meg mind, de nagyon remélem, hogy lesz 3-4 ország, amelyik felkapja a fonalat, belevág a megvalósításba, s ez majd tovább „fertőz". Egy kicsit persze szomorú vagyok, mert ügy látom: itt'a diplomácia játékszabályai szerint folyik a játék, s nem a kultúra másféle szabályai szerint. —e Amit eddig elmondott, aszerint önben is ide-oda billeg a mérleg. Legyen most egészen személyes. Ó, az könnyű! Végtelenül boldogan fedeztem fel, hogy nemcsak a régi, kedves barátaim okosak, de sokan az újonnan megismertek kozul is. Sokat tanultam. Például, hogy sokkal szorosabban kell együttműködni a könyvtárosokkal. Nem csak azért, mert ők fontos multiplikátorai az irodalomnak, de azért is, mert hallatlanul pontos érzékelői a hatásának. Azt is itt tanultam meg, hogy a színészek, a zenészek hasonló gondokkal küszködnek, s hogy nekik is mindenekelőtt egymásra kell lárnaszkodniuk a határokon tűi. Fontos tanulság mindannyiunknak nem máshonnan várni a segítséget, hanem egymástól. Na és hadd mondjam el ötvenedszer: Budapest csodálatos város. Tökéletesen itthon érzem magam, örülök itt minden órának. Különösen boldog vagyok, hogy Güntcr Grass Budapestet javasolta az európai alapítvány központjául — itt jó helyen lenne ez a szellem. Grass ötlete nagyon „ravasz", a jövőbe tekintő. Nem lehet ellentmondani neki, hiszen közös akaratot feltételez. Ha ezt Közép-Európa magáévá teszi, a löbbiek nem tiltakozVitaiij Korolicsot több okból is becsüljük és számon tartjuk. Becsüljük először mint a kortársi ukrán lira kiemelkedő alakját, kinek versei antológiákban és folyóiratokban rendre megjelennek nálunk is. Nagyra tartjuk mint prózairól, élvezettel forgatjuk regényének, a Kegyetlen emlékezetnek lapjait, melyben egy Amerikából hazájába visszatérő honfitársnője szemével mutatja be napjaink valóságát, ütköztet össze kétféle világot és etikát. S fontos számunkra Vitaiij Korotics mint az ukrán irodalmi élet egyik vezető személyisége a kijevi Vszeszvit cimü világirodalmi folyóirat főszerkesztője. Ez a folyóirat a maga többmilliós olvasóközönségének ukránul tolmácsolja a világirodalom legjelentősebb alkotásait, többek között magyar irók müveit is. Csupán az utóbbi hónapok publikációira utalva: közreadták például Dobozy Imre Hatalom nélkül cimü regényét, s terveznek egy válogatást Veress Miklós verseiből. A lap magyar irányultságú munkáját Vitaiij Korotics nagy figyelemmel kiséri, talán azért is, mert baráti szálak fűzik országunkhoz, útirajzsorozatban számolt be magyarországi élményeiről — a rá jellemző iróniával és szellemességgel, de számunkra is tanulságos és megszívlelendő végkövetkeztetésekkel. Ezúttal arra kérjük, szóljon a mai ukrán irodalom legjellemzőbb jegyeiről, jelenségeiről, gondjairól és eredményeiről. — Irodalmunk mozgását ugyanazok a folyamatok határozzák meg, mint általában társadalmi életünket. Amikor napjainkban az élet számos területén kimondjuk az igazságot, hasonló képpen kell az irodalomban is fellépnünk. Emelkedett általában a lakosság műveltségi színvonala és igényessége. Ukrajnában, ahol korábban elsősorban mezőgadasági termelés folyt, ma a repülőgépektől az elektromos számitógépekig számos magas műszaki fejlettségű terméket gyártanak. S ez a gyors tempójú fejlődés maga után vonta a/ olvasói szint növekedéséi is. Úgy gondólom, legfontosabb feladatunk a harc a provincializmus ellen. Sok írónk tél attól, hogy munkásságát próbára tegyük a soknemzetiségű szovjet irodalom szinterén, fél attól, hogy világirodalmi mércével mérjük, s a kortársi szovjet irodalom, illetve a világirodalom legmagasabb csúcsaival vessük össze műveit. Vannak írók, s azt hiszem ez nem csak nálunk gond, akik megragadnak szűk körükön belül. Azt hangoztatják, Iclrci hogy ez valahol Amerikában vagy Európában jó, mi viszont itthon inasképp kell hogy alhatnak ellene! A magyaroknak is szól ez az üzenet: ti mindig kultúraközvei ítők voltatok; nosza, legyetek európai mércickben, európai eszközökkel azok. Ha Budapest, Bécs, Amszterdam és Velence megkaphatja ennek az iniciativának a jogát, akkor van egy kis okunk a reményre. De a kicsi országok legyenek a kezdeményezők, mert a világ kultúrájának befogadásában, közvetítésében ők igazán (kényszerből és meggyőződésből) a letéteményesek. Hát ezt a szép álmot én szívesen — bár kicsit szorongva — álmodom. — Vohak önnek személyes javaslatai? — A lehetőségeim szerint. Mindenkit meghívtam Straelenbe. Mi nem „nyugatnémetek", nem „NATO-beliek", nem „nyugatiak" vagyunk. Straclen össz-európai. Jöjjenek, nézzék meg. Hagyják, hogy „fertőzzön" a szellemünk. K. Gy. kössünk és gondolkozzunk, e/t várja tőlünk a közönség. A provincializmus mindig az irodalom tekintélyének a romlásához vezetett a művelt olvasóközönség széniében. Gyakran alkalmazzuk az irodalomra is az alábbi kifejezést: járási lóversenytér. Gyakran mondogatják: a járás leggyorsabb lova, legjelesebb lovasa. S ha vendég érkezik, büszkén mutálnák a helyi szerényebb tehetségre: „Ö a mi Majakovszkijunk". Nagyon fontos, hogy pontosan és világosan lássuk, ki mennyit ér. S ne szégyelljük, ha az olvasó is tudtunkra adja, hogy lifcztában van irói, irodalmi jelentőségünkkel. Az utóbbi időbén megjelentek olyan könyvek, melyeket a közönség nem vesz. Az irók ezt néha azzal magyarázták, hogy az olvasó még nem érett meg műveik befogadására, rossz a reklám, személyes intrikák gátolják a könyv érvényesülését. E téren is tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Irodalmi életünk mozgásának fő iránya igy határozható meg« közelebb a valóság égetően időszerű kérdéseihez. Miről folynak viták irodalmi élelünkben? Az írók és olvasók állandóan változó kapcsolatáról, hogy miképp befolyásolja a tömegkommunikációs eszközök elterjedése az irodalomnak a társadalomban betöltött szerepét. Egész sor irodalomtörténeti jellegű vita folyik, s vannak olyan belterjes személyeskedő viták is, melyekben a harcol irodalmi „magánhadseregek" vívják egymással. Ezeket voltakápp nem is nevezhetjük igazából vitának. Mi az, ami a kortársi ukrán irodalmi éleiben leginkább tetszik nekem? Az, hogy egyre nagyobb szerephez jut, és egyre erőteljesebben hangoztatja véleményét az olvasó. Téves megállapítás, hogy a kritikát elsősorban a kritikusoknak irják. A kritika az olvasóknak szól, s azt a célt szolgálja, hogy szélesítse látókörüket és ismereteiket, informáljon és figyelmet keltsen. Vitaiij Korotics a fórum hivatalos programján túl találkozott magyar írókkal, műfordítókkal. Az eszmecserék gyakorlati hasznát nemsokára folyóirataink lapjain, könyvkiadóink termésében is tapasztalhatjuk. Kab Zsuzsa fordításában Vitaiij Korotics legújabb versei már elhangzottak a Szovjei Irodalom Napjai rendezvényein, s reméljük, hogy aineri-"' kai utazásának élményeit visszatükröző naplója, „A gyűlölet arca", mely siker volt hazájában, idővel a magyar olvasóközönséghez is eljut. S természetesen szívesen várjuk újabb húsait Magyarországról. F. I. Közelebb a valósághoz V. KOROTICS AZ IRODALMI VITÁKRÓL \\ í KIZ ÁDÁM: DIS/DOklOK » TAKÁTS GYULA Álmában készülődik Már kong... Üres... I illog u kén s u hordó-lyukban ugrál a dugó. Borkövek dongák közt a must elszenderű/i és lassan ut u hó. A kemény ágakon a rügy JölJuzve csillog, mint a gyöngy. A dér átváltozik és mint a jég , villog... Sziporkázik a tölgy Almában készülődik minden s talán a nyárra is emlékezik 11 zoldveszejtett ág s a rét szép gólyát tál v bogyók szemét idézi Jól s tűnt lépteiddel házunkig jön s veled együtt belép. EGRESI ZSUZSANNA: MÚLÓ IDŐ