Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-10 / 212. szám

2 Kedd, 1985. szeptember 10. Elvetélt puccskísérlet Thaiföldön A Bangkok (DPA) Régi igazság, hogv a fej­összeomlott egy katonai államcsíny-kísérlet, amelyet lődö országok zömeben a hétfőn hajnalban robbantottak ki a thaiföldi fővárosban. S7inte «gyetlen szervezett A lázadó egységek megadták magukat — adta hírül egy ero- ? hadsereg arnyeka meg aznap délután kiadott hivatalos bangkoki közlemény. a Polgári kabinetekre is ra­Az államcsínyt részben azok az erők - köztük elit- Sgg^^J^TSK csapatok - verték le, amelyeket a kormány légi úton ^JlZln Lí szállított a fővárosba. A puccsisták - mint egy kormány- K^S.f^áp-n ^'vő szóvivő elmondta - ötszáz katonát tudtak maguk mögé ^tuv^l tan AWta éíliZ állítani és 18 harckocsival rendelkeztek. dlS L / m^ini ím deiben ez a mostani immár Prem Tlnszulanond thaiföldi miniszterelnök, aki az a tizenötödik katonai állam­államcsíny időpontjában hivatalos látogatáson Indonézia- csínykísérlet volt. A tágabb ban tartózkodott, ultimátumban szólította fel a puccsista- térségben viszonylag jómódú­kat a megatfásra. Amikor ez lejárt — helyi idő szerint nak számitó Thaiföldet is délután három órakor — a kormányhoz hü erők megin- .húsbavágóan érintették a ditották támadásukat. A rövid összecsapásban katonai for- nemzetközi gazdasági pangás rások szerint négy ember meghalt, mintegy hatvan meg- hatásai> a szociális, poíitikai sebesült. „Ez a hét is jól kezdődik" — mondhatták inémi fekete humorral a távoli Thaiföld lakói. A hétfő hajnali mű­sor ugyanis azzal kezdődött a bangkoki rádióban, hogy bejelentették: egy önmagát „forradalmi pártnak" nevező tiszti csoport átvette a hatal­mat az országban­Már a puccsról szóló első zére. ö és a többi pucosveze­jelentések is meglehetősen tő a legutolsó jelentések sze­ellenlmondásosak voltak. így rint már bujkálni kényszerül, nem meglepő, hogy néhány míg a katonaság visszavo­órával később a hírügynök- nult a laktanyába. feszültségek megnőttek és ez ségek már elvetélt puccski- a helyzet mindig is kedvez a sérletről beszéltek. Az egzo- atvanyos vagy lega abois tikus szépségű Bangkokban látványosnak szánt valtoza­tehát nem kerültek „új" ka- s°knak­tonák a kulcspozícióba. A Az államcsíny híre Indo­jelzőt nem véletlenül tettük néziában érte Prem Tinszu­idözöjelbe, ugyanis a fegy- .ianond kormányfőt (ugyan­veres erők korábbi főpa- csak tábornok), déli ország­rancsnoka, Szerm Na Na- járáson a királyt és Nyugat­korn tábornok a lázadók ve- Európában a fegyveres erők mostani főparancsnokát. Bár a puccs hamar elbukott, de az időzítés mindenesetre pro­fi munka volt. H. E. Gondokról személyesen - országjáró körúton hogy az erre vonatkozó párt­határozatok valósággá vál­janak. Ami a személyes kapcso­latot, az emberek vélemé­nyének meghallgatását álta­lánosságban illeti, Gorba fontos következtetésekre is lehető­séget ad. Mint elmondta, al­kalma volt például meggyő­ződni arról, hogy a lakosság körében milyen egészséges türelmetlenség tapasztalható, mekkora az igény a gyorsabb cselekvésre,- miközben a ja­vaslatok és a gyakorlati lé­pések meleg fogadtatásra ta­lálnak. Az amerikai újság­írók az emberekkel való ta­lálkozások, beszélgetések A nyugat-szibériai és kazahsz­táni látogatás alig néhánv nappal követte az interjú megjelenését — nem első, de nem is utolsó hasonló ered­ményként. Szászi Júlia Sem az érintettek, sem a hibát tetézték, amikor új kívülállók nem hitték, hogy munkamódszerek helyett a Mihail Gorbacsov afféle nagy -lelőhelyeket túlterhel­„udvariassági látogatásra" ték, amihez sem a készletek, indult a múlt hét végén Nyu- sem a körülmények nem vol­gat-Szibériába, illetve Ka- tak megfelelőek, zahsztánba, s hogy beéri a A nyugat-szibériai és a ka­kétségtelen eredmények Zahsztáni úton ismét kifeje- cssov legutóbb a Time maga­számbavételével, vagy akár zésre jutott az emberi ténye- zinnak adott nyilatkozatában a nehézségek tudomásulvéte- fontossága Gorbacsov szólt arról, hogy az lével. Az utóbbi idők tapasz- trtbb fzbcn hangoztatta, hogy falata, a szovjet vezetés gaz- ,a társadalom minden tagjá­d-aságpolitikai gyakorlata nak te!jeS felelősséget kell ••okkal valószínűbbe tette, viselnie a rábízott dolgokért, hogy utjának célja nemcsak lelkiismeretesen és nagv fe­az adott terület gondjainak bőséggel kell elvégeznie a kíméletlen feltárása, hanem rábízott feladatokat. Ugyan­az együttgondolkodás azon, ai^or az ember, akitől a tár­milyen haladéktalan gyakor- sadalom mindezt joggal el­lati intézkedesekre van várja, maga is nagyobb fi­sz.ükség. gyeimet érdemel. Kétségki­Különösen vonatkozik ez vül e gondolat jegyében — utazás első állomására, Nyu- ugyanakkor pedig a problé­gat-Szibériára. Ez a vidék, mák jobb megismerésének módszerét „új munkastilus­mérhetetlen gazdagságával, szándékával is — használ fel "ak" nevezték. Gorbacsov természeti 1<incseivel a Szov- az SZKP KB főtitkára min- kétségbe vonta, hogy a mód­jetunió gazdasági fejlődésé- den hasonló alkalmat arra is, szer új lenne, inkább úgy fő­nek .igen fontos alapja. Egy- hogy a leghétköznapibb gon- galmazott, ma másképp dol­szprsmind azonban a terme- dókról személyesen beszél- Sózni lehetetlen, legalábbis, lést és az életet eleve meg- gcssen az emberekkel. Az így ha „gyakorlati eredményeket nehezítő mostoha éghajlati szerzett tapasztalatok is köz- akarunk elérni az általunk körülmények, a föld nagyon rejátszottak abban, hogy kidolgozott politikában", mély rétegeiben rejlő kin- Gorbacsov a tyumenyi párl­csek felszínrehozatalával já- és gazdasági aktíván k i fej ­ró nem -mindennapi techni- tette, milyen nagy jelentősé­kai gondok hősies, időnként get tulajdonít a szibériai emberfeletti helytállást ki- olajbányászok és gázkiter­vánnak az itt dolgozóktól, és melők lakás- és életkörülmé­-i megszokottnál jóval na- nyei javításának, annak, gyobb erőfeszítéseket azok­tól, akik számukra a megfe­lelő körülményeket, a terme­lés számára pedig optimális feltételeket hivatottak bizto­sítani. Hogy ez az utóbbi né­hány évben nem sikerült tel­jes mértékig, az nem titok: nem csupán az időszakonként közzétett szovjet termelési eredményekből derül ki, hogy Tyumcny elmaradt a terv teljesítésétől, de renge­teg fórumon volt szó a hiá­nyosságokról, amelyeket a sajtó a szélesebb nyilvános­ság elé Ls tárt. Szó volt ezek­ben az írásokban az átlagos­nál sokkalta nehezebb ob­jektív körülményekhez -nem igazodó rossz munkaszerve­zésről, a felügyelő hatóság hibáiról, a termelésben ta­pasztalható tervszerűtlenség­ról és hanyagságról éppúgy, mint a dolgozók nem megte­lelő életkörülményeiről, ame­lyek miatt sokan elvándorol­nak. Az évek óta felhalmozó­dott gondokról a főtitkár még az utóbbi időben meg­szokottnál is jóval kemé­nyebben beszélt. A •nyugat­szibériai kőolaj-gázkiter­melésben dolgozók elmaradá­sa az egész szovjet gazdaság fejlődését lassítja — mon­dotta. Az okokat boncolgat­va első helyen említette, hogy sem a 'központi gazda­sági irányító szervek, sem a helyiek nem mérték fel kel­lően a kezdeti sikeres sza­kaszban, hogy mi lesz, ami­kor a könnyen felszínre hoz­ható készleteik kimerülnek. A Együtlműködésí megállapodás Ci Budapest (MTI) Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ KB első titkára és Kapolyi László ipari mi­niszter hétfőn az ifjúsági szövetség székházában együttműködési megállapo­dást irt alá. A dokumentum kiemeli: az ipar fejlődésenek fontos feltétele, hogy az Ifjúságot az eddiginél is eredménye­sebben mozgósítsák az ipar előtt álló feladatok megva­lósítására. Ezért szükséges, hogy a fiatalok maguk is több lehetőséget kapjanak a feilődési alternatívák kiala­kításában és az egyes rész­kérdések kidolgozásában. A gyorsabb ütemű techni­kai-műszaki fejlesztéshez, a korszerű technika elterjesz­téséhez, a szellemi erőforrá­sok szervezettebb hasznosí­tásához elengedhetetlen a fiatal műszaki-gazdasági érJ •telmiség részvétele, ezért számukra az eddiginél na­gyobb mozgásteret, a tájé­kozódást, a szakmai fejlő­dést hathatósan segítő új le­hetőségeket nyújt az ipar. A szerződés szerint ennek érdekében a KISZ KB és az Ipari Mi­nisztérium közös vállalko­zást hoz létre a fejlett tech­nológiák, új termelési kul­túrák elterjesztésére, társu­lásokat. kooperációkat ala­kít. bővíti a hazai és a nem­zetközi szakmai tapasztalat­csere lehetőségeit, és pályá­zatok kiírásával segíti az új szellemi termékek fel­színre hozását. Gazdasági szankció Washington (MTI) Reagan amerikai elnök hétfőn rendeleti úton né­hány gazdasági lépést foga­natosított a dél-afrikai kor­mányzat ellen. Ezek kereté­ben megtiltotta számítógépek és nukleáris berendezések eladását olyan dél-afrikai in­tézményeknek, amelyek „az apartheid fenntartását szol­gálják" — vagyis a pretoriai rezsim kormányszerveinek, eltiltotta azt, hogy amerikai )bankok hiteleket folyósít­sanak az ilyen szervezetek­nek és felfügesztette a dél­afrikai aranypénz, a krue­gerrand forgalmazását az Egyesült Államokban. Szűrös Mátyás fogadta a valenciai pártküldöttséget r5, Budapest (MTI) Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára hétfőn a KB székházá­ban fogadta a Spanyol Kom­munista Párt Valenciai Tar­tományi Bizottságának kül­döttségét, amely az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsá­gának meghívására szeptem. ber 3—9. között tartózkodott hazánkban. A valenciai de­legációt Pedro Zamora. az SKP Végrehajtó Bizottságá­nak tagja, a tartományi pártbizottság főtitkára ve­zette. A vendégek megbe­széléseket folytattak Szabó| jvezetőket. Sándorral, a Csongrád me­gyei pártbizottság első titká­rával, és megismerkedtek a megye gazdasági, társadalmi és kulturális életével. Budapesti látogatásuk so­rán a spanyol kommunisták küldöttségét fogadta Gyóri Imre, az Országos Közmű­velődési Tanács elnöke is. A négy napon át me­gyénkben vendégeskedő va­lenciai pártküldötítség ma, kedden utazik el Budapest­ről. A Ferihegyi repülőté­ren Koncz János, a megyei pártbizottság titkára búcsúz­tatja a spanyol kommunista Közéleti napló FOGADÁS BULGÁRIA NEMZETI ÜNNEPE ALKALMÁBÓL Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe, a bolgár nép anti­fasiszta felkelésének és Bulgária felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából fogadást adott hétfőn rezi­denciáján, A fogadáson részt vett óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Hámori Csa­ba, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, valamint a politikai, a társadalmi és a kulturális élet több más képviselője. VARKONYI PÉTER PRÁGABA UTAZIK Várkonyi Péter külügymi­niszter Bohuslav Chnoupek­nek, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság külügymi­niszterének meghívására szeptember 10-én, kedden hivatalos, baráti látogatásra Csehszlovákiába utazik. A XII. VIT MAGYAR NEMZETI ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁGÁNAK ZARÓULÉSE Hámori Csabának, a KISZ zeti Előkészítő Bizottsága. A testület Ernőd Péternek, a NEB titkárának előterjesz­tésében megvitatta és elfo­gadta a XII. VIT-ről, va­lamint a magyar delegáció munkájáról szóló jelentést. KB első titkárának elnökle­tével hétfőn a KISZ Köz­ponti Bizottságának székhá­zában megtartotta záróülé­sét a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó Magyar Nem­BUDAPESTRE ÉRKEZETT A CSEHSZLOVÁK NEMZETVÉDELMI MINISZTER Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter meg­hívására hétfőn katonai kül­döttség élén hivatalos, ba­ráti látogatásra hazánkba1 érkezett Milán Václavik ve­zérezredes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nem­zetvédelmi minisztere. A TESTVÉRPARTOK TUDOMÁNYOS INTÉZMÉNYEINEK IGAZGATÓI TANÁCSKOZÁSA Az MSZMP KB párttörté­neti és társadalomtudomá­nyi intézeteinek rendezésé­ben hétfőn Balatonaligán megkezdődött a kommunis­ta és munkáspártok közpon-. ti bizottságai mellett mű­ködő tudományos intézmé­nyek vezetőinek nemzetkö­zi tanácskozása, melyen számos európai, ázsiai, la­tin-amerikai és afrikai or­szágból vesznek részt. A ta­nácskozást Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára nyitotta meg. Részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Társadalom­tudományi Intézet főigazga­tója. Tóth Béla A tápéi trombitás 4. — Mit akarsz — azt mondja —, nem üs­merlek. Ki fia vagy? Az apám nevét mondtam, akkor tudta. — Mit akarsz? — azt mondja. — Elállnék magához hónaposnak. — Mikortul? Mondom: — Mindjárttul is lehet, mert odahagytam a tegnapi gazdát, este 12 órakor, ahogy ki­szálltam a zabosbükköny vágásbul. — Hál osztán, miért akarsz énhozzám gyünni ? — Csak azért, mert én a tekintetös úr cse­lédjei közül napszállat után soha nem láttam egyetlen egy kudust se a tekintetös úr fődjein gürcölni. — Hát nem is embörnek való az, te gye­rök — mondta. — Hát mi bért kívánsz a szol­gálatért? Egy szuszra elmondtam neki: évi 100 fo­rintot, 10 mázsa kimagolt tiszta búzát, 40 kiló szalonnát, 600 liter árpát, 600 liter kukoricát, 1 hold kommenció földet. — Mögadom. Nincs más? — Hát mit kérjek még? Berger úr lóneveléssel foglalkozott. A mag­termesztést is azok kedvéért művelte. Szép vékony labú, szárcsapofájú, partizán­fajú lovak voltak az akolban, amikor én oda­kerültem. Veszettül fújtak rám. Haraptak, akár a kutyák. Nemsokára a temesvári tüzérségtől jött a lóvizitáló misszió, tüzérlovakat venni. Megtet­szett neki a partizán faj. Egyik ötéves paripá­nak a neve is az volt. Partizán. Nézi egy pirosnadrágos huszár a Partizánt. Kötőféket akar a nyakába vetni, hogy oda­vezesse a lókóstoló liszt elé. A Partizán a zub­bonyt, az inget egy harapásra leszakította róla. Odaugrottam, gigán fogtam a Partizánt. Hátra vágtam. Forgatta szeme fehérjét. De az erőt meg az abrakot, tiszteletben tartotta. Kivezettem, ketten fogtuk a vezetéket két oldalt, míg a szeme fenekébe nézett az orvos. De az gőgjében fölkapta a fejét, fölágaskodott, s minket két oldalt állókat ezzel úgy össze­ütött, mint a dobos a cintányért. Csillagokat láttam. A Partizán 7000 koronáért kelt el. Ne­kem éppen 70 évig kellett volna egy ilyen ló­ért béreskednem, ha csak a koronaösszeget számítottam szolgálatomért. Másnap az én dolgom volt a Partizánt a városi nagy misszió elé vezetni a vizitre. Azt mondja Berger úr, no, Pali fiam, hosz­szú vezetékre vegyed a Partizánt, reggel 9 órá­ra sétáljál be a Horváth Mihály utcába vele. Ott a lóvizit. Jött is az én Partizánom a kompig, a túl­parti lejáratig szépen. Kocsik voltak előttünk, várták az edényt. Egyszerre csak megvadult, fölágaskodott, fújt, mint a veszett fene, kapált a lábával. Bebújtam egy kocsi alá, oda nem jött utánam. Fél óráig aranyoskodtam vele, hí­zelegtem neki. Akkor kieresztett a kocsi alól. Vérben forgott a szeme, úgy nézett rám, mint a veszett kutya. Nagy nehezen átjöttünk a vízen, ballag­tunk a városnak. Jött lassan, elgondolkozva, szomorkodott az otthon maradt testvérei után. Megérezhette a komisz szagot, hogy új élete, betyár katonás élete kezdődik. így múlatta ma­gát. Mint bevonuló újonc, nem rumozhatott, pálinkázhatott. Harapott, kutyálkodott. Ahogy a gáton ehhez a vizhúzóhoz értünk, hát az csühögott veszettül, mert olyan motor­ja volt annak, hogy az csühögott. Na ezt nem szerette a Partizán. Azelőtt nem volt neki ef­félével találkozása. Azt se nagyon szerette, ha valami erősebb vagy hangosabb őnála. Elkerültem a vízhúzót. A Csaba utca felől ereszkedtünk a városba. Oda is érek néhány kis perccel a vizit előtt. Voltak ott már nagyhatalmú lovak. Mind olyannak mutatta magát, mintha sárkánytejet szopott volna. Azért a misszió előtt megemberelte magát a ló. Itt már olyan vastag sarzsik nézték mű­szerrel a szemét, hogy tán a Partizán is el­pirult. A nagy szömei kigyűrűsödtek, hogy töb­ben is belekíváncsiskodtak a kukucskálójába. Unta. Gondoltam, jó lenne abbahagyni a tiszt uraknak, mert ez rájuk borítja az asztalt, be­harap az aprajából egy párat. Rángatta fejét olyan magasra, alig győztem a vezetékszárat utána ereszteni. Azt mondja egy kis hízelkedő huszárgyerek nekem: — Fogjad azt a lovat te, vagy ereszd el! Meglátszik, milyen a gatyapiszkító civil! Egy lovat nem képes megfékezni! Elveszi tőlem a vezetékszárat, hogy ő most bevágódík a tiszteknél. Erre a Partizán össze­harapta a huszár mellin a zubbonyt, meg­emelte és az asztalt gyönyörű szépen letörölte vele. Na erre a tiszt urak, mint a nyulak, a hátuk mögött levő iskola garádicsán trappol­tak ám fölfelé. Csak aztán, onnét szóltak, ve­zesd el a huszárlaktanyába! Vezettem. Hanem a Kossuth Lajos sugárúton az álló villamosnak vetette a farát. Nem szerette tán a sárgát, nekifarolt az elejének. Nem eresztette el. Ügy könyörögtem neki, ahogy jégveréskor imádkozik Antal bácsinak a paraszt. Vezettem a huszárlaktanyába. Már híre járt a Partizánnak. Ott szálltak meg a tömös­vári lómisszionáriusok, hát a tegnap harapott huszár is ott volt, meg odahozták a ma hara­pott huszárgyerököt is. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents