Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

2 Szombat, 1985. november 30 Külpolitikai reflektor <2 héttel Genf után milyen a szovjet— amerikai csúcstalálkozó visszhangja? A „hogyan tovább" kér­tüntetett anglikán püspök tomi hatóságok kemény fel­is az erőszak nélküli, po- lépését. A Palesztinai Fel­litikai küzdelem mellett állt szabaditási Szervezet tel­ki. Ügy látszik azonban, jesen elhatárolta magát a hogy előbb-utóbb az ömér- géprablóktól, akiket egyéb­sékelt álláspontján túllép- ként a világsajtó úgy mu­szovjet—amerikai csúcstalálkozó után, de egy- kQr dj dél-afrikai pol­e/ic t 4 fi ic fnrsine 111 ni f n a dese tulajdonkeppen meg nek tömegek és az ANC tatott be> mint egy, a PFSZ­nem vetődik fel egy hettel a balszárnyan elhelyezkedő bői rég kivált, felelőtlen genii szovjet-amerikai fekete politikusok is ak. terrorcsoport tagjait. Kairóban ugyanakkor Lí­biát tették felelőssé a tör­téntekért. „Tripoli kezét" lát­ták a repülőgép-eltérítésben. Líbiában visszautasították a kairói vádakat, s azt állí­részt az is fontos tényező, hogy Moszkvában és Wa­shingtonban hogyan értéke­lik Gorbacsov és Reagan tárgyalásait, másrészt sem közömbös, hogy gárháború szélesebb tekben robbanhat ki. mere­Nelson Mandelát, a hosz­az szú-hosszú ideje bebörtön­mi­Ke- zött ANC"vezetőt kienge' tolták, hogy azokkal csak dik-e a pretoriai urak? Ez egy Líbia elleni támadáshoz a lehetőség akkor vetődött keres Egyiptom ürügyet. Az műté- egyiptomi—líbiai határon mindkét oldalon csapat­lyen a világvisszhang leten és Nyugaton. Az SZKP Politikai Bizott­sága, majd a Szovjetunió íel- amikor nemreg Legfelsőbb Tanácsa is meg- tet hajtottak végre rajta, o összevonások történtek Az vitatta a genfi megállapodó- a mútét után a felesége, aki olasz radió jelentése szerint sokat, es a lalalkozórol ki- ré nem láthatta felkeres- a földközi-tengeri VI. ame­Moszkvában* főleg azt °emel- hette a börtönben... Meg- nkai Bottá egységei a par­ték ki: elvi jelentőségű lehet, hogy az apartheid hí eredmény, hogy a szovjet és vei a maguk hátvédharcá közös az amerikai vezető dokumentumban ki: a „nukleáris nem szabad elkezdeni genfi találkozó olyan beszéd elótt nyitott utat, ., . . . . . . amelynek célja a szovjet- tarsasag mind jobban amerikai kapcsolatok és az szigetelődik. Nem telik tokhoz közel járőröznek. Is­meretes, hogy Washington­ban az utóbbi években sok­ban ilyen engedményt, ilyen szor írták Líbia rovására jelentette .... , háborút Sesztust ls megpróbálnák. A Az bizonyos, hogy a vi­par" lágban a Dél-afrikai Köz­el­el Kadhafi antiimperialista nyi­latkozatait és cselekedeteit. Másfelől az is köztudott, hogy az amerikai—egyipto­mi katonai együttműködés egyre szorosabbá lett, a legfeljebb az „Achille Lau­egész nemzetközi helyzet ja- egyetlen hét sem, hogy va vitása. Mihail Gorbacsov a lamelyik nyugati ország ne r0"-eset után jelentkezett Legfelsőbb Tanácsban el- rendeljen el — időnként kölcsönös ellenérzés. Akkor mondott beszédében értés- csak jelképes jelentőségű Washingtonban azt kérdez­re adta, hogy a Szovjetunió igen nagy jelentőséget tu­lajdonit a következő csúcs­találkozónak. Washingtonban már azt számítgatják, mikor lenne szankciót Pretoria el­len. Milyen politikai következményei adódtak a máltai túszdrámának? . , . ... ... A gépeltérítések jó a legkedvezőbb dátum er- évtizedes történetének két leg­ték: Kairó hogyan akarhat­ta a hajóeltérítők szabad elvonulását. Egyiptom vi­szont azt vette rossz né­ven, hogy az amerikai va­dászgépek az Egypt Air gé­pét kényszeritették a szí­ré, s a nyár elejét jósol- véresebb esete volt az, amely cíliai NATO-támaszponton jók. Később már az USA-t a máltai La Valetta repü- való leszállásra, elfoglalja a novemberi vá- jfterf £gbe.. A 60 Még egy nemzetközl ha. lasztások előkészítése. Min- íengzésnek a tónye megdöb- táf 'ett a má'tai. denesetre most Reagan el- benTette a nemzetközi köz- ™á"ak: a»tó azt nok hat napra a kaliíor- véleményt. Az első vissz- « X'szálfhattaK ' gé^ niai Santa Barbara- bir- ba^okban az is kifejeződött loterén sza"haBak gep tokára utazott, hogy kipi- (Például az olasz belugymi­. , , niszter egy nyilatkozata­henje fi radalma.t. M.ntkoz- ban)_ hogy aZegyiptomi ismert, Genfben az elnök kommandó rosszul előkészi- . . .. . „••_••_ • nem volt hajlandó lemon- tett, elhamarkodott akcióba L,t i harae hoev Gn dani a „csillagháborús" el- bocsátkozott. Ennek azonban urra lett a harag' hogy Go ... .. ... . ellentmondott sok más vé­gondc'.asrol, am. meghiusi- ,emény. Reagan e,nöktö, totta a konkrét megálla- Thatcher asszonyon át egé­podásokat a valóságos fegy- szen Jasszer Arafatig szá­lőterén szállhattak a re az eltérítők. Görögor­szág eddig arabbarát poli­tikát folytatott. A kor­mány lapja Athénban most rögország a terroristák csa­taterévé lehet, a görög— arab barátság válságos sza­kaszba sodródhat". verzetkorlátozásról. Hogy a szovjet és az amerikai ál­láspont több helyütt eltér egymástól, ezt Moszkvában nem dramatizálják. Mihail Gorbacsov most azt mond­ta, hogy lehetségesek a kompromisszumos megol­dások, de csak úgy, ha „lég­mentesen bezárják az ajtó­kat" a fegyverek kozmosz­ba áramlása előtt. Meglehet, hogy mjég az ajtók becsukódása előtt akar Washington néhány szövet­ségese az úrtervek anyagi és technológiai előnyeiből ré­szesülni. Thatcher asszony és Kohl kancellár londoni tárgyalásain mindenesetre az erre. való készség mutatko­zott meg. # Lehet-c Dél-Afrikában az erőszak eszkalációjáról beszélni? Napjainkban mind több áldozatot követel a dél-afri­k'ai apartheid-politika elleni küzdelem. Az ANC, az Af­rikai Nemzeti Kongresszus valaha úgyszólván erőszak­mentes harcot hirdetett csu­pán. ahogyan azonban a pretoriai rezsim elnyomó in­tézkedései egyre kíméletle­nebb formákat öltöttek, meg­keményedett az ellenállás is. A napokban például már aknák robbantak a dél-af­rikai fehérek gépkocsijai alatt az utakon. (A pretoriai halóságok azt állítják, a szomszédos Zimbabwe fo­gadja be az aknákat lerakó fekete partizánokat, s ezért kilátásba helyezték, hogy előbb-utóbb megtorló ka­tonai támadást indítanak Zimbabwe ellen.) Emléke­zetes, hogy Desmond Tu­tu, a Nobel-békedíjjal ki­mosan helyeselték az egyip­Pálfy József Pártmunkás küldöttség a Szovjetunióban Az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására no­vember 27. és 29. között párt­munkásküldöttség tett láto­gatást Moszkvában, élén Kó­tai Gézával, az MSZMP KB tagjával, a KB külügyi osz­tályának vezetőjével. A de­legáció tagja voít Oszi Ist­ván, a KB osztályvezető-he­lyettese és Tabajdi Csaba al­osztályvezető. A küldöttséget fogadta Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára. A delegáció megbeszélést folytatott Oleg Rahmanyin­nal, az SZKP KB tagjával, a KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettesé­vel, Anatolij Csernyajevvel, az SZKP KB póttagjával és Gennagyij Kiszeljovval, a nemzetközi osztály helyettes vezetőjével. A találkozókon időszerű világpolitikai kér­désekről és a nemzetközi kommunista s munkásmoz­galom helyzetéről folytattak véleménycserét. Előzetesen egyeztették az MSZMP és az SZKP 1986— 87. évi együttműködési ter­vét, és áttekintették a két párt külügyi és nemzetközi osztályai közötti együttmű­ködés aktuális kérdéseit. (MTI) PPRi Ilii" RÁDIÓTELEX ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Mathieu Kéré­kou-t, a Benini Népi Köz­részt vett Biczó György, ha­zánk varsói nagykövete. BÁNYÁSZ REZSŐ KfNÁBAN Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoz­társaság elnökét az ország tatási Hivatalának elnöke nemzeti ünnepe alkalmából, november 20-tól 29-ig hi­VERF.SS PÉTER vatalos látogatáson tartóz­TARGYALASÁI kodott a Kínai Népköztársa­A KGST Külkereskedelmi ságban. Pekingben fogadta Állandó Bizottságának ülé- ot Vu Hszüe-csien allamta­sén Moszkvában tartózkodó nacsos, külügyminiszter, a Veress Péter megbeszélést KKP KB PB tagJa' es Csu folytatott szovjet partneré- Hou-co, a KKP KB pro­vel, Borisz Ivanovics Arisz- pagandaosztalyanak igazga­tov külkereskedelmi minisz- toja . Bányász Rezső tar­terrel. Attek.ntették a két fi.valasokat folytatott Cs.en ország külkereskedelmi kap- Csi-csen kulugymimszter-he­csolatainak időszerű kér- ^"^ff.!- a. kinal rad,°-. es dését és továbbfejlesztési televizióúgyi minisztérium, problémáját. az UJ Kma hírügynökség, LATOGATAS LENGYELORSZÁGBAN A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsa- kapcsoialainak helyzetéről ganak meghivasara novem- és íejiesztésének lehetőse­ber 25-29. között Lengyel- Reirö, Vf)U s/ó Rányász orszagban tartózkodott az Rezsö Pekingen kívül fel. MSZMP partmunkaskuldott- kereste Kantont és a sencse­sege, élen Klenovics lm- nj küiönleges gazdasági öve­revei, a KB tagjaval, az zetel js az valamint a KKP központi lapja, a Zsenmin Zsipao ve­zetőivel. A megbeszéléseken a két ország tájékoztatási MSZMP Somogy Megyei Bi­zottságának első titkárával. Wlodzimierz Mokrzyszczak, a LEMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a KB kára szívélyes, baráti korú találkozón fogadta a MAGYAR—SVÉD VLZUMEGYEZMÉNY A vízumkényszer kölcsö­nös megszüntetéséről szóló V1" egyezményt írt alá pénteken a Külügyminisztériumban Kővári Péter miniszterhe­Budapest—Pécs — villamos vonaton Befejeződött a hatodik öt­éves terv legnagyobb vasút­villamositási munkája.- az eredeti határidő előtt egy hónappal ünnepélyesen fel­avatták a Budapest—Pécs vonal utolsóként villamosí­tott szakaszát, amely Dom­bóvári köti össze a mecsek­aljai várossal. A pécsi főpá­lyaudvarról kigördülhetett MÁV Pécsi Igazgatósága ve­az első villamos vontatású, zetőjének a villamos üzem­menetrend szerint közlekedő mód megkezdésére, tehervonat. delegációt; a megbeszélésen iyettes és Vidar Hellners svéd nagykövet. Az egyez­mény rendelkezései szerint 1986. január 1-jétől kezdődő­en érvényes útlevéllel ví­zum nélkül utazhatnak a magyar állampolgárok Svéd­országba, illetve a svéd ál­lampolgárok Magyarország­ra. EMLÉKPLAKETT A művelődési miniszter Tadeusz Ölszanski lengyel újságírónak, műfordítónak, a magyar kultúra népszerűsí­tése, valamint a magyar társadalom valósághű meg­ismertetése érdekében kifej­tett tevékenységéért a Pro Cultura Hungarica Emlék­plakettet adományozta. Az emlékplakettet Köpeczi Bé­la miniszter pénteken adta át a Művelődési Minisz­tériumban. A pénteki avatási ünnep­ségen Varga György, a MÁV villamos felsővéZeíék-épité­si főnökségének igazgatója jelentette a munka befejezé­sét Tóth László közlekedési minisztériumi államtitkár­nak, aki megadta az enge­délyt Fényes Józsefnek, a (MTI) Siklós üános Á csillagokban jr§ » e/ni (Kisregény) 5. — Törölgesd le a bútorokat, a portörlő ott van a tükör alatt! — Most fejezted be a nagytakarítást. — Jó, akkor ne csináld, majd én letörölgetek. Székáts fogta a portörlő ruhát, és eltűnt a la­kásban. Négy szoba és a hall, legalább kétórá­nyi fölösleges munka, mert a hó alól nem jön elő a por — dörmögte Márta szobájában. Meg­állt a nyersfaszin szekrénysor előtt, a vitrinré­szen az üvegeket megcsapkodta a portörlővel, azután megsimogatta a benini néger szobor fe­jét. — Nincs itt por — állapította meg, tenyerét vizsgálva. A két, egymásba nyíló szoba ajtóüvegét is já­tékosan meglegyintette, azután, a kötelességtel­jesítéstől indíttatva, a nagy méretű afrikai pad­lóvázákat törölgette, mert túlságosan szembetű­nő helyen állnak. A szekrénysor tetején sora­kozó kisebb és nagyobb méretű plasztikákat. Kovács Margitét és Kiss Roózét, elkerülte por­törlő buzgalma. A purzicsándohány élénksárga színére emlékeztető ülőgarnitúra és fekvőhely között egy alacsony, hosszú teázóasztal áll, nyers fából készült, rajta fekete szinű, apró, pi­ros virágmintákkal díszített, kézi hímzésű terí­tő. Az asztal szélén mindkét oldalon végighúzta a törlőruhát. A széles ablakot hatalmas, földig érő, vajsár­ga függöny borítja, az alsó részében a barackfa friss hajtásaira emlékeztető, szolid mintával. Az ablakot eltakarja a mennyezetig érő és a szoba közepéig nyúló pálma, a filodendron és a szo­bafenyő dús. üde lombozata. A halványszürké­ben játszó, finoman erezett tapétával fedett fa­lakon nagv méretű festmények, Rudnai, Kohán, Kurucz. Kajári. a mennyezet közepén három­égős ólomkristály csillár, mélyen leeresztve. Alatta a fényesre lakkozott parkettát beborító vastag, puha szőnyeg, amely a tapéta színéhez4! letteseivel szemben tiszteletlen, azokat gúnyoló igazodik, világoskék virágmintáival derűt, nyu­galmat áraszt. — Itt csak bámulhatok — mormogta, és úgy nézte a szobát, mint aki most fedezi fel, hogy a tárgyak, a berendezés kellékei külön-külön is beteges tisztaságot lehelnek. Szinte mértani pontossággal beállított harmóniát fejeznek ki, és valami isresa előkelőséget hordoznak magukon. Különös képzettársítás ötlött fel benne — ta­lán nevetséges —, lehet, hogy az a szoba nem is olyan előkelő, csak a megteremtéséhez, múlt­jához, jelenéhez és Mártához fűződő személyes kapcsolata alapján látja ennyire különlegesnek. Elmélkedését átvitte saját szobájára, érdeklődés­sel szemlélte a bútorokat, tárgyakat, amelyek annyira hozzátartoznak, mint fejhez a fül és a szem. Két falon, derékszögben, a teljes falszé­lességet betöltő, mennyezetig érő, nyitott kolo­niál könyvszekrény áll, telezsúfolva könyvekkel. A szekrényhez illő koloniálbútorok, két fotel, heverő, dohányzóasztal, és egy terjedelmes író­asztal az ablakkal és az erkélyre nyíló ajtóval szemben. Mélybarna színük komorságát enyhí­ti a világosabb szőnyeg és a vajszínű függöny. A barokkmintás tapéta alig érvényesül, hangu­latfestő hatását elzárják a könyvek. A ková­csoltvasból készült csillár tizenkét gyertyaégővel belesimul a szoba puritán környezetébe. Ennek a furcsa vizsgálódásnak az eredményét már régen megfogalmazott mondatokba öntöt­te: „Aki ide belép, és körülpillant, az első be­nyomása alapján azt gondolná, hogy egy tudós vagy író dolgozószobájába került. Még lidérces álmában sem jönne elő, hogy egy nyugalmazott tüzér ezredes lakik benne." Leült a heverő sarkára, forgatta kezében a színes rongyot, bár kesernyés humorral, de mél­tányolta a portörlő foglalatosságot, annyira hoz­zátartozik pótcselekvésekkel tarkított aktív éle­téhez, mint a gyíkhoz a farok. Amikor a napi apró-cseprő munka nem kötötte le a figyelmét, belebillent belső világának nyomasztó, sötét kiúttalanságába. S ahogy ezen az úton halad, amely lefelé visz, valahová a semmibe, egyre tisztábban látja eszmei hitvallásos életének minden badarságát, naivitását. Napokig szótla­nul térül-fordul, mint akinek nehezére esik a szó, hallgat, nincsen mondanivalója. „Ez a világmegváltók sorsa" — állapította meg, már fiatalon, amikor hadosztály-törzsfőnö­ki posztjáról egyik napról a másikra eltávolí­tották, majd leszerelték. Az volt az egyetlen hely, ahol, ha kicsiben is, de módja volt ka­tonai tudását érvényesíteni, azonban mint a fe­karrierista, alkalmatlanná vált. Három évig a vasútnál, a rakodótéren dolgozott, gyülevész népség között, ahol talált azért jó tartású, okos embereket. Rehabilitálták később, reaktivált őrnagyként a vezérkarhoz került, a motorizált tüzérség felügyelőjeként, ott folytatta, ahol had­osztály-törzsfőnökként abbahagyatták vele. Üjra éledtek ambíciói, s egészen váratlanul érte az újabb kitérő: diplomáciai pályára vezényelték, mint katonai attasé működött, a haza szolgá­latában. Próbálkozott még, írt néhány könyvet, katonai szakkérdésekről szóló munkáit a Zrínyi Kiadó megjelentette, de nem keltettek vissz­hangot, a harmadik könyv kézirata (néhány csodabogár tisztről és tábornokról készült port­ré, „görbe tükör"-ből nézve) már több mint ti­zenöt esztendeje valamelyik lektor íróasztalának fiókjában hever, ha csak nem került irattárba vagy a szemétbe. Milyen szép jövőt jósoltak neki a katonai akadémián, majd' csak „csodagyerek" számba ment, a parancsnokai folyton arról faggatták, honnan szerezte — jóformán gyerek létére — meglepő ismereteit? Ha még azt is elmondta volna, úr isten, tán keresztre feszítették volna, de hát valóságos katona akart lenni, nem mun­dérban díszelgő, üres fejű bohóc, az egyenruha értékét nem a váll-lap adja, hanem aki magáta húzza. „Milyen ostobaság, szerencsétlen illúziók" — korrigálta már ezerszer is fiatalkori önmagát. Bosszankodva állt talpra, most karácsony van, bármilyen nehéz is, muszáj alkalmazkodni a családhoz, félre a saját világgal. — Vigye az ördög!­Megrázta a portörlőt, körülnézett a szobájá­ban. és ezt is portalannak nyilvánította. Márta nyitott be. — Leszaladok a Szivárványba. — Menj — válaszolta mogorván. — Eszternek veszek egy ruhaanyagot, kevés­nek tartom azt az egy pár cipőt. — Igazad is van, a menyedre jobban figyelj, mint a lányodra. — Eszter nem kicsinyes, a cipővel is elégedett lenne. — Csináld, ahogy akarod. — Téged semmi sem érdekel. Székáts a készülő szópárbajt kikerülve, nem folytatta a beszélgetést. — Figyelj a káposztára, kis lángon hagytam! — Figyelek. — Még az hiányzik, hogy odakozmáljon ez a törek! — Szén szálas az, vecsési — buggyant ki be­lőle az indulat. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents