Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-29 / 280. szám

- 2 Péntek, 1985. november 29. Nemzeti ünnepek Jugoszlávia Kettős ünnepet ülnek ma déli szomszé­daink. A második világháború befejezése után fél évvel, 1945. november 29-én, ke­rek negyven esztendeje kiáltották ki Belgrádban a Jugoszláv Szövetségi Köz­társaságot. Két évvel korábban, ugyan­ezen a napon tartotta második ülését a Jugoszláv Népi Antifasiszta Tanács (AV­NOJ) a festői szépségű boszniai kisváros­ban, Jajcéban, a tanácskozás határozatai rakták le,a<s új Jugoszlávia alapjait. 1943 végén még dühöngött a háború Európában, véres harcok folytak a jugo­szláv hegyek között is. Amikor Jajcéban meghozták a történelmi döntést Péter ki­rály trónfosztásáról és az egységes szövet­ségi népköztársaság kikiáltásáról, már több százezer hazafi állt fegyverben, és a kommunisták irányításával az ország ne­gyedéről kisöpörték a német fasiszta meg­szállókat. Ahogy a szovjet hadsereg visz­szaszoritotta a hitleristákat, úgy erősödött a jugoszláv hazafiak harca, míg végül kö­zös erővel felszabadították az egész orszá­got Ez a győzelem tette lehetővé a jajóei határozatok valóra váltását. Jugoszlávia a nemzetek egyenjogúságán alapuló szocia­lista ország lett. Jugoszlávia nemzeti ünne­pén Kádár János, az MSZMP főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lát zár György, a Miniszterta­nács elnöke üdvözlő távira­tot küldőit Vidoje Zsarko­vicsnak, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága Elnöksége elnökének, Radovan Vlajko­vicsnak, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság Elnöksége elnökének és Milka Planincnak, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Vég­rehajtó Tanácsa elnökének Belgrádba. A Magyar Szocialista Mun­káspárt központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszter­tanácsa nevében szívélyes gen. A fogadáson részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. * A jugoszláv nemzeti ün­nep, a köztársaság napja al­kalmából csütörtökön először hangzott fel az új jugoszláv himnusz, immár végleges formájában. A szövetségi képviselőház belgrádi ünnepi ülésén fölcsendült nemzeti induló dallama lényegében a régi, szövegében is mindösz­sze kétszónyi a változtatás az eddigi ideiglenes him­nuszhoz képest, ám ezzel mégis négy évtizede nyitott kérdés oldódott meg. Albánia Történelmének két kiemelkedő évfordulóját köszönti az albán nép. A kis balkáni ország 1912. november 28-án szabadult fel a több évszázados török elnyomás alól. 1944. november 29-e a második újjászületés dátuma: ekkor ve­tettek véget a hitleri megszállásnak a kommunisták vezet­te népi erők, amelyek sikeréhez a szovjet hadsereg dia­üdvözletünket és őszinte elv- dalmas előrenyomulása teremtette meg a katonai feltéte­társi jókívánságainkat küld- leket. A felszabadulás a nemzeti felemelkedés lehetőségét nyitotta meg az eddig királyi félfeudalizmusban élő Al­bánia előtt. A háború utáni években kiemelkedő társa­dalmi-gazdasági eredmények születtek, a Szovjetunió, és a szocialista országok meghatározó fontosságú segítségével. A kezdeti sikerek igazolták az új társadalmi rendszer élet­képességét, és a szocialista államokkal folytatott együtt­működés előnyeit. A fejlődés azonban a hatvanas évek elején kezdődött irányváltások, a szocialista országokkal való szakítás miatt lelassult. Hazánk — a többi szocialista országhoz hasonlóan — azt az álláspontot képviseli, hogy a fennálló nézetkülönb­ségek ellenére is megvan a lehetőség a kétoldalú viszony rendezésére, sőt javítására'is. Magyarország őszintén tö­rekszik az Albán Szocialista Népköztársasággal való kap­csolatok fejlesztésére, annál is inkább, rnertóe»<~egyaránt1 szolgálná népeink közös érdekeit, a szocializmus, az euró­pai béke és biztonság ügyét. jük önöknek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság Elnökségé­nek, a Szövetségi Végrehaitó Tanácsnak és a baráti Jugo­szlávia népeinek nemzeti ün­nepük, a köztársaság napja alkalmából. A magyar dolgozó nép nagyrá értékeli azokat a je­lentós vívmányokat, amelye­ket a szocialista Jugoszlávia négy évtizedes történelmi út­ja során a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége vezeté­sével megvalósított. Szívből kívánjuk, hogy országuk anyagi es szellemi erejének növelesében, a béke védel­mében, a nemzetközi bizton­ság és együttműködés erősí­tésében érjenek el újabb si­kereket. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Magyar Népköz­társaság és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság baráti, jószomszédi kap­csolatai minden területen eredmenyesen fej lödnek, jól szolgálják népeink és orszá­gaink érdekeit, a szocializ­mus, a társadalmi haladás és a béke ügyét. Nemzeti ünnepük alkal­mából további sikereket kí­vánunk önöknek, Jugoszlá­via népeinek a szocializmus építésében, országuk felvirá­goztatásában. * Sarlós István, az Ország­gyűlés elnöke llijaz Kurtesi­nek-i a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Nem­zetgyűlése elnökének kül­dött üdvözlő táviratot. Ugyancsak táviratban üdvö­zölte partnerszervezetét a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a, Magyar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetsége, az Or­szágos Béketanács és a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa. * Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsá­gának első titkára és Papdi József, a Csongrád Megyei Tanács élntike Jugoszlávia nemzeti ünnepe nlkalniából üdvözlő;: táviratot küldött Djordje-Stojsicnak, a VKSZ Tartományi Bizottsága elnö­kének éstfiJJctVari Mareljnek. a Vajdasági Tartományi Végrehojtóű.i Tanács (kor­mány) elnökének, otafr * Milov.ut Zidar, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság budapesti nagykö­vete hazáia nemzeti ünnepe alkalmából csütörtökön fo­gadást adott a nagykövetsé­Albánia nemzeti ünnepén a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa üdvözlő táv­iratot küldött az Albán Szo­cialista Népköztársaság Né­pi Gyűlése Elnökségének Tiranába. Az Albán Szocialista Nép­köztársaság felszabadulásá­nak 41. évfordulója alkalmá­ból őszinte jókívánságainkat és üdvözletünket küldjük önöknek. E kiemelkedő történelmi évfordulón kifejezésre jut­tatjuk azon szándékunkat, hogy a Magyar Népköztár­saság továbbra is országaink kapcsolatainak fejlesztésére törekszik a szocializmus, a béke érdekében. A magyar dolgozók nevé­ben további sikereket kívá­nunk az albán népnek a szo­cializmus építésében. liíDIÖTEltX PAL LÉNÁRD A XIV. KERÜLETBEN Pál Lénárd, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára csütörtökön a főváros XIV. kerületében tett látogatást. A kerületi pártbizottság szék­házában Szkokán Ferenc el­ső titkár és dr. Holl József tanácselnök fogadta. Az MSZMP KB titkárát tájékoztatták a kerület poli­tikai, gazdasági és társadal­mi életéről. Ezután ellátoga­tott a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézetbe, ahol véleménycserét folyta­tott az intézmény állami és társadalmi vezetőivel. Délután a Magyar Állami Földtani Intézetet kereste fel, tájékozódott az ottani tu­dományos munkáról. Pál Lé­nárd programja befejező részében aktívaülésen idő­szerű tudománypolitikai kér­désekről, feladatokról adott tájékoztatást. PART- ÉS ÁLLAMI KÜLDÖTTSÉGÜNK UTAZOTT LAOSZBA A Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése és Minisztertanácsa meghívására csütörtökön Katona Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjá­nak, az Elnöki Tanács titká­rának vezetésével magyar párt- és állami küldöttség utazott Vientianéba. A kül­döttség, melynek tagja Ba­rity Miklós külügyminiszter­helyettes és Rosta László nagykövet — aki a helyszí­nen csatlakozik a delegáció­hoz — részt vesz a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság megalakulásának 10. évfordulóját köszöntő ünnep­ségekén. A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren mégjélent Szálai Gézá, az Elnöki Tanács tagja, Ko­vács László, az MSZMP Köz­Péter- ktilügyrrvitTiszter-lw* JJWtesf1"9-*'- 3i en ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait Joe Momohnak, a Sierra Leone Köztársaság elnökévé tör­tént beiktatása alkalmából. Á palesztin néppel vállalt szolidaritás nemzetközi nap­ja alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa táviratban üdvözölte a Palesztin Félszabad ítási Szervezet Végrehajtó Bizott­ságát. Magyar-szovjet terv­koordinációs megállapodás © Moszkva (MTI) ményeiben kifejezésre jut­Faluvégi Lajos, a Minisz- nak azok a megállapodások, tertanács elnökhelyettese, az amelyek országaink párt- és Országos Tervhivatal elnöke kormányvezetőinek tárgya­csütörtökön Moszkvában tár- lásain a gazdasági kapcsola­gyalásokat folytatott Nyiko- tok elvi kérdéseiben szület­laj Talizinnal, a Szovjetunió tek. Ezek jól szolgálják az Minisztertanácsának első el- országaink közötti gazdasági nökhelyettesével, az Állami és tudományos-műszaki Tervbizottság elnökével. A együttműködés fejlesztése megbeszélések után aláírták 2000-ig szóló, hosszú távú azt a jegyzőkönyvet, amely programjának megvalósitá­.tartalmazza hazánk és a sát is. Szovjetunió 1986—1990-es Megállapodás született a időszakra, vonatkozó népgaz- magyar népgazdaság számá­dasági tervei egyeztetésének ra alapvető energiahordozók eredményeit. és nyersanyagok szállításá­A központi tervező szervek nak folytatásáról. összes a minisztériumok részvéte- energiafelhasználásunk kő­iével és az érdekelt vállala- zel fele a következő fervidő­tok bevonásával dolgozták ki szak folyamán is a Szovjet­az 1986—1990. évekre szóló unióból lesz kielégíthető, megállapodást. A kölcsönös Magyarország az energiahor­érdekéknek megfelelő, dozók szállításának bővítése egyeztetett áruszállítások ellenében növeli a mezőgáz­értéko eléri az 51 milliárd dasági és élelmiszeripari ter­transzférábilis rubelt, meg- mékek, továbbá gépék és be­közel(ii az 1500 milliárd fo- rendezések szállítását. Föld­rintot. Az 1990-re előirány- gázbehozatalunk növelése zott árucsere-forgalom mint- érdekében rövidesen együtt­egy 15 százalékkal több az működési megállapodást fo­1985. évinél. gunk kötni a jamburgi gáz­A tervkoordináció ered- távvezeték létesítéséről. Újabb túléldk Kolumbiában #Ibague (EFE) Szerdán, közel két ihéttel a kolumbiai vulkánkitörés után egy mentőhelikopter mintegy négyszáz újabb túl­"élöre bukkant a sárlavina ál­tal eltemetett Armero város közelében — közölték a Vö­röskereszt tisztségviselői. A körülbelül négyszáz em­ber — valószínűleg vala­mennyien az egykori város lakói — a katasztrófa elől a Lagunilla folyó egyik kicsi, magasabban fekvő szigetére menekült. A vulkánkitörés nyomán megolvadt hótömeg felduzzasztottá a folyót, s az elvágta őket a külvilágtól. Az a tény, hogy eddig nem fedezték fel őket, ennek el­lenére is csak a szerencsétlen véletlennel magyarázható, hiszen a sziget helikopteren mindössze tízpercnyi távol­ságra van a várostól. London (ÜPI) Moamer el-Kadhafi, a lí­biai forradalom vezetője szerdai televíziós nyilatko­zatában cáfolta azt a kairói állítást, hogy országának ré­sze volt az Egyptair légitár­saság gépének szombati el­rablásában. Kadhafi az országát ért vádat minden alap nélküli­nek, puszta propagandának nevezte. Líbia ellenzi a gép­rablásokat és más, ehhez nek háborús szándékai. jiiíiwé 9Z JJ*v-« rfs­hasonló tetteket. „A kom­mandóakcióbari elpusztult ártatlan emberek haláláért pedig Mubarak egyiptomi elnököt terheli a felelősség" — mondta. A líbiai határon történt egyiptomi csapatösszevoná­sokról szólva Kadhafi azon meggyőződésének adott han­got, hogy semmi sem igazol­hat egy fegyveres konflik­tust a két ország között, és leszögezte: Líbiának nincse­Siklós János 1 01 • • elni (Kisregény) 4, — Látásból ismerem a Ferencet, nagy betyár. Ügy tudom, már nem tanít, otthagyta a gimná­ziumot. — Vállalkozó lett, önálló ablaktisztító kisipa­ros ... Es tavasz óta milliomos. — Látja, ezt nem tudtam. Cukor nélküli kávéját kavargatta, Piroska a gőzölgő, sistergő géppel foglalkozott. A keskeny helyiség gyertyaégói homályban hagyták az ap­ró kávézóasztalokat, és a kopott tonettszékeket. A bejárattal szemben elhelyezett tükörfal vég nélküli, sötétbe vesző folyosóvá nyújtotta a for­mátlan kávézót. Az ajtón gyanútlanul belépő — ha véletlenül a szemben levő tükörbe nézett — úgy érezhette, hogy a pokol tornácára került. A bagó- és italbűztől kesernyés, áporodott levegő szaga kismoshatatlanul tapadt a földig érő füg­gönyökbe. A bejárati ajtó mellett három fiatal­ember diskurált, meglehetősen emelkedett han­gulatban, arcuk a fényben olyan sárgának lát­szott, mintha sáfrányos maszkot viselnének. A presszóslányt láthatóan megzavarta célt té­vesztő közvetlensége. Székáts megsejtette, hogy túlzott érdeklődése és tréfálkozó kedve váltotta ki a bizalmaskodó közléseket. A kialakult szót­lanságbnn a kölcsönös tartózkodás és a közöt­tük lévő valóságos távolság láthatatlan ive ki­feszült Székáts érezte, hogy hallgatásából sértő­désre következtethet a lány, és ettől nevetsé­gessé válhat. Érdeklődő hangon szólalt meg, és azt kérdezte, miféle szerencsétlenség érte? Pi­roska fölfüggesztette az egyébként is nikkel­fényű gép karjainak tisztogatását, puha, meleg tekintetét a hangoskodó fiatalemberek felé for­dította, mintha rendelésre várna. Nehezen lep­lezte bizonytalanságát. Székáts újra kérdezte: — Nos, Piroska, mi baj van? A lány ránézett, és talán már bánta is, hogy belekezdett, de udvariatlanságnak érezte az idős emberrel szemben, ha kitérő válaszokat ad. Fa­kó hangon, indulatok nélkül kezdett beszélni. — Ügy terveztük Ferenccel, hogy összeházaso­dunk. — Szerették egymást? — kérdezte az ezredes. Piroskát megzavarta a közbeszólás. — Hát, hogy is mondjam. Én szerettem, de ő csak játszott velem. Pedig az anyja kívánsága is az volt, hogy minél előbb csináljuk meg az es­küvőt. Janka néni eltervezte, hogy az emeleten berendezkedhetünk, azt kérte, maradjunk a kö­zelében. Sajnos, egészen más irányba fordult minden. A lány abbahagyta, könnyeivel, indulataival küszködött, azután összefüggéstelenül, részletek­be bonyolódva mesélte el, hogyan csapta be Janka néni fia. — Komolytalan, csélcsap fickó ez a Ferenc — szólt közbe. Majd néhány pillanattal később, mint valami súlyos, eleve elrendelt sorsszerű­séget, ^megjegyezte: — Ügy látszik, a szélhámos­ság is örökletes tulajdonság: a vérében van. Piroska semmit sem értett a második mon­datból. Hangja felerősödött, gyűlölet és felhá­borodás vibrált a kimondott szavakban. — És, kérem, kétmilliót nyert a lottón! Janka néni halála után magának követeli a villát, pö­rösködik a bátyjával. Emiatt lezárták az emele­ti részt. — Azt hallottam, hagyatéki per alatt1 áll az ügy" — emlitette Székáts higgadtan, kimért han­gon. — Félünk attól, hogy megszerzi a házat, és bosszúból kitetet bennünket onnan, mert tet­szik tudni, ezredes úr, ez mindenre képes a sa­ját érdekében. — Ezt talán csak nem teszi még. A lány nem figyelt Székáts szavaira, sorsával bíbelődött. Mozgalmas órák követték egymást. Márta kü lönleges süteményei a tálalón várakoztak: dió torta, sima és lekváros linzerkarikák, no meg a nemzeti karakter szimbólumaként mákos és diós bejgli, felszeletelve, porcukor nélkül. A bejgli minősége Székáts ízléséhez igazodott. Amikor Márta először sütött karácsonyra, a tésztában csak mutatóban volt mák és dió. Ez mákos ka­lács, nem bejgli — állapította meg az ifjú férj. A valódi bejgli tésztája vékony, mint a Modiar nó-cigarettapapír, a töltelék mennyiségétől függ, hogy kalács vagy bejgli lesz belőle. A fiatalasz­szony nem nyelte le a megjegyzést, „Drágasá­gom, azt mondom én neked, süttess magadnak bejglit ott, ahol akarsz." A férj lecsillapította Márta ágaskodó önérzetét, akkor ez még köny­nyebben ment, de karácsonyra valódi bejglit süttetett valahol, az első két évben nem is volt baj, míg aztán Székáts közölte, nem lesz kará­csonyra se diós, se mákos. Márta, mintha a ked­vező alkalomra várt volna, megsütötte, a világ legjobban sikerült bejglijét, amely azóta is őrzi a színvonalát. — Nézd, olyan ez 4 hal, mint egy torzó a,jég­korszakból — mutatta föl Székáts a nagy, kér­dőjellé dermedt harcsát. — Hol az isten csudájában járkáltál vele, mindjárt dél. , . , — Hol, hát a piacon — s kezdte kiszedegetni a konyhaasztalra a szatyrok tartalmát. — Ne csinálj széjjelséget, rakjál mindent a helyére.! Székáts szótlanul forgolódott a hűtőszekrény és az éléskamra között. A narancsot meg az al­mát utoljára hagyta, Márta esetleg figyelemre méltatja a válogatottan szép gyümölcsöt. — A káposztát átmosom, tedd bele a piros fa­zékba. — Még ma megfőzöd? — Hát persze, csak nem állok neki karácsony napján káposztát főzni. — Van még valami? Földíszíteném a fenyőt. —Hozd ki 'a spájzból a húsdarálót, daráld le gyorsan a káposztába való húst! Előszedte a villanydarálót, és a töltelékhúst saját .ledarálta, azután elmosta a kis gépet, leszárí­totta, és visszatette a helyére. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents