Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-29 / 254. szám

3 Előadás az MJESZ-ben Élelmiszer-gazdaságunk feladatai A közgazdasági napok rendezvénysorozatának keretében tegnap, hétfőn délután Villányi Miklós, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára az ágazat helyzetéről tájékoztatta a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakembereket. A Technika Háza nagyterme nem véletlenül telt meg érdeklődőkkel, hiszen megyénk gazdasági életének is meghatározója lehet az élelmiszer-gazdaság fejlődése. Ahogy közeledik az év vége, illetve a VI. ötéves terv vége, úgy egyre több szám • adat, értékelés születik eddigi munkánkról. A kedvezőtlen összkép azonban nem mai keletű, a gyökerek messze vezetnek. A mezőgazdasági termelésben az elmúlt évtizedekben a hiánygazdálkodás felszámolása érdekében a mennyiségi növelést szorgalmazták. Történelmileg rövid idő alatt sikerült e célt elérni, de a mostani, megváltozott körülmények között ezek a reflexek már hátráltatják a fejlődést. A világgazdasági válságból ránk érvényes következményeket csak későn ismertük el, s igy ezeknek a hatásoknak a leküzdése tovább tart. A kényszerű exportnövelés konzerválta a termékszerkezetet, a kevésbé jövedelmező termékek gyártásával sem tudtunk felhagyni. Az intenzív, minőségi fejlődést hátráltatja, hogy a legnélkülo/.hetetlenebb beruházások is elmaradlak a szűkös erőforrások miatt. Napjaink keserű felismerése, hogy a nagy erőfeszítésekkel megteremtett egyensúly rendkívül törékeny. Igy 1979 óta először az életszínvonal megtartásának költségeit nem fedezik a termelés eredményei. Ebben az általános képben is vannak azonban olyan területek, ahol nem szégyenkezhetünk. Minden mezőgazdasági dolgozó 30 embernek termeli meg az élelmiszerét, így az exportunk 5 millió lakosnak az élelmezésére elegendő. Az egy főre jutó hús-, gabona- és tojástermelésben a világ élvonalába tartozunk. E kedvező vonásokra építhetjük a jövőt, miközben a búza- és kukoricatermelés érdekeltségi ellentmondásait, illetve az állattenyésztés feszültségeit minél előbb mérsékelnünk kell. Az elmúlt hetekben meghirdetett szabályzóváltozások a mezőgazdaság bevételeit növelik, de a népgazdasági egyensúly megtartása érdekében egyes döntések tovább szigorítják a nagyüzemek munkáját. Igy a nagyüzemi sertéstenyésztés többletjövedelmének lekötésére fél százalékkal nö a városi és községi hozzájárulás, s a keresetszabályozásban is szigorítják a feltételeket. Józanul mérlegelve a VII. ötéves terv céljai, teljesíthetőek. Igy a közvetlen mezőgazdasági termelésnek évente két százalékkal kell növekedni, s a tervidőszak végére el kell érnünk a 17,5— 18 millió tonnás gabonatermést. Az árunövények termeléséhez újabb, eddig tömegtakarmány-termő területeket kell felszabadítani. Az élelmiszeripar fejlődési ütemét célszerű az átlagosnál gyorsabban növelni, hogy a termékek feldolgozottsági foka javuljon. A jelenleginél szolidabb, de biztonságos növekedés azonban csak akkor lesz valóság, ha a termelés hatékonyságát érdemben javítani tudjuk. T. Sz. I. Új bank Úétfőn megtartotta alakuló közgyűlését az Építőipari Innovációs Bank Rt. szakosított pénzintézet. A 23 részvényes elfogadta a bank alapszabály-tervezetét, megválasztotta az igazgatóságot, a felügyelőbizottságot, valamint az ügyvezető igazgatót. A bank elnökéül Kádár Józsefet, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium államtitkárát választották. A kisbank az Építőipari innovációs Alap jogutódja. Elsősorban az építőipar, az építőanyag-ipar és az ezek háttériparába tartozó innovációk teljes folyamatának finanszírozásával foglalkozik. Szakosított pénzintézetként intézhet értékpapír-ügyleteket, gépkölcsönzést, meghatározott feladatokra célbetéteket gyűjthet, s ügyfeleinek más komplex pénzügyi szolgáltatásokat nyújthat. (MTI) Nem tévedés, csak... Sokszor hajlott igazság, hogy hegyvidéiken ötletesebben (lehet építeni. A terepadta lehetőséget kihasználni nem érdem, hanem kötelesség. Ki gondolta volna, ihogy a domborzati viszonyokat itt Szegeden is az építészet szolgálatába állíthatjuk? A Felső Tisza-part és a Kereszttöltés utca sarkán a bámészkodók meglepetten számolgatják az épülő 10 emeletes panelházak szintjeit. A sarki, mintha tizenegyre sikeredett volna. A megrendelő, a városi tanács öt ilyen épületet kért a Tiszaparti oldalra. Nem csalás, csak ámítás, dc ha onnan nézem, csuk 10 emeletet látok, m'ivel a töltés számit a földszintnek. Ha a lakótelep felöl nézem, csak úgy néz majd ki, mintha az első emeleten járnának be a majdani lakúk. S mivel a ház alá mar nem jutott a töltésből, illetve onnan nézve gödört>e épült ez a ház, hogy mégse szakadjunk el a realitás „talajától", ez a plusz szint képezi az átmenetet TI két nézőpont között. Egyébként a lakótelep felőli oldalon, Kereszttöltés utcai bejárattal (ha úgy (tetszik, alagsori) egy ugyanolyan 10 emeletes már felépült, reméljük nem lesz kisebbrendűségi érzése a nála nyurgább társaival szemben. Lám a szabályok milyen rugalmasak lehetnek, eddig úgy tudtam, azért nem építenek 10 emeletesnél magasabb épületet Szegeden, mert a szabvány nem engedi. Annak már egész más alapot kötelező építeni — s a drága lakások méregdrágává lennének a többletköltségek miatt. A házak zöld színű erkélyeiről azonnal a kecskéről és a káposztáról szóló unondás jutott az eszembe. T. Sz. I. Korunk kérdései Demokratizmus és reformfolyamat Korunk kérdései címmel ismét meghirdette társadalomtudományi előadás-sorozatát a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága és a TIT megyei szervezete. Ebben az évben a reformmal és a hozzá kapcsolódó társadalmi problémákkal foglalkoznak az előadók. Elsőként Bihari Mihály, az MTA Szociológiai Intézetének igazgatóhelyettese, az ELTE politológiai csoportjának vezetője tartott előadást Demokratizmus és reformfolyamat címmel tegnap, hétfőn délután a Somogyikönyvtár előadótermében. Előadását egy summázott megállapítással kezdte: a szocialista társadalom szá. mára legfontosabb történelmi sorskérdés politikai rendszerének demokratikus átalakítása, szocializmus és demokrácia ötvözése. A szocializmus történelmi érettségének fokmérője hatalmi rendszerének demokratizmusa. Néhány felemelő történelmi pillanat ellenére eddig még nem sikerült politikai hatalmának demokratizálása, s ez különösen érvényes intézményrendszerére és mindennapi gyakorlatára. A demokráciát célként megfogalmazni könynyebb, mint hétköznapi gyakorlattá váltani, a mindennapok csatáiban, koniliktushelyzetekben elfogadtatni és műk<kitetn'i. De nem lehet lemondani róla vagy totalitásként elfogadni csökevényes formáit. Nincs általában vett demokrácia, minden döntést konkrét helyzetben, konkrét célokért, konkrét intézményi struktúrában születik. Akkor beszélhetünk demokráciáról, ha a társadalom legkülönfélébb érdekei — legyenek azok politikai, szociális tartalmúak, etikaiak vagy gazdaságiak — kifejeződhetnek és torzításmentesen csatlakozhatnak a politikai rendszerhez• Ennek természetesen feltételei vannak. Ilyen többek között az egyének és közösségek politikai szabadságának, illetve a politikai egyenlőségnek a biztosítása. Azaz, hogy a politikai szabadság és politikai egyenlőség az emberi jogok harmonizált rendszerében érvényesüljenek. Minden intézményrendszer csak a másikkal együtt, koherens rendszerben képzelhető el. Ezen célok érvényesülését a demokrácia eszközei biztosíthatják. Kiemelkedő ezek közül az érdekképviseleti mechanizmus; a politika ellenőrzése és a felelősségrevonás rendszere; a politikai nyilvánosság működő struktúrája; a hatalmi pozíció felválthatóságának valószínűsítése. Ezeknek bizonyos szintje nélkül nem beszélhetünk reformfolyamatról. Hogy milyenek egy összetett reformfolyamat esélyei? Ehhez vizsgálni kell feltételeit, amihez viszont elengedhetelenül szükséges jelen valóságunk mélyebb ismerete — egy reális szocializmuskép. Csak ez lehet alapja a szocializmus nagy kérdésének: hogyan tovább? A demokratikus reformfolyamotokhoz elengedhetetlenül szükséges egy koherens, meggyőző erejű reformkoncepció; reformkötelezett irányítás; kritikus ínagyság. rendű tömegbázis a reformok mellett; objektív belpolitikai és nemzetközi mozgástér; a konfliktusokra való felkészülés és konfliktusmegoldó képesség; a reformokban való érdekeltség megteremtése; az eredmények intézményesítése. Hazánkban az elmúlt időszakban sok ponton megteremtődtek azok a reformfeltételek, amelyek nyomán megindulhat egy társadalo'mátalakitó, szocializmusmegújító, komplex és átfogó reformfolyamat. Ez nyújthat perspektívát és alternatívát arra, hogy a szocializmus saját keretei között megújulhasson, és helyes válaszokat adjon a felmerülő/ kérdésekre. Bihari Mihály előadását követően a részt vevő társadalomtudományi szakemberek, vezető propagandisták, egyetemi oktatók között élénk eszmecsere bontakozott ki. T. L. Partnerekre vágyva Nyilván észrevették, hogy feltűnő demokratizálódási folyamat zajlik le a vállalatok életében. A korábban minden vállalati tevékenységbe beleszóló minisztérium felügyelete alól vállalatok százai kerülnek ki, önkormányzati testületeket alakítanak, s a mindenható minisztérium csakis a törvényességi felügyeletet és — jobb kifejezés híján — afféle elvi irányítást láthatja el. Például: a vállalat gazdálkodó-stratégiai döntéseit a vállalati tanács hozza vagy a küldöttközgyűlés; sőt a vállalat vezetőjének személyéről is e testületek döntenek. A viszonylag hirtelen elhatározott — és újabban a végrehajtás gyorsítását is sürgető — központi intézkedés gyökeresen átfogja a vállalati irányítást, biztató távlatokat jelent a vállalati önállóságot illetően, de fenyeget némi veszéllyel is: nevezetesen a kollektív vállalatirányítás formalizmusának veszélyével. Példa; az országszerte híres nagyvállalat ugyancsak országszerte ismert vezérigazgatója mesélte, hogy a frissiben megalakított vállalati tanács egyik tagja — a legkiemelkedőbb tudású szakmunkásgárdának is kulcsfigurája sajnálkozva jelentette be, hogy ismerve a tanács következő ülésének napirendjét, nem vesz részt a tanácsülésen. „Mert olyan beruházáspolitikai kérdésekről, továbbá olyan gyártmányfejlesztési problémákról lesz szó, amelyekhez nem szólhatok hozzá, hallgatni pedig nem akarok, viszont döntésképtelen vagyok. Akkor meg miért üljek ott a tanácsban?" — kérdezte az illető, s a vezérigazgató nem próbálta meggyőzni. Inkább elmondta, régi gondja: vajon jól van-e, hogy nagyhirtelen megválasztjuk a Vállalati tanácsokat, tagjainak jó részét a fizikai munkások köréből verbuválva, s nem gondolunk azzal, hogy ezek az emberek — legyenek a saját szakmájukban bármilyen képzettek, s emberileg bármilyen talpraesettek is — végtére mégis csak járatlanok a vállalatirányítás dolgaiban. Hallottam ugyanezt más vállalatok — már megválasztott — vezetőitől, s aggályaik közös következtetése volt, hogy félő, túlságosan is formálissá sikerednek a vállalati tanácsok vagy a küldöttgyűlések ülései. Szó se róla: magam is tudok olyan tanácsülésről,' ahol a „legizgalmasabb" téma az volt, hogy vajon maradjon-e vagy változtassák-e a szóban forgó vállalat nevét? Az igazgatóság a változtatást javasolta, a tanács ellenvetés nélkül elfogadta. Aligha stratégiai — és még kevésbé szakértelmet kívánó — döntés. De nem lesz mindig így, szükségképpen szaporodnak majd a vállalat gazdálkodással kapcsolatos lényegi döntéshelyzétek és valóban félő, hogy ez esetben szaporodik majd a tanácsülésről kényszeredetten hiányzók — vagy a „minden mindegy" alaphelyzetet elfoglaló fejbólogatók — száma. Ezzel kapcsolatban az imént említett vállalatigazgatónak volt egy — magasabb fórumok elé is terjesztett — javaslata: miért nem adjuk meg annak lehetőségét, hogy a vállalatirányítás dolgaiban képzetlenek legalább alapfokon, néhány hónap alatt megtanulhassák a döntéshozatallal kapcsolatos elemi tudnivalókat. Miért elképzelhetetlen az, hogy a megválasztott kollektív vezető testület arra rászoruló tagjait valami módon megtanítsuk arra, hogy nagyobb összefüggésekben gondolkodjanak vagy legalább arra, hogy néhányszori elolvasás után értsék azt a döntés-előkészitési anyagot, azt azt információtömeget, amit egy-egy ilyen tanácsülés felkészítéseként eléjük tárnak. Legyen tehát a vállalati tanácsok életében egy átmeneti korszak, egy felkészülési idő, s csak ennek lejárta után várjunk el tőlük önálló és felelős — legfőképpen pedig a kollektív bölcsesség alapján meghozott — döntéseket. Első pillantásra szimpatikusnak látszó javaslat, már csak azért is, mert kiötlője hozzátette: „nekem is csak egy felkészült társasággal lenne könnyebb a dolgom, s nem olyannal, amelyik inkább a vezetői tekintélyelv alapján fogadná el a javaslataimat ..." Megkérdeztem minderről az egyik minisztérium ez ügyben illetékes vezetőjét, aki határozottan tiltakozott, mondván, hogy a demokratikus vezetési módszereket nem lehet könyvből megtanulni". Igenis azonnal be kell dobni a mély vízbe az újonnan megalakított vállalati tanácsokat, akik számára nem az a segítség, hogy hónapokig alapfokú vezetői tanfolyamra járatjuk a képzetlenebbeket, hanem inkább az, hogy megfelelően megfogalmazott döntési alternatívák elé állítjuk őket. Ez iskola a döntés-előkészítők számára is — mert nekik is van mit tanulniuk —, és tanulási, gyakorlási lehetőség kollektív vezető testület számára is. Ez is megfontolandó vélefcnény, ám azért elgondolkodtató, hogy az emiitett vállalat igazgatója mégiscsak szeretne minél képzettebb és tájékozottabb emberekkel együtt dolgozni. Vagyis szeretné kivédeni annak veszélyét, hogy a vállalatirányítás demokratizálása formálissá váljék. Érdemi demokratizmust akar, mert vitapartnerekre, segítőtársakra vágyik. Nem nehéz eldönteni; ez a rokonszenves. V. Cs. 0 főváros és Pest megye Hétfőn a főváros és Pest 'megye vezetői tanácskozást tartottak a Budapesti Pártbizottságon. A megbeszélésen részt vett Cl rósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti paribizottság első titkára, Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke és Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöíke. Az ülésen megbeszélést folytattak — az 1974-iben kötött megállapodásuk alapján — az utóbbi öt évben elért eredményekről, és a hetedlik ötéves tervidőszak közös feladatairól. Áttekintették a hetedik ötéves tervkoncepció alapján a terület- és településfejlesztés főbb céljait, és az ebből adódó (legfontosabb tennivalókat. Megállapodtak abban, hogy a kölcsönös érdekeket figyelembe véve jobban kihasználják a közös munkában rejlő előnyöket. Megerősítették, hogy a további együttműködés alapja a budapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési koncepciója. Szükséges a kerületi és helyi tanácsok együttműködésének kiszélesítése, a párhuzmosságok elkerülése érdekében a tervek összehangolása. (MTI) Dégáz-telephely Szentesen Tegnap, hétfőn délelőtt Szentesen hivatalosan is átadták a Dél-alfoJdi Gázszolgáltató Vállalat helyi kirendeltségének újonnan épített telephelyét a Klauzál utcában. A beruházás közel 10 millió forintba került. Varga János igazgató avató beszédében egyebek között utalt arra, hogy felszereltségben, önállóságban és szakmai értelemben a szentesi telep most imár felzárkózott a vállalat több egységének színvonalához és ez egyben biztosíték arra, hogy a vezetékes gázenergiát felhasználó lakossági ós közületi fogyasztók szolgáltatási, javítási igényeit is messzemenően kielégítsék. i