Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

WLÜM MAGAZIN Szombat, 1985. november 16. Lugosi Döme emlékezete Elterjedőben egy műszó: historiográfia; a történetírás történetéi jelenti. A s/egedi historiográfia, a várostörténeli-irás története is hovatovább megíran­dó. Ez is Dugonics Andrással kezdődik, íriszen ö nem csak regényeiben hal­mozott föl Szeged múltjából sok eseményt, hanem nagyszombati tanárságá­nak első évében, 1775-ben, hozzálátott a szülővárosának történetére vonat­kozó adatok gyűjtéséhez, mert szándékában volt megírni Szeged történeti monográfiáját. ELŐZMÉNYEK A 19. sz. elején Miskolczy István városi aljegyző s/ini tudósításain kívül várostörténeti tárgyú cikkeket is küldött a pesti Regélőnek, s 1836-ban Sze­ged város története és leírása cimmel ő is városmonográfiát tervezett. A szá­zad második felében Uakay Nándor és Keméndy Nándor is irogatott a Szege­di Híradóban történeti és néprajzi cikkeket. A város első történeti monográ­fiáját végül 1877-ben Varga Ferenc palánki plébános írta meg — igaz, csak a török hódoltságig. Rei/ner János négykötetes munkája a század fordulóján (1899, 1900) jeleni meg, s rögtön utána Kulinyi Zsigmond Szeged új kora cí­mű könyve (1901), mely a Víztől (1879) tárgyalta a város eseményeit. Közben Rei/nernek társai is támadtak, jórészt vetélytársai is egyben, mint Czimcr Ká­roly; de a néprajzban Kovács János, a művelődéstörténetben S/ntollény Nándor tevékenysége is gazdagította a szegedi múltra vonatkozó ismereteket. Minden kor megszülte azt a néhány lelkes kutatói, aki a Város tőrténeiének egy-egy eseményét vagy szereplőjét fölkutatta, megírta. ÉLETÚTJA Lugosi Dömét eleinte csak a színészet múltja érdekelte; később azonban figyelme kiterjedt a Város művelődéstörténetének ntás ágazataira is. Szege­den született 1888. május 19-én. A piarista gimnáziumban tett érettségit 1905­ben. (1935-ben, érettségi találkozójukra, A vén diákok emlékkönyve címmel szerkesztett füzetet, valamennyi osztálytársának életrajzával.) A budapesti egyetem jogi karára iratkozott, de 1909-ben a kolozsvári egyetemen szerzett végbizonyítványt, majd 1910-ben doktorátust, 1912-ben ügyvédi oklevelet. Szülővárosában kezdte ügyvédi pályáját. Ez mellett különféle intézmények és egyesületek (pl. a színház) jogtanácsosaként is tevékenykedeti, sőt 1918-tól 1920-ig önkéntes munkatársként a múzeum éremtárát is rendezte. E munká­jának eredményeként készítette el 1919-ben az. Arpádltázi királyok pénzei cí­mű kéziratos dolgozatát, amelynek sajnos azóta nyoma veszett. Múzeumi te­vékenységéből érthető, miért pályázott ő is Móra halála után a megüresedett igazgatói székre. A képzőművészeti életből is kivette részét; egyebek között kiállításokat rendezett; ő rendezte Szegeden az első plakett- és bélyegkiállitást. A bé­lyeggyűjtők helyi egyesületének elnöke volt. ö rendezte 1937-ben a szabadté­ri játékokról az első kiállítást. 1926-ban a Dugonics Társaság beválasztotta tagjai közé. 1931-ben Szeged tiszteletbeli tiszti főügyészévé, 1941-ben pedig törvényszéki bíróvá nevezték ki Újvidékre. 1944 őszén a közelgő front elöl szülővárosába tért vissza. Gaz­dag gyűjteménye Újvidéken maradt, és most az ottani Srpska Matica kézirat­tárában található. Néhány szegedi kutató ntar búvárkodott benne, de érde­mes lenne teljes képet kapni róla, katalógusát kiadni. l ugosi Döme 1945. november 18-án — most negyven éve — a sebészeti kli­nikán hunyt el. MUNKÁSSÁGA Első szerelnie a színház volt. Nemcsak színházi lexikont (1908) szerkesz­tett, hanem több i/ben különféle színházi lapot is, sőt maga is írt színpadi műveket. Hergengöcia (1923) és Hópehely (1925) című operettjeit (az előbbit I igedy—Fichtner Sándor, az utóbbit Bethlen László zenéjével) bemutatta a szegedi színház. 1923-ban Cravalleria Musicana (vagy Kisgazdabecsület) cim­mel operaparódiáját, 1924-ben Szinészjubileuin című egyfelvonásosát, 1925­ben A perfelvétel cimű egyfelvonásos komédiáját játszották. Versekel is irt, többek közt tréfás eposzt Mohácsi nusz cmtmel Papp József rendőr főfel­ügyelő lakodalmáról. Lcgmaradandóbbak azonban helytörténeti munkái. 1909-ben Legújabb szegedi útmutató cimmel az addigi legjobb városismertető kalauzt készítette el. Adatainak pontosságára törekedett (pl. a házak építésének évét föltünteti), s ő az első, aki az alsóvárosi napsugárorom/alú házakra fölhívja a látogatók figyelmét. Értékesek színháztörténeti munkái is. Egyik főműve a Barna János és Epcrjcssy Kálmán szerkesztésében megjelenő Csanádvármegyei Könyvtár 9. köteteként Makón, 1927-ben kiadott Kelemen László és az első „Magyar Ját­szó Színi Társaság " elmfl nagyszabású monográfiája. 1929-ben A szegedi szí­nészet vázlatos története. 1930-ban A piaristák szegedi drámajátékai és ugyanebben az évben A piaristák szegedi drámajátékainak szinlapjui címmel tette közzé kutatásait. Másik főműve A szegedi szabadtéri játékok története (1938), antely 1931-től 1937-ig tárgyalja a játékok minden kérdését, igy egy­egy előadás hírlapi visszhangját is, függelékül pedig bibliográfiát, jáicknap­tárt, a szereplő művészek névsorát is adja. Pásztor Józsefnek szintén I93S­ban megjelent azonos cimű könyve csak 1933-tól 1935-ig. tehát mindössze három év eseményeit rögzíti, igaz, gazdag képanyaggal és a szerzőnek mint' a rendezőség tagjának személyes visszaemlékezéseivel gazdagítva. A kél mű szerencsésen egészíti ki egymást. Szerb színészet Szegeden? című tanulmányában (1942) Lugosi föltárta Jó­kain Vujicnak, a szerb színjátszás megalapítójának 1815 augusztusában Sze­geden bemutatott drámája körül zajló villongásokat. Vujic is a szegedi piaris­ták diákja volt a 18. sz. végén. Ugyancsak 1929-ben foglalkozott Lugosi két tanulmányában is a szegedi zenei élet múltjával. A zeneművelés Szegeden cimmel önálló munkában (egy kérdőívre adott, forrásértékű válaszaival), a Muzsika című szakfolyóiratban pedig A szegedi zenekultúra története című terjedelmes tanulmányában. Még fölkutatásra és kiaknázásra vár rengeteg cikke, amelyet a Délmagyar­ország, a Szegedi Napló, a Szegedi Friss Újság és a Szegedi Új Nemzedék ha­sábjain a harmincas-negyvenes években irt, s amelyek közül csak kevésből kés/uli különnyomat, mini pl. A Cálcsalád Szegeden (1932), Móra /-'eremről (1934). Egyházi műemlékek Szegeden (1936), A szeged-alsóvárosi templom és kolostor kinesei (1936). A szegedi nagy árviz I'. Málé Jób minorita atya naplójában (1939), Szeged hós fiai az USA szabadságharcában (1939), llan­gászati oskola Szegeden 100 év előtt (1939). Ezek mint önálló füzetek beke­rültek a könyvtári katalógusokba, ezért tudunk róluk. Szintén különnyomatként jelent meg Dugonics András szegedi monográfi­ája című dolgozata (1928), amely folytatásokban a Szegedi Szemle első évfo­lyamúban látott először napvilágot, és éppen azokat a jegyzeteket tette köz­kinccsé, amelyekre bevezetőül hivatkoztam: Dugonicsnak a Város megíran­dó történetéhez készített följegyzéseit. * Kár volna, ha I ugosinak szétszórt írásai nem termékenyíthetnék meg az újabban föllendült várostörténeti kutatómunkái. I egalább bibliográfiájukat kell mielőbb összegyűjteni, de gondolni lehetne legjobb tanulmányainak kö­tetbe gyűjtésére is. ... IM I EK LÁSZLÓ • ' / / ;rMf : í'rtöH I A* ékít >/- ­MWmMrmmr^t -'i -tA * 'A ' *fb PfiT :. »mjn. ./> < ­'•W'. ! (t^Ml^.fj^. • Wm MRÁZ JÁNOS: NOVEMBER u .v. Szellem a tubusban Ebben a tubusban ártó szeltem la­kik, és ártó szellem lengi körül ma­gát a tubust is. Rosszul értelmezett fölfogás azt mondta nem is olyan ré­gen, semmiképpen ne foglalkozzunk vele. Ne legyünk szégyenlősek, vall­juk be, a ránk erőheteit hallgatás is oka leltet, hogy gátlástalanul szedi áldozatait a ragasztó. Újra elmentem a szakértőhöz, és beszélgetésre kér­tem. Nem akarta elhinni, hogy már szabad beszélni róla. — Káros? — Miért rakja elém ezt a tubust? A fene ette volna meg. — Készültem a beszélgetésre. Mi­ért veszélyes? — Öli az idegrendszert, pusztítja a vérképző szerveket, akár egyszeri használat esetén is. — Ez azért túlzás leltet. — A csontvelőt és a májat támad­ja. Itt van egy másik szakvélemény, hadd olvassak bele: „Magam inkább a késői máj károsodást tartom foko­zottnak." És a jellemtorzulások egész sora. Kificamodik az ember te­tőtől talpig. És a bódultság állapotá­ban elkövetett bűncselekmények? Az elszenvedett balesetek? Az ön­gyilkosság? A társadalomba beillesz­kedni nem tudás? Melyik kár a na­gyobb? Aki ebbe a gubancba beleke­veredik, testi-lelki egészséggel nem kecmereg ki belőle. — Ila egy sámliból szálka megy a gyerek fenekébe, a sámlit betiltják. — Mindent nem leltet betiltani. Ilyen észjárással az illutszcrboltok fele portékáját kivonhatná a forga­lomból. — A hypóra ráírják, hogy méreg, halálfejet is rajzolnak rá. Ezen a Ki­váló Aruk Fóruma a szembetűnő jel­zés. — Fogjuk löl stilizált halálfejnek. — I lumurizáj? — Sajnos, komoly vagyok. Volt olyan gondolat, hogy ráírnak vala­mit, de túl bosszúra sikerült, a szö­veg. — Kisiskolásoknak szóló lecke csuk: szabjuk rövidebbre. — Akkor más kifogást találtak volna. — A kereskedelem örül, hu mér­get árulhat ? — Hoztam egy levelet, iskolaigaz­gató irta: „Kértem az ABC vezető­jét, aki kiüzent, ltogy neki a forga­lom a fontos. Kérem, hatósági úton járjon közbe, hogy egyetlen üzletben se árusíthassák." Feleli is a lőilleté­kes: „Nincs mód kivonni a forga­lomból, mert közszükségleti cikk." — Pedagógust idézett az előbb. Hogyan lehetett belőle tanszer? — Miből? — A tubusból. Minden kisiskolás­nak kötelező. Rossz pontot! kup, aki otthon felejti. Ekkora bűn lenne, ha valaki ösztönösen nem mérgezi niu­gát? Amelyik órán közösen ragasz­tattuk, kollektív meigezes es közös hvzzászok tatás folyik. — Szóról szóra igaza van. — Mutatok egy másik minist. — lejlölszaga van. Honnan vet­te? — Ezen is rajta van a fijikás ba­romszög. Nézze meg, ugyunuz a eeg Egy ik gimnáziumunk egyetlen osz­tályában a szűrővizsgálat tizenva­lahány tanulóról állapította meg, hogy s/ipó/ik. Se a tanárok, se a szülök nem tudlak róla. gyártja. Ugyanabban a boltban né­ha-néha ezt is lehel kapni. — Soha nem láttam. — Van egy sanda gyanúm. Mint­ha érezné a kereskedelem, ltogy két illetékes miniszter összetanakodik valamilyen kvaterkázás közben, és belilljü a mérgezői, kosárszámra ön­ti tehát a polcokra. Legalább addig hadd vigye a kedves vevő. Mondja meg, legven szíves, hogyan használ­ják ? — Nem mondom. Példa lehet másnak. — Hol használják ? — Épülő házakban, pincékben, alagsorokban, temetőkben, temp­lomkertekben, moziban, iskolai vé­cékben, főleg napközis időszakban, de tanítási óra alatt is. — Miből veszik ? , — Uzsonnapénzböl, 'zsebpénzből, vagy egyszerűen lopják. — Mennyit? — Égyik bérház alagsorában ki­lencvenkét kinyomott tubust találtak a szülök. — Következménye? Az orvosi eseteken túl? — Loptak ntár ilyen állapotban pénzt, motorbiciklit, csónakot, használtak szögbelövő pisztolyt em­berre emelve, verekedtek; egy tizen­két éves fiú átment a híd külső pár­kányán a folyó túlsó oldalúra, egy ti­zennégy éves a tizedik emeleten fut­kározott. Olyan is volt, aki a padlás­ról akart leugrani, mert könnyűnek érezte magát, mint a lepke, és a/t hitte, röpülni tud. Egyik fiú szoron­gásos pánikállapotában baltával akarta hátulról leütni édesanyját. Soroljam még? — És a gyógyító orvostudomány, a felelős pedagógia meg a szülők tár­sadalma mégis hagyja ? — Muszáj volt hagynia. Mond­tam már, volt olyan időszak, amikor még fölmérést se készíthettünk, pe­dig a tudomány a konkrétumnál kez­dődik. — Tudja a szülő hogy káros? — Nem hiszem. — Hívták önt már föl világosii as­ru? Például nevelési értekezletre? — Soha. — A tanítónő, akinek uz óráján legalább harmincan használják, jó vustugon kenik, a kupakot nyitva hagyják, a kenőcs kicsoroghat belő­le, ő talán tudju, mi történik körü­lötte? — Hivatalosan nem, az biztos. Ha tudná, őrt állítana az ajtó elé, hogy véletlenül se lehesse be a lábát egyet­len tubus se. — Könyörgöm, álljunk meg. Nem tudhatta a szidó, nem tudta a peda­gógus, tudta viszont a gyerek. Nem vagyunk mi kötözni való marhák ? — Maga háborog? Idézek megint egy tudományos cikkből. „Tudjuk, ltogy gazdasági, kereskedelmi, jogi, büntetőjogi problémák láncolatát vonja maga után a kérdés, de cl kell kezdeni valahol a komplex védekező vagy elhárító intézkedések meghoza­talát. Mindenesetre társadalmilag tu­datosítani kellene a veszélyhelyzetet. Szülőkkel, pedagógusokkal, ahogy maga is szeretné. Nem megtiltani, hanem tudatosítani! „Tudjuk, hogy az egyénre nézve még az egyszeri használat is életveszélyt jelenthet, az abúzusok (visszaélések) kapcsán ha­lálos kimenetel is létrejöhet." — Semmi kilátás a jóra? — Van, hogyne volna. Említette a gimnáziumot, tehát már vizsgálják. Azelőtt? Mentem volna Prágába, nemzetközi kongresszusra. Bejelen­tettem, miről akarok előadást tarta­ni, még csak választ se kaptam rá. Ott voltak a lengyelek is, tőlük ta­nulhattam volna a legtöbbet, mert ők ezt sokkal okosabban csinálják. Ami tabu, arról ne konl'erenciáz­zunk! — Tulán szégyelljük ? — Aki a járványt szégyelli, ráfi­zet. Aki tabukat állit, akármilyet is, az is ráfizet. Más országok különben is előbbre járnak, inkább tanulhat­nánk töltik a megelőzési módozato­kat. Idézhetek megint? — Inkább a saját véleményét mondja! — Ne vegye szerénytelenségnek, magamat idézem. „Úgy véljük, a társadalom és az egészségügy — a szakemberek többszörös jelzése elle­nére — nem készült föl ennek a pszi­choszociális epidémiának (járvány­nak) a megelőzésére. Nincs kidol­gozva sem a prevenció (a megelőzés), sem a kezelés módszere, lehetősége, követelménye. — Es aki mégis lálju a bujt ? — Itt van egy vöröskeresztes aktí­va levele: „Hiába futottam a hivata­los lépcsői betartva, kinevettek, el­bagatellizálták az ügyet. Felelős be­osztású közölte velem, miért futkos, elviársnő? A narkománia ugyanúgy eléri az országot, mint a televízió." — Igaza volt. Elérte. —• Egy telefon. Az üzemorvos nem vállalja a felelősséget a szerká­bulatban hegesztő és gépen dolgozó ipari tanulókért. Esedezik, segít­sünk. — Az új BTK már intézkedik. — Maga pedagógus, vagy jogász? A bajt megelőzni kell, nem büntetni. Legföljebb a lölbújlói. — Összehajol nyolc-tíz gyerek, ki a Jölbújtó? — Azért mondtam, ide a szülő és a pedagógus józan esze kellene. — Lélezhetetlen, ltogy a gyár ne tudná, pokólszerl árul. — Fedi ntagái a kereskedelmi igénnyel. Maga mutatta, hogy mást is tud gyártani, de azt nem veszik, mert nem kábít. Valami nagyon okos csiriz kellene megint. Megköszöntem a beszélgetést. Es­küdöztem az elején, ltogy szellem la­kik a tubusban. Fájdalom, már ki­szabadult belőle. HORVÁTH DEZSŐ 4

Next

/
Thumbnails
Contents