Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-10 / 212. szám

Kedd, 1985. szeptember 10. 3 Somogyi Károlyné felvétele Madártávlatból talán még szebbek Szegeden a Klauzál tér fölújitott palotái, mint amilyeneknek „földön járva" láthatjuk őket. A 2. számú épület emeleti erkélyéről — ahol most a Társadalombiztosítási Igazgatóság irodái működnek — ilyen látványt nyújt a szép tér. Szakszervezeti válaszfások Ellenőrből szb-titkár A szakszervezeti választások nyitányaként a szegedi Tisza Füszértnél a múlt hét végén megtartották a "bizottság újjáválasztását. Az első. ként „lépett" nagykereskedelmi vállalatnál rendezett mozgalmi eseményen új szb-fitkár kapta meg a bizalmat. Rovóné dr. Bíró Irént sokan ismerik a vállalatnál, hiszen 7 éve kezdeti ott dolgozni belső ellenőrként, s mint a számvitel, a szállítás és az áruforgalom revizora, minden területén megfordult. Másfél év óta az ellenőrzési osztály vezetője — három napja pedig szb-titkár. Főállásban. — Nagy váltásnak érzi? — Nem. Egyrészt, mert az. ellenőri funkciói nem éppen a leghálásabb beosztások egyike, másrészt, mert nem idegen a szakszervezeti munka számomra. Harmadrészt pedig: az előző munkámban is tehettem az emberekért, itt pedig tovább nőttek ehhez, a lehetőségeim. — Milyen feladatai voltak korábban? — A társadalombiztosítási tanács elnöke voltam. Az. üdülések és segélyek ügyeit intéztük. Ez a gyakorlatban túlnyomórészt üdülési kérdések eldöntését jelentette. — Mindenki főszezonban és mindenki a Balatonra? — Majdnem igy. A vállalatnak Siófokon és a Szelidi-tónál van üdülője és csereüdülletési lehetősége az. NDK-ba és Sikondára. Újjáépül a csibekeltető — Újjáépítik a tűzvész következtében elpusztult keltetőt a bólyi kombinát baromfiüzemében. Az új csibekeltető nagyobb és korszerűbb lesz, mint a régi volt, körülbelül 45 millió forintba kerül. A terv szerint ez év végére készül el, 1986 elején tehát megkezdődhet benne a termelés. A keltető éppen egy évvel ezelőtt — 1984 szeptemberében — égett le a műszaki okokból keletkezett hatplmas tűzvész során. Gya^ korlatilag megsemmisült az egész üzem, ez volt az eddigi legsúlyosabb tűzkatasztrófa a magyar mezőgazdaság történetében. Nyugdíjas pedagógusok Beszámoló taggyűlés — Elismerések Tegnap Szegeden, a Bartók művelődési központban tartotta beszámoló taggyűlését a városi pedagógus szakszervezet nyugdíjas tagozata. Pap Jánosné, a városi szervezet titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Oltvai Ferencné, a nyugdíjastagozat titkára számolt be az elmúlt időszak munkájáról. Szólt a városi bizottság megértő támogatásáról: a nyugdijasok segélyezési keretét kétszeresére emelték. A nyugdíjas tagozat 713 pedagógust számlál, de tevábbi 268-an dolgozni?^ még iskoláknál. Érdekesség, hogy a nyugdíjastagozaton 230an hetven évnél idősebbek, 92-en pedig a nyolcadik ikszen is túlhaladtak már. Mi sem természetesebb, különleges gondozást igényelnek. A pedagógus-szakszervezet évente mintegy száz nyugdíjasnak tudja szorgalmazni nyugdíjának kivételes emelését, de gondoskodik úgynevezett egyszeri központi segélyezésről is. A szociális gondoskodás másik letéteményesei az iskolák: 18 idős pedagógussal külön is törődnek diákok, bevásárolnak, takarítanak, ha kell, ápolják őket. Keresettek a gyógyüdülési lehetőségek, főleg az alacsony nyugdíjjal rendelkezők körében, az előilletve az utószezonban. Látogatottak a nyugdíjasklub rendezvényei, ez az egyetlen forma, mely rendszeres találkozásokra nyújt alkalmat. A beszámolót követő vitában sokan szót kértek, majd megválasztották az új vezetőséget. A nyugdíjastagozat új vezetője Ózdi Béla, helyettese Oltvai Ferencné lett. Pap Jánosné kitüntetéseket adott át. A szakszervezet újjáalakulásának negyvenedik évfordulójára alapított emlékplakettet Ózdi Béla kapta, a jubileumi emléklapot pedig Cserei Katalin és Halász Borbála. A 75 éves nőmozgalom emléklapjával Cyurics Bélánét tüntették ki. V. E. — Téli üdülés? Arra mindig a nyugdíjasokat invitálják... — Hát.. . nálunk a holtszezoni üdülések támogatására még vállalati segélyeket is kellett „bevetni". — Mit csinál az új szb' titkar? — Programot. Az űj szbvel A régiből csak hárman maradtak. A választás napján összeültünk a kilenctagú bizottsággal, hogy megtorvexjfük a U<jvetlu>wj időszak wJn*fif,n :J is, biztos, hogy a hagyományos eseményeket — névadói ünnepség. KPVDSZ kulturális napokon való részvétel — megtartjuk. Emellett első lépésként a szakszervezeti bizottság anyagi helyzetéről tervezünk egy beszámolót, hogy áttekinthessük, milyen lehetőségeink vannak. Aztán az érdekvédelem .. . — Ki ellen? ... — ... Ellen? Nem valami vagy valaki ellen, hanem -éri! A jobb munkakörülményt kert például . .. — Például? — Ide tartoznak az anyagmozgatásban dolgozók körülményei. A szállítóeszközök állapota. A targoncák például elavultak, gyakran elromlanak ... — (És majd a szakszervezet felfedi!) — ... a vállalatnak pedig nincs annyi pénze, hogy lec xrélje ezeket a gépeket. — Egyéb tervek? — Következik egy újabb választás: Vállalati Tanács alakul. Az előkészítésével, a 26 tagú testület megválasztásával lesz mit foglalkozni. Nincs sok időnk, mert november közepén tartjuk a választást. Jó munkát az új szb.nek! És a többinek, amelyeket a közeljövőben az ország más munkahelyein is sorrarendre megválasztanak a dolgozók. I. Zs. Ketten - a kukoricáról Búzakutatóknak a tavaszi gabonabemutató, napraforgó-kutatóknak a napraforgó-bemutató, kukoricanemesítőknek az őszi kukoricabemutató a jeles ünnepük. Itt végre elmondhatják, mit miért csinálnak, és mit tegyen, aki követni akarja őket. Most a kukoricások ünnepe következik, azért beszélgetünk Szél Sándorral. a Gabonatermesztési Kutatóintézet osztályvezetőjével. Nem arról kérdezzük, amit úgyis elmond majd — aki kíváncsi rá, jöjjön el, és hallgassa meg! —, arról inkább, ami a kukoricás kutató székéből másként látszik. — A világ nagy grafikonjai leszálló ágat rajzolnak mostanában a kukoricához. Alig adnak érte valamit, mi mégis többet és mindig többet akarunk termelni. — Folytathatná nyugodtan, hogy kész ráfizetés. Aki olyasmit termel, amit nem lehet jól eladni, nem erre a világra való. Azt hihetné valaki, annyira belénk rögződött a termelési inger, akkor se tudjuk abbahagyni, ha látván látjuk, igen-igen áron alul veszik meg tőlünk. Két lengyel kutaló volt itt nálunk a minap. elmondta, náluk a disznóhizlalás is. a baromfitartás is külföldről behozott kukoricán alapszik. És mindkettő képes befolyásolni az egész ország hangulatát. Vannak ilyen hézagok még a szocialista piacokon. — De mi a dollárra vagyunk kiéhezve. —• Egyre erősebb bennem a gyanú, másképpen beszélünk itthon, mint odakint. Belenyugszunk; mint a sors csapásába', hogy most éppen úron alul akarnok csak, tölüuk vcmpjvojBÁWftudal él bennünk, vagy micsoda? Ismerjük azt a törvényt, hogy a meghódított piacokon mindenképpen benn kell maradnunk. Hál azt nem ismerjük, hogy a piacon alkudni is szoktak? És ha te nem adsz érte tisztességes árat, akkor nincs beszélnivalónk egymással? Valaki kimondja odakint, hogy ennyi az ár, és mi meghajolunk előtte? Még soha nem ízleltük meg annak az ízét, hogy nekünk van, és diktálhatnánk egy kicsit. Mindig nekünk diktálnak. Nekünk mindig cserearányromlásról kell beszélnünk? Mi lenne, ha egyszer megfordulna a kocka? Ha egy ember életében legalább egyszer. — A gyöngébb minőségre is hivatkoznak. — És miért kell nekünk gyöngébb minőségűt kiszállítanunk? Legyen nekünk egyszer már olyan árualapunk, hogy öntudatra merjünk ébredni. Ha a kapitalista kereskedő megszimatolja, hogy nekünk nagyon kell a dollár — márpedig megtudja, mert jó az orra —, azonnal lefelé csavarja az árakat. És mi meghajolunk, elfogadjuk. Megmagyarázzuk itthon, hogy most különösen rossz szelek járnak ránk külföldön. örök törvény lenne pedig, hogy vevő és eladó egyforma magasságból alkudozzon. Mintha nem is lennének kutatók, akiket meg is kérdezhetne a külkereskedő, például a vetőmagexport esetében. Mintha ők mindig csak a saját bábuikkal akarnának játszani. — Bele mernének szólni egyáltalán? — Mondok rá egy példát, ez is süti a bőrömet. Eljött egyszer X. úr, és üzletet akart kötni. Anekdotaként is el lehetne mesélni, csak nevetni nem lehet rajta. Beszélt a külkereskedővel, beszélt az állami gazdaságokkal, beszélt egyik termelési rendszerünkkel, és eljött hozzánk is, az intézetbe. Mindenki úgy állította be saját magát, mint akivel az egyezséget meg kell kötnie. Amikor máimindenkivel tárgyalt, megkérdezte: mondják meg, uram, kivel kell nekem érdemben tárgyalnom, hogy az üzlet létre is jöhessen? Mindenki, szinte a másikat kizárva akarná magát előretolni, hadd tudják meg Amerikában is, hogy ö az egyetlen tárgyalóképes férfiúnk. Pedig mindegyik tudhatta. egymást megkerülniük igen nehéz. — Hallgatom még. — Kozós hibridjeink vannak az egyik szomszéddal, és ez a kapcsolat mindkét országnak nagyon jó. Sokat is, biztonságosan is teremnek ezek a hibridek. A két ország között az elszámolás a lehető legegyszerűbb, és mindig korrekt. Mintha valakik vissza akarnák szorítani ezt a kapcsolatot. Behoznak nyugati vetőmagot, hogy azt szaporítsuk el. és azt adjuk él ezeknek. Moh-' dánom se kell, semmivel nem képesek se többet, se jobbat teremni, mint a közös hibridek, de valami kereskedelmi trükkben másként esik latba az egyik, mint. a másik. Miért kell tücsköt-bogarat mondani arra a kapcsolatra, ami bizonyíthatóan jó, és helyébe olyat hozni, amire egzakt bizonyítékunk nincsen? Itt már nemcsak arról van szó, hogy nem kérdeznek meg bennünket, de az érdekeinket is sértik. Ha a szomszéd mondaná, segítsünk rajta, mert csak így juthat hozzá a másik nagyon jó fajtájához, akkor meg se szólalnék. De mi akarjuk meggyőzni, hogy az a jobb, ami semmivel se jobb? — Régi nóta, de vegyük elő még egyszer. Azelőtt áttelelt a jószág a kukoricaszáron, és a lerágott izékkel kemencét is lehetett fűteni, most pedig mérhetetlen mennyiségben marad kint a szár, mert nekünk csak a csőre van szükségünk. — Ahogy összkomfortos lett a mezőgazdaság, úgy felejtette el hasznosítani, ami még használható lenne. Pár évvel ezelőtt sokat beszéllek a melléktermékek sokoldalú fölhasználásáról, mostanában mintha megint elfeledkeznénk róla. — Üj fajták és fajtajelöllek? — A 3732-es hibrid változatlanul az érdeklődés elején van, arról föltétlenül beszélnünk kell. A vetömagclőállitásban tettünk egy kísérleti lépést, fölcseréltük az apát és az anyát, és úgy látszik, jobban terem. A 3925-ös és a 3707-es ígéretes fajtának mutatkozik. És a többi is. Ezekből már nagy mennyiségű vetőmagunk van, ha elismerik, azonnal tudjuk kínálni. Kísérleti parcellákon mindegyik száz mázsa fölött terem. — Valamennyi hazai fajta? — Mind Pioneer. Az országban termelt kukorica 33 százaléka Pioneer. — változott a kapcsolat? — Hajszálra olyan, mint régen. Korrekt és felhőtlen. — Hazai fajta nem is várható? — De. Erős a verseny, nehéz melléjük állítani itthonit. de lehet. A fejekben már benne van. Ott kell lennünk mellettük, különben semmire nem megyünk. A jót kicserélni rosszabbra, idétlenség lenne. Tanulnunk kellene azonban tőlük, mert nekik sokszorosan több kísérleti telepük van. Horváth Dezső A megyei tanács pártbizottságának ülése Szögi Béj/i titkár elnökletével ülést tartott tegnap, hétfőn a megyei tanácsi apparátusi pártbizottság. A testület a lakásépítés és gazdálkodás fejlesztésére hozott központi és megyei határozatok végrehajtása során eddig szerzett tapasztalatokat is megvitatta. A tegnapi ülésén mentette föl a tanácsi apparátus pártbizottsága e testületi tagsága alól Szabó Sándort, akit korábban — mint ismeretes — a megyei pártbizottság első titkárának választottak. A testület hely,re egyhangú szavazással megválasztotta a tánácsi pártbizottság tagjának Papái Józsefet, a megyei tanács elnökét. Olcsóbb kalács A pékségben már tömeg volt. Szünetelt a kiszolgálás. A pult mögött nem állt senki. Az ellenőr és a pék a raktárban beszélgetett: Ellenőr: — Már kész is a jegyzőkönyv. Tessék aláírni! Pék: — Itt kérem valami tévedés van. En nem 6,20-ért, hanem öt ötvenért adom a kis tejes fonott kalácsot. Ellenőr: — Épp, ez az! Azt akarom javasolni, mától adja 6,20-ért. Megvizsgáltam a minőségét. Foszlós, édes, fehér bélű. Minden benne van, ami ehhez a minőséghez kell. Sok kézi munkával jár a formázása. Igazán indokolt az áremelés. Pék: — Nem. én így is megtalálom rajt' a számításom. Nem akarok a vevőimnek csalódást okozni. Ezen a környéken sok nyugdíjas lakik, a kalácsért délelőttönként a szomszéd iskolából is átjönnek a gyerekek. ók szóvá tennék az áremelést. Ellenőr: — Miért akarja lejáratni az állami szektort? Miért nem árulhatja annyiért a kalácsot, mint az ABC? Pék: — Mert nekem így is megéri. A kemencét 25 darabnak is annyira kell felfűteni, mint 250-nek. A sok apró fillér nekem többet ér, mint a kevesebb bizonytalan forint. A vevők zúgolódtak. A vita végére nem került pont. Később az ellenőr felettese biztosította a péket, hogy továbbra is adhatja a régi áron a kalácsot. Nem, nem egy régi esetet idéztem. A történet 1985-ben esett meg. A régi kérdés — szükség van-e magánszektorra? — tehát, ha módosult fórmában, de ma is felmerül. Nemcsak a pékkel, hanem más kereskedőkkel és kisiparosokkal kapcsolatban is. Legfeljebb a következő kérdésre, a „miért ?"-re változik majd a válasz. Valamikor kizárólagosan a hiány csökkentését emlegették. Most halkan jegyzem meg. hogy egy kis szerepet lehetne szánni a „maszeknak" az elszabadult áraink visszafogásában is. Ám erre csak a tisztességes, nagy tudású üzletember képes. A nyerészkedő nem. B. I. »