Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
WLÜM MAGAZIN Szombat, 1985. november 16. Lugosi Döme emlékezete Elterjedőben egy műszó: historiográfia; a történetírás történetéi jelenti. A s/egedi historiográfia, a várostörténeli-irás története is hovatovább megírandó. Ez is Dugonics Andrással kezdődik, íriszen ö nem csak regényeiben halmozott föl Szeged múltjából sok eseményt, hanem nagyszombati tanárságának első évében, 1775-ben, hozzálátott a szülővárosának történetére vonatkozó adatok gyűjtéséhez, mert szándékában volt megírni Szeged történeti monográfiáját. ELŐZMÉNYEK A 19. sz. elején Miskolczy István városi aljegyző s/ini tudósításain kívül várostörténeti tárgyú cikkeket is küldött a pesti Regélőnek, s 1836-ban Szeged város története és leírása cimmel ő is városmonográfiát tervezett. A század második felében Uakay Nándor és Keméndy Nándor is irogatott a Szegedi Híradóban történeti és néprajzi cikkeket. A város első történeti monográfiáját végül 1877-ben Varga Ferenc palánki plébános írta meg — igaz, csak a török hódoltságig. Rei/ner János négykötetes munkája a század fordulóján (1899, 1900) jeleni meg, s rögtön utána Kulinyi Zsigmond Szeged új kora című könyve (1901), mely a Víztől (1879) tárgyalta a város eseményeit. Közben Rei/nernek társai is támadtak, jórészt vetélytársai is egyben, mint Czimcr Károly; de a néprajzban Kovács János, a művelődéstörténetben S/ntollény Nándor tevékenysége is gazdagította a szegedi múltra vonatkozó ismereteket. Minden kor megszülte azt a néhány lelkes kutatói, aki a Város tőrténeiének egy-egy eseményét vagy szereplőjét fölkutatta, megírta. ÉLETÚTJA Lugosi Dömét eleinte csak a színészet múltja érdekelte; később azonban figyelme kiterjedt a Város művelődéstörténetének ntás ágazataira is. Szegeden született 1888. május 19-én. A piarista gimnáziumban tett érettségit 1905ben. (1935-ben, érettségi találkozójukra, A vén diákok emlékkönyve címmel szerkesztett füzetet, valamennyi osztálytársának életrajzával.) A budapesti egyetem jogi karára iratkozott, de 1909-ben a kolozsvári egyetemen szerzett végbizonyítványt, majd 1910-ben doktorátust, 1912-ben ügyvédi oklevelet. Szülővárosában kezdte ügyvédi pályáját. Ez mellett különféle intézmények és egyesületek (pl. a színház) jogtanácsosaként is tevékenykedeti, sőt 1918-tól 1920-ig önkéntes munkatársként a múzeum éremtárát is rendezte. E munkájának eredményeként készítette el 1919-ben az. Arpádltázi királyok pénzei című kéziratos dolgozatát, amelynek sajnos azóta nyoma veszett. Múzeumi tevékenységéből érthető, miért pályázott ő is Móra halála után a megüresedett igazgatói székre. A képzőművészeti életből is kivette részét; egyebek között kiállításokat rendezett; ő rendezte Szegeden az első plakett- és bélyegkiállitást. A bélyeggyűjtők helyi egyesületének elnöke volt. ö rendezte 1937-ben a szabadtéri játékokról az első kiállítást. 1926-ban a Dugonics Társaság beválasztotta tagjai közé. 1931-ben Szeged tiszteletbeli tiszti főügyészévé, 1941-ben pedig törvényszéki bíróvá nevezték ki Újvidékre. 1944 őszén a közelgő front elöl szülővárosába tért vissza. Gazdag gyűjteménye Újvidéken maradt, és most az ottani Srpska Matica kézirattárában található. Néhány szegedi kutató ntar búvárkodott benne, de érdemes lenne teljes képet kapni róla, katalógusát kiadni. l ugosi Döme 1945. november 18-án — most negyven éve — a sebészeti klinikán hunyt el. MUNKÁSSÁGA Első szerelnie a színház volt. Nemcsak színházi lexikont (1908) szerkesztett, hanem több i/ben különféle színházi lapot is, sőt maga is írt színpadi műveket. Hergengöcia (1923) és Hópehely (1925) című operettjeit (az előbbit I igedy—Fichtner Sándor, az utóbbit Bethlen László zenéjével) bemutatta a szegedi színház. 1923-ban Cravalleria Musicana (vagy Kisgazdabecsület) cimmel operaparódiáját, 1924-ben Szinészjubileuin című egyfelvonásosát, 1925ben A perfelvétel cimű egyfelvonásos komédiáját játszották. Versekel is irt, többek közt tréfás eposzt Mohácsi nusz cmtmel Papp József rendőr főfelügyelő lakodalmáról. Lcgmaradandóbbak azonban helytörténeti munkái. 1909-ben Legújabb szegedi útmutató cimmel az addigi legjobb városismertető kalauzt készítette el. Adatainak pontosságára törekedett (pl. a házak építésének évét föltünteti), s ő az első, aki az alsóvárosi napsugárorom/alú házakra fölhívja a látogatók figyelmét. Értékesek színháztörténeti munkái is. Egyik főműve a Barna János és Epcrjcssy Kálmán szerkesztésében megjelenő Csanádvármegyei Könyvtár 9. köteteként Makón, 1927-ben kiadott Kelemen László és az első „Magyar Játszó Színi Társaság " elmfl nagyszabású monográfiája. 1929-ben A szegedi színészet vázlatos története. 1930-ban A piaristák szegedi drámajátékai és ugyanebben az évben A piaristák szegedi drámajátékainak szinlapjui címmel tette közzé kutatásait. Másik főműve A szegedi szabadtéri játékok története (1938), antely 1931-től 1937-ig tárgyalja a játékok minden kérdését, igy egyegy előadás hírlapi visszhangját is, függelékül pedig bibliográfiát, jáicknaptárt, a szereplő művészek névsorát is adja. Pásztor Józsefnek szintén I93Sban megjelent azonos cimű könyve csak 1933-tól 1935-ig. tehát mindössze három év eseményeit rögzíti, igaz, gazdag képanyaggal és a szerzőnek mint' a rendezőség tagjának személyes visszaemlékezéseivel gazdagítva. A kél mű szerencsésen egészíti ki egymást. Szerb színészet Szegeden? című tanulmányában (1942) Lugosi föltárta Jókain Vujicnak, a szerb színjátszás megalapítójának 1815 augusztusában Szegeden bemutatott drámája körül zajló villongásokat. Vujic is a szegedi piaristák diákja volt a 18. sz. végén. Ugyancsak 1929-ben foglalkozott Lugosi két tanulmányában is a szegedi zenei élet múltjával. A zeneművelés Szegeden cimmel önálló munkában (egy kérdőívre adott, forrásértékű válaszaival), a Muzsika című szakfolyóiratban pedig A szegedi zenekultúra története című terjedelmes tanulmányában. Még fölkutatásra és kiaknázásra vár rengeteg cikke, amelyet a Délmagyarország, a Szegedi Napló, a Szegedi Friss Újság és a Szegedi Új Nemzedék hasábjain a harmincas-negyvenes években irt, s amelyek közül csak kevésből kés/uli különnyomat, mini pl. A Cálcsalád Szegeden (1932), Móra /-'eremről (1934). Egyházi műemlékek Szegeden (1936), A szeged-alsóvárosi templom és kolostor kinesei (1936). A szegedi nagy árviz I'. Málé Jób minorita atya naplójában (1939), Szeged hós fiai az USA szabadságharcában (1939), llangászati oskola Szegeden 100 év előtt (1939). Ezek mint önálló füzetek bekerültek a könyvtári katalógusokba, ezért tudunk róluk. Szintén különnyomatként jelent meg Dugonics András szegedi monográfiája című dolgozata (1928), amely folytatásokban a Szegedi Szemle első évfolyamúban látott először napvilágot, és éppen azokat a jegyzeteket tette közkinccsé, amelyekre bevezetőül hivatkoztam: Dugonicsnak a Város megírandó történetéhez készített följegyzéseit. * Kár volna, ha I ugosinak szétszórt írásai nem termékenyíthetnék meg az újabban föllendült várostörténeti kutatómunkái. I egalább bibliográfiájukat kell mielőbb összegyűjteni, de gondolni lehetne legjobb tanulmányainak kötetbe gyűjtésére is. ... IM I EK LÁSZLÓ • ' / / ;rMf : í'rtöH I A* ékít >/- MWmMrmmr^t -'i -tA * 'A ' *fb PfiT :. »mjn. ./> < '•W'. ! (t^Ml^.fj^. • Wm MRÁZ JÁNOS: NOVEMBER u .v. Szellem a tubusban Ebben a tubusban ártó szeltem lakik, és ártó szellem lengi körül magát a tubust is. Rosszul értelmezett fölfogás azt mondta nem is olyan régen, semmiképpen ne foglalkozzunk vele. Ne legyünk szégyenlősek, valljuk be, a ránk erőheteit hallgatás is oka leltet, hogy gátlástalanul szedi áldozatait a ragasztó. Újra elmentem a szakértőhöz, és beszélgetésre kértem. Nem akarta elhinni, hogy már szabad beszélni róla. — Káros? — Miért rakja elém ezt a tubust? A fene ette volna meg. — Készültem a beszélgetésre. Miért veszélyes? — Öli az idegrendszert, pusztítja a vérképző szerveket, akár egyszeri használat esetén is. — Ez azért túlzás leltet. — A csontvelőt és a májat támadja. Itt van egy másik szakvélemény, hadd olvassak bele: „Magam inkább a késői máj károsodást tartom fokozottnak." És a jellemtorzulások egész sora. Kificamodik az ember tetőtől talpig. És a bódultság állapotában elkövetett bűncselekmények? Az elszenvedett balesetek? Az öngyilkosság? A társadalomba beilleszkedni nem tudás? Melyik kár a nagyobb? Aki ebbe a gubancba belekeveredik, testi-lelki egészséggel nem kecmereg ki belőle. — Ila egy sámliból szálka megy a gyerek fenekébe, a sámlit betiltják. — Mindent nem leltet betiltani. Ilyen észjárással az illutszcrboltok fele portékáját kivonhatná a forgalomból. — A hypóra ráírják, hogy méreg, halálfejet is rajzolnak rá. Ezen a Kiváló Aruk Fóruma a szembetűnő jelzés. — Fogjuk löl stilizált halálfejnek. — I lumurizáj? — Sajnos, komoly vagyok. Volt olyan gondolat, hogy ráírnak valamit, de túl bosszúra sikerült, a szöveg. — Kisiskolásoknak szóló lecke csuk: szabjuk rövidebbre. — Akkor más kifogást találtak volna. — A kereskedelem örül, hu mérget árulhat ? — Hoztam egy levelet, iskolaigazgató irta: „Kértem az ABC vezetőjét, aki kiüzent, ltogy neki a forgalom a fontos. Kérem, hatósági úton járjon közbe, hogy egyetlen üzletben se árusíthassák." Feleli is a lőilletékes: „Nincs mód kivonni a forgalomból, mert közszükségleti cikk." — Pedagógust idézett az előbb. Hogyan lehetett belőle tanszer? — Miből? — A tubusból. Minden kisiskolásnak kötelező. Rossz pontot! kup, aki otthon felejti. Ekkora bűn lenne, ha valaki ösztönösen nem mérgezi niugát? Amelyik órán közösen ragasztattuk, kollektív meigezes es közös hvzzászok tatás folyik. — Szóról szóra igaza van. — Mutatok egy másik minist. — lejlölszaga van. Honnan vette? — Ezen is rajta van a fijikás baromszög. Nézze meg, ugyunuz a eeg Egy ik gimnáziumunk egyetlen osztályában a szűrővizsgálat tizenvalahány tanulóról állapította meg, hogy s/ipó/ik. Se a tanárok, se a szülök nem tudlak róla. gyártja. Ugyanabban a boltban néha-néha ezt is lehel kapni. — Soha nem láttam. — Van egy sanda gyanúm. Mintha érezné a kereskedelem, ltogy két illetékes miniszter összetanakodik valamilyen kvaterkázás közben, és belilljü a mérgezői, kosárszámra önti tehát a polcokra. Legalább addig hadd vigye a kedves vevő. Mondja meg, legven szíves, hogyan használják ? — Nem mondom. Példa lehet másnak. — Hol használják ? — Épülő házakban, pincékben, alagsorokban, temetőkben, templomkertekben, moziban, iskolai vécékben, főleg napközis időszakban, de tanítási óra alatt is. — Miből veszik ? , — Uzsonnapénzböl, 'zsebpénzből, vagy egyszerűen lopják. — Mennyit? — Égyik bérház alagsorában kilencvenkét kinyomott tubust találtak a szülök. — Következménye? Az orvosi eseteken túl? — Loptak ntár ilyen állapotban pénzt, motorbiciklit, csónakot, használtak szögbelövő pisztolyt emberre emelve, verekedtek; egy tizenkét éves fiú átment a híd külső párkányán a folyó túlsó oldalúra, egy tizennégy éves a tizedik emeleten futkározott. Olyan is volt, aki a padlásról akart leugrani, mert könnyűnek érezte magát, mint a lepke, és a/t hitte, röpülni tud. Egyik fiú szorongásos pánikállapotában baltával akarta hátulról leütni édesanyját. Soroljam még? — És a gyógyító orvostudomány, a felelős pedagógia meg a szülők társadalma mégis hagyja ? — Muszáj volt hagynia. Mondtam már, volt olyan időszak, amikor még fölmérést se készíthettünk, pedig a tudomány a konkrétumnál kezdődik. — Tudja a szülő hogy káros? — Nem hiszem. — Hívták önt már föl világosii asru? Például nevelési értekezletre? — Soha. — A tanítónő, akinek uz óráján legalább harmincan használják, jó vustugon kenik, a kupakot nyitva hagyják, a kenőcs kicsoroghat belőle, ő talán tudju, mi történik körülötte? — Hivatalosan nem, az biztos. Ha tudná, őrt állítana az ajtó elé, hogy véletlenül se lehesse be a lábát egyetlen tubus se. — Könyörgöm, álljunk meg. Nem tudhatta a szidó, nem tudta a pedagógus, tudta viszont a gyerek. Nem vagyunk mi kötözni való marhák ? — Maga háborog? Idézek megint egy tudományos cikkből. „Tudjuk, ltogy gazdasági, kereskedelmi, jogi, büntetőjogi problémák láncolatát vonja maga után a kérdés, de cl kell kezdeni valahol a komplex védekező vagy elhárító intézkedések meghozatalát. Mindenesetre társadalmilag tudatosítani kellene a veszélyhelyzetet. Szülőkkel, pedagógusokkal, ahogy maga is szeretné. Nem megtiltani, hanem tudatosítani! „Tudjuk, hogy az egyénre nézve még az egyszeri használat is életveszélyt jelenthet, az abúzusok (visszaélések) kapcsán halálos kimenetel is létrejöhet." — Semmi kilátás a jóra? — Van, hogyne volna. Említette a gimnáziumot, tehát már vizsgálják. Azelőtt? Mentem volna Prágába, nemzetközi kongresszusra. Bejelentettem, miről akarok előadást tartani, még csak választ se kaptam rá. Ott voltak a lengyelek is, tőlük tanulhattam volna a legtöbbet, mert ők ezt sokkal okosabban csinálják. Ami tabu, arról ne konl'erenciázzunk! — Tulán szégyelljük ? — Aki a járványt szégyelli, ráfizet. Aki tabukat állit, akármilyet is, az is ráfizet. Más országok különben is előbbre járnak, inkább tanulhatnánk töltik a megelőzési módozatokat. Idézhetek megint? — Inkább a saját véleményét mondja! — Ne vegye szerénytelenségnek, magamat idézem. „Úgy véljük, a társadalom és az egészségügy — a szakemberek többszörös jelzése ellenére — nem készült föl ennek a pszichoszociális epidémiának (járványnak) a megelőzésére. Nincs kidolgozva sem a prevenció (a megelőzés), sem a kezelés módszere, lehetősége, követelménye. — Es aki mégis lálju a bujt ? — Itt van egy vöröskeresztes aktíva levele: „Hiába futottam a hivatalos lépcsői betartva, kinevettek, elbagatellizálták az ügyet. Felelős beosztású közölte velem, miért futkos, elviársnő? A narkománia ugyanúgy eléri az országot, mint a televízió." — Igaza volt. Elérte. —• Egy telefon. Az üzemorvos nem vállalja a felelősséget a szerkábulatban hegesztő és gépen dolgozó ipari tanulókért. Esedezik, segítsünk. — Az új BTK már intézkedik. — Maga pedagógus, vagy jogász? A bajt megelőzni kell, nem büntetni. Legföljebb a lölbújlói. — Összehajol nyolc-tíz gyerek, ki a Jölbújtó? — Azért mondtam, ide a szülő és a pedagógus józan esze kellene. — Lélezhetetlen, ltogy a gyár ne tudná, pokólszerl árul. — Fedi ntagái a kereskedelmi igénnyel. Maga mutatta, hogy mást is tud gyártani, de azt nem veszik, mert nem kábít. Valami nagyon okos csiriz kellene megint. Megköszöntem a beszélgetést. Esküdöztem az elején, ltogy szellem lakik a tubusban. Fájdalom, már kiszabadult belőle. HORVÁTH DEZSŐ 4