Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-11 / 239. szám

2 Péntek, 1985. október 11. Az Országgyűlés öszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) újabbakkal tetéződnek. De már nem sokkal a terv jó­váhagyása után. érzékelhe­tő volt, hogv az eredetileg számításban vett teljesít­mény kevés lesz a tervben foglalt célok eléréséhez. Eh­hez képest viszont elégtele­nek, esetenként megkéset­tek voltak a pótlólagosan elhatározott intézkedések. Jogos tehát az a kritika, hogy a kemény tél. az ener­glakorlatozás okozta terme­léskiesés mellett munkánk gyengeségeinek is része van abban, hogy a termelés és a kivitel nem éri ol a ter­vezett mértéket. Ezért, az elkövetkező hetekben-hóna­pokban minden ésszerű le­hetőséget ki kel) használni arra. hogy minél többet be­pótoljunk az elmaradásból, minél jobban megközelít­sük a terv előirányzatait. Tisztelt Országgyűlés! Arról adhatok számot, hogv a VII. ötéves terv kidolgozása ki­elégítő ütemben halad, és megvan a lehetőség rá, hogy a törvényjavaslatot az év végén az Országgyűlés elé terjesszük. Olyan népgazda­sági terv kidolgozására tö­rekszünk, amely az egyen­súly megszilárdítását, a gazdaság élénkítését, az életszínvonal emelését a hatékonyság javítására épí­ti. Mai ismereteink szerint — feltételezve az erőforrá­sok javuló kihasználását, és figyelembe véve a KGST­ben folyó tervkoordináció várható eredményeit — a következő tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi át­lagban mintegy 3 százalék­kal lesz növelhető. A növe­kedésnek ez a mértéke ele­gendőnek látszik ahhoz, ho*v folytatni tudjuk nz adósság csökkentését. és egyidejűleg többet fordít­hassunk a hazai felhaszná­lásra is. Változatlan feladat a minőség javítása Helyzetünkből és felada­tainkból következő paran­csoló szükség, hogy a bel­földön felhasznált nemzeti jövedelemből az életszínvo­nal szerény, de érzékelhe­tő javításához szükséges fe­dezet mellett fokozatosan növekvő hányadot biztosít­sunk a termelés bővítésére, a műszaki fejlődés megala­pozására, a jövőt szolgáló kutatásokra és az infra­struktúra kiépítésének meg­gyorsítására. Csak az ak­tív fejlesztési politikára ala­pozott, gazdaságos export növelésével és nem az im­port erőltetett korlátozásá­val érhető el a fizetési mér­leg egyensúlyának megszi­lárdítása, biztosíthatók az előrehaladás forrásai. Ezt tudva, bármennyire is nehéz, életbevágóan fon­tos, hogy a termeléspoliti­kában a fejlesztésre szánt eszközök elosztásában — az energia- és a nyersanyag­források biztosításához szük­séges beruházások mellett — elsőbbséget adjunk azoknak a feldolgozó ipari ágaknak, elsősorban a gépiparnak, a gyógyszer-, nővényvédőszer­és intermedier-gyártásnak, az élelmiszeriparnak, ame­lyeknek a termelését gyors Ütemben korszerűsítve, nö­velni tudjuk a kivitelt. Ugyanilyen fontos érdek fű­ződik ahhoz, hogy megte­remtsük a fejlett technoló­giai eljárások meghonosítá­sában vezető szerepet be­töltő elektronika, a robot­technika, a biotechnológia széles körű alkalmazásának feltételeit. E követelmények érvényesítése érdekében a VII. ötéves tervbe illesztve különprogramokal dolgozunk ki. — A műszaki haladás él­vonalát megtestesítő fej­lesztés támogatásával egy időben intézkedéseket ter­vezünk a ma még gazda­ságtalan vagy veszteséges termelés jövedelmezővé té­telére, vagy ha más meg­oldás nincs, a megszünteté­sére. Az ipar termelésének átlagosan mintegy 3 száza­lékos növelését látjuk meg­alapozhatónak. Az iparvezetós számára az elkövetkező években az a legfőbb feladat, hogy a szo­cialista nagyüzemekben fel­halmozódott szellemi cs anyagi erőforrásokra tá­maszkodva, és kihasználva a KGST keretében, minde­nekelőtt a Szovjetunióval megvalósuló műszaki-tudo­mányos együttműködés, sza­kosítás és a termelési ko­operációk bővítésének le­hetőségeit, gyorsítsa meg a korszerű technológiai eljárá­sok bevezetését, az új, a magas igényeket kielégítő, versenyképes termékek gyár­tásának meghonosítását. A mezőgazdaságban a kő­vetkező években is a jól bevált agrárpolitikát foly­tatjuk. Abból kiindulva, hogy fontos érdekünk fű­ződik az élelmiszer-gazdaság stabilizáló szerepének meg­őrzéséhez, a közelmúltban intézkedéseket határoztunk el és léptettünk életbe a termelési érdekeltség javí­tására. Az ezektől várt ösztönző hatást is számítás­ba véve, mai ismereteink szerint a mezőgazdasági ter­mékek termelése évi körül­belül 2 százalékkal növe­kedhet. Továbbra is indo­koltnak tartjuk a kiegészí­tő tevékenység szükségle­teknek megfejelő fejleszté­sét. A hazai és a külpiaci igények kielégítésében a jö­vőben is nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a ház­táji és a kisegítő gazdasá­gok, ezért fenn kívánjuk tartani érdekeltségüket a termelés folytatásában és növelésében. — Az építőiparról szólva — bár a túlzó általánosítás nem lenne iguzságos — a kormány jogosnak tartja azt a kritikát, hogy a vállalatok nagy része lassan és drá­gán épít, s hogy elfogad­hatatlanul sok a minőségi hiba. Ezen a helyzeten mi­előbb változtatni kell. Ezért olyan intézkedéseket terve­zünk, amelyek növelik az érdekeltséget, ha kell, a kényszerítő erőt abban, hogy az építő vállalatok szervezettebben dolgozzanak, jobb tftinőségü munkát vé­gezzenek, javuljon a mun­kafegyelem és az eszközök­kel való gazdálkodás, s hogy mindennek eredményeként megfékezhető legyen az árak növekedése. Az irányítás új elemeinek kibontakoztatásával — Ami a termelő infra­struktúra fejlesztését illeti, a rendelkezésre álló erő­forrásokból mindenekelőtt a távközlési hálózat bővítésé­re, a telefonellátottság ja­vítására, az informatikai rendszerek és az informá­ciótechnika elterjesztésének elősegítésére kívánunk töb­bet fordítani. A vasúti és közúti hálózat korszerűsíté­sére sajnos csak szerény le­hetőség lesz, de keresni fog­juk a módját, hogyan se­gíthetjük elő a felhalmozó­dott feszültségek csökkenté­sét. — Gazdaságpolitikai cél­jaink megvalósításának, a hatékonyság és a jövedelem­termelő képesség javításá­nak fontos feltétele a cé~. lókkal összehangolt, a szo­cialista tervgazdálkodásra és a szabályozott piac törvé­nyeinek alkalmazására ala­pozott irányítási rendszer működése. A feladat az, hogy az irányítás új eleme­it minél gyorsabban kibon­takoztassuk. Altalánossá kell tenni azt a társadalmi magatartást, amely ösztönzi, bátorítja a tehetségeket és a legjobb feltételeket biztosítja ké­pességeik kibontakoztatásá­hoz, amely magasra emeli az eredményesen dolgozó vál­lalatok, kollektívák és egyé­nek társadalmi rangját, amely nemcsak tudomásuí veszi, hanem helyesli, hogy a munkabér nem járandó­ság, hanem a nyújtott tel­jesítmény elismerése. Tisztelt Országgyűlés! — Mint már utaltam rá, arra törekszünk, hogy a gazdaság teljesítményének növelésével, az elosztási ará­nyok megfelelő alakításá­val megteremtsük a feltéte­leket ahhoz, hogy a követ­kező években szerény, de érzékelhető mértékben nö­velni tudjuk az életszínvo­nalat, javíthassuk az életkö­rülményeket. Amennyiben a gazdaság teljesítménye el­éri a számított mértéket, mód nyílik arra, hogy az e célra fordítható források a VII. ötéves terv időszaká­ban évj átlagban 2 száza­lékkal legyenek növelhetők. A következő években olyan ár- és bérpolitikát kívánunk megvalósítani, ami lehetővé teszi, hogy a reálbérek át­lagos színvonalát az idő­szak elején megőrizzük, ké­sőbb pedig érzékelhetően nö­veljük. Az áraknak a társa­dalmilag indokolt ráfordítá­sokat, vagyis a valóságos költségviszonyokat kell ki­fejezniük ahhoz, hogy he­lyesen orientálhassák a ter­melőket és a fogyasztókat. Ennek a jövőben is így kell lenni. Ugyanakkor jogosnak fo­gadjuk el azt a kritikát, amely kifogásolja, hogy a termelők az árakban gyak­ran nemcsak a költségviszo­nyokban bekövetkezett tény­leges változásokat, hanem — a számukra könnyebben jár­ható utat választva — a gaz­daságtalan, a rosszul szer­vezett munka többletköltsé­geit is felszámítják a íö­gyasztónak. Az a szándék kunk, hogy miközben meg­tartjuk árpolitikánk alapel­veit, intézkedéseket teszünk az árak indokolatlan eme­lésének megakadályozására. A reálbérek alakulásának másik meghatározó eleme a bérpolitika. Folytatni, sőt erősíteni kívánjuk azt az Irányzatot, amely a jelenle­ginél is nagyobb teret en­ged a Bérek teljesítmények szerinti differenciálásának. Az adórendszert olyan irányba fogjuk továbbfej­leszteni, ami lehetővé teszi, hogy a nagyobb jövedelmű­ek, a tehetősebbek helyze­tüknek és a társadalmi igaz­ságnak megfelelően arányo­san nagyobb részt vállalja­nak a közkiadások fedezeté­ből. Ugyanakkor egyetértünk azzal a társadalmi igény­nyel is, amely szerint meg kell akadályozni a munka nélkül szerzett jövedelmek keletkezését. Ezért, ha kell, a törvény szigorával is fel fogunk lépni azok ellen, akik ügyeskedéssel, a közös­ség megkárosításával akar­nak könnyebb élethez jut­ni. Előtérben a lakásfelújítás A reáljövedelmek évi át­lagos növekedése 2 százalék körül tervezhető. El kíván­juk érni, hogy ezen belül a munkából származó jövede­lem az elmúlt évekhez ké­pest valamivel gyorsabban növekedjék. Folytatjuk a második 15 éves'lakásépí­tési program megvalósítá­sát. Indokoltnak tartjuk a családalapító fiatalok és a többgyermekes családok la­káshoz jutásának megköny­nyítését, a lakásárak nö­velésének megfékezését. Töb­bet kívánunk fordítani ala­kúsok felújítására, korszerű­sítésére. Feladatunknak tart­juk az egészséges életmód feltételeinek javítását, a te­lepülések, különösen a kis­települések alapellátásának fejlesztését. Folytatjuk a természeti értékek megóvá­sára, a környezeti kultúra kialakítására tett erőfeszíté­seket. A tudomány egyre nö­vekvő fontossága arra ösz­tönöz bennünket, hogy a kormány és a tudomány mű­helyeinek már eddig is gyü­mölcsöző ' együttműködését még szorosabbá tegyük. Biz­tosítani fogjuk, hogy a ku­tatásra és a fejlesztésre for­dított eszközök a nemzeti jövedelemnél gyorsabban nö­vekedjenek. Kedves Elvtársak! Társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelentő­sége van az oktatás fejlesz­tésének. E meggondolásból dolgoztuk ki és fogadtuk el az elmúlt esztendőben a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programját, ezért alkotta meg az Országgyű­lés az oktatási törvényt. Ügy ítéljük meg, hogy az elfoga­dott programok alkalmas ke­retet. biztosítanak az oktatás minőségi, tartalmi megújítá­sára. A kormány kötelessé­gének tartja, hogy a nép­gazdaság lehetőségeinek ará­nyában gondoskodjon az ok­tatás eredményes folytatásá­hoz szükséges személyi, in­tézményi és anyagi feltéte­lekről. A kormány továbbra is tiszteletben tartja az alko­tás és kísérletezés szabad­ságát, elismeri a sokfélesé­get és annak gazdagító ha­tágát, de előtérbe helyezi az elkötelezett, magas színvo­nalú műalkotások támogatá­sát. Azokét, amelyek az ál­talános emberi humánumon, a szocialista eszmeiségen, a hazafiságon és internaciona­lizmuson alapuló magatar­tás szilárdítását, a magyar és az egyetemes művészet igazi értékeinek közvetíté­sét, az igényes szórakozást szolgálják. Ezután is fel fo­gunk lépni az ízlésrombolás, az értéktelenség, az erköksi silányság, az eszméinktől idegen áramlatok ellen. W Külön is szólni kívánok arról a kiemelten fontos sze­repről, amelyet a tömegtá­jékoztatás és a művészeti, az irodalmi, alkotások játsza­nak a közösségért érzett fe­lelősség felkeltésében', az előrehaladást fékező fonák­ságok leleplezésében, az esz­mei, szakmai és nyelvi igé­nyesség fejlesztésében, a művelődési igények kielégí­tésében. Tisztelt Országgyűlés! Mint arról már szóltam, az elmúlt években számos in­tézkedést tettünk a kor­mányzati és az igazgatási munka javftása érdekében. Az eredménnyel azonban nem vagyunk elégedettek. Ezért fontos feladatunknak tartjuk a kormányzati mun­ka hatásfokának további ja­vítását, azt, hogy az állam­igazgatás központi, területi és helyi szerveinek döntési rendszere, munkamegosztása és eljárási rendje tartson lé­pést a megnövekedett köve­telményekkel. Megkezdtük a következő időszakra szóló jogalkalma­zási program kidolgozását, és elhatároztuk, hogy kor­szerűsíteni fogjuk a jogsza­bályokra és a jogszabály­előkészítésre vonatkozó ren­delkezéseket. Tovább kíván­juk folytatni az. ügyintézés egyszerűsítését. Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselő elvtár­sak! A Magyar Népköztársaság külpolitikájának változat­lanul az a legfontosabb célja, hogy a lehető legked­vezőbb külső feltételeket biztosítsa a szocialista épí­tőmunka számára, A legsa­játabb nemzeti érdekünk­ből fakadó kötelességünk­nek tartjuk a testvéri ba­rátság és az élet minden területére kiterjedő kapcso­latok fejlesztését a Szovjet­unióval úgy és abban a szellemben, ahocv erről a közelmúltban Kádár János elvtárs és Mihail Gorbacsov elvtárs folytatott megbeszé­lést. Továbbra is azon mun­kálkodunk, hogy erősítsük kapcsolatainkat a szocialis­ta országokkal, hozzájárul­va ezzel közösségünk össze­forrottsagúnak. nemzetközi befolyásának növeléséhez. A testvéri barátság szellemében Internacionalista elveink­ből következik, hogy a jö­vőben is szolidárisak le­szünk a nemzeti független­ség megszilárdításáért, a társadalmi-gazdasági előre­haladásért küzdő országok­kal. A Magyar Népköztársaság kezdettől fogva maradékta­lanul támogatta a helsinki záróokmány elveinek való­ra váltását. A jövőben is töretlenül folytatni kíván­juk ezt a tevékenységet. Ebben a szellemben készü­lünk eleget tenni az euró­pai kulturális fórum buda­pesti megrendezésére kapott megbízatásunknak. Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselő elvtár­sak! Arra törekedtünk, hogy a kormány munkaprogram­jában a valós helyzetből ki­indulva olyan feladatokat irányozzunk elő. amelyek reálisan számba veszik a belső és a külső feltétele­ket, érvényre juttatják pár­tunk Xlir. kongresszusának határozatát, és számithat­nak dolgozó nénünk cselek­vő támogatására. A kor­mány nevében ígérhetem önöknek, s az önök szemé­lyén keresztül egész dolgo­zó népünknek. minden erőnket latba vetjük, hogy becsülettel teljesítsük a ránk váró feladatokat. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány munkaprogram­ját vitassa meg cs fogadja el. Németh Károly felszólalása — A kormány beszámoló­ját, helyzetértékelését, mun­kaprogramját reálisnak tar­tom. Tükrözi az ország va­lóságos helyzetét. Azokat a legfontosabb tennivalókat fogalmazza meg, amelyek­nek elvégzése a következő öt évben a magyar társada­lom fejlődését hivatott biz­tosítani. Tartalmában és szellemében összhangban van a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz­szusán adott elemzéssel, ki­tűzött célokkal, felvázolt fő törekvésekkel. Azt mond­hatjuk, hogy a kongresszus határozata jó alapot nyújt az önálló, felelős kormány­zati tevékenységhez. A kor­mány előterjesztése kritiku­san és önkritikusan szól a végzett munkáról, az előző ötéves munkaprogram vég­rehajtásáról, kellő gondos­sággal veszi számba a to­vábbi előrehaladás fellétele­it, lehetőségeit és korlátait, összességében optimista, de ez az optimizmus nem vá­gyainkon és óhajainkon nyug­szik. hanem eddigi eredmé­nyeink és meglevő erőforrá­saink felelős mérlegelésén. Ezért a kormány munka­programjával a Központi Bizottság és n magam ne­vében egyetértek, azt elfo­gadom és elfogadásra aján­lom — mondotta bevezető­ben Németh Károly, majd (gy folytatta: A béke ügyét szolgálva — Céljaink eléréséhez a legfőbb nemzetközi feltétel, hogy békében éljünk. A békét önmagában js az egyik legszentebb dolognak tart­juk, azonban nemcsak egy­szerűen, mint háborútól mentes állapotért szállunk érte síkra, hanem mint u különböző társadalmi beren­dezkedésű országok kölcsö­nösen előnyös együttműkö­désének alapvető biztosité­káért, azért, hogy minden nép alkothasson, élvezhesse munkájának gyümölcsét. — A Magyar Népköztár­saság kormányának külpoli­tikája népünk alapvető ér­dekeit képviseli, a szövet­ségeseinkkel közösen kije­lölt célok elérését, a béke ügyét szolgálja. Minden le­hetőséget felhasználunk a párbeszéd fenntartására, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezésére, a fegyverkezési verseny vissza­szorítására. Teljes meggyő­ződéssel kiállunk a szovjet békekezdeményezések mel­lett, és üdvözöljük a szov­jet—amerikai csúcstalálkozó­ról szóló megállapodást. — A békéért, a béke vé­delmében, tisztelt képviselő­társaim, minden lehetségest meg keli tennünk. Ennek szolgálatában az a legfonto­sabb, hogy nemzeti érdeke­inkkel egyezően szorosabbra fűzzük, erősítsük szövetségi kapcsolatainkat a Szovjet­unióval, a Varsói Szerződés más tagállamaival, és ma­gasabb szintre emeljük a KGST keretében 'folytatott együttműködést. — Nehéz öt-esztendő van mögöttünk, amelynek leg­főbb tapasztalata, hogy a helyes célok valóra váltásá­ban bizton építhetünk né­pünk támogatására. Mun­kásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, a számában és jelentőségében is növek­vő értelmiségünk, társadal­munk minden rétege tudását játba vetve, odaadással se­gíti az országépítö munkát. A .szocialista célok jegyében létrejött nemzeti összefogás a bonyolultabb, gondokkal terhes időszakban is betölti hivatását, tömöri ti társadal­munk valamennyi alkotó té­nyezőjét. Szövetségi politikánkat folytatva a jövőben is azon munkálkodunk, hogy erősöd­jön, kiteljesedjen a szocialis­ta nemzeti egység. Ebben a törekvésünkben megtestesül az a tanulság, hogy a szo­cializmus sikeres építéséhez nélkülözhetetlen a párt ve­zető szerepe, amely a helyes politikán cs a meggyőzésen alapul; fontos a kommunis­ták példamutatása, de elen­gedhetetlen az egész nép munkája, helytállása. Ez a történelmi felismerés azt is tudatosítja bennünk, hogy a kongresszusi útmutatások, valóra váltása, a kormány­program teljesítése a társa­dalmi összefogás erősítését igényli. Reális megítéléssel A kormány munkaprog­ramja kifejezi azt az elha­tározottságunkat, hogy eddi­gi politikánkat kívánjuk folytatni, amely a magyar realitásokat tükrözi, s nem enged teret szélsőséges tö­rekvéseknek. Politikánkból szervesen következik, hogy a társadalmi és a gazdasági viszonyokat a maguk való­ságában vizsgáljuk. A szám' vetés azt mutatja, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents