Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

Hétfő, 1985. november 25. 102 II Hazafias Népfront megyei értekezlete Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) seket, mint a bútorgyártás és forgalmazás, az építő­anyagok értékesítése, egyes szolgáltató vállalatok szer­vezeti korszerűsítésének ha­tása az ellátásra —, hogy csak a legfontosabb kérdé­seket említsük. Az észrevé­telek és a vizsgálatok alap­ján a feltárt gondok csök­kentek, illetve megoldást nyertek. A településfejlesztés eredményei A népfrontbizottságok irányításával működő kert­mozgalom társadalmi bázisa szélesedett, öt év alatt a kertbarátok és -klubok szá­ma 21-röl 35-re emelkedett. Különösen jól működött a szentesi, a kisteleki és a csongrádi kertbarátkör. A szakmai gondok mellett so­kat foglalkoztak általános politikai és településpoliti­kai kérdésekkel is. Szerve­zettebbé vált a népfront környezetvédelmi munkája is. Jelentősek az eredmé­nyek a településtisztasági feladatoknál, a fásításnál és parkosításnál. Az évenként két alkalommal meghirde­tett lomtalanítási akció a lakosság nagy részét meg­mozgatta. A mozgalom gazdaságpolitikai tevékeny­sége az által gazdagodott, hogy a kormányprogram tá­mogatására, a hulladékgyűj­tésre, sok akciót szerveztek. Az elmúlt két esztendőben például ily módon 2,2 mil­lió forint értékű hasznos hulladék jött össze. A tudatformálás és moz­gósítás elősegítette, hogy a lakosság egyre inkább saját erőből is támogatja a vá­ros- és községpolitikai fel­adatok megoldását. Amíg az V. ötéves tervidőszakban a társadalmi munka értéke 1.2 milliárd forint volt, ad­dig a VI. ötéves tervidő­szakban ez várhatóan meg­haladja a 2 milliárdot. A lakossági önkéntes befizeté­sek összege pedig 38,4 mil­lió forintról 143,1 millióra emelkedett. A társadalmi munkaakciók elsősorban a gáz- és elektromos hálózat fejlesztését, a víz- és csa­tornarendszer bővítését, az öregek napközi otthonainak korszerűsítését segítették elő. A társadalmi munkák­ban a lakosság valamennyi rétege részt vett, növekvő számban vállaltak feladato­kat a kisiparosok és fiata­lok is. A beszámolási időszak legfontosabb közjogi felada­ta az országgyűlési képvise­lők és tanácstagválasztások előkészitése és lebonyolítása volt. Fokozta a népfront­mozgalom felelősségét a vá­lasztási rendszer továbbfej­lesztése, a kettős, illetve többes jelölés kötelezővé té­tele. A választás egész idő­szakában érzékelhető volt az érdeklődés és aktivitás, ami a jobb demokratikus közérzethez is hozzájárult. A népfrontbizottságok a szülök pedagógiai ismere­teinek bővítéséhez is igye­keztek hozzájárulni. Gondot okozott azonban, hogy a szülők, akik pedig nagyon rászorulnának az „új lec­kékre", kis számban láto­gatták a rendezvényeket. Fellendült a honismereti mozgalom A nagy múltra visszate­kintő honismereti mozgal­mon belül, különösen az üzemkrónika- és a mono­gráfiairásban tapasztalha­tó fejlődés. Eddig a KSZV, a szalámigyár, a konzerv­gyár, az öntöde történetét dolgozták fel. Megjelent Szeged és Hódmezővásár­hely históriája, valamint a Deszk-monográfia. Sajnos, a korábbinál kevesebb köz­ségben foglalkoznak falu­krónika-irással. A honisme­reti mozgalmat jól segítet­ték a honismereti diáktábo­rok, melyet a népfront a KÍSZ-szel közösen szerve­zett. A népfrontbizottságok bé­ke és barátsági szolidaritási munkája igen eredményes volt. Üj jelenség a szakmák szerinti békeközösségek lét­rejötte. így többek között az „Orvosok a nukleáris hábo­rú megelőzéséért" Szegeden, illetve a „Pedagógusok a békéért" Csongrádon. Az emberek egy részében foko­zódott a háborútól való fé­lelem. A nepfrontmozgalom szervezeti életére és munka­stílusára az volt jellemző, hogy csökkentek a formális elemek, és nagyobb figyel­met fordítottak a mozgalmi jelleg erősítésére. Jobban előtérbe kerültek a lakóte­rületi közélet és politikai munka fejlesztésének fel­adatai. Igyekeztek alkal­mazkodni a változó körül­ményekhez, komoly erőfe­szítéseket tettek, hogy újabb rétegeket ' vonjanak be a közéletbe. Erre azért is szükség volt, mert nehezeb­bé váltak a politikai mun­ka feltételei, hiszen a gazda­sági nehézségek miatt az emberek jó része másodla­gos jövedelemszerzésre for­dítja szabad idejének nagy részét. * A Csongrád megyei nép­frontmozgalom jövőbeni feladatai között fontosnak tartja a nemzeti egység to­vábbi erősítését, a szocialis­ta demokrácia fejlesztését, a közösségi élet és szocialista együttélés feltételeinek és körülményeinek javítását, a nemzetiségi lakosság hely­zetével való törődést, a tes­tület munkamódszereinek továbbfejlesztését, a tanácsi, társadalmi és tömegszerve­zetekkel való együttműkö­dés új lehetőségeinek bőví­tését. Észrevételek, javaslatok, vita A beszámoló után először Szántó Imre egyetemi tanár (Szeged) kért szót, a törté­nelem és a közgondolkodás közötti összefüggéseket tár­ta fel. Hangsúlyozta, a múlt ismeretei nélkül nem lel­hetjük meg helyűnket a ha­zában. A jelen valóságos megismerése elképzelhetet­len, hogy ne tudjunk his­tóriánk legfontosabb állomá­sairól. Foglalkozott az értel­miség helyzetével is, a na­gyobb társadalmi megbecsü­lésüket hongsúlyqzva. Karkos Attilané munkás­nő (Csongrád) ismertette, hogy városukban miképp biztosították a munkásság cselekvő aktivitását. A nép­frontmozgalom tömegbefo­lyása erősödött a fizikai dol­gozók körében is. Ezt úgy sikerült elérni, hogy vitá­kat rendeztek az üzemek­ben. \ Gácser József főiskolai ta­nár (Szeged) az iskola és a szülői munkaközösség kö­zötti kapcsolatot elemezte. Javasolta, a család és az al­ma mater között, igazi együttműködés legyen, a nevelési célok maradéktalan valóra váltása érdekében. Ne forduljon elő, hogy a szülőknek nincs idejük a gyerekekkel való törődésre. Suba Lajosné nyugdíjas (Szeged) elmondta, az élet­színvonal stagnálása miatt az idősek életkörülményei nem javultak, a népfront sokat tett az öregekért, de nem elegendő a társadalmi gondoskodás, a családtagok­nak is többet kell vállalniuk a szülök, nagyszülők segíté­sében. Az országos átlagnál alacsonyabbak a nyugdíjak Csongrád megyében, és ezért az egyedül élő, magatehetet­len öregek helyzete nagyon rósz. Rusz Márk főorvos (Deszk) dicsérte a népfront nemzetiségi politikáját, ami a lenini elvek szerint va­lósul meg. Délszlávok, ro­mánok, szlovákok élnek me­gyénkben, számuk körülbe­lül 2500, de a nemzetiségi politika nem a számarányuk, hanem létüknek függvénye. A nemzetiségiek jól képvise­lik a kisebbségüket az ál­lamhatalmi szervekben, ér­zelmileg azonosulnak az or­szágépítés szocialista céljai­val, s hozzájárulnak anya­nyelvük. kultúrájuk ápolásá­hoz, fejlesztéséhez. Betöltik a híd szerepét a szomszédos baráti népekkel való kap­csolatban, igy összekötik ve­lük a magyar népet. Darázs Sándorné paprika­feldolgozó, igazgató (Szeged) felszólalásában rámutatott arra, hogy a népfrontmozga­lomban nő a műszaki értel­miség szerepe. Kepet adott a szegedi- iparfejlődésről, az önálló vállalati irányítás elő­nyeiről. Tóth Ferenc múzeumigaz­gató (Makó) ismertette a népfront hagyományait, öt­ven esztendővel ezelőtt a makói ellenzéki pártok ak­cióegységet teremtettek, és együtt indultak a választá­son. A felszabadulás előtt Makón jelentették meg az ország első népfrontos lap­ját. Erdei Ferencnek nagy szerepe volt ebben a moz­galomban, és Makó mindig a progressziót képviselte. Horváth Kúrolyné, a me­gyei pártbizottság titkára elismeréssel beszélt a me­gyei népfrontmozgalom ered­ményeiről. Rámutatott arra, hogy a népfront politikai munkája tartalmában gaz­dagodott, és módszerében sokat fejlődött. A mozga­lomnak nagy szerepe volt a párt politikájának elfogadta­tásában és a fontos tár­sadalompolitikai döntések előkészítésében. A pártszer­vek hatékonyan segítették a mozgalmat céljainak megva­lósításában. Dicsérte az or­szággyűlési képviselők és ta­nácstagok választásának elő­készítését, lebonyolítását, amely sikeres volt. Szépfalusi Péter technikus (Szeged) a gázellátás lehető­ségeit és gondjait elemezte. Kovács Imre nyugdíjas (Szeged) a népfront telepü­léspolitikai bizottság munká­járól számolt be, külön is foglalkozott a döntés-előké­szítés politikai fontosságá­val. Nagy Tibor kanonok (Szeged) az egyház és a nép­front kapcsolatát értekelte. Sok lelkész vesz részt kü­lönböző népfrontbizottságok­ban és a honismereti moz­galom eredményeiért külö­nösen sokat tettek az egyhá­zi személyek. Tőlük nem idegen a politizálás, gyak­ran értékelik a bel- és kül­politika fejleményeit. Szögi Andrea egyetemi hallgató (Szeged) a felsőfo­kú oktatási intézmények di­ákjainak közéleti tevékeny­ségét ecsetelte és felvetette, az egyetemisták, főiskolások miként tudnának segítséget nyújtani a munkásfiatalok önképzéséhez. Szabó G. László megyei tanácselnök-helyettes a nép­front és a megyei tanács szerveinek együttműködését gyümölcsözőnek ítélte, mert együtt szolgálták szűkebb hazánk lakóinak boldogu­lását. Felvetette a megújulás szükségességét, ismertette a tanács fejlesztési lehetősége­it és a szocialista demokrá­cia szélesítésének fontossá­gát húzta alá. Budai Antalné, a Kiosz megyei titkára a kisiparo­sokról — amelyeknek a szá­ma meghaladja a 6 ezret — adott képet. Körükben igen magas — 30 százalékos — a fluktuáció, sokan, amint megvásárolták a lakást és a gépkocsit, visszaadják az ipart, es a kényelmesebb ál­lami munkahelyeket választ­ják. A kisiparosok jelentős értékű társadalmi munkát végeztek, tavaly összefogá­suk értéke 3,5 millió fo­rint volt. Általában az óvo­dák, iskolák és kórházak felújításánál, építésénél se­gítkeztek. Felhívta a figyel­met arra, hogy a községek­ben csökken az arányuk, és ezért az ott lakók szolgál­tatásit gondokkal küszköd­nek. Kulcsárnc Kiss Piroska, a szegedi népfrontbizottság tit­kára rámutatott arra, hogy a nehéz gazdasági helyzet­ben nagyon fontos a lakos­sági erőforrások feltárása, A társadalmi összefogás ki­egészítője a városfejlesztés­nek. Szegeden mozgósították az embereket a közmüvek kiépítésére, jól sikerült az önerős gázprogram megva­lósítása. Szilágyi Júlia nyugdíjas, a Béke-Barátsági Bizottság el­nöke a békemozgalom Csong­rád megyei eredményeit is­mertette, ez a politikai mun­ka is gazdagodott tartalmá­ban és módszerében. Molnár Béla. a HNF Or­szágos Tanácsának titkára elismerését fejezte ki a népfrontmozgalom megyei eredményeiért. Hangsúlyoz­ta, hogy az országos tanács tapasztalatai is megerősítet­ték a küldöttértekezleten formálódott értékelést. A népfrontmozgalom jól töl­tötte be szerepét, kitűnő partner a párt politikájá­nak megvalósításában. Ér­demi tényezője a szocialista demokrácia fejlesztésének, tökéletesítésének. Imre Ernő református lel­kész (Szentes) elmondta, hogv a vallásos emberek na­gyobb számban vettek részt a közéletben, mint az elmúlt időszakban. Az egyházak sem kívülállóként szemlélik a szocializmus építését, a vallásos emberek sem gon­dolkodnak másképp. Felhív­ta a figyelmet a szellemi és erkölcsi értékek megóvására, a családi élet stabilitására. A szülői otthon ne átmeneti szállás legyen, az anyaság kapja meg a legnagyobb rangot, az apák pedig úgy érezzék, az övék a legna­gyobb szülői felelősség. Türcsikné Süli Mária, a KISZ megyei bizottság tit­kára megállapította, a fia­talok száma csökken a kü­lönböző politikai testületek­ben, és javasolta a népfront­nak, hogy bizonyos rétegek­kel — igy a gyesen levő kismamákkal — is többet foglalkozzon. Ehhez a KISZ együttműködését ajánlotta. Márton Sándor téeszelnök­helyettes (Szentes) az élet­színvonal csökkenése és a szabad idő terhére végzett többletmunka összefüggéseit ecsetelte. Az ötnapos mun­kahét sokaknak hétnapos lett, és az emberek első­sorban azon panaszkodnak, ha nem jut nekik mellék­foglalkozás. A túlmunkának a családi élet harmóniája látja kárát. Dömötör János múzeum­igazgató (Hódmezővásárhely) a helyi kulturális élet ki­bon takoztatásúnak további lehetőségeiről beszélt, java­solta hogv Csongrád megyé­ben hozzanak létre könyv­kiadót — ilyen volt az öt­venes években, pedig akkor a magyar társadalom törté­nelmének a legcentralizúl­tabb korszakát élte át. Takács Imréné, az ország­gyűlési képviselők Csongrád megyei csoportjának veze­tője a képviselőcsoport és a népfrontbizottságok kapcso­latát elemezte. Szólt arról, hogy a nők aránya csökken a közéletben. A vitát Molnár Sándor foglalta össze, megköszönte a népfrontaktivisták áldozatos munkáját. H. M. A népfront megyei bizottságának tagjai, tisztségviselői Bizottsági tagok: Arpádhalmi Erzsébet községi vb-titkár, Bodor Józsefné szakoktató. Borbás István, szakszövetkezeti el­nök, Borka Ida redönygyá­ri munkás, Császár Angeli­ka minőségellenőr, Dabis Zsuzsanna kozmetikus-kis­iparos, Dani János téesz­nyugdíjas, Détár József nö­vényvédő technikus, Dova­lovszki Jánusné tanító, Dó­czi Gábor városi tanácsel­nök, Dömötör János mú­zeumigazgató, Dudás Edit bolti eladó. Faragó László, kutatóállomás igazgatója. Fekete Mariann áruátadó, Forgó István nyugalmazott tanácselnök, Forrai Ferenc szövetkezeti elnök. Forró István kiskereskedő, Gaj­dácsi Katalin müvelődési­ház-igazgató, Grassely Gyula akadémikus, egye­temi tanár, Gubicza Géza téeszdolgozó, Gubisi János asztalos, Gyányi Lajos MNB-osztályvezető, Gyár­fás Mihály, nyugalmazott megyei pb-titkár, Haskó Pál, a Teszöv megyei tit­kára.. Horváth Károly, az SZMT megyei - titkára, Horváth Károlyné, az MSZMP Csongrád Me­gyei Bizottságának titkára, Horváth Lajos, az MSZMP megyei bizottságának osz­tályvezetője, Imre Ernő re­formátus lelkész, Karkos Attilané festőszakmunkás, Katona Sándor nyugdíjas. Karász József író, Kecske­méti Andrásné munkás, Keresztúri István téeszel­nök, ifj. Kiss Jánosné té­esztag. Kovács János üzem­mérnök, Kovács Sándor té­eszdolgozó, Kulcsárné Kiss Piroska, a HNF városi tit­kára, Lapis András szob­rászművész, Lencse Imre, téeszpártvezetőségi titkár. Marton Sándor teeszelnok­helyettes, Mihály Pálné csomagoló, Molnár István­ná eladó, Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára, Nagy György hús­ipari szakmunkás, Nagy István nyugdí jas téeszelnök, Nagy Katalin ruhagyári munkás. Nagy Sándor ál­talános iskolai igazgatóhe­lyettes, Nagy Tibor római katolikus apátkanonok, Nagyné Deák Julianna anyagdiszpécser, ösz Ká­roly, a HNF megyei titkár­helyettese, Paczuk Mária téeszdolgozó. Palotás György elektroműszerész, Papp Zoltán újságíró, Pet­rusan György főiskolai ad­junktus, Pék Józsefné nyugdíjas iskolaigazgató, Péter Jánosné szakmunkás, Pipicz Béláné betanított munkás, Rákóczi Gáborné szakmunkás, Riczán Vincé­né fűzőnő, x Rósa László gyárigazgató, Rózsa Gyulá­né téesztág, Rusz Márk főorvos. Sajtos Miklós szakszövetkezeti elnök, Szabó Ernöné nyugdíjas ta­nár, Szabó Gáborné nyug­díjas pártmunkás. Szabó János intézményvezető, Sza­bó G. László, a Csongrád Megyei Tanács elnökhe­lyettese, Szentpéteri Imre nyugdíjas járásbírósági el­nök. Szépfalusi Péter gáz­ipari technikus, Szilágy; György tanácsi osztályve­zető, Szilágyi Júlia nyug­díjas pártmunkás, Szöke­falvi-Naay Béla akadémi­kus, Tényi Mária egyete­mi tanár, Tóth László ál­latorvos, Türcsikné Süli Mária, a KISZ megyei tit­kára, Tüzköné Abraham Katalin varrónő, Vass An­tal autószerelő, Vass Antal szakszövetkezeti tag. Van­tus Istvánná, a TIT megyei titkára. Vari Miklós téesz­művezető, Vincze Maria, népfront városi titkár. A népfront megyei elnök­sége: Nagy István, Márton Sándor, Szabó Gáborné, Szabó G. László, Molnár Sándor, Ösz Károly, Bodor Józsefné, Forrai Ferenc, Gyányi Lajos, Grassely Gyula, Horváth Károly, Horváth Lajos, Karkos At­tilané, Kulcsárné Kiss Pi­roska, Rósa László, Rusz Mark, Tényi Mária, Tür­csikné Süli Mária, Vári Miklós. A népfront elnöke ismét Nagy István, a titkár újra Molnár Sándor lett. Alelnökök: Márton Sán­dor, Szabó Gáborné, Szabó G. László. Titkárhelyettes: Ösz Károly. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának tagja lett Bodor Józsefné. Csá­kány Béla, Jóriné Csik Ve­ronika, Karkos Attilané, Molnár Sándor, Móricz Je­nöné, Papp Gyula, Szépfa­lusi Péter. A népfront VIII. kong­resszusának Csongrád me­gyei küldöttei: Bodor Jó­zsefné, Borka Ida, Csákány Béla, Darázs Sándorné, Do­bó Lajos, Forrai Ferenc, Gácser József. Hadárné Kö­rössi Zsuzsa, Hering Fe­renc, Horváth Károlyné, Joriné Csik Veronika, Kar­kos Attilané, Keresztúri István, Kulcsárné Kiss Pi­roska, Molnár Sándor, Mó­ricz Jenöné, Nagy István, Oláh Miklós, Ösz Károly, Papp Gyula, Rácz Sándor, Szabó G. László, Szántó Imre, Szántó Józsefné, Sze­merédi Endréné, Szépfalu­si Péter, Szögi Andrea, Tö­rök István, Vári Miklós, Vincze Mária, Völgyesi Jó­zsef. A népfront munkabizott­ságainak vezetői: Balesetvédelmi társadal­mi munkabizottság elnöke Polecsák Melinda. Béke­és barátsági bizottság elnö­ke Szilágyi Júlia, titkár Mihalik Hajnalka. A csa­ládvédelmi tanács elnöke Mathiász Tivadar, titkár Bakacsiné Gulyás Mária. Fogyasztók megyei tanácsa elnöke Kopasz Józsefné, titkár Halász Mihály. A gazdaságpolitikai bizottság elnöke Márton Sándor, el­nökhelyettes Gyányi Lajos, titkár, Kevei Béla. Honis­mereti bizottság elnök Juhász Antal, titkár He­gyi András. Kertba­rátok és kistenyésztők társadalmi szövetsége el­nök Marsi Mihály, titkár Tóth Mihály. Könyvbarát bizottság elnök Hajdú Gé­za, titkár Magyar Dénes. Környezetvédelmi bizottság elnök Major Tibor, titkár Csizmazia György. Köz­jogi bizottság elnök Szent­péteri István, titkár Tóth Károly. Nemzetiségpoliti­kai bizottság elnök Móricz Jenőné, titkár Mihalik Haj­nalka. Nő- és rétegpolitikai bizottság elnök Szabó Gá­borné, titkár Ábrahám II­lésné. Pedagógiai bizottság elnök Gácser József, titkár Kwayser Béláné. Település­politikai bizottság elnök Kovács Imre. titkár Gulyás Antal. Pénzügyi ellenőrző­bizottság elnök Bérezi Sándor, titkár Tóth József.

Next

/
Thumbnails
Contents