Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

Hétfő, 1985. november 25. 3 Sarlós István hazaérkezett A spanyol parlament elnökének meghívására Sarlós István, az Országgyűlés elnökének vezetésével november J8-tól 23-ig magyar parlamenti küldöttség tett hivatalos látogatást Spanyolországban. A delegációt fogadta János Károly spanyol király. Sarlós István megbeszélést folytatott Peces-Barba Martinezzel, a Spanyol Képviselőház elnökével, Carvajal Pérezzel, a szenátus elnökével és a spanyol politikai élet több más vezető személyiségével. A tárgyalásokon véleményt cseréltek a két parlament törvényalkotó munkájáról és a választott testületek, valamint a bizottságok együttműködésének tov á bbf ej lesztóséről. A magyar küldöttség megbeszélést folytatott Andalúzia tartomány vezetőivel is. A delegáció szombaton hazaérkezett. Magyar—jugoszláv tárgyalások Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és .lanez Zerrüjarics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsánaik elnökhelyettese november 22-én Szabadkán folytatott tárgyalásokat. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken áttekintették a kétoldalú együttműködés helyzetét, véleményt cseréltek a magyar és jugoszláv vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok bővítésének újabb lehetőségeiről, és meghatározták az együttműködés fejlesztésének időszerű feladatait. A Minisztertanács elnökhelyettese megbeszélést folytatott Zsivan Mareljjel, a Vajdasági Tartományi Kormány elnökével is. A tárgyalásokon részt vett Györké Sándor hazánk belgrádi es Milovan Zidar, a JSZSZK budapesti nagykövete. Marjai József pénteken visszaérkezett 'Budapestre. (MTI) Súlyos harcok Bejrútban B Bejrút (MTI) Negyedik napja tartanak az elkeseredett utcai harcok Nyugat-Bej rútban az elvben szövetséges síita Amal-mozgalom és a drúz többségű Haladó Szocialista Párt fegyveresei között. Húsz hónap óta a mostaniak a legsúlyosabb harcok a libanoni főváros muzulmán szektorában; a nehézfegyverekkel, rakétákkal! és harckocsikkal is folyó harcokban, mintegy 25 -30 eaer milicista vesz részt. A HSZP oldalán küzd sok palesztin, kurd harcos, valamint a baloldali pártok tagjainak egy része, az Amal mellett áll egyebek között a Szíriai Nemzeti Szocialista Párt, valamint a hadsereg síitákból álló 6. dandára. A féltucatnyi tűzszüneti felhívás eddig csak egy-két órára hozott nyugalmat. A szabályos háború Nyugat-Bejrút egyetlen negyedét sem kíméli. A -rombolások már milliárdos nagyságrendet értek el, a szétlőtt házakon kívül legalább háromtucatnyi több emeletes ház leégett és két kórház, valamint a drúz fegyveresek által őrzött szovjet kulturális központ a Verdun úton. Megsérült a Talet el Khayatji televízióadó, több rádióállomás, állami szervezetek székházal. mm. itn JWövvv te RÁDIÓJELEK xSüsí::::::-:-: ÜJABB TÚSZDRÁMA Elrabolták vasárnapra virradóra az egyiptomi légiforgalmi vállalat egyik utasszállító repülőgépét. Az egyiptomi hatóságok tájékoztatása szerint a Boeing utasterében tűzharc folyt, mielőtt az Egyiptomi gépet Máltára kényszerítették. Kairóban az állami televízió közölte: két ember vesztette életét, és hat ember megsebesült. Nem tudni azonban, hogy hányan haltak meg a tűzharcban; hogy milyen nemzetiségűek: a halottak; hogy volt-e köztük fegyveres egyiptomi őr. ZART PLENÁRIS ÜLÉS Zárt plenáris üléssel folytatta munkáját vasárnap délután az európai kulturális fórum. A tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy a negyedik napirendi pont megvitatását — a kulturális fórum tapasztalatainak összegezését — hétfőn délelőtt ugyancsak zárt plenáris ülésen folytatják. BÉKEFELIIIVAS Szófiában befejeződött a szocialista országok békeszervezeti képviselőinek háromnapos tanácskozása. A küldöttek megvitatiaK a nemzetközi békemozgalom időszerű feladatait, áttekintették a Béke-világlanácsnak az elkövetkezendő két évre kidolgozott tevékenységi programját, megtárgyalták a nemzetközi békeévre való felkészülés kérdéseit. A tanácskozás résztvevői felhívással fordultak a viláehoz. A szófiai tanácskozáson részt vett Romes Csanüra, a Béke-világtanács elnöke. VÉGET ÉRT A JKP KONGRESSZUSA A béke megszilárdítására, az atomháború megakadályozására és a magfegyverek megsemmisítésére szólított fel a Japán Kommunista Párt vasárnap véget ért XVII. kongresszusa. Belpolitikai téren a JKP központi feladatként jelölte meg a jövő évi választásokra való felkészülést, a konzervatív kormány politikája elleni harcot és a dolgozók demokratikus jogainak védelmét. A kongresszuson az MSZMP delegációját Horváth István, a KB titkára vezette. RENDKÍVÜLI SZINÓDUS II. János Pál pápa vasárnap a római Szent Péter Bazilikában ünnepélyes mise keretében nyitotta meg a világ minden tájáról érkezett Diuorosa.c, érsekek ós püspökök jelenletében a rendkívüli szinódust. A szlnódus december 8-ig tartó ülése során a résztvevők megvonják a II. vatikáni zsinat óta eltelt húsz év mérlegét, megvitatják, hogy miképpen keli folytatnia az egyháznak a zsinat által kijelölt utat, figyelembe véve a világban és az egyházban az elmúlt évek során végbement változásokat. Czámoljunk csak! Ta^ valy volt ötvenéves, most ötvenegy. Hatalmas idő. Az alakuláskor gyerek volt, régóta nagyapa már. Beleértődik természetesen a gyöngyös bokréta is, a korai előd. Ha tovább számolnánk. azt például, hogy hetenként kétszer tartanak próbát, összesen négy órát, akkor vakarhatnánk a számítógépünket: 51x52x4, és ehhez jön még az összeszámlálhatatlanul sok föllépés, utazás az ország túlsó részébe is, aztán viszsza, és dolgozni utána pihenés nélkül. Jó nagv sort kapnánk számokból. A furulyás Kónya György, és a hol nagydobos, hol meg köcsögdudás Tölgyesi Sándor a legrégebbi, a Béketelepről kijáró Tóth Pál talán a legújabb kérdezzük meg őket. miért jó ide járni? — Szeretni kell. Aki nem szereti, kifordul belőle. Akárki hív bennünket, szívesen megyünk. Ne fizessenek, csak hívjanak! A mozgássérülteknél is azért voltunk, mert szeretjük a zenét. Török Istvánné harmadik fiával van otthon gondozási segélyen. Itt ismerkedtek meg, esküvő lett belőle és három gyerek. Révész Zsuzsa is segít neki, amikor mondja: ; — Semmim nem fái ha a zenét meghallom. Táncolni, táncolni és énekelni szeretek, de nagyon. Jó Örökös kiváló A tápai együttes A közelmúltban három szegedi csoport nyerte el a kiváló címet: a Canticum, a filmklub és a tápai együttes. Az utóbbi örök időkre szól, visszavonhatatlanul. lenne visszajönni a gyerekeimmel együtt. Gyerekfejjel kezdett járni a férje, a Pista is. Huszonhárom, vagy huszonöt évvel ezelőtt. Hogvan lehet ennyi időt egyáltalán kibírni egy eeyüttesben? — Ez Tápé, ne felejtse el. Az olaj előtti időben mindenki mindenkit ismert, és viszonylagos zártságát máig őrzi. Akár fiatal valaki, akár öreg, itt a helye. A Török Jóska bácsi már a kisiskolások közül kezdte kiválogatni, ki lenne jó. így kerültem be én is. — Kulcsfigura lett időközben. Vezéralak. így is mondhatnám. Jó érzés? — Keserves. Ügy kellett rábeszélni, hogy meg merjek szólalni. Termete, alakja és hangja is van hozzá. — Aki ide bejön, mind szeret énekelni és táncolni, de leginkább olyanokat, amiket tud. Üj műsort betanulni igen nehéz. Amikor aztán íön a siker, mindenki természetesnek veszi. hogy íev kell ennek lennie. A Koldus dallamát sokan ismerték ugyan, de nem volt közismert. A Végrehajtóé legalább százesztendős gyűjtés, senki nem emlékezhetett rá. Amíg a förgeteges tapsot meg nem hallottuk, el se mertük hinni, hogy jó lesz. — Mondjon még néhány műsort! — A Sodróra emlékszem elsőként, azután jött a Névnapi köszöntő, azt követte az első igazi bomba, a Lakodalmas, nyomába lépett a Kendővivők, aztán a Disznóbál, a Koldussal és a Végrehajtóval egy műsorban. Muszáj újat csinálnunk, ezekkel már nem léphetünk föl. — Üjat. de mit? — Ez a kérdés már az együttes vezetőjének szól. — Jelös napok címmel kapcsoljuk egybe az újévhez, a vízkereszthez és a farsanghoz kötődő szokásokat. Régebbiek ezek, mélyebbről jönnek, nem is ismerhetik őket. A legfiatalabb dal is ván legalább százötven éves. A Kodálygyűjtésből és A szögedi nemzetből próbáltam kiszedni a legértékesebbeket, de olvan is van benne, amiből szintq évezred lehelete árad. Addig gyakoroljuk, amíg sajátjuknak nem érzik. — A zsűri? — Vagy fölmagasztal bennünket, vagy lesöpör az asztalról. Nagy a reszkir minden alkalommal, de eddig még mindig bejött a siker Ilyen régi dallamokat más nem énekel, az holtbiztos. — Profán dolgot mondok. Valamikor volt az a dal. hogy Kis Tápéba két úton kell bemönni. Azóta szinte minden faluba két úton kell. Majd utánozzák ezt is. — Nem baj. ha az ország magáénak érzi, ami innen indult. Kedvem lenne néhány embert külön is kiemelni.. Nem a rang szerint, nem is érdeme szerint, csak azért, mert megakadt rajtuk a szemem húsz évvel ezelőtt, és rajtuk is maradt. Mondjuk, olyan sorrendben, ahogv a vonatost járják, egvmásba kapaszkodva. Nem tehetem, mert ez Tápé. Vagv az egész névsort, vagy senkit. * Szombaton délután fehér asztal mellett adta át Haskő Pál, a termelőszövetkezetek területi szövetségének titkára a legkiválóbbaknak járó keretes táblát, a herendi porcelánt és a harmincezer forintot. A takarékszövetkezet elnöke virágkosárral köszöntötte az együttest. Horváth Dezső Környezet '85 11. Interjú az államtitkárral Ábrahám Kálmán nevéről még mindig az építési és városfejlesztési miniszter jut az embernek az észébe és sokkal kevésbé az, hogy környezetvédelem. Mindöszsze egy éve áll az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal élén, s vele kapcsolatban jelképnek érzem, hogy szobájába lépve a Műszaki Könyvkiadó egyik szép kötésű könyve tűnik szemembe: „Utak", írta dr. Ábrahám Kálmán egyetemi tanár. — A természeti környezet legnagyobb átalakítói az építészek. A közlekedésépítészet pedig alapot ad arra, hogy nem egyszerűen a táj arculatát formáljuk át, hanem az egész környezet ökológiai rendszerét. Hogyan érzi magát a mérnökember (most, környezetvédelmi főhatóság vezetőjeként az „asztal" másik oldalán? — Köszönöm, jól. Egyrészt, mert mindig is szerettem a természetet — valójában erdőmérnök akartam lenni, csak közben pályamódosításra kényszerülten —, s a környezetvédelemmel összefüggő irányítás sem állt tőlem messze, hiszen tizenkét éve a Balatoni Intéző Bizottság elnöke vagyok. Másrészt viszont nemcsak jól érzem magam, hanem van bennem némi keserűség is... — A feladatokat illetően? — Nem, hanem annak a felismerése adja ezt a keserű szájízt, hogy magamnak is be kellett látnom, amiért egyetemi oktatóként, könyvszakíróként úgy lelkesedtem — mert igenis hittem abban amit csinálok —. az most egy más szemszögből nézve káros. Kifejezetten örömmel és élvezettel adtam elő a mérnökjelölteknek a közúti közlekedés előnyeivel, társadalmi-gazdasági hatásaival összefüggő témákat. Utak, úthálózatok, gépjárműtelepek tervezését tanítottam... — Közlekedni muszáj! — Igen, ezt könnyebb kimondani, és meg is tesszük mindnyájan, mert kellemesebb az előnyöket elfogadni, mint a hátrányokat tudomásul venni. — Ez most a mérnökember tudathasadása? — A realitás felismerése. Volt nemrégiben egy eléggé szembetűnő eset, ami elgondolkodtatott. Az egyik településen megbetegedett egy kisfiú, s hosszabb ideig nem tudták, mi a baja. A vizsgálatok alapján megállapították, hogy ólommérgezéssel összefüggő betegségben szenved. A további „nyomozás" során azután kiderült, hogy tejtől kapta. — Mióta eszik a tehén ólmot? — Amióta az út mentén legel! Az történt ugyanis, hogy a kisfiú rendszeresen a közeli úlőr tehenének tejét itta, s hát hol legel egy útőr tehene? A forgalmas műút menti árokpartokon! A kipufogógázokból származó ólom szennyezte a füvet, amelyet a tehén lelegelt. Azt hiszem, szükségtelen tovább elemeznemr, hogy milyen felismeréseket adhat. A legfontosabb ellentmondás amit kiérzek belőle, hoay a mai ember szinte már észre sem veszi, hogy eluralkodott rajta a technika. — Le a technikával, viszsza a természethez? — Ilyet ma már senki nem hirdethet, mindössze azt kívántam kiemelni, hogy az ember életében több figyelmet, sőt megértést kap a technika, mint a természet, amelynek alapjában véve mindent köszönhet. — Az emberi környezet fejlődése mindig is a természet és a civilizáció konfliktusán alapult. — Igen, de napjainkban ért el a konfliktus olyan szintre, amikor az utóbbi lehet a győztes, ez azonban afféle pyrrhusi győzelem lenne. A tiszta. egészséges környezet, a megújulni képes természet nélkül nincs tovább távlata az értelmes emberi életnek sem. — Ha nem „vagy-vacní', akkor „is-is", azaz kompromisszumokra van szükség. Hogyan lehet az érdekek között egyensúlyozni? — A környezetvédelem érdekében minden országban egész kötetekre va'ó előírás, rendelkezés születik. Magyarországon is megvannak és a jövőben is lesznek a minél tökéletesebb végrehajtáshoz utasítások, rendeletek, de amit ebben legfontosabbnak tartok: a „hogyan szabad" ' nagyobb hangsúlyt kapjon, mint a „nem szabad". — Érthetem úgy, hogy nem szívesen fogják szorosra a gyeplöt? — Inkább úgy, hogy ezt nem tartjuk az egyetlen megoldásnak. A rendeleteket betartatjuk, de a társadalom, az állampolgár — öntudaton, önfegyelmen alapuló: — segítsége nélkül nem végezhetünk teljes munkát. Olyan ez a helyzet, mint valami rejtett hadiállapot: mindenki tudja, hogy az „ellenség" azaz az életet biztosító környezet romlása fenyeget bennünket, s van egy reguláris hadsereg, a hivatásos környezetvédelmi szakemberek gárdája. és van a fegyverbe állítható naptömegek önkéntes mi'íciája. A reguláris egység sokkal kisebb, mint az önkéntesek serege. így nehezebb elvárni tőle. hoev a többséget egyedül védelmezze. — Nem vagyunk eléggé „zöldek"? — Öva intenék mindenkit attól, hogv összekeverje a fogalmakat, s attól is, hogv „zöldebb" akarjon Jenni, mint amennyire a környezetvédelmi szakemberek. Higgyék el, bízzanak bennünk. hoev a nemzet érdekeit képviseljük. — Ha jól értem, egyfajta türelmetlenségre céloz ... — Feltétlenül, arrti természetesen összefügg az előzőekkel, hiszen előfordul, hogy a kívülállók közül is sokan csak az adminisztratív intézkedésektől várják a végső megoldást. — Könnyebb a hivatalra mutogatni, mint a saját portánkon söpörni! Vannak a türelmetlenek mellett ellendrukkerek is? — Én nem fogalmazhatok ilyen élesen. Talán helyec"hb ha a szándékosságtudatosságnajc a lehetőségét sem feltételezzük, s azt mondjuk, az állampolgárok többségében nem is ismerik fel. milyen ártalmakat okoznak a környezetüknek, így az sem tudatosodhat bennük, hogyan kell azt védeni, hogyan kell a természet kincseire vigyázni. — Hát hogyan vigyázzak én például a magyar bauxitra? — A példa nem jó, gondoljunk inkább az ivóvízre. A Föld vízkészletének csak töredéke az ivóvíz, amely több soha nem lesz, kevesebb azonban igen. A mélységi vízkészleteink pedig, amelyek még nagyon sok városunkat „táplálnak", végesek. Elfogynak. Ha ezt belátnánk, kevesebbet használnánk belőle... — Ennek nincsenek meg a feltételei. Nem érzem, hogy érdekem a takarékosság, s nem gondolok az utánam következő nemzedékre. — El kell — és el fogjuk — érni, hogy a tiszta víznek, levegőnek, talajnak értéke legyen! —' Nevelni legjobban csak ismerettel megtámogatva lehet. Az iskolában nincs környezetvédelmi tantárgy... — De van! Gödöllőn azi agrártudományi egyetemen önálló tantárgy ... Szakmérnökképzésben, levelező tagozaton! Ez kevés. De azért egyéb lépések is történtek. Az új kísérleti tantervekben is már szerepel általános és középiskolákban is a biológiaoktatás r*".eként a környezetvédelmi szemléletet megalapozó ökológia témaköre. A tanárok szakmai továbbképzésein is egyre -többször tűzik panirendre a környezetvédelem téma iát. De bővíthetném a kört a Hazafias Népfront, a KISZ, a szakszervezetek nevelö-felvilágosító és szervező szerepével, az ügvet segítő akcióival. s utalhatnék a társadalmi segítség mind több és értékesebb megnyilvánulásaira, az önkéntes madárvédőkre. a közművelődési intézményekben végzett munkára. . . Ezért úgy érzem, lehet okunk bizakodni... Miben? — Abban, hogy ha kis lépésekkel is, de együtt haladunk azon az úton. amely elvezet annak megértéséhez, hogy Magyarországon éppen- úgy érvényes az ENSZ környezetvédelmi stratégiájának jelszava, mint Brazíliában vagy Ausztráliában: „Földünket nem szüléinktől örökültük, hanem gyermekeinktől kölcsönöztük." Igriczi Zsigmond •-: i a-lal S I