Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 75. évfolyam, 211. szám 1985. szeptember 9., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Negyvenesek V

olt gimnáziumi osztálytársam elém tesz egy ÉKG vizsgálati lapot. Rajta a neve, I. S. személyi száma: 1 460911 ... Nézem a piros milliméterpapiron a szív* dobbanásokat regisztráló kék vonalfutamokat. Nyugodt szakaszok, hegyes amplitúdójú kitérések szabályos ritmusban, Nem találok rajta semmi különöset. Mutatja a fönti két görbe kiugró hegyeit és a megjegyzés rovatot: „stresszjelek". „Nincs semmi baj öregem" — mondja. „Nem kell megijedni, ezek csak jelzések, figyelmeztetések. A mi korunkban szinte már természetesek. A gyógymód nagyon egyszerű: kicsit pihenni kellene, egészségesebben táplálkozni, többet tartózkodni friss levegőn, rendszeresen sportolni. Egyszerű ugye? Hajtunk megállás nélkül, néha bekapunk egykét falatot, aztán este a vacsora meg a sör, és ugyan hol vehetünk a városban friss levegőt?! Másképp kellene élnünk, de nem hiszem, hogy mi, negyvenesek már tudunk másképpen élni. Pedig hányszor halljuk, ennek korosztálynak a vállán nyugszik az ország sorsa, ez a beérkezettek generációja, a derékhad, az élete teljében levő sereg, a leginkább teljesítményre orientált korosztály. Valóban így kellene lenni?!" A múltkoriban a családi fényképek között böngésztem. Előkerült egy fotó — az ötvenes évek végén készülhetett. Rajta apám, anyám és a három gyerek. Apám anynyi idős lehetett, mint most én. S mennyivel idősebbnek tűnik! Akkor már vagy tíz éve szürke öltönyben járt, nyakkendőt hordott, biztos volt abban, hogy abból a székből megy' nyugdíjba, amelyen akkor ült. Negyvenéves korára az élet egyszerű, egyértelmű és átlátható lett számára. Egy fennsík viszqnyait térképezte föl, de jól tudta, élete végéig már ez lesz terepe. A mai negyvenesek még nem igazán békeviselt nemzedék tagjai. Születésükkor még nem tűnt el a háború árnyéka, sokuk apja testi és lelki sérülésekkel érkezett a világégés csatamezőiről, összetörten a hadifogságból, nem volt megfelelő táplálék, gyengébben fejlett, horpadt mellű gyerekek sorakoztak az iskolai tornaórákon, lebegő klottgatyákban. Gyerekfejjel éppen csak beleremegtek 56 földindulásába, kísérleti nyulai voltak az oktatás reformfolyamatainak, az úttörő és ifjúsági mozgalomnak. Ma már túl vannak a pályakezdés buktatóin, túl az első házasságon, túl az első sikereken és megáláztatásokon. Álmaikból tapasztalat lett: már nem reménykednek, hanem rafinált terveket eszelnek ki; mielőtt az asztalra csapnának, körülnéznek és megsimítják a lakkozott asztallapot; mielőtt közbekiabálnának, hogy „Kérem nem ebben egyeztünk meg, ez így nem igaz!", elszámolnak tízig; mindent elsöprő lelkesedésük legfeljebb kitartó munkabírássá fékeződött. Ebből a generációból keveseknek adatott meg a vezetés megtisztelő feladata és kíméletlen felelőssége. Előttük jár a „fényes szelek nemzedéke", akik gyakorta fölemlegetik, hogy ők bezzeg huszonévesen kerültek a közélet embert próbáló mélyvizébe pedig úszni sem tudtak. A most negyvenesek jól úsznak. Több úszásnemet kipróbáltak, de a lábuk még mindig leér abban a medencében, ahová kiosztották számukra a bérleteket. Még nem halt ki mindegyikükből az egészséges becsvágy, de forog a a gyomruk a talpnyalástól, a székféltő hatalom kicsinyes praktikáitól, az utánuk jövő nemzedék gátlástalan karrierizmusától. Különös harapófogó ez, szőrit az előttünk járó hitüket dogmává merevítő demagógiája és az utánuk érkezők öntelt magabiztossága. Hol van még az a fennsík? A mai negyvenesek ugyan megszerezték — legtöbbjük szülői segítséggel — jórészt lakótelepi lakásukat, s ráment vagy tíz év, míg a betonfalak között otthont teremtettek. Megszülettek a gyerekek, akik felnövőben vannak, mind jobban fölsrófolt igényekkel állnak eléjük. Megy még az öreg tragacs is — amit 6—8 éve sikerült szerezni, szintén szülői támogatással —, de ideje volna azt is kicserélni, dehát erről álmodni se nagyon lehet. Lakáscserén kell gondolkodni, közben a szülök is nyugdíjba mentek, s ha nem is pénzbeli támogatást várnak, de találkozásokat, beszélgetéseket, hét végi együttlétet, segítséget a kertben, a hivatali útvesztőkben, a konyha ki meszelésében, a savanyúság-eltevésében. Tán az utolsó lehetőség a pályamódosításra, tizenöt év tapasztalatainak hasznosítására valahol, talán, másutt. Üj közegben a pihenő szárnyak is meglendülhetnének még. De hát annyi minden köt, oly sok a visszahúzó erő. Negyvenévesen már nehezen mozdul az ember. A

zt mondják, ez a generáció a társadalom derékhada. Vállán nyugszik népünk sorsa. Már nem ugrándozik, hanem tapasztalatai birtokában következetesen és kitartóan dolgozik. Véleményének már súlya van, csak beért ötleteit osztja meg, mérlegelt gondolatokat tesz közkinccsé. A „kívánság" rovatban a szárnyaló álmok körültekintő kis tervekké csökevényesedtek, a „kiadás" rubrikába szerényebb energiák kerültek, a „bevételbe" jószerével csak pénzben kifejezhető tételek. A piros milliméterpapíron a szívritmust regisztráló kék vonalfutamok stresszjeleket mutatnak. Pedig több mint húsz évük van a nyugdíjig. Több, mint amit eddig munkában töltöttek. Nem mindegy, hogyan telik el ez a két évtized. Sem nekik, sem az országnak. Tar.di Lajos flz óvodai nyelvtanítástó a nyugdíjasok szabadegyeteméig Itt az őszi szezon. Ez nemcsak az ablakon kinézvést látszik: tervezés, szervezes, pezsgőbb élet kezdődött a közművelődési intézményekben és szervezetekben. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat városi ás városkörnyéki szervezetének titkárától, Munz Károlytól is az őszi programról kértünk tájékoztatást. Elsősorban, mint legidőszerűbb tudnivalókat, a Nyelvisko'.a újdonságait sprolta. Szeptember 23-án kezdődik a beiratkozás, s hogy a korábbi években tapasztalt rendkívüli érdeklődés az idén sem csökken, mutatja, hogy már most egymást érik a telefonhívások a titkár irodájában. Részletes információkkal e pillanatban még nem szolgálhatunk, a szervezés dandárja van, de mindenki megnyugtatására : a munkahelyekre, iskolákba az idén is jókor eljutnak a tájékoztató füzetek, az újságban is megjelenik a lehetőségek teljes skálája. A -törekvésekről annyit: az idén különös gonddal igyekeznek csökkenteni a csoportok létszámát, biztosítván a jelentkezőknek, hogy némileg megemelt tarifáért 15 tagú csoportokban, tehát előnyösebb feltételek között tanulhassanak. Egyelőre csak az angolt és németet választók kerülhetnek ilyen kiscsoportokba — a Tömörkény és a Radnóti gimnáziumban. (Megjegyezzük, az átlagosan 650 forintos tanfolyamdíjjal most is a leg'.ci'.csóbb' nylzlvtanulási •lehetőséget kínálja a TIT. Az igazi újítás: a hétvégi tanfolyamok. Az ezekre jelentkezők pénteken délutánonként és szombaton délelőttönként összesen 10 órát vehetnek. Akibek az időbeosztása nem epgedi, hogy hétköznap délutánonként járjon nyelvórákra, szíves figyelmébe ajánljuk ezt az új formát: ugyanúgy fölkészülhet az állami nyelvvizsgára, mint a hagyományos tanfolyamokon. A hétvégi tanfolyamok rendszeréhez szeretnék kapcsolni az óvónők szervezett oktatását — ez a másik újdonság. A városi tanács kezdeményezésére szültett a terv: minthogy az óvodai nyelvoktatás szélesebb körű bevezetése és folyamatosságának biztosítása érdekében üdvös lenne, hogy a gyerekeknek a velük legjobban bánni tudó óvodai pedagógusok tanjtsák az idegen nyelveket is, javasolni kell, jelentkezzenek a hétvégi tanfolyamokra. A középfokú vizsga megszerzése után a rendes továbbképzési napjaikon tanítási metodikai ismereteket is szerezhetnének, s aztán— szép remények — indulhatna minden óvodában az igények szerinti, s a kicsik „életkori sajátosságaira" messzemenően figyelő nyelvtanítás! Munz Károly azt mondja, ha mindez valóra válik, a szervezet azonnal gondoskodik a folyamatosságról: vagyis nem kellene a harmadik általános iskolai osztályig várni, rögtön az elsőben indítanák az iskolai fakultatív tanfolyamokat. (Egyes szakemberek szerint csakis az ilyen korai életszakaszban elkezdett tanulás hozhat a jelenlegieknél jóval mutatósabb eredményeket, s vergődhetnénk ki katasztrofális nyelv-nemtudásunk állapotából.) A negyedik Természettudományi Hét eseményei következnek a TIT-programok sorában: november 18-tó! 23-ig a természet- és környezetvédelem témakörében szerveznek előadásokat és kiállításokat, ez utóbbiak között a Juhász Árpád vezette, 15 éves TIT-stúdiót bemutató tárlat is látható lesz Szegeden. Üj eleme a szervezet tevékenységének, hogy mostantól t-'dimányos konfe Újdonságok a TIT-tervekben renciák, kongresszusok, szimpóziumok megszervezését és lebonyolítását is vállalja. Nem egyszerűen új szolgáltatás ez, hanem a társulat értelmiségszervező funkciójának megvalósítása. Ugyanis a szervezésen túl az adott témák itteni szakembereinek is tájékozódási és szereolési alkalmakat kínálnak. Szolgáltatás jellegű a különféle kisvállalkozások képviselőinek szervezendő tanfolyam is. melynek anyagát a megyei szervezet jogi szakosztálya dolgozta ki. s a működési feltételektől a különféle ioei s-^bálvokig mindenről tájékoztat. amit tudni kell a gazdasági munkaközösségekben, polgári jogi társaságokban, kisszövetkezetekben. szerződéses és bérleti üzemeltetés esetén. Végül: mit kínál a TIT az idős korosztálynak? Megszervezik a nyugdíjasok szabadegyetemét Szegeden. Az ötlet életrevalónak tűnik, két nézőoontból is: egyre többen vannak és lesznek a nyugdíjas korúak népességünkben: s közülük egyre kevesebben mondanak le a közszereplésről, az aktív korukban megszokottá vált, folyamatos tájékozódás és művelődés lehetőségeiről. A szabadegyetemre történelmi, művészeti, egészségvédelmi sorozatokat terveznek. S. E. A munkásőrség alakulatainak állandó harckészségét, az éves kiképzési munkában szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazását teszi lehetővé a harcgyakorlat. Riadó az éjszakában címmel közlünk riportot lapunk 3. oldalán két szegedi munkásöregység nagyszabású megmozdulásáról. Schmidt Andrea képriportjának szereplői a Móra Ferenc és a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Gera Sándor munkásőrcgység tagjai.